Bányásznapi ünnepségre készülnek a Zsil völgyében. Idén két évfordulót ünnepelnek: 100 év telt el az első bányászszakszervezet megalakulása, illetve 30 év a 1977-es nagy bányászsztrájk óta, jelezte Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi Bányászszakszervezeti Liga (LSMVJ) elnöke. Petrozsényban bemutatják az 1977-es első romániai kommunistaellenes megmozdulásról szóló könyvet. Az idei bányásznap súlypontja Lupényban lesz, mivel a történelmi esemény Lupényban zajlott. Lupényban a bánya 2-es kapujánál tört ki az 1977-es sztrájk. Akkor Ceausescunak személyesen kellett eljönnie a Zsil völgyébe. A könyv az életben maradt bányászok visszaemlékezései alapján, illetve a szekusdossziék anyaga alapján született. A sztrájk után a Securitate durva megtorlásba kezdett, mely során a bányászok vezérei “rejtélyes” módon váltak közlekedési balesetek áldozataivá, vagy fúltak vízbe. /Chirmiciu András: Történelmi események évfordulóján. Bányászünnepség Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

A kommunista rendszerben a magyar keresztneveket románosították, és így írták be a hivatalos iratokba, a keresztlevélbe és a személyi igazolványba, házassági okiratokba. A rendszerváltást követően sok időnek kellett eltelnie, ameddig megfelelő jogszabályok alapján lehetővé vált a személynevek megváltoztatása, azaz magyarosítása vagy a magyar helyesírás alapján történő átírása. Hivatalos ügyek intézésekor egyazon személy esetében sokszor nem egyezett a különféle okiratokban vagy hivatalok nyilvántartásában szereplő név. A szülők igyekeztek lefordíthatatlan, ősmagyar keresztneveket adni gyerekeiknek. Sokszor ez sem sikerült, az anyakönyvvezető asztalánál derült ki, hogy a tősgyökeres magyarnak tartott névnek bizony van román változata (például Szilárd = Constantin). A legmeghökkentőbb eset azé a fiúgyereké, aki a Levente nevet kapta. Az anyakönyvvezető megkérdezte: mégis, körülbelül mit jelenthet a szó? A szülő elmagyarázta neki a „levente” szó jelentését, mire a hivatalnok beírta: Premilitaru. Azok, akik Magyarországon telepedtek le, és ott a magyar helyesírással állították ki személyi irataikat, ezeknek az iratoknak az alapján itt nem intézhetik ügyeiket, nem kérhetnek például új útlevelet. A hivatal értelmezése szerint nem ugyanarról a személyről van szó: a náluk most jelentkező (például) István nem azonos a nyilvántartásukban szereplő Stefannal. A 2003/41-es kormányhatározat alapján lehetővé vált a személynevek megváltoztatása, illetve magyarítása. /Elírt nevünk nem csak bosszantó, hanem bonyodalmat is okoz. Hogyan lett a Leventéből Premilitaru. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Anna-napkor – mint az előző években is – fiatalok több ezres tömege jött el a Szent Anna tóhoz. A „sokan vagyunk, együvé tartozunk” érzéséből fakadó energia összeroppantotta a diktatúra félelemből kovácsolt bilincseit. Ebben a hangulatban 1981. július 26-án, Szent Anna-napján csak maréknyi fiatal ült gondterhelten, félrehúzódva a fák árnyékába. A diktatúrában éltek, de magyarként magukban hordozták a szabadságvágyat. Órákon keresztül ültek, mígnem egyikük felpattant, s határozott mozdulattal kibontotta a nemzeti zászlót. Erre mindannyian talpra ugrottak, majd a kibontott zászlóval kezükben szó nélkül elindultak a tisztás legmagasabban fekvő pontja felé. Útjuk a tömegen keresztül vezetett, mely döbbenettel nyitott utat nekik. A kiszemelt helyszínre érve magasra emelték a magyar lobogót. A tömeg némán nézte a látványt. Ilyen élményben az összesereglettek közül még senkinek sem volt része. Előbb egy öblös férfihangon szólalt meg, majd több ezer torokból tört fel a kiáltás: „Ria, ria, Hungária!” A román diktatúrában egy milliméternyi piros-fehér-zöld szalag rejtegetése is elég volt ahhoz, hogy az embert félholtra verjék. A diktatúrát kárhoztató beszédeket néma döbbenettel fogadta a több ezres tömeg. Másnap hajnalban rohamrendőrök és szekuskülönítmények szállták meg az erdőt, a tó partját és a hegygerincet, átfésülve minden sátrat, zugot és rejtekhelyet, mindenkit igazoltattak, minden személyes adatot felírtak, fényképeztek és dokumentálódtak. Ezt követően elmentek, anélkül, hogy bárkit bántalmaztak volna. Túl nagy, elszánt és meglepően egységes volt a tömeg, ezért nem vállalták a nyílt konfrontációt. Az ünnep elteltével előbb-utóbb mindenki visszatért oda, ahonnan érkezett. Ekkor csaptak le. Munkahelyekről, iskolákból, egyetemekről, otthonukból vitték el egyenként az embereket, a megtorlás kegyetlen volt. Hetekig, olykor hónapokig tartó vizsgálati fogság, kihallgatások, verés, lelki terror következett. Volt, aki eltűnt, volt, akit elzártak vagy kényszermunkára vittek, és százával voltak olyan magyar egyetemisták, akiket örökre kizártak az ország valamennyi egyeteméről és főiskolájáról, vagy ha már végzett – mint ezt az emlékezést író Bedő Zoltánt –, nem engedték államvizsgázni. Volt, akinek idegrendszere vagy beteg szíve mondta fel a szolgálatot. Sokan megkeseredtek. Bedő Zoltán mellett csak a szülei tartottak ki a szó szoros értelmében a végsőkig, édesanyja belehalt a fiát ért bántalmazás tudatába, édesapja pedig, egyedül maradva szótlanul, még tizenkilenc évig hordozta keresztként fia meghurcoltatásának emlékét. Bedő Zoltán hiszi, hogy akkor helyesen cselekedtek, ugyanis több évtizednyi kényszerhallgatás után az erdélyi magyarság megmutatta, hogy még mindig képes fejét felemelve bátran szembenézni a mindenkori elnyomókkal és zsarnokokkal. /Bedő Zoltán: Anna-napi keresztjeink. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

