Csutak István vitacikkében a ,,széki-törzsi” szemlélet káros voltáról van szó, továbbá arról, hogy 1968-ban ,,mesterségesen” és erőltetve hozták létre a két székely többségű megyét, valójában akkor ez volt az egyedüli életképes megoldás. Volt Udvarhely–Csík ellentét, a Kovászna megyének elkeresztelt Háromszék kéretlenül kapta meg a Bodza-medencét, ez igaz, de mégis két, viszonylag kompakt székely megye született, egy helyett két magyar jellegű megyei intézményrendszer. Magyari Lajosnak az a gyanúja, hogy ez a dolgozat egy nagyobb horderejű ötlet előkészítése lehet, mert a szerző nem beszél arról, hogy a ‘89 utáni időszak egyik legnagyobb baklövése például az RMDSZ ,,székesítése” volt, inkább arról értekezik, hogy már a dualista korszakban rájöttek a székek anakronisztikus voltára. A gyanúra jött a válasz: Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere fölvetette, hogy Hargita és Kovászna megyét egyesíteni kell, s így létrejön a székelyföldi autonómia területi-közigazgatási feltételrendszere. Egy sima népszavazásról van szó, s az egyesített megyéhez később csatlakozhatnának Maros megye magyar jellegű térségei és önkormányzatai. /Magyari Lajos: Az ,,Egyesült Kétmegyék Földje”? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.

A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

Szerteágazó irodalmi munkássága elismeréséül Márai Sándor-díjat adományozott Bogdán László erdélyi írónak, költőnek Hiller István magyarországi kulturális és oktatási miniszter és Schneider Márta kulturális szakállamtitkár. A kitüntetést január 22-én, a magyar kultúra napján nyújtották át Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. /Fried Noémi Lujza: Márai-díj Bogdán Lászlónak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

Egy munka, projekt, kutatás vagy elemzés kidolgozása nyugaton már nem helyhez kötött, egyedül a határideje és a szempontja adott. A hely tehát kitörlődött a munkát meghatározó paraméterek közül, ehhez mi fiatalok is rugalmasan alkalmazkodunk, írta Marton Györgyi. Az új tapasztalatok rádöbbentették, hogy valahol otthon kell lenni. Egy egyszerű nyelvi játékkal oldotta meg „a fogalom csökevény megnevezését”. Ha szülővárosáról, Marosvásárhelyről beszél, akkor azt a haza haza, a kolozsvári bejárólakása pedig a haza. Az otthon a gyerekkori emlékek színtere, az otthon egy tudatos, valósághűbb élettér. /Marton Györgyi: Az otthon a haza, a haza az otthon. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Nem tudom, képes volnék-e értelmiségiként élni, ha képtelen lennék kritikailag elhatárolódni a sajátjaim múltjától, írta Sorin Mitu Transilvania mea (Az én Erdélyem) Editura Polirom, Iasi, 2006 című könyvének bevezetőjében. A szöveg magyarul a Korunk 2008. januári számában jelent meg. Erdély a román nacionalizmus kreációja volt, fejtette ki Sorin Mitu. Ő maga is lelkesen énekelte az Ébredj, román!-t, amelyet nagyapjától tanult. Egy-egy kiránduláson a magyarok bosszantására kiáltotta: „zsarnok barbárok”. Így tanulta az iskolában, az utcán, a történelem- és irodalomkönyvekből. A szerző nacionalizmustól való elszakadásában meghatározó volt a hivatalos nacionalista, éles magyarellenesség, a Ceausescu-rezsim utolsó évtizedének gyakorlata. Megértette, hogy Ceausescu beszédeinek magyarellenes támadásai nem egyebek manipulációnál és diverziónál. Kádár Magyarországában az embereknek jobb volt a soruk. Ceausescu nacionalizmusa csupán felújította a háború előttit. Sok polgártársa bedőlt ennek a primitív manipulációnak. A mai mérsékelt nacionalisták úgy vélik, a nacionalizmust nem kellene szigorúan elítélni, a Ceausescu-korszak idején gyakorolt túlzásai miatt. A látszólag nemes nemzeti eszme bármikor átalakítható uralmat szolgáló eszközzé. A szerző célja a hazugság leleplezése. /Sorin Mitu: Szakítás a nacionalizmussal. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

