Érdemes-e megóvni a politikai ellenfelek választási részvételét? A kérdés immár sokadszor vetődik fel az erdélyi magyar közéletben. 2004-ben RMDSZ-es közreműködéssel sikerült elérni, hogy formai hibákra hivatkozva zárják ki a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ) a helyhatósági választások versenyéről. Az idei helyhatósági választásokon a csíkszeredai polgármesteri székre függetlenként pályázó Bokor Márton ellen óvott eredménnyel az RMDSZ. Bokor azért nem szállhatott versenybe a szavazatokért, mert közhivatalnokként pályázott városvezetői mandátumra; az RMDSZ gyergyószentmiklósi polgármesterjelöltje esetében viszont nem tűnt fel ugyanez az összeférhetetlenség. Bírósági úton próbálta Kincses Elődöt is távol tartani a hatodik parlamenti mandátumára pályázó Markó Béla útjából a szövetség – sikertelenül. Mérlegre kell tenni, hogy rokonszenvet vagy ellenszenvet vált ki a választókból a bírósági megoldásra tett kísérlet. Amikor a magyar párt egy köztiszteletnek örvendő magyar jelölt ellen lép fel, azzal nem biztos, hogy növeli táborát. Népszerűtlen lépés volt a Kincses Előd kizárására tett kísérlet. Ezzel ugyanis az RMDSZ a független szenátorjelöltet juttatta többletlehetőségekhez. /Gazda Árpád: Óvakodni kell az óvástól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./

Nem került be romániai egyetem idén sem a világ legjobb 500 alma matere közé, a sanghaji Jiao Tong University által évente elkészített nemzetközi rangsorba. Közben idén is 24 ezer diák ment külföldre tanulni, és évente 1000-1500-zal nő azon hazai diákok száma, akik inkább nyugati egyetemen tanulnak. Az egyetem befejezése után pedig maradásra is bírhatják a diákokat a vonzóbb lehetőségek. Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese nem tartja nagy szégyennek, hogy sem a BBTE, sem más romániai egyetem nem került be az első ötszáz közé. A romániai magyar diákok közül sokan választják a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Magyari szerint nincs szó „agyelszívásról“, mivel ahány itteni diák külföldi egyetemre megy tanulni, éppen annyi külföldi érkezik is Romániába. /Kánya Gyöngyvér, Mihály László: Szint alatt a romániai egyetemek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

Kádár Magor, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Karának tagozatvezetője százfélét csinál egyszerre. Öt éve tanít, közel 400 diákja van három karon. Szakterülete a kampánykommunikáció. Ehhez kötődik még a politikai marketing, arculat építés, médiatervezés, rendezvényszervezés, tárgyalástechnika és adományszervezés. Szereti a munkáját. Nagyon sok tanszéki teendő van, adminisztratív dolog, papírmunka is. Egyetemi munkája mellett egy tréning-céggel is foglalkozik. Elkezdte a kertészmérnökit, a Budapesti Szent István Egyetem kihelyezett tagozatán, Nyárádszeredában. Közben Budapesten is tanult marketinget, vidékfejlesztésre szakosodott, majd elvégezte a Babes–Bolyain a politológiát. Kapcsolatba került a romániai, vagy romániai magyar közéletben aktív civil szervezetekkel. Elvégezte a politológiát, rengeteget volt külföldön. Eddig 36 országban járt, legtöbb helyen tréninget tartott, Azerbajdzsántól Indiáig és Ausztráliától Koszovóig. A politológián egyetlenként elvégezte a pedagógia-modult. Elvégzett egy turisztikai kurzust, bár nem tudta, hogy később a földrajz–turizmuson is fog tanítani. /Románszki Zsuzsa: Katedra, kampány, külföld. Beszélgetés Kádár Magorral, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Karának tagozatvezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Sikeres versenyvizsga eredményeképpen Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes marad az eddig ideiglenes kinevezett Illés Ildikó. /(b.): Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes marad. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

