Hagyományos díjátadó ünnepségét tartotta október 24-én az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) Székelyudvarhelyen, amelyen sor került a hetvenéves írók, költők köszöntésére, valamint a Debüt- és Hídverő díjak átadására. Díjazottak: EMIA díjas: Lászlóffy Csaba Debüt-díjas: Máté Angi, Hídverő-díjas: Bertha Zoltán. Gálfalvi Zsolt köszöntötte a 75. életévét betöltő Pomogáts Béla irodalomtörténészt. /Átadták az EMIA-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

A múlt héten két színháztörténeti könyv is megjelent: az egyikben Lizica Mihut, az Aurel Vlaicu Állami Egyetem rektora foglalta össze az aradi román színjátszás történetét (a román megszállástól napjainkig), a másikban, a Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). Közhasznú esmeretek tára című kötetben Kötő József színháztörténész a két világháború közötti romániai magyar színjátszásáról írt. A két könyvben közös, hogy Puskel Péter helytörténész mindkettőben közreműködött, s az aradi magyar színjátszás és jeles személyiségeinek összefoglalása őrá hárult. Puskel Péter elmondta, hogy a Kárpát-medence legrégibb létező magyar kőszínháza 1817–18-ban Aradon nyílt meg. Ez volt a vándorszínészek korszaka, és Aradon sok neves színjátszó csoport megfordult. Állandó évadok voltak, prózai és operettszínház, sőt operai tagozat is működött. 1874-től a városhoz illő kőszínháza volt Aradnak, és 1948-ig folyamatos volt a magyar színjátszás. Arad jelentőségét mutatja, hogy 1896-ban, amikor Budapesten felépült a Vígszínház, Erdélyből a kolozsvári és az aradi társulat nagyon sok színészét szerződtette le az új fővárosi teátrum. A két világháború között magyar színjátszással foglalkozik Kötő József könyve, mert ez volt az erdélyi színjátszás egyik legválságosabb időszaka. 1920 után a kisebbségbe került magyarság kemény harcot vívott a színházáért. Bukarestben a Kormányzó Tanács döntötte el, hogy melyik igazgató kap koncessziót, hogy egy, legfeljebb két évadon keresztül működtesse a színházat. Nemhogy az önkormányzat nem adott támogatást, hanem még az igazgatónak kellett befizetni a városkasszába a koncessziós díjat. 1948 után majdnem 60 évig nem volt magyar színháza Aradnak, ez nagy törést jelentett. Az 1950-es évek elején megindult egy erőteljes amatőr mozgalom, amelyet a szakszervezetek színjátszói képviseltek. Aradon először az Artex szakszervezetnek volt színjátszó csoportja, amely évente három-négy előadást tartott. Öt-hat évig működött, majd miután feloszlott, pár év szünet után átvette a helyét egy teljesen amatőr társulat, amit Znorovszky Attila volt újságíró irányított, méghozzá olyan sikerrel, hogy egy adott pillanatban a népszínházi rangot is kivívta. Negyedszázadon át majdnem mindig teljes évadot biztosítottak. A két éve megalakult Kamaraszínház csodálatos dolog, mert 1948 óta Arad magyarsága számbelileg nagyon megcsappant. /Pataky Lehel Zsolt: Arad szerepe az egyetemes magyar színjátszásban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Székelyudvarhelyen mutatták be október 24-én Az erdélyi magyar tanító és óvóképzés évszázadai (1777–2000) című kötet második, javított, bővített kiadását. 1990 januárjában Szabó Kálmán Attila, az udvarhelyi tanítóképző pedagógiatanára és aligazgatója 200 magyar iskolába juttatott el kérdőíveket, amelyben adatok gyűjtésére kérte fel az erdélyi iskolák magyar tantestületét. Így kezdődött a munka, a 150 évet felölelő időszak feldolgozása. A könyv 2007-ben jelent meg. 2007. október 3-án a társszerzők nagy része Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban találkozott, és elhatározták, hogy kijavítják a megjelent munka hibáit, tökéletesítik és kiegészítik a szöveget. 2009. október 24-én megjelent a második kiadást, amely imponáló oldalszámban (1014 oldal) mutatja be a 23 város 44 intézményét. A páratlan munka mindkét kiadását a Mentor Kiadó vállalta. Az elkészülésében Szabó Kálmán Attila nyugalmazott pedagógiatanár oroszlánrészt vállalt, a legtöbb írást is ő közölte. A kötetet szakmai szempontból lektorálta dr. Mészáros István, a legnagyobb magyar iskolatörténet író. /Minden közösség olyan, amilyenek a tanítói. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

