Benyújtotta két szak végleges akkreditációs kérelmét a Marosvásárhelyen a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Most már a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökségen (ARACIS) múlik a pedagógia és az informatika szak elismerése. „Az ARACIS-nak át kell vizsgálnia az akkreditációs dossziét, majd háromtagú bizottságot küld le hozzánk, amely ellenőrzi, hogy az adatok megfelelnek-e a valóságnak, és azt, hogy az intézmény eleget tesz-e az akkreditációs feltételeknek. A törvény azt írja elő, hogy néhány hónapon belül kell hogy kiszálljon a bizottság, de mi fel vagyunk készülve arra, hogy bármelyik pillanatban jöhetnek” – nyilatkozta a Vásárhelyi Hírlapnak az egyetem dékánja, Hollanda Dénes. „Ha politikai okokból nem akadályozzák a folyamatot, akkor a jövő évi felvételin már két akkreditált szak várja a tanulókat. ” – mondta Hollanda. Az idén két marosvásárhelyi és négy csíkszeredai szak akkreditálását kérvényezi az egyetem. Az EMTE-n három városban összesen tizenkilenc szak működik, vagyis további 13 szakot kell akkreditálni. 2008-ban várhatóan tíz-tizenegy újabb szak jóváhagyását kérvényezi a Sapientia. /Szász Cs. Emese: Várólistán a Sapientia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 21./

December 22-én lesz 18 éve a kommunista rezsim megdöntésének. Az alkotmánybíróság idei döntésével kivette a katonai ügyészek hatásköréből a forradalomra vonatkozó dossziékat. A döntést azzal indokolták, hogy az ügyben civil érintettek is vannak. A katonai ügyészek eddig összegyűjtött adataiból kiderült, hogy 1989. decemberében a Szekuritáté és a milícia tagjai, valamint a hazafias gárdák tagjai, katonák és egyszerű civilek lőttek tüntetőkre, vettek részt megverésükben, megkínzásukban. Nincs egyetlen olyan tanúvallomás sem, amely a külföldi terroristákra vonatkozó, a forradalom napjaiban rémhírként terjedő elméletet igazolja. Ugyanez a helyzet a külföldi hatalmak beavatkozásának elméletével is. Dan Voinea, a katonai ügyész szerint azokban a decemberi napokban „ködösítési hadjárat folyt” az állam intézményei részéről, de azok részéről is, akik Ceausescutól átvették a hatalmat. Az egész országban voltak áldozatok, és az események lefolyása mindenütt ugyanúgy történt. Hivatalos adatok szerint a halottak és sérültek száma december 22-e előtt tízszer kisebb, mint az ezután elesettek vagy megsebesültek száma. A hivatalos adatok szerint a forradalom alatt 1142 személy esett el, 3138-an megsebesültek, és 760 embert tartóztattak le. A forradalommal kapcsolatban a legfontosabb pernek a temesvári per tekinthető: a vádlottak Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac nyugalmazott tábornokok. Őket a forradalom leverésére tett kísérletben való vezető szerepük miatt idén a Legfelsőbb Bíróság 15–15 év börtönbüntetésre ítélte. Az 1989-es események kronológiája December 15. Egy kisebb csoport összegyűl Tőkés László háza előtt, hogy megakadályozza a református pap erőszakos elköltöztetését Temesvárról. Egyelőre gyéren, de Nicolae Ceausescu-ellenes jelszavak is elhangzanak. December 16. A Tőkés László erőszakos eltávolítása elleni tüntetés nagyobb méreteket ölt, kiterjed az egész városra és határozottan antikommunista színezetet ölt. Közbelépnek az elnyomó szervek, eldördülnek az első lövések, és megtörténnek az első letartóztatások. December 17. Az elnyomó igyekezetek folytatódnak Temesváron, de a tüntetések egyre nagyobb méretet öltenek. Este és éjjel a katonaság által támogatott milícia és Szekuritáté belelő a tömegbe. December 18–19. A brutális ellenlépések eredményeképp a tüntetések intenzitása csökken, de a tüntetők továbbra is vállalják a harcot. A megmozdulás kezd országos méreteket