A kászonaltízi Tiszástőn augusztus 2-án kezdődik a XII. Minimum Party alkotótábor, összművészeti fesztivál és szakmai fórum. A múlt emlékeinek megfogalmazása és azok rögzítése lesz az idei alkotótábor kiindulópontja és a szakmai fórum témája. Az alkotótábor médiaműhelyét a Budapestről érkező Szigeti Gábor Csongor vezeti. A fotóműhelyt a szintén Budapestről érkező Zátonyi Tibor fogja vezetni. A környéken, Kászonszék falvaiban járva a szubjektív dokumentarizmus eszközeivel próbálnak meg alkotni, képekben fogalmazzák meg a mindennapi eseményeket. A Déjà vu címet viselő íróműhelyt a kolozsvári Selyem Zsuzsa vezeti. Az építészműhelyben a székelyudvarhelyi Ványolós Endre irányításával építészfeladatokat vitatnak meg. A kézművesműhelyben a gyergyószárhegyi Csergő Melinda vezetésével a makramé technikájának elsajátításával, a különböző minőségű fonalak felhasználásával tárgyakat készítenek. /Antal Ildikó: Múltidéző Minimum Party. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./

A tusnádfürdői tábor jelentős eseménye volt Orbán Viktor programadó beszéde. Az ellenzéki vezető kapott utána hideget, meleget, jobbról is, balról is. Jobbról azt hiányolták, főleg az erdélyiek, hogy nem üzent a kisebbségi magyarságnak s hogy nem állt ki egyértelműen Tőkés László mellett. Valójában a kisebbségi magyarságnak is üzent Orbán, ennek a lényege az volt, hogy akkor lehet majd igazi nemzetpolitikát folytatni, ha a jobboldal győzelmet arat a választásokon. Teljesen érthető, hogy a nemzeti oldalon sokakban buzog a tettvágy s fogytán a türelem. A jelenlegi magyar kormány bevallottan törvénysértések sorozatával, megtévesztéssel, hazugságokkal, csalással szerezte hatalmát, majd képes volt belelövetni az ellene tüntetőkbe. Jelenleg mind a rendőrség, mind a katonaság, mind a titkosrendőrség a baloldalnak szolgál és egy esetleges jobboldali hatalomátvételi kísérlet alkalmával minden bizonnyal megvédi kenyéradó gazdáit. Ebből adott ízelítőt tavaly október 23-án. A jobboldal Orbán szerint demokratikus, versenypárti, nemzeti és szociális kell, hogy legyen. A középosztály és az elszegényedett rétegek szövetségére van szükség. Elmondotta, lassan vége az 1968-as eszmék uralmának, vége annak a törekvésnek, mely az egyént akarata ellenére úgy próbálta meg „szabaddá tenni”, hogy igyekezett természetes közösségi kötelékeitől megszabadítani. A mai konzervatív kormányok Európában ezt érzékelve felfogják, hogy a társadalomnak nem a 68-as erkölcsi relativizmusra, hanem értékrendi kapaszkodókra van szüksége. Orbán beszéde ellen kirohantak az anyaországi sajtó balos bértollnokai. Siettek Orbán elképzeléseit zavarosnak, ideológiailag inkoherensnek beállítani. Ugyanezen balliberális publicisták nincsenek azon fennakadva, hogy a magát baloldalinak nevező kormány miként veri szét a szociális ellátórendszereket, miként folytat szemellenzős, rideg és érzéketlen gazdaságpolitikát, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Fából vaskarika. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

