Bárdos Csaba, az MPP Kolozs megyei tanácsosi listavezetője leszögezte, az őszi EP-választások eredményei feljogosítják az MPP-t arra, hogy Kolozs megyében jelölteket állítson. Reménykednek abban, hogy júniusban az MPP jelöltjei is bejutnak a Kolozs Megyei Tanácsba. Bárdos Csaba elsősorban a vidékkel szeretne foglalkozni, főleg kulturális egyesületek létrehozásában segédkezne. A másik fontos terület a középületek restaurálása, az egyházi ingatlanok felújítása. Bárdos lát arra lehetőséget, hogy az RMDSZ és az MPP a megye magyarságának érdekében összefogjon és együttműködjön. /Nagy-Hintós Diana: Kulturális értékeink megőrzése az egyik legfontosabb célkitűzés. Interjú Bárdos Csabával, az MPP Kolozs megyei tanácsosi listavezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

A Sapientia Egyetem vezetősége közleménye szerint “a Sapientia Alapítvány, valamint az Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetői és akadémiai közössége felháborodással olvasták a kolozsvári Szabadság napilap május 3-i számában Tibori Szabó Zoltánnak a Sapientia Egyetemről közölt „A Sapientia-EMTE-ről – a kíméletlen tények nyelvén” c. cikkét, illetve az ahhoz kapcsolódó interjúkat”. A közlemény szerint „az említett cikk a legalapvetőbb újságírói deontológiai kritériumokat is figyelmen kívül hagyja”, ezért a cikk szerzője ellen panasszal fognak élni a MÚRE Becsületbíróságánál, illetve megfontolás tárgyává teszik az intézményt ért hitelrontás bírósági úton való jogorvoslását. A riportban közölt állításokra az elkövetkező napokban tételesen válaszolni fognak. A közleményt Kató Béla, az alapítvány elnöke és dr. Dávid László, az egyetem rektora írja alá. /Válaszra készül a Sapientia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

Erdélyben egyedül az számít majd: ki kit győz le? Ebből a szempontból az induló újabb választási kampány sorsdöntő lehet. A Népszabadság szerint nem a programok csatájáról lesz szó, Markó Béláék és Szász Jenőék programjában nehéz kardinális különbségeket felfedezni. Szászék szövegeit nyakon löttyintették fideszes ihletésű „nemzeti-polgári” mázzal, olvasható a lapban. Egyszerű politikai leszámolás zajlik. Székelyföldön várható a legádázabb testvérharc. Az erdélyi román pártok nyíltan etnikai szavazást hirdettek meg. /Kis Tibor: Ki kit győz le? = Népszabadság (Budapest), máj. 6./

Pápai Páriz Ferenc-díjjal tüntették ki az elmúlt héten dr. Borsa István főorvost, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház bőrgyógyászati osztályának vezetőjét Nagyváradon. A Pápai Páriz Ferencről, Erdély hírneves orvostudósáról elnevezett díjat a tudós nevét viselő alapítvány évente 1–3 orvosnak, gyógyszerésznek ítéli oda, kiváló szakmai és tudományos munkájuk elismeréseként. Idén ketten vehették át a szakmai kitüntetést: Sipos Emese, a marosvásárhelyi orvosi egyetem gyógyszerészeti karának előadótanára, valamint Borsa István, csíkszeredai bőrgyógyász főorvos. A kitüntetettek az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának XVIII. Tudományos Ülésszakán vehették át a díjat a múlt hét végén, Nagyváradon. /Forró-Erős Gyöngyi: Szakmai elismerés dr. Borsa Istvánnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 6./