ölteni. December 20. Több mint 100 ezer tüntető elfoglalja a temesvári Opera teret és hatalom elleni jelszavakat skandál. Megalakul Temesváron a Román Demokrata Front, amely programjába foglalja a téren levők kéréseit. December 21. Reggelre Nicolae Ceausescu nagygyűlést hív össze Bukarestben azzal a céllal, hogy elítélje a „temesvári felkelést”. Az összehívott emberek ellene fordulnak, a tüntetést feloszlatják, de egy csoport az Intercontinental szállóhoz megy és hatalomellenes tüntetésbe kezd. December 22. A pártvezetés elveszíti a katonaság és a Szekuritáté támogatását, Nicolae Ceausescu és neje, Elena helikopterrel elmenekül a Központi Bizottság székházából. Három nappal később rögtönítélő bíróság halálra ítéli őket, az ítéletet azonnal végrehajtják. Ugyanakkor országszerte véres összecsapások zajlanak a tüntetők és a karhatalom között. A kommunista rezsimet illegálisnak nyilvánítják, megalakul a Nemzetmentési Front. /Isán István Csongor: Forradalom: volt vagy nem volt? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Doina Cornea a vele készült beszélgetésben elmondta, azért állt ki a kommunizmus idején, hogy az írók, az értelmiség magatartását ostorozza. Ana Blandiana, Gabriel Andreescu, Dan Desliu, Mircea Dinescu – maréknyi emberen kívül mindenki hallgatott. Doina Cornea a Szabad Európa Rádión keresztül nyilvánosságra hozott leveleiben a romániai értelmiség passzív magatartását bírálta, az emberekhez szólt, hogy győzzék le magukban a félelmet és a kishitűséget. Nagy kérdés, hogy az 1989-es forradalmat ki idézte elő. Doina Cornea szerint a Szekuritáté egy része és a hadsereg belső hírszerző szolgálatai készítették elő. És Gorbacsov is, mert meg akart már szabadulni Ceausescutól. A Szekuritáté kihasználta a Papp László volt református püspök és Tőkés László akkori temesvári lelkész közötti konfliktust. Amikor egyre több román és szerb nemzetiségű ember is kiállt Tőkés László mellett, őbenne még nem volt semmi remény. 1989. december 21-én Kolozsvár tele volt katonákkal, milicistákkal, szekusokkal. Azután Doina Cornea elindulta a főtér felé. A járdákon páncélosok álltak, feléjük irányított fegyverekkel. Másnap, 22-én egy fekete esőköpenyes fiatalember kopogott be hozzá, kérte őt, jöjjön az ortodox katedrális előtti térre, nagygyűlés lesz. Ceausescu megfutamodása után az ortodox katedrálisban megint találkozott azzal a fekete köpenyes fiatalemberrel. 22-én délután értesült arról, hogy a Nemzeti Megmentési Front (FSN) listáján ő az első, Ana Blandiana a második, Mircea Dinescu a harmadik, Ion Iliescu az utolsó. Közleményt adtak ki demokratikus elveket, magántulajdont, politikai pluralizmust hirdető programról Amikor később újra közölték a programot, már szó sem volt benne ezekről az elvekről. Most már látja, tévedett, amikor televízión keresztül lebeszélte a bukaresti fiatalokat a további tüntetésekről. Azt hazudták ugyanis neki, hogy terroristák leselkednek rájuk, tehát azt mondta: Édes gyermekeim, ne kockáztassátok az életeteket, menjetek haza, a FSN programja demokratikus, amelyet ha nem tart be, én leszek az első, aki ellenzékbe vonul. Doina Cornea /sz. Brassó, 1929. márc. 30./ a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának francia szakos tanársegéde volt, fordító, publicista, kommunistaellenes ellenzéki. 1980-ban írta meg első szamizdatkönyvét (Incercarea labirintului), majd négy, szintén szamizdatfordítást készített. 1982 és 1989 között 31 levelet tett közzé a Szabad Európa Rádió révén Ceausescu Romániájáról. Állásából eltávolították, 1989. december 22-éig megfigyelés alatt tartották. /Benkő Levente: Gyávaságunk árát fizetjük. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