Mozgalmas októbert tudhat magáénak a Hunyad megyei magyarság kulturális rendezvények terén. Október elején Vajdahunyadon a Magyar Házban a helyi 6-os számú Általános Iskola és a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport diákjai mintegy 120 érdeklődő jelenlétében irodalmi műsort mutattak be 1849. október 6-a emlékére. Másnap ugyanezzel a műsorral Déván a Téglás Gábor Iskolacsoportban is felléptek. Megszervezték a hagyományos Hunyadi Zenei Ősz fesztivált is, amely régizene koncertnek adott otthont a Vajdahunyad várában, orgona koncertnek Déván a görög katolikus templomban, ezzel egy időben Piskin is zenefesztivál zajlott. Október 26-án Lupényban a református templomban a Kolozsvári Református Kollégium kórusa lépett fel. /Kun Árpád: Hunyad megye. Gazdag kulturális élet a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Három napig tartott Sepsiszentgyörgyön az animáció ünnepe, amelynek során a Gyárfás Jenő Képtárban meseillusztrációkat és szoborkiállítást mutattak be helybéli művészek, majd helyi és magyarországi alkotók animációs filmjeit nézhették meg az érdeklődők. Erdélyben a nagyváradi Metrion Alapítvány kezdeményezte, Sepsiszentgyörgyön pedig a Cabiria Filmklub csatlakozott a rendezvényhez. Éltes Barna szobrászművész kiállításával, illetve animációs filmekkel csalogatták az animáció-rajongókat, majd sepsiszentgyörgyi alkotók – Balázs Zoltán, Damokos Csaba, Boda Szabolcs, Dávid Eszter, Izsák Előd és Hosszú Réka – animációs filmjeit mutatták be. A rendezvénysorozatot az Impro-Víziók 2 című koncert zárta /Kovács Zsolt: A rajzfilm száz évét ünnepelték. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

November 6-án nyitja kapuit a háromnapos könyvvásár a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kétszintes előcsarnokában, jelezte Káli Király István, az eseményt szervező Erdélyi Magyar Könyves Céh vezetője, a Mentor Kiadó igazgatója. Eddig ilyen sok kiadó még nem jelentkezett a könyvvásárra. Idén sem tudják vendégül látni a felvidéki, vajdasági, kárpátaljai magyar kiadókat, mert nincs anyagi fedezetük a részvételre. Negyvenhárom neves román kiadónak is küldtek meghívót, de nem is válaszoltak. A marosvásárhelyi román kiadóknak ingyenes részvételt biztosítanak, ők bizonyára itt lesznek. A Mentor Kiadó több új könyvvel jelenik meg. Simonfy József verseskötete az egyik, a Kővel vetett ágy. Kuriózum Molter Károly újra kiadott Bolond kisváros című novelláskötete. Néprajzi munkák is lesznek: az Emberek és kontextusok sorozatban Berekméri István András Minden poklokon keresztül című kötete jelenik meg, a sáromberki bácsi önéletírását Vajda András néprajzkutató rendezte sajtó alá. Napvilágot lát a Népmondák sorozatban a csángó Tankó Fülöp Gyugyu történeteit bemutató könyve, valamint Ozsváth Ilona Lámpások voltunk című, három udvarhelyszéki pedagógus élettörténetét tartalmazó kötete. Remélhetőleg elkészül a vásárig Makki Gergely Ökológiai gazdálkodás című könyve. Sebestyén Spielmann Mihály Időtár című vásárhelyi kronológiája is kapható lesz. Készül Barabás László néprajzkutató 700 oldalas könyve a farsangi szokásokról, valamint Tófalvi Zoltánnak az erdélyi ’56-os mártírokról szóló harmadik könyve is. -Erdélyi kiadványokkal szinte lehetetlen betörni a magyar könyvpiacra. A magyarországi boltokban az erdélyi köteteket felteszik egy magas polcra, s onnan ritkán kerülnek a vevők elé. /Máthé Éva: A román kiadók távol maradnak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./

Négy, kisebbségtörténettel és kisebbségkutatással foglalkozó könyvet mutatnak be november 5-én Sepsiszentgyörgyön. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László Kisebbségi magyar közösségek a 20. században, Máthé János Magyarhermány kronológiája (1944–1964), Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918–1940) és Stefano Bottoni történész Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960) című köteteivel ismerkedhet a közönség a szerzők jelenlétében. A könyveket Bárdi Nándor történész és Boér Hunor könyvtáros méltatja. /Sztálin a székelyeknél – könyvbemutatók sora. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./

