Az Aranyosszéki Népfőiskola keretén belül a múlt héten dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár, néprajzkutató bemutatta a 2006-ban megjelent Egy Hír adás a Késő Maradékhoz című könyvét. Az említett mű kapcsán beszélt az erdélyi magyar templomok tornyán lévő gombokról, és az ezekben rejlő emlékekről. Dr. Keszeg Vilmos elmondta, a 90-es évek elején szembesült azzal, hogy Erdélyben hagyománya van a templom gombjában elhelyezett iratoknak. Közel 400 levelet küldött szét Erdély református, unitárius és evangélikus egyházközségeibe, püspökségi levéltárakban kutatott és kiderítette, 90 ilyen emlékirat létezik, amelyek közül 59 a birtokába is jutott. Erdély legrégebbi ilyen irata a marosvásárhelyi Vártemplom gombjában volt elhelyezve 1601-ben. A gombokban rendszerint négy témakör emlékiratai kerültek bele: a település és a templom története, a helyi társadalom létrejötte, oktatás és iskolatörténet. /Ladányi Emese Kinga: Torda. Erdélyi toronygombok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

A közzétett kormányrendelet-tervezet értelmében a Tulajdonrestitúciós Országos Hatóság (ANRP) keretében külön igazgatóságot hoznának létre, amelynek útján legfeljebb 200 ezer euró értékig pénzben kárpótolnák azokat a volt tulajdonosokat, akiknek a kommunizmus idején ingatlanjaikat államosították. A kormány az új tervezettel az utóbbi időben lelassult visszaszolgáltatási folyamatot szeretné felgyorsítani. A szándék szerint – és összhangban a hatályos restitúciós törvényekkel – a természetben vissza nem szolgáltatott államosított ingatlanokért azok piaci értékének megfelelő kárpótlást kell fizetni. Ha a tervezetet elfogadják és az hatályossá válik, a minden egyes esetben szakértők által megállapított kárpótlás értékéből legfeljebb 200 ezer eurónak megfelelő összeget pénzben fizetnek majd ki az arra jogosultaknak, és csak a fennmaradó értékben kap majd a volt tulajdonos avagy annak örököse részvényeket. /Pénzbeli kárpótlást adnának az államosított ingatlanokért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Az újságírók átvilágítását szorgalmazó civil szervezet, a Civic Media azzal a kéréssel fordult az átvilágító bizottsághoz /CNSAS/, hogy vizsgálja meg a román közszolgálati televízió hírosztálya igazgatójának, Rodica Culcernak a múltját. Állításuk szerint a közismert újságíró alezredesi rangot töltött be az egykori Szekuritáté keretében abban az időszakban, amikor az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársa volt. /Rodica Culcer a Szekuritáté alezredese volt? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Temesvár tanácsa megszavazta Paul Goma író felvételét a díszpolgárok sorába. Múltjára való tekintettel – a hetvenes években a Ceausescu-féle diktatúra egyik leginkább üldözött ellenállója volt – a tanácsosok fenntartás nélkül megszavazták a cím odaítélését. Utóbb azonban kiderült, hogy az egykori ellenálló azóta szélsőséges antiszemita írásokat közölt. Működését folyamatosan figyelik az izraeli hatóságok, és ennek köszönhetően azonnal tudomást szereztek a temesvári tanács döntéséről. Izrael bukaresti nagykövete tiltakozó jegyzéket juttatott el a román belügyminiszterhez, és ennek másolatát megküldte a temesvári polgármesternek. /(S.): Nemzetközi tiltakozás Goma díszpolgársága miatt. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./

Március 15-ét nyilvánítsa munkaszüneti nappá a városi önkormányzat ezt kezdeményezi a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete. Tavaly szintén előálltak az ötlettel, akkor országos szinten szerették volna elérni, hogy a többségében magyarok lakta településeken szabad nap legyen március idusán. Akciójuk nem járt sikerrel, kiderült, a helyi tanácsoknak joguk van erről dönteni, ezért idén Gazda Zoltán elnök a sepsiszentgyörgyi testületet kérte fel, hozzon határozatot erről. /(-kas): Március 15. munkaszüneti nap? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

