Magyarországi, illetve kárpátaljai nagyvárosokban végzik az ünnepi bevásárlást a határ menti megyékben élő román állampolgárok, akiket elsősorban a karácsonyi akciós árak és a jobb minőségű termékek vonzanak külföldre. A mostanihoz hasonló, Magyarországra irányuló vásárlódömping jobbára csak a nyolcvanas években volt tapasztalható, amikor a romániai áruínség miatt Erdélyből az anyaországba volt kénytelen átjárni a lakosság. Később, a Magyarország 2004-es EU-csatlakozását követő időszakban onnan jártak át Erdélybe vásárolni. /Babos Krisztina: Kapósabb a magyar áru. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

December 18-án, a kisebbségek napján zárta a közép-, kelet- és dél-európai interetnikai kapcsolatok regionális központja (PER) a Sokféleség – esély a jövőért című rendezvénysorozatát Bukarestben, amelyet a kormánnyal közösen szerveztek a fiatalok kisebbségekkel kapcsolatos ismereteinek bővítése céljából. Ennek keretében képzőművészeti versenyt szerveztek líceumi diákok számára, sor került egy rádiós kampányra, Románia interkulturális térképének megrajzolására és egy újságírói versenyre is. Ez utóbbi fődíját a bukaresti Új Magyar Szó és a Cotidianul napilapok kapták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 2007. évi Kisebbségekért Díjat december 18-án adta át. A 16 kitüntetett között volt Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, kisebbségpolitikus, Czeglédiné Gurzó Mária, a gyulai Nicolae Balcescu Gimnázium igazgatója, továbbá a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány és Szegedi László kőhalmi református lelkész is. /K. Gy., P. K. : Díjazott kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

A romániai nemzeti kisebbségek napját, valamint fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte december 18-án az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala. A Markó Attila államtitkár által vezetett intézmény a kettős ünnepség alkalmával kitüntette mindazokat, akik az elmúlt évtizedben jelentős mértékben hozzájárultak a nemzeti kisebbségek jogainak elnyeréséhez, érvényesítéséhez. Markó Béla volt miniszterelnök-helyettes mellett emlékplakettet vett át Victor Ciorbea volt miniszterelnök, akinek kormányzása idején alakult meg a kisebbségi minisztérium. A kitüntetettek között szerepel valamennyi volt miniszterelnök 1996-tól napjainkig, valamint Tokay György és Eckstein-Kovács Péter volt miniszter is. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kitüntetését Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője vette át. /Kitüntették egymást. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter büszke a tárca idén nyújtott legnagyobb teljesítményére, a 3,7 milliárd eurós uniós támogatást jelentő Regionális Operatív Program elindítására. A városok fenntartható fejlődését támogató pályázás kritériumrendszere egészen friss, és a következő hét évben több mint 1,3 milliárd euró fordítható ilyen beruházásokra. /Mihály László: Borbély büszke 2007-re. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Elfogadhatatlannak tartja jelenlegi formájában a bemutatott tanügyi törvénytervezetet Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Bejelentette, január 25-éig benyújtják tiltakozásukat az Oktatási Minisztériumhoz, mivel az új jogszabálytervezetbe nem került be, hogy a kisebbségben élő magyarok számára a román nyelvet idegen nyelvként, sajátos tantervvel és tankönyvekkel tanítsák az iskolában. A törvénytervezet ellen már októberben is szót emelt a szervezet, mivel véleményük szerint az diszkriminatív a nem román anyanyelvű tanulókkal szemben. /RMPSZ: rossz a törvénytervezet. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

Magas a nemzeti kötődés nélküliek aránya Magyarországon és Szlovákiában, az erdélyiek esetében viszont még az egy százalékot sem éri el. Van, aki csak legyint, van, aki okádást színlel, amikor valahol elhangzik: templom és iskola. Pedig a két intézmény közti kapcsolat, a hozzájuk fűződő közösségi viszony valójában meghatározza a nyelv- és identitásvesztés mértékét, illetve az önazonosság fokát, szögezte le Ambrus Attila. Manapság számos divatos társadalomtudós azt hangoztatja, hogy nincs lényeges kapcsolat az anyanyelv és az identitás között. Az anyanyelv elvesztése, a nyelvcsere távolról sem akkora gond, mint egyesek hiszik. A divatos szociológusokkal ellentétben az erdélyi magyar egyházak képviselői azt vallják, a vallásnak mint fontos értékek (köztük az anyanyelv) megjelenítőjének, szerepe van az identitás kialakításában, megőrzésében. – Elhallgatnak a harangok, elhallgat az iskolacsengő, ezért az anyanyelvi oktatás biztosítása a református egyház prioritásai közé tartozik, figyelmeztetett Szegedi László, a brassói egyházmegye esperese, azon a kőhalomi tanácskozáson, amelyen az egyház és iskola közös szolgálatának feladatait, lehetőségeit térképezték fel. Egyre kevesebb pedagógus vállalja az értelmiségi sorsot falun. „Az egyházaknak szerepet kell vállalniuk az anyanyelvi oktatás anyagi feltételeinek biztosításában” – szögezte le Szegedi László, aki lakásában, parókiáján harminc középiskolás diáknak nyújt ingyenes szállást és ellátást. Ki kell építeni a Bukarest–Négyfalu–Brassó–Kőhalom–Segesvár–Medgyes–Nagyszeben tengely mentén a szórványiskola- és szórványkollégium-hálózatot. /Ambrus Attila: Egy közhely rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron színházba várják december 24-én a gyermekeket. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bábtagozata december 24-én jelentkező Betlehem című előadása különböző népi és egyházi betlehemes játékok, alapján írt történetet Nagy Kopeczky Kálmán rendezte. Az ünnepi előadásra a belépés ingyenes. Szintén betlehemes játékkal várja közönségét a kolozsvári Puck Bábszínház. A Kolozsvári Magyar Operában idén hagyományt bontottak – ezúttal ugyanis nem Csajkovszkij Diótörőjét, hanem Csemiczky Miklós A brémai muzsikusok című meseoperáját adják elő december 24-én. A belépés idén is ingyenes lesz a gyermekek részére. /Rostás-Péter Emese: Angyalváró előadások. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

