A néprajzosok találkozója ezelőtt három évvel kezdődött, tanszéki konferenciára pedig először kerül sor, ennek célja a romániai magyar néprajzkutatás jeles alakjainak bemutatása – mondta a kolozsvári néprajzkutatás 110. évfordulója alkalmából a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke és a Kriza János Néprajzi Társaság által szervezett konferencia köszöntőjében Keszeg Vilmos tanszékvezető. A rendezvényen Kósa László budapesti néprajzkutató a felsőoktatásnak a magyar néprajztudomány történetében betöltött szerepéről beszélt, kiemelve többek között Hermann Antal, Kodály Zoltán és Ortutay Gyula munkásságát. Almási István a kolozsvári népzenekutató műhely történetét mutatta be, Olosz Katalin pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Múzeum népköltészettel kapcsolatos tevékenységét ismertette. Tánczos Vilmos az erdélyi magyar vallási néprajzi kutatásban megjelenő irányzatokról és módszerekről tartott előadást, Pozsony Ferenc pedig Nagy Jenő néprajzi és nyelvészeti munkásságának tudománytörténeti jelentőségét méltatta. Keszeg Vilmos a szövegmondás és a mindennapi élet kapcsolatát taglalta Nagy Olga életművében, Tötszegi Tekla pedig a „múzeumőr és múzeumteremtő” Kós Károlyról beszélt. Bemutatták a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) könyveit, majd köszöntötték Gazda Klárát. A találkozón az elmúlt évben doktori címet szerzett Könczei Csongor A „nevenincs” muzsikusok. A kalotaszegi cigányzenészek 20. századi működésének történeti áttekintése címmel tartott előadást. A Demény István Pál-díjat idén Dénes Ida érdemelte ki, aki most végzett a néprajz szakon, ősztől pedig ugyanitt mesterképzésen vesz részt. /F. ZS. : Néprajzos konferencia és szakmabeliek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Szinte nincs az a nóta, amelyet a nagyváradi 24 esztendős Szőcs Lőrinc prímást akár zenésztársaival, akár egymagában hegedűn ne tudna eljátszani. Csíkszeredáról került Váradra, egy ideig „táncházas” zenét is játszott, azután rájött, hogy az ő igazi világát a magyar nóták jelentik. Bihar megyében és Nagyváradon nincs már igazi prímás, ezért a fiatalember például Járóka Sándor, Sánta Ferenc vagy Puka Károly prímás felvételeit hallgatja, hogy bővítse nótakincsét, ami így körülbelül 300–400 nótát ölel fel. /Fried Noémi Lujza: Hegedűszó mindenkinek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

A román–magyar határ mindkét oldalán Krúdy Gyula születésének 130. és halálának 75. évfordulójára emlékeztek a hét végén. Szatmárnémetiben egész napos irodalmi rendezvénysorozattal ünnepelték a szerzőt, aki rövid ideig szatmári diák volt. Az évforduló alkalmából a szatmári Ady Endre Társaság kötetet jelentetett meg, amelyben az író önvallomásai mellett Tersánszky Józsi Jenő és Ady Endre Krúdy-portréi is helyet kaptak, az itt töltött első gimnáziumi év emlékére pedig márványtáblát helyezett el az Eötvös utcában, az egykori iskola falán. A Kovács Albert lázári kőfaragó jegyezte emléktáblát az óbudai Krúdy-kör tagjai és Vári Attila József Attila-díjas költő jelenlétében leplezték le. Az ünnepséget követő irodalmi teadélutánon Simon M. Veronika Munkácsy-díjas festőművész Krúdy-portréját ajándékozta az Ady Társaságnak. /Végh Balázs: Krúdy-emléktáblát avattak Szatmáron. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

A starsbourgi európai parlamenti plenáris ülésen Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség európai parlamenti képviselője bírálta mindazokat – elsősorban bizonyos szlovák politikai erőkről van szó – akik a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumában valamiféle veszélyes és a világban példa nélkül álló szervezetet látnak. Példának hozta fel a Francia Ajkúak Nemzetközi Szervezetét /Organisation Internationale de la Francophonie/ mely 55 tagállamban közel 200 millió franciául beszélő politikai, kulturális és gazdasági együttműködését segíti, a Zsidó Világszövetség csaknem 100 országban hangolja össze tagjainak érdekvédelmét, létezik a Zsidó Parlamenti Képviselők Világegyesülete is. /Az RMDSZ a KMKF védelmében az Európai Parlamentben. = Felvidék. ma, okt. 20./