A bukaresti napilapok nyilvánosságra hozták, hogy még Iliescu elnöksége idején, 2002 nyarán, a Nemzetvédelmi Tanács egyik ülésén döntés született arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat az egyetlen titkosszolgálat Romániában, amely hivatalosan hallgathatja le az állampolgárok telefonbeszélgetéseit. Arról, hogy a lehallgatásokat kell-e engedélyeznie a Legfelsőbb Ügyészségnek, nem szólnak a hírek. Ion Iliescu elnök 2003-ban megtoldotta a szigorúan titkos döntéshez, hogy a hírszerző szolgálatnak az esetleges s az ország biztonságát veszélyeztető információkat meg kell osztania a ,,testvér”-szervezetekkel, a rendőrség bűnügyi osztályával, a kémelhárítással, a katonai hírszerzéssel stb. Ez a döntés titokban maradt, 2006-ban, Traian Basescu, az új államfő, az emberi jogok élharcosa sem hozta nyilvánosságra a döntést, sőt, ha a híreknek hinni lehet, megerősítette a tárgyban a Román Hírszerző Szolgálat privilégiumait: a lehallgatások tehát folynak tovább. 1989 előtt a telefon- és lakáslehallgatások a Szekuritáté privilégiumai voltak. Sok minden változott Romániában az elmúlt tizenhét esztendőben, de a titkosszolgálati szakemberek gyanakvása nem. /Bogdán László: Szigorúan titkos lehallgatások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A politikának is nagy szava lesz az új bukaresti ortodox pátriárka megválasztásában – írta a román sajtó arra hivatkozva, hogy az új egyházfő személyét kijelölő egyházi testület majdnem felét politikai és üzleti kapcsolatokkal rendelkező világiak alkotják. A Ziua napilap adatai szerint az új pátriárkát megválasztó egyházi testület tagjainak több mint 45 százaléka nem egyházi személy, s ezeknek legalább 70 százaléka politikailag elkötelezett. A listán olyan kétes hírű személyek is szerepelnek, mint a nagyváradi egyetem rektora, aki korábban a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagjaként képviselői mandátumot is szerzett. Ellene az ügyészek jelenleg egy korrupciós ügyben vizsgálódnak. Azért tapasztalható fokozott érdeklődés a politikai erők részéről a pátriárkaválasztás iránt, mert az egyház a rendszerváltás óta mindig jelentős mértékben befolyásolta az általános parlamenti választásokat. A Cotidianul napilap szerint az ökumenizmust felkaroló Daniel moldvai metropolita a legesélyesebb. /A politikának is beleszólása lesz a pátriárka megválasztásába. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Az augusztus 1-jei nyerges-tetői csatában 158 évvel ezelőtt szabadságukért meghalt hősök emléke előtt tisztelegtek a nyerges-tetői – 110 évvel ezelőtt állított – emlékműnél. Az egybegyűlteket Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte, majd Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere mondott beszédet. Az ökumenikus istentiszteleten Tamás József püspök kiemelte, ez az ünnepség nem puszta emlékezés, és minden ilyen tett akkor hiteles, ha annak üzenetével azonosulni tudunk. A közös ima után a Csíkkozmási Házasok Szervezetének (CSIHÁSZ) táncosai Kányádi Sándor Nyergestető című versére és népdalokra koreografált, Megmaradunk című műsorukat mutatták be. /Antal Ildikó: Szabadságért és megmaradásért harcoltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

