Csíkszeredába érkezett az eTransylvania Egyesület karavánja. Az érdeklődők az uniós források pályázásáról, a sikeres programok ismérveiről tanulhatnak. Az eTransylvania Egyesület az Európai Unióról, illetve uniós források-pénzalapok megpályázásáról tartott előadássorozatot. Az eTransylvania Egyesület az ePontok számára a február–március időszakban három helyszínen (Csíkszereda, Marosvásárhely, Nagykároly) szervezi képzéssorozatait. A 170 eTransylvania pont több millió lejes befektetés nyomán jött létre. Az ePontok azért jöttek létre, hogy létrehozzák a szabad közösségi kommunikációt, és megkönnyítsék a magyar–magyar kommunikációt. Az érdeklődők megismerkedhetnek az EFOG (Elektronikus Fejlesztési ÖtletGenerátor) programmal is. Ez egy kezdeményezéseket összegyűjtő, rendszerező, internetalapú térségfejlesztő és döntéstámogató helyi, kistérségi, regionális vagy országos hatókörű szakértői rendszer. /Horváth István, Isán István Csongor: eTransylvania: ötletből projektet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

Magyar nyelven is kiadott pedagógiai füzet segítségével tanítaná meg a kiskorúakat az Országos Audiovizuális Tanács (CNA), hogyan viszonyuljanak a televízióhoz. „A tudatos médianevelésre, a média kötelező iskolai tantárgyként való bevezetésére nemcsak a gyerekek számára lenne nagy szükség, hanem a szülőkben is a tudatosítani kellene, hogy a médiában leközölt valóság szenzációhajhászáson alapul” – fogalmazott Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke. Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár elmondta, a pedagógusok nagyon pozitívan fogadták A televízió megszelídítése című, feladatokat is tartalmazó magyar és román nyelvű kiadványt. /Oborocea Mónika: Kötelező a média? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

Czika Tihamér nem számított arra, hogy ilyen indulatosan fogadják cikkét. Köszönetet mondott Nagy Lászlónak, hogy megmutatta, mi a különbség a tudomány és az áltudomány között. Hálás Kósa Ferencnek, Markó Bálintnak és Nagy Károlynak, akik mellette érveltek. Czika elutasította, hogy az egyház „bekeményített tekintélyelvű rendszerét nem érheti bírálat. ” Aki kritikus velük szemben, „azt eltiporják, kirúgják, áthelyezik, ellehetetlenítik” – ezek „több évszázados uralkodhatnékom beidegződések”. Czika megmagyarázta, hogy az „egyház is a nép adójából működik”. „Az egyházakról kritikusan írni az erdélyi konformista sajtóban tabunak számít” – szerinte. A magyarországi jobboldaltól lemásolt kommunistázást Czika nem kívánja minősíteni. A cikkíró úgy tudja, hivatalos felmérések szerint ma már ateista többségű állam például Franciaország, Svédország, Csehország, Hollandia, Észtország, Németország, továbbá a legtöbb európai ország állami oktatási rendszerében vagy teljesen tiltott a vallásoktatás a világnézeti semlegesség nevében, vagy ha van, akkor csak fakultatív. Czika szerint „az erkölcsi nevelést a szüleinktől kapjuk, nem az egyháztól”, továbbá az egyházak lassan-lassan kitúrják épületeikből éppen azokat a magyar iskolákat, amelyeket keserves harcok árán szereztek vissza a tanárok és a szülők a kilencvenes évek elején. /Czika Tihamér: Csak az órát állítsuk vissza, ne az időt! (Hofi Géza) = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

1948 decemberében Kolozsváron a nemrég megalakult Magyar Opera első előadását, Kodály Zoltán Háry János című dalművét láthatta-hallhatta a közönség. A zenekar többnyire amatőr muzsikusokból, konzervatóriumi növendékekből verbuválódott. Szinberger Sándor igazgató és rendező munkássága idején a nagyszámú operett mellett Verdi és Puccini operáitól az intézmény eljutott Wagner műveinek magas színvonalú tolmácsolásáig. Nehéz időszak volt, havi 21 előadással, kiszállásokkal megtoldva. A négy ember sohasem muzsikált együtt, így négyesben, mégis meg kell említeni őket: Major Ferenc nagybőgős 92 éves, Morvai István fuvolás 87, Csire József hegedűs 81 és Barcsay Zoltán brácsás 78 éves. Ők is játszottak azon a történelmi nyitó-előadáson. Már csak ők mesélhetnek élőszóval az erdélyi magyarság kultúrtörténetének e jeles eseményéről, élő tanúi a Kolozsvári Magyar Opera hőskorának. /Szilágyi Sándor: Rendhagyó kvartett. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

