Bogdán László kiteljesedő írói munkásságában, mondhatni, azonos súllyal és jelentőséggel bírnak lírai és epikai alkotásai. Bogdán László új regényét, a Hutera Béla utolsó utazását /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007/ a művészi építkezés, a dolgok elhelyezése tekintetében tartja fontosnak Borcsa János. Az elbeszélés jelenében, az 1990. év március második felében csetlő-botló hősben időről időre feltör a személyes múltja, már-már csak az vezérli, a konkrét helyszínekhez pedig (felismerhetően Sepsiszentgyörgy, Budapest, Regensburg) régen bejárt valós és imaginárius terek, események és szereplők társulnak. A regényben szereplő kisemberi életutak a magyarság Trianon utáni hetvenéves periódusa történelmi meghatározottságaira világítanak rá. /Borcsa János: Fejezet a Rossz birodalmáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 17.

Nem született egyezség, de előrelépés történt – így foglalható össze az augusztus 17-én tartott RMDSZ–EMNT találkozó. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Kerekasztal, a közpénzek elosztásának kérdése, illetve Tőkés László RMDSZ-listán való indulása egy további találkozó tárgya lesz. A felek egyetértésre jutottak abban, hogy a jövő évi helyhatósági választásokon megvalósul a pluralizmus, tehát tömbmagyar vidéken lehet választási verseny, szórványban pedig közös előválasztásokon vagy megegyezés során dől majd el, hogy kik indulnak az önkormányzati tisztségekért. /A kiegyezés felé. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./ A tárgyalás során néhány részeredmény született, a felek egy hét múlva ismét asztalhoz ülnek. Farkas Csaba, a SZNT alelnöke elmondta, az oktatáson kívül szinte mindenben távol maradtak a megállapodástól. Az általánosságok szintjén egyeznek az álláspontok, de amikor a konkrétumokra kerül a sor – akár az autonómiareferendum önkormányzati kiírása, akár a közösség pénzforrásainak depolitizálása, a státusirodák átszervezése kerül szóba – az RMDSZ küldöttei az eddigi működést tartják mérvadónak. Borbély László, az RMDSZ tárgyalócsoportjának tagja úgy vélte: fontos, hogy a következő egyeztetésen döntsenek az európai parlamenti lista sorsáról is. /Elakadnak a konkrétumoknál. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./

Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere a városi RMDSZ választmányának döntése értelmében lett Marosvásárhely polgármesterjelöltje a jövő évi helyhatósági választásokon. Kelemen Atilla megyei RMDSZ-elnök kijelentette, közvélemény-kutatást készítenek majd a jelöltségéről. Csegzi Sándor jelezte, az RMDSZ-ből senki sem vonta kétségbe a városi választmány döntésének korrektségét. Tárgyalt Kelemen Atillával valamint Markó Béla szövetségi elnökkel, ők sem kifogásolták jelölését. Ha kiderül, hogy nincs megfelelő támogatottsága, visszavonul, mondta Csegzi. /A. I. : „Ha nem lesz támogatottságom, visszavonulok”. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

A nyári szünidő előtt augusztus 14-én utoljára ülésezett a Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusa, és számos, a magyar tagozatot érintő döntést fogadtak el. Magyari Tivadar tagozatvezető rektor-helyettes előterjesztésére ezután a román diákok számára olyan tantárgyakat kínálnak, amely a magyar és más kisebbségi kultúra, történelem megismertetését célozza. Az előterjesztés keretet kért arra, hogy a magyar diákok számára szabadon választható két olyan tantárgyat is bevezessenek, amely a román szaknyelv elsajátítását segíti. A rektor-helyettes szerint a magyar tagozatnak kell legyen stratégiája arra is, hogy az 57 szakon magyarul tanuló végzősök a román környezetben is megfelelően boldoguljanak. Magyari Tivadar mindkét dokumentációját elfogadta a szenátus. /”Megértő” gesztus a BBT-n. Több figyelem a mérnöki szakokra. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

Idén első ízben egyenlő az arány a magyar és a román helyek számát illetően a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, így több hely áll a magyar nyelven tanulni vágyó diákok rendelkezésére. A legtöbb meghirdetett hely az általános orvosi szakirányon van, 135 állami hely a magyar és ugyanennyi a román tagozaton. 100 fizetéses helyre is pályázhatnak abban az esetben, ha ki tudják fizetni az évi 4000 lejnek megfelelő tandíjat. A bábaképzőn 5 magyar és 5 román tandíjmentes, valamint 40 tandíjas hely várja a jelentkezőket. Újdonság számít, hogy az idei tanévtől kezdődően magyar asszisztensképzés indul. A hároméves képzésre 15-15 tandíjmentes és 75 tandíjas helyet foglalhatnak el az érdekeltek. A fogorvosi szakon is több hely van, idén 35-35 állami hely áll a diákok rendelkezésére. A gyógyszerészeti szakirányon idén 30-30 tandíjmentes és 50 tandíjas helyre pályázhatnak az érdeklődők. A marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen augusztus 18-án zárul az iratkozás. Eddig 244-en jelentkeztek. A kommunikáción és a szociálpedagógián 10 tandíjmentes és 30 tandíjas hely van, a kertészeti szakon 15-15, az informatikán és mechatronikán 25-25, számítástechnikán és automatizáláson 20-20 helyet hirdettek meg. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen színművészeti és a teatrológia szakra 7 tandíjmentes és 5 tandíjas hely van, a rendezői szakirányon pedig 4 állami és 8 fizetéses hely. A zeneművészeti kar magyar tagozatán 3 tandíjmentes és 9 tandíjas helyet hirdettek meg. /Menyhárt Borbála: Bekerülnek vagy sem? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