Forró teát és zsíros kenyeret oszt ki december 19-én Szatmárnémetiben a hajléktalanoknak és utcagyermekeknek a szatmári katolikus püspökség, a Caritas szervezet és a Máltai Segélyszolgálat. A hideg idő beállta óta ez a harmadik ilyen akciójuk, ami a közelgő ünnepeken is folytatódik. Csíkszereda polgármesteri hivatala közel száz rászorulónak adományoz karácsonyi szeretetcsomagot. Németországból is érkezik figyelmesség a városba. Nagyenyeden egy német testvérszervezet támogatásával sok ajándékcsomagot osztottak már ki az idős, beteg egyedülállóknak, valamint a nagycsaládosoknak. Nagyváradon a hajléktalanszálló udvarán két nagy, fűtött sátrat helyeznek el, tájékoztatott Biró Rozália alpolgármester. A nagyváradi Az Ecclesia Mater Alapítvány pedig mindennap meleg ebédet biztosít számukra. /Forró tea, zsíros kenyér. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

A hét végén zajlott Besztercén az ötödik Örvendj Ég, örvendj, Föld Beszterce-Naszód megyei magyar karácsonyi ünnepség a Művelődési Házban. A besztercei óvodások sem hiányozhattak a karácsonyváró rendezvényről. A kiváló szervezés Gönczi Irénke RMDSZ-es tanácsos munkájának köszönhető. A kulturális program Boros Erzsébet népdalénekes CD-bemutatójával kezdődött, majd az óvodások fellépésével folytatódott. Ezt követte a magyernemegyei gyermekkórus, a bethleni diákok műsora, az újősi gyerekkórus, a besztercei Andrei Muresanu Kollégium magyar tagozata kórusának és együttesének fellépése, a tacsi gyerekek összeállítása, a szentmátéi ifjúsági kórus, a vicei gyermekcsoport, az óradnai gyermekcsoport, a tekei gyermekcsoport, a besztercei református egyház kórusa, a várkudui gyermekcsoport, a mezőköbölkúti gyermekcsoport, a besztercei római katolikus gitárcsoport, a sófalvi kórus, a besztercei Hópelyhek – Lotus tánccsoport, a besztercei magyar baptista gyülekezet kórusa, a cegőtelki gyerekkórus, a Máltai Segélyszolgálat besztercei szervezetének kórusa, a magyardécsei gyermekcsoport és az idei rendezvényt is a felőri Pelikán együttes fellépése zárta. /Beszterce. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

