Nem hajlandó pontosítani a pozsonyi államfői hivatal, honnan vette Ivan Gasparovic szlovák elnök azt, hogy Szlovákiában nem 520 ezer, csupán 300 ezer magyar él. A pozsonyi Új Szó Ivan Gasparovic szóvivőjétől, Marek Trubactól szerette volna megtudni, mire alapozta az 520 528 magyar nemzetiségű ember közel felének „eltűnését”, és azt a választ kapta: „a köztársasági elnök úgy véli, nem mindenki magyar, aki a népszámláláskor annak vallotta magát”. Gasparovic kijelentette, hogy a révkomáromi székhelyű magyar felsőoktatás intézmény, a Selye János Egyetem hallgatóinak kétharmada nem tud szlovákul és szlovákokkal íratják meg a záródolgozataikat, a lap erről is megkérdezte a szóvivőt, aki erre vonatkozóan sem szolgált forrásmegjelöléssel. Albert Sándor, az egyetem rektora reagált erre: „a köztársasági elnökről ilyet nem illene mondani, de véleménye egy nagy szamárság”, mert az egyetem diákjainak nincs szüksége szlovák segítségre. A jelzett munkáikat – magyar egyetem hallgatójaként – ugyanis magyarul írják. Az egyetem szlovákiai magyar hallgatóiról elképzelhetetlen azt feltételezni, hogy ne tudjanak szlovákul, ugyanis a szlovákiai magyar középiskolákban korábban már kötelezően szlovák nyelvből is érettségiztek. Göncz Kinga magyar külügyminiszter az elmérgesedett szlovák–magyar viszonyról úgy nyilatkozott: Magyarország óvatos, nem szeretné, ha vitája Szlovákiával nacionalista-ellennacionalista összecsapásnak tűnne. A kormánypárti 168 Óra című hetilapnak adott interjúban leszögezte: „Óvatosak vagyunk. Uniós értékek alapján vetünk fel ügyeket, jogszabályi hivatkozással. ” Hozzátette: az EU a vitát nehezen érti, a gyűlöletbeszédet, a kirekesztést, a hátrányos megkülönböztetést igen, a nacionalizmust viszont nem. /Elveszett felvidéki magyarok? = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

Sipos Beáta „rendhagyó eset”: tehetségével nevet szerzett magának a magyarországi televíziózásban, aztán hagyott csapot-papot, és idén januárban áttelepedett Erdélybe, pontosabban „szerelmetes” városába, Csíkszeredába. Nincsenek erdélyi kötődései, vallja. 31 évesen itt akar élni és dolgozni. Színháztörténész-, bölcsészdiplomája van. Az RTL Klubnál rendező asszisztensként kezdte, majd a későbbiekben öt tévécsatornánál dolgozott szerkesztőként: Duna TV, ViaSat, ATV, Viva, TV2. Áttelepedése előtt hívták a Mindentudás Egyeteme műsorba – ez volt az álma –, de ő a csíkszeredai tévés felkérést választotta. Nem azt kapta, amit ígértek – nagy csalódás volt. Most az udvarhelyi Aves Media produkciós irodánál dolgozik. Elsősorban magyar tévés csatornának dolgoznak, főként az MTV-nek. /Lázár Emese: A Szerkesztő-riporter. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

Hármas ünnepség színhelye volt október 22-én a Kolozsvár Társaság zsúfolásig megtelt székhelye. Előbb Kiss András levéltáros mondott laudációt annak kapcsán, hogy a Kincses Kolozsvár Polgára Emlékplakettet adományozták Jakó Zsigmond történészprofesszornak. Számba vette a kitüntetett történelmi eseményekben is bővelkedő pályafutását, annak szülőföldjétől, a Partiumtól Budapesten keresztül Kolozsvárig, ahol három nemzedéknyi történészt nevelt ki, négy országban élt és három egyetemen tanított, anélkül, hogy életterét felcserélte volna. A Kolozsvár Társaság emlékplakettje, melyet – az ünnepelt távollétében – lánya, Jakó Klára vett át, Kolozsi Tibor alkotása és a Szent György-szobrot ábrázolja. A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő kolozsvári Komp-Press Kiadó eddigi mérlegét a Korunk főszerkesztője, Balázs Imre József vonta meg. Az eddig megjelent 110 könyvcím dokumentum jellegű, történelmi és képzőművészeti kiadványok. A legfrissebb termék Kovács Kiss Gyöngy Megidézett múlt című tanulmány- és forráskötete, a kiadványt Kovács András művészettörténész mutatta be. A könyv tartalma négy tömbbe tagolódik: Kolozsvár – a polgárok „respublikája” (16–17. sz.); A város és építői; Habsburg-installáció és erdélyi emlékirodalom; Test és szellem. /Ö. I. B. : Jakó Zsigmond díjazása és könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