A tragikus sorsú délszláv térség történetének utóbbi másfél évtizedében minden rendezési terv a népek önrendelkezésének, az autonómiáknak és a hatalom megosztásának a jegyében fogant – hangsúlyozta Tőkés László erdélyi európai parlamenti (EP) képviselő február 18-án az EP strasbourgi ülésén. Tőkés a koszovói albán közösség iránti szolidaritásának adott hangot. Kifejtette, hogy „számunkra a koszovói rendezés példa- és precedensértékű. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarság békés küzdelme az autonómiáért és Székelyföld területi autonómiájáért szintén az Európai Unió jótékony közreműködésével vezethet eredményre. ”. /Tőkés László Koszovóról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./ Becsey Zsolt magyarországi néppárti képviselő az esemény esetleges hátrányos következményeire hívta fel a figyelmet, a szerb menekültek vajdasági betelepülése vonatkozásában. Tőkés László felszólalásának szövege: „Koszovó függetlenségének kikiáltása alkalmából mindenekelőtt elismeréssel adózom Ibrahim Rugova albán vezető emlékének. Ugyanakkor osztozom a koszovói albán közösség örömében, és szolidaritásomat fejezem ki iránta szabadsága kivívásának sikerében. A tragikus sorsú délszláv térség történetének utóbbi másfél évtizedében minden rendezési terv a népek önrendelkezésének, az autonómiáknak és a hatalom megosztásának a jegyében fogant. A Carrington-terv, a Daytoni-egyezmény, a Rambouillet-i tárgyalások és az Ohridi-egyezmény sorába illő Ahtisaari-terv megvalósulása is azt mutatja, hogy térségünkben a különböző népcsoportok, nemzeti közösségek közötti viszony korántsem tekinthető megoldottnak – nemzetközi együttműködéssel viszont a jövőben minden kritikus helyzetre megoldás található. Ilyen értelemben, számunkra a koszovói rendezés példa- és precedensértékű. Meggyőződésünk, hogy a romániai magyarság békés küzdelme az autonómiáért és Székelyföld területi autonómiájáért szintén az Európai Unió jótékony közreműködésével vezethet eredményre. ” /Nemzetközi együttműködéssel minden kritikus helyzetre megoldás található. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 20./

,,Hargita és Kovászna megyében a magyar lakosság hatvan-hetven százaléka vidéken él. Az ő gyerekeik magyarul beszélnek, és amikor iskolába kerülnek, olyan román tankönyvet kapnak a kezükbe, amelyet azonnal elutasítanak, mivel nem érzik magukénak" – mondta Traian Basescu államfő a Realitatea hírtelevízió műsorában.,,Kértem, hogy a román nyelvet idegen nyelvként kezdjék el oktatni nekik, javaslatomat azonban félreértelmezték" – tette hozzá. Elmondta, hogy támogatja a helyi autonómia szintjének növelését. Hozzátette: a jelenlegi alkotmány biztosítja az ország területi épségét, így egyes régiók autonómiája csak beszédtéma lehet. Az államfő szerint az autonómiáról csak a politikusok beszélnek, a közembereknek más elfoglaltságaik vannak. /(Farcádi): Kinek fontos az autonómia? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./

Két héten belül megalakulhat az RMDSZ újjászervezett Szociáldemokrata Tömörülés, RMDSZ platform, Kolozs megyei szervezete – derült ki a platform országos vezetőjének, Kerekes Károly Maros megyei képviselőnek, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottsága titkárának Kolozsváron tartott találkozóján, amelyen jelen volt a tömörülést támogató Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete is. Neményi József Nándor, az RMDE alelnöke vázolta a gazdasági helyzetet. Kerekes Károly az őt elkísérő, nemrég megalakult Maros megyei platform vezetőségét mutatta be, Gál Éva, Bíró Csaba és Toldi Gyöngyvér személyében, majd két, a platform nevében előterjesztett törvénykezdeményezésről számolt be: egyik a 18 évesnél idősebb iskolások esetében biztosítaná a gyerekpénz további folyósítását, a másik pedig az özvegyi nyugdíj kiutalása esetében a mindenkori átlagnyugdíjban határozná meg a jelenlegi 364 lejes plafont. /(balázs): Alakulóban a megyei szocdem platform. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

A közös előválasztások megszervezését a Magyar Polgári Szövetség elutasította, ellenben a Székely Tanács kézdiszéki vezetői elfogadták, így rajta lesz a listán Bakk Dávid László széki elnök és Laczkó Áron városi elnök neve is – közölte Tamás Sándor parlamenti képviselő, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke. /Iochom István: Negyven jelölt (RMDSZ-előválasztások Kézdivásárhelyen) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./