A Krónika értesülései szerint Füzes Oszkárnak, a Népszabadság napilap főmunkatársának bukaresti nagykövetté történő kinevezését fontolgatja a magyar külügyminisztérium. A bukaresti nagykövetté 2004-ben kinevezett Terényi János szolgálati ideje nyáron ér véget. Az ötvenéves, arab szakértőként számon tartott, emellett a kelet-európai térséget is jól ismerő diplomata korábban a Külügyminisztérium stratégiai-tervezési főosztályát vezette, Marokkóban nagykövet, Libanonban helyettes nagykövet, Algériában pedig másodtitkár volt. /Rostás Szabolcs: Újságíróból bukaresti magyar nagykövet? = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

Botrányos videoklipek jelentek meg január 10-én több szlovákiai hírportálon: a képsorokon szlovák rendőri gyakorlóruhába öltözött tagbaszakadt férfiak láthatók, akik egy azonosítatlan lőtéren egy Hedvig nevű célbábura lövöldöznek, s közben ordenáré módon mocskolják a célkeresztbe vett bábut. Többen úgy értelmezik, hogy a bábut arról a nyitrai magyar egyetemistáról, Malina Hedvigről nevezték el, akit saját bevallása szerint 2006 augusztusában két bőrfejű azért vert meg, mert az utcán magyarul beszélt. Malina Hedvig igazát már Szlovákiában is egyre kevesebben kérdőjelezik meg, de a lány pokoljárása ennek ellenére is tart. A tettesek továbbra is ismeretlenek s a rendőrség továbbra is abból indul ki, hogy a lányt senki sem verte meg, a támadást csupán kitalálta, annak bejelentésekor félrevezette a rendőrséget, amiért akár öt év szabadságvesztésre is ítélhetik. A videofelvételek állítólag Hedvig megveretésének egyéves évfordulóján, még tavaly kerültek fel a YouTube nevű nemzetközi klipgyűjtemény oldalaira. Egyes vélemények szerint egyértelmű, hogy a képsorok a Szlovák Rendőrakadémia Pozsonyhoz közeli lőterén készültek. Erik Tomás, a szlovák belügyminisztérium szóvivője szerint a felvételek „biztosan nem a bazini rendőriskolában készültek, s úgy tűnik, nem is hiteles lőgyakorlatot örökítenek meg. ” /Hedvig nevű a célbábu? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Idén is megtartotta szokásos év eleji tréningsorozatát Háromszéken Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Tanácsadó és Képzési Központ vezérigazgatója. Aki vállalkozik, annak kötelessége a vállalkozás hatékony működésének módszereit elsajátítani, hangsúlyozta Szügyi György. Magyar nyelven már vannak jó, szakkönyvek, de vannak nagyon rosszak is. Szerinte Székelyföld egyik hiányossága, hogy nincs székelyföldi pozitív jövőkép, amelyben a székelyföldiek nagy része, egyet tud érteni, és amelynek megvalósításán tud dolgozni. Egy nemzet nem engedheti meg magának, hogy hagyja szétporladni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket egyenként mindenki tesz a maga módján, csak sok esetben kioltják egymást az erőfeszítések. Szügyi György teljesen ingyen levezetne egy megbeszélést a mostani székelyföldi irányzatok, szervezetek vezetői, nagyobb közösséget képviselő elöljárói között. Ő tanácsadó és képzőcég vezetője negyed évszázada, jól megtanulta, hogy segítséget, tanácsot csak annak lehet adni, aki kéri. /Mózes László: /Szügyi György: nincs székelyföldi pozitív jövőkép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Nem először látogatott a sepsiszentgyörgyi Háromszék táncegyüttes Nagyenyedre, ez alkalommal Erdélyország az én hazám című előadásukkal léptek fel. Különböző tájegységek táncait vitték színpadra. Ivácson László, az együttes művészeti vezetője elmondta: összeállításukkal már bejárták Európát, de mindig szívesen mennek szórványvidékekre. /(bakó): Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Január 22-én a magyar kultúra napja alkalmából az arad-belvárosi evangélikus-lutheránus gyülekezet imatermében tartotta ünnepi közgyűlését az aradi Kölcsey Egyesület. Pávai Gyula elnök méltatta a magyar kultúra napját. A Kölcsey-díj idei kitüntetettjei: dr. Hubert Ildikó és Sándor Tivadar arad-gáji plébános. Dr. Hubert Ildikó budapesti egyetemi tanár az aradi magyar kultúráért kifejtett több mint egy évtizedes odaadó munkájáért nyerte el a díjat, Sándor Tivadar katolikus plébános a Szabadság-, illetve a Szentháromság-szobor elemeinek megőrzéséért, a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásának a felújításáért, az anyanyelvű oktatás támogatásáért kapta a díjat. A Kölcsey Egyesület ügyvezető elnöke, Lehoczky Attila az újraindított Havi Szemle első számát mutatta be. /(balta): Átadták a Kölcsey-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

