Bölöni Domokos író, újságíró Széles utcán jár a bánat című legújabb kötetét kollégája és barátja, Nagy Miklós Kund főszerkesztő-helyettes mutatta be Marosvásárhelyen. – Novelláinak szereplői amolyan antihősök. Folyamatosan megpróbálják megtalálni életük értelmét, újra meg újra felfedezik a spanyolviaszt, miközben esendő lényük által a szerző is kiadja önmagát – mondta a méltató. „Leszakadt emberek, akik nem tudtak mit kezdeni a hirtelen rájuk szakadt szabadsággal” – így határozza meg Bölöni Domokos a műveiben leginkább testet öltő embertípust. „Mindig lemaradtam a nemzedékemtől egy lóhosszal, talán ezért is volt tele az életem különféle pótcselekvésekkel” – emlékszik vissza a vargabetűs hat évtizedre az író. A rövidpróza műfajához való kötődés Bölöni Domokos szerint az újságírói létből fakadó kényszer. /Nagy Székely Ildikó: "Nem nyughat bennem a huncut micsimán" = Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./

Bölöni Domokos két prózakötetét, a Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét /Impress, Marosvásárhely, 2006/ és a Széles utcán jár a bánat /Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2007/ című könyvét mutatták be február 19-én a marosvásárhelyi Bernády-házban. A szerzővel – aki a Népújság című napilap munkatársa – szerkesztőkollégája, Nagy Miklós Kund beszélgetett. Bölöni Domokos számára számtalan dolog kínál témát: a kocsmai történetek, a televíziós híradók és show-műsorok, a rádió, az internet. A szerző élete során sok helyen megfordult. A Küküllőmente, a Marosmente különösen közel áll a szívéhez. Akárcsak Vásárhely, ahol a „bögrecsárdák” vendégeivel megismerkedett, és akiktől sok érdekes történetet hallott. „Az életem úgy alakult, hogy megismerhettem a falusi világot is, de mivel éppen a kollektivizálás idején voltam kisgyerek, a szüleim úgy látták jónak, ha taníttatnak, és nadrágos embert csinálnak belőlem” – mesélt gyerekkoráról a szerző. Túl a hatvanadik életévén a szerző újságíróként már nem vállal sok feladatot, így több ideje jut saját témáinak megírására. A városi környezetben élő népszokásokról született írásait szeretné következő kötetében megjelentetni – mondta el a Krónikának. /Antal Erika: Pricskili Dungó kalandjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

A párizsi Földrajzi Társaság nagydíja Bernard Le Calloc’h professzor orientalista, keletkutató kapta, nemcsak életművéért, hanem kiváltképpen két – még cím szerint is megemlített – magyar vonatkozású könyvéért. Mind a két francia nyelvű mű 2005-ben jelent meg Brest városában, Bretagne-ban, az Éditions Armeline kiadó Veszélyben forgó népek című sorozatában. Olyan fenyegetett nyelvű és sorsú kisebbségi népekről szól ez a már mintegy húszkötetes könyvsorozat, mint a németországi szorbok, a lettországi lívek, a hollandiai frízek, a krími tatárok, a svájci ladinok, a moldovai gagauzok stb. A sorozatindító Les Sicules de Transylvanie (Az erdélyi székelyek) a szerző egyik nagydíjas kötete. Nincs a viszontagságos történelmű székelymagyar népcsoportnak olyan etnikai, nyelvi, társadalmi, kulturális vonása – a rejtelmes eredettől az ősi rovásírásig -, amelyről ne tájékoztatna a tudós Le Calloc’h tudományossággal, a régebbi és legújabb nemzetközi és magyar kutatások eredményeinek alapos ismeretében. A Les Csángós de Moldavie (A moldvai csángók) Le Calloc’h másik kitüntetett műve. Kimerítő bibliográfia és bőséges hivatkozások tanúsítják a szerzőnek a vonatkozó magyar szakirodalomban való lenyűgöző jártasságát, és magyarázzák meg, hogyan tud olyan tartalmas fejezetekkel választ adni mindarra a sok történelmi és társadalmi, néprajzi és kulturális kérdésre, amelyeket ennek a kevéssé ismert népcsoportnak a múltja, jelene és bizonytalan jövője vet föl. Kik azok a csángók? Mit jelent a nevük? Hol élnek? Honnan és mikor kerültek oda? Ilyen és hasonló fejezetcímek sorakoznak a kötetben. Térképek, remek fényképek teszik teljessé mindkét mű hitelét. A tudós szerző határozottan vitába száll mindenféle (román) történelemhamisító igyekezettel. A székelyek ügyében a hírneves Iorgával is (aki habozás nélkül a vlah – valah, oláh -néppel azonosítja a székelyek kapcsán Kézainál említett blak népet, noha ismeretes a korai arab kútfőkből, hogy a belső-ázsiai, törökös bulak népről van szó). A csángók ügyében pedig Dumitru Martinasnak mond ellent, aki egyszerűen csak "elmagyarosított"(?) románoknak tartja őket. A 82. évében járó Le Calloc’h 1947-től egy ideig a gödöllői premontrei gimnázium franciatanára, majd 1949-től a budapesti francia nagykövetség titkára volt. Későbbi gaulle-ista politikai pályája, szenátusi és egyéb munkája sosem akadályozta szüntelen tudományos tevékenységét, amelynek a finnugor népek és nyelvek, a tibeti kultúra és Kőrösi Csoma Sándor életműve voltak a fő tárgyai. Kőrösi Csomával foglalkozó művei közül három is megjelent magyarul (az Akadémiai, a Püski, illetve a Bethlen Gábor Kiadónál). Ami pedig a gazdag és eleven magyar nyelvtudását illeti, nemrégiben magyar hallgatósága is meggyőződhetett róla a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban tartott remek, magyar nyelvű előadása alkalmával. /Benyhe János: Egy magyar érdekű francia nagydíjról - Elmagyarosított románok? – egy francia a román történelemhamisítók ellen. = Heti Válasz (Budapest), febr. 21./

