Mindig a választások előtti hetekben, hónapokban derül ki, hogy a kormányzó pártok miként viszonyultak az ország közös nagy vagyonához, kik és mily módon dézsmálták meg azt. A jelenlegi, kisebbséginek is nevezett kormányról kiderült, hogy miközben irracionálisan felduzzasztotta az államapparátust, szabad kezet is adott embereinek. A nagy apparátus nem volt eredményes, hatékony, de igen sokba került. A rendőrség vezetői autóvásárlási tervvel akarják megdézsmálni a költségvetést, az iskolafelújításokra szánt pénz jelentős része a minisztérium környezetéhez tartozó vállalkozók zsebében kötött ki. A kabinet 225 ügynöksége, hivatala a hatalmas fizetések mellett alig tett valamit. Mindez elmondható az RMDSZ köztisztviselőinek zöméről is. Hírük jó ideje a megyékbe is visszajutott. Tökéletesen beilleszkedtek a balkáni mentalitású bukaresti közegbe. Néhány szerencsés kivételtől eltekintve (Borbély László, Korodi Attila) cselekedeteik hírét is alig lehetett hallani, s most is csak annyi jut el a magyar emberekig, hogy megtömték zsebeiket. /Simó Erzsébet: Nem ilyen lovat akartunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

A Kovászna és Hargita Megyei Románok Polgári Fóruma nevében Ioan Solomon elnök azzal vádolta a magyar közösség vezetőit, hogy provokatív megmozdulásaikkal megrontják a román–magyar együttélést, és megakadályozzák a térség gazdasági fejlődését. Az Magyar Polgári Pártot az autonómiatörekvések megszállottjaként románellenességgel, az állam egysége elleni fellépéssel bélyegezte meg és kifogásolta, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat közvitára bocsátja az MPP által beterjesztett autonómiatervezetet. Solomon Markó Béla azon kijelentését, miszerint a többségében magyarok lakta vidéken a románoknak illene megtanulniuk magyarul, a horthysta időszakhoz való visszatérés rémeként említette. Abba is belekötött, hogy a hamarosan Kovászna és Hargita megyébe látogató Sólyom László magyar köztársasági elnök találkozni óhajt a Csángómagyarok Szövetsége, valamint a Székely Nemzeti Tanács képviselőivel. Ioan Solomon kifogásolta, hogy a megyei tanács pénzt szavazott meg a Kökös határában felállítandó Székelyföld-táblára. (Közben azon az ülésen Solomon sem szavazott a felállítás ellen.) Az egyetemi évnyitón kizárólag magyarul beszéltek, lenézve a román diákokat, állította a politikus. (Valójában a gazdasági szakok évnyitóján a főigazgató mindkét nyelven szólt, a közigazgatási szak megnyitóján pedig a magyar tanulmányi igazgató kizárólag románul szónokolt, kollégája pedig magyarul) /Szekeres Attila: Háborog a románok fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

Marosvásárhelynek van több köztéri szobra. A városépítő Bernády György, a későbbi polgármester, Emil Dandea, aztán Balcescu, Eminescu, Al. Papiu Ilarian, a jeleseink közül a Bolyaiak, Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Aranka György... A köztéri szobrok a város éjjeli-nappali „reklámemberei”. Sokan nem tudják, kit ábrázol a szobor. Vannak vidékek, ahol a szobor talapzatának négy oldalán négy nyelven olvasható az ismertető szöveg. Ezt a példát kellene követni itt is. Borsos Tamásról szobra sem mond sokat azoknak, akik a magyar történelemmel csak szöveggyalázatokban találkoztak eddig. Kevesebbet mond a nem magyar turistáknak. A megfelelő szövegek láttán bizonyára nem fog el zsigeri gyűlölet sokakat egy-egy magyar név láttán. Ha előbb kibetűzi, ki is építette a várat, akkor talán másként szemetel az udvarán. /Bölöni Domokos: Költségbe verném. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Az 1970-es évek második felében a nyugat támogatását élvező Románia vezetői az anyanyelvű oktatás, a könyv- és lapkiadás, valamint a közművelődés rohamos visszaszorítását tűzték ki céljául. E politika áldozatai voltak azok az egyetemet végzett magyar fiatalok is, akiket szisztematikusan anyanyelvi környezetüktől távolra helyeztek dolgozni. A Magyar Autonóm Tartomány megszüntetése a tömbben élő magyarság egységét morzsolta szét, a falurombolás terve pedig a jobbára magyar közösségek teljes asszimilációját szolgálta. A magyar értelmiség megtörésére az egyetem utáni kihelyezések gyakorlatát vezették be: az erdélyi egyetemeken végzett magyar diákokat a Kárpátokon túlra helyezték, a legeldugottabb moldvai, olténiai, baragani román kisvárosokba, de többnyire falvakba. A kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom szakán diplomázott fiatalokat német, angol, orosz nyelvi tanulmányaik alapján Regát isten háta mögötti vidékeire száműzték. Aki nem foglalta el katedráját, nemcsak pénzbüntetésre számíthatott, hanem gyakran még fizikai munkát sem kaphatott: a teljes munkanélküliség várta. A Magyar Televízió Száműzött pályakezdők címmel október 16-tól kezdte sugározni a kolozsvári Video-Pontes stúdió négyrészes dokumentumfilm-sorozatát a kihelyezettek megpróbáltatásairól. „A teljes fizikai és lelki kiszolgáltatottság kafkai világában éltünk – emlékezik vissza e nehéz időkre Maksay Ágnes, a film rendezője, aki maga is megszenvedte az embertelen intézkedéseket. A film készítői nyolc magyar nemzetiségű tanárral látogattak vissza azokra a helyszínekre, ahol pályafutásukat kezdeni kényszerültek. A dokumentumfilm-sorozat további három része csütörtökönként, október 23-án, 30-án és november 6-án 10 órakor látható az m2 csatornán. /Ceausescu száműzöttjei. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Varga Andrea történész elmondta, az addig zárolt levéltári anyagok olvasójaként akadt rá az 1956-os magyarországi események romániai történéseinek visszhangjára: a szolidaritást, tiltakozást vállalók meghurcolására, az ítéletekre /24 kivégzés és összesen 14 ezer év kiszabott börtönbüntetés/, a megfigyelésekre, valamint a mindmáig rehabilitálás nélkül „közbűntényesként” vagy rendszerellenesként nyilvántartott több ezer ember adatára. Körükben sokan hívők voltak, nem kevesen lelkipásztorok is, akikre külön vadászott a román titkosszolgálat és a beszervezés gépezete. Szeptember elején egy vándorkiállítás formájában kelt útra Európa országaiba ez a történelmi anyag, a Sor(s)ok között című kiállítás. Már megjárta Románia magyarok lakta nagyvárosait, a magyar és a román fővárost is, és elindult a Poznan, Prága, Párizs, Róma, Brüsszel, Pozsony, Krakkó, Varsó útvonalon. Az emlékezés ereje kell hogy lélekben föltámassza azokat, akik a politikai hatalmak, az embertipró erőszak elszenvedői voltak. Kell a Mindenható áldása is, hogy ne a revansvágy, ne a büntetés fenyegetése legyen az első vagy egyetlen eszköz, mely az emlékezők erkölcsi érzékét fűti, írta Varga Andrea. „Ezek az emberek a hétköznapok hősei, másokért áldozatot vállaló lelkek voltak, hazafiak és megalkuvásra képtelenek, akik mindmáig a morális és nemzeti emlékezet parcelláin kívül kaptak csupán helyet. ” Nem tudnak róluk sem a magyar, sem a román történelemkönyvek. Idén van ugyanakkor Nagy Imre és más politikai elítéltek perbefogásának, a román és romániai magyar hazafiak kivégzésének és bebörtönzésének 50. éve. „Mondjunk imát a névtelen ’56-os hősökért, a cselekvő és szenvedő emberért” – kérte a történész. /Varga Andrea történész, a Sor(s)ok között kiállítás kurátora: Emlékezés 1956 romániai áldozataira. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Megkezdődött a Kolozsvár Társaság szervezésében zajló Kolozsvár térben és időben című tudományos konferencia, amelyet Egyed Péter író, egyetemi tanár vezetett be. Rathmann János Budapestről Corvin Mátyás levelezéséről beszélt, ezt követően az olasz Luciano Artese Girolamo Fortis itáliai humanista íróról értekezett. Fortisról kevesen tudják, hogy Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix udvarában élt és tevékenykedett. Nicolae Sabau a jezsuiták kincses városbeli jelentőségéről beszélt, és bemutatta a rend kiemelkedő építészeti nevezetességeit a városban. Janó Mihály a Szent Mihály katedrális Schleuning kápolnájának falképeit ismertette. /Varga Melinda: A tér és idő reneszánsza. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Véget ért az V. Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely, amely idén – Eltűnt értékek nyomában címmel – az ezredfordulót követő korszak társadalmi, kulturális, építészeti változásait kívánta feltérképezni, zárt falusi közösségekben. Hozzájárulni a falusi kultúrák eltűnésének megakadályozásához – ezzel a céllal kerekedett fel öt ország húsz fotósa, és látogatott el egy hétre Székelyföldre, Szászföldre és Bukovinába. „Ez talán az utolsó pillanat, amikor még fel lehet lelni a hagyományos paraszti életet. Bármilyen szomorú is, félek, hogy 15 év múlva már semmit sem találunk belőle. Kihal az a generáció, amelyik még kötődik a földhöz, a föld megműveléséhez, és eltűnik egy életforma – nekünk meg kell örökítenünk ezeket az utolsó perceket”, magyarázta a mesterműhely alapvető feladatát Szabó Béla, győri fotóművész. A fotósok Székelyföldön Háromkút, a Varság mindennapjait, a Gyergyói-medence életét, Szászföldön Erked értékeit kapták lencsevégre. /Barabás Cs. Márti: Kultúrák mentőöve. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A Kolozsvári Magyar Operában bemutatták a már tavaly beharangozott barokk operákat: Henry Purcell Dido és Aeneasát, valamint Jean Philippe Rameau Pygmalionját. A reneszánsz és barokk művek felelevenítéséről van szó. /Fekete Adél: Tragikum és komikum találkozása: barokk testvérművek bemutatója a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Béres Andrásnak, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem elnökének rektorként az egyik fő célkitűzése az volt, hogy a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemből egy szélesebb hatósugarú, több művészeti ágazattal foglalkozó tanintézetet kovácsoljon. Elmondta, hogy az egyetem az idei tanévvel kezdődően a művészetek három fontos területén képez szakembereket. A színházművészeti képzéshez hozzáadódott a zenetanári képzés, és most indul egy képzőművészeti irány: szcenográfia és látványtervezés címen. Emiatt az egyetemnek meg kell majd változtatnia a nevét. A szcenográfia kapcsolódik a színházhoz, de azt a fajta szakot indították be, amilyen a képzőművészeti egyetemeken működik. Erre fog épülni egy fiatal tanári kar, amely magva lehet egy képzőművészeti karnak. Az egyetem elnöke új funkció. Az egyetem szenátusa szabja meg az elnök feladatkörét. Marosvásárhelyen csak az orvostudományi és gyógyszerészeti egyetemnek, valamint a Színművészeti Egyetemnek van mesterfokozata és doktoriskolája. A doktoriskola három éve működik. Ahhoz, hogy az egyetem ezzel foglalkozzék, minimum három oktatónak el kell érnie az irányításhoz szükséges jogot. Jelenleg Kovács Levente, Béres András és Mihai Sin érte el ezt a fokozatot. Hármuknak most már összesen több mint 45 doktorandusa van. Béres a doktori iskola megvalósítását tartja a legjelentősebb eredménynek. Több épülettel bővítették az egyetemet, bábszínházat is építenek, így a bábosoknak is meglesz a stúdióterme. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem immár saját társulattal rendelkezik. Az Akadémiai Műhelyt számon tartják a színházi körökben. Béres András /sz. Görgényszentimre, 1942/ a kolozsvári BBTE történelem-filozófia karán szerzett diplomát, a filozófia doktora. Színházesztétikát oktat a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemen. 1997 januárja és 1998 májusa között az oktatási minisztériumban államtitkári tisztséget töltött be. 1998 és 2002 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója volt. 2000-től 2008 márciusáig volt a Színházművészeti Egyetem rektora, jelenleg annak elnöke. /Máthé Éva: Egyetemépítés: lépést tartani a változásokkal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Több mint egy éve, 2007 júniusában mutatta be először Haccacáré című produkcióját a csíkszeredai trió, Márdirosz Ágnes színművész, Szilágyi Nóra énekesnő és Ráduj Gábor zongorista. Azóta több tucat előadáson vannak túl, kávéházakban, szállodákban lépnek fel. A Haccacáré felidézi Karády Katalin dalait és az operettek világát. A csapatnak van két kedvenc helyszíne is, Magyarországon a ceglédi Délibáb kávéház, Csíkszeredában pedig a Hungest Fenyő Szálloda. /Túros Eszter: Karády-dalok és Csárdáskirálynő. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Ukrajnába bejutni, sem innen kijutni nem könnyű, de a kárpátaljai magyarok vendégszeretete és a táj szépsége sok mindenért kárpótol, ezt érezte négynapos kárpátaljai útjáról visszatérve a lap munkatársa, amelyre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hívta meg. Kolozsvárról mintegy 30 fős küldöttség vett részt szeptember 25–28. között a XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozatán, amelyet ezúttal Kárpátalján tartottak, Beregszászon. A küldöttség gerincét a kolozsvári Zurboló néptáncegyüttes alkotta, Könczei Csongor koreográfus vezetésével. Ukrajnában ugyanaz az időzóna van érvényben, mint Romániában, a kárpátaljai magyarság mégis a magyarországi időt követi. Beregszászon Dupka György, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség /UMDSZ/ ügyvezető alelnöke fogadta a vendégeket, az UMDSZ volt a rendező. Kárpátalján: mintegy 100 ezer református magyar embert, 70 ezer római katolikust, 35 ezer görög katolikust és 25 ezer egyéb vallásút tartanak számon, és eddig 138 ezer magyar igazolványt bocsátottak ki a térségben. Gajdos István, Beregszász polgármestere és az UMDSZ elnöke elmondta, magyar tannyelvű líceumot alapítottak, Petőfi-mellszobrot lepleztek le, az ungvári egyetemen magyar nyelvű tanszék indult. Magyarországot Szabó Vilmos államtitkár képviselte. Szót kapott a megnyitón Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, a közös magyar kultúra utazó nagykövete és a rendezvény ötletgazdája is mondott beszédet. A beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Ficseri gyermekstúdiójának műsorát láthatták a vendégek. Másnap, szeptember 26-án adták át Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet, amelynek homlokzatán az Európa-Magyar Ház felirat látható. A Szülőföld Alap támogatásával felépült intézményben otthonra talál majd a kárpátaljai magyarság összes kulturális jellegű szervezete. A küldöttségek vezetői bemutatták a magukkal hozott könyveket (az erdélyi könyvtermést dr. Kötő József ismertette). Tanácskozás kezdődött a Kárpát-medencei magyar művelődési élet lehetőségeiről. 