A Székelyföldi Regionális Stúdió 2002. március 15-én sugározta első élő műsorát a Duna Televízió képernyőjén. A Duna Stúdióként ismert, székelyudvarhelyi székhelyű Regionális Stúdióhoz azonban már korábban, 2001 decemberében beérkeztek a műszaki eszközök, és nem sokkal később elkezdődtek a forgatások,– idézte fel Jakab Endre, a stúdió vezetője. Jelenleg heti három-négy alkalommal jelentkezik élő műsorral az udvarhelyi stúdió, a Világunk Reggel című, helyi idő szerint 7 és 9 óra között sugárzott műsorban. Ezen kívül híranyagokkal, magazinműsorokkal is jelen vannak napi rendszerességgel a Duna Televízió képernyőjén. – A stúdióhoz Székelyföld összes tudósítópontja hozzátartozott, illetve mai napig is tartozik, ezáltal az udvarhelyi stúdió egyfajta központ is. A Duna Stúdiónak jelenleg tizenkét belső munkatársa van. Korábban, a Régiók műsor elindulása után ez a szám jóval nagyobb volt, hét tudósítói ponton, mintegy harmincöt ember készítette műsorokat. Idén májusában megszűnt az Illyés Közalapítvánnyal kötött ötéves szerződés, amely a csatorna költségeit finanszírozta, és a magyar kormány jelezte, nem hajlandó tovább fedezni a költségeket. Az udvarhelyi stúdió élő műsorai megmaradtak, a Duna Televízió ugyanis átvállalta és havonta fedezi az optikai összeköttetés bérlését. /Szász Emese: A székelyudvarhelyi stúdió. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Megváltozott az árva gyermekek élete a nagyméretű otthonok megszüntetésével. Az ezredfordulón beindult reform keretében kialakított családi típusú intézményekben elhelyezett árva gyerekek élete könnyebbé vált. Hargita megyében 413 gyermeket nevelnek „pótszülők”. EU-s előírás volt a nagyméretű, még a kommunista rendszer idején meghonosított otthonok felszámolása. A folyamat 2003-ra lezárult. Hargita megyében, Székelykeresztúron és Csíksomlyón is megszüntették a nagyméretű árvaházakat, helyettük családi típusú otthonokat rendezve be, amelyekben 6–10-es létszámú csoportok laknak. Egyes esetekben családi házakban házaspárok nevelik a gyermekeket, máshol kisméretű otthonokba helyezték el őket, ahol nevelők felügyelik az életüket. Hargita megyében több mint 40 családi típusú otthon működik, de a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság információi szerint a megyében jelenleg mintegy 1700 gyermek él a gyermekvédelmi rendszer ellátásában – a fogyatékkal élő gyermekek számára külön elhelyező-központok működnek. A székelykeresztúri gyermekotthon 1955-től 2003-ig működött, felszámolásakor mintegy 450 lakója volt. A városban a németországi Ház a Holnapért Egyesület segített átszervezni a gondozást: 1998–2001 között négy házat építettek Székelykeresztúr környékén. Később külföldi és hazai támogatásból tömbházlakásokat és még egy házat vásároltak Hargita megye különböző városaiban. A gyerekek többnyire szakmát tanulnak, de több egyetemista is van köztük. Nyáron többen munka után néznek. /Székely Zita: Pótolni az otthon melegét. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Traian Sima, a Temes Megyei Szekuritáté parancsnokának nyugdíjából végez tényfeltáró munkát Marius Mioc, egykori letartóztatott. Mioc ugyanis jogerősen pert nyert Traian Sima nyugalmazott ezredes és a Belügyminisztérium ellen, és azt kérte, hogy a számára megítélt 31 ezer lej fájdalomdíjat Sima nyugdíjából vonják le. „Nem akartam, hogy az adófizetők pénzéből a minisztérium fizessen, ragaszkodtam ahhoz, hogy közvetlenül Sima törlesszen” – nyilatkozta Mioc. A nyugalmazott ezredesnek így is marad elég pénze. A fájdalomdíj igénylése azt követően vált lehetővé, hogy a Traian Sima ellen 1997-ben kimondott jogerős ítéletben a gyilkosság, gyilkossági kísérlet mellett a törvénytelen letartóztatások tényét is megállapította a bíróság. Sima a 15 évi börtönbüntetésből öt év tíz hónapot töltött le. Előrehaladott életkora és jó magaviselete miatt szabadult hamarabb. 2000-ben 47 egykori temesvári letartóztatott kezdeményezett pert az ezredes ellen, de végül csak ketten vállalták a perköltségek megelőlegezését. A jogerős ítéletet hat év pereskedés után tavaly novemberben mondta ki a bíróság; ezt követően is több mint egy évbe telt, míg a törvényszéki végrehajtó érvényt szerzett neki. Mioc elmondta, jól jött a pénz, mert saját költségén jelentetett meg a közelmúltban a forradalomról egy angol és egy francia nyelvű összefoglalót. Ő írta a Tőkés László forradalmi szerepét összefoglaló egyedüli román nyelvű könyvet is. „Semmi közöm nincs Marius Miochoz. Nem én tartóztattam le, nem én adtam parancsot a letartóztatására – válaszolta a telefonon elért Traian Sima, majd megjegyezte: ilyen a romániai igazságszolgáltatás. – Úgy tekintik, mintha a Szekuritáté vezette volna annak idején ezt az országot. Mindent a mi nyakunkba akarnak varrni, pedig mi csak az állam egyik intézménye voltunk” – zsörtölődött az ezredes. „Semmi miatt nincs lelkiismeret-furdalásom” „A haza iránti kötelességemet teljesítettem” – mondta. -Három percig szóltak a szirénák december 20-án délben Temesváron annak az emlékére, hogy 18 évvel ezelőtt december 20-án a várost szabaddá nyilvánították. Ezen a napon a gyülekezési tilalom ellenére mintegy százezren gyűltek össze a város központjában, ahol az Opera erkélyén megalakult a Román Demokrata Front. A temesvári rendezvényekkel egy időben Bukarestben mintegy száz forradalmár hirdetett éhségsztrájkot amiatt, hogy rendkívül lassú ütemben zajlik a forradalmár igazolványok becserélése. /Gazda Árpád: Elperelt szekusnyugdíj. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