A Gyergyóalfaluban 70 évvel ezelőtt született és Csíkszeredában 25 éve elhunyt Sövér Elek festőművészre emlékeztek kiállításmegnyitóval és könyvbemutatóval. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent, visszaemlékező írásokat, valamit Sövér-képeket tartalmazó kötetet ismertetve művészettörténészek és képzőművészek idézték Sövér Elek emlékét. A Nagy István, Nagy Imre és Márton Ferenc alkotta székelyföldi festőiskola első nemzedékét leginkább követendőnek tekintő Sövér Eleket a képek költőjének és a szív portréfestőjének nevezte Bucur Nicolae művészettörténész. Itthon maradását és megmaradását hangsúlyozta Balázs József festőművész. Alkotásaiban a 60-as, 70-es évek művészeti törekvései is berezegnek, és sejtetik a különböző irányzatok beszűrődését – tette hozzá Banner Zoltán művészettörténész. Sövér táj-, portré- és életképei a Mikó-várban szeptemberig láthatók. /Sövér Elek-kiállítás és -kötet. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Régi kezdeményezésünk valósult meg végre, hiszen még 2000-ben fogadta el a kormány azt a rendeletet, amely létrehozta a Kisebbségkutató Intézetet – nyilatkozta Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője azt követően, hogy augusztus 2-án tartott ülésén a kormány elfogadta az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. A mindenkori kormány mellett eddig nem működött olyan multidiszciplináris kutatóintézet, amely – háttérintézményként – segítené a helyes és hatékony kisebbségpolitikák kidolgozását és alkalmazását. A Kisebbségkutató Intézetnek lesz egy a magyarok és egy a romák problémáit kutató külön tagozata. Az intézet székhelye Kolozsváron lesz, vezetésére az jelentkezhet, aki legalább öt éve foglalkozik kisebbségkutatással. Az elnök és alelnök munkáját öttagú konzultatív tudományos tanács segíti, amely legalább havonta ülésezik. Az intézet alkalmazottai felméréseket, kutatásokat végeznek majd, például a népesedési tendenciákról, az elvándorlásról, ugyanakkor nyelvi, történelmi és kulturális témájú rendezvényeket (konferenciákat, vitákat, tudományos ülésszakokat) is szerveznek. A kutatóintézet költségvetési kiadásait a kormányfőtitkárságon keresztül fedezik, de működési költségei fedezésére támogatásokat kaphat bel- és külföldi szervezetektől, továbbá kiadhat könyveket, tudományos dolgozatokat, tanácsadást nyújthat szakterületén. Feladatai közé tartozik, hogy állandó kapcsolatot tartson fenn a hasonló feladatokat ellátó hazai és külföldi hivatalokkal és civil szervezetekkel. /Kisebbségkutató intézet létesül Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Nem tartja szerencsésnek Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke az olyan nyilatkozatokat, melyek az RMDSZ és Tőkés László jelenleg még független európai parlamenti képviselőjelölt közötti tárgyalások kimenetelére vonatkoznak. „Azt hiszem, minden tárgyalás kétesélyes, és a tárgyalás kimenetelétől függ az, hogy mi lesz az eredmény. Abban az esetben, ha az RMDSZ elfogadja azt a csomagot, amelyet a hat jelölő szervezet – és az MPSZ javaslatára is – állított össze, lehet még érdemi megegyezés a két fél között. De nem szerencsés, ha valaki előrevetíti az eredményt és biztosra mondja, hogy sikertelen lesz a tárgyalás” – nyilatkozta Szilágyi Zsolt. „Írásba adom, hogy Tőkés László nem fogadja el az RMDSZ-listán való indulást” – nyilatkozta a Cotidianul napilapnak Szász Jenő MPSZ-elnök. Csuzi István, az MPE Bihar megyei elnöke szerint egyértelműen rendszerváltásra van szükség, csak az kérdéses, hogy milyen módon. /Both Abigél, Mihály László: „Nem szerencsés jósolni”. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

A gyakorlatban aki itthon szeretne dolgozni külföldön megszerzett diplomájával, sokszor reménytelen harcba kezd, legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Az ilyen fiatalok számára nem marad sok választási lehetőség, néhány év küzdelem után foghatják cókmókjukat, és visszaköltözhetnek az őket korábban befogadó országba, vagy sutba dobják nehezen megszerzett oklevelüket, és itthon, de más szakmában próbálnak boldogulni. Elkeseredett édesanya kereste fel a szerkesztőséget. Elmesélte, hogy családjuk Kanadába emigrált. Fia és lánya Torontóban járt iskolába, majd Vancouverben érettségizett, és felvették őket az ottani egyetemre. Úgy döntöttek azonban, hogy egyetemi tanulmányaikat magyar nyelvterületen folytatnák, édesanyjuk érdeklődni kezdett, megkereste a nagyváradi, kolozsvári, a budapesti és más magyarországi vidéki egyetemeket: hol ismernék el gyermekei kanadai felvételijét, melyik intézmény fogadná be őket? Egyedül az Eötvös Loránd Tanárképző Főiskolán mondták, hogy átveszik őket. A lány 2001-ben, a fiú 2002-ben végzett. A család időközben, 1996-ban hazaköltözött Sepsiszentgyörgyre. A fiú angol–testnevelés szakos diplomájával érkezett haza, tanárként kívánt elhelyezkedni. Ekkor kezdődött el a kálvária, azóta próbálják elismertetni magyarországi diplomáját, de sikertelenül. Az egyik aktatologató egyértelműen fogalmazott: ,,Mit akarsz itt, menj vissza a te országodba”. Nem adták fel, végül a hatodik-hetedik út után sikerült megszerezniük a papírt, de később kiderült, az értéktelen. A fiatalember versenyvizsgázni készült tanári állásra, azonban a tanfelügyelőségen elutasították jelentkezését, arra hivatkozva, hogy még a szakterülete sem szerepel a dokumentumon, így nem tudhatják, milyen posztra jelentkezhetne. Még helyettesítő tanári állásra sem pályázhat, mert kanadai érettségijét sem fogadják el.,,Hiába beszéli anyanyelvi szinten az angolt, az én fiamra nincs szükség” – mondja az elkeseredett anya. A megyei tanfelügyelőségen az is kiderült, az eset nem egyedi, többen jelentkeznek hasonló magyarországi főiskolai oklevéllel, melyet itthon nem fogadtak el. Az RMDSZ oktatási főosztályán több mint tíz éve foglalkoznak a diplomahonosításokkal. Átvállalták a teljes ügyintézést, ennek összes költségét, és eddig több mint 1900 külföldi oklevelet sikerült elismertetniük a román állammal. Hosszú évek alatt, úgy ahogy, gördülékennyé tettük az utat – mondja Miklós Eliza, az oktatási főosztály alkalmazottja. Elismerte azonban, hogy a magyarországi tanárképző főiskolákon szerzett oklevelek esetében ők is tehetetlenek. 1998 óta létezik a két ország között egyezmény a diplomahonosításról. Romániában szintén négyéves az oktatás, de egyetemi szintű, és nem főiskolai, így nem fogadják el azonosnak a szomszéd országban szerzett oklevelet. Csak a tanítók és óvónők esetében lehet honosítani a diplomát, ez a képzés Romániában ugyanis csak hároméves. /Farkas Réka: Elüldözzük a hazatérőket? (Diplomahonosítási kálvária). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