Kénytelenek lemondani jelenlegi, a helyhatósági választásokon megszerzett mandátumukról a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ jelöltjei, ha függetlenként akarnak megméretkezni a parlamenti választásokon. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke elmondta, tudomásuk szerint az MPP által támogatott három független jelöltre vonatkozik ez a döntés: a Sepsiszentgyörgy – Erdővidék – Sepsiszék szenátori kerületben induló Szilágyi Sándor, az MPP baróti alelnöke és a polgári párt megyei tanácsosa, a Felső-Háromszék kerületben képviselőként induló Rákosi János pedig a kézdivásárhelyi tanács MPP-s tagja. Csinta Samu, az MPP Kovászna megyei ügyvezető elnöke elmondta: az általuk támogatott független jelöltek, vagyis Szilágyi Sándor és Rákosi János készek lemondani párttagságukról. Kilépett az MPP-ből, és megerősítette az RMDSZ-tagságról való lemondását Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke, aki bejelentette: politikailag függetlenként kívánja szolgálni az erdélyi magyar gazdák érdekeit. Sebestyén közölte: az RMGE hétvégi kongresszusán úgy döntöttek, a szervezet nem kíván tovább együttműködni az RMDSZ jelenlegi vezetésével. Kilépett az RMDSZ-ből, és függetlenként indul Becsek Garda Dezső, aki négy éve az RMDSZ tagjaként szerzett újabb parlamenti képviselői mandátumot. Lemondott RMDSZ-es tagságáról a csíkszeredai Borbély Ernő is. /Bíró Blanka és Gyergyai Csaba: Különcködők és bírálók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

Kellene-e tanítani a román gyermekeknek a magyar nyelvet azokban a régiókban, ahol jelentős a magyar közösség aránya? Szinte a teljes román politikai osztály nekirontott Markó Bélának az erről szóló kijelentése miatt. A kisebbségi nyelv tanulásának kötelezővé tétele Európa megannyi országában mindennapos gyakorlat. Azokban az országokban működik jól a rendszer, amelyeket a népek közötti békés együttélés modelljeiként szoktunk emlegetni. Ennek ellenére nem biztos, hogy az RMDSZ-elnök felvetése jókor érkezett. Négy évvel ezelőtt éppen Markó Béla mondta, hogy a választási évek sajátos politikai gondolkodást tesznek szükségessé. Az ilyenkor felvetett radikálisnak tűnő gondolatok csak arra jók, hogy újratermeljék a nemzeti törésvonalakat. Akkor Markó a magyar ellenzék által benyújtott autonómiatervezetet bírálta a rossz időzítés miatt. /Gazda Árpád: Lufieregetés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

Október 18-án a szovátai Teleki Oktatási Központban ülést tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöksége. Lászlófy Pál elnök elmondta, hogy a megyei elnökökkel a beiskolázás helyzetét valamint a tanévkezdés során felmerült problémákat vették számba. Kevés a diák, kevés a magyar nyelv és irodalom szakos tanár, különösen a szórványvidékeken. A Bolyai Nyári Akadémia idei 27 tanfolyamán 680 pedagógus vett részt. Az elnökség gyökeres változtatásokra készül. A tervek szerint kevesebb részvevővel tematikus képzéseket szerveznek, a szaktárgyi felkészítőket két-három évente tartják meg. /(b.): Változtatásokra készül a pedagógusszövetség. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Szegregációra és az épületben uralkodó rossz állapotokra hivatkozva meg akarják szüntetni a hidegvölgyi iskolában az első- második osztályokat és Marosvásárhely négy másik iskolájába osztanák el az ide járó kicsiket. A döntést a Tanügyminisztérium illetékesei anélkül hozták, hogy megkérdezték volna a roma szülőket, akik elháborodva jelentették ki, nem fogják más iskolákba engedni gyerekeiket. Továbbá a szóban forgó iskolákba járó gyerekek szülei azzal fenyegetőznek, hogy amint a roma gyerekek odakerülnek, kiveszik az elsősöket és másodikosokat a tanintézetekből. Az intézkedést tehát mindkét érintett fél ellenzi. A pünkösdista egyház által létrehozott hidegvölgyi iskolába 119 óvodás, illetve I-IV. osztályos gyerek jár, és hat – a megyei tanfelügyelőség által alkalmazott – pedagógus foglalkozik velük. – Demokrácia van, a szülőknek jogukban áll eldönteni, hogy melyik iskolába szeretnék járatni gyereküket – mondta Koszta Tibor, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal romafelelőse. Ion Tusnea főtanfelügyelő viszont kijelentette, vannak, akik ellenzik ezt, de nekik az előírásokat be kell tartaniuk. /Menyhárt Borbála: Szétszórják a hidegvölgyi gyerekeket. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