A kolozsvári Paprika Rádió karácsonyi akciósorozata keretében a Máltai Mozgássérült Óvoda 17 kisgyerekét lepte meg kürtöskaláccsal, friss déli gyümölccsel, sapkákkal és kesztyűkkel. A Paprika Rádió ajándék karavánja nem fejeződött be, december 21-én az AKSZA missziósházba, majd a Máltai Segélyszolgálat gondozásában levő idős emberekhez látogatnak el. /Mozgássérült gyermekeket ajándékozott meg a Paprika. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A Hunyad megyei Lupényban együtt ünnepelte a magyar közösség a karácsonyt. A szakszervezeti házban gyűlt össze a lupényi magyarság apraja-nagyja megnézni, meghallgatni az iskolások, óvodások műsorát. – Remélem, hogy a gyermekek megérezték azt a szeretetet, amit jelképesen az ajándékokba is becsomagoltunk, mondta Benedekfi Dávid helyi RMDSZ elnök, a karácsonyi rendezvény főszervezője. /(G. B. R.): Közösségi karácsony Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./Kolozsvár

A schengeni rendszernek mi, magyarok duplán örülünk, mert nemcsak a 400 milliós tágabb belföld részesévé váltunk, hanem megkezdődött a trianoni szétszakítottság felszámolása is ― mondta Tabajdi Csaba a Letkés és Szalka között tartott határnyitási ünnepen. Az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője közösen ünnepelte meg a schengeni határnyitást Duka Zólyomi Árpáddal, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának EP-képviselőjével, Csáky Pállal, az MKP elnökével és Surján Lászlóval, a KDNP EP-képviselőjével.,,A határ eltűnése a legnagyobb lépés a nemzeti újraegyesítésben. Sosem történt ennél fontosabb Trianon óta. A schengeni csatlakozás, a történelmi határok légiesedése az elmúlt 87 év legszebb karácsonyi ajándéka a magyarságnak” ― mondta Tabajdi. A megbékélés szerinte csak úgy lehetséges, ha a szlovák politikai osztály végre belátja: a 600 000-es felvidéki magyarság egyszerre lehet lojális szlovák állampolgár és a magyar nemzet része. /A legszebb karácsonyi ajándék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

December 21-én Kolozsváron is megemlékeztek az 1989-es forradalom áldozatairól. Az egykori forradalmárok és hivatalosságok végigvonultak a városon, megkoszorúzták a főtéri emlékművet, ahol annak idején huszonhét, többségében fiatalember vesztette életét a kommunista rendszer karhatalmával vívott összecsapásban. /Mementó’89. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Kelemen Lajos emlékév volt az idei: 130 esztendővel ezelőtt született a már szinte életében legendává vált levéltáros-kutató. Kiss András nyugalmazott levéltáros nagy tisztelője és követője volt, munkája során példaképének tekintette Kelemen Lajost. Elmondta, hogy Kelemen Lajos közvetlen munkatársai közül ma már csak Jakó Zsigmond él. Erdélyben a levéltáros fogalma Kelemen Lajossal azonosult. Meghatározó szerepe volt az erdélyi történetkutatásban. Kelemen Lajos egy korszakot jelentett az erdélyi levéltártörténetben, amely azonban vele be is fejeződött. A nagy értékű levéltári anyagok gyűjtéséhez, megmentéséhez és biztonságba helyezéséhez szükséges volt az ő rendkívül nagy tudása, anyagismerete. A családok, akik rábízták a Kelemen Lajos vezette levéltárra családi irataikat, történeti forrásaikat, bíztak benne, nem adták volna ezeket akárkinek a kezébe. Példátlanul jó memóriája és hatalmas tudása volt. A levéltárban akkor nem készültek a ma szokásos és szükséges levéltári segédletek: ha valaki kért tőle valamit, pontosan tudta, hogy mit adjon oda. Kelemen Lajos elődei cédula katalógusokat akartak készíteni. Kelemen Lajos azonban tisztában volt azzal, hogy csak a teljes levéltár ismeretében lehet jól kutatni. Levéltárosként elsőnek alkalmazta ezt az elvet: teljes levéltári testeket vett át, ami óriási lépés volt. Jakó Zsigmond megírta az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának történetét, kifejtve, hogy ez a levéltár Kelemen Lajos legszemélyesebb életműve. Sok olyan kutatót lehet felsorolni, akik ugyan nélküle is megállták volna a helyüket, de érezhető, hogy mindannyian kaptak tőle útmutatást, indíttatást. Ilyen például Balogh Jolán művészettörténész. A másik művészettörténész a nemrég elhunyt B. Nagy Margit, aki szerkesztette is Kelemen Lajos művészettörténeti írásait. Ő is bizonyos kutatásokat Kelemen Lajos útmutatásai alapján végzett. Még egy olyan kiforrott kutató is, mint Jakó Zsigmond, aki A gyalui vártartomány és urbárium című munkájában jegyzetben köszönte meg Kelemen Lajosnak, hogy felhívta a figyelmét erre az anyagra. A szabadegyetemi előadásait 1940–1944 között tartotta a Mátyás király Diákházban, előadásain zsúfolásig megtelt a terem. Külön sajátossága Kelemen Lajosnak a városkép ismertetés. Amikor 1940-ben újraszervezték a Ferenc József Tudományegyetemet, Kelemen Lajosnak felajánlották az egyetemi tanári állást, de ő, arra hivatkozva, hogy nem tudott lépést tartani a tudomány fejlődésével, nem fogadta el az ajánlatot, levéltáros maradt. Ez a szerénységét bizonyítja. Nyitott volt a más nemzetiségűek felé is. Ezt bizonyítja, hogy az 1957-ben kiadott Kelemen Lajos Emlékkönyvben jelen vannak a román és szász kutatók is, önkéntesen, tiszteletadásból. A kötet a 80 éves születésnapjára jelent meg. A 70. születésnapjára, 1947-ben az Erdélyi Múzeum folyóirat különszámot adott ki a tiszteletére, amelyet azonban az akkori művelődési-tudományos, magyarul beszélő vezetők zúzdába küldtek. Ennek megmaradt néhány behajtogatott példánya, amit 1990-ben reprintben adott ki a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság. /Sándor Boglárka Ágnes: Erdélyben a levéltáros fogalma Kelemen Lajossal azonosult. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Idén tizenötödszörre rendezett közös karácsonyi hangversenyt a Kolozsvári Református Kollégium és az ortodox szeminárium, amelynek során mindkét tanintézet kórusa ízelítőt adott hagyományos karácsonyi énekeikből, majd közösen énekeltek. Székely Árpád, a kollégium igazgatója visszaemlékezett az első, 1992-ben megrendezett közös hangversenyre. A református és ortodox diákok hangversenyére minden évben megtelnek a templomok. /N. -H. D. : Református-ortodox együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Idős egyedül élőket örvendeztetett meg félszáz iskolás Gyergyószentmiklóson. A Caritas Családsegítő Szolgálat és a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács közös ötlete volt, hogy kérjék fel a fiatalokat, a karácsony előtt kopogjanak be egyedül élőkhöz, gyerekhangon kívánjanak áldott ünnepet. Nyolc csapat indult a város különböző szegleteibe, és az idősek küszöbén felcsendült a Pásztorok, pásztorok, az Ó, gyönyörű szép… így jött el az angyal azokhoz is, akiknek hétköznapokon a magány a társuk. Kikötés volt: az éneklésért cserében tilos pénzt elfogadni, de a nagy szeretettel kínált süteményt, szaloncukrot nem lehetett visszautasítani. A meglátogatottak többsége hálálkodott, elmorzsolva egy-egy könnycseppet meghatódottságában, hogy ő is fontos, számon tartják, megéneklik a gyerekek. Gyergyószentmiklóson ez volt az első ilyen kezdeményezés. /Balázs Katalin: Ének mosolyért. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./

