Kolozsváron Márton Áron püspökre emlékeztek a Szent Mihály egyházközség, valamint az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében. A zsúfolásig megtöltött teremben büszkén emlékeztek arra, hogy Márton Áron itt teljesített szolgálatot, előbb a fiatalok, a főiskolások és egyetemisták, az értelmiség lelki vezetőjeként, majd közösségépítő plébánosként, itt szentelték püspökké 1939. február 12-én. Kovács Sándor főesperes-plébános felelevenítette a kivételes életpálya fontosabb állomásait. A székelyudvarhelyi Nagy Zoltán hitoktató szorgos munkával remek hang- és képanyagot gyűjtött össze, amelyek segítségével a nagy püspök és példakép alakját idézte 550 fotóval, köztük kordokumentumokkal és korabeli tanúk vallomásaival. Kovács Sándor bemutatta Márton Áron keresztség, hit témában elmondott beszédeiből készült kötetet, amit dr. Marton József egyetemi professzor gyűjtött és szerkesztett egybe a Márton Áron hagyatéka sorozat 3. köteteként. /Bodó Márta: Jó atyánkra emlékeztünk. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./

Január 19-én meg nyílt a Szatmárnémetiben a magyar ajkú görög katolikus templom közösségi termében Csomafáy Ferenc Erdélyi arcképcsarnokom című fényképkiállítása. A fotóművész a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Mindezek mellett megtanulta a fényképészetet is. Szakterülete a fotóriport és a színházi fotó. Mostani kiállításán harminchat olyan arc sorakozik, akik utat mutattak a romániai magyarságnak a két világháború és a diktatúrák idején is. Egy részük (Kós Károly, Gál Ernő, Márton Áron, Berde Amál, Szabó T. Attila) már a két világháború közti időben ott állt a tornác küszöbén, a fiatalabb nemzedék pedig az ő példájukon nőtt fel, majd csatlakozott hozzájuk, vált maga is követendő példaképpé (Kányádi Sándor, Szász János, Cseh Gusztáv, Beke György). Csomafáy Ferenc elmondta, hogy képei beszélgetés közben készültek. /Csirák Csaba: Erdélyi arcképcsarnokom. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./

Fiedler István püspöknek /Nagybecskerek, 1871. okt. 14. – Nagyvárad, 1957. okt. 25./, az egyesített szatmári és váradi római katolikus egyházmegye első főpásztorának állított emléket Fodor József pápai prelátus, nagyprépost, a nagyváradi egyházmegye általános helynöke a Szent László-könyvek sorozat 2. kötetében. 1930. június 5-én a Szentszék egyenrangúként egyesítette a szatmári és a váradi római katolikus püspökségeket /a 900 éves nagyváradi egyházmegyét a 100 éves szatmárival/. Abban az időben Romániában a helységek nevét hivatalos iratokban csak román nyelven használhatták: így az egyesített két egyházmegye neve Satu Mare si Oradea-i római katolikus püspökség lett. Piusz pápa 1930. október 16-án Fiedler István temesvári kanonokot nevezte ki az egyesített egyházmegyék első és egyetlen püspökének – lévén, hogy nem volt utóda ilyen címen. Fiedler István több helyen volt káplán, majd hittanár, újabb hat évig a temesvári papi szeminárium spirituálisa. 1916–1923 között esperes-plébános Resicabányán. 1923-ban Glattfelder Gyula csanádi püspök kinevezte temesvári székesegyházi kanonokká, a temesvári teológián pedig átvette az erkölcstan és lelkipásztorkodás-tan tanítását. 1926-tól az egyházmegye általános helynöke. 1930-ban szentelte püspökké Angelo Maria Dolci apostoli nuncius-érsek, társszentelők gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi és Pacha Ágoston temesvári püspökök voltak. Fiedler István Erdélyi Lapok címmel országos katolikus napilapot indított, egyesítette a papnevelő intézeteket úgy, hogy az I–II. évfolyamot Szatmárra, a III–IV. évfolyamot Váradra helyezte át. A román sajtóban támadták, követelve, hogy fosszák meg püspöki székétől. 1939. november 8-án lemondott püspöki székéről, cserébe azért, hogy az ún. Rongyos Gárdában való részvételük miatt letartóztatott papjait ne ítéljék halálra államellenes összeesküvés vádjával. Haláláig – 18 éven át – a legnagyobb visszavonultságban élt. Az 1947 utáni időszakban Fiedler István volt az egyedüli püspök, akit a kommunista hatalom nem börtönzött be, mert nyugdíjas volt. Mint egyedüli apostolutód, bérmált és papokat szentelt Nagyváradon és Gyulafehérváron. /Fodor György: Isten országáért dolgozott és szenvedett. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./