A budapesti Élet és Irodalom szerkesztői október 18-án vendégeskedtek Marosvásárhelyen. – A politika kettéosztotta a magyar társadalmat, leegyszerűsítette, lesüllyesztette a közgondolkodást – körvonalazta a magyarországi sajtó helyzetét Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője. Az ÉS ideológiai szempontból liberális. /Nagy Székely Ildikó: Sejtik a nagyvilágot. ÉS a Látó Színpadán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Néprajzi kiállítást rendezne be a Maros megyei keresdi kastély őrtornyába Bethlen Anikó grófnő, egyelőre nincs rá anyagi lehetőség. A Bethlen-család örököse, a Marosvásárhelyen élő Bethlen Anikó két lánytestvérével együtt tavaly nyáron kapta vissza ténylegesen a keresdi kastélyt, Erdély talán legszebb reneszánsz stílusú várkastélyát. Papíron 2005-ben kapták vissza a Bethlen-örökösök a kastélyt, miután tizenhat évig pereskedtek jogos tulajdonukért, viszont két éven át az Országos Műemlékvédelmi Hatóságnak „nem volt ideje” arra, hogy megejtse a tényleges átadást. Végül 2007 nyarán a műemlékvédelmi hatóság állított ki egy olyan okiratot, amelyben elismeri, hogy a kastély a Bethlen-örökösöké. 1949 márciusában a Bethlen-családból senki nem volt jelen, amikor a háromezer kötetes könyvtár darabjait, köztük kódexeket is, a vár udvarán elégették. Az addig lakott, fényűzően berendezett szobákból, a kápolnából az értékes bútorokat, festményeket elhordták. Az 1990-es évek elején a román állam állagmegőrző munkálatba kezdett Keresden. Vendéglátó-ipari központtá akarták alakítani a kastélyt, ennek érdekében a tetőteret beépítették, vendégszobákat alakítottak ki. Amikor a Bethlen-örökösök visszaigényelték a kastélyt, az állagmegőrzés, átépítés abbamaradt. Állami tulajdonba kerültek az 1949-es fosztogatáskor a festmények, bútorok és más berendezési tárgyak. Ezek egy része a segesvári és a nagyszebeni múzeumok tulajdonában van. A gyermekkora óta tolószékbe kényszerült Bethlen Anikónak eddig is igen zsúfoltak voltak a napjai. Idegennyelv-órákból tartja fenn magát. Most már a fő gondja az, hogy mi lesz a keresdi kastéllyal. „Nagyon szeretnék a kerek őrtoronyban néprajzi kiállítást rendezni az igazán szép gyűjteményem darabjaiból” – mondja. Borbély László fejlesztési miniszter azt nyilatkozta, hogy a regionális fejlesztésre szánt uniós pénzekből szeretnék támogatni az erdélyi műemlékek, elsősorban a nagy értékű kastélyok restaurálását. /Máthé Éva: Mentik kastélyukat a Bethlenek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

Az 1956-os forradalom felidézése a célja a Gloria Victis Kárpát-medencei ifjúsági találkozónak és történelmi vetélkedőnek, amelyet október 21-23-a között rendez a Rákóczi Szövetség Budapesten. A forradalmat elindító magyar ifjúságnak emléket állító programokon a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen várhatóan közel ezer határon túli és számos magyarországi főiskolás és középiskolás vesz részt. Október 22-én a Műegyetem 1956 Alapítvánnyal és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen tartanak ünnepi megemlékezés, amelyen részt vesz Sólyom László államfő. /Kárpát-medencei ifjúsági találkozó 1956 tiszteletére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Wiener Ferenc, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet biológus oktatója 1956-ban diákjai számára elrettentő példaként állította pellengérre a genetikát, mint az angol–amerikai imperializmus szélhámosságba hajló áltudományát, és jelölte ki követendő útnak Micsurin, Tyimirjazev, Liszenko tanait. Egyúttal, Andrásofszky Tibor rektor mellett főszerepet játszott a magyarországi forradalom hatásának elhárításában, ami egyet jelentett az „ellenséges elemek” kizárásával, illetve termelésbe küldésével. Wiener elvtárs azután kint maradt Svédországban, ahol a genetika lelkes kutatója lett. Ugyanígy harcostársa, Méra Endre elvtárs, de ő Olaszországban kötött ki. Nem csak egyes tanárok és besúgó diáktársak segítettek a „tisztogatásban”, hanem megbízható, kegyelt bukaresti káderek is: Szekeres Sándor, Gere Mihály, Kopándi Sándor, Domokos Géza stb. Jellemző, hogy a nagyváradi származású Mogyorós Sándor (Alexandru Moghiorosként a központi bizottság titkára) üzent hadat a magyar nacionalizmusnak, elvtársa, Leonte Rautu (Leon Leibovici) pedig Nuszbaum Oszkár tanársegéddel és Moszkovics Károly diákkal együtt az izraelita osztályidegen egyetemi hallgatókat, köztük Lobsein Verát vette célba. Az 1956 utáni megtorlást kutatók számításai szerint Romániában mintegy 1500 magyar értelmiségi szenvedte meg, többen az életükkel fizettek. Marosvásárhely 1956–1959 közötti eseményeiről képet ad Dr. Nagy Lajos rétyi körorvos, a rendszer egykori szenvedő alanya Életünk kórtörténete (Pallas–Akadémia, Csíkszereda) című, könyvében, tizenkét sorstársának visszaemlékezéseivel és korabeli hivatalos dokumentumokkal kiegészítve. Kitért arra is, mi lett a gyűléseken megbélyegzett „ellenséges elemek” további sorsa. Kuna Tibor, gyergyócsomafalvi „kulákivadék” Balánbánya főorvosa, Bárányi Ferenc és felesége, László Ildikó megbecsült orvosok és közéleti személyiségek Temesváron, Katz Pál igazgató-főorvos Zilahon, Piros Ferenc kórházalapító főorvos Marosvásárhelyen, Tóró Árpád népszerű szakorvos Székelyudvarhelyen, Szász István Tas a kolozsvári mentálhigiéné megszervezője, Kiss András Belényesen, majd Nagyváradon főorvos. /Barabás István: Az élet fonákja. Nehéz leckék. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent, válságelemzőnek szánt írására paródiának szánt, de gusztustalanra sikeredett cikkel válaszolt Tóta W. Árpád. „A zsidó nyálkás röhögése kíséri a nyomorba süppedő családok útját. A zsidó röhög” – így írt Istenről. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottsága kifogásolta Tóta W. Árpád írását. A MÚOSZ ítéletét Pető Iván, az Országgyűlés kulturális és sajtó bizottságának elnöke kifogásolta, mert ő egy „brutális paródiát” olvasott. /Ambrus Attila: A válság álsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