Végre ismertette a vádakat Miron Mitrea szociáldemokrata politikussal az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Mitrea ugyanabban az ügyben érintett, mint amiben „sorstársa”, Adrian Nastase volt kormányfő, éspedig a Zambaccian utcai ingatlan megszerzésében. A vád kenőpénz elfogadása. Adrian Nastase másfél millió euróra becsült házáról van szó. 2007 szeptemberében a DNA azt kérte Traian Basescu államfőtől, hogy hagyja jóvá a Mitrea elleni bűnvádi eljárás beindítását. Traian Basescu ez év januárjában kérte Teodor Melescanu ideiglenes igazságügyi minisztert, indítsák be a bűnvádi eljárást nyolc volt és jelenlegi tárcavezető ellen. Az érintettek: Adrian Nastase, Miron Mitrea, Tudor Chiuariu, Paul Pacuraru, Nagy Zsolt, Victor Babiuc, Codrut Seres és Traian Decebal Remes. /DNA-meghallgatáson Mitrea. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Az Olaszországban élő idegen állampolgárok közül a románok vezetnek a bűncselekmények elkövetésében – jelentette ki Antonio Manganelli, az olasz rendőrség parancsnoka a román rendőrség által szervezett bukaresti sajtótájékoztatóján. „Számunkra leginkább az olaszországi román bűnözés aggasztó, a lopás, rablás és az utcákon elszaporodó bűnözés” – mondta Manganelli. /L. I. : Olaszországi bűnözés: a romániaiak vezetnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

A Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) január 26-i ülésén mutatta be az Ügyvezető Elnökség az RMDSZ önkormányzati stratégiáját a következő évekre. A dokumentum tervezetének elfogadásáról a következő ülésén dönt a testület. Az RMDSZ a kezdeményező és szolgáltató önkormányzatokhoz akar eljutni, erről szól ez a stratégia: élhető jövőkép állítása, írta Cseke Attila, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Az RMDSZ versenyképes, erős érdekképviselettel bíró, legitim önkormányzatokat akar az Európai Unióban. Erős kapcsolati háló kiépítése és működtetése szükséges Brüsszel, Bukarest, Budapest és a helyi közösségek között. Szükséges, hogy legyenek fejlesztési központok. Az önkormányzatoktól kell elindulnia a kezdeményezésnek. Kezdeményező, élelmes, rátermett jelölteket kell állítani a helyhatósági választásokon. Az RMDSZ teljes mértékben támogatja a széleskörű decentralizációt. A mikrorégiók önkormányzatai ne egymásnak vetélytársai, hanem egymással együttműködő partnerei legyenek. A területfejlesztési koncepcióknak alulról építkezve kell hogy kialakulniuk. Fontos a régióban, mint közigazgatási egységben való gondolkodás kialakítása. Hosszabb távon a kulturális intézmények decentralizációja biztosította önálló művelődéspolitika szavatolhatja a tömb- és a szórványmagyarság kulturális identitásának erősítését. Az RMDSZ továbbra is szorgalmazza az elkobzott egyházi vagyonok visszaadásáról szóló törvény maradéktalan alkalmazását. /Cseke Attila, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke: Az RMDSZ önkormányzati stratégiájáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