A múlt héten összehívták Temesváron az úgynevezett Ifjúsági Kerekasztalt, amely a temesi ifjak küldöttét volt hivatott kijelölni az RMDSZ kongresszusára. A találkozóról (és a döntésről) a nyilvánosság utólag szerzett tudomást, amikor országszerte az átláthatóságról, a közérdekű döntésekhez való hozzászólásról beszélnek. A határozat szerint a helyet a TEMISZ /Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet/ elnöke töltheti be. Éppen az elnök szólta el magát egyszer, hogy nem is akar tömegszervezet lenni az egyesület. Az RMDSZ ifjúsági alelnöke szerint a diákszervezet (TDM) épp akkor “hány havat” a Hóhányó Olimpián, a Bartók diákönkormányzatának (DÖK) tagjai pedig “még kicsik”. Meg kellett volna még kérdezni a vidéki ifjúsági egyleteket. Kapásból kettő említhető, a végvári Pro Community, amely gazdag tevékenységet folytat, mint a többi együttvéve, vagy a szapáryfalvi Gróf Szapáry Péter Társaskört. /Nem politizálnék, de most már késő. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./

Barticel Kiss Krisztián református lelkipásztor és felesége, Emese lassan két éve élnek a Mezőségen, szolgálatuk helye Feketelak, illetve Melegföldvár és a hozzájuk tartozó szórvány falvak /Cege, Kispulyon, Göc, Gyek/. Melegföldváron 239 református él, ebből tíz család nem ott lakik, mégis odatartozónak vallja magát, a magyarok aránya mintegy 40 százalékos. Feketelakon van a központ, itt van templom és a parókia. Az egyház Szórványmissziós Ügyosztálya igyekszik kiépíteni egy szórványközpontot itt, a Tóvidéken. Feketelakon ma mintegy 170 református van, a népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság aránya meghaladja a 65 százalékot. Feketelakhoz tartozik Kispulyon 35 reformátussal és körülbelül 70 románnal. Cegének középkori temploma van, 30 református híve. A cegei egyház most igényli vissza a volt református iskolát, amelybe terveik szerint imatermet alakítanának ki. Göc műemlék temploma körül valamikor önálló gyülekezet működött lelkésszel. A templomot ma már nem használják, a négy göci magyar a cegei istentiszteleteket látogatja. Gyekén 30 református személyt tartanak nyilván, s ebből több mint húszan jönnek is templomba minden két hétben. Gyekében is van egy középkori templom. A lelkésznek ortodox tengerben kell a szórványmagyarságot lelkigondozni. A mezőségi református szórványokban érződik az ortodox hatás. Idegenkedés, örökletes félelem tapasztalható a magyar nyelvvel kapcsolatban és mindennel, ami a kisebbségi kultúrához kapcsolódik. Riadva gondolnak március 15-re, a himnuszra, a 48-as magyar sír koszorúzására. A földváriak az elemi iskolát magyarul végzik falujukban, de a tanítót alig érdekli a magyarságtudat megőrzése. Ötödik osztálytól vagy maradnak Katonában román iskolában, vagy mennek Szamosújvárra magyar tagozatra. A Mezőségen sem magyar olvasottság, sem történelemismeret, sem önérzet nincs, ez annak is köszönhető, hogy a magyar iskolák megszűntek. Az emberekben élnek a babonák, eljárnak az ortodox pópához is, átkot mondatni. Kevesen vannak, akik tudnak Wass Albertről. A Wass fiúk támogatják a feketelaki óvodát, ők küldik az óvónő fizetését, csak így létezhet magyar oktatás Feketelakon. /Vetési Júlia: Az Úristen akarta így, hogy ide jöjjünk. Félelem, közömbösség, beolvadás Feketelaktól Melegföldvárig. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Huszonhárom erdélyi középiskola 160 diákja vesz részt február 8-tól a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban az Erdélyi Magyar Matematikaversenyen. A verseny 16 éves hagyománnyal rendelkezik, 1991-ben Székely Mikó Matematikaverseny néven a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium indította útjára, mára a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny erdélyi selejtezőjévé nőtt ki magát. Az EMMV-re való felkészülés a diákoktól nagyon sok munkát követel, mivel ismerniük kell a kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és magyarországi tantervben foglalt tananyagot is – mondta el a verseny szervezője, Tamási Csaba matematikatanár. /Takács Éva: Erdélyi Magyar Matematikaverseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./