Együttes ülést tartott október 21-én a magyar és a román kormány Szegeden. A felek abban a házban kötötték meg kétoldalú megállapodásaikat, amelyben Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu annak idején aláírta a két nemzet megbékéléséről szóló tervezetet. Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnök tizenöt miniszterrel (köztük Borbély László fejlesztési és Borbély Károly távközlési tárcavezető), államtitkárokkal érkezett. A késés miatt kétórás helyett mintegy kilencven percesre rövidült ülésen a két ország villamosenergiai és gázvezeték-hálózatának összekötéséről, az autópálya-összeköttetésekről és a Bécs–Budapest–Bukarest szupervonatról volt szó. A két kormány nyilatkozatot írt alá arról, hogy 2013-ig 250 millió eurót költenek közös határ menti fejlesztésekre, napirenden volt a határ menti egészségügyi együttműködés is. Áttekintettek környezetvédelmi kérdéseket, szó volt a verespataki aranybányáról. Egyezséget kötöttek a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújításának folytatásáról. Nem tértek ki a Magyarországra települtek nyugdíjának problémájára, a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozására vagy a 112-es egységes európai hívószámmal kapcsolatos problémákra. A román kormányfő a 2005-ben, Bukarestben tartott első közös kormányülés egyik kiemelt napirendi pontjával, a romániai kisebbségi törvénnyel kapcsolatos újságírói kérdésre nem tudott optimista hangvételben válaszolni. Újságírói kérdésre Gyurcsány Ferenc az autonómiára a tőle már megszokott módon érvelt: ő „csakis az európai normákkal összhangban” képzeli el bármiféle autonómiaformák megvalósulását. – „Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását” – szögezte le Gyurcsány Ferenc. A magyar kormányfőt kisebb csoport kifütyülte. „Hazaáruló!, Mocskos Gyurcsány!” – hangzottak a szidalmak. Tariceanu találkozott a magyarországi román közösséggel, biztatta őket: beszéljenek otthon is anyanyelvükön, és ragaszkodjanak nevük romános írásmódjához. Tariceanu elítélte a Magyarországon elterjedt „etnobizniszt” és a romániai magyar közösséggel példálózva hangsúlyozta: a magyarországi románok követeljék jogaik elismerését, érvényesítését. /Salamon Márton László: Közös ülések után házasságkötés Szegeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./ Az év végéig aláírhatják az előzetes kormányközi megállapodást a Nabucco-projektről – mondta a román miniszterelnök a magyar–román kormányülés után. A román miniszterelnök támogatja a kulturális autonómiát, de szerinte ennek nem szabad a kisebbség elszigetelődéséhez vezetnie. /Hamarosan megszülethet a kormányközi szerződés a Nabuccóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Az RMDSZ programjának a felvállalásával és kivitelezésével lát neki a választásoknak Kincses Előd, Maros megyei független jelölt, a sajtónak úgy nyilatkozott: RMDSZ programja jó politikai program, és „kár, hogy a szövetség csúcsvezetői nem tartották tiszteletben”. „Ha bejutok a szenátusba, nekem csak az lesz a feladatom, hogy életbe is ültessem” – mondta el az ismert marosvásárhelyi jogász. Kincses hozzátette, hogy felvállalja a Magyar Polgári Párt programját is, prioritásként kezeli az anyanyelvhasználat ügyét és az autonómia kérdését. Az indulásához szükséges 4369 aláírás helyett jóval több, mint hatezret gyűjtött össze, de csak 4900-at nyújt be a választási irodához. A listák három példányban való hitelesítése ugyanis jelentős kiadással jár. Kincses Előd nem biztos abban, hogy az RMDSZ nem óvatja meg valakivel a jelöltségét. Erre már volt precedens, mondta, amikor 2000-ben azért nem hagyták jóvá a választásokon való részvételét, mert nem csak román, hanem magyar állampolgársággal is rendelkezett. Az akkor indított perek és az uniós nyomás következtében időközben ezt a megszorító kitételt törölték a törvényből. Kincses elmondta, hogy Maros megyében számos olyan kis település létezik, ahol az emberek, mielőtt aláírtak volna, azon morfondíroztak, hogy mi lesz, ha erről tudomást szerez a polgármester. /Szucher Ervin: Tart az óvásoktól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Közös álláspontot alakítanak ki a székelyföldi polgármesterek az autonómiareferendumról szóló határozattervezettel kapcsolatban. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök úgy nyilatkoztak, véleményük szerint a tervezet benyújtása előtt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elöljáróinak konzultálniuk kellett volna a székelyföldi városok polgármestereivel, hogy közösen szerkesszék meg a tanácsok elé terjesztett szöveget. Antal hangsúlyozta, továbbra sem értenek egyet azzal, hogy a népszavazást november 30-án, a parlamenti választásokkal egy időben kellene megszervezni. Márton Árpád képviselő szerint a referendum járható, alkotmányos út a közigazgatási egység határainak a megváltoztatására, de a megszervezése előtt pontos térképet kell rajzolni az új egységről. /Bíró Blanka: Rossz az időzítés? = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Nemrég alakult meg Budapesten a Szórvány Tanács, és máris támadások kereszttüzébe került. Gémesi Ferenc, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szeptemberben jelentette be Kolozsváron, hogy a magyar kormány szórványévnek nyilvánította a 2009-es esztendőt, és szakmai testületet hoz létre a kérdésben. Vetési László lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórvány-ügyi előadója elmondta, hogy májusban a felvidéki Alsóbodokon volt egy tanácskozás, amit Duray Miklós és a Magyar Koalíció Pártja szervezett. Ott elhangzott, hogy valamit tenni kell a Kárpát-medencei szórványkérdés ügyében. A tanácskozás zárónyilatkozatában, amit a résztvevők elküldtek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, benne volt ez a kérés, hogy szórvány tanácsra, szakértői munkacsoportra lenne szükség. Ezután szeptemberben volt még egy tanácskozás Ausztriában, Felsőpulyán, ahol ismét felvetődött ennek szükségessége. Vetési emlékeztetett: 1998-ig működött az úgynevezett Romániai Magyar Szórványtanács, amely nem szűnt meg, csak elerőtlenedett. Az erdélyi szórványtanács alulról felfelé szerveződött: erdélyi magyar országos intézmények a testületbe szakembereket jelöltek. Így alakult ki egy húsz személyből álló kis csapat, amely folyamatosan megbeszélte a szórvánnyal kapcsolatos erdélyi szakkérdéseket, tennivalókat. Mindez a Miniszterelnöki Hivatalnál most másképpen zajlott. Ők teljesen felülről szervezték meg Szórvány Tanácsot, nem voltak megfelelő előzetes egyeztetések, és nem kérdeztek meg legitim szervezeteket az illető ország területéről. Ez sok nézeteltérést és elégedetlenséget váltott ki a különböző régiókban. Vita volt például arról, hogy miért maradtak ki az ausztriai, őrvidéki őshonos, tehát nem emigrációs magyarok. A húsztagú Szórvány Tanácsban az erdélyi lobbi a legnagyobb, öten vesznek részt benne: Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Hegyeli Attila csángó oktatási programfelelős, Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke és Vetési László. Alakuló ülés volt, bővebb beszélgetésre nem volt alkalom. A tanács vezetőjének megválasztásánál Vetési előzetes felkérésre javasolta, hogy az elnök a legnehezebb helyzetben lévő európai őshonos szórványból, a szlovéniaiból legyen. Megállapodtak abban, hogy évente egyszer-kétszer fognak találkozni, és elektronikusan tartanak kapcsolatot. Vetési elmondta, hogy ő csak politikamentesen tud részt venni ebben a munkában. Össze kell gyűjteni megbeszélésre a Kárpát-medencei szórványkollégiumok vezetőit, létre kell hozni egy nagy Kárpát-medencei magyar adatbázist, folytatva, bővítve a regions. hu információit. A Kárpát-medencei magyar szórványok támogatási háttere messze elmarad az elvárásoktól. Vetési hangsúlyozta, ha csak azoknál a pénzösszegeknél maradnak, amelyeket a magyar kormány a Szülőföld Alapon keresztül a határon túlra a szórványnak juttat, akkor nem lesznek eredményesek. Vetési magával vitt egy hatalmas – 350 képből álló – bemutató anyagot, amely a romániai magyar szórványoktatás intézményeinek, szórványkollégiumainak bemutatását tartalmazta. Ilyen képanyag mostanáig nem volt. A kormány tervez egy nagy magyar szórványkonferenciát, amit Vetési nem támogat. Szerinte kis feladatterületekre kell összpontosítani. Erdélyben a legfőbb gond az alapintézmények fenntartására juttatott normatív támogatás biztosítása. A legégetőbb feladat a romániai magyar szórványoktatás finanszírozása. Folytatni kell az önálló iskolateremtést belső Erdélyben is. Meg kell oldani például a szamosújvári önálló magyar oktatás kérdését. El kell dőlnie továbbá, hogy a Beszterce–Dés–Szamosújvár–Kolozsvár tengelyben melyik iskola marad meg. Szilágyságon Diósad nyolc osztályos iskoláját az idéntől már nem tudta fenntartani. El kell dőlnie, hogy Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd közül melyik lehet oktatási központ. /Papp Annamária: ”Csak világos tervek mellett látszik a cselekvés útja” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A Magyar Ifjúsági Tanács a tavaly tavasszal kiadott egy könyvet, amely átfogó képet ad a romániai magyar ifjúság rendszerváltás után kifejtett politikai, közéleti tevékenységéről, 2005-ig. A dokumentumkötet alapjául egy 22 részes interjúsorozat szolgál, olyan személyekkel, akik a MIT életében kisebb-nagyobb vezető szerepet töltöttek be. Az interjúkat Bakk-Dávid Tímea, Bálint B. Eszter és Valkai Krisztina készítették. A kötet szerkesztője Zilahi Imre. Most, hogy a kötet már nem kapható, az Erdely. ma internetes portál interneten is elérhetővé teszi a könyvben található beszélgetéseket. Hetente két beszélgetést tesznek fel a világhálóra. /Másfél évtized – A Magyar Ifjúsági Tanács dokumentumkötete sorozatban. = Erdely. ma, okt. 22./