Hatéves huzavona után május 6-án megkezdi sugárzását a Román Televízió marosvásárhelyi területi stúdiója. A helyhatósági választásokig a Marosvásárhelyi Televízió kizárólag választási kampányműsorokat sugároz, a napi egy-egy órás román és magyar nyelvű műsorok gyártása június elseje után kezdődik el. A román közszolgálati televízió eddig Kolozsváron, Temesváron, Craiován és Iasiban működtetett saját programmal jelentkező regionális stúdiókat. Az új marosvásárhelyi tévéadó műsorait egyelőre csak Maros megye területén lehet fogni hagyományos antennával. Az adás hamarosan a különböző kábeltévé-hálózatokon keresztül eljut a térség hat megyéjébe. A területi stúdió létrehozása egy, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) között, 2002-ben kötött politikai alku eredménye. „Kissé hosszadalmasra sikeredett a várakozás, de határozottan állíthatom, hogy ha annak idején nem egyeztünk volna meg a PSD-vel, ez a tévéstúdió ma nem létezne” – értékelte a helyzetet Borbély László. Az RTV korábbi elnökei nem támogatták az újabb területi adó létrehozásának gondolatát. Mind a magyar, mind a román szerkesztőségben nyolc riporteri és szerkesztői állást hoztak létre. /Szucher Ervin: Hat év késéssel beváltott ígéret. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Székelyföldi Filharmónia néven hivatásos szimfonikus zenekar alakult Székelyudvarhelyen. Az együttes bemutatkozó koncertje május 10-én lesz Csíkszeredában. A Székelyföldi Filharmónia elődje a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola kamarazenekara, mely Székelyföldi Szimfonikus Zenekar néven az elmúlt 14 évben számos koncertet adott Erdély-szerte. A zenekarnak a Művelődési Ház részlegeként intézménnyé való átalakulását az tette lehetővé, hogy Udvarhely idei költségvetéséből 300 000 lejes támogatást kapott. Áprilisban versenyvizsga útján, részmunkaidővel alkalmaztak egy vonószenekarnyi zenészt, tájékoztatott Bodurján Aram János, aki egy személyben művészeti igazgató és karmester. Az idei évadban a fúvósokat produkciókra fogják szerződtetni. A tervek szerint a zenekar 3-4 hetente koncertezik Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Bodurján Aram jövőre egy fúvós kvartett alkalmazásával is bővíteni szeretné az együttest. /Pengő Zoltán: Székelyföldi Filharmónia alakult. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Victor Athanasie Stanculescu tábornok ügyvédje szerint 1989 decemberében külföldi katonák is lőttek Temesváron. Alice Draghici ügyvéd a ’89-es temesvári megtorló akciók vezetésével vádolt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok perének bukaresti tárgyalása után beszélt újságíróknak. Kérte, hogy oldják fel egyes katonai jelentések titkosságát. Ezek némelyikéből kiderül, hogy 1989 decemberében Temesvár utcáin olyan férfiakat is láttak, akik katonaruhát viseltek, de nem a román hadseregben használt fegyverekkel voltak felszerelve. Az ügyvéd szerint nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy kik lőttek Temesváron. A két tábornok fölött tavaly áprilisban ítélkezett a Legfelsőbb Bíróság, mindkettőjüket 15 évre ítélte. A bírák úgy tekintették, a tábornokokat nem mentesíti a felelősség alól, hogy a diktátor parancsára cselekedtek. Chitacot és Stanculescut 1999-ben már jogerősen elítélték 15 évre. Büntetésüket azonban nem töltötték le, mert a Nastase-kormány idején felfüggesztették az ítélet hatályát, és az ügy újratárgyalását rendelték el. /Gazda Árpád: Szórnák a felelősséget. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./

Lezárult az országos kisebbségi anyanyelvi tantárgyversenyek hete. Pásztor Gabriella oktatási államtitkár közölte, idén először rendezték meg az Oktatási Minisztérium támogatásával a hatodik és hetedik osztályosok magyar olimpiáját, Déván. Idén első alkalommal támogatja a minisztérium a magyar vallásolimpiát, amelyet május 15-18-a között Kézdivásárhelyen tartanak. A legnagyobb eredmény az Apáczai Csere János nevét viselő nemzetközi magyar tantárgyolimpia lesz, melyet szintén először támogat a minisztérium, Nagybányán rendezik, május 19-23-a között. /Pásztor Krisztina: Támogatott anyanyelv. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