Gyökerek és lombok címmel Budapesten, az Országos Erdészeti Egyesület kiadásában megjelent az Erdészportrék hatodik kötete, amely tíz, videofelvételen rögzített életútinterjút tartalmaz. Szerkesztő-riporter Pápai Gábor, a nagy múltú Erdészeti Lapok főszerkesztője. A mostani kötet első két mérnökportréja Erdélyhez is kötődnek. Simonfy Ákos (1867–1962) vallomása a következő mondatokkal indul: ,,Baróton születtem, Háromszék megyében 1867. október 18-án. Barótról jó apám a székelykeresztúri unitárius iskolába vitt az 1878. évben, ott végeztem el a III. és IV. osztályt, és amikor odamentünk, apám mindig elvitt Lengyel doktorhoz, akivel már a segesvári és fehéregyházi harcok óta ismeretségben volt. ”A sorozat sikerét jelzi, hogy Hábel György erdőmérnök az Erdészportrék hatására küldte be a szerkesztőségbe Simonfy Ákos és édesapja életrajzát. Simonfy Sámuel katonaorvos és apja, Simonfy Ákos életútja többek között az erdővidéki falvakés más erdélyi települések világába viszA Gyökerek és lombok másik darabja Tompa Károly erdőmérnök professzor (1923, Kisbacon – 2002, Sopron) életútja. Tompa Károlynak mintegy hatszáz tudományos közleménye jelent meg, továbbá húsz könyvet, illetve könyvrészletet írt. /Sylvester Lajos: Tompa Károly emlékezik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Ötnapos magánlátogatásra érkezett október 23-án Erdélybe Sólyom László köztársasági elnök. A marosvásárhelyi repülőtérre érkező Sólyom László Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott rövid megbeszélést, majd este Csíkszeredában Traian Basescu államelnökkel tárgyalt. A két államfő részt vett és beszédet mondott az 1956-os forradalom mártírjainak emléke előtt tisztelgő rendezvényen. Mindkét politikus a nemzet egységének fontosságára hívta fel a figyelmet. Beszédében Traian Basescu elmondta: a kelet-európai államokban a kommunistaellenes forradalmak Magyarországon kezdődtek el 1956. október 23-án, és Romániában értek véget 1989 decemberében. Az elnök köszönetet mondott a magyar népnek „az első olyan eseményért, amely bebizonyította, hogy a kommunizmust le lehet győzni”, ezért a kelet-közép-európai népeknek tisztelniük kell a magyarok 1956-ban tanúsított bátorságát. Basescu leszögezte: autonómiára ugyanolyan szükség van Caracalon vagy Aradon, mint a Székelyföldön. A beszédek elhangzása után a román államfő elhagyta az ünnepség helyszínét, Sólyom László pedig a csíkszeredaiak társaságában megkoszorúzta az 1956-os forradalom hős áldozatainak adózó Gloria Victis emlékművet, és részt vett a mártírok emlékére tartott ökumenikus imán. Az est a nemzeti ünnep alkalmából ünnepi fogadással és magyar állami kitüntetések átadásával zárult. Október 24-én Sólyom László a Székelyföldi Városok Szövetségének tagjaival reggelizik, felkeresi a római katolikus Segítő Mária Teológiai Líceumot és a Márton Áronról elnevezett középiskolát, találkozik az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetőivel, valamint nagycsaládos szülőkkel, látogatást tesz a Sapientia Egyetem csíkszeredai részlegén, megbeszélést folytat a megye és a város vezetőivel, Csíksomlyón pedig Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével tárgyal. A magyar államfő sűrű programot bonyolít le, megfordul majd Kézdivásárhelyen, Ojtozon, Csíkszentmártonban, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, és felkeresi a gyimesi csángók vidékét is. Sólyom László programjában a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőivel történő tárgyalás is szerepel. Románok és magyarok úgy gyógyíthatják be a múlt sebeit, ha a közös jövőjükre tekintenek, amely ugyanúgy összeköti a két népet, mint múltjuk – jelentette ki Traian Basescu államfő Csíkszeredában. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföldön tárgyalt Magyarország és Románia elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Csíkszeredán a magyar és román elnököt köszöntve Ráduly Róbert Kálmán polgármester beszédében párhuzamot vont az 1956-os mártír áldozatok nyughelyéül szolgált budapesti 301-es parcella, valamint az Erdélyben és Romániában is fellelhető számos mártírhely között. Erdélyben van egy virtuális 301-es parcella, mondta. „A kommunizmus áldozatai voltak az egyházi iskolák, a közösségi és egyházi vagyonok, a Bolyai Egyetem is annak áldozatává vált, és ezek mind ott vannak a 301-es parcellában” – hangsúlyozta Ráduly. A tömegből többen amiatt zúgolódtak, hogy nem