Az autonómia támogatását kérték az Európai Parlament (EP) magyar képviselőihez, a romániai politikai elithez és a magyarországi vezetőkhöz intézett üzenetükben február 23-án Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tisztújító küldöttgyűlésének résztvevői, akik Izsák Balázs személyében új elnököt választottakA történelmi hagyományú székelyföldi közigazgatási egységek, a székek képviseletében jelenlévő 175 küldött közleményében arra hívta fel az EP magyar képviselőit, hogy a leghatározottabban képviseljék az autonómia különböző formáinak ügyét. A romániai politikai elitet és a romániai közvéleményt felszólítják, hogy vegyék figyelembe a székelység, az erdélyi magyarság akaratát. Az anyaország vezetőinek szóló üzenet lényege pedig az, hogy az autonómiatörekvések felvállalása immár nem pártpolitikai mérlegelés kérdése, hanem „az erdélyi magyarság jövőjének kategorikus imperatívusza”. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését arra kérik az SZNT küldöttei, hogy nevezzen ki jelentéstevőt a székelyföldi őshonos, egy tömbben élő, magyar önazonosságú székely nemzeti közösség általános helyzetének felmérésére, az autonómiaigény megvizsgálására. Fodor Imre, a leköszönő elnök felidézte: a 2006 decemberétől 2008 februárjáig tartott „népszavazás” során (nem hivatalos népszavazásról, inkább sajátos közvélemény-kutatásról volt szó) a csaknem 210 ezer megkérdezett székelyföldi legnagyobb része megerősítette, hogy élni akar az önrendelkezés jogával. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, európai parlamenti képviselő kifejtette: Székelyföldnek nem szabad magába zárkóznia, nem szabad hagyni, hogy Románia „gyomrában” megemésszék. Bírálta Románia „homogenizáló és asszimiláló” politikáját, akárcsak az RMDSZ-t, amely szerinte olykor segédkezet nyújt ebben. A Magyar Polgári Párt (MPP) „paradigmaváltásra” készül a romániai magyar közéletben, Székelyföldre kívánja helyezni a hangsúlyt, a tavaszi helyhatósági választásokra megújult programmal kíván előállni – mondta február 23-án Sepsiszentgyörgyön Szász Jenő, a párt elnöke. Szász Jenő szerint meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy létrejöjjön egy találkozó Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Gernyeszegen közösen leplezhetnék le Bethlen István volt miniszterelnök nemrég ellopott, de újraöntött és a helyére visszaállított szobrát. Gémesi Ferenc, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára is felszólalt. Kifejtette, a magyar kormány számára soha nem volt pártpolitikai mérlegelés tárgya az autonómia ügye, hiszen programjában rögzítetten támogatja az európai elvekre alapozó autonómiatörekvéseket. Gémesi Ferenc az MTI-nek hangsúlyozta: nem elegendő kinyilvánítani az autonómiát, annak megvalósításáért az érintetteknek nagyon sokat kell tenniük, megértetve törekvéseiket a többséggel, megszerezve az ő támogatásukat is. Antal Árpád RMDSZ-es képviselő kijelentette: Székelyföld 1989 után gazdasági embargónak volt kitéve. Hozzátette: Hargita és Kovászna megyét militarizálták. Szerinte nem természetes, hogy a közel hetvenezres lakosú Sepsiszentgyörgyön a csendőrségnek több ezer alkalmazottja legyen, akiknek még 5 százaléka sem magyar. /Az autonómia ügyéért száll síkra az SZNT. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Ioan Solomon, a Hargita és Kovászna megyei Polgári Fórum elnöke hangsúlyozta: Hargita és Kovászna megye gondjairól tájékoztatta az államfőt, a két megyében ugyanis etnikai tisztogatás tapasztalható, melynek véget kell vetni. Solomon tájékoztatása szerint Traian Basescu államfő megerősítette e gondok létezését, és arról tájékoztatta, hogy a román államnak közbe kell lépnie egy stratégia kidolgozásával, mely azonban nem a magyarok ellen, hanem a románság diszkriminációjának megszüntetéséért készülne. Uszításnak és feszültségkeltésnek nevezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómia-törekvéseit Traian Basescu Kovásznán tett nyilatkozatában. Az elnök szerint az ilyen alkotmányellenes igények jelenleg mindössze azt mutatják, hogy az ilyen nyilatkozatok szerzői nem óhajtják a kölcsönös egyetértést. Azt illetően, hogy az SZNT az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésétől (APCE) kér jelentéstevőt Székelyföldnek a magyar közösség helyzetének és az autonómia iránti igény felméréséért, a román államfő azt mondta: „úgy tűnik, az urak Kirgizisztánban érzik magukat, és nem tudják, hogy Románia már belépett az Európai Unióba, következésképp megfelelt a szükséges elvárásoknak”. Arra a felvetésre válaszolva, hogy Magyarország támogatásáról biztosította a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiatörekvéseit, Traian Basescu kifejtette: kételkedik afelől, hogy a magyar kormány megengedi magának a román belügyekbe való beavatkozást. /Traian Basescu Háromszéken. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./

