Aradon ülésezett január 17-én Romániai Magyar Üzleti Egyesület igazgatótanácsa. A rangos eseményen részt vett Csenteri Levente RMÜE-elnök, a Combridge cég ügyvezető igazgatója, Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója, Hárshegyi Frigyes, az OTP Bank ügyvezető igazgatója, Szabó István, a Richter Gedeon Románia ügyvezető igazgatója, valamint Szalay Zsolt, a MOL Románia ügyvezető igazgatója és Pánczél Zoltán, a Fornetti Románia vezérigazgatója, mindketten RMÜE-alelnökök. A Romániai Magyar Üzleti Egyesület 25 tagja között vannak a Romániában befektető legjelentősebb magyarországi cégek. Az egyesület hangsúlyosan szeretné támogatni azokat a magyarországi cégeket, amelyek ki akarják terjeszteni tevékenységüket Romániára. /Pataki Zoltán: Temesváron ülésezett az RMÜE igazgatótanácsa. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 19./

A Kőhíd Egyesület 2005-ben alakult meg Sepsiszentkirályban. Küldetésének tartja a falu kulturális, erkölcsi és gazdasági fellendítését. A kezdeményezők kiáltványt intéztek ,,egy ébredő faluhoz”, és nagyon rövid idő alatt csatlakozott az egész falu. Nagy energiával és lelkesedéssel kezdődött a munka: falutakarítás, szemételhordás; ifjúsági tevékenységek; számtan-, fizika- stb. segítők, angol- és informatikatanítás; kulturális programok szervezése; külföldi kapcsolatok kiépítése. 2005 februárjában már testvéregyesületi szerződést írtak alá a halászteleki Garabonciás Egyesülettel, és ez a kapcsolat június végére testvértelepülési szerződéssé fejlődött. 2005. augusztus elején a település bekerült a Szentkirály Szövetségbe, amelynek 2007-ben már huszonegy település volt a tagja. /Kőhíd Egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Bardoc-Miklósvárszék névvel új egyesületet jegyeztek be Baróton, jelezte az újdonsült szervezet elnöke, ifj. Csiki Bélától. Törekvéseik közt szerepel Erdővidék történelmi és kulturális hagyatékának megőrzése, ugyanakkor kiemelt szerepet szánnak a mának szóló üzenetek megfogalmazásának is. Már megszületett az első komoly kapcsolatuk: az anyaországi Ábel Alapítvány a régió történelmi örökségének megőrzéséhez ígért segítséget. /Hecser László: Új egyesület Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

1945. január 14-én Simonyifalváról több mint félszáz helybeli lakost hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba. Rajtuk kívül máshonnan is vittek el simonyifalviakat. Sokan közülük sohasem láthatták többé szülőföldjüket. Idén júniusban lesz hatvan éve, hogy a túlélők zöme hazatért. Ebből az alkalomból kívánnak emléket állítani az elhurcoltaknak a katolikus templom kertjében a simonyifalviak. /K. K. : Emlékművet a Simonyifalváról kényszermunkára hurcoltaknak! = Nyugati Jelen (Arad), jan. 19./

Testvérvárosára is folyamatosan figyel a zalaegerszegiek kulturális folyóirata, a Pannon Tükör. A Zalai Írók Egyesületének kéthavonta megjelenő színvonalas lapja 2007. november-decemberi számának első felét Marosvásárhelyi irodalmi-művészeti élet bemutatásának szentelte. Péntek Imre főszerkesztő a két megyeszékhely kulturális cserekapcsolatait mutatta be. Gálfalvi György személyes hangú, visszatekintő írása, A bennem épülő város szerepel a folyóiratban, továbbá Kovács András Ferenc versei. Szabó Róbert Csaba rövidprózája. Tágra nyílt kapuk című esszéjében marosvásárhelyi műtermekbe, műhelyekbe, galériákba kalauzolja az olvasókat Nagy Miklós Kund. Török Gáspár A marosvásárhelyi fotográfia-fotóművészet múltja és jelene címen írt összefoglalót. A vásárhelyi összeállítás a 70 éves Csíky Boldizsár zeneszerző köszöntésével zárul. /(nk): Marosvásárhelyi összeállítás a Pannon Tükörben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

Murádin László nyelvész nyelvjáráskutatói tevékenysége, munkássága árulkodik az erdélyi ember kisebbségi helyzetben lévő sorstársai iránti felelősségérzetéről. Ezt mutatja Utak és nevek /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2003/ című, Településnevek erdélyi utakon alcímet viselő, rendkívül népszerű és azonnal elkapkodott kötete. A folytatása, az immár partiumi utakat és neveket feltérképező, most megjelent kötet /Utak és nevek, Településnevek partiumi utakon/ már a nagyváradi Europrintnél látott napvilágot, így hozzáférhetőbb az erdélyi olvasóknak. „Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi – és nem erdélyi – magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. Magyar helységnévismeret hiányában az utazó kénytelen csakis románul feltüntetett vasúti megállók feliratait, a települések határán többnyire csak román nyelvű helységnévtáblákat leolvasni és esetleg megjegyezni. Pedig a helységnévismeret a nyelvismeret tartozéka” – írta kötete bevezetőjében. A mindenkori román hatalom 1918 óta mindent megtesz annak érdekében – településnév-változtatás, magyar helységnevek használatának időszakos betiltása a cenzúra révén –, hogy a magyarság nyelvismerete ne lehessen tökéletes. /Németh Júlia: Murádin László nyelvművelő turistakalauza. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Szomorkás Bölöni Domokos legújabb kötete /Széles utcán jár a bánat. Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2007./, noha telides-teli a szerzőre jellemző sajátos humorral. Bölöni többnyire elesett kisemberekről, a társadalom peremén élőkről, lecsúszottakról, sérültekről ír. Mialatt novelláinak szereplői megpróbálják felidézni életük értelmét, vagy megváltani a világot, a szerző is folyamatosan kiadja önmagát. A kötet úgy transzszilván, hogy összmagyar problematikájú. /N. M. K. : Széles úton jár a bánat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