A magyar kultúra napjára időzítette a Könczei László Egyesület Sepsiszentgyörgy 2008-as kalendáriumának bemutatását, a tavalyi után a második ilyen jellegű kiadványt. A múló idő lenyomata, egy város egy esztendőnyi történésének megörökítése a kötet, jelezte Tóth Birtalan Csaba, az egyesület elnöke. Szekeres Attila István címergrafikus a háromszéki címerek évének nevezte 2007-et anekdotákkal fűszerezett címertörténeti előadásában. /(vop): Az idő lenyomata nyomában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Az elmúlt év decemberében jelent meg Párizsban, a rangos L’Harmattan kiadónál a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán francia nyelvű verseskönyve. A néhány híján száz verset tartalmazó, La peau de rien (A semmi bőre) című kötet előszavát Michel Bénard költő, festő, a Francia Akadémia kitüntetettje írta. A francia költőtárs nagy elismeréssel szólt a magyar költő alkotásairól, kiemelve, hogy “versei mögött felfedezhetjük a filozófiai gondolkodás fontosságát, az írások a korszerűség vibrálását hordozzák”, “a rövid lélegzetű szövegek a gondolatok töménységével tűnnek ki”, “az elemek alkímiájával játszva Püthagorász tanítványává válik, hogy szüntelenül új teorémákat fogalmazzon meg”. A kötet verseit franciául Manolita Dragomir-Filimonescu tolmácsolta. /-r –a: Böszörményi Zoltán versei franciául. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Lehoczky Attila örömmel tapasztalta, hogy szemben a tavalyi (tavalyelőtti) írásaival, az idei nagyobb mértékben buzdította véleménynyilvánításra Arad megye magyar értelmiségének egy részét. Nagy István és Murvai Miklós írásainak közös pontja a Schengenből adódó lehetőségek megkérdőjelezése volt. Lehoczky Attila ezzel nem ért egyet. A Kárpát-medence egy gazdasági egység. Az a nép, amely bírja a térség központi területeit, dominálhatja azt gazdasági és politikai téren. Ha a magyar gazdaság véghezviszi a reformokat, és megfelelő szakemberekkel tölti fel tisztségeit, megkísérelheti a dominanciát. Romániában a román nemzetpolitika dominál, de messze áll attól, hogy megfordítsa a statisztika könyörtelen adatait. Magyarországon mai napig nem találták meg a fogyás megállításának megfelelő módszerét. Lehoczky pontosított: nem Tőkés Lászlót hasonlította az ördöghöz, azt állította, hogy a romániai magyar politika a megosztottság, és ezáltal a megszűnés szélére ért. Tőkés László kezében van a lehetőség a konszenzusépítésre. Az RMDSZ-nek bátrabb fellépésre van szüksége, mivel kevés stratégiai megvalósítást mutathat fel az elmúlt négy évben /önálló magyar állami egyetem, kulturális és területi autonómia stb. / Meg kellene szervezni a tavaly elmaradt Arad Megyei Magyar Ifjúsági Találkozót. Megdöbbentő ugyanis, hogy a magyar középiskolában pár diák románul beszél egymással. Ez a vég kezdete? /Vitafórum – Lehoczky Attila válaszol. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./ Előzmény: Lehoczky Attila: Újabb gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. jan. 14. Nagy István: Vitafórum. Az Arad megyei magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21. Albert László AMISZ-alelnök: Az újabb gondolatok margójára. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22. Murvai Miklós: Járható és járhatatlan utak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23.