1944-ben Kárpátaljáról elhurcolták a magyarokat, becslések szerint 40 ezren pusztultak el. Kevésnek bizonyultak a vagonok az összegyűjtött emberek számára, így a pusztítást már helyben elkezdték. Az utóbbi években összeírták az elpusztultak nevét, és emlékparkot létesítettek. A küldöttek megnézték a vereckei emlékművet. A hét kőtömbből álló emlékmű végül elkészülhetett, ukrán nacionalista nyomásra a hatóságok igyekeztek minden lehetséges módon hátráltatni az ügyet 12 évig. A hét kőtömb utal a hét vezérre, valamint a hét trianoni elszakított országrészre, így lesz belőle magyar Golgota. Sólyom László magyar köztársasági elnök ukrajnai látogatása során sikerült megállapodni, szerződésbe foglalták az emlékmű befejezését, és ennek fejében Budapesten is emlékművet emeltek a kommunizmus idején 9 millió, éhínségben elpusztult ukrán áldozatnak. A munkácsi várban tartották szeptember 27-én a XIX. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivált, ahol a magyar történelmi vonatkozású emléktáblák mellett áll bizonyos Korjatovics Tódor bronzszobra. Elmondták, hogy ő az a ruszin nemes, aki a várat építette, az ukránok nyilván ezt hangsúlyozzák. Munkácson áll a város nagy fia, Munkácsy Mihály mellszobra, amelyet egy magyarbarát ukrán szobrász, Beleny Mihály készített és ajándékozott a helyi magyarságnak. A küldöttség az egykori Rákóczi-kastélyt is útba ejtette, itt ma iskola működik, udvarán a sztálini terror áldozatainak emléket állító táblán 149 név sorakozik. /Sándor Boglárka: „Túl a Tiszán ott van Beregszász” XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./ A beszámoló nem ejt szót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségről. Ez a szervezet ragaszkodik a vereckei turulmadaras emlékmű újraállításához.

Hatezer nyelvre fordítják le a Szentírást a katolikus és protestáns bibliatársaságok, hogy eljusson a világon található közel kétmilliárd keresztényhez, és minden néphez. Eddig mintegy 2500 nyelvre fordították le a Bibliát. A katolikus egyház és a protestáns bibliatársaságok megállapodást írtak alá október 14-én a Vatikánban, amelynek értelmében – ideális esetben – a világ hatezer nyelvére lefordítják, és terjesztik a Szentírást. „A Bibliát eddig 2454 nyelvre fordították le, ebből 438 nyelvre a teljes Szentírást, így néhány ezer nyelv maradt még, amelyre át kell ültetni” – jelentette ki Vincenzo Paglia katolikus püspök. A megállapodást a Katolikus Bibliaszövetség és a 145 nemzeti bibliatársaságot tömörítő protestáns Egyesült Bibliatársaságok írta alá. Az elmúlt években a katolikus és a protestáns bibliatársaságok 130 „ökumenikus” (közös) fordításban állapodtak meg. /Hatezer nyelven terjesztenék a Bibliát. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

Turcza László csíkszeredai festőművész képzőművész kiállítása október 21-én nyílik a csíkszeredai Ave Art kisgalériában. /Időtlen tükrök – Turcza tündéri ikonjai. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18/

Egyéves születésnapját ünnepelte a Sepsiszentgyörgyi Magyar Diákszövetség (SMDSZ). Az ifjúsági központban tartott ünnepségen az egyetemisták számba vették az elmúlt hónapok rendezvényeit, felidézték a közös programokat, a szervezet életének fontosabb eseményeit rögzítő kisfilmet vetítettek. A körülbelül negyventagú szervezet a Babes–Bolyai sepsiszentgyörgyi egyetemein tanuló diákokból áll. /Farcádi Botond: Egyéves a diákszövetség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Október 12-én, vasárnap az Árgyélus királyfi című előadással a marosvásárhelyi Ariel Színház magyar társulatánál is elkezdődött az évad. Ősbemutató volt, koprodukcióban készült az egri Harlekin Bábszínházzal, az előadást az egri színház igazgatója, Lengyel Pál rendezte. A következő bemutató egy betlehemes játék lesz Barabás Olga rendezésében, az idei évadban elkészül a Hófehérke is. Kezdenek rendszeressé válni a vendégjátékok, az egriek is eljönnek egy-két előadással, az Ariel is bemutatja Egerben pár produkcióját. Testvéri kapcsolatot alakítanak ki a zalaegerszegi színházzal is. /Nagy Botond: Ariel-távlatok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Utoljára jó két évtizede volt Csehov-bemutató Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színházban, azonban Csehov drámáinak áradó melankóliája semmit nem veszített időszerűségéből. Lassúsága – amely miatt sok színházi ember ódzkodik Csehovtól – Kiss Csabánál, a Sirály rendezőjénél rendkívül tudatosan felépített forma, meghatározza az előadás ritmusát. /Bogdán László: Lassú téboly (Csehov-bemutató a Tamási Áron Színházban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Kobzos Kiss Tamás a Kárpát-medence zenei és néprajzi tájai mellett rendszeresen járja a Mezőséget, a Gyimeseket, gyűjti az archaikus zenét. Balassiig, Tinódiig és időben még korábbig, a sámánok világáig és zenéjéig játszik vissza. Kobzos Kiss Tamás több magyar zenei együttes tagja, meghatározó zenei személyisége, állandó közreműködője a Jánosi Együttesnek, fellépett Londonban, Finnországban, Lengyelországban, Erdélyben, Észak-Amerikában, négy ízben járt Japánban. 