Mintegy kétszáz esemény közül válogathatott az idei Szent György-napokon a közönség Sepsiszentgyörgyön. Hangversenytől képzőművészeti vagy fotókiállításokon, színházi előadásokon át kézműves-foglalkozásokig talált mindenki kedvére valót. /Mihály László: A Sárkányölő legyőzte Szentgyörgyöt. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

Brassóban elkezdődött kilenc magyar színház, két német színház, az Állami Zsidó Színház és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem találkozója – az Interetnikai Színházi Fesztivál. A román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával intézményesült a rendezvény, megérte a negyedik évét. /Zsehránszky István: Költői vízió németül. Napló a brassói IV. interetnikai színházi fesztiválról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

Kilencedik alkalommal szervezték meg Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban a Szórványszínjátszó Találkozót május 2–4. között. Az esemény főszervezője dr. Demény Piroska magyartanár beszédében elmondta: a „Játszó Emberek Országa” hivatalosan is megnyitja kapuit. A szervezők köszönetet mondtak Kovács Éva és Kiss Tibor magyarországi szakembereknek és Fodor Mihály drámapedagógusnak, akik immár három éve vállalják a rendezvény szakmai irányítását és értékelését. /Szakács Bálint: Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./ A kollégium XVII. századi hagyományt elevenített fel 1999-ben, amikor megrendezte az első összejövetelt. A mostanitól a találkozó a Tanügyminisztérium által hivatalosan elismert rendezvények sorába került. A vakációs időpont miatt idén mindössze hat csoport jelentkezett. /Bakó Botond: IX. Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

Traian Basescu államfő bejelentette, alkotmánymódosítást kezdeményez. Az elnöki hivataltól független szakértői gárdát kíván felkérni a módosítások kidolgozására. Szerinte pontosítani kell az intézmények közötti viszonyt, egyúttal szükségesnek nevezte az ország területi újrafelosztását is. „Még ma is az 1986-as felosztás van érvényben. Ceausescu megyéket hozott létre, kisméretű területi egységeket azzal a céllal, hogy politikai és biztonsági szempontból ellenőrizhetőek legyenek. Ez a felosztás azonban már nem felel meg Románia szükségleteinek” – mutatott rá. Az elnöki javaslatokra elutasítóan reagált a parlamenti pártok többsége. Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette, a szövetség kiáll saját alkotmánymódosító javaslata mellett, de az RMDSZ-en kívülről érkező indítványokat is üdvözli. Markó szerint elsősorban az államfői jogköröket kell tisztázni. Rádióbeszédében az államfő súlyos bírálatokat fogalmazott meg. A választási kampány kapcsán „bundázással” gyanúsított egyes jelölteket. Elismerte, problémát okoz a romakérdés, ezért minél előbb megoldást kell rá találni. Ion Iliescu volt államfőt „államcsíny-specialistának” nevezte, és azzal vádolta, alkut kötött a kormányfővel az ő felfüggesztésére. /Balogh Levente: Alkotmányt módosítana Traian Basescu államfő. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

Kolozsváron is megtartotta kampány-nyitó rendezvényét a Magyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei szervezete, bemutatkoztak az MPP Kolozs megyei és kolozsvári tanácsos-jelöltjei, valamint röviden ismertették a párt kolozsvári választási programját. A program konzervatív, jobbközép, nemzeti és keresztény értékrendben gyökerezik. Sándor Krisztina megyei elnök elmondta: az erdélyi magyar egypártrendszer megszűnt és új lehetőség előtt áll a magyar közösség. Az RMDSZ legfontosabb stratégiai partnerünk, hangsúlyozta Gergely Balázs kolozsvári elnök. Az MPP alapvető célkitűzései közé sorolja a kolozsvári magyar épített örökség megőrzését és védelmét, Kolozsvár történelmi belvárosának védelmét, a magyar közösség érzékenységét sértő hamis tartalmú táblák eltávolítását, a magyar történelem, a művelődési és tudományos élet nyilvános megjelenítését köztéri műemlékek, szobrok, valamint utcanevek, többnyelvű táblák és feliratok formájában, a Házsongárdi temető műemlékjellegének elismertetését és értékeinek ápolását. Szorgalmazzák a kolozsvári magyar mezőgazdasági őstermelők értékesítési erőfeszítéseinek a támogatását. /MPP: az RMDSZ a legfontosabb stratégiai partnerünk. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