„Székelyföld mindig is román föld volt és lesz” feliratú plakátok bukkantak fel Kolozsvár forgalmasabb utcáinak hirdető oszlopain, az Új Igazság Fórum (FND) indítványára. A FND kolozsvári vezetője, Alexandru Santu közölte, rendelkeztek a polgármesteri hivatal engedélyével. Hozzátette: országszerte indítanak hasonló ellenkampányt, amelyet egy bukaresti pro-Szerbia tüntetéssel zárnak majd. Raimonda Boian, a polgármesteri hivatal szóvivője szerint azonban a plakátolásra nem volt engedély, így rövid időn belül eltüntetik a kiragasztott plakátokat. /Autonómia-ellenes plakátok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Kolozsvári politikai körökből kiszivárgott információk szerint Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselőt indítaná a Magyar Polgári Párt (MPP) kolozsvári polgármesterjelöltként a május 25-én esedékes helyhatósági választásokon. A politikus cáfolta, hogy vállalta volna ezt. „Nem tagadom, hogy az MPP képviselői megkerestek az előző hetekben, de arról nem tárgyaltunk, hogy vállalnám-e ezt a feladatot – nyilatkozta Kónya-Hamar Sándor. – Egyelőre egyetlen célom van, tisztességesen végigdolgozni a mandátumom hátralévő időszakát, aztán a nyáron majd eldöntöm, hogy a jövőben egyáltalán szeretnék-e aktívan politizálni. Tudomásom szerint a kolozsvári magyarságnak már van megfelelő polgármesterjelöltje László Attila személyében. ”Szász Jenő, az MPP elnöke elmondta, az MPP minden magyar többségű településen saját polgármesterjelöltet indít, és saját önkormányzati képviselő-jelöltlistát állít, Kolozsvár vonatkozásában azonban egyelőre nem döntöttek. „Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselővel konkrétan nem egyeztettünk a kérdésről, azt azonban kijelenthetem, hogy a Kolozs megyei politikust sosem tartottuk tőlünk távolinak” – fogalmazott a pártelnök. Az RMDSZ Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsának február 15-i ülésén döntés született arról, hogy László Attila, a szervezet Kolozs megyei elnöke lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje a kincses városban. /Gyergyai Csaba: Kónya cáfol. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Minden ötödik háromszéki dolgozik, legalábbis munkakönyve csak 41 722 felnőttnek van a megye 220 000-et meghaladó lakosságából. Ha ebből kivonjuk a mintegy negyvenezer kiskorút és egyetemistát, valamint az ötvenezer körüli nyugdíjast, kiderül, hogy csak minden harmadik aktív korú háromszéki dolgozik lakóhelye közelében, minden hetedik-nyolcadik állástalan, a többség pedig más megyében vagy országban keresi boldogulását. Vagy feketemunkával, noha ennek arányai a munkaügyi hivatal statisztikái szerint elenyészőek. /Demeter J. Ildikó: Minden ötödik háromszéki dolgozik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

Sürgősségi kormányrendelettel módosította február 21-én a kormány a határon túli román kisebbségekre vonatkozó törvényt. Az új előírások pontosabban rendelkeznek azon személyek köréről, akik jogosultak a román állam által biztosított támogatásokra. Ezek a támogatások, amelyek elsősorban a Romániával szomszédos államokban élő román állampolgárokat érintik, ösztöndíjak és román nyelvű iskolák létrehozásának finanszírozásában nyilvánulnak meg. Emellett a román állam támogat minden kivándorolt románt. A 2007-ben kihirdetett törvény egyébként jelentős számú jogot ír elő ezen állampolgárok számára, úgy mint a közművelődési intézményekbe való szabad bejutást, a romániai általános és felsőoktatáshoz való hozzáférést, a román nyelvi, kulturális, tudományos ismereteik bővítését szolgáló tanulmányi ösztöndíjak megpályázásának, továbbképzési formák kihasználásának lehetőségét. A törvény emellett lehetőséget biztosít a kisebbségben élő románok számára, hogy anyagi támogatást igényeljenek a lakhelyükön lévő kegyhelyek és az oktatási intézmények felújítására. A sürgősségi rendelet ugyanakkor a román állam kötelezettségeit is taglalja a határon túli állampolgárok nemzeti identitásának megőrzésében. /Nagy B. István: Határon túli románok: új törvény. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Magyar kezdeményezésre az Európai Parlament egyik szerve tényfeltáró missziót küld Csángóföldre, az ott élő csángók helyzetének tanulmányozására. Tabajdi Csaba EP-képviselő szerint az európai intézményeknek figyelemmel kell kísérniük a veszélyeztetett romániai csángó kisebbség sorsát. A csángók identitása – mondta – rendkívül összetett, de a magyar gyökerek egyértelműek. Javaslatára az Intergroup tényfeltáró missziót küld Csángóföldre, hogy pontos képet kapjon a csángók helyzetéről. Az ülésen Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke röviden bemutatta az idegen etnikai és nyelvi környezetben élő magyar népcsoport történelmét, nyelvét, műveltségét. Hangsúlyozta, hogy az asszimiláció kései stádiumába jutott népcsoport az európai kulturális örökség fontos része, amely megmentésre vár. Szerinte szorgalmazni kell a kisebbségben élő népcsoportok közjogilag szavatolt kulturális autonómia-intézményrendszerének létrehozását. /A csángó kisebbség ügye az Európai Parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Ferkó Zoltán tart beszámolót a moldvai zarándokútjáról február 24-én Kolozsváron. A rendezvény keretében bemutatják a Zarándoklat a moldvai magyar miséért című könyvet, amely útjáról készült. Ferkó Zoltán elmondta, hogy három évvel ezelőtt a második legkeletibb magyar településen, egy színmagyar moldvai faluban, Lábnyikban tanított. Ott felfigyelt arra, hogy a faluban mindig, mindenhol, mindenki mindenkivel magyarul beszélt, egyetlen hely volt kivétel: a templom. A hívek és a pap is tökéletesen beszélnek magyarul. A szentmise és az egyházi események viszont románul zajlanak. A keresztény egyháznak hivatása, hogy minden népnek a saját nyelvén hirdesse Isten Igéjét. Az alkotmánya is garantálja az ország területén élő nemzeti kisebbségek számára a nyelvi és vallási identitás megőrzéséhez való jogot. Ferkó Zoltán 4000 km-es bicikliútjával a moldvai magyarság anyanyelvű vallásgyakorlásának hiányára hívta fel a figyelmet. A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület és a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány segítette zarándoklatát, továbbá az imaháttér. A könyvbemutatók alkalmával egyre többen teszik fel a kérdést: hogyan járulhatnának ők hozzá a moldvai magyar mise ügyének sikeréhez. Ferkó mindig azt mondja: életében legalább egyszer mindenki látogasson el Moldvába. /Köllő Katalin: Életében legalább egyszer mindenki látogasson el Moldvába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