2006-ban megkapta a rangos Magyar Örökség-díjat. 1986 óta tanára, 1991 óta igazgatója a nagy hírű Óbudai Népzene Iskolának. Jövő héten a sepsiszentgyörgyi díjátadó ünnepségen Erdélyi György előadóművész és Gubcsi Lajos író, költő társaságában lép fel. /Sylvester Lajos: Jöjjenek hát Kobzosék (Díjátadó ünnepség Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Torday Cecília idén februártól a Kovásznai Városi Művelődési Ház igazgatója, menedzsere. Kicsit fájlalja, hogy több hónapos munkájának, az elmúlt időszakban szervezett művelődési eseményeknek alig volt visszhangja. Kovásznának nincs rádiója, újságja, így tevékenységükről csak a Székely Hírmondó vagy a Háromszék írhatna. Elmondta, hogy megszervezik a nagyon népszerű képzőművészeti kiállításokat mind amatőrök, mind profik számára. Elindították a filmklubot, az eszközöket külföldi adományokból szerezték be, s mivel sokat segített a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház, Kovásznán is Uránia Filmklubnak nevezték el az övéket. Új kezdeményezés a táncház. Ennek Kovásznán nincs hagyománya, s kudarccal indult. A felnőtt-táncház nem volt sikeres, de a gyermek-táncházba legutóbb annyian jöttek, hogy nem fértek el a teremben. Az épület, melyben most dolgoznak, korábban szociális intézmény volt. Nagytermük nincs, valószínűleg ez az oka annak, hogy elszoktak az emberek innen. Kovászna város művelődési életében igen fontos szerepet tölt be a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, ők működtetik az Ignácz Rózsa Irodalmi Klubot, a Fábián Ernő Népfőiskolát. Nagyon aktívak, mindig hangsúlyosan jelen vannak a város életében. Sikeres a nyár folyamán indított rendezvény, a Kovásznai Nyári Esték. Ennek célja: a város lakosságán kívül egyfajta szórakoztatást biztosítani az itt megforduló fürdővendégeknek is. /Simó Erzsébet: A visszhangtalanság sem ölheti meg a terveket (A kovásznai művelődési életről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

1958 a romániai magyarság történetében a véres megtorlásokkal, kivégzésekkel, példátlan retorzióval társuló esztendőként marad meg a közös emlékezetben. A román kommunista diktatúra számára a megtorlásokhoz az impulzust a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22. és 28. közötti látogatása jelentette. Kállai Gyula 1958. február 24-én Marosvásárhelyen jelentette ki, hogy Magyarországnak a szomszédaival szemben semmilyen területi követelései nincsenek, majd kijelentette, hogy az 1956-os magyar ,,ellenforradalom” elsősorban Románia területi integritása számára jelentett veszélyt. A csúsztatás abban állt, hogy revíziós követeléssel egyetlen program sem lépett fel. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem programjában 16. pontként szerepelt, hogy a magyar kormány nemzetközi fórumokon képviselje a határon túli magyarok ügyét. Kállai Gyula arra is felhívta a ,,román elvtársak” figyelmét, hogy az ellenforradalmárokat példásan meg kell büntetni. Ennek a kijelentésnek azonnali hatása volt: véres kezű magyar gyilkos, Kádár János és kísérete még el sem hagyta az országot, amikor a Kolozsvári Katonai Törvényszék Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök, Csiha Kálmán református lelkész – a későbbi püspök –, Hajdu Géza, Szőcs Ignác, Szentmártoni Bálint Ferenc-rendi szerzetes perében példátlanul szigorú büntetéseket mondott ki: Fodor Pált, Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester (1996–2000) édesapját 25 évi kényszermunkára, a többieket 10 és 20 év közötti börtönbüntetésre ítélte. 