A Magyar Televízió idén is élőben közvetíti a legfontosabb magyarországi állami és egyházi ünnepségeket augusztus 20-án. Este indul A Társulat című új zenés műsor is az egyes csatornán. Augusztus 19-én az ötvenéves Sebestyén Mártát meglepetésműsorral köszönti a televízió. A Szent István – Egy ország születése című látványos történelmi gálát ugyanezen a napon 21 órától közvetítik a Hősök teréről. A Magyar Televízió augusztus 20-án 17 órától közvetíti Budapest belvárosából a Szent Jobb körmenetet. Az m1-en délelőtt az István, az apostoli király című ismeretterjesztő film a kereszténység megszilárdítójaként ábrázolja első királyunkat. Az m2-n Nemzeti ereklyénk: a Szent Jobb című ismeretterjesztő filmben Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb őre kalauzolja a nézőt. Az esti órákban a már klasszikussá vált István, a király filmváltozata látható. A Társulat című szereplőválogató show-ra a határon túlról is sokan jelentkeztek. /Államalapító királyunkra emlékezik az MTV. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából augusztus 17-én Felsőcsernátonban a Bod Péter Általános Iskola előtti téren ünnepélyes keretek között avatták fel a falu jeles szülötte, a magyarországi koncepciós perekben kétszer is börtönbüntetésre ítélt dr. Rákossy Árpád (1902–1972) jogászdoktor bronzba öntött portrészobrát, Vetró András alkotását. A szobrot talapzatát Rozin Sándor mikóújfalusi kőfaragó készítette. Az avatóünnepélyen megjelent dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke, Mádi Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke, Tárnok Gyöngyi konzul asszony, a csíkszeredai magyar főkonzulátus képviselője, Cselényi László, a Duna Televízió elnöke, Rákossy Árpád gyermekei és még sokan mások. Bölöni Dávid, a község polgármestere dr. Rákossy Árpád példaértékű életét méltatva kiemelte, a szülőfalu lakói méltán lehetnek büszkék arra, hogy itt ringatták bölcsőjét. Fetés András ikafalvi születésű budapesti tanár, dr. Rákossy Árpád életét, munkásságát, kálváriáját ismertette, és érdemeit méltatta. Őt követően Sylvester Lajos, a Háromszék napilap főmunkatársa, a szoborállítás egyik fő kezdeményezője és Tamás Sándor parlamenti képviselő. Fetés András és Sylvester Lajos leplezte le a mellszobrot. Felolvasták dr. Sólyom László köztársasági elnök erre az alkalomra küldött üzenetét. A szoboravatást követően a jelenlevők a Bod Péter Általános Iskola egyik osztálytermében berendezett dr. Rákossy Árpád-emlékkiállítást tekintették meg. /Iochom István: Csernáton főhajtása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./

A román politikusok már rég megszokták a „gárdákat”. A két világháború között működő Vasgárda (másik nevén Mihály Arkangyal Légiója vagy egyszerűen Legionárius Mozgalom) 1939-ben meggyilkolta az ország akkori kormányfőjét, Armand Calinescut, majd egy évvel később a legnagyobbnak tartott román történészt, Nicolae Iorgát is, aki 1931–1932 között szintén Románia miniszterelnöke volt. A kommunizmus idején betiltott Legionárius Mozgalmat egykori tagjai 1989 után újraszervezték, és rövid időn belül nagyszámú fiatal is belépett a szélsőjobboldali szervezeteikbe. A legionáriusok mindmáig legálisan működnek. Egyik legaktívabb szervezetük az Új Jobboldal (Noua Dreapta), amelynek jelvénye a horogkeresztre emlékeztető kelta kereszt, s amely nyíltan idegengyűlölő, homofób, antiszemita, NATO- és EU-ellenes. Ez a szervezet néhány évvel ezelőtt megalapította saját „gárdáját”, amelynek neonáci programja természetesen a Vasgárdáéból merített, s amelynek fekete egyenruháit az Új Jobboldal számos félkatonai táborában vagy „polgári” akciója során az ország sok városának utcáin látni lehet. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa szerint a román Új Jobboldal programja és ideológiája alig különbözik a hasonszőrű erdélyi magyar szervezetekétől (Erdélyi Magyar Ifjak – EMI). A Romániából már többször évekre kitiltott Eva Maria Barki asszony tömi a fiatal EMI-sek fejét olyan gondolatokkal, amelyek esetleges következményeit neki kell majd a legkevésbé végigszenvednie. Az ügyvédnő szerint az önrendelkezés kivívásához radikális magatartásra van szükség. /Tibori Szabó Zoltán: Dühöngő gárdák. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Kolozsvár Főterén és a Béke téren vonultak fel augusztus 17-én és mutattak be ízelítőt műsoraikból a Szent István-napi néptánc-találkozóra érkezett hazai és külföldi néptánccsoportok. A Heltai Gáspár Alapítvány idén immár kilencedik alkalommal szervezi meg a találkozót, a Kárpát-medence legrangosabb kisebbségi rendezvényét. A négynapos, Kolozs és Szilágy megye falvaiban, valamint Kolozsváron zajló rendezvényen idén fellép a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes, a csíkkozmási Bojzás Néptáncegyüttes és a kolozsvári Zurboló Néptáncegyüttes, a horvátországi MKE „Pélmonostor” Néptáncegyüttes, a szlovákiai Nádas Néptáncegyüttes és a Palóc Táncműhely, a szerbiai Maroknyi és Csürdöngölő Néptáncegyüttes de jön Németországból szorb együttes, olasz, lett, horvát együttes is, továbbá Méhkerékről érkezett a Nyisztor György Hagyományőrző Táncegyüttes, /IX. Szent István-napi néptánctalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Többéves hagyományát folytatva, a Fehér megyei RMDSZ idén augusztus 20-át a boroskrakkói református templomban ünnepli. Beszédet Bakó Botond tanár, a Fehér megyei RMDSZ választmányi tagja mond. Egyházi részről Gál Alajos, a gyulafehérvári Szent István székesegyház plébánosa és Veres Ferenc bethlenszentmiklósi unitárius lelkipásztor beszédét hallgathatják meg az ünneplők. A hegyaljai református templomokról Gudor Botond magyarigeni lelkipásztor tart ismertetőt, melyet Bogdán István kolozsvári színművész ünnepi műsora követ. A boroskrakkói református templomban tartott ünnepség után a borosbenedeki református templom romjait látogatják meg az egybegyűltek. /Takács I. : Szent István-napi ünnepség Boroskrakkón. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