Elmaradt a városi könyvtár igazgatói tisztségére meghirdetett versenyvizsga Székelyudvarhelyen. Miután dr. Hermann Gusztáv Mihály egykori könyvtárigazgató sikeresen pályázott a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatói tisztségére, a helyi önkormányzat intézményeként működő könyvtár vezető nélkül maradt. A polgármesteri hivatal december 21-én meghirdette a versenyvizsgát, a január 22-én és 23-án esedékes, kétfordulós versenyvizsgát azonban nem tartották meg. Volt jelentkező a meghirdetett állásra, azonban a versenyvizsgát az előrehozott helyhatósági választások miatt elnapolták. Február 23. az írásbeli anyag benyújtásának új határideje, a meghallgatásra pedig csak március 2-án kerül sor. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Igazgató nélkül a városi könyvtár. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./

A temesvári római katolikus egyházmegyei Caritas évente érdemoklevéllel tünteti ki azokat a személyeket, akik az egyházmegye területén lakó rászorulókon segítenek. Legutóbb Marossy Zoltán Temes megyei alprefektust is hasonló elismerésben részesítették. Marossy a 2005-ös bánsági árvíz idején a mentés és kárelhárítás irányításában, később a romba dőlt falvak újjáépítésében tanúsított, hatósági kötelességén túlmenő odafigyelésével, segítségnyújtásával érdemelte ki a Caritas kitüntetését. /P. L. Zs. : Caritas-érdemoklevél az alprefektusnak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./

Vannak olyan emberek, akik nem tanulhattak képzőművészeti akadémián, akiknek a megélhetés biztosítása energiájuk nagy részét felemésztette, ennek ellenére megtalálták a festéshez, a rajzoláshoz szükséges időt. Ilyen Hegyi Margit is. A nyolcvanas években Kolozsváron rendezett kiállításait népes közönség látogatta. Hegyi Margit általában tájképet és csendéletet festett, munkáiból nyílt kiállítás Kolozsváron. /Tibori Szabó Zoltán: Pipacsok alulnézetből. Hegyi Margit kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Megközelítőleg nyolc éve a következő sorokkal kezdte Asztalos Lajos ismertetőjét: „Egy lelkes, vállalkozói szellemmel is megáldott sepsiszentgyörgyi történész, Kádár Gyula, néhány évvel ezelőtt, a könyvkiadásnak e csöppet sem kedvező időben, nem kis kockázatot vállalva, létrehozta a Scribae Kádár Könyv- és Lapkiadó Kft-t. És ez a kis műhely azóta töretlen lendülettel egymás után adja ki az évtizedekig tiltott, általunk hiányolt, múltunkat ismertető köteteket. ”Ezzel egyidejűleg három évvel ezelőtt ugyanő kiadta a Történelmünk című folyóiratot, melyben a múlt eseményei mellett napjaink időszerű kérdései is helyet kaptak. Ennek utóda a Történelmi Magazin. Fenti sorok ma is érvényesek. Az 1996-tól megjelenő, tizedik évét betöltött lap azóta megizmosodott, a kezdeti 12 helyett előbb 20, majd 40 oldalas lett. Tartalmilag gazdagodott. Címéhez illően fő rovata a Történelem. Ezenkívül politikai, művészettörténeti, egyháztörténeti, nyelvészeti, művelődéstörténeti írások találhatók a lapban. Végül Diákmagazin címmel tíz–tizenkét oldal az ifjúság ismereteit gyarapító történeti írásokat közöl. Az utolsó oldalon lévő kolofon szövege nem túloz: a független erdélyi Történelmi Magazin célja a helyes magyarságtudat erősítése. /Asztalos Lajos: 10 éves a Történelmi Magazin. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

