A református egyház elhatárolódott dr. Buzogány Dezső lelkésztanár tettétől, ezért le kellett mondania szenátusi tagságáról. Az aláírók megdöbbentek, amikor kiderült, hogy Buzogány Dezső „csendben” visszakerült a BBTE szenátusába. Ezért kérik az Erdélyi Református Egyházkerületet, tegyen meg minden egyházjogi lépést Buzogány Dezső felelősségre vonása érdekében. A dokumentumot kézjegyével látta el Albert Júlia pedagógus, Beder Tibor nyugalmazott főtanfelügyelő, Brassai Zoltán akadémikus, Balázs Ágnes lelkipásztor, Farkas György egyetemi oktató, Farkas Csaba fogorvos, Incze Béla, az udvarhelyszéki SZNT elnöke, Kósa Ferenc egyetemi oktató, Lászlóffy Zsolt zeneszerző, Somai József közgazdász, Soó Zöld Margit festőművész, Terényi Ede zeneszerző, Tőkés Elek iskolaigazgató, Tulit Zsombor kiadóigazgató és Wanek Ferenc egyetemi oktató. /B. T. : Buzogány lemondását kérik. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ Előzmény: Kizárták a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanári karából a felsőoktatási intézmény két oktatóját, Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktust; a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökét. A két oktató eltávolítását célzó rektori javaslat megszavazói között volt Buzogány Dezső, a Református Tanárképző Kar képviselője. /Kelemen Tamás: Kirekesztő multikulti. Kirúgta a BBTE szenátusa Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktust – Magyar oktatók is megszavazták a döntést. = Krónika (Kolozsvár), 2006. nov. 28./

Falusi papként vetette gondolatait papírra a választási kampányról Varga Károly. Az ígéretek ellenére nem sikerült civilizált és tárgyilagos kampányt folytatni, inkább a Tőkés püspököt lejárató szándék látszott. A püspök már 2007. január 26-án ezt mondta egy budapesti sajtótájékoztatón: “kész együttműködni az RMDSZ-szel a választási kampányban, ha az ellenzék bizalmát is élvező Sógor Csaba szenátor az RMDSZ jelöltlista befutónak számító első, vagy második helyére kerül”. Azonban 2007. február 10-én, az RMDSZ frakciójának üléséről kiszivárgott hír szerint, Verestóy Attila így rohant ki: “csirájában kell elfojtani a Tőkés körüli szervezkedést”. A cikkíró nem tud arról, hogy ehhez hasonló súlyos kijelentés hangzott volna el a kampány során az oly sokat kárhoztatott Tőkés püspök szájából. Össztűz zúdult a független jelöltre, s akadt olyan “érdekvédelmi csúcsvezető”, aki a Gazeta de Maramures november 3-9 számában ezt írta: “Ez volt Tőkés mindenkori vágya, a romániai magyar közösségnek rajta kívül ne legyen más vezetője. Tehát Isten után ő következzék!... mindenki más áruló, aki nem őt követi. ” /(Varga Károly): Egy választás benyomásai. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 7./

Versenyvizsga eredményeként a jövőben Velenczei András a baróti művelődési ház igazgatója. Az intézmény új vezetője 47 éves, végzettségét tekintve gépészmérnök, közel húsz esztendeig a Baróti Szabó Dávid Középiskolában műszaki tantárgyakat oktatott. 2001-től a Barót Jövőjéért Egyesület elnökeként, illetve a Veégh Antal Diákkör vezetőjeként tevékenykedett, majd a művelődési ház korábbi igazgatója, Lászlóné Varga Judit lemondása után ideiglenesen látta el a városi közintézmény vezetését. /Hecser László: Új igazgató a baróti művelődési ház élén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./

Székelyszentlászló égbe nyúló templomtornya arról árulkodik, hogy itt valaha erős közösség élt. Manapság 37, többnyire idős korú lelket számlálnak e településen. Abránfalván mindössze hat, a kihalás maradékaiként számon tartott „őslakos” állhatna a fényképezőgép lencséje elé. Az impozáns petki templomhoz hasonlót sem volna képes megépíteni a falu jelenlegi lakossága. Említeni lehetne Székelydályát is, freskóiról elhíresült műemlék templomát. Az évszázadok történelméből olyan helységnevet lehet felidézni, melyek beszédes bizonyítékai annak, hogy valamikor közösségek alapították e falvakat. Íme néhány elfeledett helységnév: Kis-Görgény, Hunárka, Városhely, Vajdaszállás, Rózsaponk, Gáronfalva, Tankófalva, Tamafalva, Csonkaháza, Cibrefalva (nemcsak a Hargita innenső, de a túlsó oldalán is létezett ilyen nevű falu). /Kristó Tibor: Töprengések tornyaink tövében. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 7./

Tegyük együtt szebbé a csángóföldi magyar gyerekek Mikulását címmel szervezett mesekönyvgyűjtést – Korodi Attila környezetvédelmi miniszter kezdeményezésére – a Csíki Területi RMDSZ, közösen Csík Terület Ifjúsági Tanácsával, illetve a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatósággal. A gyűjtésbe 22 csíkvidéki település, illetve Csíkszereda kapcsolódott be. Az adományozók a könyv első lapjára pársoros üzenetet, illetve a postacímet írtak, hogy az ajándékozott könyvek nyomán barátságok szülessenek. A Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság nyáron már szeretne tábort szervezni azoknak a gyerekeknek, akik levelezni kezdenek. 1330 könyvet sikerült összegyűjteni, Korodi személyesen vitte el a mesekönyveket Bákóba, Somoskára és Lészpedre. /Csíki mesekönyvadomány Moldvába. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./

