„Mi nem pereskedést, nem kártérítést akarunk, hanem azt a diplomát kérjük, amelyre szerződtünk az egyetemmel” – fakadt ki egy diáklány annak a tisztázó szándékú március 6-i beszélgetésnek a végén, amelyre a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói és tanárai hívták Magyari Tivadar rektor-helyettest. Többen bemutatták az év elején kötött szerződést, melyből kiderült, az egyetem azt vállalta, hogy néprajz–magyar diplomát ad a diákoknak, ha átmenőjegyet szereznek a két szakon tanított tárgyak vizsgáin, és tanulmányaik végén sikeresen államvizsgáznak. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a néprajz–magyar szak már 2002 óta nem szerepel a meghirdethető egyetemi szakok jegyzékén, és a BBTE egy nem létező szakra hirdetett évről évre felvételit. Mintegy száz olyan diák, és volt diák került most kilátástalan helyzetbe, akik ezen a nem létező szakon tanultak. A szakok körüli zűrzavart az egységes európai felsőoktatási rendszerre való áttérés okozta. A bolognai rendszer szerint ugyanis – melynek elemeit Romániában is törvénybe iktatták – a néprajz szak csak a szociológiával, a magyar nyelv és irodalom szak pedig csakis más nyelv szakokkal párosítható. Magyari Tivadar, a magyar oktatási vonalért felelős rektor elfogadtatta a diákokkal, hogy a beszélgetés a sajtó kizárásával folyjék. Azonban a tanácskozás utáni beszélgetés – amelyre immár a Krónika újságírói is bebocsáttatást nyertek – sem volt kevésbé indulatos, mint maga a tanácskozás. Nem egy rektor-helyettesi kijelentésre kórusban szisszentek fel a diákok cinizmust emlegetve. Számon kérő kérdéseiket a tanáraik is helyeselték. Könczei Csilla antropológus megjegyezte, örvend, hogy egy olyan generáció került ki az egyetem padsoraiból, amelyik nem hagyja annyiban, amelyik fellép érdekei érvényesítéséért. Keszeg Vilmos, a néprajz tanszék vezetője pedig azt hozta szóba, hogy nagyobb megértést tanúsítottak a diákok helyzete iránt a minisztériumi illetékesek, mint a BBTE rektorátusa, és arra kérte a rektor-helyettest, hogy hatékonyabban lépjenek fel az ügy megoldásáért. Magyari Tivadar a rektorral folytatott egyeztetések alapján csak azt tudta ajánlani, hogy kapjanak csak néprajz diplomát a diákok, és egy másik papíron az egyetem tanúsítsa számukra, hogy a magyar szakot is elvégezték. „Tudja-e biztosítani az egyetem, hogy ezt a papírt elfogadják a különböző intézményekben magyar diploma helyett?” – hangzott a kérdés a diákok oldaláról. A válasz nemleges volt. /Gazda Árpád: Egyetemi szerződésszegés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Idén 76 500 lej jutott a Hunyad megyei önkormányzat civilszervezeteket, egyházakat támogató 3,2 millió lejes alapjából a magyar közösségeknek. Míg a magyar egyházak, alapítványok évekig kiszorultak e keretből, idén – tekintettel a választási évre – ha apróbb összegeket is, de szinte minden igénylő kapott némi támogatást. A pozitívan elbírált pályázatok listájáról «csupán» a magyar oktatást támogató Geszthy Ferenc Társaságot és a Szent Ferenc Alapítványt hagyták ki. Egyházi vonalon pedig a petrozsényi és brádi római katolikus plébániák, illetve Hátszeg szorult ki a támogatásból. 20 000 lejt kapott a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) és 15 000 lej jutott a rákosdi székhelyű Ifjúsági Keresztény Egyesületnek. A magyar egyházak aprócska összegeket kaptak, néhány ezer lejt, ugyanakkor 300 000 új lejt kapott a Déva központjában épülő ortodox templom. /Gáspár-Barra Réka: Morzsa a magyar közösségeknek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) több mint négyszáz címből álló könyvadományt adott át Erdővidék Múzeumának. A Baróton működő intézmény azt követően gyarapodott szakkönyvekkel, hogy az EME a könyvtárában több példányban is megtalálható könyveinek egy részét átadta. Az alakuló baróti dokumentációs könyvtár a napokban újabb, több száz kötetes budapesti adománnyal fog gazdagodni. „Könyvállományunk lassan eléri a kétezer, a tárgygyűjtemény pedig a háromezer darabot. Nagyon remélem, hogy idén ténylegesen is elkezdhetjük a múzeum bővítését” – tájékoztatott Demeter László történész, az Erdővidék Múzeuma vezetője. Anthony Gall ír származású, Ausztráliában élő Kós Károly-kutató díjmentesen készítette el Erdővidék Múzeuma bővítési látványtervét, a kivitelezési rajzok elkészítéséhez azonban már pénz kell. Uniós fejlesztési forrásokból a pénz jelentős részét lehetne megszerezni. A jelenlegi épületben Erdővidék nagyjainak, köztük Baróti Szabó Dávidnak hoznak létre emlékszobát. Erdővidék Múzeuma ugyanis azon a telken működik, amelyen Baróti Szabó Dávid, a 18–19. században élt jezsuita pap, költő és nyelvújító szülőháza állt egykoron. Erdővidék Múzeumát 2006 novemberében avatták fel. /Benkő Levente: Kis helyen nagy remények. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