Kolozsváron a Barabás Miklós Céh Farkas utcai székházában minden hónap első hétfőjén új képzőművészeti tárlattal lepi meg a művészetkedvelőket. Augusztus 6-án, Berze Imre, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem Monumentális Kerámia Szakának idei végzőse mutatta be alkotásait. A kiállítást Kolozsi Tibor szobrászművész méltatta. /Kolozsi Tibor: Tudósítás és beszámoló egy hajdan volt korról. Berze Imre kiállítása a Barabás Miklós Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

Németszentpéter egyike azon kevés Arad megyei falvaknak, amelyek köztéri szobrokkal rendelkeznek. Azaz lassan csak múlt időben lehet beszélni róluk. A katolikus templom mellett lévő Szent Péter-szobor felújításra szorul, a főutca túloldalán áll egy megcsonkított Mária-szobor, amelyikhez valamikor angyalkák is tartoztak, de azoknak lábuk kelt. A főutcán áll egy talapzat, amelyikről olyan régen elvitték a szobrot, hogy immár az idősek sem emlékeznek, melyik szent tiszteletére emelték. Ugyancsak a főutcán látható az egyetlen épen maradt szobor: Szent Flórián tiszteletére emelték. A temetőnél lévő kicsiny kápolna valamikor egy zománcozott, színes Mária-szobornak adott otthont. A műalkotást azonban néhány évvel ezelőtt ellopták, a helybeli hívek egy kevésbé értékes Mária-szobrot állítottak a helyére, de hamarosan annak is nyoma veszett. Még áll két útkereszteződésben egy-egy kápolna, amelyeket a tősgyökeres németszentpéteriek ápolnak. Ameddig azokat is meg nem csonkítják. Télen a katolikus temetőből levágtak és elvittek tíznél több, díszmű-kovács által készített keresztet, illetve a papok sírkertjéről elloptak egy jókora vaskerítést. /(balta): Szabad rablás Németszentpéteren. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

Hármasfaluban idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Szent István-napi ünnepségsorozatot, és a község három falujában az államalapító királyi család három tagjának szobrai állnak: a Szent Istváné, fiáé, Szent Imre hercegé, és idéntől Gizella királynéé. A hármasfalui megemlékezés a megye legfontosabb Szent István-napi ünnepségévé vált. Idén az augusztus 18-án Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Tőkés László püspök, dr. Szabó Árpád unitárius püspök és Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora voltak hivatottak a megemlékezésre és szoboravató ünnepségre. Útkeresés a fenntartható vidékfejlesztésben címmel vidékfejlesztő konferenciával kezdődött a nap. Atosfalván Lázár Levente tiszteletes nyitotta meg az ünnepségsorozatot. Markó Béla kifejtette: „Történelmi évfordulókon előszeretettel beszélünk az országépítő, országvédő férfiak nagyságáról, és sokszor tulajdonítjuk a nemzet sorsának szerencsés alakulását egy-egy kiemelkedő uralkodó, hadvezér vagy forradalmár kivételes tehetségének. ” Ha nincs Szent István, „az erős hittel megáldott, zseniális előrelátással rendelkező férfiú, akkor most mindenképpen másak lennénk, vagy esetleg nem lennénk, mert szétporladtunk volna, mint azelőtt már számos vándornép. ” „Végre egy olyan ünnep, amelyen egy sikeres nép sikeres uralkodójára gondolunk vissza elégtétellel. Ne felejtsük: ezek is mi vagyunk. Győztesek is voltunk, nem csak vesztesek, győztesek lehetünk ezután is. ” Az építéshez közösség kell. Család, nép, nemzet. „Trianon után minket innen ki akartak lakoltatni. De nem sikerült, mert egyek maradtunk, egyek leszünk most is és ezután is. ” Tőkés László püspök közszemlére bocsátott egy szobortorzót, amelyet éppen akkor szállítottak Brassóba. Az egykori, hírneves, Cenk-teteji Árpád-szobor maradványát, a kőből faragott vezér fejét. Mint mondta, a fej csonkasága híven tükrözi a nemzet csonka voltát. Simorka Sándor szobrászművészt, a szobor alkotóját Nagy Júlia mutatta be az egybegyűlteknek, majd a leleplezés után Tőkés László, Szabó Árpád és Ötvös József áldotta meg Gizella márványmását és a jelenlevőket. /Nagy Botond: Az építést, az alapítást, a teremtést ünnepelték Hármasfaluban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