A nagyváradi Pertinax Egyesület idén is megrendezte a IV. osztályosok számára Aranytoll elnevezésű nemzetközi meseíró-vetélkedőjét. A helyi, majd megyei szakasz után Arad megyéből kilenc iskolából érkeztek a döntőre. A vetélkedőn az Arad, Bákó, Bihar, Fehér, Kolozs, Kovászna, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyei versenyzőkön kívül a magyarországi Hajdú-Bihar és Pest megyeiek is részt vettek, így még értékesebb az Arad megyeiek sikere. /(Kiss): Sikerek az Aranytoll meseíró-vetélkedőn. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

Tizenhatodik alkalommal ajándékozta meg a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) Mikulása a gyerekeket. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a Télapóval találkozni akaró gyerekek. Ilonczai Zsolt TEMISZ-elnök elmondta, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket meghívták a rendezvényre, ezenkívül mindenki kapott ajándékot, aki írt levelet vagy rajzot küldött a Mikulásnak. A rendezvényen a színház művészei közül Tankó Erika, Aszalos Géza és Kiss Attila adott elő dalbetéteket a Mátyás király című mesejátékból, fellépett a Bartók Béla Elméleti Líceum Harmónia társasági táncegyüttesének kiscsoportja és az iskola kisdiákjaiból álló gitár- és énekegyüttes. /(Pataky): Idén sem volt üres a TEMISZ puttonya. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

Márkosfalvi Orbán Dezső konok, megalkuvást nem ismerő ember. A kilencvenes évek elején a székely közösségi értékek tapasztalatára hivatkozva gazdakört szervezett és irányított, mindezt a lapnak küldött kézirataival az olvasók tudomására kívánta hozni. Hogy példát vegyenek róla. A gazdamozgalom erőteljes felfutása elmaradt. Mint ahogy Orbán Dezső kéziratai is egyre ritkábban érkeztek a szerkesztőségbe. Akkor már energiáit egy másik kötődés, a székely nép történetének tanulmányozása, az adatok rendszerezése kötötte le. Orbán Dezső nem tartozott a ,,hivatalos” történészek közé, talán ezért is életműve, A székely gesta, ez a vaskos és rendhagyó történelemkönyv hosszú ideig kéziratban szunnyadt. Végül, már a kilencvenedik életévén túl egy sajátos székely történelemkönyvet adott át az újságírónak. Testvérével együtt pedig – Samel úr címmel – egy családtörténetet írt, amely a székely társadalom legkisebb, de legerősebb alapsejtjének életébe nyújt betekintést. Márkosfalvi Orbán Dezső egy századon át ragaszkodott ahhoz a közösséghez, amely gondolkodását, munkáját meghatározta. Befejezte földi pályafutását, konok ragaszkodásra érdemes odafigyelni. /Ferencz Csaba: Orbán Dezső konok kitartása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./ Emlékeztető: Kézdimárkosfalván falunapot rendeztek. Bemutatták Márkosfalvi Orbán Dezső A székely gesta című könyvét. /Iochom István: Könyvtárat avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2005. júl. 18./ Az idén júniusban Budapesten a Kapu Kiadó és Magyar a Magyarért Alapítvány gondozásában megjelent 728 oldalas A székely gesta után a kilencvenhárom éves Orbán Dezső újabb kötete: a szerző kiadásában, Kocsis Károly szerkesztésében Kézdivásárhelyen látott nyomdafestéket a Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében című regényes családtörténet. A szerző, akárcsak első könyvében, a Samel úrban is anekdotázó, az ízes székely tréfák hangvételét sem mellőzve mutatja be a márkosfalvi Orbán család életét a huszadik század történelmi eseményeibe ágyazva. /Iochom István: Samel úr – Egy székely család a történelem forgószelében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2005. nov. 12./

Aki Szőcs Géza Limpopo /Magvető, Budapest, 2007/ című könyvét olvassa, mélyen átérezheti, milyen az, amikor valaki nem tudja pontosan, hol van, de mégis minden olyannyira ismerős. A Limpopo-érzés: szeretnék kiszabadulni a börtönből, szeretnék elrepülni, de nem tudok – és mégis reménykedem, hogy egyszer sikerül. A könyvben a tér erdélyi tér. Valahol, talán Nagyvárad és Kolozsvár között van az a hely, ahol a struccfarm létrejött. A regény főszereplője Limpopo strucckisasszony, aki elhatározza, hogy megváltja, de legalábbis magasba emeli, repülni tanítja rabsorban levő népét. A könyv történelmi parabola, emlékezés egy hajdanvolt világra. Ez a könyv nem negatív utópia, nem is tudományos-fantasztikus történet, inkább egy szépprózában megírt óda a szabadsághoz. A strucctelep és környéke a kommunizmus időszakát élő Erdélyre hasonlít. /Karácsonyi Zsolt: Történelmi madárlányregény. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