Erdély szinte minden tájáról érkező magyar iskolák kiváló diákjait, az ún. „mákvirágokat” és a „tudós tanárokat” köszöntötték és díjazták az RMPSZ vezetői a szovátai Teleki Oktatási Központban az elmúlt hétvégén. A tanulók értékes bronz, ezüst, arany és gyémánt díjakat és okleveleket vehettek át ebből az alkalomból, ugyanakkor háromnapos táborozásban volt részük Szovátán, Országh Péter magyarországi történelem tanár vezetésével, aki Erdélyben kíván tovább dolgozni. Márton Zoltán a Teleki Oktatási Központ igazgatója köszöntötte a részvevőket. Több mint ötven Mákvirág-díjat osztottak ki. Rövid szünet után a pedagógusokat jutalmazták. Burus Siklódi Botond a Tudományos Tanács elnöke ismertette az Apáczai-díj történetét, amit idén harmadszor hirdettek meg. Idén huszonegyen pályáztak erre a díjra, ezek közül választották ki a legjobbakat. Burus Siklódi Botond szerint a beérkezett pályázatok mindegyike színvonalas volt. Honismeret és helytörténeti témakörben Apáczai-díjas lett: József Álmos (Országzászló állítások Háromszéken című munkájával) Dicsérő oklevelet kapott Farkas Aladár, Fazekas Loránd és Király László. Humántudományokban Apáczai-díjat érdemelt Péter Sándor (Térszínformanevek és vízrajzi köznevek felső-háromszéki helynevekben című dolgozatával). A természettudományok kategóriában Apáczai-díjat vehetett át Kiss Sándor a Bethlen-kollégium 1972-ben végzett véndiákja (Analitikus geometriai módszerek komparatív vizsgálata című dolgozatával)., Dicsérő oklevelet kapott Bencze Mihály és Bakó Botond. Neveléstudomány-Módszertan-Pszihológia tudományokban Apáczai-díjas Szabó K. Attila (Az erdélyi tanító és óvóképzés története című dolgozatával). Az óvodai és elemi oktatás területén dicséretben részesült Szabó Imola. /(bakó): „Fontos észrevenni a lámpásokat” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Október 17-én és 18-án két konferenciát is rendeztek Kolozsváron, amelyet a néprajzosok találkozója követett. Az első konferencia a tavalyi előzményeket maga mögött tudó A Mezőség-kutatás eredményei II. címmel az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Jókai utcai székházában zajlott. A konferencia szervezője az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya, valamint a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke volt. Keszeg Vilmos tanszékvezető professzor bemutatta az utóbbi 150–170 év Mezőségre vonatkozó kutatástörténetét. Fülöp Mónika néprajzkutató a múlt század közepén kibontakozott bálványosváraljai falukutatás kapcsán beszélt a váraljaiak hitét vizsgáló hagyatékról. Könczei Csongor egy mezőségi cigánymuzsikus család másodlagos etnikai- és vallási identitásváltását vizsgálta. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora a Pusztakamaráson a XX. század folyamán végbement etno-demográfiai folyamatokról beszélt. Kallós Zoltán neves folklórkutató mezőségi gyűjtését idézte fel. Másnap volt a kolozsvári néprajzoktatás 110. évfordulója alkalmából rendezett megemlékező konferencia. Kósa László akadémikus bemutatta azon tanszékeket és egyetemeket, ahol felsőfokon folyik néprajzoktatás. Végül a nyugdíjba vonuló Gazda Klára egyetemi docenst köszöntötték. /Dénes Ida: Néprajzos hétvége Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 22./