Ünnepi hangulat volt augusztus 19-én, vasárnap délelőtt Kolozsvár főterén: a táncosok lelkesedéssel ropták. Nemcsak Kolozsvár, hanem a Kalotaszeg vidéke is néptáncosoktól volt színes és mozgalmas: a magát a Kárpát-medence legrangosabb kisebbségi rendezvényévé kinövő IX. Szent István-napi Néptáncfesztivál több tucatnyi résztvevője járta be a kalotaszegi falvakat, városokat, hogy táncukkal tisztelegjenek az első magyar szent király emléke előtt. Az erdélyi magyar együttesek között voltak olaszok, lettek, horvátok, szorbok, különféle többségi és kisebbségi népcsoportok. A programokon szívesen vett részt a helyi lakosság is. Az augusztus 17-én, pénteken délelőtt Kolozsváron zajlott „kedvcsináló” műsort követően délután Bánffyhunyadon és Zsobokon folytatódott a IX. Szent István-napi Néptánctalálkozó. A menet a bánffyhunyadi Barcsay kertbe vonult, ahol a szabadtéri színpadon kezdetét is vette a műsor. Jelen volt a néptánctalálkozó megálmodója, Pillich László is. A közel háromórás műsort a Vajdaságból, Végvárról érkezett Csűrdöngölő együttes táncosai nyitották meg. Sebesi Karen Attila röviden bemutatta a néptáncegyütteseket. A horvátországi MKE Pélmonostor Néptáncegyüttes célja a drávaszögi népszokások és hagyományok ápolása. Többek között a szlovákiai Nádas Néptáncegyüttes, a Csíkcsekefalváról érkezett Bojzás Néptáncegyüttes is fellépett. Augusztus 19-én, vasárnap Kolozsváron a népviseletbe öltözött fiatalok nótázva-muzsikálva haladtak keresztül a belvároson. A menetet a csíkkozmási tánccsoport vezette. A horvátországi Pélmonostor Néptáncegyüttes tagjai hordócskát is vittek magukkal, abból kínálgatták borral az egyre gyűlő közönség tagjait. A táncos felvonulást követően az együttesek bevonultak a Szent Mihály-templomba, ahol részt vettek a délelőtti misén. Kovács Sándor főesperes szeretettel köszöntötte a IX. Szent István-napi Néptánctalálkozó résztvevőit. A főesperes kifejtette: a magyar nép története nem szűkölködik nagy emberekben, Szent István azonban kiemelkedik közülük. Délután a Diákművelődési Házban gálaműsorral, majd hajnalig tartó mulatsággal ünnepeltek. /D. I., S. B. Á. : Nemzetközi együttünneplés Szent István szellemiségében. Egész hétvégén tartott a mulatság Kolozsváron és környékén. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

Csak üdvözölhetjük, hogy az Európai Unió jogrendje az egész régióra rákényszeríti az európai jogi normákat, a jogállamiságot, azt, hogy nem lehet senkit diszkriminálni nemzetisége, vallása, fajtája miatt, és nem tűrhető meg, hogy valakit azért érjen bántódás, mert az anyanyelvet használja – mondta ünnepi beszédében Sólyom László magyar államfő, aki augusztus 19-én, vasárnap Szlovákiában, a mátyusföldi Deákin vett részt a Szent István-napi megemlékezésen. Az ünnepi misét követően a Deákira sereglett mintegy másfél ezer embert az államalapító Szent István és a falualapítók közös emlékművénél Bukovszky János polgármester köszöntötte, majd Merva Arnold deáki helytörténész eredeti hangzása szerint adta elő a Halotti beszédet, első összefüggő írásos nyelvemlékünket, amelyet ebben a községben használtak egykor. Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke beszédében hangsúlyozta: önmagunknak és az utánunk jövő nemzedékeknek tartozunk azzal, hogy Szent István örökségét, szellemiségét és bölcsességét átadjuk nekik. Sólyom László szerint jó lenne, ha a térségünk országainak államfői úgy járnának át egymás országába, hogy az magától értetődő legyen. „Ahogy én örülök annak, hogy (Ivan) Gasparovic szlovák elnök úr megérkezik egy magyarországi szlovák faluba, úgy az is magától értetődő legyen, hogy ha én Szlovákiába vagy Erdélybe megyek, hogy közösen ünnepeljük nagy nemzeti ünnepeinket” – mondta beszédében az államfő. /Sólyom László a felvidéki Deákin mondott emlékbeszédet. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

A Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) szinte örömmámorban úszik. Az RMDSZ létezésének legsúlyosabb válságában kénytelen volt beadni a derekát párbeszédre. A polgári szövetség ugyanis egyszerűen nem alternatíva! – szögezte le Chirmiciu András, a lap munkatársa Szerinte az MPSZ makacsul ragaszkodik a székelyföldi ló-szemüveghez. Jóllehet a másfél milliós erdélyi magyarság csak körülbelül fele él a három székely megyében, míg a másik fele – vegyes lakosságú vidékeken, vagy szórványban. /Chirmiciu András: Alternatíva? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