A marosvásárhelyi Izsák Balázst választotta elnökéül a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tisztújító közgyűlése, amely Sepsiszentgyörgyön ült össze. A rendezvényen Tőkés László püspök, EP-képviselő bejelentette: megrendezni készülnek a Kárpát-medence magyar szervezeteinek autonómiatanácskozását. Fodor Imre beszámolójával kezdődött az ülés. „Sok vitával, de különösebb hiba nélkül dolgoztuk végig az elmúlt másfél esztendőt – fogalmazott a Csapó József elnök távozása óta az elnöki tisztséget ideiglenesen ellátó Fodor. Tőkés László kijelentette, igyekezett eleget tenni a szervezők meghívásának, annál is inkább, mivel 2003 óta ez az első küldöttgyűlés, amelyen részt vehet. „Az erdélyi magyarság összefogásának, egységének állandó tudatosítása mindennél fontosabb – fogalmazott Tőkés. – Autonómiatörekvéseinkben a mozdonyszerepet pedig változatlanul a Székelyföldnek kell betöltenie. ” /Csinta Samu: Izsák Balázs az SZNT élén. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

Traian Basescu államfő szerint Koszovó és a Székelyföld között nem lehet párhuzamot vonni. Azonban a székelyföldi románok képviselői a Kovásznára látogató államfővel folytatott találkozójukon továbbra is a magyarok által állítólag elnyomott helyi románság sérelmeit sorolták, és a koszovói függetlenség kapcsán szított kisebbség-, sőt konkrétan magyarellenes hangulatkeltés sem csillapodott. Az államfő nem véletlenül épp most utazott Székelyföldre, amikor a kedélyeket felzaklatták a balkáni események. Az sem véletlen, hogy az államfői vizit a Székely Nemzeti Tanács küldöttgyűlésével azonos időpontra esett. Basescu megismételte: Székelyföldnek sem lehet nagyobb autonómiája, mint Calarasi-nak. /Balogh Levente: Nem kispálya. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

Megállapodás körvonalazódik az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) és a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) között a parlamenti választások idő előtti megrendezéséről, ami a két alakulat esetleges koalíciós együttműködésének lehetőségét is előrevetíti. A PSD országos tanácsának ülésén határozat született arról, hogy a párt előrehozott választásokat szorgalmaz. /Előremenekül a PSD. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

Február 23-ra összehívták az újszentesi RMDSZ-szervezet közgyűlését, amelynek napirendjén Szilágyi Géza polgármester és az RMDSZ-es tanácsosok négyévi munkájának a kiértékelése és a mozgóurnás előválasztás előkészítése szerepelt. A beszámolóból kiderült: az egyre inkább városiasodó, hivatalosan 2780 lakosú, de már 2200 portát számláló Újszentes robbanásszerűen fejlődik. Tavaly 1760 településrendezési bizonylatot és 880 építési engedélyt adott ki a községháza. 600 magánvállalkozást, köztük öt panziót jegyeztek be. Az utóbbi négy év kiemelkedő teljesítménye az új iskolaépület, melyben 280 helybeli és környékbeli gyermek tanul. Az RMDSZ-es többségű önkormányzat támogatta a polgármestert. /Pataki Zoltán: Újszentesi sikertörténet: Oroszlánrésze van a magyar többségű önkormányzatnak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

„Kájoni szellemében szeretnénk továbblépni, hogy széles látókörű, európai intézménnyé váljon a könyvtárunk” – jelentette ki Kopacz Katalin, a Kájoni Jánosról elnevezett Hargita Megyei Könyvtár igazgatónője a névadó ünnepségen. Az igazgatónő kiemelte: bővíteni szeretnék tevékenységeiket, egy ideje könyvek házhoz szállítását biztosítják fogyatékkal élők számára, a látássérültek hangoskönyvekhez juthatnak a könyvtár segítségével, valamint létrehoztak egy számítógépes termet is. /Székely Zita: Kultúraterjesztés Kájoni János szellemében. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