A humán tudományoknak rendkívül fontos szerepük van egy-egy nemzet önismeretének és öntudatának a formálásában. Az azonosságtudat alapja és legfontosabb erőforrása az anyanyelvi kultúra. Indulásakor – 1957-ben – a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények azt a célt tűzte maga elé, hogy fellendítse a romániai magyar irodalomtörténeti és nyelvtudományi kutatásokat, fórumot biztosítson a két tudományág új eredményeinek. A folyóirat fél évszázados munkáját áttekintve megállapítható, hogy célkitűzéseit magas tudományos színvonalon teljesítette, sőt, már indulásakor kiegészítette azokat néprajztudományi és művelődéstörténeti kutatásokkal is, írta Görömbei András. Öröm látni újabb és újabb szaktudósok megjelenését a lap hasábjain. A NyIrK felöleli a nyelv- és irodalomtudomány, néprajztudomány valamennyi területét, természetes, hogy a sajátosan erdélyi magyar témákra, értékekre figyel elsősorban. A NyIrK folyamatosan szemlézi a nyelv- és irodalomtudomány, valamint a néprajztudomány legfontosabb összmagyar és nemzetközi eredményeit is. Nagy kár, hogy az utóbbi időben a folyóirat megjelenése anyagi okok miatt rendszertelenné vált és késlekedik, számaihoz hozzájutni szinte lehetetlen. /Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia tagja: Ötvenéves a NyIrK. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Az áramszünet a diktatúra idejére emlékeztet. A minap Kolozsvárott patinás tudományos intézetben mutatott be egy 1956-ról szóló kötetet Sebestyén Mihály. Amint beszélni kezdett Sebestyén Mihály, elvágták a világítást. Gyertya és zseblámpa mellett folytatódott az est. Valóban 56-os hangulat volt. A vesszőfutás még nem is ért véget. A patinás Wass-palota kapuját lelakatolták. S mint régen, senki sem volt, aki megnyithatta volna. Végül akadt egy öreg magyar, aki kiengedte őket. /Sebestyén Mihály: Áramszünet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Bogdán László sepsiszentgyörgyi író, költő, publicista kapta meg az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Méhes György-nagydíját. Bogdán elmondta, bár a Hutera Béla utolsó utazása című, idén megjelent regényéért kapta a díjat, gyakorlatilag egész eddigi tevékenységét ismerték el. Bogdán László sok díjban részesült eddig – többek közt Füst Milán-, Déry Tibor-, Arany János-, Kortárs-díjban –, és többször megkapta a román írószövetség prózadíját is. Közölte, hogy az utóbbi években megjelenő regényei – főként a Bűbájosok című, 2005-ben megjelent kötet – egy összefüggő ciklus részét képezik. Középpontjukban az ötvenes évek törvénysértései állnak. Akkoriban az író csak az álmaiban vagy a papír előtt lehetett szabad. Persze, amit leírt, annak is megvolt a kockázata a cenzúra miatt. /Erdős Zsófia: A papír előtti szabadság. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Balázs Sándor Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című könyvét mutatták be december 17-én Kolozsváron, az EME székhelyén. A Kriterion Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában megjelent kötet Egyed Péter szerint a magyar filozófiatörténet, a magyar irodalmi eszmetörténet, a modern filozófia szempontjából is fontos. – A kötet hézagpótló könyv, hiszen korábban nem jelent meg ezt a témát feldolgozó monográfia – mondta. A könyv kutatói szempontból is hasznos, hiszen közli a vizsgált, illetve a témához kapcsolódó tudományos könyvek lajstromát is. „A kötetben az EME története és a kor filozófusai köreinek metszetét, közös felületét vizsgáltam” – mondta a szerző. Megállapította: a tudomány műveléséhez intézményi keretre van szükség. Lennie kell egy közösségnek, ahol a tudomány alakuljon, és az EME ilyen tekintetben annak idején példamutató volt. Az EME másik pozitívuma az volt, hogy nem kapcsolódott egyik politikai párthoz, szervezethez sem. Az EMÉ-ben tevékenykedő erdélyi magyar tudósok kezéből európai mércével mérhető filozófiai alkotás nem került ki. Ennek okaira is utal Balázs Sándor filozófia professzor legújabb kötete. /D. I. : Az EME és a filozófusok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Az idei Marosvásárhelyi Könyvvásárnak emlékezetes eseménye volt Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Wass Albert havasai című honismereti albumának és az általuk szerkesztett 2008-as Wass Albert-emléknaptárnak a bemutatása. A veszprémi szerzőpáros újabb honismereti Erdély-albuma a sorozat 23. kötete. A szülőföldhöz ilyen érzelmi intenzitással kötődő és holtáig ragaszkodó Wass Albert koncepciós per áldozata volt, nem tehette be a lábát szülőföldjére, és szobrait nemcsak az erdélyi vidékről takaríttatták el, hanem a magyar fővárosba sem engedik be. A szerzőpáros honismereti albumuk köteteivel Orbán Balázs hatalmas vállalkozásának folytatói és kiegészítői, Székelyföld képi és irodalmi megjelenítői. /Sylvester Lajos (Gondola. hu): Wass Albert hegyei. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