hallatszik a felszólalók beszéde, Sólyom László 1956 fontosságára és külföldi fogadtatására hívta fel a figyelmet, majd kifejtette, igazságosnak és támogatandónak tartja Székelyföld egységes fejlesztési régióvá minősítését. Markó Béla elmondta, ünnepi alkalom az erdélyi magyarság számára, hogy az október 23-i megemlékezéseket a magyar államfő is megtiszteli jelenlétével. „Sólyom László nem először van Erdélyben és Marosvásárhelyen, de Kárpátalján és a Felvidéken is járt már, így ápolva, a pártok felett, a politikán túl, a határon túli magyarsággal a kapcsolatot” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. „Fontosnak tartom azt, hogy Sólyom László a Székelyföldre látogat, hiszen szüksége van a Székelyföldnek az odafigyelésre” – mondta Markó. /Mihály László: Sólyom és Basescu is „odafigyel” Székelyföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ „A magyar nemzet mint kulturális nemzet egységet alkot, ez pedig nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, tagjai különböző államok lojális állampolgárai” – hangsúlyozta Sólyom László. „Szeretném, ha látogatásom a Székelyföldön azt az üzenetet hordozná, hogy a hazaszeretet az egész magyar nemzetet felöleli” – fűzte hozzá. Traian Basescu államfő szerint kettős jelentőséggel bír az ő jelenléte a csíkszeredai megemlékezésen: egyrészt tiszteletét akarja kifejezni a „magyar gyökerű román állampolgárok” előtt, másrészt tiszteletét kívánja kifejezni a magyar forradalom eseményei iránt. /Sarány István: Román–magyar csúcs az ötvenhatos megemlékezésen. Kölcsönösség és szolidaritás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Több rendezvény keretében emlékeztek meg október 23-án Kolozsváron az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 52. évfordulójáról. ’56, te lelkünkben lángoló címmel szervezett emlékműsort az 56-os Bajtársi Társaság, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei szervezete, a Világszövetség Erdélyi Társasága, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei elnöke rendezésében. Az emlékezők András Imre, a VET elnökének kezdeményezésére egy percnyi néma csenddel adóztak az 56-os hősök emlékének. Közreműködtek a Horváth Béla Stúdiószínpad tagjai, valamint a BBTE színművészeti szakos hallgatói, Pálosi Zsuzsa és Vetési Nándor. Az est ünnepi előadója Dávid Gyula irodalomtörténész, 56-os elítélt volt. Részleteket vetítettek Víg Emese 1956 Erdélyben című dokumentumfilmjéből. Részlet hangzott el Dobai István 56-os elítélt ez alkalomra írott leveléből, az ünneplők tapssal köszöntötték a jelenlévő Komáromi József 56-os elítéltet. Az est zárásaként az egykor Szamosújváron raboskodó Fülöp Sándor olvasta fel versét, majd szeretetvendégség következett. A Kolozs Megyei Diáktanács szervezésében gimnazisták és egyetemisták fáklyás menetben vonultak a Mátyás Ház elől a Házsongárdi temetőbe. A forradalomra emlékezett a belvárosi unitárius templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten Pap Géza református püspök, Kovács Sándor római katolikus főesperes, Fehér Olivér evangélikus-lutheránus lelkész és Szabó Árpád unitárius püspök. /Ünnepi összeállítással emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Méltósággal zajlott október 23-án Sepsiszentgyörgyön az 1956-os forradalomra emlékezés. A koszorúzás az Erzsébet parkbeli kopjafánál kezdődött, majd a városháza emléktáblájánál folytatódott, végül a városi művelődési ház udvarán található emlékoszlopnál műsor zárta a megemlékezést. Kozák Albert történész ünnepi beszédében Sólyom László magyar köztársasági elnök gondolatait idézte, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy lehetőségük van azokkal együtt feleleveníteni a történteket, akik részesei voltak a forradalomnak. /Farcádi Botond: Ezerkilencszázötvenhatra emlékeztek – Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

