Szeptember 19-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban megtartott A Holnap-antológia estéjén a nagyváradiak voltak többen. Kőrösi P. József, a Noran Kiadó vezetője is váradi származású, Szűcs László pedig főszerkesztőként pedig a Várad folyóiratnak a holnaposok emlékét időző legújabb számát mutatta be. Boka László, a Széchényi Könyvtár aligazgatója méltatta a száz éve megjelent antológia születésének kronológiáját, majd pedig Kőrösi az egykori holnaposok polgárpukkasztó mondásait idézte fel. A Holnap első számát 1908. szeptember 27-én Nagyváradon a városházán mutatták be. /D. Mészáros Elek: A Holnapról pénteken. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

Becsületbírósági határozatokkal kezdte a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) idén gyergyószárhegyi találkozóját, amelynek témája a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem által Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilap újságírója ellen felhozott etikai panasza volt. Az egyetem szerint Tibori etikátlanul, diszkriminatív módon rágalmazta az EMTE-t. A MÚRE arra a következtetésre jutott, hogy Tibori ugyan nem sértette meg a MÚRE etikai kódexét, de kimondták, hogy körültekintőbben kellett volna eljárjon, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesítik. A MÚRE-találkozó fő témája, Elveszett hatalom – Ki védi meg a sajtót című előadás vetette fel a legérdekesebb kérdéseket, ötleteket. Sok veszély leselkedik a sajtóra, amelyet óvni kell a szubjektivitástól, az öncenzúrától és a politikumtól. Az öncenzúra legjobban a kisebbségi lapoknál mutatkozik meg, hiszen amint azt Klemm József, a vajdasági Magyar szó karikaturistája is elmondta, „azért nem lehet megírni a szerbiai magyar politikum dolgait, mert azzal csak a magyarságnak, a magyar ügynek ártanak”. Nívódíjat ítéltek oda Veres Istvánnak, az írott sajtó területén, a Szatmári Friss Újságnál szerzett érdemei elismeréseképpen, valamint Jászberényi Emesének és Csifó Jánosnak, az „örökmozgó rádiósoknak”, akik az elsők között indították újra a Marosvásárhelyi Rádiót. A szakma kitüntetésekkel jutalmazta Dr. Csermák Zoltánt, az MTV PR vezetőjét, akinek a Külhoni Magyar Újságírók Egyesületének Konvenciója a Messze látó díjat ajándékozta, a pályakezdőknek, fiatalabb kollégáknak járó díjat pedig Szabó Csaba vihette haza, Szórvány sorozatáért, míg Rostás Szabolcsot, a Krónika napilap újságíróját tényfeltáró riportjaiért méltatták. /Fleischer Hilda: Önvédelem öncenzúrával. A MÚRE éves találkozóját tartották Gyergyószárhegyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Emlékeztető: T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. máj. 3./

A szabadság diszkrét bája: írószervezetek Közép-Európában 1989 előtt és után címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Magyar Írószövetség Budapesten, szeptember 19-20-án. Romániából Orbán János Dénes és Mircea Dinescu vett részt a tanácskozáson, rajtuk kívül szlovéniai magyar és szlovén alkotók, egy-egy szlovák és cseh, valamint két lengyel író, és a vendéglátók öt képviselője mondta el véleményét a változásokról. „Többpártrendszerben sem tekinthet el teljesen az irodalom a létező hivatalos vagy félhivatalos irodalompolitikáktól – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke. – Főleg akkor nem, ha ezek ürügyén hol a nemzeti hagyományokat, sajátosságokat gúnyolják, hol a piac mindenhatóságára hivatkoznak művészeti kérdésekben. ” Szerinte normális személyiségek nem létezhetnek különböző közösségeik és azok történelme, kulturális hagyományaik nélkül. Vasy úgy fogalmazott: az irodalom a közösség emlékezete, mindennapi élete, lelkiismerete, az igazság keresője. A rendszerváltás előtti időszakról szólva hangsúlyozta: a diktatúrákban a hatalommal szemben mindig létezett az igazi irodalom ellenállása, önvédő irodalompolitikája: az írók műveikben és az irodalmi életben rendre a diktatúra határait feszegették, réseket ütöttek a bástyákon, áthatoltak a vasfüggönyön. Kitért arra is, hogy korunkban különböző okok miatt sorvad az anyanyelvi kultúra. Következetes és céltudatos oktatás- és kulturális politikára van szükség. A Kolozsvárott élő Orbán János Dénes költő a Román Írószövetség működéséről beszélt. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL) elnökeként Orbán kiemelte: a széthúzó csoportosulások, esetenként szembenálló vélemények ellenére nem alakult ellenszervezet. Így az EMIL egységesen reprezentálja a jelentős hagyományokkal rendelkező erdélyi magyar irodalmat. Az erdélyinél sokkal kisebb, mintegy 15 ezres szlovéniai magyar közösség irodalmi életéről hozott hírt a Lendváról érkezett Bence Lajos költő. Elmondta, hogy szlovéniai magyar irodalomról az 1970-es évek óta beszélhetünk. „Csak romlik nálunk a magyar nyelv, de fennmaradt. Ez részben az irodalomnak is köszönhető. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy Szlovéniában az elmúlt három évtizedben megjelent 100 magyar nyelvű kötet közösséget is teremtett. A mi kis irodalmunk utat tört magának” – mondta Bence Lajos. Mircea Dinescu bukaresti költő a rendszerváltás előtti romániai írószövetségi életről olvasta fel anekdotáit. Túlélési technikáról, csordában élésről, kórusban énekelt szövegekről beszélt. Megemlítette: a diktatúra évei alatt is születtek remekművek Romániában. Az 1989 után létrejött művészeti szövetségekről nem kívánt beszélni. Mindössze annyit jegyzett meg, öniróniával: „Egy 1990-ben létrejött irodalmi szövetség első elnöke, mondhatjuk úgyis, páciense voltam. Két év után aztán meggyógyultam, és lemondtam. Hasonló tisztséget majd csak a másvilágon vállalok”. Lengyelországból Bohdan Zadura, a lengyel költészet kiemelkedő alakja, a tekintélyes Twórczosc című varsói irodalmi folyóirat főszerkesztője szintén a múltat ecsetelte. Megjegyezte, hogy a Lengyel Írószövetség bizonyos szempontokból akkor a szabadság oázisának is bizonyult. Jelenleg nem csökkent az érdeklődés az irodalom iránt. /Bajai Ernő: Irodalom a szabadság piacán. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Élet és Irodalom hetilapban kifejtette, hogy az RMDSZ helyes úton jár, mindenki egységet akar. Kezdettől megjelentek a véleménykülönbségek, a két szembenálló tábor, „a mérsékeltnek és radikálisnak titulált hitvitázók” tábora hamar kialakult, Sokáig nagyjából egyforma súlya volt a két tábornak, a „pragmatikusabban, racionálisabban politizálóknak” az RMDSZ-en belüli ”kormányzati” helyzetükért el kellett viselniük, hogy az enyhe kisebbségben levő „ellenzék” labancnak, megalkuvónak, románbarátnak nevezi őket. Lassan apadt a parlamenti politizálást, a románokkal való közös kormányzást ellenzők tábora, amikor megjelentek a kétnyelvű feliratok, magyar iskolák és óvodák, a magyar nyelvű egyetemi szakok. Markó vallja, az általuk választott út az erkölcsösebb, az egyik legnagyobb kárpát-medencei teljesítmény szerinte a politikai egység. Legutóbb az önkormányzati választásokon az RMDSZ 85 százalékával szemben az ellenzék 15 százalékot tett ki. Ehhez hozzájárult a hosszú ideje kormányzati pozícióban levő RMDSZ eróziója, illetve egyik-másik RMDSZ-politikus kopása is. Sokan mondják, hogy Tőkés és Markó egyezzen meg. Ehhez kompromisszumra van szükség. Az RMDSZ bizonygatja, hogy nyitott, hogy pluralista, hogy összefogást akar, a Magyar Polgári Párt vagy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meg az RMDSZ-re keni a sikertelenséget. Tőkés László időnként „az egység demagógiájával” vádolja az RMDSZ-t. Markó leszögezte, Tőkés László és Orbán Viktor nem ugyanazt gondolják az egységről, mint ő. Az RMDSZ politikai egységet akar – és csakis ezen belül pluralizmust. Markó szerint Tőkés László politikai krédója az ellenkezés. Orbán Viktor számára nem a megegyezés volt fontos, hanem az, hogy Orbán Viktor az RMDSZ-nél ezerszer kezelhetőbb parlamenti pártot akart. Markó kijelentette, az RMDSZ magyarországi kormányoldaliak vagy ellenzékiek szavára sohasem hajlott, továbbá szerinte a partnerek az RMDSZ gyengítése végett akartak összefogni az RMDSZ-szel. /Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom (Budapest), 38. sz., szept. 19. . átvette: erdely. ma, szept. 23., Szabadság (Kolozsvár), szept. 23., folyt. szept. 24., Népújság (Marosvásárhely), szept. 24., folyt. szept. 25., 26./

Gyurcsány Ferenc nagy hírű őszödi beszédének kétesztendős évfordulója előtt az RMDSZ helyi vezetőinek meghívására Nagyváradon előadást tartott az MSZP két politikusa, Nyakó István szóvivő és Újhelyi István arról, hogyan lehetne a szavazatok lehetséges maximumához eljutni. Hazudni kell, az ellenfél minden hibáját ki kell használni ― fejtegette Nyakó István ―, emellett ellenséget kell kitalálni, s személyét démonizálni. Nem vitás, az MSZP-nek óriási a gyakorlata az ellenfél vezéralakjainak lejáratásában, írta Bogdán László. Tíz esztendeje Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a megfelelő arra, hogy az általa megszemélyesített jobboldali veszéllyel riogathassák feledékeny választóikat. Kétséges, hogy ez a stratégia beválhat-e az RMDSZ esetében. Ugyanis az RMDSZ-nek nem az MPP a nagy ellenfele, hanem, ahogyan Markó Béla RMDSZ-elnök állította a Duna Televízióban: a román pártok. (Melyekkel időnként mindig frigyre lép.) /Bogdán László: Hazudni és démonizálni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Szeptember 20-án négy tüntetést is engedélyezett a rendőrség Budapesten. A keresztény szellemű motorosok demonstrációjával kezdődött a nap, ők testületileg a Balatonra vonultak, akciójuk célja a kormány politikája elleni tiltakozás volt, követelték a kisebbségi Gyurcsány kormány lemondatását. Délután került sor a Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett Magyar Demokratikus Charta-tüntetésre. Több mint harmincezer résztvevőt vártak, ehhez képest néhány ezren gyűltek egybe. Felszólalt a kormányfő is, beismerte, többször tévedett, sokat hibázott, de bűnt nem követett el, s a nemzeti egység mellett voksolt, elítélve mindenfajta megkülönböztetést, kirekesztést, a rasszizmus, cigány-ellenesség, antiszemitizmus minden formáját. A Duna-parton tartott roma rendezvényre ezreket vártak, végül is mintegy ötszázan voltak jelen. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője egy lavórban úgymond tisztára mosott egy árpádsávos lobogót, majd csatlakoztak a Charta rendezvényéhez. Atrocitásokra ezúttal a magukat nemzeti radikálisoknak nevező tüntetők megmozdulásán került sor. Ők kövekkel, Molotov-koktélokkal kezdték dobálni a rohamrendőröket, felgyújtva egy rendőrautót. A rendőrség könnygázzal, ráadásul az eddig megszokottnál erősebb könnygázzal válaszolt. A Fidesz azzal vádolta a Szilvásy György vezette titkosszolgálatokat, hogy ők szervezték meg a provokatív akciókat. /Bogdán László: Magyar Tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Az asszimiláció nemrég elfogadott jogszabály szerint folyik Kárpátalján – a magyar érdekképviselet egyelőre nem tudta megakadályozni alkalmazását, közölte Brezovics László, a KMKSZ alelnöke. Az új rendelkezések hatására a magyar szülők tömegesen íratják át ukrán tagozatra gyerekeiket. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tárgyalásokat folytat az ukrán féllel, azt nyilatkozta, a „gyakorlati kérdések megvitatására novemberben sor kerül”. Az ukrán hatóságok nyáron elfogadtak egy olyan jogszabályt, amely megszüntette a magyar érettségit azok számára, akik felsőoktatási intézményekbe akarnak felvételizni. Ugyanakkor magyar érettségi csak jövőre lesz, attól kezdve már nem fordítják le a tételeket magyar nyelvre. A tanterv is megváltozott, megnövekedett az ukrán nyelvórák száma, és bizonyos tantárgyakat, mint a földrajz és a történelem, ukránul kell tanulni. Ezzel a kárpátaljai magyar közösség többszörösen hátrányba kerül. A kárpátaljai magyar nyelvű oktatás volt napirenden az Ukrán–Magyar Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság kétnapos ülésén a múlt héten Ungváron. Gémesi Ferenc szakállamtitkár az ukrán partnerekkel megegyezett abban, hogy a magyar nyelvű oktatás kérdését komplexitásában kell kezelni. Szerinte a tanácskozás legfontosabb eredménye: a magyar nyelvű oktatásnak van jövője Ukrajnában. „Megállapodtunk abban, hogy számtalan, magyarok számára fontos oktatási intézmény működéséhez, illetve felújításához járul hozzá az ukrán kormány: megnyílik a magyar kar az Ungvári Nemzeti Egyetemen, támogatják a beregszászi főiskolát, létrejön Jánosiban egy szakmunkásképző szakiskola” – sorolta az eredményeket az államtitkár. Az ukrán közoktatási hatóságtól azt kérték, hogy biztosítsák a magyar nyelvű érettségi és felvételi lehetőségét a magyar végzősök számára. Az ukrán nyelv oktatásával kapcsolatban az államtitkár azt szeretné, hogy felzárkóztató jellegű tanítással oldják meg, a nemzetiségi nyelvű oktatás megmaradása mellett. Novemberben a két ország képviselői újra tárgyalóasztalhoz ülnek. Az RMDSZ – Szövetségi Képviselők Tanácsa állást foglalt: „megdöbbenését fejezi ki az ukrán kormány oktatási miniszterének a nemzetiségi iskolahálózatok létét veszélyeztető döntései kapcsán” és kinyilvánították szolidaritásukat a kárpátaljai magyarokkal. /Isán István Csongor, Kánya Gyöngyvér: Ukránosítás Kárpátalján. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Az utóbbi hetekben szinte napi rendszerességgel megrongálják a lévai magyar általános iskola épületét ― panaszolta Andruska Csilla, az iskola igazgatója. A szlovákiai magyar iskola és a hozzá tartozó épületek rongálói egyértelműen magyarellenes indítékokat tanúsító nyomokat hagynak maguk után. A Juhász Gyula nevét viselő magyar általános iskola a közelmúltban költözött az épületbe, amelyet azóta számos támadás ért. A főépület és melléképületek ablakait ismeretlenek kőzáporral bezúzzák, az iskolakert virágait már többször leperzselték, és a hét végén az épületbe is behatoltak, ahol szándékos gyújtogatás nyomait látni. Az épület falára festékszóróval felírt Fuuj Hungary a magyarellenességet bizonyítja. A magyarellenes indulatokat szító Ján Slota vezette kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt kezében levő építési és vidékfejlesztési tárca eddig közel kétszáz iskolának juttatott pályázati úton felújításokra szánt pénzeket. Ebből csak egyetlen magyar oktatási intézménynek jutott egy kisebb tétel. A szaktárca vezetője, Marian Janousek tagadta, hogy a pályázatok elbírálásánál diszkrimináció érvényesülne. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) a kormányfőnek, Robert Ficónak címzett nyílt levélben hozza nyilvánosságra a megkülönböztetés ellen szóló tiltakozását, melyben jelzi: ha nem tesznek rendet, az MKP közvetlenül Brüsszelben tesz panaszt a tűrhetetlen megkülönböztetés miatt. /Vandálok kövekkel ostromolják a lévai magyar iskolát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet szeptember 22-én Kolozsváron kijelentette: elégedetlen az észak-erdélyi autópálya építési munkálatainak ütemével tekintettel arra, hogy Magyarországnak már csak 30 kilométer sztrádát kell kiépítenie a román határig, míg Romániában ez a szakasz sokkal hosszabb. A nagykövet ellátogatott a kolozsvári Polgármesteri Hivatalba is, ahol László Attila alpolgármester fogadta. Felkereste továbbá a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségét is. A nagykövet kifejtette: több autonómia-forma létezik, amely alkalmazható Székelyföldön. „Magyarország támogatja az összes békés, demokratikus és a román többségi nemzettel való kapcsolaton alapuló kezdeményezést. ”Az önálló magyar egyetem ügyében kifejtette: egy másfélmilliós közösségnek joga van az anyanyelvi oktatáshoz, beleértve az egyetemi szintű képzést is. Hozzátette: ennek formai meghatározása a kisebbség és a többség megegyezésén múlik. Füzes Oszkár szerint a románoknak nem kell félniük a magyaroktól, és el kell jönnie az időnek, amikor a magyarok sem fognak félni a román többségtől. /Füzes Oszkár: összekötni a két országot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./ Kis túlzással elmondható: Füzes Oszkár a nagykövetté történő kinevezése óta eltelt alig két hónapban többet foglalkozott a romániai magyar közösséget foglalkoztató ügyekkel, mint elődei együttvéve. A nagykövet által elmondottak nem lépik túl az általánosságok határait, mégis előrelépésnek tekinthetők, mert az utóbbi években Budapestről még ilyen szintű támogatás sem érkezett. A magyar kormány számára bizonyára kényelmetlen, hogy a határon túli magyarok között legalább annyira népszerűtlen, mint otthon. Most már „csak” annyi szükséges, hogy a kormány minden lehetséges fórumon kiálljon a magyarlakta romániai régiók gazdasági fejlesztése és önrendelkezése mellett. /Balogh Levente: Gesztusok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház dramaturgja, Csép Zoltán Kovács András Ferencet, a Látó főszerkesztőjét és Király Kinga Júlia drámaírót kérte fel egy beszélgetésre a magyar dráma ünnepén, szeptember 21-én. A Látó folyóirat összevont, 8–9-es számában a napokban jelent meg Király Kinga Júlia A szerencse fia című mesejátéka, amelyet október elején mutat be a vásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata. Király Kinga Júlia Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetem teatrológia szakán diplomázott, jelenleg a budapesti Honvéd Színház dramaturgja. Csép Zoltán azt kérdezte beszélgetőtársaitól, hogy válságban van-e a drámaírás, a színház főként az erdélyi magyar társadalomban, illetve a magyar nyelvterületen. Király Kinga Júlia arról mesélt, hogy nemrég az életben maradásért küzdő emberekkel hozta össze a sors. Kovács András Ferenc úgy vélte, hogy 1989 előtt kedvelt és nagyon hatásos, szókimondó tézisdrámák helyett 1990 után a színházaknak, drámaíróknak új tétet és ahhoz új közönséget kellett találniuk. Nem érzi úgy, hogy a magyar nyelvterületen válságban lenne a drámaírás, bár az utóbbi időben kevesebb erdélyi dráma születik, mint a rendszerváltás előtt, Magyarországon pedig sok utánzót lát. Megjegyezte: számára a magyar drámaírás csúcsát Weöres Sándor nemigen játszott darabjai jelentik. /Máthé Éva: Új tét kell. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

A Kós-emlékévben elkészítették két kis részletét Kós Károly kedvenc épületén, kivitelezésére a közel százesztendős Székely Nemzeti Múzeumnak mostanáig kellett várnia. A kovácsoltvas korlátot elkészítette az eredeti rajzok alapján egy kitűnő kovácsmester, az olaszteleki Nagy György. Elmaradt annak idején a bejárat fölé tervezett velencei mozaik múzeumi címer is. Makkai András szobrász jóvoltából ez ékesíti immár a Székely Nemzeti Múzeumot. /Váry O. Péter: Két apró virágocska. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

1989 után nem nagyon lehet találkozni a cenzúra nyílt formáival, írta Sebestyén Mihály. Marosvásárhely főterén egy újságpavilon-tulajdonos, egy szélsőséges erdélyi lap marosvásárhelyi tudósítója nem árul Új Magyar Szót. Ez az ember soha kulturális rendezvényekre nem megy, csak megosztó tüntetésekre meg vidéki rendezvényekre, „töltöttpityóka fesztiváltól Maros-Tiszatúráig és könyvbemutatótól Szent Koronáig. ” /Sebestyén Mihály: Magáncenzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Szeptember 19–20-án szervezte meg az idei MÚRE- tábort a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Gyergyószárhegyen. Az idén rendezvény központi témája a sajtó és a hatalom viszonya volt. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke azokról a veszélyekről tartott előadást, amelyekkel a romániai magyar – írott és audiovizuális – sajtónak kell szembenéznie. A rendezvény a MÚRE- nívódíjak és a különdíjak átadásával zárult. A Gyergyószárhegyi Alkotási Központ igazgatója, Kassay Péter idén Bölöni Domokost, a Népújság munkatársát tisztelte meg azzal, hogy a kulturális újságírásban, illetve a közművelődési életben kifejtett tevékenységéért átnyújtotta neki az intézmény különdíját. Bölöni Domokos nemcsak a Népújság munkatársaként jelentet meg cikkeket, hanem aktív művelődésszervező, szoros szálak fűzik a Sóvidékhez, hiszen Korondon közel 20 évig lakott, ahol tanár, iskolaigazgató, könyvtáros volt és ma is a korondi Hazanéző című lap főmunkatársa. MÚRE-dicséretben részesült Incze Ibolya, a Háromszék olvasószerkesztője. A Tomcsányi-díjat Bartha Zsófia, a székely-udvarhelyi Siculus Rádió munkatársa kapta. Oknyomozó riportjaiért Rostás Szabolcsnak, a Krónika szerkesztőjének Oltyán László-emlékdíjat és plakettet adott át az író özvegye. /Vajda György: MÚRE-tanácskozás Gyergyószárhegyen. Különdíj Bölöni Domokosnak. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Közel száz olyan személy neve szerepel már a Szatmárnémeti Coposu sétányon elhelyezett köveken, akik Szatmár megye kultúráját és művészetét felvirágoztatták. A megye hagyományait ápolni kell, ugyanakkor nem szabad elfeledni azoknak a nevét sem, akik itt születtek és alkotásaikkal, tudásukkal világhírre tettek szert – mondta a plakettek leleplezésén tartott ünnepi beszédében Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. Az „emlék–tér” kövein többek között szerepel Szatmár megye szülötte, dr. Scheffler János vértanú püspök, dr. Lükő Béla sebészorvos, Károli Gáspár bibliafordító, Ady Endre költő, Kaffka Margit írónő, Gellért Sándor költő, műfordító, Dsida Jenő költő, Páskándi Géza költő, drámaíró, Ruha István hegedűművész. /Gugulya–Hégető Lóránd: Újabb emlékplakettek a főtéren. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 23./

Dsida Jenő-emlékplakett készül Budapesten a Reménység Szigetének elnevezett emlékparkban. Az emlékparkot a budapesti Erdélyi Gyülekezet Reménység Szigete Kreatív és Kulturális Központ alapította, amelynek célja emléket állítani a magyar személyiségeknek. Szatmárnémeti tanácsa nevében és Ilyés Gyula polgármester személyes támogatásával fogják felállítani a Dsida-emlékplakettet. /M. M. : Dsida-emlékplakett. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 23./

Az Európai Szabad Szövetség – Tőkés László európai parlamenti képviselő frakciója – túlságosan bátortalannak tartja az Európai Unió többnyelvűségi stratégiáját, amelyet az Európai Bizottság román tagja, Leonard Orban többnyelvűségi biztos fogalmazott meg állásfoglalásában. Tőkés – Mikel Irujo baszk, valamint Jill Evans walesi európai parlamenti képviselőtársával együtt – Brüsszelben sajtótájékoztatón fejtette ki, hogy sok pozitív elem található ugyan az Orban által megfogalmazott stratégiában, de a dokumentum nem az európai polgár eleve meglévő jogaként értelmezi az anyanyelvhasználatot. Az Európai Unió hallatlanul költséges luxust vállalt – az unióban 23 hivatalos nyelvre kell lefordítani a dokumentumokat –, de amikor az EU valamely országában embereket anyanyelvhasználatuk miatt meg-vernek, másokat kidobnak az állásukból, amikor akadályokba ütközik az anyanyelvi tankönyvek használata, akkor e kérdések megközelítésében az Orban-stratégia Tőkés szerint "túlságosan eufemisztikus". /Tőkés bátortalannak tartja a többnyelvűségre vonatkozó Orban-stratégiát. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Ne csak hirdessük a kultúrák közötti párbeszédet, de védjük is meg, ha támadják – jelentette ki Gál Kinga néppárti (fideszes) európai parlamenti képviselő az EP szeptember 22-i brüsszeli ülésén, napirend előtt elhangzott felszólalásában, amelyben a szlovákiai magyarellenesség jelenségeit tette szóvá. Két éve egy fiatal magyar lányt azért vertek meg fényes nappal Szlovákiában, mert magyarul beszélt, majd a hatalmi gépezet összezárt, és a magyar Malina Hedvig azóta sem találta meg az igazát – emlékeztetett Gál Kinga. Egy éve pedig – folytatta – a benesi dekrétumok politikai újraélesztésével figyelmeztette másodrangúságukra az együtt élő magyarokat a szlovák parlament. Napjainkban az egyik szlovák kormánypárt elnöke, Ján Slota uszító, durva kijelentéseinek lehetünk tanúi – mondta Gál Kinga. Felhívta a figyelmet arra, hogy a YouTube internetes videómegosztó oldalon találhatók olyan játékok, amelyek a magyar kisebbségi párt politikusainak megölésére biztatnak, a szlovák oktatási miniszter pedig tiltaná a magyarok anyanyelvhasználatát a közterületeken. Az uszítás következményei máris jól érezhetők – jelentette ki a magyar EP-képviselő, és kiemelte: a legutóbbi közvélemény- kutatások szerint Szlovákiában a 15 évesek több mint 60 százaléka a magyarokat gyűlöli a legjobban. – Mindez napjainkban történik, itt az unióban, az európai intézmények asszisztenciája mellett. Széttárja mindenki a karját, a következmények elmaradnak, a gyűlölet nő. A