A diktatúrával bátran szembeszegülő, elveihez, becsületéhez és hazájához hű ember képe sejlik fel az Egy ügyvéd a gáton című kötetből, amelyet Sylvester Lajos szerkesztett. A kiadvány több, mint egyszerű tisztelgés a csernátoni születésű dr. Rákossy Árpád bíró emlékének. A kiadvány felidézi a Rákossy-szobor felállításának ötletétől az adománygyűjtés stációit az ünnepélyes felavatásig. Az írások többségét a sajtóban megjelent cikkek teszik ki. A szobor a felsőcsernátoni Bod Péter Általános Iskola elé került. Felelevenedik a füzetben a diktatúra koncepciós pereinek gépezete, a rossz sorsban is becsületéhez és igazságszeretetéhez ragaszkodó, közemberből hőssé lett arc, de megjelennek azok a nehézségek is, amelyek a szobor felállítása előtt tornyosultak. /Farcádi Botond: A tisztelet teljessége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./ Dr. Rákossy Árpádot 1951-ben elítélték el Magyarországon, az ÁVH kényszervallatásnak vetette alá, és hat évre ítélték. Rákossy Árpád 1956 tavaszán szabadult, a kecskeméti Konzervgyárban érte a forradalom, beválasztották a munkástanácsba. 1957-ben újra letartóztatták és két évre ítélték. 1972-ben halt meg. Hamvait szülőfaluja, Csernáton temetőjében helyezték örök nyugalomra.

A Vasárnap szerkesztősége pályázatot hirdetett. Erre futott be Árvay Árpád (Szatmárnémeti, 1902. ápr. 21. – Bukarest, 1985. szept. 9./ életének ismertetése, melyet gyermeke állított össze. Árvay Árpád Szatmárnémetiben született, de már gyermekkorában Nagyváradra költöztek. Nyolcan voltak testvérek. Az ifjú Árpád korán megismerte a nélkülözést, népes családjának fenntartója lett. Leírhatatlan nyomorban éltek. Érettségi után rögtön munkát vállalt. Tanulmányait a nagyváradi jogi akadémián és a Szegedi Tudományegyetemen folytatta. Huszonkét évesen kezdett újságírással foglalkozni, majd 1926 után végleg az újságírói pályára lépett. Szerkesztője lett a kisebbségi magyar érdekeket védő Magyar Szó című nagyváradi lapnak. Ez a lap volt a legelszántabb védelmezője a bihari magyarságnak. Árpád is sajtóvétség miatt számtalanszor ülte le egy-két heti börtönbüntetését a nagyváradi fogházban. A lapot több ízben betiltották, de aztán más-más címen mégis megjelent. 1937-ben a hatóságok a lap megjelenését végleg felfüggesztették. A romániai Magyar Párt tagja megalapítása óta, majd később a nagyváradi Magyar Párt főtitkára. Amellett, hogy a két világháború közti váradi publicisztika kiemelkedő személyiségévé vált. Első önálló verseskötete Regősök útján címmel 1931-ben jelent meg. 1940 után, a második bécsi döntést követően. Árpádot meghívják a magyar országgyűlésbe. A német fasizmussal szembeni ellenállás vonzásába került. Lapját, a Nagyváradon megjelenő Esti Lapot a Magyarországot 1944 márciusában megszálló németek betiltották. Hetekig bujdosott. 1944-ben családjával Budapestre költözött. 1945. június 4-én a nagyváradi securitate – mindannak dacára, hogy képviselői mivolta biztosította immunitását – elrabolta budapesti lakásáról, és Nagyváradra hurcolta. Ütötték-verték, vallatták. Majd Kolozsváron tartották fogva ítélet nélkül 1946 novemberéig, amikor koncepciós perben mint háborús bűnöst tíz évre ítélték. Felesége beadvánnyal fordult Tildy Zoltán és Nagy Ferenc egykori képviselő társaihoz. Ők bizonyították, hogy Árpád lapját az országot megszálló németek betiltották, és az akkori nagyváradi főispán feljelentésére a Gestapo is üldözte. Erre tízéves ítéletét megsemmisítették. 1948 szeptemberében az akkori utasítások ellenére internálták. 1949 májusában szabadult a börtönből. Amíg a börtönben volt, mindenüket elvették. Kétholdnyi szőlőt hagytak meg csupán, abból kellett feleségének négy kiskorú gyermekével (a legkisebb 1945 őszén született, amikor Árpád már börtönben volt) megélnie. Figyelmeztették, hogy veszélyben van, ezért Bukarestbe költözött. 1953 márciusában újra letartóztatták, három évre elítéli a securitate azzal az indoklással, hogy a Magyar Párt titkára volt. Nyilvános tárgyalást nem tartottak. Hosszú ideig a családja sem tudta hollétét. Másfél év múlva helyezték szabadlábra. Állandó megfigyelés alatt tartották élete végéig. 1965-ben újból házkutatást tartottak lakásán. Huszonkét évi kényszerű hallgatás után, a ‘60-as évek végén újra írogatni kezdett. Eleinte csak nevének kezdőbetűivel jegyzi cikkeit. 1970-ben megjelent első regénye, A Jumbó nem felejt című ifjúsági regény. A Művelődés, A Hét és még számos magyar lap közölte cikkeit. 1973-ban jelent meg Szélsodorta falevél című regénye. Az Elődök példája című, 1973-ban megjelent esszékötete a 19. század középső részében a képzőművészet, a színház, a zene területén kialakult magyar–román művészkapcsolatokat mutatta be. /Igaz történet. = Vasárnap (Kolozsvár), 2008. jan. 20. – kiegészítve Árvay Margit: Árvay Árpád születésének centenáriumán (Erdélyi Napló (Nagyvárad), 2002. ápr. 23.) című emlékezésében szereplő adatokkal.