A suceavai törvényszék február 21-én kihirdetett ítéletében felmentette a korrupciós bűncselekmények és a szervezett bűnözés vádja alól Csibi Istvánt és hat bűntársát. A csíkszeredai üzletember ellen 2004-ben indított bűnvádi eljárást a korrupcióellenes ügyosztály, amely szerint Csibi éveken keresztül megvesztegette a Hargita megyei rendőrség, ügyészség és pénzügyőrség vezetőit, akik a kapott összegek és javak fejében szemet hunytak a Neptun-cégcsoport törvénytelenségei fölött. A nyomozati anyag keretében eredetileg az időközben elhunyt Nicolae Bleoju megyei főügyész és tíz rendőr ellen is vádat emeltek, ügyiratukat azonban később leválasztották a korrupciós dossziéról. A Hargita megyei pénzügyőrség ezúttal felmentett két egykori vezetőjéről, Moise Fluerasról és Stefan Goguról az ügyészek feltárták, összesen 400 ezer lej értékben fogadtak el kenőpénzt Csibitől. Ennek ellenére a suceavai törvényszék bűncselekmény hiányában mentette fel a Neptun-csoport tagjait a korrupció és a maffia típusú bűnszervezet működtetésének vádja alól. A törvényszék napirendjén ezenkívül öt másik Csibi-dosszié szerepel, az egyikben erőszakos fogva tartásért az üzletembert nem jogerősen hét év szabadságvesztéssel sújtották. /Felmentették Csibit. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkara az évtizedes hagyományoknak megfelelően az elmúlt években is indított néprajz–magyar szakot, azonban az idén végző hallgatók csak a jelenlegi tanév kezdetén szembesültek a ténnyel, hogy a bolognai rendszer bevezetésével, a három tanév lejártakor nem jutnak úgynevezett „szakpáros” diplomához. Ennek oka, hogy – a bolognai követelmények szerint – a néprajz és a magyar két külön tudományághoz, a társadalomtudományhoz, illetve az irodalomtudományhoz tartozik, így a bölcsészkar nem adhat oklevelet a társadalomtudományi karhoz tartozó néprajz, valamint az irodalomtudományhoz tartozó nyelv és irodalom szak elvégzéséről is. Emellett az is gond, hogy a néprajz főszakos hallgatók a magyar nyelvet csak másodszakként tanulták. Ez azt jelenti, hogy a néprajz főszakosok az idei tanév végén magyar nyelvből sem kaphatnak oklevelet. Elterjedt információk szerint az egyetem vezetősége megígérte, a minisztérium tervei szerint egy negyedik, szintén államilag támogatott tanévet írnak ki az érintett évfolyam részére, így a néprajz főszakosok felvehetik a magyar főszakon kötelező tantárgyakat, és ezekből levizsgázva magyar szakos diplomához is juthatnak. A diákok úgy tudják, a pótévet nem a következő, 2008/2009-es tanévben indítanák be, ugyanis az elképzelés szerint megvárnák a most másodéves, és a bolognai rendszerben csak néprajz szakot hallgató diákokat is. A felajánlás viszont nem elégítette ki az idén végzős, néprajz–magyar szakra jelentkezett hallgatókat, akik szerződésszegésnek nevezik az egyetem ígéretét. Nem értik, miért kellett a magyar főszak tárgyaiból is vizsgázniuk, ha diplomájukra nem kerülhet rá, hogy magyar nyelv és irodalom szakot is végeztek. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese elmondta: a tisztázatlan helyzet a hallgatók két csoportját érinti. Az elsőbe a mostani első- és másodévesek tartoznak. Magyari szerint mire ők végzősök lesznek, a most tapasztalható bonyodalom minden bizonnyal tisztázódik. A másik csoport esetében azonban sürget az idő, mert a 2006-ban és 2007-ben végzettek, valamint a 2008-ban végzők még mindig nem tudják, hogy milyen szakképesítés kerül a diplomájukra. A BBTE néprajz és antropológia tanszékének vezetője, Keszeg Vilmos nem részletezte az előállt helyzettel kapcsolatos álláspontját. Jelezte: az üggyel kapcsolatosan az oktatási tárcához fordultak. Magyari Tivadar cáfolta azokat az értesüléseket, hogy az egyetem egy negyedik, ingyenes tanév felajánlásával próbálná jóvátenni a hibáját. /Benkő Levente, Páva Adorján: Dupla vizsga, sima oklevél? = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