1958. május 30-án Temesváron tíz személyt ítéltek halálra. Kegyelmi kérvényüket visszautasították, a Nagy Nemzetgyűlés elnöki tanácsa 1958. augusztus 22-én megerősítette a halálos ítéleteket. Ötven évvel ezelőtt, 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében a tíz értelmiségit, köztük dr. Fintinaru Alexandru aradi ügyvédet, kivégezték. Az ötvenedik évfordulón álljon itt a névsoruk: Szoboszlai Aladár magyarpécskai római katolikus plébános, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános, báró Huszár József abafáji földbirtokos – letartóztatásakor Aradon élt –, dr. Fintinaru Alexandru aradi ügyvéd, a Nemzeti Parasztpárt egyik Arad megyei vezetője, Orbán Károly mezőmadarasi, nyolc nyelvet beszélő földbirtokos, dr. Kónya Béla István kézdivásárhelyi ügyvéd, Orbán István csíktaplocai tisztviselő, földműves, Lukács István magyarpécskai kereskedő, Tamás Imre csíksomlyói tanító, Tamás Dezső csíksomlyói tisztviselő. A hozzátartozók ma sem tudják, hol nyugszanak szeretteik földi maradványai. Tamás Imre tanító három gyermekének a börtönből kiadták édesapjuk véres foltokkal tele nagykabátját. Szoboszlai Aladár úgy képzelte, hogy Háromszék lesz az általa kidolgozott Keresztény Dolgozók Pártjának és programjának központja. Bérmakeresztapja, Ábrahám Árpád torjai plébános révén a szervezkedés egyik legfontosabb központja Torja lett. A mozgalomnak sejtje működött Kézdivásárhelyen, Csernátonban. Azért fontos, hogy a mozgalom hiteles történetét a Háromszékben közölt sorozat révén elsősorban a megye lakossága ismerje meg. 50 évvel ezelőtt, 1958. október 4-én a nagyvárad-velencei művelődési házban mondták ki az ítéletet az érmihályfalvi csoport perében. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt és dr. Hollós István volt hadbíró századost, később magyar-francia-latin szakos tanárt halálra, 13 személyt életfogytiglani kényszermunkára és a többieket 5–25 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Sass Kálmánt és Hollós Istvánt 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben végezték ki. Ez volt a legkegyetlenebb per, a túlélők nagy része a börtönből való szabadulás után elhunyt. A Háromszék folytatásokban közli Tófalvi Zoltánnak a Szoboszlai-per anyagát feldolgozó munkáját, emléket állítva Erdély mártírjainak. /Ötvenhat véres megtorlása Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Vákár Tibor apja, Vákár P. Artúr szerkesztette és adta ki Gyergyószentmiklóson a Csíkvármegye című lapot az első világháború idején. Az Elpattant láncszem. Emlékkönyv a száz éve született Vákár Tibor építészmérnök-festőművész tiszteletére. Vákár Tibor építész 1908–2002 /Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2008/ című könyvvel emlékeztek Vákár Tibor építészre, grafikusra. Hosszú és gazdag élet cserepeiből szerkesztette Hadik András művészettörténész és ifj. Vákár Tibor a gazdagon illusztrált albumot. Értékmentő ember volt – írták róla méltatói. Mindent megtett, hogy értékeket mentsen. Vákár Tibor munkásságát nem az írásokból szerzett ismeretek alapján értékelhetjük leginkább, hanem tervei, munkái, rajzai és s festményei alapján. Hatalmas munkabírás jellemezte. Önzetlen ember volt. Nagy műgonddal hozta létre alkotásait, építészeti megvalósításait. Vákár Tibor /Gyergyószentmiklós, 1908. máj. 14. – Budapest, 2002. júl. 8./ iskoláit Gyergyószentmiklóson kezdte, majd Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Balatonbogláron folytatta. A család Romániából való kitiltása miatt Budapesten érettségizett, majd építészmérnöki diplomát szerzett, 1932-ben festészeten is diplomázott. 1945 után politikai okok miatt tizenegyszer tanácsolták el munkahelyeiről. Volt Budapesten vezető építészmérnök, Kolozsváron és Marosvásárhelyen főépítész, hadifogoly, egyetemi oktató, tervfőmérnök, tankönyvek és monográfiák társszerzője. Tanulmányaiban a települések építészettörténetének kérdéseit, műemlékeinek védelmét fejtette ki. 1988-ban elsőként emelte fel szavát a romániai falurombolás ellen. Terveit többször díjazták: 1986-ban Podmaniczky-emlékérmet, 1991-ben Ybl-díjat, 1995-ben a Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét adományozták számára. 2000-ben Gyergyószentmiklós díszpolgára lett. /Bajna György: Talapzat Vákár Tibor képzeletbeli szobrának. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18/ Vákár Tibor munkája: Székelyföld építészszemmel /Bp., 1988./ Halálhírére egyetlen nekrológ látott napvilágot: Polgárdy Géza: Búcsú Vákár Tibortól. = Magyar Hajnal (Budapest), 2002. aug. /

A BBTE Római Katolikus Teológia Karának kolozsvári didaktikai tanszékén kialakult egy szokás, amely mind a mai napig továbbél. A szokás keresztelő nevet viseli: minden elsőéves „gyermek” kap egy-egy másodéves keresztszülőt, akihez fordulhat, ha valamilyen problémája van, ha valamilyen tantárgyból segítségre van szüksége. Ugyanakkor a keresztszülők feladata, hogy keresztgyerekeikkel megosszák tapasztalataikat, akár a vizsgákról, akár a kolozsvári diákélet rejtelmeiről van szó. Az idei év keresztelője október 8-án este zajlott. A 24 elsőévest megkeresztelték „a teológia kar, a tanári kar és a diákság nevében”. /Dénes Gabriella: Hagyományőrzés és továbbadás a kolozsvári teológia karon. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 19./