Korodi Attila parlamenti nyilatkozata október 27-én hangzott el. Október 23-án Románia számos településén megemlékeztek az 1956-os forradalomról. Idén – a tavalyi évtől eltérően – a román politikum teljes mértékben hiányzott ezekről a megemlékezésekről, állapította meg a képviselő. Az 1956-os forradalomra a temesvári, kolozsvári, bukaresti, brassói és jászvásári egyetemisták reagáltak. Sok egyetemistát letartóztattak. A magyar forradalom véres elfojtását követően a román Szekuritáté megtorlásba kezdett. Romániában 1956 októbere és 1962 decembere között 28. 000 embert tartóztattak le, közülük 1957 januárja és 1959 májusa között 9978-at ítéltek el. A rendszer kihasználta a kialakult helyzetet, hogy felszámolja a kolozsvári Bolyai Egyetemet, veszélyesnek tartott egy magyar intézményt. Igazságot kell tenni azokkal szemben, akik életüket adták a szabadságért, a változásért. Azokat az intézményeket, melyek az 56-os forradalom által teremtett körülményeknek estek áldozatul – mint a Bolyai Egyetem – rehabilitálni kell. A romániai magyar közösségnek joga van a Bolyai Egyetemhez, azt újra életre kell kelteni. /Korodi Attila parlamenti nyilatkozata a Bolyai visszaállításával kapcsolatban. = Erdély. ma, okt. 27./

Október 26-án Budapesten ismertették Fleisz János nagyváradi történész Egy tollvonás volt a bűne című Szacsvay Imréről szóló monográfiáját. Szacsvay honatyaként lelkesen képviselte választóit, Nagyváradot a törvényhozásban. Részt vett a függetlenségi nyilatkozat kidolgozásában, ő olvasta fel az Országgyűlésben, emiatt juttatták bitóra. Fleisz János tízévnyi munkával az egykori képviselő élettörténete mellett annak – részben eddig publikálatlan – szépirodalmi tevékenységét és az utókor rá való emlékezését is kötetbe rendezte. /Szacsvay Imre-monográfiát ismertettek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

Visszaállítaná a parlamenti választások és az elnökválasztások egykori rendjét Traian Basescu államfő. „Le kellene végre számolni azzal az illúzióval, miszerint az államfő megválasztásának percében hirtelen kitörli emlékezetéből azt a pártot, amelyik színében mandátumot nyert, és egyik pillanatról a másikra politikailag semlegessé válik”, hangoztatta Basescu, megjegyezve: 1989 óta egyetlen román államfőről sem lehetett elmondani, hogy semleges lett volna. /Ismét egyidőben a parlamenti és elnökválasztások? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Továbbra is akadályozza a román állam az országban tevékenykedő kisebbségi egyházak működését – állapította meg az Egyesült Államok külügyminisztériuma a romániai vallásszabadság 2009-es helyzetéről készült jelentésében. A jelentés megemlíti, hogy a 86,8 százalékban ortodox többségű országban 4,7 százalékos a római katolikusok és kevesebb mint 1 százalékos a görög katolikusok aránya, a többi vallás képviselői pedig az ország népességének kevesebb mint 2 százalékát teszik ki. Az ortodox egyház jelentős befolyást gyakorol a lakosságra, de nem csupán az egyszerű polgárokra, hanem a politikusokra is. A 2008-as választási évben az ortodox egyházat kedvezményezett helyzetbe hozó több törvényt is elfogadtak. Így többek között mintegy 200 millió dollárt utaltak ki templomépítésre és tatarozásra – az összeg oroszlánrészét az ortodoxok kapták. A jelentés megemlíti azt is, hogy még ma is problémát jelent a kommunizmus idején a görög katolikus egyháztól elkobzott, és az ortodoxoknak átjátszott vagyonelemek visszaszolgáltatása. 