Száz éve várossá vált Gyergyószentmiklós, az ünnepi önkormányzati testületi ülésen átadták a kitüntetéseket. Post mortem elismerést kapott Pop Pavel egykori csendőrparancsnok. Kimagasló eredményű sportolókat, matematika, informatika terén bizonyító diákokat tüntették ki, valamint Parászka Elődöt, aki serdülőkora ellenére már két filmben is főszerepet játszott. A Pro Urbe díjat Ambrus Éva zenetanárnak ítélték oda, aki lányként kezdte, nagymamaként, egészségügyi okok miatt idén adta át a karmesteri pálcát, mellyel az Ipartestület Férfi Karát dirigálta. A várossá válásban nagy szerepet játszó Puskás Adolf főjegyző post mortem díszpolgári kitüntetését unokái vehették át, az idei év másik díszpolgári címét pedig a gyergyói születésű dr. Kolumbán József akadémikus kapta. A Tanulók Házán leleplezték a dr. Gaál Alajos emlékére állított márványtáblát, megemlékezve arról, aki kultúráért, sportért, Gyergyó képének alakításáért maradandót alkotott. A város múltjáról előadást tartott Csergő Tibor történész, múzeumigazgató, majd Bajna György a Gyergyó című újság tükrében értékelte az elmúlt évszázadot, és sor került a 100 év – 100 kérdés vetélkedő nyerteseinek díjazására is. Dr. Garda Dezső parlamenti képviselő Gyergyószentmiklós monográfiájának két kötetét tette az asztalra, melyben a kezdetektől 1918-ig követi nyomon a település alakulását. Nagy ünnep volt a szerző saját költségén történt könyvkiadása, ugyanis az anyag egy része már 1989 előtt elkészült, de az akkori rezsim elégette azt, így most kibővítve, végre az olvasók kezébe kerülhetett Gyergyószentmiklós történelme. /Balázs Katalin: Díjazás és emlékállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8 . /

Eckstein-Kovács Péter liberális RMDSZ-szenátor meglepő ötlettel állt elő sajtótájékoztatóján. Azt fejtegette, hogy a két RMDSZ-es EP-képviselőnek az európai fórum szocialista vagy liberális frakciójában kellene tevékenykednie, hogy ne kerülhessenek Tőkés László vagy a Fidesz hatása alá. A szenátor szerint Winklernek és Sógornak jobb érdekérvényesítő lehetősége lenne az említett két frakció valamelyikében. Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, ez semmire sem kötelezi? /Furcsa ötlet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Sólyom László köztársasági elnök a történelmi egyházaknak tartott hagyományos adventi fogadásán, december 4-én Budapesten kiemelte, hogy az ország versenyképességének növeléséhez az egyházak szóval és tettel egyaránt hozzájárulnak, amikor a társadalmi kohéziót segítik. Ezért is tartja fontosnak, hogy évről évre találkoznak egymással az egyházak vezetői és kötetlenül elbeszélgethetnek közös ügyeikről. Erre szükség van, mert – ahogy fogalmazott – „súlyos szociális kérdések feszegetik az egész világot az észak-dél globális ellentététől az utcán álló hajléktalanokig”. Az egyházak megoldást kínálnak a szegénység terjedésére és egyéb szociális kérdésekre, ami miatt érdemes a gondolataikat kicserélni – állapította meg. A köztársasági elnök megköszönte, hogy a határon túli püspökök is megjelentek a Sándor-palotában. Ez kifejezi a magyar nemzet kulturális egységét, amelyben az összes történelmi egyháznak helye van – tette hozzá. A határon túli egyházfőkkel Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, is tanácskozott – többek között a nemzetpolitikai stratégiáról is. A hagyományos adventi találkozó után a házelnök újságíróknak azt mondta: az egyházi vezetők javasolták, hogy ne csak ilyenkor, hanem év közben is folytassanak hasonló megbeszéléseket, főleg azért, mert idén a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKSZ) elfogadta azt a nemzetpolitikai stratégiát, ami alapján jövő év szeptemberére előkészíthető egy nemzetpolitikai törvény. /Határon túli egyházfők Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

A felmérések szerint az évszázad legnépszerűbb román politikusa Nicolae Ceausescu. A román társadalmat – sőt, az egész kelet-európai társadalmat is felkészületlenül érte a szabadság. A nosztalgia, a diktátor sírjára hordott virágok a nagy romániai irányvesztés tanúi. A diktatúra nyújtotta viszonylagos biztonság emléke félelmetes erővel hat most, amikor gond a megélhetés, a munkahely, a közköltségek kifizetése, a nyugdíj. Néhány generáció úgyszólván a teljes életét egy olyan rendszerben élte le, amikor ezek – a lojalitás és a kellő időben való hallgatás, illetve tapsolás ellenében biztosítva voltak. A rendszer feltételeit elfogadták. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Elkínzott generációk hangja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