2005 októberében a Babes–Bolyai Tudományegyetem igazgatótanácsa a román mellé a magyar feliratok elhelyezéséről döntött. Ennek ellenére minden maradt a régiben, míg 2006 őszén a Bolyai Kezdeményező Bizottság két alelnöke, Hantz Péter és Kovács Lehel hozzá nem látott, hogy a döntésnek érvényt szerezzen. Az ezt követő eseményekről, beleértve a két fiatal adjunktus egyetemről való eltávolítását, a sajtó részletesen beszámolt. Megközelítőleg egy év múltán, 2007 szeptemberében, a felvételi vizsgák idején az egyetem épületeinek bejárata fölött román, magyar és német nyelvű üdvözlő felirat jelent meg. A 2005 októberében hozott döntés, netán Hantz Péter és Kovács Lehel tevékenysége utórezgéseként: „Isten hozott a Babes–Bolyai Tudományegyetemen!” Asztalos Lajos szerint a felirat szövege magyarul helyesen ez lenne: „Isten hozott a Babes–Bolyai Tudományegyetemre!” /Asztalos Lajos: A BBTE mint közlekedési eszköz? = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Kevés az a nép, melynek sorsa tragikusabb lenne a mienknél, talán csak az örményeké – jelentette ki Beder Tibor Megidézett múlt /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvének február 21-i telt házas bemutatóján Sepsiszentgyörgyön. /Váry O. Péter: Magyar mintás örmény cserepek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./

A nyolcvanadik életévét betöltött Bálint Lajos könyvtervezőt köszöntötték Kolozsváron, akit a kolozsvári Szabédi-házban kis ajándékokkal leptek meg, Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök, az est házigazdája pedig bejelentette, hogy a közművelődési egyesület életműdíjjal jutalmazza az ünnepeltet. Bálint Lajos egyetemet akart végezni. Nagy István rektor azt vágta a fejéhez: »Magának nem azért adtunk tandíjat, hogy tanuljon, hanem azért, hogy eltűnjön innen«. Tudniillik Bálint Lajos édesapját kulákká nyilvánították, akinek a fiát el kellett tiltani a képzéstől” – emlékezett Dávid Gyula. Bálint Lajos több évtizedes munkájának eredménye az a több mint ötezer könyv, amelyet megtervezett, és aki ezekből a kötetekből építi tovább várát. /Benkő Levente: Kötetekből épülő vár. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Marosvécsen a Kemény-kastély kertjében emlékeztek Wass Albertre, halálának tizedik évfordulóján az Erdélyi Magyar Ifjak. Körtesi Sándor, a szervezet marosvásárhelyi elnöke mondott beszédet. Kálmán Attila történelemtanár előadásában a Kemény családra és kastélyára, és természetesen Wass Albert e helyhez fűződő viszonyára is kitért Az előadás után az EMI vezetősége megkoszorúzta az író sírját, majd a jelenlévők a holtmarosi templomban Bartha József református lelkipásztor kíséretében tekintették meg Wass Albertnek a román hatóságok intézkedései révén templomba kényszerített szobrát. /Nagy Botond: Kemény földön, nagy hidegben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./