parlament, a bizottság, a tanács elfoglalt, ünnepli a kultúrák közötti párbeszéd évét – fogalmazott Gál Kinga. /A szlovákiai magyarellenességről az Európai Parlamentben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Az Európai Parlament szeptember 22-ei plenáris ülésén Sógor Csaba ismét a kisebbségvédelmet szorgalmazta. Felszólalásában felhívta figyelmet arra, hogy a Magyarországgal szomszédos államokban elő, összesen több mint 3 milliós lélekszámú magyarság politikai érdekképviseletei az elmúlt 88 esztendőben csak békés eszközökkel küzdöttek jogaikért. „A közel 20 politikai érdekképviseleti szervezet hatodik éve a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma (KMKF) keretén belül vitatja meg a továbbra is a békés érdekérvényesítés lehetőségeit: identitás- és anyanyelv megőrzése, gazdasági kapcsolatok, autonómiák. Ennek a fórumnak jómagam is tagja vagyok. Idén úgy döntöttünk, hogy az EU adta lehetőségek kihasználása érdekében közös lobby-irodát nyitunk Brüsszelben” – ismertette. Kifejtette: elfogadhatatlan, hogy a magyar közösségek békés törekvéseit egyes EU-s tagállamok politikusai szélsőséges jelzőkkel illetik, miközben az országukban élő magyar kisebbséget kollektív bűnösséggel vádolják, anyanyelvének használatában korlátozni akarják. /Sógor Csaba közösségi jogokat kért a kisebbségeknek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

Évente mintegy ezer fővel csökken a Temes megyében élő magyarok száma, egyre több gyermeket pedig román iskolákba íratnak a szülei – jelentette ki Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke. 1992-ben Temes megyében még 61 500 magyar élt, 2001-re számuk 51 ezerre csökkent, s már mindössze 48 ezren maradtak, ami a megye összlakosságának 7,5 százalékát jelenti. „A Temes megyei magyar iskolások száma azonban az összlétszám mindössze 1,5 százalékát teszi ki, többségük román iskolába jár. A magyarok 63 százaléka él vegyes házasságban. Ezekben a családokban született gyermekek 40 százaléka már nem tanul meg magyarul, a második generációban pedig ez az arány már eléri a 80 százalékot. „1990-ben a megye területén 2 ezer gyermek tanult magyarul. Mára számuk ezerre csökkent. Egy román iskolában tanuló diák pedig soha nem tanul meg anyanyelvén írni és olvasni, ha nem származik olyan értelmiségi családból, ahol a szülők szabadidejükben időt szánnak erre” – hangsúlyozta Halász. A 19. századtól a kilencvenes évekig Temes megyében magyar nyelvű napilap jelent meg, az olvasók ma csak hetilapot tudnak fenntartani. /Bálint Eszter: Kevesebb a magyar. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Rövid időn belül megszülethet az a román–magyar megállapodás, amely alapján felgyorsulhat a kolozsvári Mátyás-szobor két éve húzódó restaurálásának folyamata. A Gyurcsány- és a Tariceanu-kormány 2006. november 16-i budapesti együttes ülésén kötött megállapodást Fadrusz János alkotásának fele-fele arányban történő finanszírozásáról, a konkrét megvalósítást az azóta eltelt két év során számos bürokratikus akadály gátolta. A megvalósíthatósági tanulmányban meghatározott, 1,2 millió euróról szóló összeget a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) sokallotta, kisebb összeget, mintegy 800 ezer eurót tartott reálisnak. A budapesti szaktárca felajánlotta: teljes egészében átvállalja a kincses város szimbóluma restaurálásának költségeit, ennek fejében pedig a román fél hasonló összegben finanszírozná magyarországi román műemlékek restaurálását. Ezzel szemben a magyar és a román kulturális minisztérium állítja: a Mátyás-szoborcsoport korszerűsítését a két fél fele-fele arányban finanszírozza. /Rostás Szabolcs: Restaurálási kilátások. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tordai magyar iskola avatóján a megmaradás biztosítékának nevezte az önálló magyar oktatási intézményeket. A tordai magyar középiskolát annak idején a kommunista diktatúra számolta fel, s feltámasztása a szórványba szorult népcsoport fokozott erőfeszítését tanúsítja. A legfontosabb az állami magyar egyetem létrehozása marad, e nélkül nem lehet előrelépni az oktatáspolitikai egyenjogúsítás útján. Az erdélyi magyar állami felsőoktatás mai szétforgácsoltságában nem teszi lehetővé a magyar iskolahálózat ellátását megfelelően képzett pedagógusokkal, a magyar tudományosság egyenlő feltételek melletti kibontakozásáról pedig szó sem lehet. Emiatt érthetetlen az érdektelenség, melyet az RMDSZ az állami magyar egyetem iránt tanúsít. /B. Kovács András: Legnagyobb adósságunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