2007 októbere és 2008 márciusa között szórványvidéki magyar gazdálkodók szakmai továbbképzését tartották a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai Közalapítvány, valamint a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesülete szervezésében és támogatásával. A képzés keretében az elmúlt hónapokban tucatnyi mezőségi településen hetente kétszer tartottak előadást az érdeklődőknek. Immár hatodik alkalommal végzik a képzést, tájékoztatott Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány képviselője. Minden évben jelen voltak magyarul beszélő szakemberek is. Vákár István, a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke elmondta, előadások hangzottak el, és utána a jelenlevők a mindennapi gazdagondjaikat ismertették. /B. E. : Sikeres gazdaképzés Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Érdekes fordulatot vett a régóta húzódó „KO. KE. M-ügy”: az ingatlan kezelése a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum hatáskörébe került. Nemrég kapta meg a Hargita Visual Art Egyesület a közhasznú státust, így az egyesület által működtetett KO. KE. M. Kortárs Képzőművészeti Múzeum és Galéria egy időre működésképtelenné vált, mert a tagok kiléptek, és Jánosi Antal, az egyesület elnöke új tagok toborzásáig egyetlen döntést sem hozhatott. Az önkormányzat nemrég úgy határozott, hogy az egyesületnek helyet biztosító ingatlan ügykezelését a múzeumnak adja át. /Horváth István: Múzeumi kortárs Csíkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Kercsó Attila Gyergyószentmiklóson él, március 20-án 69. születésnapján köszönthetik. Több kötetet tett már le az asztalra: A kapuban, Szemlencse, Kopjafák árnyéka a felnőtt verskedvelőknek szól, a Sípvásár, Csigaséta, Békagond, Nádizenekar pedig a gyerekeknek. Mákfej címmel metafora- és aforizmagyűjteménye jelent meg. A híres gyergyói orvostárs, dr. Fejér Dávid regényesített életrajzát is megírta, ahogy a Segíthetek? Orvostudományi népszerűsítő cikkgyűjteményt és a Népszerű járványtant is. Gyermekkorából a sorbanállásokra emlékszik. Apjának volt egy cséplőgépe, ezért kuláknak minősítették őket. Kercsó Attila elvégezte az orvosit, utána kihelyezték Gyergyóalfaluba körorvosnak. Első verseit az Utunk hetilap közölte. 1981-ben jelent meg az első verskötete. /Kercsó Attila – a költő, az író, az orvos, az ember. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./

Tőzsér József, a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója elmondta, édesapja Gyergyóalfaluban nyitott egy könyvesboltot. Gyermekkora könyvek között telt el. Elvégezte a kolozsvári Pedagógiai Főiskola látogatás nélküli, földrajz–történelem szakát, majd tanított, emellett könyvterjesztéssel is kezdett foglalkozni. 1969-ben ment át a könyvkereskedési részlegre, 1970-ben átvette a részleg vezetését, és 1976-ig Hargita megye falusi könyvterjesztéséért felelt. Minden faluban könyvesboltot nyitottak. Sajnos 1989 után felszámolták a mintegy 49 könyvesboltot. Író-olvasó találkozókat szerveztek. Tőzsér elindította a „Könyvet postán” szolgálatot. 1975-ig jól működött mindezt, majd 1975 decemberében – azzal az ürüggyel, hogy illegálisan műanyag hajcsatokat árulnak a könyvesboltokban – letartóztatták Tőzsér Józsefet. Domokos Géza közbenjárt, így szabadlábra helyezték. 1976-ban Tőzsér átment a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalathoz, amelynek kereskedelmi részlegét 2003-ig vezette. Itt újraindította a könyvpostát, több író-olvasó találkozót szervezett. Tőzsér 1993-ban Zöld Ferenccel, az Akadémiai Kiadó akkori igazgatójával elhatározták, hogy fele-fele arányban vegyes vállalatot alapítanak Pallas–Akadémia Könyvkiadó néven. 1993 április elsején Csíkszeredában bejegyezték a céget, 1993–94-ben már saját könyvesboltokat hoztak létre Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Nagyszalontán, majd a kolozsvári Egyetemi Könyvesboltban, illetve Szatmárnémetiben. Akkoriban főleg az Akadémiai Könyvkiadó lexikonjait, kézikönyveit terjesztették, és évente négy-öt könyvet adtak ki. Az első Pallas–Akadémia könyv Kozma Mária Sárkányfogvetés című regénye, a második Sütő András Az élet és halál kapuiban című esszékötete volt. Sajnos 1995-ben – alighanem a világon egyedülálló esetként – az Akadémiai Kiadót eladták egy holland cégnek, amely öt év alatt majdnem teljesen felszámolta azt, Zöld Ferencet elbocsátották. A Pallas–Akadémia Erdély egyik legnagyobb magyar kiadójává és könyvterjesztőjévé nőtte ki magát. Már induláskor megfogalmazták, hogy az erdélyi tudományosságot szolgálják, továbbá kortárs szerzők szépirodalmi, történelmi, néprajzi, helytörténeti, turisztikai jellegű munkáit adják ki. Sorozatokat indítottak, ilyen például a Bibliotheca Transsylvanica, a Műterem, a Nagyapó mesefája, a Barangolás a Székelyföldön vagy az Utak, tájak, emberek sorozat. A legnagyobb példányszámú verseskötet 1989 előtt Kányádi Sándor Fától fáig című könyve volt, 40 ezer példányban jelent meg, és két év alatt elfogyott. Ma egy Kányádi-kötet ezer példányban jelenik meg, és szintén két év alatt fogy el. Kortárs prózakötetek átlag 500 példányban jelennek meg, és három év alatt kelnek el. A kiadót a turisztikai könyvek, valamint a történelmi jellegű könyvek teszik jövedelmezővé, amelyeknek példányszáma esetenként eléri a 10 ezret. A legsikeresebb könyvük Egyed Ákos A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig című munkája volt. Eddig közel 5000 példányban jelent meg, és kéthavonta utánnyomást készítenek 500 példányban. Tőzsér József /sz. Gyergyóalfalu, 1945. jan. 19./ a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgató-tulajdonosa. /Benkő Levente: Könyvek közt született, könyvekkel él. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Ha a magyarországi politikusok Erdélybe jönnek, a romániai magyarság egységét kell támogatniuk, nem pedig e közösség megosztására kell törekedniük – mondta március 6-án Bukarestben Szekeres Imre honvédelmi miniszter Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott megbeszélése után. A politikus az MSZP egyik vezetőjeként is tárgyalt Markóval. Szekeres kifejtette: aggodalommal tanulmányozza az új választási törvényt, az nagymértékben befolyásolja az egységes magyar parlamenti képviselet lehetőségeit. Szerinte emiatt még nagyobb szükség van arra, hogy a magyarság összefogjon. A magyar kormány és az MSZP minden támogatást megad ahhoz, hogy a romániai magyarság képes legyen szavatolni a megfelelő képviseletet mind az önkormányzatokban, mind az országos ügyek intézésében – mondta Szekeres. /Szekeres: a romániai magyarság egységét kell támogatni. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./ A magyar kormány és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) támogatni fogja az RMDSZ-t abban, hogy az idei helyhatósági- és parlamenti választások nyomán megtartsa jelenlegi parlamenti képviseletét ― mondta Szekeres Imre honvédelmi miniszter Markó Béla RMDSZ-elnöknek bukaresti látogatásán. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