December 3–6-a között Bákóban szerveztek országos tanácskozást, melynek témája a magyar nyelv román tannyelvű iskolákban való oktatása volt. Tanfelügyelők, az ügyben érintett magyartanárok vagy tanítók képviselték az erdélyi megyéket. A rendezvényt a Tanügyminisztérium, a Bákói Tanítók Háza és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közösen szervezte. A tanácskozás során kiderült, hogy bizonyos megyékben (pl. Temes, Máramaros) ezt az oktatási formát használják és kihasználják, de az is kiderült, hogy a legtöbb erdélyi megyében – bár hatalmas igény volna rá – nem élnek kellőképpen a törvény adta lehetőségekkel. Nem hivatalos adat szerint jelenleg Romániában 80 ezerre tehető azon magyar vagy magyarul valamilyen szinten értő, beszélő gyerekek száma, akik semmilyen formában nem tanulhatják anyanyelvüket. A csángóföldi oktatási programban részt vevő tanárok saját tapasztalataik alapján tanterv-javaslatot készítettek. /80 ezer magyar gyermek nem tanul az anyanyelvén. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

A Hargita Megyei Könyvtár – új nevén a Kájoni János Megyei Könyvtár – mindenkinek hozzáférést kíván biztosítani a gyűjteményeihez. Az évekkel ezelőtt indított Könyvet a házhoz szolgáltatás mostantól a hangoskönyvek kölcsönzésével gazdagodik. A könyvek házhoz szállításával a könyvtár lehetőséget biztosít a mozgáskorlátozottak és idős személyek számára is az olvasásra. /Hangoskönyvek az esélyegyenlőségért. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

Egy napon két könyvbemutató volt Kézdivásárhelyen, egyik a Vigadóban, másik a Céhtörténeti Múzeumban. Czegő Zoltán mutatta be az Irodalmi Jelen pályázatán különdíjra érdemesült regényét, az Időrianást, majd dr. Szőcs Géza családkönyvével, A lélek hangja cíművel ismerkedhetett a közönség. A Vigadó kiállítótermében az Erdélyi Magyar Könyvklub mutatta be imponáló választékát de jelen volt Sántha Attila cége is, a Zelegor Könyvkiadó székely és csángó könyveivel. Könczey Lilla elmondta, a könyvesszakmáról diplomát szerzett Budapesten, és saját könyvárus vállalkozást indított Kézdivásárhelyen. /Sylvester Lajos: Karácsonyi könyvvásár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Nagy Mihály Zoltán történész mutatta be Kolozsváron Benkő Levente – Papp Annamária szerzőpáros Magyar fogolysors a második világháborúban /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ c. kötetet. Nehéz hadifoglyokról, internáltakról írni, derékba tört emberi sorsokról, szétszakított családokról van szó, ezeknek a történeteknek a feltárásában a történész túlzottan objektív lehet, másrészt vannak a témával foglalkozó könyvek, amelyekben a túlzott szubjektivizmus háttérbe szorítja vagy mellőzi a kontextus, a történelmi környezet ismertetését. Ebben a kötetben azonban a szerzők szépen elegyítik mindkettőt, hiszen a fogolytáborokról csak mint statisztikákról nem elég írni. A két kötetes könyv hosszú bevezető tanulmánnyal indít, valamint részletes forrásgyűjteményt tartalmaz, amelyben román és magyarországi hadtörténeti levéltárak anyagait közlik. Ezeket az anyagokat visszaemlékezésekkel, interjúkkal egészítik ki a fogolytáborokról szóló leírásokkal. Kiderül, hogy a közhittel ellentétben az amerikai, angol és francia fogolytáborok nem nevezhetők „barátságosnak”, gyakran élelmet, orvosi ellátást, sőt szállást nélkülözve tengődtek a foglyok, az elhurcolt hadifoglyokban és civilekben a táborokba jutott lelkészek és papok próbálták tartani a lelket. 300 000–350 000 főre tehető azoknak a száma, akik nyugati hadifogolytáborokba kerültek, ők 1945 őszétől 1947-ig kerültek haza, a szovjet táborok foglyainak hazajutása 1956-ig is elhúzódott. 400 000–450 000 magyar hadifogoly volt ezekben a táborokban, akiknek csak fele tért haza. Papp Annamária közölte, személyes okokból foglalkozik ezzel a nem kimondottan nőies témával, ugyanis nagyapja több éves szibériai fogság után mesélt élményeiről. /F. I. : Magyar fogolysors a második világháborúban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Megjelent „Megyünk és örülünk Erdélynek”. Magyar írók úti élményei. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket összeállította Nagy Pál. Névsorolvasás 5./Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ című válogatás. A címet Illyés Gyula Naplójegyzetek 1929–1945 című, 1986-ban megjelent könyvének részletéből emelte ki a szerkesztő. Alig volt olyan magyar költő és író, aki versben vagy prózában ne foglalkozott volna az erdélyi magyarság körében szerzett közvetlen és személyes, akár közvetett híradásokból származó tapasztalataival – vélekedik a kötethez írt, Testvéri peregrináció alcímmel ellátott előszavában Pomogáts Béla. Ady Endre S ha Erdélyt elveszik című 1912-ben megjelent írásában olvashatjuk: „Rongyolt és csaknem reménytelen fajtának tartom a magyart, pláne hogy demokratizáló forradalmába beleordított, tiport a nagykultúrájú rontás. A háború. Mai, barbár csodák idején el tudom képzelni azt is, hogy Erdély hamaros megvalósulása lehet tüzes, vad álmoknak, mik nem minden alap nélkül kísértenek az alsó Kárpátok alatt. De a dilemmás Erdéllyel évszázadok marasztaló szellemét lázítja föl a vad hazapolitika s hazátlanná tenne két szerencsétlen s minden más, nemes fölszabadulásra joggal váró nációt. Beszéljünk-e a Romániába olvasztandó magyarságról, melynek, ha lehet, rosszabb, embertelenebb s főképpen otthontalanabb sorsa volna a mai erdélyi románokénál? Minden további kérdést és választ átengedek azoknak, akik nem olyan nagy soviniszták és politicienek, mint én, kinek csak Erdély-babonája túl nagy talán, de kinek Erdély egyetemes nyomorúsága fáj. Hogy múljanak el, óh, már a srapneles igazságok, s hogy engedjenek bennünket a magunk srapneleivel, emberszerető és fölszabadító munkánkkal, tovább munkálkodni nemzettelen népboldogságokért. ” /B. D. : „Megyünk és örülünk Erdélynek”. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