,,Házi szerzőkként” köszöntötte február 6-án Sepsiszentgyörgyön, a Képtárban a Háromszék két munkatársát Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója, kiknek könyvei szinte egy időben jelentek meg. Bogdán László A démon női alakot ölt című verseskötetéről, illetve B. Kovács András Szétszabdalt Székelyföld, helytörténeti írásokat tartalmazó kiadványáról Káli azt mondta, műfajilag különböznek egymástól, abban mégis hasonlítanak, hogy mindkettő ,,vala­miféle krónika”, részei az erdélyi lét kultúrtörténeti vonalának. B. Kovács András Sepsiszentgyörgy ,,várostörténeti vázlataként”, kisebbségi élettapasztalatot továbbadó könyvként beszélt kötetéről. /Mózes László: Krónikák a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

A rendőrségen kell számot adnia Tőkés László királyhágómelléki református püspöknek a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna-gimnázium sportpályájával kapcsolatos elképzeléseiről. Tőkés Lászlót február 12-ére beidézték a nagyváradi rendőrségre. A református egyház nemrég vesztette el a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájáért indított pert, azóta a Rácsok mögött elnevezésű akciósorozathoz a többi történelmi magyar egyház is csatlakozott: Tempfli József római katolikus megyés püspök arról beszélt, bár a sportpálya területe soha nem volt az egyház tulajdona, kiállnak annak visszaszerzése mellett, hiszen iskola nem működhet sportolási lehetőség nélkül. „Azért vagyok püspök, hogy népemet és népem érdekeit védjem – mondta Tempfli József. – Nekünk nem ellenségeink a román ortodoxok, és bízunk az ügy békés rendezésében. ” Az ökumenikus összefogás jegyében a hét minden napján más-más felekezet papjai hirdetnek igét az esti áhítatokon a várad-olaszi református templomban. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége nevében Lászlófy Pál elnök állásfoglalást hozott nyilvánosságra, melyben közli, hogy kiállnak a Lorántffy-gimnáziumnak a sportpályáért folytatott küzdelme mellett. /Gergely Gizella: Rendőrségi idézést kapott Tőkés László. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./

A Szegedi Orvosi Egyetem és a temesvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem közös PHARE-támogatású projektjét indították útnak Temesváron. Az együttműködés a mikrosebészet területén dolgozó rezidens és szakorvosok továbbképzésére, valamint a tudományos kutatásra terjed ki. A másfél éves lefutású projektbe bevonják Arad, Bihar és Szatmár megyét is. /P. L. Zs. : Határ menti együttműködés a mikrosebészetben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./

Ne bízzon abban, hogy a román értelmiség egy része is transzszilván kulturális öntudattal él, mondják Cs. Gyimesi Évának, azonban addig, amíg az ellenkezője bebizonyosodik, ő ezen az állásponton van. A kulturális polifóniát erősíti, hogy Európa Kulturális Fővárosává lett Nagyszeben. A szászok néphimnusza szerint „Erdélyország, türelemnek, / vallásoknak hona vagy. / Légy bástyája szabadságnak, / hűségnek és kitartásnak / mind az idők végéig. ” Cs. Gyimesi Évának ez pozitív üzenet, derűs ellenpélda a „porló szikla” képzavarának mélabús hangulatára. Fölemelőbbnek és himnuszhoz méltóbbnak tartja a régebbi éneket, a „Hej, én édes jó Istenem, / Oltalmazóm, segedelmem” kezdetűt, amelyik nem fullad önsajnálatba, hanem ugyancsak áldással végződik („Jézus, áldd meg Erdély földjét... ”), akárcsak a szászoké. Kié Erdély? címmel a Koinónia Kiadó megjelentetett egy érdekes kis (képes)könyvet, amelyben Kovács András Ferenc, Selyem Zsuzsa, Láng Zsolt, Salat Levente és Visky András egy-egy humoros írása német fordításban is megjelent, a közös szülőföldön való osztozkodáson a román olvasók is tudnának nevetni. Kié Erdély? Visky András írásában a válasz, a Bibliából vett idézettel „Az Úré a föld és annak teljessége”. /Cs. Gyimesi Éva: Áldott Erdély. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

Hargita Megye Tanácsa napirendre tűzte a csíki és a gyergyói kulturális központok működési szabályzatát. Idéntől ugyanis három egyenlő rangú és egymással partnerségi viszonyban álló intézmény látja el a kultúrszervezői feladatokat. A csíkszeredai Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK), a székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont és a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ együttműködési megállapodást írt alá. /Régiók és kulturális központok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 8./