A Tudásalapú Gazdaság Programban résztvevő 260 IT-menedzserrel és rendszeradminisztrátorral találkozott Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter Brassóban. Nagyszabású, átfogó képzést rendeztek a múlt hét végén Brassóban a Tudásalapú Gazdaság Programban résztvevő 260 IT-menedzsernek és rendszeradminisztrátornak. Winkler Gyula miniszter tovább kívánja vinni az elődje, Nagy Zsolt által beindított projektet. /K. L. I. : Informatika a vidéknek is. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Erdélyben is támadásba lendülnek a Magyarországról oly jól ismert balliberális erők, és szokásukhoz híven támadnak egy szervezetet, rendezvényt vagy jelképet csak azért, mert magyar. E támadások egyik módja, hogy megpróbálják nevetségessé tenni a támadás célpontját (lásd Szent Korona mint micisapka, Szent Jobb mint tetemcafat stb.), a másik pedig az, hogy lenáciznak mindent, ami nemzeti jelleggel bír. A nácizás gyakorlatát alkalmazta az augusztus 18-i Szabadságban Tibori Szabó Zoltán. A Gyurcsány-kormányhoz közel álló Népszabadság publicistája, aki az említett lapban megjelent egyik cikkét kibővítve nekiment az EMI-nek, egy lapra emelve a Vasgárda-utódként működő Noua Dreapta-val és a Jobbik által rend- és polgárvédelmi feladatokra létrehozott Magyar Gárdával. Mindössze azért, mert a gyergyószentmiklósi EMI-táborban (mint minden rendezvényen) egyenruhát viseltek a rendfenntartók. Tibori Szabó Zoltán más eszközökhöz nyúlt (mint tette utolsó hasonló kísérleténél, mikor igazának „bizonyításához” valótlanul azt állította, hogy Eörsi Mátyásnak a december 5. előtti magyarellenes uszítás miatt tiltakozók antiszemita szólamokat skandáltak). Azt állította, hogy az EMI és a Noua Dreapta programja és ideológiája alig különbözik, ezért „hasonszőrű szervezetek. ” Valójában az EMI-nek sem programja, sem ideológiája nincs, hacsak az nem, hogy az erdélyi magyar fiatalság nemzeti öntudatának megmaradásáért küzd, bár balliberális körökben már ez is felér a nácizmussal. Tibori szerint „internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent” a két szervezetről. Pontosítani kell, hogy az „internetes fórumok” egyetlen internetes naplót jelent, melyet egy olyan (mellesleg az RMDSZ alkalmazásában álló) ateista fiatalember ír, aki szerint többek között náci portál az, amelyik a székely autonómiát népszerűsíti, aki szerint el kell venni a március 15-én felvonuló teológusoktól a magyar zászlót, aki szerint azért követelik vissza az egyházi ingatlanokat, hogy az egyházfők ismét „uralkodhassanak” a nép fölött, vagy aki „haldokló erdélyi irodalmároknak és művészeknek” nevezi a Sólyom László elnök által Kolozsváron március 15-én kitüntetett személyeket. Nos, ilyen szellemiséget képvisel az idézett „elemző. ” A kolozsváriak pedig esetleg kérdezzék meg az EMI-tábor néhány itt élő vendégét, mennyire érezték „nácinak” a rendezvényt, melyen idén több mint ötezer fiatal vett részt, így Asztalos Lajost, Csép Sándort, Hantz Pétert, Kovács Lehelt, Nagy Mihályt, Ludányi-Horváth Attilát, Patrubány Miklóst, Szép Sándort, Szász Alpár-Zoltánt vagy Vekov Károlyt. A kolozsvári EMI tevékenysége pedig ismeretes a helyiek számára a Gál Kinga védnöksége alatt szervezett konferenciától a Wass Albert-színdarabkörúton vagy a Trianon-filmkörúton át a Bolyaiért szervezett tüntetésekig. /Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke: Az EMI és a „náciveszély”. A replika jogán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./ Tibori Szabó Zoltán ugyanebben a számban válaszolt. Kifejtette, hogy ő nem „Magyarországról jól ismert balliberális erő”, soha nem támadta egyetlen szervezetet sem azért, mert magyar, soha nem írt a Szent Koronáról vagy a Szent Jobbról, Tibori azt állította, hogy nem áll közel egyetlen kormányhoz sem, nem a Népszabadság publicistája, hanem romániai tudósítója, ő a Szabadság publicistája. Az Eörsi-vizitről hangfelvétel bizonyítja, hogy egyesek ordították. „menjenek a Gáza-övezetbe” tárgyalni. Tibori mostani írásának fő forrása az a hírügynökségi jelentés volt, amely részletesen „beszámolt a Barki Éva Mária baromságairól. ” Tibori Szabó Zoltán valóban tart a náciveszélytől. Ehhez joga van, ugyanúgy, mint az EMI-alelnöknek a replikázásra. „meg a tényferdítésre, a rágalmazásra”. /Tibori Szabó Zoltán: Van, ami stimmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