Tőkés László a mai napig nem tagja egyetlen bizottságnak sem, a néppárti frakció pedig egyelőre hallani sem akar róla. Irházi János újságíró szerint az erdélyi autonómiára a Fidesz sem fogékony. A püspöknek az egy hónapos ausztráliai egyházi turné helyett inkább Brüsszelben kellett volna forgolódnia. Mennyire erős a Fidesz az Európai Néppártban, ha néhány román képviselő eléri Tőkés kiszorítását? /Hétfőzet Irházi János módra. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21./

A mai székely elit politikai polarizáltsága valós tény. Az egoista életszemlélet az utóbbi tizenhét évben uralkodott el az erdélyi magyar értelmiség körében, amely az egyéni érvényesülés érdekében sietett elhatárolódni a közösségi ügyek rendezésétől. Ma nincs kidolgozott egységes Székelyföld-fejlesztő koncepció, ez ennek köszönhető. Székelyföld lakossága többet, jobbat érdemel, ezt kell tudatosítani az acsarkodó elitjében. A cikkíró, Malin Ede a kiutat téli olimpiai központ megépítésében látja, amelyet Csíkszereda környékén és Brassó környékén közösen hoznának létre, azzal a reménnyel, hogy vele megpályázzák a 2030-as évek valamelyik téli olimpiai játékainak rendezési jogát. A közös cél egybekovácsolná a régió széthúzó lakosságát. A teljes siker után pedig az új objektumokkal teleépített Hargita további sokoldalú fejlődési lehetőségekkel kecsegtetne. /Malin Ede: Ötkarikás székely kiút? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