Közös nevezőre kell jutniuk az RMDSZ és az erdélyi magyar ellenzéki szervezetek vezetőinek – Szili Katalin szerint – a romániai magyar közösség szavazatainak megszerzése érdekében. Minderről Nagyváradon foglalt állást az Országgyűlés elnöke, miután megbeszélést folytatott Markó Béla RMDSZ-elnökkel és Tőkés Lászlóval. Szili elmondta: Markóval áttekintették a romániai európai parlamenti választások tapasztalatait, és napirendre kerültek az idén rendezendő helyhatósági és parlamenti választások is. A Tőkés Lászlóval folytatott megbeszélésen Szili felkérte az EP-képviselőt, vegyen részt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) munkálatain. Tőkés elismeréssel szólt a Szili által kezdeményezett nemzetpolitikai stratégiáról. /Fried Noémi Lujza: Szili békítő szándéka. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./ A Tőkéssel való megbeszélést megelőzően Szili Katalin a Bihar megyei Szentimrén megkoszorúzta Szent Imre szobrát, majd Szalárdon emlékplakettet és emléklapot nyújtott át azon települések polgármestereinek, akik részt vettek a Szentjobbi Hagyományőrző Huszáregyesület és Csontos János magyarországi képviselő által szervezett Szent Imre emléktúrán. A huszárok tíz nap alatt lóháton ötszáz kilométert tettek meg, hogy felkeressék az Erdélyben található összes Szentimre nevű települést. /Both Abigél: Markóval, Tőkéssel egyeztetett Szili. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Nagyváradon a találkozó előtt feltűntek az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezetének tagjai, akik tiltakozni akartak Szili Katalin váradi látogatása ellen, mivel ő a határon túli magyar nemzetrészekhez mostohán viszonyuló Magyar Szocialista Párt egyik vezéregyénisége. A helyi lapokban közzétett kritikus hangvételű állásfoglalás helyett azonban csupán a Himnusz kinyomtatott szövegét hozták magukkal. Mint azt Nagy József Barna, az EMI váradi elnöke elmondta, úgy vélték, a magyar kultúra napján nem kell élőbb, aktuálisabb üzenet, mint nemzeti imádságunk szövege. Az érkező RMDSZ-szimpatizánsok azonban nem ismerték ezt az új EMI-s álláspontot, s többen azt hitték, az ifjak a Szili- és MSZP-ellenes nyilatkozat szövegét osztogatják. Ezért a politikusokat szállító konvoj megérkezésekor kisebb botrány keletkezett, egy vérmes pártaktivista ugyanis nekitámadt Nagynak, leköpte őt és nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illette. Kis híján tettlegességgé fajult a dolog, a román biztonsági emberek elterelték az RMDSZ-es köpködőt, aki ezután tisztes távolságból becsmérelte a fiatalokat. A gálaműsorra érkező emberek közül azonban – noha jórészt az RMDSZ-es tisztségviselők voltak – nagyon sokan az EMI pártjára álltak, s többen mentek oda a fiatalokhoz s kérték tőlük a színes címerrel díszített nyomtatványt, a magyar himnusz teljes szövegét. Az incidens szemet szúrt a bevonulóknak is, pár perc múlva ugyanis Szili Katalin kabinetfőnöke visszatért, s megkérte az EMI-seket, fáradjanak be a kultúrház protokolltermébe, az elnöknő ugyanis személyesen akarja megköszönni, hogy neki is adtak a himnusz szövegéből s meg szeretné ismerni Nagy József Barnáékat. Szili Katalin diplomatikusan fogadta Nagyot, aki miután kezet fogott az Országgyűlés elnökével, felháborodottan mutatott rá, hogy az RMDSZ-esek azért köpték le, mert a magyar himnuszt osztogatta. /Szőke Mária: Egy közösség sokszínűsége: hatalom! = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 24./

Nagyváradon Szili Katalin házelnök beszédében úgy fogalmazott: „A különböző nemzetek egymás ellen táplált előítéleteit a leghatékonyabban a kultúrák közötti párbeszéd révén lehet felszámolni, e párbeszédben minden téma felvethető, így az európai autonómiaformák sem lehetnek tabutémák. ” Az előítéleteket, a gyűlölködést az esetek többségében kultúremberek táplálták, táplálják – nemzetiségtől függetlenül, írta Szűcs László főmunkatárs. Annak a lehetőségét kellene felvetni, hogy milyen esélyei lehetnek egy-egy adott közösségen belül a politikum és a szellemi elit közötti hídverésnek. Szili Katalin újabb váradi vizitje a magyar–magyar kapcsolatok vonatkozásában is figyelmet érdemlő, a kormánypárti politikus természetesnek mondható partnerei mellett Tőkés László EP-képviselőt is felkereste hivatalában. /Szűcs László: Tabutémák és hídverők. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Csutak István, az RMDSZ régiófejlesztési szakértője szerint az ország adminisztratív újrafelosztásának gondolata már egyáltalán nem idegen az ország elnökétől. „Nem szabad sem túl-, sem alulértékelni a Traian Basescu által mondottakat” – fejtette ki Csutak István, annak kapcsán, hogy az államelnök a Román Akadémián tartott beszédében decentralizációs és területi-adminisztrációs újrafelosztást szorgalmazott. Csutak szerint az RMDSZ szakmailag felkészült arra, hogy amikor napirendre kerülnek ezek a reformok, érvényesíteni tudja álláspontját. /Horváth István: Köszönés helyett is autonómia? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének nevezett Kft. a szomszéd országból importálja a szélsőségességet, írta Michael Shafir, Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának professzora. A cikkíró 2005-ben hallott először róluk, a Koltai Gábor által rendezett Trianon dokumentumfilm kapcsán, amelynek alapjául „Raffay Ernő történész kétes tudományos értékkel rendelkező munkái szolgáltak”. A helyi hatóságok súlyos pénzbírságot róttak ki a szervezet tagjaira. Ezzel a szervezőket a szólásszabadság korlátozásának áldozataivá avatták. A cikkíró szerint az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ szervezete a magyarországi revizionista fiatalság egyik helyi nyúlványa (fiókszervezete). Az EMI 2005 októberében bejelentette: bojkottálni fogja az aradi megemlékezéseket. A bojkottra okot valószínűleg Hiller István magyar művelődésügyi miniszter jelenléte szolgáltatta. „Hillert akkor éles, antiszemita kijelentésekkel támadták. ” 2006 márciusában a szervezet néhány tagja megakadályozta Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, hogy megtartsa beszédét a Sapientia Egyetem kolozsvári tagozatán, azt hozva fel indokul, hogy annak pártja ellenezte a kettős állampolgárság megadását a Magyarország határain kívül rekedt magyaroknak. Szili Katalin házelnököt „hazaáruló” megbélyegzéssel illették. A „magyarországi szélsőségesség importálásával foglalkozó kft. csődbe menne a Fidesz, a Jobbik és a Magyar Gárda tőkebehozatala nélkül”, írta a professzor. /Michael Shafir: Szélsőségességek exportőrei és importőrei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

A januári hatalmas fűtésszámlákat a februári gázáremelés tetézi. A 18 éve krónikus fűtésgonddal küszködő Gyergyószentmiklóson jelentős az „utcákat fűtő” hőveszteség. A januárban megkapott számlák összegei felháborodást váltottak ki a városban. Vincze János, a Közüzemek igazgatója elismeri: vannak veszteséggondok, ha ezeket ki lehetne küszöbölni, akkor valóban kevesebbet kellene fizetni a fűtésre. Hozzátette: ahhoz képest, hogy a gáz ára 2007-ben háromszor is emelkedett, ők csak nagyon keveset emeltek a fűtés árán. A sepsiszentgyörgyi városvezetés már évek óta felszámolta a távfűtéses megoldást, így minden lakás saját hőközponttal rendelkezik, ennek ellenére a gázszámlák továbbra is emelkednek. Megugrottak a számlák Kolozsváron is. Egy négyszobás lakás fűtése tavaly maximum 500 lejbe került, az idén már megüti a 900-at, a kétszobás lakások tulajdonosai tavaly 280 lejt fizettek a fűtésért, most közel 600 lejt. Marosvásárhelyen egy kétszobás lakás decemberi fűtésköltsége 200-250 lej, egy háromszobásé 250-300 lej között mozog. Kovászna megyében mintegy 51 500 azok száma, akik fűtéstámogatást igényeltek. Sepsiszentgyörgyön csupán 8500 személy részesült fűtéstámogatásban: háromezerrel kevesebb, mint tavaly. Marosvásárhelyen közel 17 ezren kérvényezték a fűtéstámogatást. A szolgáltatók gázárak emelésére vonatkozó követelése jogos, magyarázta Olosz Gergely, az Országos Energiaszabályozási Szakhatóság (ANRE) elnöke. /Fűtésszámlától hideglelés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Sólyom László magyar köztársasági elnök március 9-ére tűzte ki a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséről szóló népszavazást. A Magyar Demokrata Fórum károsnak tartja a népszavazás intézményének ilyen módon való lejáratását – jelentette ki Csapody Miklós képviselő. /Magyarország: március 9-én népszavazás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Az ÚMSZ munkatársa sietett leszögezni, hogy a vizitdíjjal, a kórházi napidíjjal kapcsolatos népszavazást nem lehet a magyarországi általános választások előjátékának tekinteni. /Székedi Ferenc: Hálapénz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem etikai bizottsága előtt kell felelnie Simion Costea politológia tanárnak, aki az általa leadott tananyagban nyíltan támadta az RMDSZ-t és szenátorát, Frunda Györgyöt. Costea az RMDSZ-t etnikai pártként jellemezte, amely szerinte ebből adódóan nem is számíthat a szavazatok több mint 7 százalékára. Funda Györgyöt próbálja lejáratni, idézve a szenátort: „én nem Romániát képviselem”, kijelentését kiragadta egy bővebb eszmefuttatás szövegéből. Frunda György rágalmazónak és tisztességtelennek tartja a PD-s tanár-politikus eljárását, mondván, hogy ezért bármikor beperelhetné. Az egyetem rektora, Vasile Bolos jelezte, az egyetem vezetősége felszólította Costeát, adjon magyarázatot, mi keresnivalója volt a politikai propagandának az általa leadott tananyagban. „Amit leírtam, azért vállalom a felelősséget. Kurzusom minden sora igaz” – magyarázkodott a Marosvásárhelyen megjelenő Ziarul de Mures lapnak Costea, elutasítva azt, miszerint a leadott anyag politikai propagandának számít. Frunda György szerint természetes, hogy ET-raportőrként elsősorban az európai intézményt képviselje, és ne a saját országát. „Ha ez a bizonyos tanár ilyen elemi fogalmakat sem ismer az európai intézmények működéséről, rúgják ki!” – mondta. /Szucher Ervin: Egyetemi pártpropaganda. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Az elmúlt időszakban egyre többen jelezték, hogy különböző helyeken terjesztési gondok jelentkeznek. A szerkesztőség alig tehet valamit, a terjesztéssel a Szabadságtól minden szempontból független magáncégek foglalkoznak. Az elmúlt hetekben kénytelenek voltak megválni az egyik terjesztőtől, mert a vállalat hatalmas összeggel adósa a Szabadságnak. Ezért történt meg, hogy egyes helyeken, így például Bánffyhunyadon a megszokott helyeken nem lehet megvásárolni az újságot. Ezt a hiányt igyekeztek egy új terjesztő bevonásával pótolni. /Terjesztési gondok, tehetetlen szerkesztőség. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

A 81 éves, Kolozsváron élő Kovács Ildikó bábrendező január 23-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Délelőtt még interjút adott egy szakfolyóirat számára, délután pedig tervezte, hogy munkatársával, Simó Enikővel a János Vitéz bábváltozatának színpadképén dolgozik – erre már nem kerülhetett sor, a déli órákban agyvérzés érte. Kovács Ildikó 1927. december 5-én született Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányait Budapesten, majd Kolozsváron, a Koreográfiai Intézetben végezte. 1949-től a kolozsvári Bábszínházban kezdett dolgozni, majd 1955–58 között Marosvásárhelyre ment át. Visszatérve Kolozsvárra pantomimműhelyt, indított a bábszínház fiatal művészeivel, amelynek előadásai népszerűségnek örvendtek az egyetemi fiatalság és a helybéli értelmiség körében. 1984-ben nyugdíjazták. 1990-ig hazai színházakban nem rendezhetett, de Magyarországon több intézmény is munkát ajánlott számára. Kecskeméten több időt töltött, és újabb bábos nemzedéket nevelt ki – ahogy ő fogalmazott, a kolozsváriak után a második „aranycsapatot”. A rendszerváltás után újra rendezni kezdett Kolozsváron, az Ördögverő jóbarátok című előadását most is műsoron tartja a Puck Bábszínház. Munkásságát számos díjjal jutalmazták hazai és külföldi fesztiválokon egyaránt. /Elhunyt Kovács Ildikó bábrendező. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