A Kárpát-medencében egyedülálló magyar világtalálkozót tartottak a hét végén a háromszéki települések. Augusztus 19-én „szent helyszínt“ avattak a maksai Óriáspincetetőn. A maksai emlékműavató helyszíne a háromszékiek és az innen elszármazottak „szent helyeként” fogható fel immár, hiszen Székelyföldnek az együvé tartozás szimbólumának kell lennie a továbbiakban – fogalmazott Demeter János. Első ízben szervezte meg a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját Kovászna megye közel hatvan települése, több mint négyszáz különböző programmal fogadták a vendégeket. Ojtozban az 1917. augusztusi csata emlékműve hasonmásának avatóján megjelent dr. Lomnici Zoltán, a magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke. A házigazda községekben és városokban három helyszínen tartott istentiszteletet Tőkés László nagyváradi református püspök. A sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglő két estén keresztül színészkocsmává változott, ahol a helybeli és a határokon túlra szakadt háromszéki művészek gyűltek össze. /Domokos Péter: Összefogtak Háromszék hazatérő világpolgárai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./ Több ezer ember vonult augusztus 19-én az Óriáspince-tetőre, hogy részt vegyen a világtalálkozó egyik legfontosabb eseményén, az alkalomra készített emlékmű avatásán. A védnökök nevében szóló Markó Béla Tamásit parafrazálva mondta: azért vagyunk a világon, hogy megkeressük és megtaláljuk a helyet. Demeter János ötlet- és házigazda nyitotta meg az ünnepi felszólalások sorát.,,Mi, háromszékiek, bárhol is élünk a világon, ennek a földnek köszönhetően vagyunk egyediek, sajátságosak” – mondta a szónok. Markó Béla felidézte a hazát kereső és találó honfoglaló magyarok és Szent István példáját, aki tudott hazát építeni, tartós állami berendezkedést kialakítani. Cselényi László, a Duna Televízió elnöke kijelentette: nekünk, bármennyire is korszerűtlen, még fáj a trianoni diktátum. Van, mire szerényen büszkék lennünk, például arra, hogy szükségét érezzük annak, hogy itt vidáman együtt legyünk. /Ferencz Csaba: A megtalált szülőföld (Emlékműavató az Óriáspince-tetőn). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

A régiók napján a sepsiszentgyörgyi rendezvények egyik fénypontjának ígérkezett a sepsiszéki falvak szekeres bevonulása a városba. Rendőri kísérettel csattogtak a patkók az aszfalton, a bodokiak vezették a sort felzászlózva, aztán a rétyiek népviseletbe bújt, szép lányokkal s nótaszóval, majd az uzoniak az asszonykórussal, s úgyszintén énekelve, a málnásiak hegedűvel kísérték őket, a gidófalviak még az uniós zászlót is magukkal hozták, a zoltániak és a kőröspatakiak bandériumot ültettek a szekérre, a sort záró árkosiak pedig zászlót lobogtattak. /Váry O. Péter: Sepsiszéki bevonulás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

Kovászna fürdővárosban folytattak eszmecserét a háromszéki orvosok, és Orbaiszék változó társadalmáról és kultúrájáról tanácskoztak a néprajzosok dr. Pozsony Ferenc néprajzi magánmúzeumában, Zabolán. Kézdivásárhelyen a kistérségek napján hagyományos esküvőt tartottak kézdiszéki vőfélyek közreműködésével. Augusztus 20-án Kézdiszentlélekről indulnak a zarándokok a Perkő-hegytetőn lévő kápolnához, ahol a szentmise után kézművesvásár, néptáncelőadás lesz, majd este a TransylMania etnorockegyüttes adja elő a Mert tudnom kell... című produkcióját, este őrtüzeket gyújtanak a megye településein. Az ötletgazda Demeter János megyei önkormányzati elnök azzal a céllal hozta tető alá – munkatársaival – a nagyarányú rendezvényt, hogy egyfelől erősítse a külföldre elszármazott háromszéki magyarok szolidaritását, másfelől ismertesse a potenciális befektetőkkel a térség gazdasági és idegenforgalmi vonzatú adottságait. /Domokos Péter: A kézdiszentléleki Perkő búcsújával és őrtüzekkel zárul ma a Háromszékiek Világtalálkozója. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

A nyugati és keleti végek közötti képzeletbeli híd az az emlékmű, amelyet szombaton avattak fel Ojtozban. A kilencven évvel ezelőtti események előtt tisztelegtek az egybegyűltek, 1917 augusztusában soproni és székely katonák védték itt a magyar határt. A Soproni Erdélyi Kör emlékplakettjét a katolikus templom udvarán helyezték el, ahol bensőséges ünnepséggel emlékeztek az elesett hősökre. Lomnici Zoltán, a Magyar Legfelsőbb Bíróság elnöke fontosnak és szimbolikus jelentőségűnek nevezte, hogy soproni bakák védték itt a határt, ,,hisz Magyarország nagyon sokat köszönhet Erdélynek, nagyon sok mulasztásunk van, s talán ebből valamit ők a vérükkel törlesztettek”. Dr. Sarkadi Sándor történész a kilencven évvel ezelőtti eseményeket idézte fel, a 18-as soproni gyalogezred a négynapos véres küzdelemben elveszítette tiszti állománya 75, legénysége 45 százalékát. Egy évvel később sziklába vésett emlékművet állítottak tiszteletükre Ojtozban, de az impériumváltás idején az ,,elvakult nacionalisták” felrobbantották azt. Sopronban 1934 augusztusában leleplezték ennek pontos mását, és egy sétány is Ojtoz nevét viseli. Most a Soproni Erdély Kör hozta el a domborművet (Sz. Egyed Emma szobrászművész alkotását), amelyet a már felállított hét és fél tonnás sziklatömbre helyeztek el.,,Mi, soproniak a nyugati végekről köszönjük székely testvéreinknek, hogy ezerszáz éve állnak itt őrt a keleti végeken, és az összetartozás soha el nem téphető kötelékével őrzik a soproni katonák emlékét is” – mondotta Sarkadi Sándor. Dr. Grezsa István, Hódmezővásárhely önkormányzatának képviselője fontos bejelentést tett: városa megvásárol egyet a 24-es határvadászok által egykor épített katonaházak közül, és finanszírozza majd egy katonamúzeum létrehozatalát, ,,amelybe összegyűjtve Háromszék katonai relikviáit felmutathatjuk, mi történt itt az elmúlt ezerszáz esztendőben” – mondotta. Végül Úri Előd, a Soproni Erdély Kör elnöke és Sylvester Lajos leleplezte a kősziklába illesztett plakettet. /Farkas Réka: Híd a nyugati és keleti végek között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