Február 19-én ismét beidézték az Országos Korrupcióellenes Hatóságra (DNA) Nagy Zsolt volt informatikai és távközlési minisztert. Az ügyészek tudomására hozták az ellene megfogalmazott vádakat. Ez azt jelenti, hogy a nyomozóhatóság megkezdi a volt miniszter ellen a bűnvádi eljárást. Az RMDSZ egykori minisztere – aki az ellene indított jogi eljárások miatt gyakorlatilag teljesen kivonult a politikából – elmondta: az ügyészek bemutatták neki a bűnvádi eljárás elkezdéséhez szükséges határozatot. Nagy Zsolt jogi képtelenségnek nevezte a közérdek ellen elkövetett hivatali visszaélés vádját. Nagy Zsolt ellen ez már a második bűnvádi eljárás. Az úgynevezett kémbotrány miatt függesztette fel őt tisztségéből Traian Basescu államfő tavaly június 11-én. Az azóta eltelt majdnem kilenc hónap alatt semmilyen fejlemény nem történt az ügyben, így az akta nem került a bíróság elé. /B. T. : Újabb bűnvádi eljárás Nagy Zsolt ellen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Az SZDSZ-nek már régebben gondoskodnia kellett volna az önfelszámolásról, írta Lokodi Imre, a lap munkatársa. A kudarcosabb periódus, Kuncze Gábornak a párt éléről való távozása után fellépett bizonytalanság, káosz, vergődés befejezéséről van szó. Az SZDSZ jelenleg „látszatpárt, kvázipárt”. Az SZDSZ-t is elérte a korrumpálódás, a politikai elmocsarasodás. A párt nagy árat fizetett az MSZP feltétlen támogatásért. – Az SZDSZ ott tart, hogy a magyar bíróságnak kell kiderítenie, csalást követtek-e el egy évvel ezelőtt, vagy nem, amikor Kóka János vette át a párt vezetését. A „liberális pártot végképpen lezüllesztő Kókának mennie kell, feltételezhetően pártja szűkebb vezetéséből is”. /Lokodi Imre: A kvázipárt iszapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Jelentős sikerről, valamint folyamatban levő kutatásokról számolt be a Sapientia Egyetemen dr. Csapó János professzor. A Műszaki és Társadalomtudományi Kar Élelmiszertudományi Tanszékének tanszékvezetője február 14-én Szegeden vette át az Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértő Bizottságának nívódíját. A könyv, amellyel kiérdemelte e rangos díjat, ma már a Sapientia – EMTE csíkszeredai karainak könyvtárában is megtalálható. Címe: Élelmiszer- és takarmányfehérjék minősítése. Két másik könyvet is bemutatott Csapó professzor, amely a tanszék diákjainak tankönyvként szolgál. Az Élelmiszerfehérjék minősítése címűt csíkszeredai munkatársaival, Salamon Szidóniával és Albert Csillával közösen írták, és szintén harminc példányt adományozott az egyetem könyvtárának a Biokémia állattenyésztőknek címűből is. A sajtótájékoztatón Csapó professzor, valamint munkatársai beszámoltak azokról a kutatásokról, amelyeket megnyert pályázati pénzből finanszíroznak, illetve amelyre szintén pályázatot nyújtottak be. /Takács Éva: Sapientia – EMTE. Új kutatási területek és nívódíj. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

Február 19-én feljelentette Radu Moldovan Hargita megyei rendőr-főkapitányt a Kommunizmus Bűntetteit Feltáró Intézet (IICCR) a legfelsőbb katonai ügyészségnél, a kommunizmus ideje alatt elkövetett bűntettei miatt. Az IICCR vezetői szerint bizonyítékaik vannak, hogy 1985–1991 között Radu Moldovan, a milícia jogi irodájának tisztjeként, több személyt, elsősorban kiskorúakat rendszeresen ütlegelt, és módszeresen megkínozott önkényes kivizsgálásai során. Egy akkor 13–14 éves áldozatnak például – a sértett vallomása szerint – tízszer kellett megjelennie a milícián, ahol addig ütötte a parancsnok, amíg mozdulni sem tudott. Moldovan irodája előtt többen „várakoztak”, verésre főleg gyermekek. A kivizsgálásra várva – áll a jelentésben – Moldovan és néhány kollégája arra kényszerítette őket, hogy a milícia termeit fogkefével takarítsák, és a WC-ket pedig felnyalatta, és kézzel tisztíttatta velük, miközben a milicisták rájuk vizeltek. Egy másik áldozat vallomása szerint Moldovan irodájában, ahol a falakat vér borította, egy szekrény kínzóeszközökkel volt tele. „Kényszerített, hogy válasszak kínzóeszközt, amivel megver, majd a fűtőtesthez bilincselt, így védekezni sem tudtam, miközben kegyetlenül vert addig, míg kifulladt” – vallja az egyik áldozat. Az IICCR jelentése szerint az áldozatok nem mertek mostanáig panaszt tenni, mivel Moldovan továbbra is a rendőrség vezetője. A feljelentésből az is kiderül, hogy a főfelügyelő az egyik áldozatot behívatta, és felelősségre vonta, amiért jelenteni merte a történteket. /Székely Zita: Feljelentett parancsnok. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./