A székelyek kitűnő humorú, anekdotázó emberek. A humor szinte létkérdés életükben, hiszen történelmük során a természet viszontagságaival, a történelem kegyetlen eseményeivel csak úgy tudhattak megküzdeni, ha volt, ami vidámságot, lelkierőt adjon küzdelmes életükben – írja Előbeszédében a kötet összeállítója. Megjelent Gub Jenő: Mózsi bá és Mari nén. Székely viccek, anekdoták, igaz történetek /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2007./ című kötet. /b. d. : Nevessünk együtt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

A székelyföldi régió katonai hagyományőrzői találkoztak december 8-9-én. Gyergyószárhegyen, a Kulturális és Művészeti Központ székhelyén gyűléseztek, másnap, vasárnap pedig lóra pattanva barangolták be a gyergyói hegyeket. – Tíz évre tekint vissza a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, ez a tapasztalat hozta a felismerést: látva, hogy Székelyföldön is gombamód szaporodnak a katonai hagyományőrző szerveződések, ezen tevékenységeket össze kell hangolni – mondta Parászka Géza, az egyesület vezetője, aki kezdeményezte a székelyföldi hagyományőrzők összefogását. Tavaly februárban Gyilkostónál tartották a székelyföldi régió katonai hagyományőrzőit összefogó első gyűlést, most, újra összegyűltek, hogy összegezzék a munkát, felújítsák a címlistát, az eseménynaptárt. A nyolc meghívott csapatból öt tudott eleget tenni a meghívásnak, őket egészítette ki a balatonfelvidéki hadtörténészek csapata. A találkozón új, csíkszeredai csapatot avattak, melynek tagjai több rendezvényjavaslattal álltak elő, így valószínű, hogy jövőre elindítják a huszárakadémiát. Gyergyószentmiklóson szinte nincs ünnep, ahová ne hívnák meg a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tagjait. /Balázs Katalin: Huszártalálkozó Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10 . /