Idén első alkalommal készültek karácsonyi ünnepségre Gyulafehérváron a teológiai líceumhoz tartozó magyar óvoda kicsinyei az iskolai kápolnában. A szeminaristák hagyományos gyertyaszentelését egy teológiai hallgató celebrálta, végül pedig mindenki átvehette a jól megérdemelt karácsonyi csomagját. /(bakó): Gyulafehérvár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Sokan írtak már a Csáki Caritasról, és nehéz túltenni a méltatásokon. Tény, hogy a Temes megyei kisváros, Csák ma már fogalom a bánsági köznyelvben. A kilencedik karácsonyt töltik idén a Caritas Öregotthonának lakói, a gyermek- és ifjúsági központ tagjai, valamint az alkalmazottak és önkéntesek. Mára az intézmény felszerelésben – és ami fontosabb: jó hangulatban – túltesz bármelyik nyugati szociális otthonon – mondta Kóbor György római katolikus pap, a Temesvári Egyházmegye volt általános püspöki helynöke, a Csáki Caritas megalapozója és vezetője. A németországi segítséggel létrehozott Caritas ma már egy birodalom: a saját termesztésű gabonából és zöldségből, a saját hizlaldából és húsfeldolgozóból, a saját pékségből kerül asztalra a mindennapi betevő, jövő tavasszal járóbeteg-rendelőt nyitnak meg. Nemzetiségre, vallásra és problémára való tekintet nélkül bárki előtt nyitva áll a kapujuk. Megannyi közhasznú tevékenység, mert a város javát is szolgálja. Ehhez képest a helyhatóság, ha éppen nem gáncsolta, de nem is segítette munkájában az intézményt. Luxusadót számolnak fel például a fűtőolajra, amit a karitatív szervezet vásárol. Az otthonnak hatvan lakója van. /Pataky Lehel Zsolt: Elesettek karácsonya Csákon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