Tizenötödik alkalommal szervezik meg idén a Műkedvelő Színjátszó Találkozó Gyergyószentmiklóson. A rendezvényen nyolc amatőr színjátszócsoport és két hivatásos társulat lép majd fel. November 7. és 9. között szervezi a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ és a Fábián Ferenc Színtársulat a már hagyományos MŰSZÍT-et. „Ami a legfontosabb egy műkedvelőnek, az a taps, ezért is van felírva a zászlónkra: hobbink a színház, bérünk a taps” – mondta Danaliszyn József, a Fábián Ferenc Színtársulat vezetője. Közölte, hogy társulata idén 30 éves, és ennek a hosszú időnek a terméséből állítottak össze kabaréműsort a MŰSZÍT-re. /Lázár Hajnal: Idén is lesz MŰSZÍT. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Az idei marosvásárhelyi Bernády Napok díszvendége a budapesti Szentpéteri Csilla zongoraművész volt. /Antal Erika: Város a századfordulón. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Október 23-án a marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai a marosvásárhelyi Vártemplom udvarán felállított kopjafánál tartanak az 1956-os magyarországi forradalomra emlékező rendezvényt. Bodnár Tünde Rácsai Róbert 1956 című versét szavalja el. Ötvös József esperes rövid megemlékező istentiszteletet tart, majd a résztvevők megkoszorúzzák a kopjafát. /Az 1956-os forradalomra emlékeznek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