Az RMDSZ-nek az az álláspontja, hogy a vegyes lakosságú vidékeken be kell vezetni a magyar nyelv kötelező oktatását a román diákok számára. Markó Béla szövetségi elnök úgy érvelt: az Európai Unió (EU) tagjaként az országnak egy olyan európai társadalom kialakításán kell közösen dolgozni, amely megfelelő megoldást kínál a nyelvi és kulturális kérdésekre is. A régiók átszervezéséről szólva, Markó Béla kifejtette: rendkívül fontos egész Románia számára, hogy az eddigi, nem jól működő gazdasági fejlesztési régiók helyett működőképes régiókat hozzunk létre, és Székelyföld számára is fontos ez a tervezet, amely Kovászna, Hargita és Maros megyéből kívánna egy új gazdasági fejlesztési régiót létrehozni. /Markó kötelezővé tenné a magyar nyelv oktatását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Felelőtlennek és alkotmányellenesnek nevezte Daniel Buda demokrata-liberális képviselő Markó Béla RMDSZ-elnök azon kijelentését, hogy a vegyes lakosságú vidékeken be kellene vezetni a magyar nyelv kötelező oktatását a román diákok számára. A politikus sajtóközleményében leszögezte: az Erdélyben élő románság iránti tiszteletből Markó le kellene, hogy mondjon szenátori tisztségéről. /Buda: Markó mondjon le! = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

A Magyar Polgári Párt (MPP) autonómiareferendum-kezdeményezése politikai trükk – állította sajtónyilatkozatában Tamás Sándor, az RMDSZ kézdivásárhelyi elnöke. Fekete Károly, az MPP kézdivásárhelyi elnöke valótlanságot állított, amikor azt nyilatkozta, hogy Kézdivásárhelyen döntés született a népszavazás időpontjának kitűzéséről, jelentette ki Tamás Sándor, aki szerint a népszavazásról szóló kézdivásárhelyi tanácsi határozatot az MPP-frakció szakbizottsági jelentés nélkül terjesztette elő. Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester ezt cáfolta. Előzőleg Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki területi elnöke úgy nyilatkozott, szerinte a tanácsosoknak meg kellene szavazniuk a referendumról szóló határozatokat. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője elmondta, hogy a referendumról szóló tanácsi határozat tervezete megfelel az alkotmánynak, de szerinte azt kellőképpen elő kell készíteni. A Demokrata–Liberális Párt (PD-L) Kovászna megyei vezetősége felszólította a prefektúrát, hogy akadályozza meg a kézdivásárhelyi népszavazás megszervezését. /Kovács Zsolt: Tamás Sándor: politikai trükk az autonómiareferendum. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Egyöntetűen fogadta el a kézdivásárhelyi tanács az autonómia-népszavazás kiírásáról szóló határozatot. Két nap múlva a helyi RMDSZ júniusban lemondott elnöke, Tamás Sándor közleményben tiltakozott a tanácsi döntés ellen. A külföldön tartózkodó Tamás Sándor elismerte, utólag tudta meg, valóban szerepel az időpont a határozatban. Az RMDSZ-frakció megszavazta a határozatot, ennek ellenére Tamás Sándor utóbb nevükben tiltakozott. Tamás Sándor legfeljebb ideiglenes vagy leköszönt elnöknek nevezheti magát. /Farkas Réka: Tiltakoznak a népszavazás kiírása miatt (öngólt rúgott a kézdivásárhelyi RMDSZ). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

A Partiumi Keresztény Egyetem /PKE/ vezetősége levélben kereste meg az október 21-én tartandó közös magyar–román kormányülés résztvevőit: Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnököt, Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, Törzsök Erika főigazgató asszonyt (Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya), Zilahi László főigazgató-helyettest, Cseke Attila kormányfőtitkárt, Gémesi Ferenc szakállamtitkárt, hogy a közös kormányülés napirendjére kerüljön az erdélyi–partiumi magyar magánegyetemi rendszer román költségvetési támogatása. „Ez annál is inkább időszerű, mivel egy megelőző közös kormányülésen maga a román fél tett ígéretet a támogatásra nézve, amennyiben és amikor az egyetemeinket akkreditálják” – olvasható az intézmény közleményében. Tőkés László EP-képviselő múlt héten Brüsszelben ugyanezen ügyben személyesen tárgyalt Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével. /Gyergyai Csaba: Sürgetik az állami támogatást. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Konkrét eredmény nélkül ért véget a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által október 18-ára összehívott nemzeti csúcs. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke megnyitóbeszédében fontos eredménynek nevezte az eszmecserét. Simor András jegybankelnök hangsúlyozta, hogy külföldi források bevonására van szükség az államadósság miatt. Gyurcsány Ferenc szerint szükséges a kiadások csökkentése, 800 milliárd forintot csoportosítottak át. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint a tanácskozás előkészítetlen és átgondolatlan, a válság oka az emberi gyarlóság, magyarországi hatásokért pedig a szocialisták a felelősek. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Eredménytelen Nemzeti Csúcs. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sikeresnek minősítette a nemzeti csúcsot. Orbán Viktor szerint Gyurcsány Ferenc újabb megszorító csomagot készített elő: a hat éves szocialista-liberális kormány mást sem tett, mint folyamatosan lezüllesztette, politikai-gazdasági válságba kergette Magyarországot. Orbán Viktor kezdeményezte az uniós források átcsoportosítását: a jelenlegi 3,5 százalék helyett a források 30 százaléka jusson kis- és közepes vállalkozásoknak, és sürgette az adó- és járulékrendszer, a foglalkoztatás, a fejlesztéspolitika és az oktatás reformját. Gyurcsány megszorítási intézkedési javaslatain jócskán túltett az MDF elnöke, aki „szocialistább volt a szocialistáknál”. Dávid Ibolya egyéves válságkezelési programot indítványozott, amelynek részeként 2009-ben egy évre felfüggesztenék a 13. havi nyugdíj kifizetését, 2008-as szinten tartanák a közalkalmazotti és köztisztviselői béreket, a nyugdíjakat, a közszférában eltörölnék az idei jutalmakat, felfüggesztenék a vállalkozásoknak adott vissza nem térítendő támogatásokat, a családi pótlékot pedig az egy főre jutó jövedelemhez kötnék. Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke óvatosabb álláspontra helyezkedett, „ide is osztott, oda is osztott”. /Lokodi Imre: Csúcskülönbségek Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

175 millió új lejt utalt ki a kormány a magyarlakta megyéknek. A tartalékalapból kiutalt pénzt infrastrukturális fejlesztésekre, járdák, utak, hidak javítására, kultúrotthonok és más épületek felújítására, ivóvízhálózat bővítésére, illetve egyéb befektetések és folyóköltségek fedezésére fordíthatják az önkormányzatok. Kormánytényezőként az RMDSZ odafigyelt, hogy a támogatásból azok a települések is részesüljenek, ahol magyar közösség él. /Pénz a magyarlakta megyéknek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Megszakította társult szakmai szervezeti viszonyát az RMDSZ-szel a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete. Az RMGE azzal indokolja a döntését, hogy az RMDSZ néhány éve teljesen elhanyagolja az egyesület által megfogalmazott súlyos mezőgazdasági és a vidéki életet érintő problémákat. Az RMGE legutóbbi kongresszusán újraválasztották Sebestyén Csaba elnököt, aki függetlenként mérkőzik meg a novemberi parlamenti választásokon. Sebestyén ennek kapcsán bejelentette, hogy kilép a Magyar Polgári Pártból és megerősítette az RMDSZ tagságáról való lemondását is. /Az RMGE Megszakította társult szakmai szervezeti viszonyát az RMDSZ-szel. = Transindex, okt. 20./

Összesen 7,5 millió eurónyi befektetést vonzott négy év alatt a Kerelőszentpál községhez tartozó Búzásbesenyő. A községben többek között kiépítették az ivóvízhálózatot, felújítottak több iskolát, kultúrotthont, Búzásbesenyőben tornaterem is épült, valamint a község területén négy gyár létesült. A hét végén átadták a három kilométeres aszfaltozott utat. Az átadáson megjelent Markó Béla RMDSZ-elnök és Borbély László fejlesztési miniszter. Markó Béla beszédében rámutatott: a helyi közösség összefogott a megyei és központi önkormányzatokkal, így valósult meg a befektetés. Borbély László a polgármester hozzáállását dicsérte: kihasználta, hogy az RMDSZ kormányon van, és segített közösségén. A község több tekintetben is élen jár: itt írtak alá országos szinten elsőként szerződést csatornázási munkálatok támogatásáról az Európai Unió által biztosított vidékfejlesztési alapokból. /Útavató Búzásbesenyőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Ezen a héten van 1956-os magyarországi forradalom évfordulója. Borbély Tamás, a lap munkatársa szerint „távolinak, idegenszerűnek tűnnek az 52 évvel ezelőtt történt események. Akárcsak az augusztus 20-i Szent István napot, október 23-át sem érzi eléggé magáénak a romániai magyarság. ” A történelem a magyar főváros utcáin játszódott le, de annak szellemisége Kolozsvárra, Temesvárra, Marosvásárhelyre, Iasira és Bukarestre is kisugárzott. 1957 tavaszától 1960-ig 24 személyt végeztek ki Romániában, és összesen 14 ezer év börtönbüntetést szabtak ki. Traian Basescu államfő elítélte a kommunizmust a parlamentben, de attól még ezek a „bűnök” jogilag érvényben vannak. Ez Románia egyik legnagyobb szégyene. Az újságíró szerint tévednek tehát azok, akik 1956-ot csak magyar ügyként láttatják. Számos névtelen hős akadt Romániában is. /Borbély Tamás: A szürke történelem. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./