Irodát nyitott március 7-én Budapesten Tőkés László, független romániai magyar európai parlamenti (EP) képviselő. A sajtótájékoztatón jelen volt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke és Erdélyi Géza, a szlovákiai református egyház püspöke is. Tőkés László elmondta: a magyarság ügyét immár három helyen, a budapesti mellett a már korábban megnyitott brüsszeli és sepsiszentgyörgyi irodában is képviseli. Hozzátette: a brüsszeli iroda az erdélyi magyarság nemzetközi képviseletet, a budapesti a nemzeti képviseletet hivatott szolgálni. Március 15-én Nagyváradon is irodát nyit Tőkés László. A budapesti iroda a határok feletti nemzetegyesítés szellemében jött létre, amelynek fontos állomása volt a státustörvény és a kettős állampolgárság ügye, amelyek a nemzetpolgárságot jelenítik meg. Ugyanebbe a körbe tartozik a korábban létezett Magyar Állandó Értekezlet (Máért) és az utóbbi időben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) – fogalmazott Tőkés László. /Tőkés László EP-képviseleti irodát nyitott Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./ ,,A magyar nemzetpolitika kapcsán a történelmi mélypont közelében vagyunk” ― fogalmazott Németh Zsolt. Szerinte a magyarságpolitika elmúlt húsz évében a ,,háttéralkukra épülő nemzetstratégia” volt az általános, és ez ,,szemmel láthatóan nem hozott eredményt”.,,Paradigmaváltásra van szükség a magyar nemzetpolitikában és ennek nagyon fontos összetevője, hogy nemzetköziesíteni kell a határon túli, a külhoni magyarok problémáit” ― mondta Németh Zsolt, aki tarthatatlannak nevezte, hogy a világban magyarázni kelljen, van magyar ügy. /Tőkés László EP-képviseleti irodát nyitott Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