A Madarasi Hargita csúcsára is kiterjedő területet kaptak vissza az abránfalvi származású székely főnemesi család, az Ugronok leszármazottai. A család az 1946-os államosítás előtti 50 hektáros hargitai birtokából egyelőre csak 10 hektár fölött rendelkezik, a további területek restitúciója folyamatban van. Az általuk létrehozott Ugron Alapítvány egyéni és csoportos ösztöndíjakat kíván nyújtani, oktatási és nevelési támogatást biztosítani, elsősorban a környékbelieknek. „Családunk példát állított az alapítvány létrehozásával a valamikori arisztokráciának és az újnak is. Példánk azoknak is szól, akik az elmúlt másfél évtizedben tettek szert vagyonra: a vagyon felelősséget is jelent, szolidaritást a közösséggel, amelyhez tartozunk” – mondta el a visszaszolgáltatási határozatot Zetelakán átvevő Ugron Béla. /Újra magánkézben a Madarasi Hargita csúcsa. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

A nagyváradi származású Teszári Zoltán, az RCS&RDS tulajdonosa lesz a Romániában élő második dollármilliárdos – adta hírül a Ziarul Financiar című gazdasági-pénzügyi napilap. A 37 éves, leggazdagabb romániai magyar üzletember vállalatát ugyanis a lap szerint bejegyzik a londoni tőzsdén, és ezután kiderülhet, hogy vagyona a bűvösnek vélt egymilliárd dolláros határt is meghaladja majd. A telekommunikációs vállalat a harmadik generációs mobiltelefon-szolgáltatás biztosítására vonatkozó engedélyt is kapott, így ezentúl nem csak a vezetékes távközlés, hanem a mobiltelefon piacon is terjeszkedhet. Optimistább becslés Teszári vállalatának összértéke eléri a 2,5 milliárd dollárt (majdnem 2 milliárd euró). A Capital pénzügyi hetilap 2006-os toplistája szerint Romániának két dollármilliárdosa is van, az egyik – s egyben a leggazdagabb román – az Olaszországban élő Iosif Constantin Dragan, akinek javait 1,3–1,6 milliárd dollárra becsülték, a második helyezett pedig Ion Tiriac egykori teniszcsillag, akinek vagyona 1,2–-1,5 milliárd dollárra tehető. /Megvan második dollármilliárdosunk? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Könyvbemutató lesz Nagybányán, a Teleki Magyar Házban, a Szent István napok keretében, augusztus 14-én. Dávid Lajos tartja majd a megnyitót, Asztalos Gábor és Kiss Kornél szavalnak, majd Kádár Miklós lelkész ismerteti Vánk Sándor A nagybányai Híd utcai Református Iskola című könyvét. Erről az iskoláról 1547 óta vannak emlékek, adatok. Ezekből mentett meg a szerző egy kötetre valót. Vánk Sándor a helytörténet búvárlója. Emlékezetes monográfiája: Nagybányai magyar nyelvű közoktatás a XX. század forgatagában /2002/, emellett napvilágot látott még a szerzőtől: Máramarossziget római katolikus egyházi iskolák, de ő szerkesztette a Németh László Líceum évkönyveit /1999-2001/ is. /Hitter Ferenc: Évek és iskolák – mai szemmel. = Gutinmelléki Friss Újság (Nagybánya), aug. 3./

Toader Arapasu, szerzetesi nevén: Teoctist, 1935-ben tette le a szerzetesi esküt. 1962-ben aradi, 1963-ban észak-amerikai és kanadai püspök, 1973-ban Olténia érseke, 1977-ben pedig Moldva és Bukovina metropolitája lett. Elődje, Iustinian halálát követően, 1986 novemberében „Bukarest érsekévé, Magyar–Oláhország metropolitájává és a Román Ortodox Egyház pátriárkájává” választották. Teoctist a kommunizmus idején több régi ortodox templom és kolostor lebontásába egyezett bele, ezért 1990-ben lemondatták. Három hónap múlva azonban Ion Iliescu támogatásával visszakerült a pátriárkai székbe. Bírálói elsősorban a Szekuritatéval, a kommunista hatóságokkal és a diktátorral való együttműködést vetették a szemére, de azt is, hogy teológusként, az 1941-es legionárius lázadás idején részt vett a bukaresti Antim utcai zsinagóga szétverésében. Legionárius és szekuritátés múltját soha nem tisztázta. Elmarasztalják ma azért is, mert nem modernizálta az ortodox egyházat, ellenezte a papok titkosszolgálati és az egyház pénzügyi átvilágítását. Az ortodox egyház mindmáig kiszolgálja a politikát, és nem szolgáltatta vissza a görög katolikusok eltulajdonított templomait és javait. Hívei ezzel szemben úgy látják, nehéz időkben őrizte meg egyháza egységét, amelyet 400 új kolostorral és 2000 új templommal tett gazdagabbá. Legfőbb érdemének tekintik, hogy nyitottságot mutatott az ökumenizmus irányába, így az első ortodox pátriárka volt, aki ortodox többségű országba hívta meg II. János Pál pápát. Az 1999. évi pápalátogatást Teoctist 2002-ben viszonozta, amikor a Vatikánban együtt imádkozott a pápával a két testvéregyház közeledéséért. /Teoctist (1915–2007). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