Az 1956-os forradalmat követő megtorlásokról készítettek összefoglaló jelentést a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum történészei, a dokumentum főként az alföldi városban történteket elemzi, de a kutatók fontosnak tartották, hogy szélesebb kitekintést is adjanak arról, mi zajlott ötven évvel ezelőtt Magyarországon és a Kárpát-medencében. A Vincze Gábor vezette történészcsoport az MTI-hez is eljutatott tanulmányban emlékeztet arra, hogy a kivégzettek háromnegyede munkás vagy paraszti származású volt. A bírósági eljárások szinte egytől egyig koncepciós jellegűnek tekinthetők. A vádlottakat megfosztották legalapvetőbb védekezési és emberi jogaiktól. A védők tevékenységét korlátozták, a vádlottakkal csak a nyomozás lezárása után találkozhattak, a tárgyalásokon az ügyvédi munka pedig szinte sohasem irányult a felmentésre, pusztán a halálbüntetés vagy a börtönbüntetés csökkentésére. A dolgozat a jelentősebb magyarországi politikai perek ismertetése mellett kitér a határon túli magyarokat ért megtorlásokra, így a Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben indult eljárásokra is. A tanulmány készítői bemutatják a Szegeden a forradalom kirobbanásában fontos szerepet játszó MEFESZ alapítói ellen indult pert, valamint a további megtorlásokat. Szegeden a forradalom kapcsán összesen 249 embert állítottak bíróság elé, a vádlottak közül Kovács Józsefet és Földesi Tibort halálra ítélték, több tucatnyi embert pedig hosszú börtönbüntetéssel sújtottak. A tanulmány szerint a hódmezővásárhelyi megtorlások országos összehasonlításban inkább enyhébbnek voltak mondhatóak. Ennek ellenére Vásárhely is megszenvedte a forradalom leverését, a megtorlások közvetlen áldozatainak száma mintegy száz-százötven főre tehető. /Tanulmány az 1956-ot követő megtorlásokról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottságnak (THHB) hét év alatt, lelkiismeretes, felelősségteljes kutatómunka után, sikerült azonosítani több mint 1500 hősi halott eltemetési helyét – sokakat név szerint – a tordai csatában életüket vesztett több mint 2500 hősi halált halt honvéd közül. Számos helységben több mint harminc emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát és sírkertet hoztak létre. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra bevésve örökítették meg, összegezte tevékenységüket Pataky József, a THHB elnöke. Köszönik az Illyés, Communitas és Pro-Professione Alapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyagi támogatását. 2008-ban Bonchida következik, itt kell maradandó emlékoszlopot állítani, a bonchidai református temetőben ugyanis 109 honvéd nyugszik, akik a tordai csatában szerzett sebeikben haltak bele a Bánffy-kastélyban berendezett tábori kórházban. Az első katonát 1944. szeptember 19-én temették el, az utolsót október 9-én. Négy nap múlva, október 13-án a Bánffy-kastélyt felgyújtották. Az alapítványokhoz már nem pályázhatnak, ezek Magyarországon megszűntek! Így csak a múltat tisztelő, nemes lelkű adakozókra, támogatókra számíthatnak. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a magyar és román állam között hatvannégy év elmúltával sem hozták létre a hadisírok gondozására vonatkozó, államok közötti egyezményt! /Pataky József, a THHB elnöke: Bonchidán tervez emlékművet állítani a THHB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Még 2000-ben jelent meg nagyváradi napilapban dr. Dominik Gyula budapesti filozófiaoktatóval készített interjú a társadalmi, erkölcsi értékek hanyatlásáról, az amerikanizmus divatjáról.,,Ma Magyarországon értékzavar van. Az emberek elvesztették az értékorientációjukat” – mondta Dominik Gyula. Szerinte Romániában is ugyanez a helyzet, csak itt még nagyobb a veszély, hiszen a romániai magyarok már amúgy is nyelvi elnyomás alatt vannak, s ehhez hozzáadódik az amerikai kultúra befolyása is. A filozófus szerint Románia is ugyanazt az utat járja majd be, mint Magyarország, csak kicsit megkésve. A cikkíró szerint Románia most elérkezett ide. Ősi társadalmi értékek kérdőjeleződnek meg: a család, vallás, nő–férfi párkapcsolat. Amerikából elindult a szinglimozgalom, a homoszexuálisok házasságkötése, gyermekvállalása, egyre több az abortusz, a fiatalkori gyilkosság, és öngyilkosság. A vallás helyett kétes eszmék hirdetői vették kézbe a hinni akarókat. /Románszki Zsuzsa: Értékek, éltek-e? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Több mint négyezer kötetes könyvgyűjtemény áll a lugosi RMDSZ-szervezet rendelkezésére, ezért idén kölcsönző-könyvtárat szeretnének létesíteni. Az év elején vásárolták meg a székházat, amelyben eddig bérlőként tevékenykedett a szervezet, másrészt a szekszárdi Rotary Klubtól decemberben kaptak adományként 2600 kötetet, amihez hozzá kell számítani a már meglévő 1500-at, amelyek között szak-, diák- és szépirodalom egyaránt megtalálható – mondta Pozsár József RMDSZ-elnök, lugosi alpolgármester. /Pataky Lehel Zsolt: Magyar kölcsönkönyvtárat létesítenek Lugoson. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./