A marosvásárhelyi Gruppen Hecc társulat hetek óta pótszékes előadásokon mutatja be szilveszteri kabaré-előadását. A szövegíró és rendező Nagy István színművész elmondta, hogy tizenhat esztendeje létezik politikai kabaréjuk. Először Gáspárik Attilával léptek fel 1991-ben a bukaresti televízió magyar adásában. Akkor született meg a kabaréjuk két őstípusa: a Pityu és a botcsinálta politikus, akik kisebb-nagyobb kihagyásokkal vissza-visszatértek különböző előadásaikban. Ezt követte 1991-ben az első szilveszteri rádiókabaré-felvétel, akkor állt össze a csapat magja, az alapemberekkel /Szélyes Ferenc, Biluska Annamária, Hunyadi László, Gáspárik Attila és Nagy István, később Kilyén László/. Azután jöttek a többiek a csapatba: Fodor Piroska, Fülöp Bea, Somody Hajnal és legutóbb Henn János. Sok helyen felléptek, többször Bécsben. Egy színész barátjuk, Székely Szabó Zoltán, oda telepedett ki a nyolcvanas években, ő hívta meg a Gruppen Heccet. Voltak már Svájcban, Németországban, Svédországban, Norvégiában, illetve a régi Csehszlovákiában is. A társulat négy tagja eljutott Kanadába is. Azonban a törzshelyük Erdély. Egyik legsikeresebb jelenetük a Gyurcsány naplója volt. A Gruppen Heccet évente 30-40 alkalommal szerepel, ideje lenne már helyet találni egy állandó kabarétársulatnak Marosvásárhelyen. /Karácsonyi Zsigmond: Vidám kesergő a polkáért. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./

A minisztérium honlapján hozzáférhető a VIII. osztályt végzők idei záróvizsgája (országos tesztvizsga) 100 matematika feladatsorának magyar fordítása. /(Kiss): Matematika teszttételek magyarul. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke bejelentette, hogy Ékes József és Gruber Attila fideszes képviselő február 16-18-a között Sepsiszentgyörgyön lesz, megfigyelőként részt vesz a Sepsiszentgyörgy vidékén a Székelyföld területi autonómiája kapcsán szervezendő belső, nem hivatalos népszavazáson. A nem hivatalos népszavazás február 10-én kezdődik Sepsiszék hat településén: Árkoson, Kálnokon, Sepsibodokon, Sepsikőröspatakon, Oltszemen és Málnásfürdőn. Február 11-én Kilyénben, Szotyorban, Uzonban és Bikfalván lesznek jelen az önkéntesek a mozgóurnákkal. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

Jeszenszky Géza történész /Magyarország külügyminisztere volt 1990-94 között, majd nagykövet az Egyesült Államokban/ nyílt levélben állt ki a székelyföldi autonómiáról tervezett népszavazások mellett. Tudja, írta, hogy az RMDSZ vezetése értelmetlennek tartja ezeket a népszavazásokat, sok reményvesztett székely ember pedig nem hiszi, hogy a székelyföldi polgárok akarata jobb belátásra tudja bírni a bukaresti parlamentet. Az Európai Unióban, amelynek januártól Románia is tagja, régóta alapelv az ún. szubszidiaritás, vagyis az, hogy minden döntést a lehető legalacsonyabb szinten, a polgárokhoz közel kell meghozni, hogy a falvak, városok és tartományok saját ügyeiket az általuk választott képviselők és hatóságok útján tudják intézni. /Jeszenszky Géza: Nyílt levél a székelyföldi autonómiáról tervezett népszavazások ügyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9./

Az RMDSZ huszonkét megyében, az MPSZ a Székelyföldön indított akciót az EP-székekért. Az RMDSZ célja, hogy a határidőnél egy héttel korábban a szükséges 200 ezernél több aláírást gyűjtsön össze. Kovács Péter ügyvezető alelnök bejelentette, az RMDSZ huszonkét megyében, egy időben kezdte az aláírások gyűjtését. /Lukács János: Lázasan gyűjtik az aláírásokat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