A Nemzeti Kezdeményezés Pártja /PIN/ arra kérte Eugen Ovidiu Chirovici-ot, a romániai szabadkőműves páholy vezetőjét, határolódjon el azoktól a tevékenységtől, amelyekben tagjai egy része Sorin Frunzaverde DP-alelnök vezetésével részt vesz, és amelynek célja befolyásolni az új pátriárkáról szóló választást. A PIN közleménye szerint több szabadkőműves páholy tagja az elmúlt napokban lobbizni próbált azon személyek mellett, akiknek joga van szavazni az új pátriárka személyéről. A lobbi célja, hogy olyan pátriárkát válasszanak, aki közelebb áll a szabadkőműves értékekhez. A közlemény azt állítja, hogy “Sorin Frunzaverde irányítja leglátványosabban ezt a kezdeményezést, kihasználva a szabadkőműves páholyokban elért pozícióját, valamint politikai és adminisztratív tisztségeit. ” A PIN szerint a helyzet azért is súlyos, mert Frunzaverde visszaesőnek számít: közismert ugyanis, hogy Laurentiu Streza erdélyi metropolita megválasztásakor is latba vetette befolyását. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

Augusztus 9-én Marosvásárhelyen, az RMDSZ szövetségi elnöki hivatalában ül össze a két munkacsoport egyeztetni az együttműködési feltételekről. A Markó–Tőkés-találkozón kicserélt dokumentumok tartalmát igyekeznek közelíteni egymáshoz. Markó Béla és Tőkés László augusztus 24-ét szabta meg határidőként, eddig kell a munkacsoportoknak egyezségre jutniuk. Tőkés csapatát Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor képviseli majd, nem nevesítették a független jelöltként indulni szándékozó püspököt támogató szervezetek képviselőit. Az RMDSZ részéről ugyanazok vesznek részt az egyeztetésen, akik elkísérték Markót, a küldöttséget Kelemen Hunor ügyvezető elnök fogja vezeti. /Farkas Réka: Alsóbb szinten folytatják a tárgyalást (Egyeztet az RMDSZ és ellenzéke). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) szervezésében rajtolt a XI. színjátszó találkozó Székelyderzsen, ahol az előzetes bejelentkezések alapján több mint 500 fiatal vesz részt. Fellép Berecz András mesemondó és népdalénekes is. /XI. ODFIE színjátszó találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 4./

A Bolyai Nyári Akadémia keretén belül a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának védnökségével gyulafehérvári főegyházmegyei tanfelügyelőség és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége az idén is megszervezte a római katolikus iskolai hitoktatók továbbképző tanfolyamát Székelyudvarhelyen. Horváth István főtanfelügyelő köszöntötte a négy egyházmegyéből érkezett 107 hitoktatót. Prof. dr. Marton József, a BBTE Római Katolikus Teológiai Fakultásának dékánja a hitoktató munkájának nehézségeit, érintette a mai társadalmi körülmények között. /(fa): Hitoktatók nyári továbbképzője Székelyudvarhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 5./

„Igyekeztem minden fontos mondandónkat előadni, legalábbis amennyi negyven percbe belefért” – mondta Vajda Lajos, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke. Az elnöki látogatás idején éppen a Kommandói Napok rendezvénysorozatán részt vevő Vajda négy háromszéki polgármester kíséretében kapott lehetőséget a rövid beszélgetésre az államfővel. „Azt kértem Traian Basescutól, hogy kapjunk erőteljesebb jelzéseket Bukarestből a székelyföldi megyék idegenforgalma fellendítésének ügyében. ” – mondta. /Cs. S. : Államfői ígéret. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