A Szabadság megírta, hogy január 9-én két magyar diáklányt román több fiú bántalmazott a városközpontban, mivel magyarul beszéltek az utcán. A két székelyföldi, Kolozsváron tanuló lánynak többek között Eckstein-Kovács Péter szenátor ajánlotta fel segítségét, de ők, sérüléseik ellenére még csak nem is tettek feljelentést a rendőrségen. „...a szemem fel volt dagadva, a lábamat nem tudtam mozgatni, és szörnyen fájt a gyomrom is” – számolt be az őt ért sérülésekről a két lány egyike. A két, magyarsága miatt megvert diáklány nem vállalta nevét a nyilvánosság előtt, mert nem szeretnék újra átélni azt a lelki traumát, ugyanakkor szüleik megmondták nekik, amikor Kolozsvárra engedték őket egyetemre, hogy ha bajba keverednek, akkor vége a diákéletnek. Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke elmondta: a szervezet maximálisan elítél minden erőszakot. Hozzátette: tudomása van ilyen jellegű incidensekről, az érintettek azonban nem keresték meg a szervezetet. Eckstein-Kovács Péter szenátor sajnálatosnak és drámainak nevezte a történteket. /Nem vállalják nevüket a megvert magyar lányok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Általában nincs magyarellenes hangulat a társadalomban, de igény még lehet rá. Az erdélyi szászok – és hatásukra a magyarok, illetve románok – által létrehozott szomszédságok, a lokális csoportok mintául szolgálhatnak Európának. A jó szomszédsághoz szükség van a jó ismeretségre, amit elsősorban a sajtó segíthetne elő. Azonban ezt a román sajtó nem segíti. Publikációk jelennek meg, amelyek agresszív, xenofób jelzőkkel illetik a magyarságot (az erdélyit is) és Magyarországot. Tetten érhető az időről időre kiújuló sajtókampányokban bizonyos hatósági elvárás is Magyarország és a magyarság negatív fényben való feltüntetésére. A civil társadalom építése, a kisebbségi jogok, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása eltanulható Magyarországtól. /Ambrus Attila: A közömbös szomszéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Perelni készülnek a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet azok a diákok, akik a bölcsészkar néprajz- és ehhez társított mellékszakát (angol, magyar, német, finn) végezték el, mivel az egyetem halasztja a végleges oklevelek kibocsátását. A 2006-ban végzettek államvizsgáztak, s ideiglenes igazolást is kaptak, azzal az ígérettel, hogy egy éven múlva megkapják a végleges diplomát. A Tanügyminisztérium 2005-ös döntése alapján a néprajzot kulturális szaknak, az egyetemen választható mellékszakokat filológiához sorolta be, s ez a társítás nem szerepelhet a diplomákban. A végzett hallgatók a rektorátushoz fordultak. Ha nem érkezik válasz, beperelik a BBTE-t. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese, a magyar tagozat vezetője elmondta, a minisztérium megszüntette a kettős szakosodás lehetőségét, amikor a romániai felsőoktatás átállt a bolognai rendszerre. /Pásztor Krisztina, Zsigmond Orsolya: Beperelik a Babes–Bolyait. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

1990 júniusában a cenzúrától-pártirányítástól megszabadult Korunk folyóirat az 1989 karácsonyán Kolozsvárt közzétett Hívó Szóból idézte „a közös Európa-ház megteremtésének” óhaját, emlékezett Kántor Lajos főszerkesztő. Ugyanitt Fejtő Ferenc Kolozsvár vagy Strasbourg című, Párizsból küldött jegyzetében azt kívánta, Kolozsvárnak, hogy a magyarság és románság kibékülésének központja legyen. Az azóta eltelt közel két évtizedben ennek jegyében különszámokat is szerkesztettek. 1994 decemberében például a fiatal szerkesztők magyar szövegük mellett angolul, románul, németül és franciául is megszólaltak, hangsúlyozva a Koszovóban és másutt egyre növekvő feszültséget. Visky András írta: „Európázásaink legmélyén legfennebb ha árnyalakok futkosnak csattogó fogú Drakulák elől. ” 1997 januárjában a sikeresnek megélt országos választások nyomán a reménykedés, a bizalom hangjai kerültek túlsúlyba; a magyar és a román államfő, Göncz Árpád és Emil Constantinescu is üdvözöltre a Korunk olvasóit. „Nacionalizmusok – európaiság”: régi-új kérdések és válaszok 2008 januárjában, ezt a témája a Korunknak. /K. L. : Nacionalizmusok, európaiság. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) erdővidéki szervezete nem kívánja támogatni Benedek Huszár Jánost, ha megpályázza a baróti polgármesteri tisztséget a helyhatósági választásokon – szögezte le sajtóközleményben Csiki Béla, az MPSZ erdővidéki szervezetének ügyvezető elnöke. Benedek Huszár János, Sepsiillyefalva nemrég leköszönt polgármestere, függetlenként indulna. /Gyergyai Csaba: Az MPSZ nem közösködik. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./