Tanévnyitó sajtótájékoztatót tartott Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora. Elmondta: idén 15. 778 diák nyert felvételt az egyetemre, és ez minden eddiginél nagyobb szám. Ebbe beletartoznak azok a doktori képzésben részt vevők, akik Izraelből, Görögországból vagy éppen Ausztriából érkeztek. Hangoztatta, hogy a természettudományi szakok iránti csökkenő érdeklődést meg kell állítani. – Az Egyetemi Könyvtár ezentúl éjfélig lesz nyitva. /Osváth Diána: Új tanév, új feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Visszakapta a Kölcsey Ferenc Főgimnázium jelenlegi épületét a református egyház Szatmárnémetiben. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium kiemelkedő eredményeket ért el országos és nemzetközi szinten egyaránt, fontos közösség- és magyarságépítő szerepet tölt be. Évente megrendezett véndiák-találkozóira a világ minden részéből hazalátogatnak az egykori diákok. Az épület jogos tulajdonosa, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kivárta az ötéves türelmi időt. Többen úgy gondolják, a városi önkormányzatnak kellene rendezni a gimnázium ügyét. A Kölcsey-pártiak viszont a reformátusokra orrolnak – pedig ők csak jussukat szeretnék visszakapni. Jelenleg a Kölcseyben általános és középiskolai oktatás is folyik, majdnem 800 diák kezdte meg a tanévet. Az egyik megoldás az lehetne, ha a két iskola egyesülne, az egyházi ingatlanban tevékenykedve tovább. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere szerint a Kölcsey nem kerülhet az utcára, új ingatlan építésére pedig az önkormányzatnak nincs lehetősége. /Végh Balázs: Elköltöztetnék a Kölcsey-gimnáziumot. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Tudományos kutatásokra használhatók az egykori Román Kommunista Párt (RKP) Kovászna megyei iratai. A Kovászna Megyei Levéltár munkatársai az elmúlt öt év alatt rendszerezték és leltározták a kommunista párt iratait. A párt Kovászna megyei archívuma 400 méter hosszú aktaköteget tartalmaz, a dokumentumok az 1933 és 1989 közötti időszakból származnak. Az iratok között fellelhető a párttagok névsora, a még illegalitásban tevékenykedő kommunista aktivisták lajstroma, a párt szervezeteiből kizárt személyek neve, a pionír-, az ifjúkommunista-szervezetek vezetői, a nőbizottságok, valamint szakszervezetek tagjainak névsora. Ioan Lacatusu, a levéltár igazgatója elmondta, 1989-ben a rendszerváltás forgatagában, majd az azt követő években a dokumentumok egy része elkallódott. Elveszett a sepsiszentgyörgyi pártbizottság, a kézdivásárhelyi városi pártbizottság és a megyei KISZ (Kommunista Ifjak Szervezete) archívuma. A Román Kommunista Párt megmaradt iratai azonban teljes képet nyújtanak a kor politikai, gazdasági, művelődési életéről. Ezeket a dokumentumokat a kutatók rendelkezésére bocsátják az intézmény olvasótermében. A személyes vagy nemzetbiztonsági jellegű dokumentumokat, az érintett halála után 40 évvel vagy keltezésük után száz évvel hozhatják nyilvánosságra. A Kovászna Megyei Levéltárban, amely 55 esztendővel ezelőtt alakult, összesen mintegy 4 kilométernyi dokumentumot tárolnak, ezek 1 százaléka a 19. századból származik, és még feldolgozatlan. /Bíró Blanka: Hozzáférhetők az RKP iratai. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

A bánsági etnikumok, magyarok, németek, bolgárok, szerbek, horvátok és romák vezető személyiségeivel illetve közösségeivel szervezett találkozón vett részt, valamint látogatta meg egyes oktatási vagy művelődési intézményeit az a 22 újságíró, akik a PER (Projekt on Ethnic Relation), Terv az Etnikai Kapcsolatokról ötnapos rendezvénysorozatára jött el tájainkra. A bukaresti székhelyű Közép-, Kelet-, Dél-Kelet Európai Régiós Központ valamint annak marosvásárhelyi irodája 2004 óta több alkalommal szervezett dokumentációs utakat etnikai közösségekbe a sajtó munkatársainak. Temesváron az újságírók találkoztak Marossy Zoltán alprefektussal és Halász Ferenc RMDSZ-elnökkel, rövid városnéző sétán vettek részt, majd Nagyszentmiklósra utaztak, ahol a helyhatóság vezetőivel találkoztak és tájékozódtak a vidék nagy szülötte, Bartók Béla emlékének ápolásáról. Óbesenyőn a bolgár közösséget keresték fel, ezután pedig találkoztak a német és a szerb etnikum képviselőivel. /Szekernyés Irén: Újságírók a toleranciáért. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

Szőcs István 80 – Album Amicorum címmel tartottak születésnapi rendezvényt szeptember 22-én Kolozsváron a Gaudeamus Könyvesboltban, bemutatták az ugyanezzel a címmel megjelent, 16 szerzős születésnapi kötet is. Az aradi Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent kötet szerzői (köztük Bogdán László, Lászlóffy Aladár, Szilágyi István) „beszélnek” a publicista, irodalom- és színikritikushoz fűződő kapcsolatukról, köszöntik a nyolcvanadik életévét betöltő Szőcs Istvánt. A könyvbemutatón Kötő József színháztörténész beszélt Szőcs István színikritikusi pályájáról, kiemelve, hogy az ő színikritikusi működése egybeesett a ’60-as–’70-es évek színházi szemléletváltásával, a naturalista színjátszásról a stilizált színház irányába. Szőcs István e korszakban született kritikái meglehetősen szkeptikus álláspontot képviseltek az új színházi „stílust” illetően. Szőcs