József Álmos egy kötetre való képanyagot, okmányokat, levéltári kutatások és élő visszaemlékezések alapján jelentős mennyiségű információt gyűjtött össze a háromszéki országzászló-állításokról 1940–44 között. Munkája Országzászló-állítások Háromszéken /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006/ címen jelent meg. Az országzászlós könyv csupa tiltásos históriai mezőkről gyűjtött össze a hatvan esztendő alatt szétszóródott, félelem miatt rejtegetett és dugdosott anyagot, s ez a félelem máig sem múlt el. A könyvből megismerhető az országzászló-állítás előzményei, az avatás helye és időpontja, az avatóünnepség lefolyása és az emlékmű utóélete. Az egyes országzászló-állítás felemelő ünnepélyessége, az ,,Erdély visszatér" gondolata drámai ellentétben áll az országzászlók 1944 utáni utóéletével. A színmagyar falvakban nem csak a román hatóságok működtek, pusztítottak a helybéli magyarok közül a vezetői polcokra törő karrieristák is. Legtöbb helyen levágatták a zászlórudakat, s vörös csillagot illesztettek ennek helyére. Voltak helyek, ahol szétverték, majd az anyagát is elhordták az emlékműveknek. A kötet kockázatos, de sikeres zászlómentésekről is szól. Az 1989-es fordulat után előkerültek a már ereklyévé érdemesült zászlók, zászlórudak, zászlótartó darabok. Előpatakon a zászlót Dálnoki Sándorné rejtegette. Idős korában felfedte titkát, s 1982-ben bekövetkezett halálakor a koporsójába tették. Gelence zászlóját Bartha Imre iskolaigazgató otthoni kútjának tetőzetében rejtegette. Kézdiszárazpatakon Opra Irma párnába varrva rejtegette a zászlót. Kommandón a talapzat szövegeinek levésése ellen tiltakozókat megkínozták. Komollón a zászlótartó rudat Szentgyörgyi Béla csűrében rejtették el, a lobogót színei szerint háromba vágták, és különböző családoknál rejtették el. Lécfalván előbb az orgonában rejtették el a zászlót. Magyarhermányban üvegbe rejtették, és az istállóban a jászolban dugták el. A zászló ma is megvan. Ozsdolán paplanba varrták. Zágonban a templomtorony gombjába rejtették. A rejtekhelyet valaki elárulta. Rétyen viaszos vászonba csomagolták, s az emlékmű mögötti családi ház csűrjében rejtették el. További sorsa ismeretlen. Székelyszáldoboson a márványtáblát ládában, a zászlót jászolban rejtették el. Szárazajtán az 1944. szeptember 2-án bevonuló román katonák égették el a zászlót. Az uzoni zászló díszpárnába varrva vészelte át a nehéz időket. Ma is megvan, a református templomban őrzik. Zabolán a zászlót a katolikus templomba menekítették, ahonnan az egyik helybéli román kihozta, és elégette. A zalánpataki zászlót rongyszőnyegbe szőtték. /Sylvester Lajos: Kálváriás zászlósorsok (József Álmos új kötete) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./