A november 25-i európai parlamenti választások eredményét elemezte december 8-án a Marosvásárhelyen ülésező RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). A felszólalók többsége úgy értékelte, a szövetség megnyerte ugyan a választást, az erdélyi magyarság hűséges maradt a szervezethez, ám helyenként – az RMDSZ-szel szemben elégedetlen közösségek protesztszavazata révén – Tőkés László püspök ért el jobb eredményt. A fórum az alulmaradt szervezetek vezetőinek lemondását sürgette. Bírálatok hangzottak el magyarországi önkormányzatokkal, politikai erőkkel, testvértelepülésekkel, cégekkel és médiaintézményekkel szemben, amelyek az erdélyi kampányba pártosan beavatkoztak. Az elmúlt hónapokban megújult SZKT-ba sok fiatal képviselő is bekerült, s a testület Bíró Rozália nagyváradi alpolgármestert választotta elnökévé. Három jelölt indult az SZKT elnöki tisztségért, amelyet az utóbbi években Frunda György töltött be: Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter és Szabó Károly szenátor, volt EP-képviselő. Megalakultak a testület platformjai és frakciói is: Szociáldemokrata Platform, Szabadelvű kör, Kereszténydemokrata Platform, Nők a nőkért, illetve Nemzeti Szabadelvű Kör. Az új SZKT frakciói (zárójelben a frakcióelnök): Partiumi (Lakatos Péter), Novum Forum (Kelemen Atilla), Kereszténydemokrata (Frunda György), Székelyföld (Tánczos Barna), Tulipán (Borboly Csaba), Szórvány (Winkler Gyula), Közép-Erdély (László Attila). Ezután az EP-választások eredményeinek értékelése következett. Markó Béla gratulált a győzelemhez, a választók többségben az RMDSZ-re szavaztak, és azt üzenték, hogy „magukénak vallják és szeretik az RMDSZ-t”. Markó szerint le kellett győzni például a Fideszt és a Demokrata Pártot, de helyenként a csalást is. Markó élesen bírálta azokat a magyarországi önkormányzatokat, amelyek „az RMDSZ ellen nyújtottak támogatást”, de az RMDSZ ellen kampányoló magyarországi politikusokat, az erdélyi kampányba „beavatkozó” magyarországi testvértelepüléseket és cégeket nemkülönben. Elítélte, hogy a választás napján a Hír TV egész nap kampányolt, és nem az RMDSZ mellett. Toró T. Tibor a kampányban látványosan Tőkés László püspök mellett állott. Az SZKT napirendjén volt, hogy a szövetség Torótól vonja meg a politikai bizalmat, de a testület ennek vitáját, időhiány okán, elhalasztotta. Markó megoldásként az összefogást említette, és kifejtette, hogy a székelységnek csak a szórványban és a kisebbségben élő magyarsággal együtt van esélye a célkitűzések elérésére. Markó nem zárkózott el az alakuló Magyar Polgári Párttal (MPP), illetve a Tőkéssel folytatandó dialógus elől sem, de ezt feltételek teljesítéséhez kötötte. Szerinte az MPP-nek előbb tisztáznia kell a viszonyát a román pártokkal és a román államelnöki hivatallal, Tőkésnek pedig le kell mondania az RMDSZ „mocskolásáról és rágalmazásáról”. Másfelől az RMDSZ-nek át kell gondolnia, hogy szükséges-e tárgyalnia olyan párttal, mint az MPP, amelynek sem statútumában, sem alapszabályzatában nincs egyetlen szó sem az autonómiáról. Frunda György szerint az RMDSZ túlságosan elment jobbra, vissza kell térnie jobbközépre. Eckstein-Kovács Péter: az RMDSZ két képviselőjét mégis az EPP-be küldi, ahelyett, hogy Sógor a liberálisok, Winkler pedig a szocialisták frakciójába menne. Toró T. Tibor elutasította a személyével kapcsolatos bírálatokat, és közölte: ezentúl tényként kell kezelni, hogy a romániai magyar közélet plurális. /Tibori Szabó Zoltán: Párbeszédet hirdet az RMDSZ az erdélyi magyarsággal. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./ Elhangzott a hozzászólásokban: „Szeretem Erdélyt! Szeretem Európát” (Frunda György, Winkler Gyula), „Szeretem Erdélyt! Szeretem a Székelyföldet” (Sógor Csaba, Korodi Attila), „Szeretem Partiumot! Szeretem Európát” (Bíró Rozália) – Markó leszögezte: szereti az RMDSZ-t. „Azt senki se állítsa, hogy nálam autonómiapártibb lenne, ám az önrendelkezést nem magyarországi pártok és önkormányzatok támogatását élvezők megosztó politikájával, hanem az egység megtartásával, következetes lépésekkel lehet megvalósítani Erdélyben” – mondta Markó Béla. Kelemen Hunor szerint Tőkés Lászlóék a jövő évi önkormányzati választások előtt sem kívánnak egyezségre jutni a szövetséggel, sőt már a külön listaállítás is folyamatban van a Székelyföldön. Eckstein-Kovács Péter: „Ízlésemhez képest az EP-ben túl kevés az erdélyi magyar jogász és túl sok a pap. ”Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő szerint Frunda becsapta választóit, „lelépett a listáról”. Toró javasolta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum mihamarabbi létrehozását. /Lokodi Imre: Az RMDSZ harmadik embere lett Bíró Rozália. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./ Markó hangsúlyozta: az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel is kell tárgyalni, többek között Tőkéssel is, de nem ez a párbeszéd lényege, hanem az, hogy a szövetség megszólítsa a magyarság azon egyharmadát, amely valamilyen okból elégedetlen az RMDSZ-szel – mondta. „Ahelyett, hogy dolgoznánk érte, azzal butítjuk, azzal áltatjuk magunkat, hogy itt van az autonómia. Orbán Viktor óriási hibát követett el, és felelőtlen volt, mert amikor hozzájárul az egységes érdekképviselet megbontásához, akkor vállalnia kellene annak a felelősségét is, hogy megoldja helyettünk az erdélyi magyarság problémáit. Ha a magyarság a saját közös döntései helyett a prófétákra hallgat, akkor nagy bajba fog kerülni: nekünk nem szabad ilyen próféták kezére hagynunk a magyarságot. ” – hangsúlyozta Markó Béla. /Elemzés, következtetések és sértegetések. SZKT Marosvásárhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./ Az SZKT-n egyértelművé vált: az RMDSZ erős, felülről irányított párttá kíván alakulni. A most meghatározott irányvonal a kompromisszum legkisebb esélyét is ellehetetleníti. Ők tudják a legjobban, mit, milyen úton, hogyan lehet elérni – derült ki Markó Béla politikai beszámolójából. A székelyekkel szembeni harag többször visszaköszönt, nem csak a szórványból, Partiumból érkezettek felszólalásából, de Markó, Kelemen Hunor és más székelyföldi politikusok beszédeiből is. A ,,hamis próféták” által elvakított székelység nem érzékeli az igazi veszélyt. Többen a sajtót, az egyházak, illetve a pedagógustársadalom egy részét, az identitásukat vesztett városlakókat, a különc értelmiségieket okolták a székelyföldi vereségért. A csúcsvezetés legfeljebb azért hibás, mert nem büntette meg idejében a más véleményt megfogalmazókat. /Farkas Réka: Torz kérdések és válaszok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