Február 25-én lesz Benkő Samu nyolcvanéves. Egy Kis-Küküllő menti székely falucskában látta meg a napvilágot; menetelt a „fényes szellők” csapatában, a Móricz-kollégisták között; volt Gaál Gábor tanítványa, majd tanársegédje, végül egy akadémiai kutatóállás íróasztala mellett állapodott meg, hogy több mint fél évszázad céltudatos munkájával létrehozza azt az alkotóműhelyt, amelyet, számon tarthatunk az erdélyi magyar „egyszemélyes intézmények” sorában, írta róla Dávid Gyula. Művészettörténész felesége és fia nevéhez szintén rangos könyvek, az erdélyi régészet és középkorkutatás alapművei kapcsolódnak. Benkő Samu tanácsosként állt Domokos Géza mellett a Kriterion Könyvkiadó szellemi teljesítményei körüli bábáskodásban, ott volt 1989 karácsonyán a kolozsvári Hívó szót megfogalmazók között, s nem sokkal utána az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraalakításánál, majd egy ideig a tudós testület elnökeként. Azután visszatért az íróasztala mellé. Erdélyi filozófia, erdélyi történelem az a két terület, amelynek művelésére vállalkozott, továbbá Bolyai János vallomásainak kibetűzésével és elemzésével, továbbá az erdélyi 48-nak a hivatalos román dokumentum-korpuszból kirekesztett forrásértékű iratanyagát tette közzé. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Apor Péter, Bod Péter, Bölöni Farkas Sándor, Bolyai Farkas és János, Köteles Sámuel, Széchenyi István, Kemény Zsigmond, Orbán Balázs, Újfalvi Sándor, Kós Károly, Szász Pál, Bánffy Miklós, Márton Áron, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Nagy Géza – csak néhány név azok közül, akiknek életét és művét beépítette a kisebbségi közgondolkodás pillérei közé. Benkő Samu Alkalmak és szavak című kötetének előszavában ezt írta: „A szavak egymás mellé illesztésében elsősorban erkölcsi parancsnak engedelmeskedtem... Mindig boldogsággal töltött el, ha bárhol megbizonyosodtam az erkölcsi erőfeszítés diadaláról, és a magam dolgaira tekintve szívből örvendtem, ha a szavaimból összeálló monológ itt-ott visszhangra talált, vagy ha egyszer-másszor éppen dialógussá sikerült terebélyesednie. ” /Dávid Gyula: Az értelemformáló sors tudós faggatója. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Megjelent A sztálinizmus irodalma Romániában /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című tanulmánykötet, Balázs Imre József szerkesztésében. A tanulmányok a kolozsvári Sapientia – Kutatási Programok Intézete támogatásával készültek. A kötetről Szőcs István fejtette ki véleményét. Gheorghiu-Dej látszólagos sztálinizmusának titkai a mai napig feltáratlanok. Miként volt lehetséges, hogy míg az összes szovjet csatlósállamban a moszkovita frakció, amelyik a háború éveit Moszkvában vészelte át, kinyírta a honi gárdát, azokat, akik odahaza harcolták és szenvedték végig a fasizmus korszakát; ez alól az egyetlen kivétel volt Románia, Lásd a Pauker-Luca ügyet. A román kommunista vezetés titokban már 1953-ban létrehozott egy olyan szervet, amelynek feladata volt titokban elhárítani a szovjet befolyást, ahol csak lehet. Gheorghiu-Dej rendszere „ellensztálinizmus” volt, erős nemzeti vonásokkal. A korszak íróinak helyzetéről, életéről kellett volna többet írni, jegyezte meg Szőcs István A sztálinizmus irodalma Romániában című tanulmánykötetről, ehelyett olyan személyekről esik szó a tanulmánykötetben akiknek inkább kuriózumgyűjteményekben volna helyük, mint például a Fáskerthyeknek, az Aszódiaknak. A kötet szerzői „egybemossák az írókat nem is a műkedvelőkkel, hanem egyrészt a kontárokkal, másrészt a közművelődés hivatalsegédjeivel. ”A mai kritikusoknál ilyen őrszavak szerepelnek, mint referencia, kód, trend, retorika, munkás-szubkultúra stb., ugyanúgy alkalmazzák a divatos filozófusok vagy „antropológusok”, megállapításait, mint régebben a marxista szerzőket, „nem az elemzés kiindulópontjaként, hanem védőmázként bevonva vele a szöveget” – állapította meg Szőcs István. Nagy István munkásíró „nem csak íróként volt kreatúra. Mint ‘munkáshős’, munkásértelmiségi, majd mint kommunista közéleti személyiség is kreatúra volt. ”1956 kora őszén Szőcs István olvasta Nagy István egyik cikke korrektúralevonatában ezt a kitételt: A trianoni határ azért igazságtalan, mert azontúl is élnek – románok!... E mondatot aztán a cenzúra törölte, Herédi Gusztáv figyelmeztetésére. Nagy István egy alkalommal nem találta megfelelőnek Méliusz József versét, ezért kiegészítette: Leplezzétek le / leplezzétek le / az imperiálistákat / az imperiálistákat. Utána Szőcs István izgatottan várta: mit fog szólni Méliusz a verse megfejeléséhez? Semmit sem szólt, sőt, így vette fel következő kötetébe. És Nagy Istvánt kinevezték a Bolyai Tudományegyetem rektorává! Majd „kinevezték a Román Tudományos Akadémia tagjává, mint magyar szellemi nagyságot!”A tanulmánykötet szerzői „a diktatúrakorszak jellemzésénél éppen a kisebbségi mivoltból indulnak ki, azon belül is a primitivizmus és a parodizálás érdekli őket”. Ha meg akarja érteni az ember, hogy mi a sztálinizmus, akkor a diktatórikus korok legjellemzőbb közös vonásainak bemutatásával kell kezdeni, nemcsak az írók, költők szövegeinek felidézésével, fejtette ki véleményét Szőcs István. „A kisebbségek és a diktatúra viszonya mindig is sajátos volt, különbözött a diktatúra és a többség viszonyától. ” „A magyar kisebbségi politizálás félezer éves hagyománya az egy hazáért két pogány közt helyzet. ” A „második világháború után a magyar nemzetiségi „végeken”, amikor éppenséggel a sztálinizmushoz kellett védelemért folyamodni a poszt-kisantant szomszédság ellenében, amely végül is szintén csak minimálisnál kevesebb oltalmat szándékozott nyújtani. ”A tanulmánykötet „szenvtelen tárgyilagossággal foglalkozik a sztálinistának nevezett korszak irodalmával”. A „tárgyilagosság azonban nem meggyőző, mert nincs mögötte megértés, beleérzés, sem a korba, sem a szerzőibe. ” Hogyan voltak képesek így írni ebben a korban? A válasz: „így kellett, mert így lehetett.” „Kisebbségi irodalomra a rendszernek is szüksége volt, mert bizonyítani is kellett: lám, ezek itt lent – féltő gondoskodásunk alatt – élnek! És a kisebbségnek is szüksége volt irodalomra, mint annak jelzésére, hogy akárhogy is nézünk már ki, de azért még vagyunk. ”/Szőcs István: A múlt idők setét virága I. = Helikon (Kolozsvár), jan. 25., II. – febr. 10., III. – febr. 25./