„A lelkek mélyén élő szabadságvágy hihetetlen mértékben és mélységben lobbantotta fel a forradalom lángját, s csodálatos dolgot valósított meg: a magyar nemzet egységét” – értékelte ‘56 jelentőségét dr. Bura László október 23-án Szatmárnémetiben a Szent István Kör által szervezett megemlékezésen. Az előadó az 56-ot megelőző kelet-európai eseményekről beszélt, illetve a magyar forradalom szerepéről a szovjet-szocialista tábor megbontásában. Emlékeztetett a romániai elnyomó intézkedésekre: 1945 januárjában az országból százezernyi német (sváb) származású férfit és nőt tehervagonokban kényszermunkára vittek a Szovjetunióba, ugyanebben a hónapban sok ezer, a frontról hazatért magyar katonát összefogdostak, akiket a földvári internálótáborba (s onnét a Szovjetunióba) vittek. Politikai perekben számoltak le az ellenfelekkel, államosították az egyházi iskolákat, megszűntették a görög katolikus egyházat, a nyugati határ menti övezetekből több mint tízezer családot az ország más vidékére telepítettek, a Jugoszláviával szomszédos területről a német lakosságú falvakat áttelepítették a Baraganba. Átnevelő munkatáborokat létesítettek, ezeket egészítette ki a hírhedt Duna–Fekete-tengeri csatorna hatalmas munkatelepe. Magyarországon 1956. október 16-án a szegedi egyetem jogi karán megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, amelyen megfogalmazták: demokráciát, függetlenséget, szabad választást kívánnak. Huszadikán csatlakozásra szólították fel Budapest, Pécs, Debrecen egyetemeit. És eljött 23-a, amikor Budapesten a Műszaki Egyetemről megindultak a hallgatók. Nemcsak a kormány menesztését kívánták, hanem megfogalmazták a független Magyarország igényét, a szovjet csapatok kivonásának óhaját is. Azután a szabadság eltiprásának kegyetlen és véres tragikuma következett. /Az 1956-os forradalomra emlékeztek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 24./

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei megemlékezéseinek az ad különleges aktualitást, hogy ötven éve végezték ki a Szoboszlai Aladár római katolikus plébános nevével fémjelzett politikai per tíz halálraítéltjét. 2008. december 2-án lesz 50 éve annak, hogy kivégezték az érmihályfalvi csoport két halálraítéltjét /Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt/, miközben a harmadik halálraítélt, Balaskó Vilmos érolaszi református lelkész büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Az 1956-os magyar forradalom eszméivel való azonosulásért 1957. június 27-én a kivégezték Teodor Margineanu görgénykásvai születésű tüzérhadnagyot. 1959. április 20-án – ugyancsak Szamosújváron kivégezték az ozsdolai molnárt, Szígyártó Domokost. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében 51 éves korában kivégezték a csíkszeredai származású tanítót, Tamás Imrét és féltestvérét, Tamás Dezső pénzügyi tisztviselőt. A megemlékezések sorából kimaradt a nyolc erdélyi magyar származású áldozatnak a felsorolása, akiket Kádár János bíróságai ítéltek halálra. Budapesten az elsőkként kivégzettek közül kettő erdélyi: a marosvásárhelyi születésű Dudás József és a Krassó-Szörény megyei származású Szabó János, a Széna téri harcok legendás parancsnoka /Szabó bácsi/. Mindkettőjüket 1957. január 19-én végezték ki. 1958. május 30-án Temesváron ítéletet hirdettek a Szoboszlai-per 57 vádlottja fölött is: 10 vádlottat halálra, a többit 3 év börtönbüntetéstől életfogytiglan tartó kényszermunkával sújtották. A halálra ítélteket 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. Sass Kálmán a kisebbségi és erdélyi kérdés megoldásának kulcsát a kantonális Magyarország és Románia megteremtésében látta. Ő volt az egyetlen, aki súlyos megveretése ellenére a bírósági tárgyaláson minden, belőle erőszakkal kicsikart vallomását visszavonta. Az erdélyi ’56 egyik legnagyobb teljesítménye, hogy a legvadabb terror, diktatúra ellenére a kisebbségi, az erdélyi kérdés megoldására négy terv, alternatíva született. A két, már említett peren kívül dr. Dobai István „ENSZ-memoranduma” az erdélyi magyarság jogfosztását az Egyesült Nemzetek Szervezete elé akarta juttatni, az erdélyi kérdés megoldását a régió Magyarország és Románia közötti megosztásában és a lakosságcserében látta. Fodor Pál Erdély függőleges, azaz a történelmi Máramarostól kiindulva, egész Erdélyt kettészelő megosztásában és ugyancsak a lakosságcserében látta a lehetséges megoldási alternatívát. /Tófalvi Zoltán: 1956 tizenkét erdélyi mártírja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Sem a magyarországi közjogi méltóságok, sem a romániai magyar politikusok nem tettek annak érdekében, hogy