A Szabadság szerkesztősége idén Balázs Bence kollégának ítélte oda a Penna-díjat. A Szabadság által évente kiosztott kitüntetést a helyi hírek rovat vezetője az év folyamán kifejtett tevékenységéért kapta. /Balázs Bence a Penna-díjas Gyulafehérvár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Sepsiszentgyörgyön a szemerjai református egyházközségben a gyülekezetet kérdezik az adventi, karácsonyi időszakra kiadott Szemerjai Hírlapon keresztül, hogy jövőben milyen állandó, illetve időszakos programokat javasolnak, és a kiadványban feltüntetett tevékenységek melyikén vennének részt szívesen. Ezáltal a gyülekezet tagjai is beleszólhatnak a döntésekbe. /(fekete): Együtt a gyülekezettel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Megjelent a temesvári püspökség 2008-as évi római katolikus falinaptára. A tavalyi évhez hasonlóan a naptárak idén is magyar, román, német, cseh, horvát, szlovák és bolgár nyelven jelentek meg, amelyek összeállításában segítséget nyújtottak az illető közösségek lelkipásztorai. /Megjelent a 2008-as katolikus falinaptár. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Újabb diplomáciai szóváltásba torkollott a Moldovai Köztársaság és Románia között az elmúlt hónapokban egyre feszültebbé váló viszony. Chisinau tiltakozását ezúttal az váltotta ki, hogy a hét végén Adrian Cioroianu román külügyminiszter részt vett a moldovai fővárosban az új román konzulátus avatóján, de elmulasztott kétoldalú találkozót kezdeményezni a helyi illetékesekkel. Cioroianu az újabb konfliktus nyomán párbeszédre hívta moldovai kollégáját, Andrei Stratant, egyúttal beismerte, hogy ellentétes az udvariasság és a diplomácia szabályaival, hogy a konzulátus avatójára nem hívtak meg egyetlen moldovai illetékest sem. Traian Basescu államfő kijelentette, megtörténhet, hogy a kommunizmust elítélő tavalyi nyilatkozatához hasonlóan a parlamentben nyilvánosan ítéli majd el az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov–Ribbentrop-paktumot is, amelynek nyomán a Szovjetunió megszállta a mai Moldovai Köztársaság területét. A moldáv–román viszony kapcsán leszögezte, Bukarest nem Vladimir Voronin moldáv államfő vagy a Moldovai Kommunista Párt számára kíván megoldásokat kidolgozni, hanem a szomszédos országban élő négy és fél millió román számára. Az államfő szerint az európai politikusok zöme úgy véli, a két országban élő családokat olyan paktum miatt választja el a Prut folyó, amelynek semmi köze a mai tényekhez. /Balogh Levente: Újabb diplomáciai baki. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

Több mint két éve számolták fel Székelyudvarhelyen az önkormányzati testületet. A fejlődés kerékkötője volt az önkormányzati testület, nélküle sokkal jobban működik a város, állítja Szász Jenő polgármester, aki több mint egy éve „tanácstalanul” irányítja Székelyudvarhelyt. A Hargita megyei prefektúra álláspontja szerint önkormányzati testület hiányában a városháza működése több tekintetben a törvényesség határát súrolja, ami ellen jogilag ugyan fel lehetne lépni, ám ez ellehetetlenítené az udvarhelyiek életét. 2005. november 30-án tartotta utolsó ülését a székelyudvarhelyi önkormányzati testület. Immár két éve, Romániában egyedülálló módon Szász Jenő a polgármester kezében összpontosul a végrehajtó és a döntéshozó hatalom egyaránt. Nem jól van ez így, állítják a feloszlatott önkormányzati testület RMDSZ-es tagjai. Szász Jenő szerint a testület feloszlatása megteremtette a békés építkezés lehetőségét. „Megszűnt a viszályforrás, amit az RMDSZ-frakció egyes tagjai jelentettek. Ha maradt volna a testület, ma nincs regionális hulladéklerakat, jégpálya, nem indulhatott volna el a lakásprogram a Csereháton, és nem valósulhatott volna meg a távhőszolgáltatás újjáépítése a Tábor negyedben” – sorolta a polgármester. A tanács feloszlatása óta eltelt időszakban három pályázatot nyert Székelyudvarhely, több beruházás indult a városban. /”Béke” a törvényesség határán. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

Tizedik születésnapján Székelyudvarhelyen, a Digital 3 Televízió stúdiótermében a Kékiringó Néptáncegyüttes alkalomhoz illő gálaműsorral várta a közönséget. Rengetegen voltak kíváncsiak a gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesre. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a Magyarország Felfedezői Szövetséggel együttműködve január 22-én adományozza kulturális örökségápoló, ifjúsági közösségek számára az Örökség-serleget. Ezt a nemzeti vonatkozású elismerést évente két szervezetnek adományozzák. A Magyar Kultúra Lovagrend az Örökség-serleg adományozásának 2008-as januári időpontját előbbre hozták azért, hogy a Kékiringó születésnapján átadhassák a táncosoknak, a vezetőnek, Both Arankának a megtisztelő elismerést. Az est fénypontját jelentette a zászlóavatás. /Barabás Blanka: Örökség-serleg a Kékiringónak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./