A legnagyobb baj a mostanában nyilvánosságra került „besúgó-ügyekkel” kapcsolatban az, hogy rész-információkon alapulnak, írta Dávid Gyula. Nem mindegy, hogy valaki önként, az első pofonra, vagy alapos verés és nem csak morális, hanem fizikai fenyegetés után írja-e alá a „vállalási nyilatkozatot”. Az sem mindegy, hogy valaki a „szolgálat” megtagadásának egy másik módját választja (elpusztítja magát, mint ahogy Szilágyi Domokos tette). Dávid Gyula hét évig volt börtönben, neki is felajánlották, hogy írja alá a nyilatkozatot, tudja, hogyan történt mindez. A besúgó-ügyekben alig esik szó a „tartótisztről”. „Hol van a Szilágyi Domokos (és nem folytatom a névsort) dossziéja? Ki járta végig az ő útját a benne lévő iratok (és a hozzájuk fűzött utasítások) alapján? Mikor fogunk beszélni az ő ‘tartótisztjeiről’ is?” – kérdezte Dávid Gyula. A Securitate feladata volt, hogy az egész romániai társadalmat a kezében tartsa. Az egész társadalmat a kollektív félelem légkörében atomjaira verték szét. És ez az erkölcsi bomlasztás tovább folyik, a „leleplező” kiszivárogtatásokkal. Nem a tartótisztek neve kerül elő és nem az aljas indítékból történt besúgók névsora, hanem „olyanok ‘besúgói’ múltja kerül reflektorfénybe, akiket (egészen más érdemeikért) tiszteltünk, akikre felnéztünk” – állapította meg Dávid Gyula. Az emberek nem veszik észre, hogy „sokkal körmönfontabb módon, mint 89 előtt, folytatódik a mi kicsi társadalmunk morális felbomlasztása”. Ne engedjük manipulálni magunkat, figyelmeztetett Dávid Gyula. /Dávid Gyula: Nem mentőöv és nem besúgóknak. = Helikon (Kolozsvár), febr. 10./ Idézetekkel ismertette Bölöni Domokos – B. D. : Lapozó. Ne engedjük manipulálni magunkat! (Dávid Gyula: Nem mentőöv és nem besúgóknak, HELIKON, 2008. február 10.) = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, az EMNT alelnöke a vele készült beszélgetésben rámutatott, két okra vezethető vissza Traian Basescu államfő székelyföldi látogatása. Közvetlenül Koszovó függetlenségének kikiáltása utáni nyilatkozatában székelyföldi etnikai tisztogatásról beszélt Basescu, szerinte a magyarok diszkriminálják az ott élő románokat. Ezért találkozott azzal a székelyföldi románokat tömörítő civil szervezettel, amely köztudottan az egykori szekusok, pártaktivisták gyülekezete. Szóba állt velük, az egyféle üzenet a választók felé, hogy azért jó román, védelmébe veszi a magyar többségű megyékben kisebbségben élő románokat. Az államfő ugyanakkor azt akarta kideríteni, milyen súlyú az autonómia-követelés. Toró szerint ez a legnagyobb eredmény, hogy a legmagasabb közjogi méltóság kezdi komolyan venni az autonómiatörekvéseket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ki kell használni a Koszovó-ügy teremtette új helyzetet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