István a kultúra szentségét védő, következetes és határozott színikritikus volt mindig. A „színházkritika-írás Lucifere”-ként (Kötő József) jellemzett Szőcs István úgy vélte, hogy a kritikus feladata élénkséget és mozgást kelteni a színházi életben, még akkor is, ha ez éles vitákhoz vezet. Dávid Gyula irodalomtörténész méltatásában kitért az ünnepelt irodalomkritikusi munkásságára. A könyvbemutató zárásaként, kötetlenebb beszélgetésre került sor: Köllő Katalin kérdezte Szőcs Istvánt Kolozsvárhoz fűződő viszonyáról, városbeli sétáiról, észlelésekről és nem utolsó sorban kritikusi életművéről. Szőcs István elmondta, hogy Marosvásárhely után második „szerelme” Kolozsvár, ahol némi bukaresti kitérő után, 54 éve él. /Musca Szabolcs: Szőcs István köszöntése. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Szeptember 26-án tartják az európai többnyelvűség ünnepét Párizsban, az Európai Unió soros elnökségét adó Franciaország fővárosában. Az Európai Bizottság elfogadta a Leonard Orban többnyelvűségért felelős biztos által előterjesztett első közleményt, amelynek célja arra buzdítani az Unió polgárait, hogy anyanyelvükön kívül két másik nyelvet is elsajátítsanak. A közleményre reagálva az Európai Szabad Szövetség, Tőkés László frakciója túlságosan bátortalannak nevezte az Európai Unió többnyelvűségi stratégiáját – közölték a sajtótájékoztatón, amelyen Tőkés mellett Mikel Irujo baszk, valamint Jill Evans walesi képviselő volt jelen. A dokumentum nem az európai polgár eleve meglévő jogaként értelmezi az anyanyelv-használatot. Korábban Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő leszögezte, a kultúrák közötti párbeszéd kapcsán többnyire az emigráns kisebbségek többnyelvűségéről esik szó, holott Európában legalább annyi nemzeti kisebbség él, mint bevándorló. Szerinte a „szomszéd nyelve” helyett a testvér nyelvének tanulását és tanítását kellene szorgalmazni. Az amszterdami egyetem szociológus kutatója, Abram de Swaan nyugalmazott professzor kijelentette, a többnyelvűség egymagában nem érték, inkább „nyűg”, aminek a számlájára írható a közvita szegényessége Európában. De Swaan szerint minél több nyelv „virágzik” a közéletben, annál nehézkesebb a kommunikáció, ami végső soron az angol nyelv dominanciájához vezet. A többnyelvűség „valóságos istenverése” – összegezte a holland professzor, akinek álláspontjával részben Leonard Orban román biztos is egyetértett, mondván a diverzitás sok esetben nem híd a különböző kultúrák között, hanem sorompó. /Sz. L. : EU: bátortalan többnyelvűség. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A Szabadság közölte a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Becsületbíróságának határozatát Kató Béla elnök és Dávid László rektor, a Sapientia Alapítvány, valamint az Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetői által Tibori Szabó Zoltán, a kolozsvári Szabadság napilap munkatársa ellen emelt etikai panasza kapcsán. Megállapították, hogy Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilapbanegjelent, kifogásolt írásaiban nem sértette meg súlyosan a MÚRE Etikai Kódexét, egyes panaszpontok esetében azonban megállapítható, hogy az újságírónak körültekintőbben és előítéletektől mentesen kellett volna eljárnia, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesítik. A lap hozta a tíz pontos indoklás szövegét is. Az Etikai Bizottság nem hirdetett igazságot a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Tibori Szabó Zoltán újságíró között. Az újságíró megállapításait szakértelemmel tette, de tetten érhető előítélete, a tények gyűjtésében pedig lehetett volna körültekintőbb. /A MÚRE becsületbírósági határozat a Sapientia egyetem kontra Tibori Szabó ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Továbbra is terrorizálják szomszédaikat a Temesvár központjában élő romák. Ovidiu Draganescu prefektus, akit korábban szintén halállal fenyegettek, a helyszínre látogatott. Többen feltételezik, hogy azért támadják őket a romák, mivel meg akarják szerezni a városközpontban található, régi ingatlanokat. Hasonlóképpen nyilatkozott a látogatást követően a prefektus is, azt tanácsolta a lakosoknak, hogy tegyenek minél több panaszt a rendőrségen, hogy a romákat folyamatosan felügyeljék. /Terror Temesváron. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Klárik Lászlót nevezték ki Kovászna megye menedzserévé. A háromszéki önkormányzat megtartotta a versenyvizsgát a megyemenedzseri állás betöltésére. A tisztségre ketten pályáztak: Klárik László, a SAPARD, illetve a Vidékfejlesztési és Halászati Ügynökség volt országos igazgatója és Dan Andrea gazdasági mérnök. A magasabb pontszámot Klárik László kapta. A Magyar Polgári Párt frakciójának kilenc tagja fenntartásokkal szavazta meg az állás létrehozásáról szóló határozatot. /Bíró Blanka: Menedzser Kovászna megye élén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./