Nagy-Románia-párti temesvári fiatalok csoportja február 19-én nemzeti zászlóval, Románia és Szerbia térképével felfegyverkezve „megrohamozták” az egykori Magyar Házban működő RMDSZ irodát. Nem mulasztották el kihívni a román médiát. Az irodában Nagy Lídia titkárnőt találták, akit megdöbbentett, amikor a „kommandó”, tévésekkel, rádiósokkal és újságírókkal a sarkában ellepte a helyiséget. A helyszínre érkező Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ elnök átvette a fiataloktól a nagy-romániás „ajándékokat”: egy „Domunule Marko Bella”-nak címzett nyílt levelet, Románia földrajzi térképét, Szerbia politikai térképét és egy román nemzeti lobogót, azzal a humoros megjegyzéssel, hogy „jól jönnek az ember házánál”. „Ártatlan gyerekek lelkes kezdeményezésének tartom ezt az akciót, ugyanakkor tudomásomra jutott, hogy országos kampány folyik az RMDSZ ellen. A fiatalok átadták ‘ajándékaikat’, én megköszöntem nekik és ők azonnal elmentek” – mondta el Halász. A Marko Bella-nak címzett levélben a Nagy-Románia Párt Temes megyei Ifjúsági Szervezete felszólítja az RMDSZ-t, hogy önként lépjen ki a kormányból. /Pataki Zoltán: Nagyromániás „gerillaakció. ” Markó megint Bella lett. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./

Február 20-án Sepsiszentgyörgyön Székely Nemzeti Tanács szervezésében tüntetésen szolidaritásukat fejezték ki a Koszovó függetlenségét kikiáltó albánokkal, és kinyilvánították a székelyföldi autonómia iránti igényüket. Rendkívüli volt a román sajtóérdeklődés, közvetítő kocsik, tévéstábok, riporterek serege lepte el a parkot. A rendőrség is szép számban jelen volt. Elsőként Gazda Zoltán szólt az egybegyűltekhez a Sepsiszéki Székely Tanács (SSZT) nevében. /Farkas Réka: Gyúljanak gyertyák az autonómiáért (Szolidaritási tüntetés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./

Remélhetőleg idén tavasszal lezárul a több évszázados múltra tekintő Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet akkreditációs folyamata. Ez nem csak az intézmény jogi státusát helyezné biztos alapokra, hanem a végzősök helyzetét is jelentősen javítaná. Eddig a teológia végzősei előtt akadályok voltak, amennyiben más egyetemen – például a BBTE-n – kívántak magiszteri képzést folytatni. Rezi Elek, a teológia rektora bizakodó a helyzetet illetően. Két fiatal lelkész – mindketten a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet végzettjei – a Babes-Bolyai Tudományegyetem mesteri tagozatán szerették volna folytatni tanulmányaikat. Azt a választ kapták, hogy a teológia nem tartozik az akkreditált felsőoktatási intézmények közé, s a törvényes előírások értelmében, amennyiben tényleg ott kívánják megszerezni a mesteri fokozatot, újból kell államvizsgázniuk, amihez elég tetemes vizsgadíjat kell kifizetniük. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese megerősítette ezt: ő is az államvizsga újbóli letételét javasolta. Ugyanakkor kifejtette: „A Gyulafehérvári Római-katolikus Hittudományi Főiskola az akkreditáció azon formáját választotta, hogy egy már akkreditált felsőoktatási intézménybe lépett be tavaly májusban úgy, hogy megőrizte hagyományos struktúráját és önállóságát, így az első évesek már hozzánk tartoznak”. Rezi Elek, a teológia rektora kifejtette, a felsőoktatási intézmények minőségét ellenőrző testület (ARACIS) honlapján akkreditált intézményként szerepelnek. Ezt azzal indokolják, hogy ez a tanintézet 1989 előtt is létezett. Ezzel ellentétben egy 2005-ös kormányhatározat szerint a teológia csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik. Ugyanakkor megtarthatták a doktori képzés lefolytatásához szükséges jogot. A helyzet tisztázása céljából a teológia 2007-ben elindította az akkreditálás folyamatát. /Nagy-Hintós Diana: Idén befejeződik a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet akkreditálása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Sike Lajos újságíró keményen elítélte Németh Zsolt képviselőt és Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, akik a nemzetegyesítést hangoztatják, közben Tőkés László EP-képviselővel és Szász Jenővel, az MPP elnökével találkoztak „az erdélyi magyarság megosztásának ürügyén” – írta. Az újságíró szerint az erdélyi magyarok kétharmada másként érez, ők nem kellenek ezeknek a magyarországi politikusoknak, szóba sem állnak velük. Az újságíró kifejtette: „blöff, olcsó propaganda úgy beszélni nemzetegyesítésről, hogy politikai érdekből másokról, esetünkben a többségről nem veszünk tudomást”. /Sike Lajos: Nemzetrész(let)ek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 21./