„A Sapientián rengeteg visszaélés történt. Szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el” – ez csupán néhány azokból a súlyos vádakból, amelyeket Tibori Szabó Zoltán fogalmazott meg egyik írásában a Sapientia vezetősége ellen, s amelyek miatt a kolozsvári újságírót a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága elé citálja az intézmény rektorátusa. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa A kíméletlen tények nyelvén /Szabadság, máj. 3./ című írásában súlyos vádakat fogalmazott meg az intézménnyel szemben. A szerző szerint az egyházak nemhogy nem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, „de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak”. A cikkíró szerint az egyetem elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel. „A Sapientia vezetősége az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt” – állította. A Sapientia rektora, Dávid László „hamis, hazug, álnok állítások sorozatának” nevezte Tibori Szabó Zoltán cikkét. Elutasította azt a vádat, miszerint a Sapientián „kétes minőségű” oktatás zajlik. „Hogy lehet ilyesmit állítani, amikor az intézmény az akkreditáció közelében áll és diákjaink kilencven százalékban sikeresen államvizsgáznak?” – méltatlankodott a rektor. Dávid László cáfolta azt is, hogy az egyetem vezetőségét nem választják, hanem kinevezik. A rektor elutasította azt a megállapítást is, miszerint a Sapientia vezetősége „spekulál” a Magyaroszágról érkező pénzösszegekkel. A rektor szerint az újságíró célja az egyetem lejáratása volt. „Az szándék szülte ezt a cikket, hogy a diákokat elriassza a Sapientiától” – vélekedett. Tibori Szabó Zoltán nem először áll a MÚRE elé. Korábban a Reform Tömörülés emelt panaszt ellene egyik írása miatt. A MÚRE akkori etikai bizottsága első és másodfokon elmarasztalta, ügyét az egyesület közgyűlése újratárgyalásra visszaküldte, a testület pedig végül felmentette az újságírót. /Cs. P. T. : Sapientia, falhoz állítva. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

A román legfelsőbb bíróság döntése értelmében részlegesen sem rehabilitálják az 1946-ban halálra ítélt és kivégzett fasiszta Ion Antonescu tábornokot, akit korábban felmentettek „a béke elleni bűncselekmények” vádja alól, amelyet annak idején a Szovjetunió ellen 1941-ben indított háború miatt emeltek ellene. Korábban Gheorghe Alexianu egykori transznisztriai kormányzó egyik leszármazottja indított jogi eljárást, így akarva elérni a kormányzó, illetve Antonescu és az általa vezetett, 1940-ben hatalomra került kormány több tagjának a háborús bűnök alóli felmentését. A kezdeményezés részlegesen sikerrel járt, ugyanis 2006 decemberében a bukaresti ítélőtábla felmentette Antonescuékat „a béke elleni bűncselekmények” vádja alól. Ugyanakkor nem mentette fel a tábornokot a háborús és az emberiesség elleni bűnök vádja alól. A legfelsőbb bíróság megsemmisítette az alacsonyabb fokon született 2006-os bírósági döntést. Ez utóbbi szerint a Románia által a Szovjetunió ellen indított háború legitim volt, és a román határokat fenyegető szovjet katonai fenyegetés elhárítására irányult. Antonescu a Szovjetunió ellen indított háborúba a náci Németország és a Szovjetunó között 1939-ben megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum miatt kapcsolódott be, amelynek alapján a Szovjetunió (1940 júniusának végén) Romániától több területet is elszakított, köztük Besszarábiát és Észak-Bukovinát – érveltek korábban az ítélőtábla bírói. Semmi nem bizonyítja, hogy Antonescuék ismerték volna az akkor még titkos paktumot, így nem tudhatták, milyen veszély fenyegeti Romániát. Az ügyészek szerint ezt támasztja alá Antonescu nyilatkozata is, aki szerint „híresztelések” keringtek az orosz–német megállapodásról. A második világháború alatt, Transznisztria néven, román igazgatás alá vont Dnyeszteren túli területekről Antonescu parancsára összesen 270 ezer román és ukrán zsidót, továbbá mintegy 20 ezer cigányt öltek meg. /Részlegesen sem rehabilitálták Antonescut. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Élénk visszhangot váltott ki Erdélyben a kolozsvári Szabadság összeállítása, amelynek egyik cikke szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) az elmúlt években számos visszaélés történt. Az intézmény vezetése visszautasította a lap ezzel kapcsolatos megállapításait. A Szabadság egyik szerzője tudni véli, hogy az egyetem a romániai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekről megfeledkezett, ötletszerű fejlesztésekbe bocsátkozott, eközben várta évente az újabb pénzeket Budapestről. A Szabadság cikke a 2004-ben és 2007-ben végzett átvilágítások eddig bizalmasan kezelt eredményeire hivatkozva megállapította, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt, szerződések maradtak lezáratlanul, a szerződött összegek jelentős részét pedig nem számolták el. Közleményükben Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint Dávid László, a Sapientia EMTE rektora felháborodásának adott hangot. Sérelmezték a cikk megállapításait, a Népújság szerint arra nem tértek ki arra, hogy szerintük pontosan miért is etikátlan a szöveg. /Górcső alatt a Sapientia egyetem. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./ A Népújság nem említette, hogy Tibori Szabó Zoltán A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén /Szabadság, máj. 3./ című cikkéről van szó.