Országos botrányt és kedvezőtlen nemzetközi visszhangot váltott ki az alkotmánybíróság január 31-i határozata, mellyel az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a lusztrációs törvény azon cikkelyeit, amelyek a politikusok, tisztviselők és egyéb közszereplők átvilágítására hivatott intézmény, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) és levéltára (ACNSAS) működését szabályozták. Az alkotmánybíróság határozata nyomán fennállt a veszély, hogy az átvilágító testület működését törvényen kívül helyezik, az egyes személyek állambiztonsági érintettségéről szóló korábbi döntései semmissé válnak, és a nem minősített, kutatható iratok ismét zár alá kerülnek. Február 6-án a civil tiltakozás nyomására kompromisszumos megoldás született. A Tariceanu-kormány sürgősségi kormányrendelettel lehetővé tette működésének folytatását, szűkül azonban a hatásköre. Mindez jelzi, hogy a román politikai elit egy jelentős része kísérletet tesz a lusztrációs folyamat megállítására. A csehszlovák válságot követően, 1969-ben Nicolae Ceausescu parancsot adott egy titkos katonai egység létrehozására (UM 0110), amely a Varsói Szerződés ellen folytatott hírszerző és elhárító munkát az adott ország területén is. Ceausescu idejében a Szekuritáté fontos gazdasági tevékenységet is folytatott. Ennek első megjelenési formája volt a német és a zsidó származású román állampolgárok ,,eladása” az NSZK-nak, valamint Izraelnek. A folyamat 1963-ban kezdődött, amikor a román kormány brit közvetítéssel megegyezett Izraellel tízezer zsidó család kivándorlásában /személyenként 4000–6000 dollár/, ez a Szekuritáté ellenőrzése mellett történt. A hatvanas évek végétől az NSZK kormánya is hasonló módszerekhez folyamodott, és ,,kivásárlási” programot indított, amit az 1978-as államközi egyezmény csak szentesített. Az eddigi kutatások szerint az 1968 és 1989 között kivándorolt, kb. negyvenezer zsidóért 112 millió dollárt fizetett Romániának az izraeli kormány, míg a nyugatnémet hatóságok közel kétszázezer németet ,,vásároltak meg”. Marius Oprea történész szerint az ,,idegenek” kivándorlásának köszönhetően a Külügyi Hírszerző Igazgatóság (DIE) kb. négyszázmillió dolláros tiszta profitot könyvelhetett el. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: az intézkedés nemcsak az elhárítást, hanem a Külügyi Hírszerző Igazgatóságot és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990-ben a marosvásárhelyi incidens utáni héten, március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ, SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. 1999. december 9-én hosszú egyeztetések után elfogadták az átvilágító bizottságot /CNSAS/ létrehozó törvényt. Magyarországhoz hasonlóan Romániában is többfokozatú hálózat működött. A képzettebb, megbízhatóbb hálózati személyek (titkos megbízott, titkos munkatárs) tartása sokkal informálisabb keretek között zajlott, nem beszélve az szt-tisztek rendszeréről. Az átvilágító bizottság öt év alatt, 2005-ig alig több mint kétszáz ,,ügynököt” lepleztek le, miközben az országot kormányzó Nastase több száz, 1997 óta ,,pihentetett” volt hírszerzőt és elhárító tisztet reaktivált. Larry L. Watts nemzetbiztonsági szakértő becslése szerint 2003-ban az SRI teljes apparátusának tizenöt százaléka, a külföldi hírszerzéssel foglalkozó szolgálat húsz százaléka 1989 előtt kezdte pályafutását. Az utóbbi időszakban, az EU-hoz való csatlakozás előtt látványosan felgyorsult az átvilágítási folyamat. A Hivatalos Közlöny több száz volt tiszt és ügynök személyes adatait tette közzé, és a nemzetbiztonsági szervek állományában nagyobb megújulásra került sor. Tariceanu kormányfő történeti intézetet hozott létre Marius Oprea történész és nemzetbiztonsági tanácsadó vezetésével, Basescu államfő pedig nemzetközi bizottságot, melyet Vladimir Tismaneanu amerikai politológus irányított. A fennmaradt, közel húszezer folyóméternyi dokumentáció zöme 2006 végéig a jelenlegi szakszolgálatok raktáraiban maradt, mivel ,,gazdáik” lassították vagy egyenesen megtagadták azok átadását a levéltárnak. Elnöki parancsra 2006 őszén közel kétmillió dosszié átadása történt meg, a több ezer folyómétert kitevő anyag feldolgozásának tavaly kezdett neki az átvilágítók közel háromszáz fős stábja. /Stefano Bottoni történész, az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézet külső munkatársa: Átvilágítási (kudarc)történet Romániában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

Az ország kilenc megyéjéből érkezett, közel 100 polgármester és alpolgármester részvételével Zsombolyán március 7-én kezdődött az RMDSZ Regionális Önkormányzati Konferenciája. A házigazda Kaba Gábor és Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket. A tanácskozást Markó Béla RMDSZ-elnök nyitotta meg. A konferencia két legfontosabb célját Cseke Attila önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök fogalmazta meg: a most hozzáférhetővé vált európai pályázati lehetőségekkel, vidékfejlesztési programokkal kapcsolatos információk átadása, illetve olyan önkormányzatok tevékenységének ismertetése, tapasztalatainak átadása, amelyeknek példája tanulságos lehet a többi önkormányzat számára is. /Pataki Zoltán: RMDSZ-es polgármesterek konferenciája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Március 7-én Csíkszeredában a Sapientia Egyetemen szimpózium keretében taglalták az energiaforrások jövőjét, különös hangsúlyt fektetve az energiafűz termesztésére. Dr. Vallasek István, a Sapientia tanára Románia alternatív energiaforrásainak térképét ismertette. Benkő Sándor vállalkozása Csíkban már mintegy tizenkét hektárnyi szaporítómezőről, csemetekertből takarította be az újabb telepítésekhez szükséges venyigéket. Hargita megyére felfigyelt az ország, és most is tucatnyi érdeklődő érkezett a szimpóziumra. Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója a megye természeti adottságait, ezen belül az energianövények termesztésének esélyeit latolgatta. /Ferencz Imre: Új energiaforrások felé. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./

Nem idén tartja hatvanadik születésnapját a Tamási Áron Színház, de az ünnep még belefér a társulat hatvanadik évadába. Eredetileg a teátrum alapításának hat évtizedes évfordulóját fesztivállal ünnepelte volna idén ősszel, elképzeléseik szerint különleges színházi seregszemlét alapítottak volna. Bocsárdi László igazgató közölte, az első fesztivál gyakorlati okok miatt csúszik jövő év márciusára, a Deutsches Theater és a cseh nemzeti színház csak ekkor vállalhatja a vendégszereplést. /Váry O. Péter: Születésnap kis késéssel (Hatvanéves a Tamási Áron Színház). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