Kolozsvári néprajzi intézetek mutatták be kutatási projektjeiket és legújabb kiadványaikat január 17-én, a Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében. A néprajzi esten a Román Akadémia Folklór Intézete, Erdély Néprajzi Múzeuma, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Román Néprajzi Tanszéke, nem utolsósorban pedig a házigazda, a Kriza János Néprajzi Társaság képviseltette magát. Ion Cucea, a Román Akadémia Folklór Intézetének igazgatója mutatta be az általa vezetett intézmény történetét és tudományos projektjeit. Cucea kiemelte a román–magyar közös tudományos kutatások fontosságát az intézmény működésének szempontjából. A ‘90-es évektől kezdődően folyamatos állásbeszüntetésekkel és anyagi problémákkal küszködő Folklór Intézet éves néprajzi kiadványa is megszűnt. Simona Munteanu, az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatónője, a 85 éves intézmény történetének ismertetése után kitért az aktuális tudományos tervekre is, amelyek közt Phare projektek és konferenciák szerepelnek. Simona Munteanu az intézmény kiadványai közül kiemelte a 11. lapszámnál tartó Néprajzi Közlönyt. „Felfüggesztett állapotként” jellemezte Eleonora Sava, adjunktus az általa képviselt Román Etnológiai Tanszéki Csoport aktuális munkáját. A román néprajzi kutatások és az oktatás terén nyitás szükséges olyan tudományterületek irányába, mint a kulturális antropológia, szociológia, irodalomtudomány stb. A román tanszéktől eltérően, úgy tűnik, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, a rendszerváltás utáni küzdelmes időszakot követően, nemcsak az oktatás terén, hanem a kutatási kezdeményezésekben is „fejlődést” mutat. Keszeg Vilmos, tanszékvezető értékelésében felvázolta a jelenlegi kutatási területeket, aktuális és tervezett egyetemi kurzusokat, valamint ismertette a Néprajzi Látóhatár c. konferenciakötetet. Pozsony Ferenc mutatta be a jelenlévőknek a Kriza János Néprajzi Társaságot, amely egyetemi háttérintézmény, tízezer kötetes könyvtárával, archívumával (folyamatosan digitalizálják), videotékával segíti a néprajz szakirányú hallgatókat, kutatókat. A szervezet kiadványai közül három sorozatra hívta fel a figyelmet a társaság elnöke: „Lenyomatok” (fiatal kutatók munkái), „Kriza Könyvtár” és egyetemi tankönyvek. A jelenlegi kutatások közül Pozsony kiemelte a csángókutatást és a magyar diaszpóra-kutatást. /Musca Szabolcs: Néprajzi intézetek múltja és jelene. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Budapesten a magyar kultúra napját ünnepelték. Több erdélyi városban már a hét végén elkezdődtek a programok. Nagyváradon január 19-én nyitották meg hivatalosan azt a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) által szervezett tíznapos rendezvénysorozatot, melyet a Himnusz születésének tiszteletére rendeztek. Az Ady Endre Gimnázium díszterme előtt adysok által készített művészi alkotás várta az érdeklődőket. Fleisz János, a BINCISZ elnöke köszöntette a jelenlévőket, s mint mondta immár nyolcadszor együtt ünnepelhetnek a berettyóújfaluiakkal. Biró Rozália váradi alpolgármester hangsúlyozta, „végre egy határon belül gondolkodhatunk berettyóújfalui testvéreinkkel“. Az elmúlt évben egyezményeket, partneri kapcsolatokat kötöttek Debrecennel, Berettyóújfaluval. Szatmárnémetiben a magyar kultúra napja a múlt év óta a Magyar Kultúra Hetévé bővült. Január 19-én a székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök jelenlétében az Ady Endre Társaság szervezésében ismert színészek szavaltak, majd a felvidéki Rock Színház tagjai a Napba öltöztetett leány és a Megfeszített című zenés játékokból énekeltek népszerű részleteket. A székesegyház oldalhajójában 41 felvidéki falu (Felső-Bodrog, Bódva, Zsitva, Ipoly, Garam völgye, Zobor-vidék) népviseletébe öltöztetett babáit mutatták be. A Rock Színház művészeivel együtt a kiállítás másnap már Nagykárolyban volt. „Az a tény, hogy a Román Kultúra Napja csak egy héttel előzi meg a magyar kultúra napját, adta azt az ötletet, hogy megszervezzem a Világban Élő Román és Magyar Fotóművészek Nemzetközi Kiállítását, összekötvén a két ország kulturális napját” – fogalmazott Tóth István, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke a Budapesti Román Kulturális Intézetben (BRKI) a hét végén. /Összekötő kultnapi kokárda. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ Szatmárnémetiben első alkalommal mutatták be a felvidéki magyar népviseletet bemutató babakiállítást, háromszáz, viseletbe öltöztetett babát láthatott a közönség a vándortárlat utaztatásával foglalkozó Kultúráért és Turizmusért Társulás jóvoltából. Az elmúlt tíz évben a népviseletbe öltöztetett babákat számos felvidéki iskolában állították már ki, de részt vettek 2000-ben a Hannoveri Világkiállításon is. /Babos Krisztina: Apró identitásőrzők. = Krónika (Kolozsvár), jan. 21./

„Az idei, 39. Magyar Filmszemle több szempontból is mérföldkő az erdélyi magyar filmkészítés számára” – jelentette ki Szántai János, az Argo Audiovizuális Egyesület elnöke, ugyanis a január 22-én Budapesten kezdődő szemle versenyprogramjában az erdélyi magyar filmesek minden kategóriában képviseltetik magukat. Felméri Cecília Kakukk című kisjátékfilmje a Communitas Alapítvány és a Szülőföld Alap támogatásával, valamint az Argo Audiovizuális Egyesület és a magyarországi Inforg Stúdió együttműködéséből jött létre. A fiatal rendezőnek a Kakukk – amely egyben diplomamunkája is – nem az első sikere, hiszen azelőtt animációs filmjeivel tűnt ki. Lakatos Róbert – aki 2004-ben az Ördögtérgye című munkájával elnyerte a kisjátékfilm kategória fődíját – Bahrtalo! (Jó szerencsét!) című neorealista munkája a két évvel ezelőtt forgatott, hasonló nevű dokumentumfilmet egészíti ki. A Magyar Filmszemle történetében – Tompa Gábor Kínai Védelem című nagyjátékfilmje után – ez a második, erdélyi rendező alkotta nagyjátékfilm. A dokumentumfilm kategóriában az erdélyi magyarok Bálint Arthur Poros öltöny című filmjének szurkolhatnak jövő kedden. /Zsigmond Orsolya: Erdélyi filmes mérföldkő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

A tordai magyarok iskolaalapítási kérelmét pozitívan bírálta el a szaktárca, így idén szeptembertől beindul a magyar tannyelvű Jósika Miklós Líceum. A megye oktatásügyi tisztségviselői és szakemberei ellátogattak Tordára, hogy személyesen egyeztessenek a pedagógusokkal. A betöltendő állások közel felét a tordai iskolák magyar tagozatain tanító címzetes tanárok foglalják el, a helyettesek pedig készülhetnek a nyári versenyvizsgára. /Nagy-Hintós Diana: Az oktatás minőségének javulását várják a tordai magyar iskolától. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Január 19-én iskolát avattak Magyarózdon. Húsz gyerek köszöntötte rövid verses-dalos műsorral az egybegyűlteket. A meghívottak közül csupán Lokodi Edit megyei tanácselnök és Horváth Arany, az iskola nevét viselő Horváth István költő lánya jelent meg. Ballai György, Magyarbükkös polgármestere frissen sült fánkkal, üdítővel kínálta a megjelenteket. A kormány 300 ezer lejt utalt ki az iskola felújítására, így sikerült kicserélni az épület tetőszerkezetét, szigetelni a falakat, bevezetni a vizet, központi fűtést szerelni, belső vécéket és mosdókat kialakítani. A tanfelügyelőség jóvoltából új bútorzattal és tanfelszerelésekkel, számítógépekkel rendezték be a helyiségeket. Az iskolának az ‘50-es évek elején nagyon sok tanulója volt. A magyarózdi iskola 2004-ben vette fel a Horváth István nevét, ahová ma 19 gyerek jár óvodába, 17 I. -IV. osztályba és 21 tanuló V. -VIII. osztályba. /(kilyén): Háromszor született a magyarózdi iskola. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

A kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör eddigi, a Bulgakov irodalmi szalonjában megtartott körök helyszíne ezután a pince lesz, ez sokkal családiasabb hangulatot ad. Elindul egy ún. Golania Magna felolvasó-sorozat, amelyre minden második héten kerül sor. A felolvasóest-sorozatot Karácsonyi Zsolt indította el. A költő készülő verseskötetéből olvasott fel néhány szemelvényt. A beszélgetés alapfonalát a sámán- és váteszköltő közti különbség képezte. Kiderült, hogy Karácsonyi Zsolt sámánköltő. /Varga Melinda: Egy sámánköltő jelenései. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Traian Basescu államfő január 21-én levélben szólította fel Teodor Melescanu ideiglenesen kinevezett igazságügyi minisztert, hogy továbbítsa az ügyészségnek a nyolc miniszter elleni bűnvádi eljárás megindítására vonatkozó kérelmét. Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter közölte: értesülései szerint Basescu telefonon is megfenyegette Melescanut. Az államfőt támogató demokrata-liberális párti képviselők ugyanakkor azt kérik, Traian Basescu függessze fel tisztségéből Melescanut, és kezdeményezze a bűnvádi eljárás megindítását ellene hivatali hatáskörrel való visszaélés miatt. Ezt Emil Boc pártelnök és Elena Udrea ügyvezető titkár jelentette be. /Basescu ultimátumot adott Melescanunak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A piacon megjelent 18 cég az elmúlt négy hónap során kíméletlen versenyt folytatott egymással a piac felosztásáért. Tavaly szeptember 17-től január 17-ig volt idejük a 35 év alatti munkavállalóknak, hogy a nyugdíjreform keretében kötelezően válasszanak maguknak öregkorukra anyagi biztonságot ígérő pénzügyi intézményt. Ők jelentik a hárompillérűvé alakított új nyugdíjrendszer első pillérét. A másodiknak a 35 és 45 év közöttiek az érintettei, ők önkéntes alapon csatlakozhattak a jövendő állami nyugdíj kiegészítése céljából. Abszolút győztesnek az öt legnagyobb pénztár bizonyult. Az ING körülbelül 1,2 millió, az Allianz-Tiriac 900 ezer, a Generali 340 ezer, az Aviva 290 ezer, az Interamerican pedig 225 ezer klienssel büszkélkedhet, ők együttesen a piacon lévő ügyfelek 82 százalékát nyerték meg maguknak. A fiatalabb korosztályból maradtak 450–700 ezren, akik még nem jelentkeztek egyik pénztárhoz sem. Őket számítógépes sorsolás alapján „osztják szét” a pénzügyi intézmények között. A reformra szükség volt. Az 1990-ben regisztrált 2,1 millió nyugdíjas 2006-ra 4,6 millió főre nőtt, miközben a járulékfizető aktív munkavállalók száma csaknem megfeleződött, a kezdeti 8 millióról tavalyelőttig 4,67 millió főre csökkent. A 2050-re vonatkozó demográfiai előrejelzések szerint a lakosságon belül a nyugdíjkorúak részaránya a jelenlegi 19,1 százalékról 31,8 százalékra fog nőni. /Öt magánnyugdíjpénztárnál a biztosítottak zöme. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Nem tartja diszkriminatívnak a Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke által tett kijelentéseket a Diszkriminációellenes Hatóság (CNCD), mivel azok beletartoznak a szabad véleménynyilvánítás gyakorlásának a határai közé. A testület ugyanakkor felhívja a politikai osztály és a véleményformálók figyelmét arra, hogy az idei választási évben igyekezzenek nem diszkriminatív magatartást tanúsítani. Voiculescut Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke panaszolta be a CNCD-nél, mivel korábban azt mondta, vonják vissza a román állampolgárságát mindazoknak a személyeknek, akik nem beszélik a román nyelvet. Voiculescu ugyanakkor egy törvénytervezetet is benyújtott a parlament elé ezzel kapcsolatban. /”Voiculescu nem diszkriminált“ = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