Megjelent Albert Ernő Csíkdánfalva és adatok a felcsíki hat faluról című monográfiája. A Magyarországra áttelepült cikkíró örömmel pillantotta meg a kiadványt, hiszen szülőfalujáról írták, ahol élete első szakaszának legszebb éveit töltötte. Szüleivel igazságtalan döntés és kényszer alapján kellett elhagyniuk Csíkdánfalvát. Erről a szomorú történetről a könyv említést sem tesz. Erről az időszakról a levéltári adatokat nem lapozták fel. A könyv szerint Néda Gábor volt asztalos oktatómester a ’30-as évek végén pozitív személy volt a csíkdánfalvi oktatás történetében. A cikkíró emlékszik arra, hogy Vasile Iacob és Néda Gavril a bécsi döntést követően kiürítették az iskola gyakorló műhelyét, és a teljes felszereléssel Brassóba menekültek. A könyvben alig esik szó Bíró János kántortanítóról, a kisiskolások nagyszerű hitoktatójáról. Antal Kálmán tanítóról, a cikkíró apjáról csak jót írhatna. Erről beszélnek a dokumentumok. A képesítő vizsgát kitűnően tette le. Az ötvenes években fellebbezési kérelmében írta: „Most meg arra kényszerítenek, hogy mondjak le ingatlan vagyonomról, kérjem önként az áthelyezésemet, mert kulák származásom végett nem tudok eredményes munkát végezni mint népnevelő-tanító. ” Hiába írta fellebbezését. A cikkíró javasol egy pótfejezetet Elfelejtett nevek, elfelejtett tettek címmel. /Takó Edith, született Antal, nyugalmazott tanárnő, Csíkdánfalva, Nagyatád: Adatok és gondolatok egy könyv margójára. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./

Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul a vele készült interjúban elmondta, önmagában is fontos üzenete van annak, hogy Sólyom László köztársasági elnök gyakorlatilag teljes egészében bejárta Székelyföldet, hogy ezzel is kifejezze a magyarság egységét, kulturális közösségét. Az elmúlt években többször is magyar nemzeti ünnepek alkalmával látogatott a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe. A mostani körút mély tapasztalatgyűjtés volt arról, hogy milyen a Székelyföld, milyen problémákkal, milyen irányban kell az anyanemzetnek gondolkodnia. Átfogóbb, nemzetstratégiát kell a magyarországi anyanemzetnek kitalálnia, természetesen a Kárpát-medencei magyarsággal együtt gondolkodva. Sólyom László látni kívánta az iskolai lehetőségeket, ezért általános iskolákban, középiskolákban jártak, de a Sapientia Egyetemre is ellátogattak. Sólyom kiemelten s fontosnak tartja az egyetem tevékenységét, hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni a minőségi szintet. Csíkszeredában emlékezett az 1956-os forradalomra, hogy a magyar államfő lerója tiszteletét az 1956-os forradalom erdélyi, romániai áldozatai előtt. Romániában máig sem történt meg a rehabilitálásuk. /Fall Sándor: Az összetartozás üzenete. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

A kapcsolatépítés, a közös programok kidolgozása indíthat eredményes együttműködést az ifjúsági szervezetek között – ez volt a célja a Háromszéki Ifjúsági Tanács (Hárit) által szervezett ,,összerázó hétvégének”, amelyet Sepsibesenyőn tartottak. A találkozóra a Hárit tíz tagszervezete küldte el képviselőit. Gáj Nándor, a Hárit regionális alelnöke elmondta: elsősorban a vidéki ifjúsági szervezetek közötti együttműködés fellendítését tartják fontosnak, ezt szolgálják a mikroregionális találkozók is. Jövőre szabadegyetemet szeretnének létrehozni, november elején a tervezett Fiatal Tanácstagok Találkozóját kell lebonyolítaniuk. /Farcádi Botond: Együttműködő ifjúsági szervezetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./

Újabb két évig maradhat a nagyváradi barokk palota egy részében a Kőrösvidéki Múzeum, miután elvi megállapodás született az épület tulajdonosa, a nagyváradi római katolikus püspökség és a Bihar Megyei Tanács között. A szerződést azután írják alá a felek, miután a múzeum kiüríti a püspökség által kért termeket. A püspökség kilenc helyiségnek, összesen 600 négyzetméternyi területnek a felszabadítását kérte az épület jobb szárnyában, ennek fejében nem emelik a bérleti díjat, a megyei tanácsnak továbbra is egy eurót kell fizetnie négyzetméterenként. A római katolikus egyház 2004-ben kapta vissza az államosított volt püspöki palotát. /Fried Noémi Lujza: Maradhat a múzeum. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Első alkalommal rendezték meg a magyar oktatásért felelős közel száz tanfelügyelő országos tanácskozását október 29-én Kolozsváron, a Kolozs megyei Tanfelügyelőség és az Oktatási Minisztérium szervezésében. Az Oktatási-, Kutatási- és Ifjúságügyi Minisztérium Kisebbségi Főosztályától részt vett, többek között, Pásztor Gabriella államtitkár, Matekovits Mihály vezérigazgató és Murvai László államtitkári tanácsosi igazgató is. Fontos az oktatási stratégia kidolgozása, különös tekintettel a szórványra. /Ferencz Zsolt: Tanácskozás a magyar oktatásról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./ A szakmai rendezvényen részt vesz az ország minden magyar tanfelügyelője és pedagógusház-igazgatója. /Magyar tanfelügyelők első országos tanácskozása. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