Markó Béla RMDSZ-elnök bukaresti sajtótájékoztatóján megvonta az évi mérleget. Az Európai Parlamentben szerzett mandátumokat, a kormányzati munka eredményességét és a fiatalítást sorolta az RMDSZ idei vívmányai közé. Elmondta: az RMDSZ-nek sikerült elhárítania az európai törvényhozásból és a romániai politikai életből való kiszorítására irányuló törekvéseket. Markó elégedetlen a törvényhozás tevékenységével. Úgy véli, hogy a kisebbségi kormányzás átlátható és stabil parlamenti támogatás nélkül rapszodikussá és nehézkessé vált. Az RMDSZ által elkövetett hibák közé sorolta azt, hogy támogatták Traian Basescu államfőnek a tisztségéből való felfüggesztését, amely a leváltásáról szóló népszavazás kiírásához vezetett. Markó szerint politikai szempontból a felfüggesztés nem volt hasznos. /B. T. : Eredményes volt idén az RMDSZ munkája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Tőkés László EP-képviselő, közleményben reagált az ÚMSZ-ben megjelentekre. December 5-én, a Traian Basescu államelnökkel való találkozó után sajtóértekezletet tartottak Bukarestben. Tőkés László interjút adott Salamon Márton Lászlónak, a bukaresti Új Magyar Szó főszerkesztőjének. Nevezett újságíró és az általa szerkesztett napilap szinte kivétel nélkül, minden esetben elfogult rosszindulattal veszi tollára a nevét, írta a püspök. Salamon Márton László ezúttal sem tagadta meg magát, nem a kedvező módon megvalósuló erdélyi magyar európai képviselet felvetette kérdéseket feszegette, hanem provokálóan negatív kérdéseivel Tőkés Lászlót kívánta rossz színben feltüntetni. Salamon főszerkesztő interjúja egy részét a Gáspárik Attilával közösen szerkesztett ún. „könyökblogjában” használta fel, anélkül hogy erre engedélyt kért volna. Jobban érthető azok vétsége, akik közvetlen – vagy közvetett – kényszerűség hatására a régi rezsim előtt hajlottak meg, mint azoknak az erkölcstelensége, a mai hivatalos – magyar – pártpolitikát éltetik. A pártos Új Magyar Szónak és tollnokainak aligha van erkölcsi alapjuk a régi rendszer „írástudóit” kipellengérezniük. Tőkés László kérte a lapot, olvasóikat ne tájékoztassák félre. Nem felel meg a valóságnak, hogy az RMDSZ „kétharmados eredményt” ért volna el az EP-választásokon. A valós arány mintegy 60−40%-os volt. Az sem igaz, hogy: „Az EPP-frakció tegnap este, lapzárta után döntött arról, hogy befogadja-e soraiba Tőkés Lászlót” /”Tőkés a viszály almája”, ÚMSZ, dec. 12./ Valójában a döntés jövő év januárjára maradt. Ágoston Hugó szintjét jelzi a következő állítása: „Eléggé nyilvánvalóan körvonalazódik Traian Basescu, Orbán Viktor és Tőkés László pokoli terve a hatalom átvételére az erdélyi magyar szavazók lelke fölött” (ÚMSZ, dec. 9.). /Közlemény, dec. 20./ Az ÚMSZ a közleményt csak maszol.ro oldalán hozta, az újságban nem közölte, viszont a főszerkesztő az újságban válaszolt: Tőkés László püspök EP-képviselő közleményben kifogásolta, hogy az interjú készítője „nem a kedvező módon megvalósuló erdélyi magyar európai képviselet felvetette kérdéseket feszegette”. Tőkés az ÚMSZ egyéb írásait is felidézte közleményében, amelyben kifejti, „nem felel meg a valóságnak az az ismételt állításuk, hogy az RMDSZ „kétharmados eredményt” ért volna el az EP-választásokon. A valós arány mintegy 60–40%-os volt. ” Az ÚMSZ november 27-i lapszámában írta: az össz-szavazatok 63–37 arányban oszlottak meg. Az ÚMSZ Tőkés a viszály almája című írás kapcsán a püspök felvetette, nem bizonyult igaznak az az állítás, miszerint „az EPP-frakció tegnap este, lapzárta után döntött arról, hogy befogadja-e soraiba Tőkés Lászlót”. Valójában a döntés jövő év januárjára maradt. Az ÚMSZ magyarázata: ez a lapzártáig még nem volt ismeretes. Tőkés László minősítette a lapot és munkatársait, és szóvá tett olyan szövegeket, amelyek nem az Új Magyar Szóban jelentek meg, hanem az maszol.ro-n található Előre „könyökblogon”, amelyet Salamon Márton László vezet Gáspárik Attilával közösen. /Tőkés nehezményezi az ÚMSZ „provokáló” kérdéseit. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

A román–moldáv viszonyban a mélypont akkor volt, amikor a 2001-es nézeteltérések kiújultak. A román–moldáv politikai alapszerződésről és a határegyezményről szóló tárgyalások 2001-ben álltak le. A Moldovai Köztársaság ugyanis a moldáv nyelvről és moldáv identitásról szóló passzusokat szeretett volna belevenni a szerződésbe. 2005-től Traian Basescu elnök személye által érdemi és intézményes közeledés ment végbe, de úgy tűnik, ez sem volt elegendő. Az utóbbi pár hónapban a moldáv intézmények terület-visszafoglalási szándékkal vádolták meg Romániát, és Filip Teodorescu, Románia moldovai nagykövete kijelentése, miszerint az 1947-es párizsi békeszerződés idejétmúlt és meghaladott, a Vladimir Voronyint támogató Vasile Statit arra a nyilatkozatra késztette, hogy „a két ország háborúban áll egymással”. A román külügyminisztérium mindössze „barátságtalan” lépésnek ítélte a két román diplomata moldvai kitoloncolását, és nem áll el attól a szándékától, hogy Moldovai Köztársaságot továbbra is támogassa. Romániában a moldovai diákok számára fenntartott egyetemi helyek és ösztöndíjak száma növekedett. Miután 2007. augusztusában a moldáv főügyészség Alexandru Rus konzult korrupcióval vádolta meg, az államelnök azt mondta, ez volt az utolsó provokáció, amit Románia eltűr, és kemény válaszlépéseket ígért. Augusztus 25-én azonban a Szuverén Moldova kormánybarát napilap bizonyítékokat is bemutatott a kérdéses vízumkorrupció ügyében, és a román hangvétel ismét barátságosabbá vált. Elemzők szerint a mostani moldáv elhidegülés nem más, mint Vladimir Voronyin elnök 2009-re szóló választási kampányának szerves része. A Kommunista Párt nem áll túl jól a közvélemény-kutatásokban, ezért a Voronyin elnök vezette párt az orosz ajkú lakosság irányába próbál nyitni. /Fazekas Zoltán: Román–moldáv közelharc. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