„Pszichikai kényelmetlenséget” okoz a székely megyékben a román karhatalmi szervek túlméretezettsége – figyelmeztetett Antal Árpád képviselő, sérelmezve, hogy a sepsiszentgyörgyi csendőrségnek túlduzzasztott az állománya. Ugyanez a helyzet Hargita megyében is. Aggasztónak tartja, hogy a például a sepsiszentgyörgyi csendőrség épülete akkora, hogy akár Bukarestet is kiszolgálhatná, nemcsak egy hatvanezer fős várost. A csendőrségen dolgozó „ezernyi alkalmazott” között alig akad magyar nemzetiségű. Antal Árpád azt is sérelmezi, hogy a román állam Hargita és Kovászna megyében még mindig nem adta át azokat a kaszárnyákat, amelyeket nem használ már a Védelmi Minisztérium. A politikus korábban interpellált ez ügyben a parlamentben, de azt a választ kapta, hogy a katonai egységek bezárásáról kizárólag a Legfelsőbb Védelmi Tanács dönt. „Így elhatároztam, hogy Sógor Csaba képviselő segítségét kérve az Európai Parlament elé viszem az ügyet” – mondta Antal. „Pszichológiai kényelmetlenséget” okoznak a hadsereg lőgyakorlatai is a Székelyföldön. Csíkszereda Zsögöd felőli részének lakói közül többen arra panaszkodtak, hogy megsűrűsödött a puskaropogás a Csíkszereda melletti katonai gyakorlótéren a Koszovó függetlenségének kikiáltása utáni napokban. Egy idős asszony felidézte, hogy a kilencvenes évek elején, március 15-e körül, valamint a csíksomlyói búcsú idején helikopterekkel próbálták megzavarni a zarándokok áhítatát. A Kovászna megyei csendőrség szóvivője nem tudta megmondani, mekkora a sepsiszentgyörgyi csendőrség állománya. /Illyés Judit, Horváth István: Egyenruha-pszichózis a székely megyékben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes nagy sikert aratott Budapesten, a Művészetek Palotájában léptek fel a Góbé virtus című előadással. Farsangi mulatozást, mókázást ígértek a szórólapon. Megalakulásuk óta, több mint ezer előadással a hátuk mögött érkeztek a vendégek a fővárosba. Székelyföldön kivételes rangot vívott ki magának az együttes. Amellett, hogy a legeldugottabb falvakba is elviszik műsoraikat, olyan, a népi hagyomány továbbélését szolgáló nemes kezdeményezéseknek is élére állnak, mint a Mezőségi Szórványmagyarok Vicei Találkozója, vagy az Erdélyi Prímások Találkozója. A mostani budapesti előadás ősbemutatónak is tekinthető, mivel a Góbé virtus korábbi változatát a Művészetek Palotájának kérésére az együttes kibővítette. A koreográfia két művész, Orza Calin és Gábos Endre nevét dicséri. „Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt" – idézi az együttes honlapjának első oldala Wass Albertet. /Csermák Zoltán: Góbé virtus a Művészetek Palotájában. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

Az idei mozgalmas évadról a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője, Miklós János számolt be. A Nagyvárad Táncegyüttes legutóbbi előadása a Hajdú-Bihar megyei Bihar Táncegyüttessel közösen bemutatott Eltáncolt cipők című táncos mesejáték. Színpadra állításához – akárcsak A só útja, a Boszorkánytánc, a Városi komédia és a Rendes feltámadás esetében – pályázat útján szereztek pénzt. Az Eltáncolt cipők létrehozásához szükséges összeget eurorégiós pályázaton nyerték el, és ugyanennek a pályázatnak köszönhetően létrehoznak egy weboldalt, amely a határ két oldalán elterülő Biharország népművészeti adatbázisa lesz. Hat évvel ezelőtt, 2002 februárjában a Nagyváradi Állami Filharmónia keretében működő Crisana Népi Együttesnél négy állást hirdettek meg magyar táncosoknak. Ezzel kezdődött a Nagyvárad Táncegyüttes története. „A megyei tanács kezdeményezte, hogy magyar táncosoknak is hozzanak létre állásokat a román táncegyüttesnél. Jelenleg nyolc táncospáruk, hat zenészük és négy szólistájuk van. A Nagyvárad Táncegyüttes nevet 2005 eleje óta viselik, akkor lettek önállóak. Repertoárjukon kalotaszegi, szatmári, mezőségi, felcsíki, gyimesi, marosmenti és küküllőmenti táncok szerepelnek, a magyar néptáncok mellett román és cigány táncokat is megtanultak. Állandó koreográfusuk, László Csaba mellett Dimény Levente színművész segíti a munkájukat. Előadásaikkal szinte az egész Erdélyt bejárták már Nagykárolytól Segesvárig, Kolozsvártól Barótig, továbbá két budapesti föllépést is maguk mögött tudhatnak. /Fried Noémi Lujza: Biharország táncosai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Elfelejtett magyar királyok arcképcsarnoka címmel nyitott tárlatot február 25-én a Kolozsvári Magyar Színház emeleti előcsarnokában a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete (KOMATE). Azokat a királyainkat szeretnék népszerűsíteni, akikről keveset lehet tudni a történelemkönyvekből. Zsigmond József KMDSZ-elnök szerint céljuk felkelteni a fiatalok érdeklődését, és lerakni az alapjait egy hosszú távú együttműködésnek a Mátyás-kultuszt ápoló Amaryllis Társasággal. Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi tanár is üdvözölte a KOMATE aktív szerepét, arra célozva, hogy az iskolákban egyre inkább háttérbe szorul a történelem oktatása. Bolyai Csaba KOMATE-elnök a 21 „elfelejtett király” portréit sorra véve röviden méltatta azok uralkodásának jelentőségét. /Ö. I. B. : Koronás fők a színházban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