A múlt rendszerekből öröklött mechanizmusok, normák, reflexek működnek: ügyintézésben a „kijárás”, alkalmazás, jutalmazás, „pályáztatás” terén a bizalmi emberek, a protekcionizmus élvez előnyt. Herédi Zsolt hozzászólt a Székelyföld-vitához. A politikum rátelepedett az erdélyi magyarság minden erőforrására, intézményére (egyedüli kivétel talán a Sapientia). Az RMDSZ minden intézményt maga alá gyűrt, a két államtól származó pénzügyi támogatások fölött kontrollt gyakorol. A romániai magyar sajtó nagy része szervilis. Néhány ritka kivételtől eltekintve tabutéma, hogy miért olyan lassú Székelyföldön a restitúció. A politikai elitet terheli a felelősség ezen állapotok fenntartásában. Csutak István a székely székeket a modernizáció fékjének nevezte. A mögöttes cél az RMDSZ székelyföldi területi újraszervezési szándékának indoklása. Székelyföld esetében a tünet megállapítása, azaz a modernizációs deficit és az együttműködés, társadalmi szolidaritás hiánya helyesnek mondható, a diagnózis már kevésbé, a terápia viszont hiányzik. Székelyföldön a társadalmi modernizáció – egyelőre – RMDSZ függő. Szórványban nagyobb az egymásrautaltság. Csutak felhozott példáit megcáfolták az érintett szakemberei: a színház-tematikát Parászka Miklós, a csíkszeredai régizene fesztivál értékelőjét László V. Ferenc (Székelyes betartás? Szabadság). Az egyetlen konkrét lépés, amit Csutak elvár: a székely székek felszámolása. A székek felszámolásával nagyobb hatalom koncentrálódik a megyei vezetés kezében. /Herédi Zsolt: Kommunikációs mutatvány vagy modernizáció? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19., folyt. : 20., 21./ Előzmény: Csutak István : Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

A Hargita megyei Rendőrség főkapitányának, Radu Sandu Moldovannak a felfüggesztését kérte a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (IICCR), miután Moldovan múltjára fény derült: 1989 előtt kiskorúakat kínzott. Az IICCR intézet igazgatója, Marius Oprea szerint olyan vallomások birtokába jutottak, amelyek azt bizonyítják: Moldovan 1998 előtt rendszeresen kínvallatott kiskorúakat. Oprea elmondta, az intézménynek bizonyítékai vannak arról, hogy Moldovan több áldozatát is fűtőtesthez bilincselte, majd néhányukat ájulásig verte. „Kollégista voltam, amikor először komolyan megvert a parancsnok – áll a szóban forgó áldozat vallomásában. – Szokása volt, hogy arcra nem üt. Egy alkalommal az iskolánkban járt, már nem is tudom, mi volt aznap, Rendőrség Napja talán. Mikor meglátta, hogy hosszú a hajam, több társammal együtt beküldött a titkárságra, azzal, hogy majd jön valaki, aki beszél velünk. Aztán megvert, végül megragadta a hajam (…), és levágta. Adhatok egy listát 50-60 emberrel, akit szintén megvertek ezek”. Egy másik áldozat arról beszél, hogy a székre térdeltette Moldovan, majd egymás után tízszer, teljes erőből gumibottal ütött a talpára. Megint mások arról vallanak, hogy a jelenlegi főkapitány kinyitott egy szekrényt, és felszólította az áldozatot, válasszon kínzóeszközt. Akad, aki azt állítja, Moldovan több mint negyven alkalommal alázta, vagy verte meg az 1987-’89 közötti időszakban. /Horváth István: Gyermekkínzó rendőrfőnök? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Egyelőre egy-két éves működéshez szükséges anyagi fedezettel és verbuválás alatt álló munkaközösséggel indulna és sugározna – a tervek szerint immár idén nyártól – saját gyártású műsorokat az Erdélyi Magyar Televízió (ETV). Pár hónapon belül elindulhat a televízió, hiszen mind a finanszírozási, mind a technikai körülmények körvonalazódnak – mondta Nagy Zsolt, a Janovits Jenő Alapítvány /JJA/ elnöke. /Király K. László, Mihály László: Kommersz Erdélyi TV? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Hivatásos néptáncegyüttes megalakításáról döntött február 20-i ülésén a Szatmár Megyei Tanács. Az elképzelés támogatói szerint minden környező megye rendelkezik olyan együttessel, amely népszerűsíti a térség hagyományait. A kezdeményezésnek akadtak ellenzői is. A német fórumos képviselők szerint célravezetőbb lett volna a már meglévő népi együtteseket finanszírozni, semmint újat létrehozni. „Fölösleges pénzkidobásnak tartom a hivatásos népi együttes megalakítását” – nyilatkozta Muzsnay Árpád, a megyei tanács kulturális bizottságának RMDSZ-es elnöke. Úgy vélte, jobb lett volna, ha az erre a célra megítélt évi 600 ezer lejből a jól működő, a közéletben eddig önként szerepet vállaló egyesületeket támogatták volna. A tanácsosok egy része azt is kifogásolta, hogy míg a román részen tizenhárom zenészállás lesz, addig a kisebbségieknél mindössze három, és míg tizenketten csakis román néptáncokat adnak majd elő, addig a kisebbség soraiból kikerülő tíz táncosnak négy nemzetiség táncait kell tudnia bemutatni. /Babos Krisztina: Táncegyüttes alakul. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