A Kolozsváron szerkesztett Korunk című folyóirat 2008/2-es számában a filmipar és filmművészet időszerű kérdéseit vizsgálja. A szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj akkor is figyelt az elszakított területek magyar irodalmára, amikor az még nem volt divat. A februári számban Vári Attila Ügynöklista című elbeszélése tanúsítja ezt a folytonosságot. Vári Attila erdélyi író, még ha Magyarországon is él, írásának színhely- és témaválasztása jelzi, nem szakadt el ihlető emlékforrásaitól. Lesz hasonló írás a márciusi számban is, akkor Csíki László novellájának közlését ígérik. A csíkszeredai Székelyföld 2-es számában olvasható Székely János: Esszé a fiamhoz című írása, mely 1981-ben jelent meg. A lapszámot a költő fia, Székely János Jenő szobrászművész munkáival illusztrálták. A magyarországi Gerendás Lajos az 1916-os román betörés homoródszentmártoni szenvedéseit tárta fel. A moldvai csángók lélekszámáról Seres Attila közölt tanulmányt. Hetedik évfolyamánál tart a Nagyváradon megjelenő Várad című folyóirat. A 2008/1-es szám mutatja a sokszínűségét. Pár szerző, pár cím: Balla D. Károly: Relaktív, versek Horváth Imre hagyatékából, Bogdán László regényrészlete, Gittai István, Fábián Sándor versei, a Fordítói műhelyben Christi Greller versei olvashatók Balázs Ildikó tolmácsolásában, a Törzsasztalban szerkesztett formában közlik Körössi P. József beszélgetését a Várad egyik legutóbbi vendégével, Csaplár Vilmos magyarországi regényíróval, Varga Gábor: Confessionis IV , Péter I. Zoltán: A Holnap centenáriuma. A diktatúra idején kevés magyarországi laphoz lehetett hozzájutni, járatni lehetett viszont a kárpátaljai magyar újságot (Kárpáti Igaz Szó), olvasni a Szabadkán megjelenő magyar hetilapot, a Hét Napot. A Hét Nap számon tartja az erdélyieket. Egyik tavalyi lapszámuk címoldalán a szentegyházi Gyermekfilharmónia látható, Székelyföld és Délvidék ölelkezése címmel képes riportban számoltak be az együttes vendégszerepléséről. Az egyes lapszámokban a délvidéki magyarság gondjait bemutató, a megmaradásukért folytatott elszánt küzdelmükkel foglalkozó írások az érdekesebbek. Dicséretes konoksággal folytatja a Művelődés című közművelődési folyóirat kiadását a Szabó Zsolt vezette szerkesztőség. Legutóbb a 2007/11-es szám érkezett meg Csíkszeredára, a Hargita Népe szerkesztőségébe. Ebből néhány cím: Sas Péter: In memoriam Kós Károly, Vas Géza: Volt egyszer egy Kalotaszeg, Szémán E. Rózsa: Báthory Napok, Kolozsi Gergely István: Petőfi Sándor látogatása, sétája Szamosújvárt, Szabó Emília: Árpád-házi Szent Erzsébet az irodalomban. Lexikonnal ér fel a Művelődés tavalyi összevont lapszáma az Erdélyi Mezőségről. A kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2006-os Mezőség-konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza, kiegészítve a Mezőségről rendezett marosvásárhelyi tapasztalatcsere néhány népesedési, településfejlesztési, környezetföldrajzi témájú írásával. /Borbély László: Látókörünket tágító folyóiratok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./

Megjelent Bod Péter önéletírása című könyv a marosvásárhelyi Mentor Kiadó Erdélyi ritkaságok sorozatának második köteteként, amelyet a vásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban mutatott be Káli Király István, a kiadó igazgatója és Szőcs Katalin szerkesztő. Az 1712-ben Felsőcsernátonban született Bod Péter élete ma is példaértékű lehet az erdélyi értelmiségiek számára. Bod Péter pap volt és író, aki a lelkészi tevékenység mellett a könyvkiadást és könyvterjesztést tartotta a legfontosabbnak. Önéletírásában, amely korának egyik jelentős dokumentuma, saját személyével keveset foglalkozott, de pontosan lejegyzett minden eseményt, ami környezetében, családjában, ismerőseivel történt. Az Erdélyi ritkaságok sorozatot a kiadó 20 kötetesre tervezi, a könyvek 2012-ig jelennének meg. Fennállásának 15. évfordulóját ünnepli idén a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. A néprajz forrásai és a könyvkiadás címmel kerekasztal-beszélgetést szerveznek, illetve bemutatják Magyar Zoltán Tetűbőr belezna és András Erzsi Erdei Kedvemre való, hogy meséljek című köteteit. A rendezvényen András Erzsi Erdei, Hideg Anna és Kisláposi András adatközlők is jelen lesznek a könyvek bemutatásakor. Márciusban az Erdélyi testamentumok harmadik, majd A Székely Székek a XVIII. században első, Marosszéket 1701–1722 között bemutató kötetét ismertetik. /Antal Erika: Bod Péter példája. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

„Minden ember költő. Mi magunk vagyunk a csoda, a megélés. A költészet sokkal több, mint leírt vers, ami azáltal válik konkréttá, hogy nem tudjuk megállítani az időt” – vélekedett Halmosi Sándor budapesti költő, műfordító február 20-án Sepsiszentgyörgyön, ahol Demény Péter kolozsvári költővel tartották meg felolvasókörútjuk első találkozóját. Az alkotók immár öt éve olvasnak fel együtt, s ilyenkor elhozzák a legújabb köteteiket is. Demény Péter költőként közel tíz évig hallgatott. Ezúttal azonban magával hozta a tavaly év végén megjelentetett A fél flakon /Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című verseskötetét is. Halmosi Annapurna déli lejtőin (szeretők könyve) című alkotásának passzusaival ismertette meg a szentgyörgyi olvasókat. /Illyés Judit: A költészet „érintése”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