15 éves a Mentor Kiadó, az évfordulót március 6-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében történész-meghívottakkal és könyvbemutatóval összekötött A történelem forrásai, történelemírás és könyvkiadás című vitaesttel ünnepelték meg. A marosvásárhelyi kiadó vezetője, Káli Király István emlékeztetett eddigi kiadványaik három csoportjára: a néprajzi, a történelemtudományi és a szépirodalmi könyvekre. Egyed Ákos EME-elnök kiemelte: a történelemre mai globalizált világunkban is szükségünk van. A Mentor Kiadó eddig 50 történeti címet jelentetett meg. Pál-Antal Sándor negyvenkét évnyi levéltárosi tapasztalatából idézett fel olyan részleteket, amelyek a forráskötetekhez kapcsolódnak. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a történész felelősségét hangsúlyozta. Szerinte egyre inkább megnő a szerepük a digitális adatbázisoknak, és fontossá vált angol nyelven is hozzáférhetővé tenni a magyar kulturális örökséget. Szabó Miklós kutató a helytörténetírás sajátosságait vázolta. Sipos Gábor EME-alelnök intézménye történelemtudományi kiadómunkáját ismertette. A találkozón bemutatták a kiadó legújabb műveit: Székely Székek a 18. században – Marosszék 1701-1722 között (sajtó alá rendezte Pál-Antal Sándor) és Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660 (sajtó alá rendezte Tüdős S. Kinga). /Ö. I. B. : 15 éves a Mentor Kiadó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Megjelent a Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon /Timp Kiadó, Budapest/, Balázs-Arth Valéria vaskos, hiánypótló kötete, melyet Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban mutattak be. A kötetben délvidéki, azaz a történelmi Magyarország első világháború után leválasztott déli részein, majd a volt Jugoszlávia, később Szerbia, főképp a Vajdaság, Horvátország és Szlovénia területén született, élt vagy ma is ott élő, illetve onnan származó és pályájukat külföldön folytató magyar képzőművészek életét és pályáját tárja az olvasó elé a szerző 402 részletes szócikkben. A kötetben azok a művészek is szerepelnek, akik bár nem onnan származtak, hosszabb-rövidebb ideig a Délvidéken éltek. A kötetet Tolnai Ottó esszéje vezeti be. /Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon – könyvbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

A temesvári Marienheim házban február 24–26. között a temesvári egyházmegye fiatal segédlelkészei és lelkipásztorai továbbképző tanfolyammal egybekötött találkozót tartottak, amelynek témája az ifjúsági pasztoráció volt. Szilvágyi Zsolt temesvári egyházmegyei ifjúsági lelkész elmondta, hogy ez az egy-két évvel ezelőtti kezdeményezés folytatása. Nehezen elfogadható probléma az, „hogy szórvány egyház lettünk”. Azokkal a kis közösségekkel kell törődni, amelyek még megmaradtak. Van olyan település, ahol két-három esztendő alatt alig öt elsőáldozó gyűl össze. A mai fiatalokat nehezebb megszólítani, mint akár öt évvel ezelőtt. Régebben a nyári ünnepségre, szabadidős programokra sok fiatal eljött. Most már ez sem vonzza őket. Egy-egy evangéliumi üzenet továbbítására például zenés vagy különböző játékos megoldások is léteznek. Az előadók a kiscsoportos tevékenységek fontosságát hangsúlyozták. /Sipos Enikő: Az ifjúsági pasztoráció lényege: „a fiatal érezze, hogy önzetlenül szeretjük és elfogadjuk őt”. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 9./

A koszovói szerbekkel szolidarizáló tüntetést szervezett Temesváron az Új Jobboldal (Noua Dreapta) szervezet. Zoran Radic, az alakulat Temes megyei szervezetének elnöke kifejtette: Koszovó függetlenségének elismerésével az Egyesült Államok súlyosan megsértette a nemzetközi jogot, és hozzájárult egy köztörvényes bűnözök által vezetett muzulmán állam létrehozásához Európában. A mozgalom egy héttel március 15-e előtt tartotta meg tüntetését, képviselői arra számítanak, hogy a nemzeti ünnep alkalmából a magyar szélsőségesek Székelyföld területi autonómiáját követelik. Az Új Jobboldal megmozdulásán részt vett Milo Filipovic, a Szerb Radikális Párt egyik képviselője is. /Tüntetés Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./

Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke, a BBTE Szociológia Tanszékének tanára kifejtette: a Kárpát Panel premiernek számít, hiszen öt országra terjed ki. A kérdőíves kutatás során magyarországiak mellett szlovákiai, ukrajnai, szerbiai és romániai, kisebbségben élő magyarokat kérdeztek meg. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a Kárpát Panel három pozitívumáról beszélt. Elsőként a kutatásba bekapcsolódni hajlandó külföldi intézményekkel való együttműködés fontosságát emelte ki. Papp Z. Attila szociológus, a budapesti Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának kutatója a kérdőív oktatással foglalkozó részéről beszélt. Veres Valér szociológus, a BBTE Szociológia Tanszékének adjunktusa a Kárpát Panel kutatás által használt fogalmakat elméleti kontextusba helyezte. Kiemelte: a nemzeti identitás sajátosan valamely nemzet meglétét feltételezi, továbbá azt, hogy „a magyar állam nemzetépítési politikájának eredményeként egységes nemzeti ideológia, egységes oktatási rendszer segítségével a nemzeti egységet ténylegesen létre lehetett hozni”. Papp Z. Attila a kutatás eredményeinek a nyilvánosságra hozásáról beszélt. Egyrészt a Transindex internetes portál a történelmi hősöket és az előítéleteket tárgyaló kérdésekre adott válaszok különbözőségét mutatja meg, másrészt a Duna Televíziónak és a Magyar Távirati Irodának a kutatásra vonatkozó anyagát tárgyalta. Szabó Levente, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa és Kiss Tamás szociológus a kutatás hiányosságait említette. Befejezésként Horváth István a kommunikáció kontextualizálásának fontosságát emelte ki, továbbá elmondta: ezen kutatások kapcsán elsődlegesen „a valóságra ráhelyezett rácsokról kellene beszélni”. /Kárpát Panel – közvélemény kutatás a kárpát-medencei magyarok körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Bákó megyében csak az örmény, a zsidó és a roma közösségeket tekintik etnikai kisebbségnek, történészek és egyházi elöljárók szerint a csángók csupán egy vallási kisebbség – derült ki a bákói Iulian Antonescu Múzeumban nemrég megnyílt, a Bákó megyében élő kisebbségeket bemutató kiállításon. A kisebbségek képviselői nélkül tartott megnyitón több felszólaló visszautasította azokat a szerintük ,,tudománytalan” és ,,hazug” megközelítéseket, amelyek a moldvai katolikusokat magyar eredetűnek neveznék. Ebben a bákói közhangulatban, amit a római katolikus egyház moldvai elöljárói, a Dumitru Martinas Egyesület és egynémely múltcsináló történész tart ébren, időnként felerősödik a magyarellenesség a csángó falvakban. Amióta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2000-ben beindította magyar oktatási programját, nem telt el tanév botrány nélkül azokban a falvakban, ahol magyarórákat tartanak iskolában: hol a gyermekeket és szüleiket félemlítették meg, mint a napokban Nagypatakon és Diószegen. Arról már ötven évvel ezelőtt gondoskodott a román tanügyi rendszer, hogy a most felnövő nemzedék csak nagyanyáitól hallja az öreg nyelvet – így nevezte a csángó nyelvet egy VII. osztályos lészpedi diák a nemrég Bákóban tartott magyar nyelv és irodalmi tantárgyversenyen. A Forrófalvához tartozó Nagypatakon egy bejegyzés előtt álló helyi szervezet a magyar oktatás megszüntetésén dolgozik, annyiban különbözik ennek a csángógyűlölő csoportnak az igyekezete a többitől, hogy nyíltan felvállalják a magyar nyelv irtására vonatkozó törekvéseiket, amiről egy betelefonáló Hegyeli Attilát, a moldvai magyar oktatási program vezetőjét is tájékoztatta, amikor nemrég meghívottként volt jelen a bákói televízió Csángókérdés a koszovói helyzet kontextusában című műsorában. /Fekete Réka: Üldözik az öreg nyelvet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Március 8-9-én zajlottak a VI. Nyárádszeredai Kertésznapok eseményei. Számos előadás hangzott el, amelyeket erdélyi és magyarországi szakemberek tartottak tizennégy témakörben. Másnap dr. Györffy Sándor volt a házigazda, aki megnyitotta a termékbemutatót. Dr. Jakab Sámuel, a szervezőbizottság elnöke elmondta, az előadások mellett a termékbemutató, magbörze és vásár rangosabbá tette a rendezvényt. Sokkal több kiállító jött el, mint az elmúlt években. Közöttük sokan a nyárádszeredai kertészeti tagozaton végeztek és most kiállítókként jöttek ide. Nyárádszeredában kinőtték a lehetőségeket. Valószínűleg a jövőben átköltöznek Nyárádszentlászlóra, ahol nagyobb a kiállítási felület. /Kilyén Attila: Tavaszon életet indítanak. Nyárádszeredát kinőtte a kertészvásár. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./

Tizenötödik születésnapját ünnepelte a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. „A szerzőkkel és a történetkutatással szembeni adósságunk hatalmas. Amíg egyetlenegy szerzőnk sem azzal keres fel bennünket, hogy mennyi jogdíjat fizetünk a kéziratáért, hanem azzal, hogy itt van egy újabb munka, és amíg egy olvasót is érdekel a könyv, addig kötelesek vagyunk kiadni a kéziratokat” – fogalmazott Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó igazgatója. Pál-Antal Sándor levéltáros-történész szóvá tette, Erdélyben alig van olyan műhely, amely forráskutatással és előkészítéssel foglalkozna, ráadásul a kutatás nincs összehangolva, nem tudni, melyik időszak mennyire van lefedve, emiatt sok a fehér folt. Az est zárásaként a kiadó két legújabb művét mutatták be: Pál-Antal Sándor gondozásában ötkötetesre tervezett Székely Székek a 18. században című sorozat első kötetét – Marosszék 1701–1722 között –, illetve Tüdős S. Kinga gondozásában megjelent Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600–1660 című munkát. /Benkő Levente: Történelmi adósságok törlesztése. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