A minisztérium által közvitára bocsátott határozati javaslat értelmében, azok a személyek, akiket etnikai okokból zaklattak a Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között bevezetett rendszerek idején, részesülnek a törvény által előírt jóvátételben, függetlenül attól, hogy költözésük, menekülésük idején lakhelyük a román állam területén vagy az elfoglalt területeken volt, és függetlenül attól is, hogy az a terület, ahová átköltöztették őket, román fennhatóság vagy más állam fennhatósága alatt volt. A javaslatot kísérő magyarázat értelmében a gyakorlatban azt tapasztalták, hogy nem létezik egységes gyakorlat a bíróságok és területi nyugdíjpénztárak esetében, a jogosultságok, kártérítések megítélésénél. Megállapították, hogy egyes bírósági határozatok csak azokat a román állampolgárokat részesítették jóvátételben, akik „a román fennhatóság alatt lévő területekre menekültek, mondván, hogy a kártérítés nem illeti meg azokat, akik román területről magyar fennhatóságú területre költöztek, olyan feltételek között, amikor a román állam nem üldözte polgárait nemzetiségi alapon”. Más bíróságok jóvátételben részesítettek az említett üldöztetésért. A nyugdíjpénztárak melletti bizottságok egységes gyakorlata érdekében javasolták, hogy nemzetiségtől függetlenül, az említett időszakban etnikai alapon zaklatott román állampolgárok részesüljenek a kártérítésben, amennyiben az elköltöztetéskor lakhelyük a román vagy más állam fennhatósága alatti területen volt, és függetlenül attól, hogy milyen fennhatóságú helyre költöztek. /Közvitán az etnikai alapon meghurcoltak ügye. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A székekre tagolt Székelyföldről kibontakozó vitában az egyik RMDSZ-es parlamenti képviselő Svájchoz hasonlította a vidéket. Kitűnő természeti adottságainál fogva a turizmus tűnik Székelyföld egyik legígéretesebb és legjövedelmezőbb ágazatának. Ebből szűrték le a következtetést: a mi Svájcunkat úgy hívják, hogy Székelyföld. Borbély László újságíró szerint a magyarságnak akkor volt tekintélye a román politikusok előtt, amikor egységesnek hitték őket. Lehet Svájc a Székelyföldből? Lehet. Az ehhez vezető utat egyengeti a Székelyföld jövőjéről folyó vita. /Borbély László: Székely Svájc. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 22./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Hivatalosan is benyújtotta felfüggesztési kérelmét Albertini Zoltán Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes Szándékát személyes okokkal indokolta, azzal, hogy nem tud együtt dolgozni a tanfelügyelőség jelenlegi csapatával. Prozan Mircea főtanfelügyelő kifejtette, hogy érzése szerint jól kommunikáltak, nem kerültek összetűzésbe. A bejelentett felfüggesztés idejére, ha azt a szaktárca is jóváhagyja, Albertini Zoltán a Bolyai Farkas Líceumban fog testnevelést tanítani. Azt a híresztelést, miszerint azért megy a Bolyaiba, hogy a későbbiekben az igazgatói tisztséget megpályázza, az illetékesek nem erősítették meg. /(b.): Lemondott a főtanfelügyelő-helyettes. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

Erdély több városában már hét végén elkezdődtek a magyar kultúra napja tiszteletére szervezett események. A marosvásárhelyi Magyar Kulturális Központ és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata január 20-án tartotta, rendezvényét. Január 22-én a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen a múlt évad egyik sikeres produkciójának /John Pielmeier Isten Ágnese/ felújított változatát mutatják be. A városban vendégszerepel a Codex régizene-együttes, továbbá a Bernády-házban a sepsiszentgyörgyi, brassói, csíkszeredai zenetanárokból alakult zenekar a 16–18. század magyar, főként erdélyi főúri zenéjéből nyújt válogatást. Kolozsváron tudományos előadásokkal és táncházmulatsággal köszöntik a jeles napot. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában konferencia lesz. Kétszer is bemutatták Nagyváradon az Eltáncolt cipők című táncjátékot. Szatmár megyében, az Ady Endre Társaság szervezésében egész hetes rendezvénnyel ünneplik a magyar kultúrát. Szatmárnémetiben, majd Nagykárolyban fellépett a felvidéki Rock Színház a Mert tiéd az ország című előadással, melyben Koltay Gergely A Megfeszített és A napba öltöztetett lány című rockoperájából, valamint a Kormorán együttes dalaiból adtak elő válogatást. Január 22-én Kovács Emil Lajos festőművész munkáiból nyílik tárlat, majd a Nagykárolyi Collegium régizene-együttes lép fel. Január 23-án Szatmárnémetiben a Háromszék Táncegyüttes lép fel a Csávási balladával, 24-én az Ács Alajos Stúdióban Franz Xaver Kroetz Felső-Ausztria című darabját játsszák Márk-Nagy Ágota rendezésében. Gellért Sándor halálának 20. évfordulójára Miske László debreceni színművész emlékezik január 25-én, A tanú című előadóestjével. 26-27-én rendezik ugyancsak Szatmárnémetiben a 17. Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési verseny elődöntőjét, illetve döntőjét. Székelyudvarhelyen január 21-én a Tomcsa Sándor Színház felolvasóestjével kezdődött rendezvénysorozat. 22-én az Udvarhelyszék Fúvószenekar ad ünnepi koncertet, este pedig a Cabaret című musicalt láthatja a közönség a Tomcsa Sándor Színház előadásában. 23-án Bálint Arthur rendező-operatőr Poros öltöny című dokumentumfilmjét mutatják be, 24-én a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban egész napos szakmai tanácskozás lesz az udvarhelyszéki népi építészetről. Az estét az Udvarhely Néptáncműhely előadása, az Ige zárja. 25-e a zene és a film napja lesz Székelyudvarhelyen: Székely Zsejke, a Kolozsvári Magyar Opera énekesnője kortárs magyar zeneszerzők dalaiból tart előadást Valaha címmel, este pedig két dokumentumfilmet vetítenek a könyvtárban: Jakab Ervin Költözés és Bálint Ibolya–Bálint Arthur Asszonyélet című alkotását. 26-án gyermekrajz-kiállítás nyílik a könyvtárban, délután pedig a Kecskeméti Jazz Band koncertezik Székelyudvarhely művelődési házában. 27-én, vasárnap Orbán Balázs szemével Homoródalmáson címmel fotókiállítás nyílik, majd este az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjak kiosztásával, továbbá Siculus-emlékkoncerttel, gálaesttel zárul a rendezvénysorozat. A Csíki Székely Múzeumban a gyergyóremetei 12. Nemzetközi Fotótábor anyagából készült kiállítással, valamint albumbemutatóval kezdődik a rendezvénysorozat Csíkszeredában. Sepsiszentgyörgyön január 21-én Benczédy Sándor és Tüzes István tartott vetített képes előadást Az altorjai Apor-kastély reneszánsz faliképei témával, majd a kolozsvári Passamezzo historikus együttes előadta a Mátyás, az igazságos című reneszánsz táncjátékát. Január 22-én Baróton, Erdővidék Múzeumában nyílik fotókiállítás a sepsiszentgyörgyi Képvidék Alkotócsoport munkáiból. /A Himnusz születésnapjára. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