A Hargita Népében Parászka Boróka Még több pénzt! /ápr. 29./ címmel reagált Kincses Emese Törzsökösen /ápr. 22./ címmel jelzett írására, amelyben az egyetemi oktató a csíkszeredai Sapientia jövőjével kapcsolatos aggodalmait fejezte ki. A fiatalokat itthon kellett tartani, ezért kell magyar középiskola, magyar egyetem. A magyar nyelvű oktatást finanszírozni kell. A román állam támogatására nem lehet számítani. Az erdélyi magyar civil társadalom nem elég erős erre. Az erdélyi magyar oktatás jelenleg a mindenkori magyar kormány támogatására szorul. Eltelt hét év az erdélyi magyar tudományegyetem indítása óta. Ahhoz, hogy egy oktatási intézményből egyetem legyen, hosszú időnek kell eltelnie. /Dr. Márton Albert, az EMTE oktatója: Csíkszeredában magyar nyelvű egyetem? = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

Csíkszeredában május 7-én megnyílt A nagybányai művésztelep című kiállítás. A nagybányai festőiskola mintegy húsz művészétől válogatott több mint félszáz remekművet bemutató kiállítás a Csíki Székely Múzeumban látogatható. – A tavalyi Munkácsy-tárlat során idelátogató 62 ezer ember igazolta, hogy szükség van hasonló volumenű kiállításokra, hangsúlyozta Gyarmati Zsolt. /Antal Ildikó: Varázslatos szín- és fényimádat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

Sok program zajlik a Hargita Megyei Napok során. A népi fafaragásból nyújt ízelítőt a szentegyházi Tamási Áron Iskolában nyílt kiállítás, Székelyudvarhelyen az udvarhelyi népiskolások adtak hangulatos koncertet. Róth András történész bemutatta a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiadványait. Szemlézték az Örökségünk címmel megjelenő folyóirat eddigi négy számát is. Székelyudvarhelyen megnyílik a fotókiállítás Nagy Béla fotóművész képeiből, majd bemutatják az Udvarhelyszéki olvasókönyv című összeállítást. A „hazatérők” ünnepi estje május 9-én lesz. /Bágyi Bencze Jakab: Megyenapok hazatérőkkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./ Székelyudvarhelyen Hermann Gusztáv Mihály, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója elmondta: az egy évvel és négy hónappal ezelőtt létrehozott Forrásközpontnak még nincs múltja, ez idő alatt azonban szép számú kiadványt sikerült megjelentetniük. A kötetek között van Hermann Gusztáv Mihály: A székely történelem kistükre 1848, illetve P. Buzogány Árpád: A bogáncs kivirágzik című műfordítása. A Forrásközpont vállalta fel az Aeropolisz hetedik tanulmánykötetének kiadását. Ezek mellett egyéb kisebb kiadványok is megjelentek: egy anyák napi kisfüzet, a Kodály év tiszteletére szerkesztett kottás kiadvány, a Hargita megyei tájházakat bemutató képes levelezőlapok is napvilágot láttak. Az Udvarhely Kulturális Egyesület segítségével jelennek meg a kötetek. /Szász Emese: A forrásközpont mint kiadó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