Magasan nyertek az igenek a Magyarországon tartott, a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj visszavonása érdekében tartott ügydöntő népszavazáson március 9-én. A szükséges kétmillió helyett hárommillió igen szavazat született. Győzött a demokrácia ― jelentette ki Tarlós István, a kezdeményező Fidesz ― Magyar Polgári Szövetség kampányfőnöke. Hozzátette, a nép politikai ítéletet mondott a kormány munkájáról. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kijelentette, ha a népszavazás eredményes lesz, azt a kormány magára nézve kötelező érvényűnek ismeri el, és a szükséges törvénymódosításokat benyújtja. Ebben az esetben április 1-jétől visszaállítják a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése előtti állapotot. A miniszterelnök hozzátette, a kormánynak nincs szándékában, a költségvetésnek nem áll módjában a kieső összeget pótolni. 1989 óta ez a legmagasabb részvételi arányú népszavazás, 50 százalék fölötti. Ennek mintegy 42―43 százaléka az igeneket jelenti, 7―8 százaléka a nemek aránya. /Szekeres Attila: Nyertek az igenek (Ügydöntő népszavazás Magyarországon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Élre törne a magyar tannyelvű intézmények ranglistáján a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium. Kósa Mária igazgatónő úgy véli, az iskola történetében az egyik legnagyobb fordulópontot az 1977-es tanügyi átszervezés hozta: ekkor alakították mechanikai profilú ipari líceummá a tanintézetet, és csupán az 1990–1991-es tanévtől kezdődően működhetett újra gimnáziumként. „A kolozsvári magyar tannyelvű intézmények közti versenyben, egy nem hivatalos ranglistán még mindig a harmadik helyen állunk, mert még mindig ipari líceumként könyvel el a kolozsvári közvélemény: az első a Báthory István Gimnázium, a második pedig az Apáczai Csere János Gimnázium” – mondta az intézményvezető. A gimnáziumban jelenleg 649 diák tanul, hét elemi, nyolc V–VIII. osztályt és tizenkét IX–XII. osztályt működtetnek. Az iskola tanulói már első osztálytól tanulják az angol nyelvet, ötödik osztálytól heti három órában. Az Unitárius Egyház az 1999/83-as sürgősségi kormányrendelettel kapta vissza a Kossuth utcai (1989. december 21. sugárút) ingatlanát, és a Brassai Sámuel Gimnáziummal egy épületben működteti – immár tizenötödik éve – a János Zsigmond Unitárius Teológiai Líceumot is. Visszaszolgáltatott épületről lévén szó, az önkormányzat nem támogatja az épületjavítási munkálatokat, így a tatarozáshoz szükséges pénzkeretet a szponzorok, valamint a szülői bizottság hozzájárulása biztosítják. Az unitárius püspökséggel megegyeztek abban, hogy az épületet korlátlan ideig használhatják, havi bér ellenében. /Gyergyai Csaba: A hírnév visszaszerzése a cél. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

Március 8-án az Aprók táncával és a sepsiszentgyörgyi Folker zenekar közreműködésével indult a Kolozsvári Tavasz népzene- és néptáncfesztivál nyitórendezvénye a Heltai Alapítvány székházában. Később az érdeklődők a Magyar Opera előcsarnokában megtekinthették a 30 éves az erdélyi táncház című fotókiállítást. Idén az 1848-as szabadságharc eseményeire emlékeznek a szervezők. Az esti gálaműsort az Üsztürü zenekar koncertje nyitotta meg. A tizenhat éve alakult Üsztürü zenekar a zenei anyanyelvet élteti tovább. Más dallamvilág jellemezte a balánbányai Ördögborda néptáncegyüttes Csillagösvényen című táncjátékát. A gálaműsort a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes Együttélésben című előadása zárta, amely a különböző vidékek páros táncát, legényesét és népdalait elevenítette fel. /Kolozsvári tavaszünnep népzenével és néptánccal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Március 9-én Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban tizenkilencedik alkalommal nyílt meg a Kovászna és Brassó megyei képzőművészek immár hagyományos, március 15-ét köszöntő kiállítása, melyen idén harmincegy művész tiszteleg nemzeti ünnepünk előtt. Dimény Attila muzeológus házigazdaként köszöntötte a tárlatlátogatókat, majd felkérte Dobolyi Annamária művészettörténészt, a múzeum munkatársát, hogy méltassa a változatos technikával készített munkákat. /Iochom István: Megnyílt a március 15-ét köszöntő tárlat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Rövidesen megjelenik Németh György: Gál Sándor honvédezredes tevékenysége 1848–1849-ben /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyve. Németh György történész évek óta foglalkozik a Csíkszentgyörgyön született Gál Sándor személyével, élettörténetének feltárásával. A könyvben külön fejezet foglalkozik Gál Sándor szakírói tevékenységével. /Megjelenés előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./