Traian Basescu elnök csaknem egy időben hozta össze a demokraták és a liberális demokraták egységét és találkozott Tőkés Lászlóval. A román hatalom a kezdetektől élesen szemben állt Tőkés Lászlóval, akinek az RMDSZ-ből való kiszorítása is jelentős részben román óhajra történt, írta Bíró Béla. A Basescuval való találkozás Tőkés szempontjából is mesterfogás, hiszen ugyanazt a fegyvert használhatja Markó ellen, amelyet Markóék használtak hosszú időn át őellene. Basescu ellen a Voiculescu és Tudor fémjelezte magyarellenes kórus már megindította a patetikus támadást, de Bíró szerint Tőkés is sokat kockáztat, hiszen az autonómia terén semmivel sem tudott többet elérni, mint Markóék. /Bíró Béla: Koincidenciák? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Az SZKT mutatta, hogy RMDSZ a permanens kampány és a permanens tanácstalanság állapotában van. A permanens kampány érthető: a felelősség elhárításának legjobb módszere, ha továbbra is a szövetség ellen „összeesküvő” ellenfelekben találnak minden hibát: az RMDSZ ellen összefogó Basescuban, Tőkés Lászlóban, Fideszben, magyarországi önkormányzatokban és tévécsatornákban. A tanácstalanság viszont az RMDSZ jövőtervezésének akadálya. Bíró Rozália SZKT-elnökké választásával a régi RMDSZ képviselői rejtették magukat új arc mögé. /Bakk Miklós: Zápdoktrína az SZKT-n. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

Új magyar tanfelügyelő kapott ideiglenes kinevezést a Fehér megyei tanfelügyelőségre Szabó Hajnal franciatanár személyében. A tanárnő a Bethlen Kollégiumi munkája mellett vállalta el a megbízatást. Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója ezzel kapcsolatban elmondta, nagyon jó, hogy van az iskolának képviselője a tanfelügyelőségen, másrészt Nagyenyedre összpontosul a megyei magyar oktatás, innen indulnak el hasznos információk más magyar iskolák felé, segítik egymást, ahogyan tudják, ezért van szükség egy kisebbségi tanüggyel foglalkozó felügyelőre. /Sz. B. : Új tanfelügyelőt neveztek ki. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Romániában 80 ezerre tehető azon magyar vagy magyarul valamilyen szinten értő, beszélő gyerekek száma, akik semmilyen formában nem tanulhatják anyanyelvüket – derült ki a december 3–6-a között Bákóban megszervezett országos tanácskozáson, amelynek témája a magyar nyelv román tannyelvű iskolákban való oktatása volt. Célkitűzés volt közös tanterv kidolgozása a román tannyelvű iskolákban tanítandó magyar anyanyelvre. Bákó és Máramaros megye képviselői felajánlották segítségüket, tapasztalatuk átadását. Megjelent az oktatási tárca képviselője is, aki megígérte, ha sikerül időben véglegesíteni a javaslatot, 2008 szeptemberétől már új tanterv alapján kezdhetnek dolgozni azok a magyartanárok, akik román tannyelvű iskolákban anyanyelvként tanítják a magyar nyelvet. /Csángótanácskozás: fő téma az anyanyelv. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

A Kodály Kórusok IV. Nemzetközi Találkozója zárta a hét végén a Kodály-emlékévet a felvidéki Galántán, ahol a 125 éve született zeneszerző gyermekéveit töltötte. A kisváros nevét a Galántai táncok című művel világszerte ismertté tette. Galántán Kodálynak szobra van, és utca, valamint több helyi és környékbeli magyar kórus viseli a nevét. A találkozón magyarországi, felvidéki és olaszországi kórusok mutatkoztak be a környező magyar falvak közönségének. /Búcsú a Kodály-évtől. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