Egy román újságíró körkérdést küldött szét: mi a véleményük arról, hogy a mai fiatalokat egyáltalán nem érdekli a kultúra. A magyar közbeszédben is téma ez. Erről fejtette ki véleményét Herédi Zsolt. A kulturális piacon az elmúlt időszakban mind a kínálat, mind a kereslet is megnőtt, egyre változatosabb is lett. Nem lehet ugyanakkora színház- vagy mozi látogatottságot elvárni ma, mint a rendszerváltás előtt, amikor a vizuális kultúra lehetőségei egy színházi előadás vagy nagy ritkán egy nézhető mozi vagy tévéfilmre szorítkoztak. Nemcsak a fogyasztó pénzéért, hanem az idejéért is versengeni kell. A fiatalok olyan tudást akarnak felhalmozni, amit a későbbiekben fel tudnak használni. Megnőtt a fiatalok vizuális kultúra iránti igénye. Egyre inkább teret hódít a szórakozás, illetve a tömegkultúra. Múzeumlátogatásra ösztönző marketingfogás volt, hogy több látogató – csoportok, (nagyobb) család – esetén olcsóbb volt a jegy. Ezt ma már szinte minden nagyobb múzeum árpolitikája alkalmazza. Ösztönző fogás neves szakemberek meghívása, előadása, vagy kérdezz-felelek szerű beszélgetés szervezése a látogatókkal. Gyerekek körében nagy divatja van a dinóknak. Ezt lovagolta meg a budapesti Természettudományi Múzeum is. Itthon is lehetne hasonlót kezdeményezni. Sok idősebb kolléga ellenségesen fogadja az újító szándékú fiatalok ötleteit. A különböző megemlékezéseken sokszor az iskolásokat szeretnék kirendeltetni közönségnek. Továbbra is túlsúlyban vannak a múltidéző témák, azonban inkább lejáratják, az amatőr „marketinggel” a témát. Másik fékező erő a magyarországi társadalom és sajtójának tekintélyes része, amelyik hagyományőrző archaikus társadalomnak szeretné megtartani a határon túli magyarságot. A világban zajló kulturális folyamatok mellett sok tekintetben lemaradt a hazai magyar nyilvánosság, az ifjúsági szubkultúra csak mostanában kezd támogatást kapni. A magyar pályázati pénzek csak a paraszti kultúra művelőinek, netán a komolyzenének voltak fenntartva. Amikor a hazai politikusok a fiatalok tömege előtt akarnak beszélni, koncertturnét szerveznek ismert együtteseknek. Gyakori a rendezvényekre való rátelepedés. Az RMDSZ a fő pénzosztó, ő számít a legnagyobb „rátelepedőnek”. A rendszerváltás után hosszú évekig az erdélyi közéletben a politika és a civil szféra személyeken keresztül teljesen egybeolvadt. Ekkor lépett színre az RMDSZ új generációja, a MIÉRT, amely az utóbbi pár évben igyekezett korrigálni e képet. Pénzosztó pozícióját kihasználva szponzorként beszállt a Transindex szervezte Médiabefutó, Humorfesztivál, és több más sikeres rendezvénybe/re. Ők irányítják a többnyire erőforrás orientált és nem problémaorientált civil szervezeteket. A pénzosztó döntéshozók befolyásolták az elmúlt időszakban a kulturális rendezvényeket, sőt az egész civil szférát. /Herédi Zsolt: A kultúraigény esete a fiatalokkal avagy rendezvényszervezők vs. valóság és modernitás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18., folyt. : jan. 19., 21., 22./