Úgynevezett alvóvárossá, a mindössze 30 kilométerre fekvő Brassó külvárosává válhat a közeljövőben Sepsiszentgyörgy – vetette fel Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő Ügynökség igazgatója. Kelemen Tibor szerint kijelentését igazolni látszik a tapasztalat is, hiszen egyre több a Brassó megyei rendszámot viselő autó a parkolókban, félóránként pedig zsúfolva járnak a maxitaxik a két város között. Egyre több brassói vásárol vagy épít Sepsiszentgyörgyön és környékén ingatlant, vonzza őket, hogy alacsonyabbak az árak, kisvárosi a csend és a nyugalom, jó a közbiztonság. A brassóiak Sepsiszentgyörgyre költöznek, ahol a Cenk alatti városban eladott lakásuk értékének feléért vehetnek nagyobb, jobb állapotban levő ingatlant. Brassóból többnyire román lakosok költöznek át Sepsiszentgyörgyre, ez felboríthatja a régió etnikai összetételét. Ugyanakkor sok sepsiszentgyörgyi szakember Brassóban talált magának munkahelyet, növelve az ingázók táborát. Megbeszélést tartottak Sepsiszentgyörgyön minderről. Megállapították, Kovászna megyének az ipari fejlesztés helyett a környezetbarát ágazatokat kellene előnyben részesítenie. Informatikai, tanácsadói, tervezőcégeket kell a régióba telepíteni, fejleszteni a turizmust, kihasználni a természeti adottságokat és gyógyfürdőket kialakítani. Hasonló megoldási lehetőséget vázolt Demeter János a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki már évekkel ezelőtt figyelmeztetett erre. Demeter becslése szerint a sepsiszentgyörgyi ingatlanok mintegy 3 százalékát vásárolták fel a Brassó megyéből beköltözők. Az utóbbi években pozitív változások is történtek, idén több mint száz, külföldi tőkével működő céget jegyeztek be Sepsiszentgyörgyön. Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke szerint ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgy ne legyen Brassó külvárosa, olyan tervet kell kidolgozni, amely a várost és annak 12 kilométeres körzetét fejlesztené. A nagyszabású tervet német és osztrák tanácsadó cégek segítségével készítik el, a szükséges pénzt uniós forrásokból szerzik meg. A 80 ezer lakosú, 12 kilométeres körzet fejlesztése érdekében a Kovászna Megyei Tanács egy közhasznú társaságba tömörítené Sepsiszentgyörgyöt, Árkost, Kőröspatakot, Gidófalvát, Rétyet, Uzont, Kököst, Illyefalvát és Előpatakot. /Kovács Zsolt: Bekebelezhető kisvárosok? = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság válaszolt Nagy Örsnek, a MOGYE rektor-helyettesének, mert a BKB nyilatkozatára adott válasza több ponton is kiegészítésre szorul: 1. A MOGYE több mérvadó oktatója, köztük a BKB marosvásárhelyi tagozatának vezetői és Nagy Örs rektor-helyettes nyolc pontban foglalták össze a magyar oktatók jogos követeléseit. Válaszában Nagy Örs hat pontot említett, de az ellentmondás csak látszólagos: hat pont az egyetem vezetőségét, kettő pedig a politikai döntéshozókat célozza meg. Nem szerencsés ezek szétválasztása, mert ez alkalmat nyújthat az egyetem vezetősége és a minisztérium számára, hogy egymásra mutogassanak – A diákok által gyűjtött aláírásoknak nincs köze ezen egyezséghez és a fentebb említett nyolc ponthoz. Valóban 800 diák aláírását adták át a diákok képviselői az Európa Tanács főtitkárának, és ez a spontán kezdeményezés nemzetközi szinten is nagy visszhangot váltott ki. A magyar oktatók közgyűlését hét éve nem hívták össze, ez Nagy Örs rektor-helyettes feladata (lenne). Az RMDSZ egykori államtitkára, Kötő József érte el, hogy a magyarul tanuló egyetemi hallgatók után a felsőoktatási intézmények kétszeres fejkvótában részesüljenek (Szabadság napilap 2005. dec. 7.). A kétszeres fejkvóta a magyar karok beindításának előkészítését szolgálná. Ez az összeg már több mint egy éve befolyik az egyetem kasszájába. A magyar oktatók száma fele a román oktatók számának, míg a magyar és román diákok száma megközelítőleg azonos. A magyar tagozat tehát közel kétszer annyi pénzt hoz az egyetem konyhájára, mint a román tagozat, a túlterhelt magyar oktatók összesített fizetése pedig, mivel feleannyian vannak, csak fele a román oktatókénak. Ez sajnos a magyar tagozat (és főleg a magyar oktatók) meglopása, amiért a parlamentben is hangzott el interpelláció. A BKB visszautasítja a Népújság rosszindulatú megjegyzését, amely ellenkezik az újságírói etika elemi szabályaival, és amely a Nagy Örssel készített interjút zárja. A cikk szerzője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „valami nem stimmel a hangzatos állításokkal teli BKB-közlemény körül”. „Nem vitás, a hűbelebalázs »harcosság« többet árt, mint használ az ügynek”. A BKB „hűbelebalázs” fellépése alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az idéntől több magyar diákot vegyenek fel az orvosira. Amennyiben a Népújság szerkesztősége nem kér elnézést kioktató megjegyzésének közlése miatt, a BKB elnöksége a MÚRE állásfoglalását fogja kérni. A szerkesztőség megjegyzése: A BKB nem veszi észre a nyilvánvaló ellentmondást, ami a BKB említett közleménye és a rektor-helyettes „pontosításai” között feszül. Ehelyett sajtóetikából próbálják kioktatni a Népújságot! A lap ezt visszautasítja. /A pontosság kedvéért… Válasz Nagy Örs rektorhelyettesnek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