Jubileumi koncerttel ünnepelte negyvenéves fennállását októberben Nagyváradon a Metropol együttes. A legendás rockegyüttes múltjáról és jövőjéről Virányi Attila énekes beszélt. Az együttesnek Nagyváradon annak idején itt volt a próbaterme is. Az 1980-as fellépés előtt a pénztár ablakait betörték a rajongók, ezért az együttes tagjait többször kihallgatta a Szekuritáté. Az alapítók egyike, Virányi Attila gitáros, basszusgitáros és énekes ezt követően szökött külföldre, jelenleg Németországban él. A zenekar tagjait szétsodorta az élet. Trifán László gitáros és Mácza Gyula szövegíró Váradon maradt. Orbán András gitáros, énekes Magyarországon, Nagy Gábor basszusgitáros Finnországban él, az együttes fellépésein rendszeresen fellépő Traian Cosma pedig Ausztráliába keveredett. Szász Ferenc gitáros, Kovács Péter (Kovax) billentyűs, énekes Magyarországról jött a jubileumi koncertre. /Fried Noémi Lujza: Jubileumi jövőkép. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

A családon belül a főzés és a takarítás alapvetően a nő feladata a magyar fiatalok kétharmada szerint, ami jóval meghaladja a 47 százalékos országos átlagot – derült ki a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, a TransObjective és a Kvantum Research közvélemény-kutató cégek által közösen végzett vizsgálat előzetes bemutatóján. Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke szerint az iskolázottsággal való elégedettség szempontjából óriási különbség mutatkozik a magyarok és a románok között, hiszen a magyar fiataloknak nincs elég hozzáférésük a rendszerhez, ezt pedig bővíteni kell. A magyar fiatalok 30 százaléka szerint létezik olyan párt, amely az ő érdekeiket képviseli: 80,6 százalék az RMDSZ-t, 10 százalék pedig az MPP-t nevezte meg ilyennek. 2001-ben a magyar fiatalok mindössze 30 százaléka rendelkezett mobiltelefonnal, addig 2008-ban ez az arány 91,6 százalékos. Otthoni internet-hozzáférése a magyar fiatalok 53 százalékának, saját autója pedig 35 százalékuknak van. /Ferencz Zsolt: Erdélyi fiatalok 2008: konyhában a nők helye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar fiatalok a vallás tekintetében konzervatívabbak román társaiknál: értékrendjükben a hit kétszer olyan fontos, mint a román fiatalokéban. A magyar fiatalok a romániai átlagnál jóval nagyobb arányban vállaltak már külföldön munkát, voltak tanulmányúton, bevásárolni, barátokat rokonokat látogatni, illetve turistaként külföldön. A migrációs szándék tekintetében az eltérés kisebb, de nagyobb arányban jellemzi a magyar fiatalokat. A magyar fiatalokat alapvetően nem érdekli a politika. A megkérdezettek több mint fele, 56 százaléka érzékeli úgy, hogy érdekeiket egyetlen romániai párt sem képviseli (ez az arány a román fiatalok esetében még magasabb). Emellett a romániai átlagnál kisebb arányban gondolják azt, hogy életükre hatással vannak a helyi, illetve a központi adminisztráció döntései. A fiatalok többsége (66 százaléka) az RMDSZ-re szavazna. /Varga Melinda: Konzervatívak a fiatalok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./ A kutatásból kiderült, az erdélyi magyarság nagyon kis mértékben érzi közelebb magához a magyarországi magyarokat az erdélyi románokhoz képest. Ebben szerepet játszott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca is, amely sokakból a „nemzettársainknak sem kellünk” érzést váltotta ki. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest jelentősen csökkent a 18–35 év közötti erdélyi magyarok anyaország iránti érdeklődése, mindössze 38 százalékuk telepedne át munkavállalás vagy huzamosabb életvitel céljából. Egyre többen választották a hazatelepedést a rendszerváltás idején vagy az azt követő években kivándorolt erdélyi magyarok közül. Ebben közrejátszik a magyarországi gazdasági és politikai mélyrepülés, valamint a hatalmon lévő baloldal határon túli politikája. /Rostás Szabolcs: Szülőföld, alap. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A Népújságban az a vád érte, hogy a barikád rossz oldalán áll, reagált Kincses Előd a cikkre. Szerinte tizennyolc évvel az 1990-es fekete március, két évvel Románia EU-s csatlakozása és a rendszeres magyar- román közös kormányülések idején már nem szabad barikádokra hivatkozni. A barikádok már csak az emberek fejében létezhetnek. Prof. dr. Sabau-Pop Ioan 1990 óta sok mindent átértékelt. Kincses fontosnak tartja a nyitást a politikai ellenfelek, a többségi társadalom irányába. /Kincses Előd független szenátorjelölt: A replika jogán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Előzmény: A barikád melyik oldalán áll Kincses Előd? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Kincses Előd a miénktől lényegesen eltérő világban él, írta a lap munkatársa, Mózes Edith, ugyanis A replika jogán azt írta, hogy barikádok (nemzetiségi) már csak a fejekben léteznek. Az ő szövetkezése a magyarság iránti szimpátiával nem vádolható Sabau Ioan ügyvéddel nem olyan különös, változnak az idők, változnak az emberek… Kincses Előd és támogatói dolga, hogy mit kezdenek a lelkiismeretükkel, szögezte le Mózes Edith. /Mózes Edith: Hol vannak a barikádok? = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Lelia Munteanunak a bukaresti Gandul napilapban megjelent cikkét közölte fordításban az ÚMSZ. Romániában jelenleg körülbelül 6000 zsidó él. A második világháború előtt 850 ezren – 900 ezren voltak. 1945-re 470 ezren maradtak, közülük 1952-ig mintegy 130 ezren kivándoroltak Izraelbe. Ceuasescu idején 300 ezer zsidó kivándorlását súlyos pénzekkel váltották meg. 1989-re maradtak még Romániában vagy ötvenezren. 1996-ban már csak tizenötezren voltak. Azon a napon, amikor a bukaresti zsidó temetőt meggyalázták, az emberek a zsinagógában vigadtak, táncoltak a Tórával. Nem tudták, hogy mi történik a temetőben. /Tánc a Halállal. Mítoszok és rítusok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Sepsiszentgyörgyön a közös temetőben az első világháborús emlékművet mielőbb restaurálni kellene, s ehhez még a hősök emlékét ápoló országos hivatal is támogatást nyújtana – mondotta Laura Tiron, a hivatal osztályvezetője. Hangsúlyozta, igen értékes az emlékmű, kár lenne érte. Az obeliszk homlokoldalán ez áll: A hazáért 1914–1918, s egy lefelé fordított kard. Az obeliszk csúcsára utólag, a második világháború idején vésték rá, hogy vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzójának helyettese, ugyanis Horthy Miklós 1942-ben Ukrajnában hadirepülőgép-szerencsétlenségben elhunyt fia emlékét számos korábbi obeliszken megörökítették, így Sepsiszentgyörgyön is. A háromtagú bukaresti küldöttség felmérést végzett a megyében, megnézték az 1974-ben állított román katona szobrát, Balogh Péter alkotását, David Paius hadnagy sírját, Grigore Balan tábornok sírkeresztjét, az aldobolyi hősi temetőt, melynek felújítását támogatja a hivatal, továbbá Bereck községben és Gelencén jártak. Tiron asszony megtudta, hogy múlt vasárnap második világháborús emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön. Felhívta a polgármester figyelmét, hogy ahhoz a hivatal beleegyezését is kellett volna kérni, de legalább utólag jelentsék be. Antal Árpád polgármester túlzásnak tartja, hogy Bukaresttől kelljen engedélyt kérni egy helyi emlékmű állításához, de az országos nyilvántartásba vétellel egyetértett. /Szekeres Attila: Fel kell újítani a hősök emlékművét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Október 15-én iktatott, de csak 29-én kézbesített levélben értesítette a Háromszék szerkesztőségét Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke, hogy az általa irányított testület nem hosszabbítja meg a szerkesztőséggel kötött szerződést, és felszólított arra, hogy december 15-ig költözzenek ki a néhány éve tulajdonukba került, de egykor a megyei lapok számára épült székházból. Közben az épület sorsáról még nem született megyei tanácsi döntés. A megyei tanács vezetősége néhány hete májusig adott haladékot, most az elnök meggondolta magát, és önhatalmúlag (tanácsi határozat) nélkül döntött. A Háromszék szerkesztősége évek óta próbálja megvásárolni az épület egy részét. Időközben azonban az RMDSZ ellenségként bélyegezte meg a lapot, és többen, több helyen hangoztatták: a tönkretétel a cél. Szóbeszéd szerint Markó Béla közvetlen utasítására lépett Tamás Sándor. Ezt az RMDSZ szövetségi elnöke