„Az emlékező Udvarhely” (Udvarhelyszék Jövőjéért Egyesület, 2007, Székelyudvarhely) című kötet Novák Károly István rádióriportjainak szerkesztett változata, amelyek 2002–2003-ban hangzottak el a Star Rádióban, a régi és a jelenlegi udvarhelyi közélet kiemelkedő egyéniségeinek a megszólaltatásával. A beszélgetések átfogják a székelyudvarhelyi közélet fontosabb XX. századi momentumait, a „békebeli” időktől egészen a 90-es évek közepéig, gyakran élesen kritizálva a jelent. Ezek a megemlékezések felelevenítik a múlt századi város közéleti és közművelődési életét: a táncházmozgalom és a népszínház megalakulásának körülményeit, az intézményes udvarhelyi képzőművészet megszületését, a kórusmozgalmat, de a korabeli sportéletet is. /Asztalos Attila: Mementó, avagy Udvarhely eladó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 22./

David Rodearmel, az amerikai külügyminisztérium vallásszabadságot monitorizáló ügyosztályának (US State Department, Office of International Religious Freedom) vezetője február 21-én Washingtonban fogadta Antal Jánost, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadótanácsosát. Antal a vallásszabadság útjában álló romániai akadályokról tájékoztatta a magas rangú politikust, kiemelve az egyházi ingatlan-restitúció régóta vajúdó kérdését. /Amerikában az egyházi javak restitúciójáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Harmadszor rendezték meg a Bod Péter Napokat Marosvásárhelyen. Az idei rendezvény központi témájául a szeretetszolgálat kérdését választották. Az első napon, február 20-án előadások hangzottak el, majd bemutatták a Bod Péter önéletírása című kötetet és fényképkiállítást nyitottak meg. A szervező, dr. Ábrám Zoltán, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ igazgatója három előadót hívott meg, akik az egyházon belüli diakóniáról beszéltek. A 18 évvel ezelőtti változás után romjaiból kellett újraépíteni a szeretetszolgálati hálózatot, emelte ki dr. Bustya Dező nyugalmazott lelkész. Megnyílt Pálosi Ferenc fényképkiállítása. A Bod Péter Napok február 21-én a jelent számomra a szeretetszolgálat? című pályázat nyerteseinek díjazásával zárultak, amit dr. Dienes Sándor előadása, a Református Asszisztensképző Iskola tanárainak műsora és farsangi mulatsága követett. /Mezey Sarolta: Bod Péter Napok harmadszor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Február 15-én a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság rendhagyó összejövetelén az alakulat egyik vezető mindenese, Fülöp Géza volt főszerepben új kötete, a Hol keressem? Hogy keressem? /Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest/ bemutatása alkalmából. A szerzővel Nagy Miklós Kund beszélgetett, majd a KZST elnöke, Csíky Boldizsár zeneszerző előadóművészeket jelentett be. Iordache Beatrix énekművész a zongorista Nyágai István kíséretével Láni Oszkár egyik szép dalát szólaltatta meg. Láni Marosvásárhely zenei életének hőskorában vált a város egyik jelesévé. Fülöp Géza szokásához híven fontos könyvet írt, tankönyvvel rukkolt elő. Hol keressem? Hogy keressem? címmel az információkeresés kulcskönyve, egy művészeti értekezés és a szakirodalom-kutatás bányászati útmutatója egyszerre. Fülöp Géza könyve elméleti segédkönyv, rendszerező tankönyv. /Sebestyén Mihály: KZST-esten az információ nyomában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Szerzőit köszönti a 15 éves Mentor Kiadó, tájékoztatott Káli Király István, a működése során több mint 500 publikációt megjelentetett Mentor Kiadó igazgatója. A Mentor köszönti a néprajztudomány mestereit című – rendezvény február 22-én volt Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Az előadást február 23-án megismétlik Marosvásárhelyen. Bemutatják Magyar Zoltán: Tetűbőr belezna. Ördöngösfüzesi népmesék és egyéb történetek című munkáját, melynek forrásanyaga Hideg Annától és – a népművészet érdemes mestere címmel kitüntetett – Kisláposi Andrástól származik, illetve András Erzsi Erdei Kedvemre való, hogy meséljek című művét. A falujában hivatásos népi íróként tevékenykedő Erdei alkotása az Emberek és kontextusok című sorozat első kötete. A 30 kötetnyire tervezett sorozat valamennyi publikációjához a tervek szerint DVD-n csatolják majd az illető népi író teljes életművét. A történészek rendezvényén majd bemutatják az Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660 között című művet, az Erdélyi testamentumok sorozat 3. kötetét, melyet Tüdős Kinga rendezett sajtó alá, illetve a Székely székek a XVIII. században sorozat első publikációját, a Pál Antal Sándor által szerkesztett Marosszék 1701-1722 között című kiadványt. /Nagy Székely Ildikó: Szerzőit köszönti a 15 éves Mentor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Negyven éve, 1968. február 23-án jelent meg a Hargita Népe lapelődje, a Hargita első száma. Borbély László másodmagával indulása óta, most már csak nyugdíjasként, a lapnál dolgozik. Csapatostól jöttek annak idején ide az egyetemről, Balogh Edgár publicisztikai szemináriumából. Négy-öt kollegájával Borbély László már három évvel korábban államvizsgázott, mások egyenesen az egyetem padjaiból érkeztek Csíkszeredába. 1968-ban a megyésítéssel magyar nyelvű napilapok indultak az országban. Később a Hargita Kalendárium megjelenése tovább növelte a szerkesztőség tekintélyét. Hiánypótló néprajzi, helyismereti, történelmi írásokhoz jutott a Kalendáriumban az olvasó. Az alapító főszerkesztő, Albert Antal érdeme, hogy külmunkatársként neves publicistákat, írókat foglalkoztatott. Szabó Gyula folytatásokban közölt regénye, Székely János műterem-látogatásai, Beke György riportjai színvonalas olvasnivalót jelentettek. Egy idő után a hatalom pártkatonákat küldött a szerkesztőségbe. Nagy érvágást jelentett később a napilap megszűntetése, hetilappá zsugorítása. Azután megint napilap lett a Hargita. Az utolsó években megtiltották a magyar helységnevek használatát. Az 1989-es változás után többségi akarattal főszerkesztőnek választották meg Borbély Lászlót. /Borbély László: 1968. február 23-án jelent meg lapelődünk, a Hargita első száma. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./