„A magyar–magyar kapcsolatok szempontjából új felelőssége van Magyarországnak és a magyar kormánynak” – mondta Göncz Kinga magyar külügyminiszter augusztus 3-án Jászberényben egy konferencián. Kiemelte: az új külkapcsolati stratégiát az jellemzi, hogy a mai nyitott világban a határon átnyúló kapcsolatok már nem a diplomácia privilégiumát jelentik, hiszen önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások, egyetemek, kutatóműhelyek, illetve családi-baráti kapcsolataikkal az emberek építik. A határon túli magyarság érdekében kialakított nemzetpolitikai szempontokról szóló előadásában elmondta: a határon túl élő magyarok mintegy 90 százaléka már európai uniós polgár, ugyanakkor a Vajdaságban és Kárpátalján élők nehezebb helyzetben vannak, ezért indokolt lenne, hogy az itt élő magyarság népességarányosan nagyobb mértékben részesüljön a támogatásokból. Továbbra is megmarad a határon túli magyarság felé a támogatási politika létjogosultsága, és komoly pénzügyi forrásai lesznek a határon átnyúló együttműködéseknek is, amiből hidat, utakat lehet építeni és közös vállalkozásokat fejleszteni. A konferencián előadás hangzott el többek között a nemzeti kisebbségek nemzetközi parlamenti szervezetekben való védelméről, a veszélyeztetett kisebbségekről. A rendezvényen az erdélyi Nyárád mente kistérség képviselői is részt vettek. A Jászság fővárosában hagyományteremtő szándékkal szervezték meg az első „magyar-magyar konferenciát”, amellyel szeretnék kiegészíteni az évente megrendezendő Csángó Fesztivál folklór- és tudományos programjait. A konferencia célja Magyarország és a jászsági kistérség külföldi megismertetése és kapcsolatok kezdeményezése határon túli magyar területekkel. /Magyar–magyar találkozó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Hetvenedik születésnapja előtt beszélgetett Kántor Lajossal, a Korunk folyóirat főszerkesztőjével a lap munkatársa. Kántor Lajos pályafutása összefonódott a patinás kiadvánnyal. Huszonévesen lett a Korunk irodalmi rovatának vezetője, 1990-től a lap főszerkesztője. Szerinte a lap Dienes-féle korszaka, az 1926-os indulástól egészen ‘28-29-ig, amíg Gaál Gábor át nem vette a lapot, ez a legértékesebb hagyomány. A legelső lapszám egyik szerzője a legnagyobb veszélynek a fasizmust és a bolsevizmust jelölte meg. 1957-es újraindulása után a szerkesztőség ki volt szolgáltatva a politikai körülményeknek, akkor nagyon sok elmarasztalható szöveg jelent meg. A ‘60-as évek közepétől lehet új periódusról beszélni, a kultúrpolitikában a ‘70-es évek elejéig-közepéig javuló légkör érvényesült. Kántor szerint a mai Korunk már nem tekinthető sem baloldalinak, sem jobboldalinak. Nem szempont a szerzők pártszimpátiája. Arra vigyáznak, hogy a folyóirat ne legyen színtere aktuálpolitikai összecsapásoknak. Kántor Lajos /Kolozsvár, 1937. augusztus 7./ író, irodalomtörténész és -kritikus, szerkesztő, művészetkritikus. Az 1990-es években óraadó tanár a Babes-Bolyai Egyetemen, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanszékvezetője (1994-98). 1979-ben Kolozsváron megszerezte az irodalomtudományok doktora, 2001-ben Budapesten az MTA doktora címet. Társszerzője (Láng Gusztáv mellett) a máig alapmunka Romániai magyar irodalom 1945-1970-nek (1971), irodalomtörténeti tanulmányainak témái többek közt József Attila, Madách Imre, Móricz Zsigmond, Reményik Sándor, Szabédi László, Szilágyi Domokos. Legújabb könyvei: Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007); Az Idő Vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Kalligram, Pozsony, 2007). /Stanik Bence: Helyet adni annak, ami érték. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Az elárasztás utáni XVI. találkozón az egykori lakosok, a faluból elszármazottak, az újfalusiakkal együtt jöttek össze augusztus 4-én. A találkozó hagyománnyá vált, Bözödújfalu volt lakói hazatérnek szülőfalujuk határába. Az ökumenikus istentisztelet után a jelenlévőket rövid műsorral köszöntötte a marosvásárhelyi Alsóvárosi Református Egyházközség Vegyes Kara. /(kilyén): Szétszóródva, de együttes akarattal. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület az idén a Maros megyei Vármezőre hívta össze a szervezet tagjait, akik másfél napos esős idő után négy napon keresztül kirándulgathattak a környéken. Több mint ezren vettek részt az augusztus 5-én zárult EKE-táborban. „Az EKE egyetlen szervezete sem jelezte, hogy jövőre felvállalná a szervezést” – jelezte Velicsek Éva, az esemény egyik főszervezője. Szerinte a legnagyobb gondot éppen az okozza, hogy sikere miatt az évi vándortábor túlnőtte magát. Az utóbbi években az EKE-seknek egyre nehezebben sikerült a több száz sátor felhúzására alkalmas telket bérelniük. Lukács József, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos vezetője szerint nincs ok az aggodalomra, több mint valószínű, jövőre is lesz vándortábor. /Szucher Ervin: Nem lesz jövőre EKE-tábor? = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

Közel kétszázan vettek részt a Kőrösfőn augusztus 2–5. -e között megszervezett IKE találkozón. Az idei közösségépítő és személyiségfejlesztő tábor témája a labirintusok voltak. A program csoportos áhítatokkal indult, majd különböző előadásokkal és beszélgetésekkel folytatódott. /Dézsi Ildikó: Kőrösfői labirintusok. VIII. IKE találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