Nyolcvanegy éves korában május 7-én elhunyt az erdélyi népzene egyik legkiemelkedőbb alakja, Zerkula János gyimesközéploki prímás. A legendás hírű muzsikus már fiatalon elveszítette a látását, a Gyimesekben élte le egész életét. A kommunizmus idején ő volt az első csángó zenész, aki Budapesten fellépett. Játékával meghódította a magyarországi közönséget is. Nyaranta fiatalok keresték fel, hogy hallgassák és eltanulják dallamait. Zerkula János zenéjét és az általa mesélt lenyűgöző történeteket számos film és hanglemez őrzi. A szívben még megvan címmel Halmos Béla és Szomjas György 1994-ben portréfilmet készített a vak prímásról, aki feltűnik Bereczki Csaba idén bemutatott Életek éneke című filmjében is. Zerkula Jánost május 9-én temetik. /Elküldték a behívót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./

A Szülőföld Alap kulturális, egyházi és médiakollégiuma közzétette az idei év első pályázati kiírásának eredményeit. Az erdélyi pályázók a pénzkeret csaknem ötszörösét igényelték, a pályázaton részt vevő programok összköltségvetése pedig majdnem tízszerese az elnyert összegnek. Kárpát-medencei kitekintésben ezek az arányok kedvezőbbek, hiszen az igényelt összeg mintegy 44 százalékát, a programok összköltségének pedig 22 százalékát állja a Szülőföld Alap. /Ferencz Csaba: A programok felét támogatják (Szülőföld Alap). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

„Semmiféle kötelezettségem nincs a zöldekkel szemben. Az Európai Szabad Szövetség – Zöldek európai parlamenti frakció nem ideológiai alapon szerveződött, hanem gyakorlati megfontolásokból alakult eggyé” – mondta Tőkés László EP-képviselő. Megismételte korábbi tézisét, miszerint a romániai magyar közösségnek az izraeli–palesztin viszony mintájára a „területért jogokat” elvet kellene követnie a román többséggel szemben. Tőkés László a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnökeként azokat a határon túli magyar közösségeket is képviselni kívánja az Európai Parlamentben, amelyeknek nincs brüsszeli képviseletük. /S. M. L. : Tőkés – zöld szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

Bűnvádi panasszal fordult a bukaresti táblabíróság ügyészségéhez Rodica Stanoiu egykori igazságügyi miniszter, hivatali visszaéléssel vádolva Csendes Lászlót, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnökét és Mihai Ionescut, a testület jogi tanácsadóját. Stanoiu szerint Csendes és Ionescu megakadályozták a kriminalisztikai intézet munkatársait abban, hogy elvégezzék a CNSAS ellen indított perében elrendelt íráspróbát annak kiderítésére, hogy az irattárban található dokumentumokon valóban a volt miniszter kézírása található-e. „Stanoiu módszerére vall ugyanakkor az is, hogy a sajtó útján értesültem a panaszról, ezért az egészet a miniszter szereplési vágyának tekintem” – mutatott rá Csendes. /N. B. I. : Stanoiu offenzívája. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

A Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák című nemzetközi konferenciát a csángóvidék központjában, Bákóban tartják a napokban, a Teleki László Alapítvány szervezésében. Bár az elmúlt időkben haladás történt csángóügyben, még mindig nem veszélytelen egy ilyen vállalkozás – állítják a szervezők–, hiszen a helyi nacionalista erők újra és újra próbálják megakadályozni a csángóvidéki magyar nyelvű kezdeményezéseket. A konferenciára Németországból, Angliából, Olaszországból, Lengyelországból és Szerbiából érkeztek szakértők, és részt vesz Tőkés László református püspök, EP-képviselő valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke is. Első alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy a csángók középkori jelenlétének bizonyítékait is bemutató kiállítást nyissanak meg Bákóban, a pusztinai templomban pedig magyar nyelvű mise lesz. Sólyom László köztársasági elnök levelet intézett a konferencia résztvevőihez, kifejtve, a moldvai csángó kultúra a középkori európai kultúra gyöngyszeme, az európai katolicizmus keleti végvára. A csángók nyelve, zenéje, táncai, viselete a magyar kultúrának nemcsak egyik legszebb része, de a leginkább veszélyeztetett része is. /Európa nem uniformizálódik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./ A nemzetközi tudományos konferenciát a csángó vidék központjában, Bákóban rendezi meg a – magánalapítványként újjászervezett – Teleki László Alapítvány. /Veszélyeztetett örökség. Csángó konferencia Bákóban. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

Hargita Megye Tanácsának május 8-án Székelyudvarhelyen tartott dísztanácsülésén életműdíjban részesült Bajna György, a Hargita Népe nyugalmazott újságírója, továbbá dr. Huszár György gyergyószentmiklósi sebész főorvos, Basilides Csaba gyergyószentmiklósi jégkorongedző, Mohácsek Ákos maroshévízi iskolaigazgató, Zsigmond Márton csíkszeredai képzőművész, valamint Vaipan Florina székelyudvarhelyi pedagógus, post mortem Hargita Megyéért-díjjal tisztelegtek dr. Vofkori László pedagógus, a földrajztudományok doktora emléke előtt. /Szász Emese: Dísztanácsülés Székelyudvarhelyen – Életműdíjban részesült Bajna György. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

Nyolc évtized után ismét felcsendült a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a római katolikus plébánia orgonája. Takács Noémi besztercei zenetanárnő és orgonista szólaltatta meg az első világháború idején károsodott hangszert. A gróf Zichy Domonkos püspöktől 1873-ban adományként kapott hangszer restaurálását a mintegy hatszázötven katolikust számláló közösség plébánosa, T. Kovács Attila kezdeményezte. „Ebben a hatalmas ortodox román tengerben, az orgona nemcsak a katolicizmus egyik jelképe, hanem egyben olyan eszköz is, mellyel hangosan hirdethetjük: mi, magyarok is létezünk” – vallja a T. Kovács Attilát néhány hónapja felváltó Timár Zoltán plébános. /Szucher Ervin: Kántorért imádkoznak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

Ötvenöt éve működik intézményes keretek között magyar színház Temesváron, az évforduló tiszteletére rendeztek ötnapos fesztivált a Bega-parti városban, Eurórégiós Színházi Találkozó címmel. A rendezvényen öt város – Temesvár, Újvidék, Szabadka, Tatabánya Arad – színháza mutatkozik be, és sor kerül dokumentációs kiállításra, színháztörténeti vetélkedőre, valamint Színház a régióban címmel konferenciára is. A találkozó a Temesvári Csiky Gergely Színház bemutatójával kezdődött május 7-én Ödön von Horváth A férfiak nélküli falu című darabjával, Török Viola rendezésében, az előadás zenéje és koreográfiája Könczei Árpád munkája. Balázs Attila, a temesvári színház új igazgatója elmondta: többhónapos munka előzte meg a kiállítást. A kiállítást Szekernyés János, a színház egykori igazgatója ismertette. Száznyolcvan évvel ezelőtt játszott először magyar társulat Temesváron, az akkori kassai társulat vendégszerepelt a városban. /Köllő Katalin: Ötvenöt év színház Temesváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