A Szórvány Alapítvány által kezdeményezett regionális honismereti projektben részvevő vajdasági és a temesközi fiatalok által készített rajzokból, fényképekből, esszékből nyitottak kiállítást február 22-én Temesváron, az Ifjúsági Házban. Bodó Barna alapítványi elnök mondott beszédet. Az alapítvány tavaly indította el a Bega és Temes – Ami összeköt című projektjét, amelynek az a célja, hogy a jelenlegi román-szerb határ két oldalán, a két folyó mentén található, de közös történelmi múlttal rendelkező települések fiataljait hagyományaik megőrzésére, a „szomszédok” megismerésére serkentsék, s egyben a regionális identitásra neveljék. A PHARE-finanszírozású tervben a délvidéki, lukácsfalvi Fehér Tó Hagyományőrző és Környezetvédelmi Egyesület a temesváriak partnere. /Pataky Lehel Zsolt: A Bega és a Temes mint kapocs. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Az Erdélyi Művészet című képzőművészeti folyóirat legújabb, 28. száma többek között a kolozsvári Gally A. Katalin művészi világába nyújt bepillantást és a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem monumentális kerámia szakát végzett pályakezdő művész, Berze Imre Barabás Miklós galériabeli kiállítására reflektál. A székelyudvarhelyi akvarellista, Kalló László képeiről a lap főszerkesztője, Veres Péter írt. Lóránth László – Sümegi György: Nagy István című kötetét Bölöni Domokos méltatta. Folytatódik a lapban Biró József Erdélyi kastélyok című sorozata. A székelyudvarhelyi Litera-Veres Könyvkiadó gondozásában a folyóirattal együtt jelent meg a Pro Memoria sorozatban a Nagy István a magyar sajtóban című kötet, amelynek anyagát Sümegi György magyarországi művészettörténész válogatta. /Művészeti kalandozások térben és időben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Kulturális híreket, kortárs magyar drámákat és írásokat kíván közkinccsé tenni a mostantól megújult formában, közszolgálati internetes oldalként működő romániai magyar hírportál, melynek tartalmi gazdagsága egyedülálló az erdélyi magyar kulturális életben. A www.szinhazportal.eu internetes oldal az Aradi Kamaraszínház hivatalos honlapjából fél év alatt valódi ,,sajtótermékké" nőtte ki magát. A honlapot Gujdár Gabriella, a romániai Új Magyar Szó volt szerkesztője és az MTV volt aradi, illetve bukaresti tudósítója, Tapasztó Ernő színész, rendező és újságíró, valamint Fekete Réka, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház volt munkatársa szerkeszti. Naponta frissülő hírekkel, rendszeres kulturális írásokkal összművészeti tájékozódási lehetőséget biztosítanak az olvasóknak. Az egyik legeredetibb ötlet a portálon beindított és a romániai magyar online kulturális médiában egyedülálló rádiószínház, amelyet Zsehránszky István színházkritikus, a román közszolgálati rádió magyar adásának színházi szerkesztője gondoz. Az érdeklődők hamarosan a színházi élettel kapcsolatos videoanyagokat is találnak majd ezen a helyen. /Garzó Ferenc: Új kulturális portál született. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./