Váratlanul a Szociáldemokrata Párt (PSD) kapta meg a Szatmár megyei tanács elnöki tisztségét, amely egy, a D. A. Szövetség idején született korábbi megállapodás értelmében az RMDSZ-t illette volna meg. Szabó István eddigi elnök távozott posztjáról, a tisztújító ülésen pedig az RMDSZ Günthner Tibor tanácsost, ismert műépítészt jelölte Szabó utódjául. „Bízom benne: meglesz a haszna annak, hogy most nem ragaszkodtunk foggal-körömmel a megyei tanács elnöki posztjához, hanem átengedtük azt a PSD”-nek – mondta Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke a tisztújítás után. Értesülések szerint a tanácselnöki posztért cserében a PSD megígérte az RMDSZ-nek, hogy a helyhatósági választásokon Ilyés Gyula polgármestert támogatja, akinek ellenjelöltje a liberális Radu Bud lesz. /Váratlan fordulat Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

1990 tavasza óta áll Aradon, a Maros-parton Tóth Sándor kopjafája, s azóta minden december 23-án koszorúk kerülnek rá. 1989. december 22-én estefelé a hódmezővásárhelyi Tóth Sándor saját kamionjával a szülővárosának polgárai által a romániai forradalom hírére összegyűjtött segélyeket hozta, s itt, a várhídtól néhány méternyire érték a halálos lövések a december 23-ra virradó éjszakán. Ő volt az aradi forradalom egyetlen külföldi áldozata. Emlékére állították a kopjafát a várhíd közelében, s nevezték el róla a sétánnyal párhuzamos utcát is. A hagyományos koszorúzáson jelen volt Tóth Sándor özvegye, a testvérváros, Hódmezővásárhely önkormányzatának küldöttsége, az aradi és Arad megyei önkormányzat képviselői és az aradi forradalmárok küldöttsége. Bognár Levente aradi alpolgármester hangsúlyozva: “Tóth Sándor hidat épített a két város, Arad és Hódmezővásárhely közé, áldozata pedig örök emlék marad számunkra”. Valentin Voicila, a 18 évvel ezelőtti aradi forradalom vezéralakja, aki 1989-ben ott volt Tóth Sándort temetésén, és azóta minden esztendőben jelen van a Maros-parti koszorúzáson, ezúttal a 2006-ban prózában írt poémáját olvasta fel Tóth Sándorról és a forradalom vértanúiról, akik embertársaik iránti szeretetből áldozták életüket. /-r –a: Koszorúzás Tóth Sándor kopjafájánál. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

Pécskán a magyar ifjúsági szervezet az M-KIDSZ /Pécskai Magyar Kulturális Ifjúsági Demokrata Szervezet/ december 24-én bemutatta a nagy érdeklődéssel várt élő betlehemest. A fiatalok – Tóth Csaba közreműködésével és a római katolikus plébánia támogatásával – nagyméretű sátrat rendeztek be a Jézus születését idéző elemekkel, kívülre színes égők, fáklyák és egy feldíszített karácsonyfa is került. A betlehemi barlangot idéző sátor két oldalán angyalok és pásztorok álltak, bent Szűz Máriát és Szent Józsefet alakító fiatalok kaptak helyet. /(-i -s): Élő betlehemes Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

Tizenötödik alkalommal szerveztek karácsonyi ünnepséget és műsort a marosvásárhelyi Tálentum Alapítvány által foglalkoztatott gyermekek a Deus Providebit Tanulmányi Házban. Dóczi Tamás, az alapítvány elnöke elmondta, az alapítvány létezése óta több mint 2000 gyerek lépte át a Vihar utcai központjuk kapuját. Sokuknak meghatározta az életét, pályaválasztását az itt eltöltött időszak. Örömmel foglalkoznak gyerekekkel, hiszen ők az élet legnagyobb ajándéka – mondta Dóczi. A tálentumosok betekintést nyújtottak az összegyűlt szülőknek, nagyszülőknek a mindennapi tevékenységükbe. Az óvodások gyerekjátékokat mutattak be, verseket, az alkalomhoz illő énekeket adtak elő. A Kilyén Ilka és Ritiu Krisztina által vezetett színjátszó körösök saját maguk által kitalált, rendezett improvizációs játékkal álltak színpadra. / -vagy-: Tálentum- karácsony. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./

A Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért (CSEN) idén negyedik alkalommal tartotta meg a nagycsaládos karácsonyi ünnepséget, amelynek keretében az egyesület harmadik születésnapját is megülték. – Tagjai vagyunk az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének, valamint a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének – mondta Dánél Sándor, a CSEN elnöke a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermében szentmisével kezdődött ünnepségen. A Corvina Könyvesház jóvoltából felajánlott könyvutalványokat a Xantus Géza képzőművész koordinálta rajzpályázat nyertesei vehették át, de a többi gyereknek is tartogatott ajándékcsomagokat az egyesület. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosainak műsorszáma, valamint Györfi Erzsébet népdalénekes előadásában felcsendült dalok alatt fegyelmezetten ültek a több testvérrel együtt nevelkedő legkisebbek is, majd a családok színpadi játékába ők is bekapcsolódtak. /Antal Ildikó: Nagycsaládos ünnepség. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 27./