2008-ban a református, az evangélikus, az unitárius, a görög katolikus és a baptista egyház közös panaszlevelet nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben az ortodox egyház favorizálásával vádolják a román államot. /Balogh Levente: Az ortodoxok kedvezményei miatt bírálják Bukarestet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Alig pár hónapos, sokak által megkérdőjelezett minőségű működés után bezárta sepsiszentgyörgyi stúdióját a Klub TV. A tulajdonos, Bogdan Eduard összecsomagolta a felszerelést, és elvitte Kolozsvárra, megbízott embere, Boros Attila szintén távozott, és maradt a maroknyi csapat több hónapos kifizetetlen munkabérrel. Vadnai József, aki a Klub TV gazdasági vezetője volt, most új helyi televízió beindításán töri a fejét. Tervezi kulturális műsor beindítását, napi beszélgetéseket különböző témakörökben. Bogdan Eduard a helyi csapatot okolja, hogy nem sikerült talpra állítaniuk a televíziót, kitart korábbi elképzelése mellett: magyar nyelvű hálózatot kíván kialakítani kolozsvári központtal. Ismét kimúlt immár a sokadik helyi televízió Sepsiszentgyörgyön. A 2004-ig jól működő stúdiót, csapatot sikerült szétverni, a tudást, szellemi tőkét elkótyavetyélni, és idegen kézre átjátszani a műsorszórási jogot. Mindez a régi városvezetésnek, az RMDSZ helyi, területi szervezetének és személy szerint Albert Álmosnak köszönhető. /Farkas Réka: Kimúlt a Klub TV. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Október 19-én Budapesten elhunyt Gáll Dénes, a múlt század második felének egyik legnagyobb kolozsvári tanáregyénisége. Az 1960-as évek elejének Kolozsváron alig akadt olyan magyar szülő vagy diák, aki ne tudta volna, hogy a három legfontosabb magyar iskola élén a két Székely Ferenc és Gáll Dénes áll. Mindegyikük neve korszakot jelöl a szóban forgó iskolák történetében, méghozzá virágkort. Közülük is kiemelkedik a hosszú és gazdag tanári pályát befutó Gáll Dénes alakja. Az 1948-as államosítás után, az évről évre lecserélt igazgatók sorát követően ő hozott állandóságot és új szellemet a Brassai Sámuel Középiskolába. Szülőfalujából, az Udvarhely megyei Újszékelyről 1938-ban került Kolozsvárra, ahol 1947-ben végezte a Tanítóképzőt, majd a Bolyai Tudományegyetemen biológia–kémia szakot végzett. 1956-tól a középiskolában a nappali tagozat alapembere lett, s 1958-ban kinevezték igazgatónak. 1957-ben résztvevője a tanintézet fennállása 400. évfordulója megszervezésének, s együtt ünnepelte a tanári karral a Brassai Sámuel név elnyerését. Gáll Dénes teremtette meg a „brassais szellemet”, évtizedeken át a város első biológiatanárának számított. Igazgatósága idején, 1959-ben az állami használatban lévő amfiteátrum unitárius jellegét úgy mentette meg, hogy a szószéket drapériával takartatta le, s a termet övező püspök- és főgondnok-portrékat híres román és magyar írókról készített rajzokkal fedette be. 1963-ban a Brassai név használatát is (szerencsére csak átmenetileg) betiltották. 1964-től már román aligazgatóval kellett együttműködnie. Diákjait délutánonként külön előkészítette a tantárgyversenyekre, az egyetemi felvételire. Így sokáig a Brassai tanítványai hódítottak megyei, sőt országos viszonylatban a biológia-olimpiákon. 1965 őszén minden indoklás nélkül leváltották az igazgatói tisztségből. 1988-ban, 41 évi szolgálat után nyugdíjazták. A nehéz években áttelepedett Magyarországra, de nem a nyugalmat, hanem az újabb munkalehetőséget kereste: Bicskén pedagógus lett, majd három évig igazgató. A 80. életéve betöltésekor másodszor is nyugdíjba vonult. 58 évet dolgozott a pedagógusi pályán. Gáll Dénes soha sem lett hűtlen városához, iskolájához. Nem volt olyan ballagási időszak, hogy meg ne jelent volna a Brassai falai közt, ha csak tehette minden véndiák-találkozón részt vett. Kívánságára hamvaiban is hazatért, október 24-én őt is befogadta a házsongárdi anyaföld. /Gaal György: Iskolai szellemet és hagyományokat teremtett. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban látható a Torockót bemutató kiállítás. Az ilyen időszakos kiállítások célja az etnikumok közti interferenciák tanulmányozása. Fodor Attila muzeológus – akinek ez az első kiállítása – Torockó földrajzi elhelyezését vázolta, majd ismertette a kiállított anyagot. Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány képviselője kiemelte a település építészeti sajátosságait, Hantz Lám Irén három Torockót bemutató kiadványáról értekezett. /(N. -H. D.): Időszakos kiállítás nyílt Torockóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Valamennyi korosztály részvételére számít november 21-én a Kolozsvár magyar művelődési életéhez programokkal hozzájárulni kívánó, 1999-ben alakult Ördögtérgye Néptáncegyüttes. A szervezet tízéves születésnapját is megünneplő VI. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó gazdag programmal várja az érdeklődőket. Stanik Bence, az Ördögtérgye elnöke kifejtette, az egyesület Kolozsvár egyik legfontosabb kulturális-művelődési szervezetévé kezd válni. A program idén is gyermekfoglalkozással kezdődik, majd a Mátyás király álruhái című mesejátékot adja elő a Maros Művészegyüttes. Ezt követően Néprajzi egyetemi jegyzetek címmel a Kriza János Néprajzi Társaság rendhagyó, táncos könyvbemutatót tart: Gazda Klára, Szikszai Mária, Pozsony Ferenc és Keszeg Vilmos mutatja be egy-egy kötetét. A tíz év alatt több ördögtérgyés házasság született. Megtartják a korábbi és a jelenlegi ördögtérgyések találkozóját. – Az Ördögtérgye aktív táncosainak mintegy fele oktat jelenleg folyamatosan a világ különböző országaiban: az Amerikai Egyesült Államokban, Magyarországon stb. és persze Erdély különböző településein. /Ferencz Zsolt: Évforduló – „Ne elégedjünk meg azzal, amit kaptunk, próbáljuk meg azt továbbadni” – bíztat Stanik Bence, az Ördögtérgye Néptáncegyüttes elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

Radványi Hajnal, a Népújság önkéntes tudósítója, beszámol a Máltai Szeretetszolgálat vagy a Magányosok Klubja rendezvényeiről. Most róla tudósít az újság: október 26-án Marosvásárhelyen bemutatták Emlékképek egy letűnt időből című kötetét. Radványi Hajnal társadalmi korrajzot ad, szól az egykori zárdai életről, az ott folyó oktatásról, az egyetemi évekről, felmutatja élete fénylő és fekete pontjait. /Mezey Sarolta: Emlékképek egy letűnt időből. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./

Varga Gabriella budapesti újságíró, dr. Jakab Antal püspök unokahúga és dr. Vencser László, a Gyergyóditróból elszármazott teológusprofesszor, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola volt tanára, jelenleg az Ausztriában működő Idegen Nyelvű Pasztoráció országos igazgatója könyvet adott ki Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal címmel. A szerzőpáros Kézdivásárhelyen a Jakab Antal-emlékév keretében huszonegyedik alkalommal mutatta be a nagy püspök életéről és munkásságáról írt könyvét. /Iochom István: Megalkuvás nélkül (Száz éve született Jakab Antal). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Elfogták az október 23-án Battonyán történt incidens feltételezett elkövetőit. Az akkor még ismeretlen tettesek Battonyán betörték egy aradi román üzletember hétvégi lakásának ablakát, a postaládájába pedig egy szélsőséges hangvételű levelet dobtak. A két tizenéves fiatalkorú battonyai lakos egy másik ingatlan ablakát is betörte, a helyi rendőrőrs szolgálatban lévő járőr a helyszín közelében elfogta a két fiatalt. /Sólya R. Emília: Elfogták a battonyai incidens feltételezett elkövetőit. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 29./

A TÁRKI magyarországi közvélemény-kutató intézet októberi felméréséből kiderül, négyszeres a Fidesz támogatottsága az MSZP-vel szemben. A harmadik parlamentbe jutó párt a Jobbik lenne. A Fidesz támogatottsága a teljes felnőtt lakosság körében 39 százalék, szemben a szeptemberi 36 százalékkal, míg az MSZP tábora a teljes lakosság körében szeptemberben és októberben 10-11 százaléknyi. A teljes népességen belül 6 százalék a Jobbik támogatottsága. Az SZDSZ támogatottsága egy százalékos volt, ugyanúgy áll az MDF is. /Négyszeres Fidesz-előny az MSZP-vel szemben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