December 8-án Kolozsváron rendezte meg a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) azt a gazdasági szakírásról szóló konferenciát, melynek központi témáját szakfolyóirata, a Közgazdász Fórum megjelenésének 10. évfordulója képezte. Magyarországi közgazdászok és tanárok mellett erdélyiek is tartottak előadást, így Vincze Mária tanár a Babes–Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelven történő közgazdászképzés alakulásáról tartott előadást, hangsúlyozva, hogy az 1990-es évek közepétől a nulláról indulva ma már közel 1300 diákjuk, 12 alkalmazott oktatójuk, 11 doktoranduszuk és 16 magyarországi vendégtanáruk, valamint több meghívott előadójuk van. Karácsonyi Zsigmond a romániai magyar napilapok lépéshátrányát mutatta be a román nyelvű gazdasági lapokkal szemben. Somai József, a Közgazdász Fórum főszerkesztője azt nehezményezte, hogy Erdélyben a közgazdász középnemzedékek idegenkednek az írástól és előadások megtartásától. A Közgazdász Fórum idei legjobb publikációért járó díjat: Nagy Bálint Zsolt fiatal szakíró nyerte el. A tíz év során legtöbbet publikáló Nagy Ágnes (Román Nemzeti Bank vezetőségi tagja) szintén nyilvános elismerésben részesült. Az RMKT által az idén létrehozott, az év közgazdászának adományozott Kerekes Jenő-emlékérmet Somai József vehette át. /Ördög I. Béla: Tízéves a Közgazdász Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület főépületében Kolozsváron bemutatták Nagy Tóth Ferenc Régi erdélyi körték és más gyümölcsök című kötetét. Egyed Ákos elnök szerint a szakkönyv erdélyi identitásunk megőrzéséhez járul hozzá, a szerző pedig munkájában gondosan ügyelt a történelmi megalapozásra. Péntek János professzor a monográfiát a szerző korábban megjelent, almafajtákról szóló kötete folytatásának tekinti, amely a magyar nyelvterület egységét a gyümölcstermesztés sajátosságainak számbavételével bizonyítja. A helynevek, a háromszázötven körtefajta-nevet és szinonimát felsorakoztató névtár mind-mind nyelvi gyökereket tükrözik. Fodorpataki László a kötetet kisebbfajta történelemkönyvnek, Erdély természeti kincsei dokumentumának nevezte. A kutató-tanár szerző bevallása szerint ezt az „őslakosokká” vált körtefajtákról szóló könyvét is az erdélyi közösségnek, a jövő nemzedékeknek szánta. /Ö. I. B. : Körtefákban gyökerező múlt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület a nyáron kezdeményezte 70 vezető beosztású egyházi alkalmazott átvilágítását. A Tőkés Lászlóról szóló jelentések íróinak azonosítása során derült ki, hogy Farkas, majd Petrescu álnéven Bányai Ferenc lelkipásztor írt jelentéseket a Szekuritáténak. Besúgó volt a püspök sógora, a Stelian álnéven jelentő Bartha Tibor is. A jelentésekből kiderül: az illetők pénzért dolgoztak a titkosszolgálatnak. Tőkés László elmondta: nagyon veszélyesnek tartja, hogy továbbra is megtűrik az egyházkerület kebelében a szekus múlttal rendelkező közszereplőket, lelkészeket. Jelentéseket írt a szekuritáténak Gálfy Zoltán kolozsvári teológiai tanár, aki a rendszerváltás utáni református zsinatnak is tagja volt. Az eddigi ismeretek szerint 26 informátor 125 megfigyelt személyről írt jelentéseket. /Besúgók nevét hozta nyilvánosságra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./ Bányai Ferenc elismerte, hogy jelentéseket írt a Szekuritáténak, mert megfélemlítették. Csűry István látja el a püspöki teendőket az európai parlamenti képviselői mandátumát Brüsszelben ma átvevő Tőkés László helyett. Tőkés nem indul a következő püspökválasztáson. /Gyergyai Csaba: Tőkés László újabb besúgókat leplezett le. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./ Rendszerváltás előtti besúgóinak nevét hozta nyilvánosságra Tőkés László királyhágómelléki református püspök. Tőkés korábban már azonosította az egykori besúgók közül Gálfy Zoltán nyugalmazott kolozsvári teológiatanárt. /Újabb besúgó neveket hozott nyilvánosságra Tőkés László. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

Bemutatkoztak az Európai Parlament december 10-i strasbourgi ülésnapján az újonnan megválasztott romániai EP-képviselők. A 35 képviselőből négy magyar nemzetiségű. A Demokrata Párt (PD) listájáról 13, a Szociáldemokrata Pártéról (PSD) tíz, a Nemzeti Liberális Pártéról (PNL) hat, a Liberális Demokrata Pártéról (PLD) három jelölt került be az EP-be. Az RMDSZ két helyet (Sógor Csaba és Winkler Gyula) kapott, függetlenként egy jelöltet (Tőkés Lászlót) választottak meg. Csibi Magor Imre a Nemzeti Liberális Párt színeiben szerzett mandátumot. Románia 2005 októberében küldött megfigyelőket az EP-be, akik a 2007. január 1-jei csatlakozás pillanatától teljes jogú EP-képviselők lettek. Közülük most 22-en elhagyják az Európai Parlamentet. Az ő mandátumuk vasárnap éjfélkor szűnt meg. Eddig három RMDSZ-es képviselő volt az EP-ben: Kelemen Atilla, Kónya-Hamar Sándor és Szabó Károly. Magyarországnak 24, a szlovákiai magyarságnak pedig két képviselője van. Értesüléseink szerint Kónya-Hamar Sándor irodáját Sógor Csaba veszi át, aki valószínűleg „örökli” helyét a kulturális, oktatási és ifjúsági bizottságban, Kelemen Atillát pedig minden bizonnyal Winkler Gyula helyettesíti majd a mezőgazdasági bizottságban. Kónya-Hamar Sándor eredményesnek tekinti a Brüsszelben töltött időszakot. A legfontosabb a Bolyai-ügy volt, az egyetem újraindítására vonatkozó kezdeményezés. Ez az akció elhúzódott, de egyáltalán nem mondható reménytelennek – összegzett Kónya, aki mandátuma lejárta után is folytatni kívánja kezdeményezéseit, például a Verespatak-ügyben. Szabó Károly nem tud különösebb megvalósításokról beszélni. Bevallotta, nem volt nagyon aktív. Kelemen Atilla a mezőgazdasági bizottságban kifejtett munkájáról számolt be. Legutóbb például a borreform kapcsán benyújtott 24 módosító indítványából 18-at elfogadott a bizottság. A 35 képviselőből Románia egyetlen agrárpolitikust sem küldött, ez stratégiai hiba. Olyan országban, ahol a lakosság 50 százaléka vidéki, 38 százaléka pedig mezőgazdaságból él, nagyon fontos, hogy képviselői a mezőgazdasággal és vidékfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekbe is beleszólhassanak, érvelt Kelemen Atilla. /Átvették hivatalukat Románia új EP-képviselői. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./