cáfolta. /Kilakoltatnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Hetedik alkalommal tartották meg a Madaras Gábor népdal- és nótaestet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Az ötvenéves Marosvásárhelyi Rádió Szól a nóta műsorát Kacsó Ildikó indította el, és azóta igen nagy népszerűségre tett szert. Az esten idén is átadták a rádió Madaras Gábor-díjait. Kacsó Ildikó szerkesztő mondott méltatást a nagyszerű prímás Jakab Attiláról, a Magyar Örökség Díjjal is jutalmazott Koós Éva énekesnőről és a témáról rendszeres következetességgel cikkező Bölöni Domokosról, a Népújság munkatársáról. Az okleveleket és Tompa Dezső marosvásárhelyi iparművész festettporcelán-tányérjait Borbély Melinda aligazgató nyújtotta át a díjazottaknak. /Dósa B. Barna: Népdal- és nótaest. Madaras Gábor emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Valamikor a lármafák arra szolgáltak, hogy a közelgő veszélyt jelezzék. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) szeretne egy kortárs, elektronikus lármafát felállítani, amellyel jelezni szeretné, hogy veszélyben van a magyar nyelv, identitásunk alapköve, amely nélkül nehezen lehet létezni. A CEMO úgy látja, hogy a magyar nyelv majdnem teljes mértékben kiszorult a publikus szférából, a hétköznapi élet minden fontos színteréről és majdhogynem a privát szférában beszélt nyelv lesz. Mindezzel együtt Románia példaértékű törvényháttérrel rendelkezik, az ország ratifikált és életbe léptetett számos olyan nemzetközi egyezményt, amelyek a kisebbségeket és azok nyelvét védelmezik. A valóság másként fest. Az intézmények falai kizárólag egynyelvűek, a magyar gyerekek nem találkoznak anyanyelvű faliújságokkal román nevű iskoláikban, az állami intézményekben az ügyintézés román nyelven zajlik, a szolgáltatások teljes mértékben egynyelvűek. Élni kellene a törvények adta lehetőségekkel. Remélik, hogy csoportjukhoz mindenki csatlakozik, aki úgy érzi, hogy véleménye van ebben a témakörben és tenni is szeretne valamit. Feliratkozáshoz a következő linkre kell kattintani: http://groups. yahoo.com/group/larmafa /Levelezőlista anyanyelvi jogainkért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Xantus János környezetismereti vetélkedőt szerveztek a kolozsvári magyar iskolák immár tizenegyedik alkalommal, október 18-án. Idén Sztána volt a helyszín, ez pedig újításnak számított. A verseny mostanra megyei szintűre nőtte ki magát. Több mint 100 diák indult neki felfedezni Sztána és egyben Kalotaszeg szépségeit, és megkeresni, majd megoldani a kitűzött feladatokat. /Fehér Judit: Sikeres Xantus-vetélkedő Sztánán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Három hónap alatt építette újjá megrongálódott templomát Palotailván a római katolikus gyülekezet. A hívek mellett a román összetételű önkormányzat is segített, a tanácsosok között egyetlen magyar nemzetiségű személy sem volt. Márton István, a kis római katolikus közösség beszolgáló plébánosa fáradtságot nem ismerve reggeltől estig ott volt az építőtelepen. Ha kellett, anyagot cipelt, létrára mászott, fűrészelt, szegezett, vakolt, tartotta a lelket az emberekben. Október 25-e eddig is piros betűs nap volt felső-marosmenti település, a palotailvai katolikusok naptárában, most viszont kettős ünnep volt, befejezték a helyreállítást. Márton István, a 104 lelket számláló szórványgyülekezet plébánosa elmondta, elégedett a hívekkel. A templomlátogatás 50 százalékos, amit sok pap megirigyelhetne. A fiatalok elhagyták a rendszerváltás után a községközpontot, így a faluban csak az idősek maradtak. 1970-ben a templom leégett, de gyergyóvidéki segítséggel a hívek hamarosan helyreállították. Állaga azóta annyira megrongálódott, hogy a pap a tatarozás helyett az utolsó pillanatban a bontás mellett döntött. A régi templomot egy nap alatt lebontották, három hónap alatt újat varázsoltak a helyébe. /Szucher Ervin: Templom három hónap alatt. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Bretter György filozófiája. Értelmezések, dokumentumok, visszaemlékezések címmel jelent meg 2007-ben a Pro Philosophia Kiadónál a Magyar Nyelvű Filozófiai Irodalom Forrásai tizedik köteteként az Egyed Péter által szerkesztett munka. A recenzens szerint lényegében befejezetlen monográfia ez a munka egy torzóban maradt életműről (Bretter György 1932-ben született és 1975-ben, 43 évesen halt meg). Bretter meggyőződéses marxistaként indult, a hetvenes évek közepétől, utolsó éveiben ideológiakritikusként definiálja magát. Bretter marxistaként gondolkodó volt. /Ferencz Enikő: Befejezetlen Bretter-monográfia. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 5–7 között Érsemjénben, a Kazinczy Művelődési Házban tartotta honismereti konferenciáját. A Társaság 15 éves évfordulója alkalmából Dukrét Géza elnök beszámolt az egyesület sokoldalú tevékenységéről, eredményeiről. A tizenöt év alatt 14 konferenciát, ugyanannyi honismereti találkozót, 13 honismereti tábort, számos megemlékezést szerveztek, kiadtak 55 kötetet a Partiumi füzetek könyvsorozatában és hetet a sorozaton kívül, felavattak 19 emléktáblát. Ezt követően átadták az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Pásztai Ottó (Nagyvárad), Antal Béla (Biharpüspöki), Jancsó Árpád (Temesvár), a különdíjat Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere kapta. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke Szent István-emlékplakettet, Balázsi József polgármester és Ciorba Teréz érsemjéni tanárnő emléklapot kapott. A XIV. Konferencia fő témái a következők voltak: A reneszánsz éve, Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan, a konferenciának helyt adó Érsemjén megismerésével kezdődött. Több előadás hangzott el. Kiss Endre József (Sárospatak) az Érmellékről beszélt, ahogyan Kazinczy Ferenc emlékezetében élt, Vekov Károly (Kolozsvár) az értelmiség sorsát mutatta be, Oláh Miklós életpályáján keresztül, Csorba Csaba (Budapest) az Értelmiségiek nemesítése a Partiumban a 16–19. században című értekezést tartotta. Wanek Ferenc (Kolozsvár) egy elfelejtett középkori erődről, Mezősomlyóról beszélt, Starmüller Géza (Kolozsvár) a zilahi Wesselényi-szoborkompozíciót mutatta be és annak alkotóját, Fadrusz Jánost. A könyvbemutatón Jancsó Árpád (Temesvár) ismertette legújabb kötetét A Béga, a Bánság elkényeztetett folyója. Erdei János (Szilágysomlyó) vetített képeken keresztül mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeit a Beretytyó- és a Kraszna-menti településeken. Másnap Pekár István (Budapest) az Érmellék, a Berettyó-mente és a Hegyköz örökségét mutatta be, televíziós szemmel. Ujj János (Arad) az egykori törökkori várról tartott előadást, Vajda János (Borosjenő) két 1848–49-es vértanú életútját követte, akik Borosjenőhöz kötődtek. Jancsó Árpád (Temesvár) a Béga-csatorna történetéről, Tácsi Erika (Temesvár) Újszentes telepes falu történetéről, Kordics Imre (Nagyvárad) Nagyvárad 1940– 1944 közötti magyar utcaneveiről tartott előadást. Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Nagyszalonta történelméről értekezett az 1944– 1948 közötti időszak bizonytalan éveiről. Nagy Aranka (Nagyvárad) az 1848–1849-es szabadságharc híres orvosairól beszélt, Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) egy háborús katonasors emlékezetére épült kis emlékművet mutatta be. Krestyán Ilona (Temesvár) Kulcsár Sándor író életpályáját ismertette. Ezután Szabó Zsolt (Kolozsvár) a 60 éves Művelődés című folyóirat történetéről és szerepéről beszélt. Megtartották a közgyűlést. /Dukrét Géza: A XIV. Partiumi Honismereti Konferencia: Művelődés (Kolozsvár), október/

Idegen országok belügyeibe való beavatkozással vádolja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) Dusan Caplovic, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. A pozsonyi parlament október 31-én „elszámoltatta” a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselőit, hogy a szlovák törvényhozás képviselőiként miért vesznek részt a KMKF munkájában. Az MKP képviselői – tiltakozásuk jeléül – Caplovic beszámolója alatt elhagyták a pozsonyi parlament üléstermét. A szlovákiai magyarok pártja határozottan visszautasította a vádakat. Az MKP „elszámoltatását” a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kezdeményezte. A 150 tagú törvényhozás képviselői közül csak mintegy félszáz honatya hallgatta meg a Robert Fico pártjához (Smer-SD) tartozó miniszterelnök-helyettes jelentését. Caplovic megállapítása szerint a magyar Országgyűlés pénzéből és a házelnök, Szili Katalin elnöksége alatt működő KMKF „azért nem nevezhető vitafórumnak, mert annak határozatából az derül ki, hogy a testület a magyar parlamentnek és a kormánynak szabhat feladatokat”. Jelentésében Caplovic nem tudta bizonyítani az MKP képviselőinek alkotmánysértő magatartását. /Pozsony: „elszámoltatják” a magyar képviselőket. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Vajdaság szerepét felértékelő hármas parlamenti elnöki találkozó volt október 29-én Újvidéken Szili Katalin magyar házelnök, Slavica Djukics-Dejanovics szerb és Egeresi Sándor vajdasági törvényhozási elnök részvételével. A vajdasági parlament elnöke ezúttal nem pusztán szervezője, hanem egyenrangú résztvevője volt az eseménynek. Szili Katalin az utóbbi években gyakorlattá tette szerb partnereivel a legalább félévenkénti megbeszélést, most találkozott először Slavica Djukics-Dejanoviccsal, aki a májusi parlamenti választás nyomán nyerte el tisztségét. Szili Katalin arról beszélt, hogy a Vajdaságnak, mint összekötő kapocsnak kiemelkedően fontos szerepe van abban, hogy megvalósuljon a régiók közti együttműködésről alkotott európai uniós elképzelés. Ezzel kimondatlanul is támogatásáról biztosította a Vajdaság új, nagyobb autonómiát előirányzó alaptörvényét, amelyet az újvidéki parlament már elfogadott, de törvényerőre emeléséhez még a belgrádi törvényhozás egyetértésére van szükség. Nagyszerb körök részéről heves támadások érik a dokumentumot, amelyben sokan Szerbia további feldarabolásának, a Vajdaság elszakításának eszközét látják. /Felértékelődik a Vajdaság szerepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

A budapesti Magyar Hírlap nyomon követi Zuschlag János letartóztatott MSZP-s politikus büntetőperét, s kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc sportminiszter korában sem vigyázott a nyelvére: „B…d meg Zuschlag, már megint mi van a k…va pályázataiddal?”– kérdezte az egyik gyűlésen egy tanúvallomás szerint a jelenlegi miniszterelnök. A bukaresti Evenimentul Zilei napilap szerint sok román ingatlanspekuláns és más vállalkozó árgus szemmel követi Gyurcsányék botladozását, hátha olcsó prédára akad. A bukaresti Cotidianul azt állította, hogy Nicolae Ceausescu nem működött együtt a Szekuritátéval! A román szenátus olyan mélyre süllyedt, hogy döntést hozott: akik a Szekuritátéval kapcsolatos döntéseket hozták (azaz a legfelső pártvezetés), azokat nem lehet kollaboránsnak tartani! Verestóy Attila szenátor írt egy bensőséges hangvételű levelet Szondy Zoltán újságírónak, megköszönte, amit eddig érte tett. Szeretjük mi ezt az Attilát, írta ironikusan Szondy. /Szondy Zoltán: Gyurcsány sose beszélt szépen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetője elmondta, az év legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik az erősdi ásatás centenáriumi kiállítása, ugyanis az erősdi anyaggal vált a Székely Nemzeti Múzeum világhírűvé, László Ferenc és Csutak Vilmos idejében. A múzeum néprajzi osztályának legnagyobb teljesítménye a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban rendezett Ünnepek és találkozások című kiállítás. A múzeumban Nagy György olaszteleki mester jóvoltából a mellvédre felkerült az oda megálmodott kovácsoltvas korlát, továbbá elkészíttették a Kós tervezte múzeumcímert velencei mozaikból. Jó a kapcsolatuk a többi székelyföldi múzeummal is. Nemrég nyílt a Térbe zárt pillanat című, háromdimenziós képekből álló kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga ugyan, de a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum közvetítésével jutott el ide. A múzeum szakemberei számos külföldi és hazai konferencián tartottak előadást. Kocs Irén két tudományos ülésszakon, Sztáncsuly Sándor ifjú régész pedig Rómában tartott előadást, a néprajzosok jól együttműködnek a Kriza János Néprajzi Társasággal. Vinczeffy László a Munkácsy-díjat kapta meg. Évkönyvük, az Acta Siculica decemberben megjelenik. Hasonmás kiadványként megjelentették Kozma Ferencz A Székelyföld közigazgatási és közmívelődési állapota című reprezentatív könyvét, továbbá a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesülettel közösen a Bortnyik György-fotóalbumot. Az Orbaiszék változó társadalma című konferenciakötet nem a múzeum kiadása, de a zabolai részlegben zajló munka eredménye. /Szekeres Attila: Életet vittek a Székely Nemzeti Múzeumba. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./