A Civitas Alapítvány serkenteni akarja a vidéki civil szféra fejlődését Erdélyben. Ezt szolgálja a Phare-támogatásból megvalósuló projektjük: 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetről készítettek kisfilmeket. E kisfilmek a vidéki civil világ sokféleségét mutatják be. Olyan emberek mutatkoznak be, akik figyelnek embertársaikra. Ezáltal mások – önkormányzatok, vállalkozók és minden magánember – számára is közérthetőbb, hogy mi is a civil szféra, így lehetnek ezek a sikerek mások számára is ösztönzőek, példamutatóak. A kisfilmekből egy DVD készült, mely nemcsak a filmeket, hanem a projekt keretében megjelent kis civil kiadványt, a civil szervezetek adatbázisát, témakörökbe csoportosított hasznos linkeket és egy civil tudástárat is tartalmaz. Ezt követően indult el az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 erdélyi vidéki közösségbe látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. /Csáki Rozália: Vannak vidékek és sikeres civil kezdeményezések. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

A Magyar Autonóm Tartományról és ezen belül a székelység helyzetéről tartott előadást Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság október 27-én tartott rendezvényén, Stefano Bottoni, a bolognai és budapesti egyetemek előadótanára. A félig magyar, félig olasz származású kutató külföldiként szinte az elsők között jutott be a Szekuritáté levéltárába, és 2003–2007 között a téma avatott kutatójává vált. Előadásában a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) lakosságának, székelyeknek, magyaroknak az életerejéről, vitalitásáról, rendteremtéséről és életstratégiáiról beszélt. Összehasonlította az 1919–1940 közötti román állami magatartást és stratégiát, illetve az 1945–48 és 1949–1990 közötti román attitűdöket és a román kormányok székelységpolitikáját. Hangsúlyozta: annak ellenére, hogy a MAT külső, idegen konstrukció volt, amit Sztálin és tanácsadói ráerőszakoltak a román pártvezetésre, ezt a székelység meg tudta tölteni élettel, tartalommal, kialakított egy sajátos romániai székely–magyar kulturális identitást, és mindezt Magyarország segítsége nélkül, ugyanis Magyarország felé egyszerűen lezárták az utat a határok és politikai ellentétek. Bottoni ugyancsak egyedi példaként említette, hogy 1990-ben a marosvásárhelyi etnikai konfliktus nem fulladt polgárháborúba, felléptek olyan józan erők, amelyek a két etnikumnak megálljt tudtak parancsolni. /A. E. : A székelyekről, másként. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Nemrég alakult újjá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezete. Az ülésen megválasztották az új megyei elnököt Gergely Balázs személyében, továbbá az elnökség tagjait, az országos küldötteket és póttagokat. Gergely Balázs kifejtette, a legfontosabb változás az, hogy az EMNT közképviseleti szervezetből civil-politikai mozgalommá alakul át. A mozgalom legfontosabb célkitűzése a romániai magyar közösség önrendelkezésének kivívása. Szükséges a monitoring tevékenység folytatása és a nemzeti szolidaritás erősítése, kapcsolati háló kialakítása Székelyföld székei és Erdély többi kisrégiója, valamint Erdély és Magyarország kisrégiós szerveződései között. Gergely Balázs szerint az RMDSZ és MPP közötti nézetkülönbségeket illetően a kinyilvánított célok többnyire azonosak. Az RMDSZ túlnőtte magát, lomhává vált, elkényelmesedett. Az MPP még túl gyenge ahhoz, hogy igazán komolyan vehessék. Kolozsváron a magyar közösség évek óta alszik. Ébren kell tartani a közösséget, a közösségi szellemet. Városszerte, lépten-nyomon a magyarságot gyalázó köztéri feliratok vannak, de olyan mértékű a passzivitás, hogy észre sem veszik ezeket. Gergely Balázs oroszlánrészt vállalt az MPP Kolozs megyei és kolozsvári szervezetének megalakításában, az utóbbi elnöki tisztségét is betöltötte egy ideig. Mindezt azért vállalta, mert nem lehet ölbe tett kézzel ülni, amikor rosszul mennek a dolgok. Úgy látja, a tenni akarás nem zárható pártkeretek közé, és nem funkciók függvénye. Az EMNT Kolozs megyei szervezete elnökségének összetétele: Mátis Jenő, Kiss Budai Tibor, Dániel Márton, Pataki József, Csigi Levente, Tötszegi András, Mihály Ágnes, Varga Ibolya (jegyző), Gergely Balázs (elnök). /Papp Annamária: „Sziklákat leszünk képesek megmozgatni” Beszélgetés Gergely Balázzsal, az EMNT Kolozs megyei szervezetének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jubileumi rendezvénysorozatának keretében Kolozsváron, a székházban Pál-Antal Sándor nyugalmazott főlevéltáros Az EME vándorgyűlései címmel tartott előadást. A vándorgyűlések történetét