A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Gimnázium dráma tanszékének és a Mikes Kelemen Gimnázium Osonó Diákszínházának közös produkciója nyerte a hét végén a Bukarestben zajló LicArt 2007 fesztivál nagydíját. Az országos diákszínjátszó fesztiválra idén 63 diákcsapat nevezett be. A szentgyörgyiek vitték el a pálmát a Fazakas Misi ötletére improvizált Részletek a bolyongás meséiből című előadással. Fazakas Misi, a színjátszó csapat vezetője elmondta: a díj visszaigazolta a következetes munkát, ami a színházműhelyben zajlik. A műhelymunkának hangsúlyos önismereti célja is van. /Kovács Zsolt: Sepsiszentgyörgyi a legjobb diákszínház. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége mély megrendüléssel búcsúzik PAKOT FÜLÖP színházi közönségszervezőtől, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház egykori munkatársától. Újságíróként került a színház kötelékébe, ahol 1969-től 2002-ig, azaz nyugalomba vonulásáig hatalmas ügyszeretettel és alapos szakértelemmel végezte közönségszervezői tevékenységét. Pakot Fülöp január 18-án halt meg Magyarországon. 2008 februárjában lett volna a hatvanhat éves. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./ A Népújságban időnként jelentkezett Magyar levelek című rovatával.

Teodor Melescanu ideiglenes igazságügyi miniszter január 22-én továbbküldte az ügyészséghez az Államelnöki Hivataltól kapott, nyolc korábbi vagy jelenlegi miniszter elleni bűnvádi eljárási indítványt. Melescanu ugyanakkor kijelentette: az ügyekkel kapcsolatban elhárít magától minden felelősséget. /A miniszter elküldte... = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

A román hatóságok a mai napig megbüntethetik azokat az uniós állampolgárokat, akik tizenöt nap elteltével „bejelentetlenül” tartózkodnak Románia területén. A rendelkezésről az országba látogató turisták sem tudnak, mert eddig nem értesültek róla a szomszédos uniós tagállamok – így például Magyarország – illetékesei sem. Az előírást a 2005. évi 102-es sürgősségi kormányrendelet tartalmazza. Az előírás megszegése 2,5 millió lej (65 euró) büntetéssel jár. Múlt év január elsejétől az uniós állampolgárok esetében határátlépéskor sem az útlevélbe, sem a személyi igazolványokba nem ütnek be pecsétet a határrendészeti szervek. Az ellenőrzésnek egyetlen módja, ha a szabálysértő bevallja, hogy több mint két hete tartózkodik az országban. „Nagyon meglep ez a rendelkezés, hiszen megszeg mindenféle uniós szabályt” – közölte az újság kérdésére Odze György külügyi szóvivő. „Ez egy stupid rendelkezés, amely ellenkezik az EU-s normákkal” – mondta Cseh Áron kolozsvári főkonzul, aki – akárcsak Hodicska Tibor bukaresti főkonzul – az ÚMSZ-től értesült a rendeletről. Magyarországon, de az Unió más tagállamaiban sincsenek érvényben hasonló követelmények. „Ezt a paragrafust az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének 5. cikkelye alapján vezettük be” – közölte Vasile Dragoi, a Román Bevándorlási Hatóság (ORI) parancsnoka. A cikkely szerint a tagállam megkövetelheti az érintett személytől, hogy ésszerű és megkülönböztetés-mentes határidőn belül jelentse be a területén való jelenlétét. Vasile Dragoi elismerte, az előírás betartásának ellenőrzése lehetetlen. Ezért egy tárcaközi bizottság már dolgozik a módosításon, hogy ezt eltöröljék. Amennyiben nem törlik a cikkelyt, Toró T. Tibornak szándékában áll interpellálni a parlamentben az ügyben. /Cseke Péter Tamás: „Megfigyelt” külföldiek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Csutak István vitát gerjesztő írása jól meghatározott politikai célt szolgál: az RMDSZ csúcsvezetésének érdekeit. Kétségtelen, a régiónak nem sikerült az elmúlt tizennyolc év alatt számottevő haladást elérnie. Éppen azt felejtette elmondani Csutak István, hogy közel két évtizede Székelyföld minden megyéjének irányítása az RMDSZ kezében volt/van, minden számottevő funkciót a bukaresti szűk vezérkar bizalmi emberei töltenek be. Sikerült a szervezetből messzi űzni minden más gondolatot. Próbálkozások voltak. Emlékezni kell a már évek óta betegágyhoz kötött Birtalan Ákos képviselő próbálkozásaira, szinte jajkiáltásként ható cikkeire, beszédeire, melyekben megfogalmazta: az RMDSZ bűnös, mert csak szórványpolitikája van, a tömbmagyarság jövőjére tervei nincsenek. A kilencvenes évek közepén fiatalabb politikusok a Legyen a Székelyföld belső anyaország szlogennel próbálkoztak programot kidolgozni. Igaz, nem nagy sikerrel, az RMDSZ óvatos magatartása miatt. Öt-nyolc évvel ezelőtt Markó Bélától Frunda Györgyön át az elnökválasztási kampányban úgy tiltakoztak a román vitapartnerek által felvetett területi autonómiaigény vádja ellen, mintha országárulást követtek volna el. Közben két autonómiaterv is elkészült, a Csapó Józsefé, melyet csak leszóltak, de figyelembe sem vettek, és a Bakk Miklóséké, melyet most nem aktuális, most a kulturális autonómia megszerzésére kell minden erőt összpontosítani jelszóval félredobtak. Székelyföld jelene és jövője valójában attól függ, hogy e térségnek sikerül-e kiharcolnia a területi autonómiát. /Simó Erzsébet: A Székelyföld területi autonómiája a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.