A november 25-i európai parlamenti választások nyomán, amely közel 60–40 százalékos szavazatmegoszlást eredményezett az RMDSZ–Tőkés László választási párharcban, véget ért egy korszak az erdélyi magyarság politikatörténetében. E korszakot az RMDSZ sikeres integrációs, majd hegemóniaépítő politikája jellemezte. Az egységparadigma lebomlása súlyos dilemmák elé állította az erdélyi magyar politikai elitet: mostani döntéseik akár egy évtizedre is meghatározhatják a politizálás irányát. Az RMDSZ megalakulását követően elsősorban szubkulturális pártként építkezett. Az RMDSZ-en belül megerősödött a kormányzásban részt vevő csoport (Markó Béla, Borbély László, Kelemen Hunor, Verestóy Attila), ez a csoport nem engedett újabb versenytársakat a „körön belülre”, így például a választási törvény diszkriminatív előírásai ennek is köszönhetőek. Az RMDSZ-szel való szembefordulásban Székelyföld, azon belül a városok és a magasabban képzett rétegek vezettek, az RMDSZ szavazói inkább a vidéki, inkább az alacsonyabban képzett rétegek közül kerültek ki. Az átalakuló RMDSZ-nek baloldalibb a karaktere, a vezető RMDSZ-politikusoknak jobb személyes kapcsolatai vannak a román és magyar baloldallal. Az RMDSZ sok kérdést helyi román–magyar kérdésként, „feszültségként” exponált, ezzel egyben tartotta, integrálta a magyar kisebbségi társadalom helyi szerveződéseit. Székelyföldön más volt a helyzet: az RMDSZ maga volt az adminisztratív hatalom. A magyarság parlamenti képviseletének felszámolását következetesen követelte a Nagy-Románia Párt (PRM). Amennyiben kétpólusú új politikai szerkezet, „magyar kétpártrendszer” alakul ki, az felváltja az RMDSZ jó másfél évtizedes egységparadigmáját. Ehhez az RMDSZ-nek újfajta pártszervezeti struktúrát kell kialakítania, másrészt a Tőkés László eredményei nyomán körvonalazódó másik pólusnak politikai kreativitásról kell tanúbizonyságot tennie. A két pólus tisztázódása után jöhet létre az a konszenzusos demokráciára emlékeztető politikai szerkezet, amely e két pólust összekapcsolja. A két szemben álló tábor stabil párttá válása szavatolhatja a megegyezést. /Bakk Miklós: Gondolatok egy lebomlástörténetről. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./ A szerző politológus, egyetemi oktató.

A 2007. november 25-i EP-választásokon részt vevő erdélyi magyar szavazók az 1989-es rendszerváltás óta először élhettek országos szinten a választás szabadságával, ugyanis az eddigi szavazatukat nemcsak az RMDSZ jelöltlistájára adhatták le. A Tőkés-csapat szép sikert aratott, és az RMDSZ sem veszített. Kevesen gondolták, hogy a több tekintetben (hálózati infrastruktúra, költségvetés stb.) nagyságrenddel nagyobb helyzeti előnnyel induló RMDSZ-től a püspök ennyi szavazatot képes elhódítani. A sikert meghatározó tényezők között említette Toró T. Tibor képviselő az RMDSZ vezetői iránti bizalom csökkenését, a független jelölt, Tőkés László emberi és politikai kvalitását, karizmáját, valamint következetes kiállását az autonómia ügye mellett, a polgári-nemzeti tábor egységbe tömörülését, nem utolsósorban a Fidesz-MPSZ és kiemelten annak elnöke Orbán Viktor cselekvő támogatását. Az RMDSZ részéről nem látszik a tárgyalások újrakezdésének igénye, a csúcsvezetés szerint az ellenzéki siker egyedi és megismételhetetlen. Az ellenzékkel folytatott tárgyalásokat csak az önkormányzati választások után, akarják elkezdeni. A soraikat rendező táborok – egyfelől az RMDSZ, másfelől az EMNT-MPP választási szimbiózisban konszolidált „Tőkés-párt” – reprezentatív képviselői megalakítják az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, Tőkés László és Markó Béla társelnökletével. /Toró T. Tibor: 2008 – a rendszerváltás vagy a restauráció éve? = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./ A szerző az RMDSZ parlamenti képviselője.