az EME beszüntetése előtti időszakra (1906–1944) és az 1990-es újjászületést követő korszakra osztotta fel. Az elsőben 18 ilyen költséges, de igen népszerű és a tudományosságot terjesztő, rendszerint háromnapos rendezvényt bonyolítottak le, amelyeken Erdély sok városában összesen 272 előadás hangzott el, és a legsikeresebbeket emlékkönyvben adták ki. 1990-ben más körülmények között indult újra a munka, amikor a vándorgyűléseket már nem az EME választmánya, hanem szakosztályai kezdték el szervezni. Ezáltal a tudomány népszerűsítésének helyét a szaktanácskozások vették át. /Ö. I. B. : Vándorgyűlésekkel a tudományért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Az alkotmánybíróságot kényszerítené állásfoglalásra a népszavazás és az elnökválasztás egyidejű szervezéséről a négy legismertebb romániai civil szervezet, amelyek a nép ügyvédjét keresik meg azzal a kéréssel, hogy forduljon a taláros testülethez. A civil szervezetek azért választották ezt a megoldást, mert nekik jogilag nincs lehetőségük egyenesen az alkotmánybírósághoz fordulni. A civil szervezetek szerint a népszavazás kiírása nyomán méltánytalan helyzet áll elő az államelnök-jelöltek versenyében, hiszen Basescu, aki hivatalban lévő államfő, de egyben elnökjelölt is, kétféle plakáton jelenik meg. A választási falragaszokon kívül ugyanis a népszavazási plakátokon is az ő fényképe látható. A népszavazásnak a november 22-ére való kitűzése, valamint a két szavazás megszervezésének a módja alaposan megnöveli a választási csalás kockázatának a lehetőségét. /-or-: Választási csalás miatt aggódó civil szervezetek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban tartotta ülés RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa /TKT/. Halász Ferenc megyei RMDSZ elnök ismertette az RMDSZ hivatalos álláspontját az aktuális politikai események kapcsán, majd beszámolt a Kelemen Hunor elnökjelöltet támogató aláírásgyűjtés eredményéről: a Temes megyére „kirótt” 5500 aláírást ezúttal sikerült túlteljesíteni, 6422 támogató aláírás gyűlt össze. A vidéki RMDSZ szervezetekkel szemben támasztott minimális elvárásokról döntött a TKT. Az aktív RMDSZ szervezetektől az alábbi feltételek teljesülését várják el: legalább 20 nyilvántartott tag, egy éves tevékenységi program 50%-os megvalósítással, írott tagdíjbeszámoló megléte. A fenti feltételeket nem teljesítő RMDSZ szervezeteket ezentúl fiókszervezeteknek nevezik. /Pataki Zoltán: Temesi RMDSZ. Fiókszervezetté minősítik vissza a „lustákat”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Valószínűleg Csík legrégebbi településére bukkant Botár István régész, a Csíki Székely Múzeum munkatársa az Épített Örökségünk Megmentése program keretében végzett ásatás során: egy 10–11. századi település nyomait találták meg Csíkszentkirályon. Botár szerint valószínű, hogy a székelység betelepedése előtti, még a vármegyei lakosságról van szó. Sikerült a Báthory Kristóf által felszámolt Szentimrefalva egyik részletét kutatni, ahol egy késő Árpád-kori és egy 16. századi lakóház is felszínre került. Sófalvi András, az udvarhelyi múzeum munkatársa, a Parajd határában levő Rapsóné várában folytatott régészeti feltárást. Kiderült, hogy a vár közvetlenül a tatárjárás után épülhetett. /Antal Erika: Csík legrégebbi települése. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

1988. október 25-én temesvári egyetemi hallgatók egy csoportja a reformáció ünnepe alkalmából Dsida Jenő szavalóesttel állt a templomi közönség elé. A Mátray László által vezetett Thália csoport fennállása 20. évfordulójának megünneplésére készült. Az előadást követően a diákokat, illetve a házigazda lelkészt, Tőkés Lászlót retorziók érték. Az előadást egy második színpadra lépés követte, amit követően Mátray László közölte: a hatóságok betiltották a Thália színjátszó-kört, amely a temesvári magyar diákság egyik utolsó kulturális intézménye volt. A harmadik Dsida-estet 11 évvel később, az 1999-es reformáció ünnepére szervezték meg. Most, húsz évvel az 1989-es rendszerváltozás után ismét összegyűlnek az egykori Tháliások, hogy a Dsida-est felelevenítésével emlékezzenek az akkori eseményekre a temesvár-belvárosi református templomban, október 31-én. /Pataki Zoltán: Húsz évvel a rendszerváltozás után, újabb Dsida-est. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Tíz évvel ezelőtt jelent meg a Krónika napilap első száma, A Krónika erdélyi magyar közéleti napilap első, 1999. október 30-án megjelent lapszámát felvezette egy nulladik, bemutatkozó szám is. Az október 8-án napvilágot látott Krónika vezető anyaga természetesen az aradi megemlékezésekről szólt, akkor a rendezvényt szélsőséges román fiatalok egy csoportja megzavarta. Sabin Gherman, az Elegem van Romániából című vitairat szerzője tíz évvel ezelőtt nyilatkozott a Krónikának: „Az erdélyi románságnak több mint fele gazdasági, közigazgatási és kulturális autonómiát szeretne. A lakosság megelégelte, hogy a Kárpátokon túl használják fel az Erdélyben beszedett adó nagy részét, Bukarestnek pedig egymagában nagyobb a költségvetése, mint Erdélynek. ” /Rostás Szabolcs: Egy évtized Krónikájának kezdete. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./ Tízéves a Krónika napilap, amelyet a semmiből teremtett a jószándék, de Ágoston Hugó, az ÚMSZ főmunkatársa szerint kissé korán jött a pártállás váltása. Ágoston Hugó részt vett a Krónika megalapításában, mint jóval korábban az A Hétében, majd a Krónika után az Új Magyar Szóéban is. – A munkatársi gárdák rövidesen jól összekeveredtek. /Ágoston Hugó: Az első tíz év. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Az idén jubiláló szatmárnémeti Brighella Bábszínháznak a 2009–2010-es színházi évadban 1300 bérletes nézője van, fennállásának 10. évfordulóját ünnepli. A társulat egy-egy meseelőadása általában több mint 20 alkalommal kerül színpadra. A legutóbb bemutatott Égig érő fát a tervek szerint 35-ször játsszák, mivel már az első előadásai komoly közönségsikerre tettek szert. Szilágyi Regina, a szatmárnémeti Brighella bábtársulat vezető rendezője elmondta, kezdetben a Marco Alapítvány keretében indította útjára a bábszínházat. Kezdetben évekig egy pincében adták elő darabjaikat. „2003-ban csatlakoztunk a megyei tanács fennhatósága alá tartozó Északi Színházhoz. Azóta a színház emeleti pódiumtermében adjuk elő műsorainkat” – részletezte a tagozatvezető. A rendezőn kívül négy színész és egy bábkészítő dolgozik. Az előadás nyelvezete révén kápráztatja el a gyerekeket. A régies, nyelvjárási elemekkel teletűzdelt szöveg ragadja magával képzeletüket, viszi el egy kihalóban lévő népi kultúrába – magyarázta. /Végh Balázs: Máris közönségsiker Brighella Bábtársulat Égig érő fa című előadása. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Molnár Ferenc Liliom című színművét mutatja be október 30-án a Csíki Játékszín, a darab megírásának és ősbemutatójának 100. évfordulóján, Victor Ioan Frunza rendezésében. Frunta 1990 óta rendez magyar színpadokon, Budapesten, Szolnokon, Marosvásárhelyen, Temesváron, Kolozsváron, Csíkszeredában mutatták be előadásait. Francia, német, jiddis és román nyelven is rendez. /A százéves Liliomot mutatja be a Csíki Játékszín. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Kovács Károly már egyetemi hallgatóként kitűnt nonkonformizmusával: példátlan módon, engedély nélkül állított fel egy szoborcsoportot Nagyváradon, a Kis híd újvárosi hídfőjénél. Néhány nap múlva a hatóságok buldózerrel eltüntették munkáját. Eltiltották a kiállításoktól, 1985-ben emigrált. A Sculpture of Transcience (Az átmenet szobra) című köztéri munkája Los Angelesben látható. A művész 2007-ben települt haza. Egy európai ember számára roppant nehéz kulturálisan azonosulni az amerikai műveletlenséggel, vallja. Az ottani művészeti politika erősen támogatja a kisebbségeket, előnynek számít, ha valaki feminista, mexikói vagy néger. /Pengő Zoltán: Tárgygyártás és fogyaszthatóság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./ Kovács Károly 1954. február 15-én született Nagyváradon, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett. Aktív tagja volt a nagyváradi Dialógus progresszív képzőművészeti csoportnak.