Történetének során első alkalommal, a közvélemény-kutatások szerint, a Nagy-Románia Párt (PRM) nem érné el az öt százalékos törvényhozási küszöböt. Mindeddig a szélsőjobboldali, nacionalista alakulat a harmadik legnépszerűbb volt, és Corneliu Vadim Tudor pártvezér is előkelő helyet foglalt el a népszerűségi listán. A PRM tábora akkor kezdett csökkeni, amikor a politikai palettán megjelent George Becali, a pásztorból lett milliomos, és alakulata, az Új Generáció Párt (PNG). Elemzők szerint a Nagy-Románia Párt (PRM) a volt kommunista állam sajátságos képződményeként jelent meg 1991-ben a politikai életben. Vezetője, Vadim Tudor, a diktátor kegyeltje, költő, lapszerkesztő, szélsőséges nacionalista programmal lépett a nyilvánosság elé, amely magába foglalja a másság elutasítását, az idegengyűlöletet, és hangoztatja a magyar veszélyt. Elemzők szerint a PRM és lapja, a Nagy-Románia a volt politikai rendőrség képződménye. Az 1992-es helyhatósági választásokon Gheorghe Funar, a párt jelenlegi főtitkára, akkor még a PUNR színeiben elnyerte Kolozsvár polgármesteri tisztségét. A polgármester tizenkét éven át vívta ádáz küzdelmet a magyarok ellen. Diadalát elsősorban a városba a diktatúra időszakában az ország különböző részeiből ide telepítettetek, valamint a katonaság biztosította. 1995-ben, miután bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson, Vadim Tudor támadásba lendült Iliescu államfő ellen. Ebben az évben indul az első bűnvádi eljárás a pártvezér–szenátor ellen. Több száz keresetet nyújtottak be ellene értelmiségiek, politikusok, azonban csupán egyetlen pert veszített el. Ez esetben is csupán pénzbüntetésre ítélték. A többi eljárás feledébe merült, vagy évtizedek óta húzódik. 2002-ben Vadim Tudor, a vezér „filoszemitának” vallotta magát és kifejtette: sajnálja, hogy a zsidókat bírálta. /Simon Judit: PRM: nacionalista, szélsőséges. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Felháborodással fogadták az önkormányzati vezetők Paul Pacuraru munkaügyi miniszternek azt a kijelentését, hogy túlméretezett a helyi közigazgatásban dolgozó közalkalmazottak száma, ezért a jövőben 10 százalékkal kellene csökkenteni létszámukat. A helyi önkormányzatokban ugyanis idén jelentős mértékben – 100 ezer fővel – növekedett az alkalmazottak száma. Az önkormányzati vezetők szerint viszont a központi államigazgatásban kellene kezdeni a személyzetcsökkentést. Jelenleg a központi közigazgatásban 1,4 millió munkahelyet tartanak számon. /Tömeges leépítések a helyi közigazgatásban? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

„Amíg bukaresti politikusok, saját autójukon utazva, saját autójuk alkatrészein nem tapasztalják meg a Hargita és Kovászna megyei utak állapotát, addig nem hiszik el, amit az RMDSZ több mint tíz éve hangoztat: hogy közutak tekintetében Székelyföld évtizedekig hátrányos helyzetbe volt” – reagált Tánczos Barna, a közlekedési tárca államtitkára az államfő székelyföldi látogatása kapcsán. Tánczos Barna tájékoztatása szerint ezeknek az országutaknak a modernizálása, illetve rendben tartása kizárólag a minisztérium hatáskörébe tartozik. Az államtitkár képtelenségnek tartja, hogy ilyen esetekben az önkormányzatokat szidják. Rávilágított arra, mit jelent egy székelyföldi, erdélyi projektre pénzt szerezni, majd példaként emlegette azt az egymilliárd eurós beruházást, amelyet múlt hónapban sikerült sürgősségi kormányrendelettel jóváhagyni, és amely egyébként, több mint fél évet hevert a pénzügyminisztérium valamelyik fiókjában. /Illyés Judit: Tánczos örvend az elnöksirámnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Saját megoldást talált a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) arra, hogy diákjai továbbra is két szakot végezhessenek úgy, hogy ez ne jelentsen számukra komoly anyagi megterhelést – tájékoztatott Magyari Tivadar, az egyetem rektor-helyettese. Korábban megszokott volt, hogy a BBTE diákjai olyan páros szakot végeztek, mint például földrajz-angol, szociológia-szociális munkás vagy közgazdaság-francia. Ezt a lehetőséget azonban a kormány megszüntette. Magyari kidolgozott egy tervet, amely szerint amennyiben egy diák második szakot is vállal, arra tetemes tandíjkedvezményt kap, ami akár 80-85 százalékos árcsökkentést is jelent (a második szak végzését ugyanis fizetni kell). Ezen kívül rendezettebbé teszik az órarendet, hogy könnyítsék a párhuzamos végzést. /B. T. : Könnyített kettős szakosodás a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./