Horthy Miklós 1920–1944 között volt Magyarország kormányzója. A negyedszázadnyi időszak az ő nevéről Horthy-korszakként íródott be a történelembe. Ellentmondásos kor, mint ahogy ellentmondásos Horthy személyisége is. Nürnbergben tanúként kihallgatták, de elítélése szóba sem került. Nevét nem lehet kitörölni a történelemből. Halálának fél évszázados évfordulóján, erényeit értékelve, hibáit sem tagadva, illendő emlékezni rá. 1957. február 9-én bekövetkezett haláláig a portugál Estorilban élt emigrációban. Hamvait 1993-ban hazahozták és szeptember 4-én a kenderesi családi kápolnában feleségével, Purgly Magdolnával és abban az évben elhunyt fiukkal, ifjabb Horthy Miklóssal együtt újratemették. /Nevét adta a kornak – 50 éve halt meg Horthy Miklós. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./; A lap közölte Dr. Nagy András: Városkép és ami hozzá tartozik /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1995/ című memoárkötetéből azt a rész, amikor Horthy Miklós 1940. október 7–8-án Csíkszeredára látogatott. /Látogatóban Csíkszeredán. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2007. febr. 9./

Nehéz követni azt, ami ma zajlik Magyarországon. Budapest terrorfenyegetésnek van kitéve, szervezett szélsőjobboldali csoportosulások az Országházat és annak lakóit veszélyeztetik, állította a kancelláriaminiszter, az igazságügyi államtitkár és a kormányszóvivői iroda. Meghökkentő állítás, hogy a nemzeti érzelmű terrorlegények a nemzeti szuverenitás szimbólumát óhajtanák levegőbe repíteni, az inkább a szélsőbal-anarchoid merénylők privilégiuma. Két verzió lehetséges: a kormány vagy igazat mond, vagy nem. Úgy tűnik, mindez egyetlen célt szolgál: a jogsértő Kossuth téri kordon időleges fenntartásának legitimálását. /Burus János Botond: Kis magyar hisztéria. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

Idéntől megváltozik a megyék kulturális programjainak finanszírozása, a megyei önkormányzatok az összeg egy részét civilszervezetek, alapítványok benyújtott pályázataira adhatják. Arad megye magyarlakta településein eddig is jobbára a “civilek” vették kezükbe a kulturális programok megszervezését. Az a kérdés csak az, kik fognak dönteni a pályázatokról, mondta Nagy István, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, biztosra vehető, hogy a döntéseknek politikai töltete lesz. Hunyad megyében nincs hiány a kultúra terén ténykedő magyar civilszervezetekben: 26 alapítványt, társaságot tart nyilván az RMDSZ megyei szervezete. Eddig Hunyad megyében szinte kizárólagosan a Communitas és az Illyés Közalapítvány jelentette a fő pályázati forrást a magyar civilszervezeteknek. Az Illyés átalakulásával ez a csap elzáródott. Az önkormányzati pályázatokat igencsak kevesen vették igénybe az elmúlt években. Doboly Beatrix, a vajdahunyadi EMKE, illetve a szintén kulturális jellegű Hunyadi János Humanitárius Társaság elnöke szerint az állammal nem jó szövetkezni, mert azért a kicsi pénzért, amit adnak, beleszólnak a rendezvényekbe. Schreiber István Hunyad megyei EMKE-elnök szkeptikus a pályázat iránt, mert egyetlen RMDSZ-es sincs a megyei tanácsban. /Gáspár-Barra Réka: Megváltozott kultúrfinanszírozás Arad. Új versenyhelyzet. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Fehér megyében szinte minden magyarlakta településen működik egy-egy művelődési egyesület. A marosújvári Együtt Itthon Egyesületet 2005-ben jegyezték be, elnöke Fekete Magdolna. Eddig két alkalommal pályáztak sikeresen. Székelykocsárdon bejegyzés előtt áll az Élő Forrás Művelődési Egyesület, elnöke, Lukács Réka tud az új pályázási lehetőségről. A színjátszó csoportot újra akarják indítani. A felvinci kultúrotthon a környék legszebb ilyen rendeltetésű épülete. A magyar közösség a Felvinc Egyesületet 2005 júliusában jegyeztette be. Deák Alpár elnök szerint holtvágányon vannak, nem működik az egyesület. /Takács Ildikó: Fehér. Jól jönne a változás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Temes megyében a jóváhagyott összegből falunapokra, templombúcsúkra, kulturális találkozókra, a tanügy művelődési rendezvényeire is jut. /P. L. Zs. : Temes. Van, de sosem elég. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