Székelykeresztúron bemutatták Beder Tibor hatodik könyvét, a címe: Megidézett múlt. Ebben a kereken 180 évvel ezelőtt Gyergyószentmiklóson született dédnagyanyjáról ír a legtöbbet, ismerteti az örmény történelem legfontosabb egyetemes és helyi eseményeit, erdélyi és gyergyószentmiklósi vonatkozásait. -Beder Tibor Törökországot járó, Rodostó- és Mikes-szakértő. /Fodor Etelka Éva, Székelykeresztúr: Beder Tibor hatodik könyvéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Nagy érdeklődést váltott ki Markó Béla RMDSZ-elnök október 22-i bukaresti sajtótájékoztatója a román központi médiaintézmények munkatársai körében. Markónak a magyar nyelv oktatására vonatkozó javaslata napok óta foglalkoztatja a román központi sajtót, és egymás után jelennek meg az elutasító cikkek. Markó szorgalmazza, hogy a magyarok által jelentős mértékben lakott erdélyi megyékben élő román gyerekeknek kötelező legyen a magyar nyelv oktatása. Leszögezte: a javaslat nem alkotmányellenes, a legnépesebb kisebbséget kitevő, másfélmilliós romániai magyarság anyanyelvének elsajátítását javasolta. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy javaslatuknak miként próbálnak majd érvényt szerezni, Markó elmondta: szerinte nincs szükség törvénytervezetre, pusztán a hivatalos tantervet kellene kibővíteni új tantárggyal. Ha viszont mégis úgy döntenek, hogy szükséges a törvénymódosítás – hangoztatta Markó –, akkor kidolgoznak egy tervezetet. Erre viszont csak az után kerülhet sor – magyarázta az RMDSZ-elnök –, hogy sikerre viszik az évek óta parlamentben porosodó kisebbségi törvénytervezetet, valamint az ebben a hónapban a törvényhozás elé terjesztett gazdasági fejlesztési régiók határainak átrajzolására vonatkozó jogszabály-tervezetet. /(borbély): Nyelvi párhuzamok japánnal és kínaival. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

A magyar október Romániát is megrengette. A legnagyobb és legszervezettebb rokonszenv-megnyilvánulás a románság részéről a temesvári műegyetemen történt. Temesváron az egyetemi ifjúság gyűléseken és tüntetéseken fejezte ki szolidaritását a budapesti eseményekkel. A temesvári események leghitelesebb krónikása, Teodor Stanca, a diáktüntetések egyik szervezőjének emlékiratai alapján a következő történt. 1956. október 27-én Temesváron az egyetemi diákcsoportok bojkottálták azokat a gyűléseket, amelyen a Román Kommunista Párt körlevelét olvasták fel, amely ellenforradalomnak tüntette fel a magyarországi eseményeket. Október 28-29-én a temesvári műszaki egyetem diákjai koordináló csoportot alakítottak a kommunista rendszer megbuktatására irányuló megmozdulások szervezésére. A csoport eldöntötte, hogy másnapra, október 30-ra gyűlésre hívják a műszaki egyetemre a város diákságát és párbeszédet kezdeményeznek a felsőoktatási intézmények vezetőivel és a bukaresti pártvezetés Bánságban tartózkodó képviselőivel. A diákok nagygyűlésén mintegy 2000-en gyűltek össze, diákok, tanárok, polgárok. Megjelentek a megyéért felelős központi bizottsági tagok, Petre Lupu és Ilie Verdet is. A felszólaló diákok órákon át vádolták a kommunista rendszert és a szovjet megszállást, pontokba szedték követeléseiket. A személyi kultusz felszámolása, a szovjet csapatok kivonása, sajtó- és szólásszabadság biztosítása is szerepelt a diákság „12 pontjában. ” A gyűlés résztvevői „Szabadságot akarunk!”, „Ki az oroszokkal az országból!” jelszavakat skandálták. A Szekuritáté, a rendőrség és a katonaság egységei körülzárták a környéket. Nyolc diákot letartóztattak, a többieket teherautókkal egy katonai táborba vitték Kisbecskerekre. Másnap, 31-én tüntetésre került sor, a diákok követelték társaik szabadon bocsátását. A mintegy 800-1000 résztvevőt teherautókon ugyancsak elvitték. A diákotthonokat feldúlták, az egész várost blokád alá helyezték. Kezdetét vette a brutális megtorlás. A kisbecskereki táborban folytak a kihallgatások. Hét diákot és egy tanársegédet állítottak bíróság elé, 23 diák tárgyalása decemberben zajlott. A 31 vádlott hat hónap és nyolc év közötti börtönbüntetést kapott. Családjaik nem tudtak a bebörtönzöttek hollétéről, arról sem, hogy a fiatalokat megkínozták. A hivatalos adatok szerint 868 diákot tartóztattak le, az emlékezők szerint 48 óra leforgása alatt háromezrüket vitték a kisbecskereki táborba, 232 társukat kitették az egyetemről. A megtorlás ezzel nem ért véget, a letartóztatások, bebörtönzések, az egyetemről való eltávolítások 1957-1958-ban is folytatódtak. Olykor csapatosdit játszó vagy „röpcédulázó” tizenéves iskolások estek áldozatul a hatalom buzgó őreinek, mint az alig 14 éves Oberten János, a későbbi író. Két márványtábla emlékezteti a temesváriakat az 1956. október 30-31-i diákmegmozdulásokra. /Szekernyés Irén: Diákmegmozdulások 1956-ban Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