Március 10-én a Kolozsváron megtartott Sapientia-EMTE sajtótájékoztatón Tonk Márton kolozsvári, valamint Hollanda Dénes marosvásárhelyi dékán válaszolt a sajtó kérdéseire. A felsőoktatási tanintézet tavaly hat szak akkreditálását kezdeményezte. Már akkreditálták a marosvásárhelyi karon az informatika szakot, s rövid időn belül sor kerül a csíkszeredai román-angol, valamint az agrár- és élelmiszerbiztonsági szak akkreditálására. A 370 végzős hallgató döntő többsége – 92 százalék – sikeresen államvizsgázott februárban. „Idén a július 10–30. között megrendezendő felvételi vizsgára 1040 helyet hirdet meg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem” – kezdte beszámolóját Tonk Márton dékán. Ezek ötven százaléka tandíjmentes. A fennmaradó ötven százalék nagy része (hozzávetőlegesen negyven százalék) költségtérítéses hely, ami azt jelenti, hogy az évi 550–750 eurós összegű tandíjból a hallgatóknak csak 200–350 euró közötti összeget kell fizetniük. A maradék közel tíz százalék pedig teljes tandíjas hely. Új szakokat indítanak tandíjas helyeken, amennyiben a felvételi időpontjáig megérkezik a bukaresti jóváhagyás. Kolozsváron negyven tandíjas helyet hirdetnének meg leendő jogászoknak, Marosvásárhelyen pedig fordító-tolmács szakra gondoltak. A magyar nyelvű jogászképzés még gyerekcipőben jár, a fordító-tolmács szak szinkrontolmácsokat is képezne. Angol, német és román műszaki fordítókat is képeznek majd. A már akkreditált egyetemeken államvizsgázó Sapientia-hallgatók elé nem várt akadályok gördültek, de a legtöbben nagyon jó eredményt értek el. Hátrányos helyzetben van a Sapientia: míg a román állami egyetemek 10–20 millió eurós nagyságrendű EU-s támogatásra pályázhatnak, a Sapientia magánegyetemként ezt nem teheti meg. A kutatásprogramokat beépítették az egyetem Tudományos Kutatási Osztályába, a testület élére pedig Kása Zoltán egyetemi tanár került. A kuratórium döntött a távközlés, valamint számítógépes művelettervezés és gyártásbeállítás szakok majdani indításáról is. Az infrastrukturális beruházások értéke idén Kolozsváron eléri a négymillió eurót, Marosvásárhelyen pedig meghaladja a hárommilliót. Ezeket az összegeket újabb ingatlanok építésére, felszerelésére szánják. /Nagy-Hintós Diana: Végső szakaszához érkezett a Sapientia akkreditálása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-es képviselő Tőkés László és Sógor Csaba EP-képviselők támogatását kérte a terület visszaszolgáltatások ügyében, amikor a múlt héten Brüsszelben találkozott velük. Kifejtette, hogy Románia 1968-as területi-adminisztratív átszervezése nyomán a Háromszéken telekkönyvezett területek egy része – több ezer hektár erdő és legelő – Vrancea és Bacau megyékhez került. A Kovászna megyeiek az elmúlt években visszakapták a Bacau megye területére került földjeiket, azonban a Vrancea megyei hatóságok akadályozzák a visszaszolgáltatást. Vrancea megyében politikai határozat született arról, hogy semmit nem adnak vissza Kovászna megyének, azaz megfogalmazásukban, „a magyaroknak”. Ez nem korrekt, mivel az ozsdolai, gelencei, zabolai, berecki közbirtokosságoknak, egyházaknak és magánszemélyeknek tulajdonjogukat igazoló irataik vannak abból az időszakból, amelyeket benyújtottak a Vrancea megyei önkormányzati és megyei bizottságoknak, de elutasították ezeket. A háromszékiek minden pert elveszítettek Vrancea megyében. /Mindent vissza! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

Elsöprő többséggel győztek az „igenek” a vizitdíj, a kórházi napidíj és az egyetemi tandíj eltörléséről a Fidesz kezdeményezésére megtartott március 8-i népszavazáson Magyarországon: mindhárom kérdésre az eredményességhez szükséges kétmillió helyett több mint hárommillió „igen” voksot adtak le a választók, akiknek több mint 50 százaléka (50,33) jelent meg az urnáknál. A vizitdíj eltörlésére országosan a voksolók 82,42, a kórházi napidíj ellen 84,08, a tandíj megszüntetésére pedig 82,22 százalék szavazott. Sólyom László köztársasági elnök a szavazatok összesítését követően kijelentette: a magyar választók kinyilvánították akaratukat, az eredmény egyértelmű. Most a törvényhozókon és a politikusokon a sor. Jelezte ugyanakkor, hogy a szükséges lépések meghozatala, illetve a következtetések levonása nem néhány nap kérdése, de elodázni nem lehet. A referendum lezárulta után a kormánykoalíciót alkotó pártok bejelentették, elfogadják a polgárok döntését. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke azt mondta: a népszavazás politikai célját tekintve vereséget szenvedett, mert a kormányt nem tudta megbuktatni. A kormányfő kijelentette, a kormánynak nem áll szándékában pótolni a népszavazás nyomán kieső összegeket. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke ezzel szemben úgy fogalmazott: nem a pártok, nem a politikusok, hanem Magyarország győzött, a népszavazással a magyarok nyertek, győztek. – A kormánypártok az egyedüli vesztesei a mai népszavazásnak – mondta Orbán Viktor. A két kormánypárt között vita támadt azt követően, hogy Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője, koalíciós kapcsolatokért felelős államtitkár a miniszterelnök beszéde alatt úgy kommentálta Gyurcsány Ferenc magyarázatát arról, mit is jelent a népszavazás eredménye: „Nem azt mondták, Feri, azt mondták, menj a p... ba, valljuk be”. Több MSZP-s politikus is a lemondását követelte, ennek nyomán Horn megkövette a szocialistákat. /Mennyit érnek az igenek? = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./

Saját koalíciós partnere sem hiszi el Gyurcsány Ferenc értelmezését az elbukott népszavazásról. Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár és egyben az SZDSZ kampányfőnöke egyértelműen utalt arra, hogy a választók a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésével leváltották Gyurcsány Ferencet. Kóka János és Horn Gábor az SZDSZ kampánysátrában nézte Gyurcsány Ferenc beszédét. Gyurcsány éppen annál a résznél járt, amikor a választók motivációit elemezte. Mint mondta, voltak, akik azt mondták, hogy nem akarják a 300 forintos vizitdíjat fizetni, s ezért voksoltak. Horn Gábor erre megjegyezte:„Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a p... csába! Valljuk be!” (hírTV) /Horn: Feri, azt mondták, hogy menj a p... csába! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./