Névadó ünnepséget tart a Kájoni János Megyei Könyvtár Csíkszeredában. Az intézmény már a tavalyi év végén felvette a Kájoni János nevet, az ünnepség megszervezésére viszont csak most kerül sor. A névválasztást egyrészt Kájoni Jánosnak a vidékhez való kötődése indokolja, a névadó ferences szerzetes, humanista tudós ugyanis Csíksomlyón és Gyergyószárhegyen is tevékenykedett. A névadó ünnepségen P. Pap Leonárd ferences atya ismerteti Kájoni János életútját, és Róth András Lajos, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Tudományos Könyvtár könyvtárosa tart előadást Kájoninak a digitális világban való jelenlétéről. A Codex régizene-együttes koncertje Kájoni korának zenéjéből ad ízelítőt. /Székely Zita: Könyvtáravató Kájoni szellemében. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

“Gondolom eljött az ideje annak, hogy a szórványban élő magyar fiatalok is egységesen lépjenek fel saját képviseletük érdekében” – fogalmazta meg a magyar ifjúsági szórványkonferencia lényegét Széll Lőrinc Hunyad megyei ifjúsági igazgató, aki a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanáccsal (HUMMIT) karöltve a házigazda szerepét töltötte be a Déva melletti Őzike ifjúsági központban zajló háromnapos rendezvényen. A szórvány, illetve vegyes vidéki megyéknek szóló meghívóra hat megye ifjúsági szervezete reagált pozitívan. A gondok nagy részének megoldását a szórványvidéki fiatalok abban látták, hogy az idei választási évben ne csak az RMDSZ-kampánystábok munkatársaiként legyenek jelen a kampányban, hanem jelöltekként is. A meghívott előadók között jelen lévő Winkler Gyula EU-parlamenti képviselő szintén megerősítette ezt a gondolatot. /Gáspár-Barra Réka: Szerepvállalás és versenyképesség. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./

A székely Partium részét képező Székelyszenterzsébet lakói (ide tartoznak még a Sólymosok és Románandrásfalva) a január 27-i népszavazáson az önállósodás mellett döntöttek. A települést sokáig megtartotta önrendelkezési jogát, mígnem 1958-ban megvonták e titulusát. Nem lesz könnyű a talpra állás, viszont a falu lakói – nyolcvan százaléka roma nemzetiségű – elég erőt éreznek magukban az önszerveződéssel járó újraalakuláshoz. Jelenleg még Újszékelyhez tartoznak. Szenterzsébeten felgyorsultak az infrastrukturális fejlesztések, folyik a víz- és csatornahálózat kiépítése, valamennyi kormánytámogatással. Kincses Kálmán fiatal református lelkész szerinte a település lakosságának zöme megélhetési gondokkal küzd. A roma közösség református hitű. /Kristó Tibor: Székelyszenterzsébet önállósodna. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./

Hat éve már, hogy Fenyéden a fiatalok bevonásával színjátszás zajlik Kovács Imre kultúrigazgató vezetésével. Hagyománnyá vált, hogy évente ez a középiskolásokból álló csapat bemutat egy darabot a helyi közönség előtt. Idén Tamási Áron Énekes madár című színművét játsszák, melyre vasárnap, február 24-én kerül sor. /Énekes madár. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 21./

XVIII. századi írók kerek asztala című beszélgetésre, szellemtörténeti játékra került sor Kolozsváron a február 18-án tartott Bretter György Irodalmi Körön. Az est meghívottja Egyed Emese költő, irodalomtörténész volt, aki a kor hangulatát illusztrálandó, XVIII. századból származó könyveket hozott magával. A meghívott beszélgetőtársa Bréda Ferenc volt. Elmondása szerint Egyed Emese komoly kutatásokkal foglakozik az irodalomtörténet prérijén, ez a fajta tevékenysége kuriózumnak számít. Egyed Emese külön feladatot látott Barcsay Ábrahám és a felvilágosodás világában. Barcsay világában a szelídséget, a békét, egyfajta tehetetlenséget vélt felfedezni, aki kevés művet hagyott maga után, de az nagyon inspiratív. Egyed Emese mesélt a XVIII. századi kordivatról, hogyan kapcsolódik össze a kultúra a személyességgel, milyen kapcsolatban áll egymással az olvasás és a felidézés. /Varga Melinda: Kalandozás a XVIII. század irodalmába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./