A történetírás megtette kötelességét 1956-tal szemben. A kiadott kutatómunkák és primer források letisztult képet adnak a forradalomról. Az újságíró szerint az, hogy alapos ismeretekkel rendelkezünk, az a budapesti 56-os Intézet tevékenységének köszönhető. Litván György és Rainer M. János intézetigazgatók és munkatársaik nagyon sok tanulmányt és kutatást publikáltak. Ezekből a munkákból kitűnik, hogy a forradalom ideiglenes diadala egyértelműen a felkelők érdeme, de az ellenzéki magatartást tanúsító, párton belüli értelmiség, és Nagy Imre nélkül nem lett volna forradalom. /Csoma Botond: A forradalom él! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./ Valójában a forradalom a felkelő hősöknek köszönhető és nem a kommunista pártellenzéknek!

Nem foglalkoztatta kiemelten a központi román napilapokat a szegedi magyar–román kormányülés, kivétel a Romania Libera: első oldalon írt róla. Megszólaltatta Salat Levente kolozsvári politológust, aki szerint a történelmi megbékélés sok projektje papíron maradt. Romániában „együtt élő románok és magyarok között csak addig ’talál a szó’, amíg elkerülik az olyan kényes témákat, mint a közös történelem vagy az autonómia” – nyilatkozta Salat. A Cotidianul szerint a román miniszterelnök elismerte, hogy lassan halad az észak-erdélyi autópálya építése. A gazdasági napilapok az energetikai kérdésekre is kitérnek, főként a két országot összekötő gázvezetéket és a Nabucco-projektet érintve. /Isán István Csongor: Belföldre irányított kormányülés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Az utóbbi időben több politikai nyilatkozat is napvilágot látott a Székely Nemzeti Tanács által a helyi önkormányzatoknál kezdeményezett, a közigazgatási határok módosítására vonatkozó népszavazások ügyében, ezért az SZNT pontosít. A népszavazási határozatok meghozatala kizárólag a települési önkormányzatok hatásköre, így a megyei önkormányzatok és vezetőik nem hivatottak a helyi határozatok értékelésére. Az SZNT elvárja a magyar politikai pártoktól, önkormányzati szervezetektől, a közélet szereplőitől, hogy támogassák a népszavazások kiírását. /Ferencz Csaba, alelnök: SZNT-közlemény. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

„Az autonómia ügyét összerdélyi szinten kell kezelni akkor is, ha reális lehetőség az önrendelkezésre csak Székelyföldön van. Természetesen szeretnénk, ha a Székelyföldön autonómia lenne, de figyelembe kell venni, hogy másutt is él tömbmagyarság” – fejtette ki Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) partiumi szervezetének elnöke. Az EMI tagjai szeptember 6-án Nagyváradtól Érmihályfalváig kerékpároztak, és ezernél több szórólapot osztottak szét, hogy felhívják a partiumi kistérség lakóinak figyelmét az önrendelkezés fontosságára. „Az Érmelléken és a Szatmárig terjedő vidéken élő több mint 200 ezer magyart, akik évszázadok óta többségben élnek ezen a területen, megilleti a saját önkormányzat, a területi autonómia. ” – áll az EMI szórólapján. A kerékpártúra sikeres figyelemfelkeltő akció volt, és folytatják a munkát. Készül a tágabb értelemben vett Érmellék térképe, amelyen Nagyváradtól Szatmárnémetig körvonalazzák az esetleges Érmelléki Autonóm Tartományt. Már készülnek azok a levelek is, amelyeket a választási kampány kezdetekor elküldenek majd a vidék magyar polgármestereinek, arra kérve őket, hogy az önrendelkezés mellett kiálló jelölteket támogassák a választási hadjárat során. Béres Csaba székelyhídi polgármester szerint a társadalom nem érett még meg autonómia kérdésének megfelelő kezelésére. Bacsó László, Bihardiószeg polgármestere űgy látja, az érmelléki magyarságnak a már kivívott jogoknak a megtartására kellene összpontosítania. /Fried Noémi Lujza: Autonómiát, de kinek? = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./