A Nemzetünk öröksége című vándorkiállítás 10. állomására, Marosvásárhelyre érkezik. Az alkotó Giriti Ágnes, Debrecenben élő festőművész éveken át járta a Kárpát-medence magyar lakta vidékeit, várakat, udvarházakat, kúriákat, paraszti hajlékokat örökítve meg festményein. Alkotásait vándorkiállításon mutatja be, érintve anyaországi és határon kívüli helyszíneket egyaránt. /Nemzetünk öröksége. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

Tibori Szabó Zoltán cikkét /A Sapientia-EMTE-ről – a kíméletlen tények nyelvén, Szabadság, máj. 3./ a Partiumi Keresztény Egyetem egész közössége mély felháborodással olvasta. Az egyetemet fenntartó Pro Universitate Partium Alapítvány és a Partiumi Keresztény Egyetem vezető testülete kifejezték tiltakozásukat a teljes körű erdélyi-partiumi magyar nyelvű felsőoktatási rendszert ért hitelrontás miatt. Az egyetem véleménye megegyezik mindazzal, amit Kire öltik a nyelvüket a kíméletlen tények? című válaszcikkben /Szabadság, máj. 8./ a Sapientia-EMTE vezetősége megfogalmazott. Tibori Szabó Zoltán cikkében a Partiumi Keresztény Egyetemet ért alaptalan vádaskodásokra külön kitértek. Sértő a szerzőnek a cikken végigvonuló egyházellenes magatartását. Nem tudja (?), hogy a rendszerváltás után elsőként a református egyház alapított magyar tanintézményt 1991-ben Nagyváradon, és azt a tanintézményt saját erejéből és költségvetéséből 1999-ig fenntartotta. 1999-ben, amikor a Partiumi Keresztény Egyetem jogi hátterét biztosító Pro Universitate Partium Alapítvány megalakult, már 650 hallgatója volt a Sulyok István Református Főiskolának, az egyetem jogelődjének. Nem tudja, hogy a Sulyok István Református Főiskolát a nehezen visszaszerzett székházan működtették, időnként hatósági támadásoknak kitéve? Sértőek és rágalmazó jellegűek a vezércikkben az „eredendő bűn”, „nem járt rosszul az egyház” és más hasonló kitételek. Tibori szelektív eljárása alapján egyfelől elmarasztalja az egyházat amiért – egyébként minimális – bért kap a Partiumi Keresztény Egyetem /PKE/ használatába adott két épületéért, de azt nem említi, hogy az egyetem a saját vagyonát az egyház által adományozott nagy értékű épületekkel alapozta meg. Fontos adalék az is, hogy az Arany János Kollégium épületét 100%-ban, az egyházkerületi székházat pedig 78%-ban a Partiumi Keresztény Egyetem használja. Mindezek tudatában azt állítani, hogy az alapító egyházak nem segítették és nem segítik az intézményépítést – Nagyváradon, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen vagy Kolozsváron –, tudatos ferdítés. A PKE 1999-es alapítása óta 19 alkalommal esett át akkreditációs értékelésen, mindannyiszor sikeresen! Így került sor a PKE és 12 egyetemi szak működési engedélyének megszerzésére, majd 2004-ben három szak (református didaktikai teológia, német nyelv és irodalom, szociális munka) és az egyetem akkreditálására. Sajnálatos, hogy immár több mint három éve hiányzik a szükséges politikai akarat ahhoz, hogy az elsőként akkreditált magyar egyetem létrehozását szentesítő törvényt, a szenátus jóváhagyása után, a képviselőház is elfogadja. A PKE-n sikeres diplomavizsgák aránya egyetemi szinten megközelíti a 90%-ot, és minden szakon messze fölülmúlja az akkreditációs elvárásokat. A diplomavizsga utáni öt évben a végzősök 78%-a az oklevelének megfelelő munkakörben dolgozik. A Sulyok István Református Főiskolán, és a PKE-n 1996 és 2005 között végzett hallgatók 82%-a itthon, Erdélyben él és dolgozik. Kinek használ Tibori Szabó Zoltán irománya, két bő hónappal a felvételi vizsgaidőszak előtt? /Dr. Geréb Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Tolnay István, Partiumi Keresztény Egyetem Vezetőtanácsának mb. elnöke: A jó pap is holtig tanul. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./