A 44 egyházközségből álló Szatmári Református Egyházmegye minden lelkészi állását betöltötték, így az elmúlt évek krónikus lelkészhiánya megszűnt, tájékoztatott Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese. A lelkészi kar teljesen megfiatalodott, most már 80-85 %-ban 1990 után végzett fiatal lelkészek szolgálnak. A változásokat követően, ‘90 után, volt egy nagyon látványos felpezsdülés az egyház életében, amikor sorban alakultak meg a nőszövetségek, az ifjúsági szervezetek, énekkarok és ugyanakkor a templomok látogatása is látványosan megnőtt. Ez a kilencvenes évek közepéig tartott, azután a kezdeti lelkesedés kissé alábbhagyott, de mára már stabilizálódott a helyzet. Az egyházmegyében nyilvántartott hívek száma 22 ezerre tehető, a Németi Református Egyházközség pedig közel 2000 főt számlál. Ez a közösség pezsgő életű, noha nagyobb részben az idősebbek mondhatóak aktív tagoknak. Vasárnaponként átlagosan mintegy 300 fő vesz részt az istentiszteleteken. Az ifjúsági csoport különféle tevékenységekkel vesz részt az egyház életében. Emellett aktív, 80 tagú nőszövetséggel is rendelkezik a gyülekezet, akik a beteglátogatást, beteggondozást is végzik, illetve rendszeresen ellátogatnak az Idősek Otthonába. Az Ady Endre Társaság szervezésében irodalmi műsorok, könyvbemutatók zajlottak. Idén az épületek külső renoválása komoly munkát jelentett, és még is folynak a munkálatok. A tíz éve épülni kezdett egyházmegyei érdekeltségű Rákóczi Kollégium anyagi okok miatt lassan épül. /Nagy Krisztina: Fiatalodott a Szatmári Református Egyházmegye. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 20./

Valószínűleg Pécska lesz az egyetlen olyan település Arad megyében, ahol karácsonykor élő betlehemesben gyönyörködhetnek az arra járók. Az M-KIDSZ ifjúsági szervezet Tóth Csaba tornyai agrármérnökkel közösen – a pécskai római katolikus plébánia támogatásával – a templomtéren, a szobor szomszédságában december 24-én mutatja be betlehemesét. Denut Evelin, az M-KIDSZ elnöke elmondta: eredeti és maradandó módon szeretnék megünnepelni a karácsonyt. /(ij): Élő betlehemes Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Közös karácsonyi műsorral köszönte meg december 19-én támogatóinak az idei segítséget a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a Százlábú Gyermek Néptáncegyüttes. A Lajtha László Stúdióteremben moldvai, sárpataki és felcsíki táncokkal, kántálással mondtak búcsút az óévnek, a kárcsonyvárást pedig koccintással pecsételték meg. /Fekete Réka: Táncos köszöntő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Antal Ildikó, a Hargita Népe fiatal munkatársa kapta idén a Bálint András-díjat. A Hargita Népe néhai munkatársa emlékére létrehozott alapítvány kuratóriuma nevében Bálint Csilla hangsúlyozta: „a díj tulajdonképpen megelőlegezés, remény, elvárás, hogy gerincesen alkosson Antal Ildikó”. – A tizenhárom éve elhunyt kolléga, Bálint András családtagjai, barátai, tisztelői jelenlétében zajlott a szerkesztőségben a díjátadási ünnepség. A díjazottat a lap mb. felelős szerkesztője, Sarány István méltatta. /Takács Éva: Bálint András-díj Antal Ildikónak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