Baróton nyílt kiállítás az olaszteleki ifj. Bene János munkáiból. A kovácsoltvasból készült, különleges formájú és mintázatú borosüveg- és gyertyatartók, kandallószerszámok, akár a kerítés és kapu, mindennapi használatot szolgálnak, mégis a ház vagy kert díszei. Az alig huszonhárom esztendős művész a kiállítás ideje alatt érkezett rendelésekből származó bevétel felét az Összefogás Alap számára ajánlotta fel. /Hecser László: A kemény vas szépsége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./

Fél évszázad után előkerültek a nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermének festményei. A kommunizmus alatt eltüntetett falképeken a városalapító Szent László király életének jelenetei láthatók. A palota dísztermének restaurálása közben előtűnt mennyezeti falfestményeken Lászlót királlyá koronázzák, harcol a kun vitézzel, megalapítja a váradi egyházat, vizet fakaszt a sziklából, átveszi a keresztes hadak vezéri botját, és vadakat idéz meg éhező táborának. A dísztermet 1878-ban gróf Lipovniczky István püspök felkérésére Storno Ferenc jeles soproni festőművész díszítette. /Rejtett váradi freskók. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./

Magyarokról, székelyekről, anyanyelvről szólt Bartha Levente székelyudvarhelyi előadóművész Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban tartott műsora. A felidézett versek – Tompa László, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Király László, Magyari Lajos és mások – a szülőföldhöz való ragaszkodást, az anyanyelv iránti hűséget szólaltatták meg. Befejezésként Móricz Zsigmondot idézte, aki 1941-ben a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban járva a következőképpen szólt az ott összegyűlt diáksághoz: „Szeretettel üdvözöllek székelyek, kik több ezer éve itt éltek, ezen a tájon. Ne feledjétek, ti csak összekötő láncszem vagytok az eltelt ezredévek és a következő évezredek között. Vigyázzatok, ez a láncszem el ne szakadjon!” /Király K. László: Anyanyelves láncszemek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Tibori Szabó Zoltán most megjelent értekezése /Árnyékos oldal, Koinónia, Kolozsvár, 2007/ mindenekelőtt sajtótörténeti jellegű, és a holokauszt után visszatért maroknyi erdélyi zsidóság identitásválságának bemutatását szolgálja. A szerző nem élte át a történteket, évtizedek óta munkálkodik a kollektív emlékezet ébren tartásán. Munkájának előzménye a szerző korábbi munkái: Teleki Béla erdélyisége. NIS Kiadó. Kolozsvár, 1993; Élet és halál mezsgyéjén. Zsidók mentése és menekülése a magyar–román határon 1940-1944 között. Minerva, Kolozsvár, 2004; Csík vármegye zsidósága a betelepüléstől a megsemmisítésig. In: Tanulmányok a holokausztról. III. kötet, Randolph L. Braham (szerk.). Balassi Kiadó, Budapest, 2004; Az erdélyi zsidóság sorsa a II. világháború után. 1945-1948. In: Molnár Judit (szerk.), A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiadó, Budapest, 2005.; A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája 1–3. Park Kiadó, Budapest, 2007. (Szerk. : Randolph Braham és Tibori Szabó Zoltán). Az Egység (Új Út) című kolozsvári lap évfolyamai, mint leggazdagabb forrás mellett a szatmári Deportált Híradó, az „Ichud” és az Új Ifjúság lapszámait dolgozta fel, igénybe vette a levéltárak, valamint a kortanúkkal készített interjúk információanyagát is. A kolozsvári Erdély, Igazság (Erdélyi Szikra), Világosság, a brassói/sepsiszentgyörgyi Népi Egység, a nagyváradi Új Élet, a marosvásárhelyi Szabad Szó és más (nagybányai, szatmárnémeti, temesvári, máramarosi) magyar sajtóorgánumok, majd a korabeli román lapok képezik a további fejezetek kutatási forrásanyagát. A szerző felvázolta a magyar, ezen belül az erdélyi zsidóság történetének alakulását. Kitért a deportálásokban közreműködött zsidó vezetők felelősségére, a népbíróságok keretében véghez vitt jogi eljárásokra, ítéletekre. Tibori kitért a magyar református egyház szociális jellegű segítségére, személyesen Vásárhelyi János püspök pozitív szerepének kiemelésére is. Tibori Szabó Zoltán valósághűen dokumentálta az Antonescu-kormány felelősségét a romániai zsidóság jelentős részének elpusztításában. /Cs. Gyimesi Éva: Törlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./