Egyre több történelemkutató foglalkozik a Trianon után kisebbségi létbe kényszerített magyarság sorskérdéseivel: jogfosztottságával, üldöztetésével, irtásával. Boros Ernő Hogy a magyar pusztuljon /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című tanulmánykötete húsz Szatmár megyei, magyarok és elmagyarosodott svábok által lakott település mártírjainak tragédiáját tárta fel dokumentumok, visszaemlékezések segítségével. 1944 novemberétől 1945 tavaszáig több ezer magyar és sváb nemzetiségű civil férfit hurcoltak el otthonaikból Maniu román gárdistái. A pusztulásra ítélt foglyok egyetlen bűne az volt, hogy a magyar–német hadseregben szolgáltak a háború alatt. Fő bűnük valójában sváb és magyar származásuk volt. A félkatonai nacionalista rablóhorda erőltetett menetben étlen-szomjan hurcolta őket Gyulafehérvárig, onnan a Brassó melletti Földvárra (Feldioara). Kivégzések és gázkamra nélküli megtervezett népirtás volt ez. Az úton csak az őket megsajnáló lakosságtól kaptak némi ennivalót, de Nagyenyeden a megfőzött ételt is kiborogatták előlük nyomorítóik. Az elhurcolt magyarok és sváb-magyarok egy részét a Szovjetunióba deportálták „málenkij robotra”, a munkára kevésbé alkalmasakat Földvárra telepítették, földbe vájt, náddal fedett barakkokba. Az alultápláltság, a fertőző járványok, Chesches parancsnok és pribékjeinek kegyetlenkedései, a kényszermunka, az embertelen életmód s a reménytelenség tizedelték télvíz idején a tábort, melyet végül szovjet beavatkozásra számoltak fel, miként a Maniu-gárdát is. Szabadulni csak megvesztegetéssel, komoly pénzösszegért lehetett. Jellemző a korrupt fogvatartókra, hogy a szabadulót (a kiváltottat) halottnak nyilvánították, és kővel rakott koporsót temettek el a nevével. Az áldozatoknak (többszöri akadályoztatás után) csak 2001-ben sikerült méltó emlékművet állítani, a túlélők még mai napig sem kapnak kárpótlást, mert fogságuk, megnyomorításuk nem volt hivatalos. A Maniu-gárdisták tervszerű vérengzést hajtottak végre a háború utolsó hónapjaiban, melynek célja elsősorban a megfélemlítés volt, minél több magyart kényszerítsenek az országból való távozásra, s a maradékot identitásvesztésre, meghunyászkodásra. A bukaresti hatalom minden eszközt bevetett Erdélyben és a Partiumban az etnikai arányok megváltoztatására. Tovább folyik a magyar többségű falvak, községeik (Hegyközpályi, Bihar) románosítása, „csak immár aktív magyar (?) – tulipános és fenyős – gyalázatos részvétellel. ” A Szemtanú könyvek sorozatban megjelent mű dokumentumok, fotók segítségével mutatja be a történteket. /Pataki István: Magyar holokauszt. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 30./

Móser Zoltán dunántúli fotóművész, művészettörténész, néprajzos, tanulmányokat és forgatókönyveket író, Erdélyhez szorosan kötődő sokoldalú tanár, akinek Névviseletek című hatkötetes sorozata első öt részét mutatták be október 28-án szerda Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén. Tánczos Vilmos szerint az öt könyv műfaját nehéz meghatározni: a kötetek kicsit kalendáriumok és névmagyarázók is, ugyanakkor tartalmaznak régi magyar irodalmi verseket, népi időjárási regulákat, „hónapverseket”, vallásos himnuszokat, kottákat, szentek legendáit, vallásos népszokások, népi hiedelmek és jóslások leírását, nevekhez kapcsolódó szólásokat, közmondásokat. A Bicskén élő Móser Zoltán elmondta: munkájának célja megőrizni a megőrizhetőt népi hagyományunk gazdagságából, és kicsit ellensúlyozni azt az érdektelenséget, amely évek óta sújtja az anyaország sajtójában a népművészetet. Móser Zoltán főleg fotós, ez mutatkozik meg minden, eddigi kötetében. /Ö. I. B. : Nevekbe foglalt magyar folklór. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Az Új Magyar Szó rendszeresen átvesz a Népszabadságból vagy az Élet és Irodalomból az ellenzéket, a Fideszt támadó cikkeket. A mostaniban Váncsa István Orbán Viktort, a Fidesz elnökét támadja. /Váncsa István: Oszkár marad. A szélsőséges: a másik, Élet és Irodalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./