Jótékonysági koncertet szerveztek a Hunyad megyei Kisbányán (Boicán) a jövőre 210. évfordulóját ünneplő római katolikus templom javára. – A Mária Terézia idejében elkezdett és 1798-ban felszentelt templom javítási munkálatait idén júliusban kezdték el, miután pályázaton sikerült elnyerni egy 150 millió régi lejes támogatást a román minisztériumtól – számolt be Márton József brádi plébános, aki lelkesen dolgozik a hozzá tartozó kisbányai közösség összefogásán. A minisztériumi támogatás mellé még háromszor annyi pénz kellett a templom teljes feljavításához. Ezt többnyire magánszemélyek, vállalkozók vagy innen elszármazottak adományaiból sikerült összegyűjteni. Jelenleg Kisbányán 15 személyből áll a római katolikus gyülekezet, az átlag életkor pedig 62 év körül mozog. – Önerőből e maroknyi szórványgyülekezet nem tudta volna feljavítani templomát. Összedőlni nem hagyhattuk, mondta a fiatal plébános. /Gáspár-Barra Réka: Összefogás a boicai templomért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Megszületett a régen dédelgetett álom, Gyulakután napvilágot látott a Sulivilág című diáklap első száma. Tematikája sokszínűnek ígérkezik. Az induló lap rovatai: Logoszka válaszol, Sulihírek, Tudományos oldal, Egészségsarok, Hírességek, Szabadidő–szórakozás. Dicséretes a szerkesztők alkotó törekvése. /Szabadi Magdolna tanárnő, Gyulakuta: Megszületett a Sulivilág című gyermeklap Gyulakután. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

,,Szindbád úr, hol a régi ország?/ Elveszett? Eltűnt? Szertehordták?/ Bús hazaffyk, mohó idegenek? / Hol van a régi ország? Elveszett? (Szindbád a taligán). Igen, az az elveszett, eltűnt, szertehordott régi ország, a Szindbádé, a hajósé, a szerelem örök vándoráé, az Osztrák–Magyar Monarchia ,,óceánjáról” időnként a kikötőbe, Pestre visszatérő Krúdy-hősé, amelynek a kiterjedése Fiumétől Lembergig, az adriai olasz nőktől a galíciai zsidó szépasszonyokig tartott. Hazája, otthona volt az a valamikori, monarchiabeli régi ország Szindbádnak, aki itt és most egy másik élethelyzetben – az erdélyi költő alteregójaként – egy egészen más földrajzi térség hajósaként bukkan fel újra az időből. Nem lehet véletlen, hogy Bogdán László új verseskötetének /Szindbád a taligán, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ ezt a címet választotta, mint ahogy az sem, hogy a címadó darabot a kitűnő prózaírónak, a Krúdy megálmodta vizeken nagy előszeretettel vitorlázó Mózes Attilának ajánlotta. Bogdán László új kötetében szindbádi időutazásra vállalkozik, az emlékek, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek megidézésével. A régi ország már nincs sehol, csak a költő emlékeiben. Az emlékek, a múlt s vele együtt az az idő szétfoszlott, semmivé lett. /Fekete Vince: A múlt kertjének elágazó ösvényein. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Szépszámú néző előtt mutatták be december 19-én Aradon az evangélikus-lutheránus egyház imatermében Pávai Gyula tanár Patakvárban, aranykancsó c. legújabb kisregényét. A szerző bevallása szerint idei második kötetét búcsúzásnak szánta Aradtól és vidékétől. Ujj János történész a kort, a Szent Istvántól II. Béláig terjedő korszak történelmi tényeit tárta fel. A bemutató előtt a Kölcsey Színpad egy érdekes, XIII. századi angol betlehemes játékot adott elő. /Pávai Gyula új könyve. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Magyarország december 21-től a Schengen övezetbe tartozik. Ezáltal új korszak nyílik a határon túlra szakadt magyarsághoz fűződő, amúgy is feszült, viszonyban. A kárpátaljai és a vajdasági magyarok immár csak Schengen-vízummal utazhatnak Magyarországra. A kárpátaljaiaknak ugyan rendelkezésére áll az úgynevezett “kishatárátlépő”, amellyel a határtól 50 kilométerig lehet mozogni. Ha netán valaki tanulmányi, üzleti, orvosi kezelés vagy hasonló célokkal huzamosabb időt akar tölteni Magyarországon, már csak az igen költséges és nehezen beszerezhető Schengen-vízummal teheti. Mindez előrelátható volt. A határon túli magyarság újabb elszakításának kivédésére felvetődött a kettős állampolgárság, amelyet Gyurcsány Ferenccel az élen Magyarország elutasított 2002. december 5-én, fájdalmas lelki sebet okozva. Leszögezték az önhibájukon kívül elszakított nemzetrészeknek: Magyarország legfeljebb részben anyaország. A nemzettelen kommunista agymosás diadalmaskodott ugyanis a határon túliakkal való összetartás fölött. Gyurcsányék fő érve az volt, hogy a kettős állampolgárság leple alatt 23 millió román (!) özönlené el Magyarországot. Ez ellen kell a védőfal. Három év elteltével a helyzet így fest: Románia bármely állampolgára szabadon utazhat Magyarországra, sőt, tulajdont szerezhet és munkát is vállalhat – utóbbit maga Gyurcsány biztosította a nagyszebeni közös magyar–román kormányülésen. A kárpátaljai és délvidéki magyarok viszont a “védőfalon” kívül rekedtek. Ismét önhibájukon kívül. /Chirmiciu András: Védőfal. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