A kormányfő meghagyta Melescanut ideiglenes igazságügyi miniszternek, nem hívja vissza a védelmi tárca éléről, az államfő pedig felhagyott a vádaskodásokkal. A liberálisok tárgyalnak a szociáldemokratákkal /PSD/. Tariceanu kormányfő nem bírálta a magyar minisztereket, és nem vette rossz néven Markóék Koszovóval kapcsolatos különvéleményét. Emil Boc, a PD-L elnöke kijelentette: a választások után számítanának az RMDSZ partnerségére a kormányalakításban. Ez azt is jelentheti, hogy az államfő többé nem tekinti ellenségnek az RMDSZ-t. A PSD-nek néhány vezető embere tárgyal az RMDSZ vezetőivel. Teljesen választás előtti hangulat ez. Az RMDSZ újra jó helyzetbe került, ismét keresik a kegyeit. Elkezdődött a választási násztánc. /Simon Judit: Násztánc. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Románia nem ismeri el Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét. Ugyanakkor a híd szerepét kívánja betölteni Belgrád, és az EU–NATO tandem között – jelentette ki a balkáni országokban tett látogatása során Adrian Cioroianu román külügyminiszter. Románia el szeretné kerülni, hogy a koszovói események precedenssé váljanak a kisebbségek számára biztosítandó kollektív jogok nemzetközi elismerésének terén. „Románia a nemzeti kisebbségek tagjai számára biztosított egyéni jogokat támogatja” – mutatott rá Cioroianu. /Balogh Levente: Bukarest közvetíteni szeretne. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács összehívását kezdeményezte Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.,,Néhány évvel ezelőtt, a szervezet létrehozatalakor abból indultunk ki, hogy sokkal nagyobb az esélyünk a magyar önrendelkezés képviseletére, ha Kárpát-medencei szinten összefogunk. Most ismét kedvező alkalom mutatkozik erre" – fejtette ki Tőkés László. Az alapításkor az RMDSZ nem vállalta a tagságot, lebeszélte erről a Vajdasági Magyar Szövetséget és a Felvidéki Magyar Koalíció Pártját is, most azonban a délvidéki és a felvidéki magyar pártok hajlandóak részt venni és a közös ügyekről egyeztetni a tanácsban. A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácsot március első felében hívják össze, egyelőre nem tudni, az RMDSZ most hajlandó-e csatlakozni a testülethez. /Farkas Réka: Összeül a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

Szokatlan kijelentést tett Szász Jenő, a megalakulás előtt álló Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke: beleegyezne abba, hogy Székelyföldnek is ugyanannyi autonómiája legyen, mint Krajovának. Az MPP elnöke kifejtette, hogy ő lenne a legboldogabb, ha a krajovaiak is igényelnék a szubszidiaritás elvének alkalmazását, miszerint saját városukban legkönnyebb és leghatékonyabb a problémák megoldása. Az RMDSZ három éve kormányon van, de nem sikerült elfogadtatnia a többi párttal a kisebbségi törvénytervezetet, amely a kulturális autonómiát tartalmazza. Borbély Tamás újságíró szerint Szász Jenő kezdi megérteni: nem a leghatékonyabb, ha csak veri az asztalt, hirtelen ő is a kis lépések politikáját kezdi követni. /Borbély Tamás: Metamorfózis. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Marosvásárhelyen a magyar történelmi egyházak tárgyalóasztalhoz hívták február 26-án a két magyar politikai alakulat, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi képviselőit. Az MPP marosvásárhelyi szervezetének megalakulása óta ez az első politikai szereplése. A szervezet élére a Maros megyei RMDSZ egykori alelnöke, Kiss István magánvállalkozó került. Az ülésen jelen lévő Szász Jenő MPP-elnök újságírói kérdésre, miszerint Bölöni László végleges visszalépése esetén az MPP hajlandó-e támogatni az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét, kitérő választ adott. Kifejtette, elsősorban az RMDSZ-szel kész párbeszédet folytatni, amennyiben az RMDSZ nem hajlandó erre, az MPP más pártokkal is köthet megállapodást. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