Sepsiszentgyörgyön, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján megnyílt Szekeres Attila István címerkiállítása. Az alkotó az elmúlt négy évben közel ötven heraldikai jelet tervezett Háromszék, Maros valamint Brassó megyei települések részére, s mint Cserey Zoltán muzeológus, a Kovászna megyei heraldikai bizottság elnökének köszöntőjéből kiderült, egyike – egyedüli magyarként – a hat hitelesített romániai címerkészítőnek. A 42 éves – újságíróként is tevékenykedő – címerkészítő szerint: „a címer nem történelemkönyv, sem pedig nemzetiségi statisztika“. Albert Álmos polgármester kiemelte, hogy a rendszerváltás után egyre több önkormányzat kezdte elővenni településének régi címereit, azonban ez nem mindenhol aratott osztatlan sikert. /Domokos Péter: Világtalálkozós címerviták. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Hunyad megye egyetlen Szent István-napi búcsúja dévai, csernakeresztúri, sőt magyarországi híveket is Piskitelepre vonzott. Államalapító Szent István király nevét viselő piskitelepi templom búcsúünnepén Táncos Levente vendéglelkész mondott beszédet. Piskitelepen, további 26 erdélyi településhez hasonlóan, Szent István király lett a templom védőszentje. /Gáspár-Barra Réka: A hídépítő. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Idén is megrendezte a Szent István-napokat Buziásfürdőn a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány. A nonprofit szervezet egyike azon kevés bánsági magyar egyletnek, intézménynek, amelyik az augusztus 20-hoz legközelebb eső hétvégén mindig megemlékezik a magyar államalapítás ünnepéről. A kétnapos honismereti vagy tudományos tanácskozások mindig egy-egy konkrét téma köré épülnek. Idén Regionális kohézió – vizek menti barátság címmel rendeztek konferenciát, abból a megfontolásból, hogy az alapítvány hamarosan egy PHARE-programot fog lebonyolítani a Temes és a Bega mentén található romániai és szerbiai települések magyar közösségeivel együttműködve. “Sok minden más mellett ez a két folyó, ami összeköti ezt a történelmi szempontból egységes, de közigazgatásilag szétszabdalt régiót, ezért is adtuk ezt a címet a projektnek” – magyarázta Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. /P. L. Zs. : Buziásfürdői Szent István-napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Augusztus 19-én, vasárnap a kolozsvári Szent Mihály-templomban celebrált ünnepi szentmisén mutatkozott be Kovács Sándor kanonok, az új kolozs-dobokai főesperes. Kovács Sándort /sz. Székelykál, 1948. ápr. 25./ 1972-ben szentelték pappá. Kolozsvárra érkezése előtt több mint két évtizedig Székelyudvarhelyen szolgált. Ugyanez alkalommal mutatkozott be Ambrus István-Ábel újmisés pap, aki segédlelkészként fog szolgálni. A Szent Mihály-templom plébánosi tisztségét is betöltő papot többek között az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila köszöntötte. Kovács Sándor egyértelművé tette, hogy a nemzeti öntudat, a nép szeretete elevenen él benne. Székelyudvarhelyről, a székely anyavárosból jött, a Hargita aljából, „ahol a nagy romlás leselkedik a székelységre, ahol még mindig advent van és várja népünk a jobb jövőt” – idézte Sütő András szavait. Kovács Sándor arra kérte a híveket: imádkozzanak érte, hogy megtanulja egyre inkább szeretni Istent, híveit, Anyaszentegyházát. Jegenyén bemutatkozott az új jegenye-bánffyhunyadi plébános, a közösségi munkássága miatt elismert Gergely István, a „Tiszti”. /”A jó pásztor lelkületével jöttem”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

Számos magyarországi művész fellépésének köszönhetően augusztus 19-től, vasárnaptól több mint nyolcvan magyar kulturális rendezvényt szerveznek az idén Európa kulturális fővárosa címet viselő Nagyszebenben, ahol bemutatják egyebek között a legendás hírű István, a király című rockoperát is. Az Ars Hungarica név alatt futó, augusztus 19-26. között zajló rendezvény szervezőinek szándéka az, hogy bemutassák a magyar kultúra sokszínűségét. Több mint hétszáz művészt hívtak meg, akik nyolc nap alatt kiállításokat, opera-, színházi és néptánc- előadásokat, könyvbemutatókat, valamint szimfonikus, dzsessz- és ifjúsági koncerteket kínálnak az érdeklődőknek. Konferenciák is lesznek, az Ars Hungarica rendezvényei tematikus napok köré tömörülnek. Egy-egy nap névadójának a magyar kultúra olyan jeles képviselőit választották, akiknek munkássága Nagyszebenhez kötődik. Megemlékeznek Borsos Miklós szobrászról, aki Nagyszebenben született. Nyirő József író is ebben a városban teljesített papi szolgálatot, Barabás Miklós festő pedig szívesen töltötte itt szabadidejét. Kós Károly építészt, írót gyermekkora köti az egykori szász városhoz. Ugyanitt szállt meg erdélyi tartózkodása során Petőfi Sándor, és nagy sikerrel koncertezett Bartók Béla, mint ahogy Bodor Mária textilművész és díszlettervező is Nagyszebenben alkotott. Az István, a király című rockoperát augusztus 23-án a helyi stadionban mutatják be. Premierként közösen lépnek fel egy előadáson az Erdélyben működő öt hivatásos néptáncegyüttes tagjai, akik István és Koppány seregét jelenítik meg. /Elkezdődött a magyar hét. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