Megtiszteltetés számára, hogy az RMDSZ szatmárnémeti szervezete kongresszusi küldötté választotta, mondta Muzsnay Árpád. Fontos, hogy azok a vidékek, ahol magyarok, laknak, minél nagyobb mértékben ki tudják használni az uniós lehetőségeket. Muzsnay a fiatalítás szükségességét említette az RMDSZ-ben, mert a rendszerváltozás óta felnőtt egy új nemzedék. /V. I. : A változó körülmények új megközelítést igényelnek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 9./

Lejártak azok az idők, amikor a katonai szolgálat kötelező volt, azonban nem szűnt meg a végzős, nagykorúvá vált fiúk besorozása, nyilvántartásba vétele. Ezeken a sorozásokon továbbra is kötelező mindenkinek megjelenni. /Dimény Haszmann Árpád: Bekeményít a katonaság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 9./

A magyar nyelvhasználat vonatkozásában nagy jelentőségű, hogy február 8-án Székelyudvarhelyen lezajlott a Hargita megyében első magyar nyelvű elméleti vizsga a gépkocsivezetői engedély megszerzésére. A vizsgázók szerint könnyebb lesz magyarul válaszolni a kérdésekre. Ha lesz könyv is magyarul, amiből a szükséges tudnivalót megtanulják a vizsgára jelentkezők, akkor többen választják majd a magyar vizsgát. /Kiss Edit: Lezajlott az első vizsga magyarul. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 9./ Kijött az Infopress nyomdából, valószínűleg jövő héten már kapható is lesz a KRESZ című első romániai magyar nyelvű könyv a gépkocsivezetői jogosítványt megszerezni kívánók számára. A székelyudvarhelyi Baló Jan-Eugen állította össze a magyar nyelvű anyagot. Sok közlekedési kifejezést románul használnak az emberek, ezért szótár is van a könyvben, mintegy ezer román szakkifejezés magyar megfelelője. A saját költségén kiadott könyvet a szerző a többi magyarlakta vidékre is el fogja juttatni. /Elkészült a könyv is. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 9./

Utolsó útjára kísérték február 8-án szülőfalujában, a háromszéki Uzonban a január végén Budapesten nyolcvanéves korában elhunyt Beke Györgyöt. Ferenczes István csíkszeredai költő, a Magyar Írók Szövetsége, valamint a Romániai Írók Szövetsége nevében búcsúztatta az erdélyi magyarság látleletét Orbán Balázs szorgalmával és kitartásával felmérő írót, szociográfust. Búcsúbeszédet mondott Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi publicista is. „Erdély szülőföldünk, de nem hazánk, Magyarország hazánk, de nem szülőföldünk” – idézte az írót a celebráló Szabó Lajos római-katolikus esperes. A szertartáson részt vettek: Tamás József csíksomlyói római katolikus segédpüspök, Márton Árpád, Antal Árpád, Toró T. Tibor parlamenti képviselők, Sógor Csaba szenátor, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, valamint Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere. /Domokos Péter: Lepihent Uzonban Beke György. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Tanár, művelődés- és sajtótörténész – olvasható Huber Andrásról a lexikonban. Nyugdíjaztatása után teljesedett ki szépírói munkássága, a 89-es fordulat után a Gyilkos nagy köd /Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár/ című novellagyűjteménye immáron az ötödik kötete. Első könyve még 1982-ben jelent meg, sajtó alá rendezte festő nagybátyja, Dési Huber István Levelek a szülőföldre című vallomásos kötetét. Huber András Désen, az erősen megritkult magyar lakosságú városban élve egész Erdélyt befogja figyelő tekintetével. Százarcú nagyhatalom (Lapok az erdélyi magyar időszaki sajtó történetéből) /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1997/ című könyve a bizonyság erre. Következő munkái dési helytörténeti sétáiról, majd a Szamos völgyi írástudókról szólnak. /Gyilkos nagy köd. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./