Traian Basescu államfő újabb székelyföldi látogatásakor ügyesen őrizte meg azt az egyensúlyt, mely a koszovói helyzet kapcsán kialakult magyarellenes hangulat, a Székely Nemzeti Tanács tisztújító gyűlése és a közelgő választások felborulhatott volna. Basescu meghallgatta a helyi románság képviselőit, de a magyar vezetőkkel is tárgyalt. Pozitívum, hogy az államfő megismételte, mindent megtesz annak érdekében, hogy a román nyelvet idegen nyelvként oktassák a magyar diákoknak. /Farcádi Botond: Új mítoszok Székelyföldről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

Párbeszéd Nagyváradért címmel fórumsorozatot indít az újjáalakult városi RMDSZ-szervezet, közölte Biró Rozália alpolgármester, a szervezet elnöke. Mint mondta, elsősorban a civil és az üzleti szféra képviselőivel, valamint a már létező vagy a jövőben megalakuló magyar politikai alakulatokkal szeretnének tárgyalóasztalhoz ülni. Ugyanakkor a magyar történelmi egyházakat és a civil szervezeteket is megkeresik. Nagyvárad jövőjéért címmel egy találkozósorozatot is indítanak, melynek keretében a város magyar értelmiségével folytatott beszélgetések révén szeretnének közös jövőképet kialakítani. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

Az új marosvásárhelyi hírportál /manna.ro/ bemutatóján a szerkesztők közölték, eltekintenek sok vidéki esemény közlésétől. Nem tudósítanak a kopjafaavatásról, szoboravatásról, ezt helyesli az ÚMSZ munkatársa, Lokodi Imre, mondván, ha a hatalom nem ad helyet Wass Albertnek, akkor beviszik a templomkertbe, s ha egyáltalán ott sincs helye, akkor elviszik Debrecenbe: „Wass anyaországi masszív hátországa egyesítve van az erdélyi hátországgal”. /Lokodi Imre: Nincs mutogatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./ A manna-ro kiemelt rovatai között van: Bomlasztó, Bedararáló és Új magyar béka.

A Székelyföld-táblát eltüntető indulat forrása a magyargyűlölet, a Székelyföld autonómiájától való rettegés. A napokban Demeter János Kovászna megyei tanácselnök Bíró Dónát megyei főépítész társaságában Hídvégre, Kökösre és Bikfalvára utazott, hogy Székelyföld déli peremének országútjai mellé a Székelyföld-táblák kihelyezéséhez szükséges magánterületek bérleti szerződéseit a tulajdonosokkal megkösse. Demeter János a Székelyföld-tábla ügyében előbb peres úton próbálta keresni a megoldást. Időközben kiderült, hogy a rendezésnek van más módja is. /Sylvester Lajos: Székelyföld-táblák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

Szilágyi István, a kolozsvári Helikon főszerkesztője a kortárs irodalom helyzetén kívül a dilettantizmusról és a hajdani besúgókról is beszélt. Arra a kérdésre, hogy íróként hisz-e a politikai szerepvállalásban, kifejtette, mindig tagadta, hogy lenne egyáltalán ilyen kötelesség vagy kötelezettség. „Az író, ha tetszik, ha nem, jelen van. ” Úgy érzi, hogy Kolozsváron lennie kell irodalomnak és irodalmi fórumnak, mert ez kétszáz esztendeje evidencia. A régi szerkesztőségben volt néhány igen tehetséges ember, akiket valamilyen formában mestereinek tekintett, például Szabó Gyulát. „A rendszerváltás után indult, az első öt-tíz esztendőben jelentkezett pályatársakkal szemben lehet további elvárásokat megfogalmazni. Ígéretes generáció. A költők nagyobb számban vannak jelen, a prózaírók között ritka a nagy tehetség. Általában Erdélyben sokkal több a vérbeli tehetség, mint a jelentős mű. Nem hiszek a kisebbségi irodalomban: kortárs magyar irodalom van, és ha valami jó, akkor az a nagy testületen belül is megállja a helyét. A dilettantizmusra pedig nincs mentség. ” /Kovásznay Katalin: Az irodalom evidenciái és a besúgók. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

A Communitas támogatásával jelenik meg már harmadik esztendeje Resicabányán az Új Hullám című, negyedévi, belső terjesztésű ifjúsági lap. Az idei első szám visszaemlékező és emlékeztető. A lap célja a tájékoztatás mellett, magyar betűkre szoktatni a szórványifjúságot. /Makay Botond: Megjelent az Új Hullám idei első száma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

A XVI. ökumenikus kórus-seregszemlét szervezi meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Szatmári Római Katolikus Székesegyház Kórusa és az Erdélyi Magyar Dalosszövetség március 1-jén Szatmárnémetiben, a székesegyházban. Idén a seregszemlére tizennyolc énekkar jelentkezett. A kórustalálkozót Láng Pál kanonok nyitja meg, az Erdélyi Magyar Dalosszövetség részéről Guttman Mihály egyetemi tanár, a szövetség tiszteletbeli elnöke vesz részt. /Kórus-seregszemle. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./