A nagyszebeni születésű Borsos Miklós szobrászra, grafikusra, költőre, íróra, tanárra emlékeztek az Ars Hungarica első napján Nagyszebenben, Európa kulturális fővárosában. Felavatták a művész szülőházára elhelyezett emléktáblát. Ezt követően a tanácstoronyban nyílt kiállítás a szobrászművész, grafikus munkáiból. Serfőző Levente a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke szerint történelmi pillanatoknak lehettek tanúi. Kassai Péter bemutatta a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítványt értékteremtő, értékmegőrző és közösségépítő munkáját. Délután Bartha Ciupe Ernő szénaszobor-kiállítását nyitották meg. /D. I. : Ars Hungarica Szebenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

„Egy lángot adok, ápold, add tovább és gondozd híven” – hangzott el a Reményik Sándor-idézet a marosvécsi Kemény-várkastély parkjában, ahol a hagyományhoz híven a Helikon–Kemény János Alapítvány évről évre feleleveníti a helikonisták emlékét. Idén három alkotóra: Dsida Jenőre, Szabédi Lászlóra és Vásárhelyi Z. Emilre emlékeztek. Adamovits Sándor, az alapítvány elnöke köszöntötte a külföldi és hazai vendégeket, valamint a Kemény család leszármazottait. Benkő Mihály helyi református lelkész emlékezett: „Immár nyolcvanegyedik éve, hogy a marosvécsi várban írók, költők összegyűltek. Mindennek rendelt ideje van és a rendelt időt is ki lehet használni, báró Kemény János is tudta, hogy mikor kell megszervezze a találkozót. ” Dsida Jenőre munkásságát Böjte Lídia, a szászrégeni Kemény János Társaság elnöke ismertette. Dévai Nagy Kamilla előadása is emlékezetes volt. Szabédi Lászlóról Kovács Emese tanárnő, Vásárhelyi Z. Emilről pedig Adamovits Sándor szólt. /(menyhárt): Emlékezés a helikonistákra. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

Augusztus 19-én Ramnicu Valcea baptista templomában megtartották a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóját. „Ennyi magyar élne itt lent, Olténiában?” – csodálkoztak a megjelentek. A magyarázatot a kommunista rendszer idején szülőföldjüktől messzire szakadtak szórványsorsa nyújtja. A valceai, craiovai, motrui, ploiesti-i, orsovai, szörényvári és Targu Jiu-i magyarok sokáig jóformán nem is tudtak egymásról. Egyesek tudatosan nem vállalták identitásukat, mások férjhez menésük utáni, megváltozott vezetéknevük mögött rejtőztek. Megtörtént, hogy szomszéd a szomszédról, munkatárs a munkatársról nem tudta, hogy magyar. Az ország déli részén élő magyarokat megyehatárok és százával mért kilométerek választják el, de összeköti őket újrafelfedezett identitástudatuk. A hétvégi regáti szórványtalálkozóra közel kétszáz magyar jött el az Ókirályság több településéről. Egyesek Erdélytől távol született gyerekeikkel is magyarul beszélnek, mások számára a tavaly először megszervezett találkozó az anyanyelvhez és kultúrához fűző egyetlen, hajszálvékony kötelék. A valceai román baptistáktól kölcsönkapott templomban a helyi nyugalmazott tanítónő tolmácsolásában felhangzott a Szózat. Tízéves fennállását ünneplő Ramnicu Valcea-i református gyülekezet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a brassói egyházmegye segítette őket. Lelkészeket küldtek Olténiába, akik talpra állították a református gyülekezeteket. A magyarok felkutatása 1996-ban kezdődött el a térségben, majd 1997-ben, Csiha Kálmán püspöksége alatt megalakult az első valceai református gyülekezet. Egy év múlva létrejött a motrui és a Targu Jiu-i, 2000-ben pedig a craiovai. Az egyház képezte az RMDSZ helyi szervezeteinek melegágyát is. Targu Jiun a héten RMDSZ-székházat avatnak. Ugyanitt román nemzetiségűek is beléptek a szövetségbe, alelnöki tisztséget is szerezve. „Kik voltunk eddig mi itt?” – tette fel a kérdést Farkas Béla dési származású, évtizedek óta Valceán élő hidrológus. „Kallódó Erdély-darabok”, ahogy egyszer volt lelkészük, Kovács István fogalmazott. „Sokan közülünk utólag ismerik be: életük nagy tévedése az volt, hogy vegyes házasságban élve, nem tanították meg gyerekeiket magyarul” – vélekedett Zsold Béla Bukarestben szolgáló lelkipásztor. „Gorj megyében például a 630 magyar nemzetiségű lakos többsége a bányavidékre telepedett férfi. Ám egy férfinak mindig nehezebb megtanítani a saját anyanyelvére a gyermeket, mint egy nőnek. Éppen ezért nyelvkurzusokat kellene szervezni” – fejtegette Serbanoaica Ilyés Klára, az RMDSZ Targu Jiu-i szervezetének elnöke. A ma is székely tájszólásban beszélő asszonyt büszkeséggel tölti el, hogy oltyán férje nemcsak megtanult magyarul, de ő is felvette párja vezetéknevét /Szucher Ervin: Megtartották a Regáti Magyarok Szórványtalálkozóját. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./