Az elválasztottság és a megosztottság, a határokkal szétszabdaltság korszaka után megnyitjuk az összenövés korszakát ― jelentette ki Orbán Viktor december 20-án Esztergomban, a schengeni határnyitás alkalmából rendezett ünnepségen.,,Ma lezárunk egy korszakot, mely 87 éve kezdődött, amikor a magyar embert a magyar embertől fizikai határok választották el (…), holnap reggel Magyarországot erősebb országnak, a magyar nemzetet erősebb nemzetnek érezhetjük, mint ma este” ― tette hozzá a Fidesz elnöke. A politikus rámutatott, míg 1989-ben a nyugati határ fejezte ki a történelmi pillanat lényegét, ma nem Hegyeshalomban, hanem itt történik a lényeg, megszűnik mintegy 700 kilométer, magyart magyartól elválasztó határ. Orbán kiemelte, a politikai osztály évek óta tudja, hogy eljön az a pillanat, amikor Esztergomban örülni fogunk, azonban a Délvidéken és Kárpátalján holnaptól a magyar közösség tagjai között a tegnapinál magasabb határok emelkednek. Számukra a kettős állampolgárság lenne a megoldás, ehhez azonban hiányzott a vezető politikai elit elszántsága.,,A magyarság akkor lesz képes betölteni a küldetését és megteremteni az igazi magyar minőségű életet a Kárpát-medencében, ha visszaszerezzük az anyaországi és a határon túli magyarok önbecsülését. ” Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke családi példákon mutatta be a schengeni határnyitás történelmi jelentőségét. Ünnepi megemlékezést tartottak a magyarországi Fertőrákos és az ausztriai Szentmargitbánya közötti határszakaszon, felidézve azt a történelmi pillanatot, amikor Alois Mock volt osztrák és Horn Gyula egykori magyar külügyminiszter Kelénpataknál átvágta a vasfüggönyt jelképező szögesdrót akadályt. /Szekeres Attila: Az összenövés korszaka kezdődik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./

Lényegét tekintve sikeresnek ítélte a végéhez közelítő évet Gyurcsány Ferenc december 20-án Budapesten. Évzáró értékelésében a magyar miniszterelnök kifejezte reményét, hogy a 2008-as év a nyugodt építkezésé lesz, „egy hosszú út nehéz szakasza. ” Úgy fogalmazott, hogy az elmúlt másfél esztendő Magyarországon egy illúzióval való végleges leszámolás periódusa volt: azé az illúzióé, miszerint egy ország sikere elválasztható a lakosság teljesítményétől. „Ma már egyértelmű statisztika támasztja alá, hogy 2001-ben a szociális nemzethalál állapotában voltunk, s amit azóta véghezvittünk, azt akár hatalmas politikai sikernek is nevezhetném” – jelentette ki Gyurcsány, aki beszámolójában csak sikereket sorakoztatott, csalódásokról nem volt hajlandó szót ejteni. A sikersorozat élére azt helyezte, hogy Magyarország helyreállította költségvetési hitelességét, s az idei 4 százalékos költségvetési hiány ismeretében biztosra veszi, hogy jövőre az ország képes lesz teljesíteni a maastrichti követelményként ismert 3 százalékos költségvetési hiányt. „Ez kulcsdöntő fontosságú” – fogalmazott. Az év sikertörténetének nevezte, hogy a magyar felsőoktatásban ma az intézmények harcolnak a jó képességű hallgatókért, a diákok a legjobb egyetemek kínálta lehetőségekért, s jó úton halad az állami és magánegyetemek rendszerbe való „összefésülése” is. Az egészségügyi rendszer átalakításának megkezdését nevezte az egyik legnagyobb fegyverténynek. „Olyan rendszert alakítunk ki, amelyben végre minden a helyére kerül, s nem a beteg igazodik a rendszerhez, hanem a szolgáltató keresi a biztosított kegyeit” – fogalmazott a magyar miniszterelnök. Évértékelő beszélgetésre invitálta a sajtót Gémesi Ferenc, a magyar kormány kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkára is. A politikus szerint a 2007-es esztendőben elkezdődött a „kilépés a régi támogatási modellekből, amelyek már korábban is meghaladottak voltak”, s a törekvés sikerét a határon túli magyar vezetők pozitív visszajelzései igazolják. Az év megvalósításai között az államtitkár az első helyen a biennálét említette, amelynek keretében „demonstratív módon láthatóvá vált a magyar kultúra egysége. ” A fejlesztéspolitika terén az etnikai alapú fejlesztések helyét átvették a projekt alapúak. A korábbinál nagyobb összegű támogatásokon túl a támogatáspolitika nagy „dobásának” Gémesi azt tartja, hogy sikerült pénzt „kiszorítani” egy intézményrendszer létrehozására is. Új szerepet szánnak a státusirodáknak is, az elkövetkezőkben egy kialakítandó információs-szolgáltatási hálózat részeivé válnak, amelynek feladatai közé tartozik például a határon túli magyarság anyaországi egészségügyi ellátásának elősegítése. A Krónika megkérdezte, milyen szerepet kaphat a támogatáspolitikában a Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke által előterjesztett nemzetpolitikai törvénytervezet. Gémesi Ferenc szerint a tervezet a határon túli kisebbségek ügyeinek parlamenti szintű intézését segítheti, mivel a Máért típusú, ülések ideje lejárt, a sűrűbb, „munkás” összejövetelek sokkal több hatékonyságot ígérnek. /Csinta Samu: Nyugodt évet ígérnek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./