megszülessen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő megtorlás romániai politikai foglyait rehabilitáló törvény – erre hívta fel a magyarországi közjogi méltóságok, valamint az RMDSZ-politikusok figyelmét Varga Andrea. Az 1956 romániai hatásait kutató, Bukarestben élő magyar történész a magyarországi közjogi méltóságokhoz intézett levelében szóvá tette, hogy az október 23-i megemlékezésekből éppen „a magyarországi ’56-os drámák romániai folytatódásával kapcsolatos minimális rokonszenv, a beleérzés legcsekélyebb megnyilvánulása” marad ki. Varga Andrea szerint bár az egykoron meghurcoltak kitüntetéseivel, romániai ’56-os emléktáblák avatásával, illetve koszorúzásokkal történtek gesztusok, a magyar diplomáciának a kirakatperek sorozatában elítélt egykori politikai foglyok rehabilitálását célzó kezdeményezései „messze elmaradtak a szükségestől”, ráadásul „Románia politikai vezetése a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy az európaizálódási folyamatban el kívánna számolni morális tartozásaival a rendszerváltozásokat előkészítő szereplők irányában”. Varga Andrea ugyanakkor az RMDSZ-es politikusokhoz intézett levelében szóvá teszi, hogy ők sem tettek a jóvátétel érdekében. „Történtek lépések, a folyamatot elindítottam” – nyilatkozta a kérdés kapcsán Frunda György, aki 2007 novemberében Kolozsváron jelentette be: kérni fogja az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő megtorlásban kivégzettek rehabilitálását. Az RMDSZ-es szenátor – akinek édesapjára a hírhedt Faliboga-perben mondtak ki halálos büntetést, majd változtatták meg az ítéletet életfogytiglanra – megerősítette: kezdeményezése csak a Szoboszlai-, valamint az érmihályfalvi perben, illetve más csoportok esetében kimondott és végrehajtott halálos ítéletek áldozataira vonatkozik. Arra a felvetésre, miszerint Romániában nincs a politikai ítéletek semmisségét kimondó törvény, Frunda szenátor azt mondta: a politikai bűncselekmény fogalmát meghatározó jogszabály már létezik, s bár rehabilitációs törvénytervezet is készült, ennek elfogadására nincs politikai akarat. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a szenátus jogi bizottsága volt elnöke elmondta: a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) kezdeményezésére benyújtott semmisségi törvénytervezetet a képviselőház visszaküldte az alsóház jogi szakbizottságához, a készülő jogszabály azonban több mint egy éve a fiók mélyén hever. Varga Andrea történész összeállított egy törvénytervezetet, amely egyebek mellett kimondja, hogy a Groza-kormány szovjet nyomásra 1945. március 6-án történt hatalomra jutásától a politikai perek de iure 1964 augusztusában történt megszüntetéséig terjedő időszakban kimondott ítéletek semmisek. Leszámítva a háborús, illetve a lakosság elleni bűncselekményeket, illetve a népirtást. /Benkő Levente: A mulasztásért mindenki felelős. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Az egyik legtekintélyesebb dán napilap 1956. november 13-i címlapján géppisztolyos tinédzserlány volt látható, aki a dánok szemében a magyar szabadságharc szimbólumává vált. Henning Schultz dán fiatalemberre nagy hatást gyakorolt a napilap címlapképe. Schultz a címlapot megőrizte, a forradalom 50. évfordulója felé közeledve elhatározta, hogy megkeresi az egykori géppisztolyos lányt. Internetes fórumokon érdeklődött, majd Magyarországra ment kutatni. Végül egy újságcikk vezetett nyomra: az egyik vezető dán napilap, a Berlingske Tidende 1981. november 14-i számában A hős Erika halott címmel számolt be egy ’56-os menekült, Árki József hitelesnek tűnő adatairól. A Dániában élő Árki szerint a forradalom idején a 15 éves lány vele együtt járt szakácsiskolába, majd Erika a nála 3-4 évvel idősebb barátja oldalán a felkelők közé állt. November 4-e után a Vöröskeresztnek segített a sebesültek mentésében. A fehér köpenyben dolgozó lányt munkája közben találta el egy szovjet géppisztoly halálos lövedéke. /A címlaplány nyomában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Az oktatás állapotát felmérő jelentés szerint Romániában aggasztó méreteket ölt az iskolaelhagyás. A lakosság körében a XII. osztályt elvégzettek 49 százalékának nincs érettségije, évente a beiratkozottak 19 százaléka morzsolódik le, miközben a gyerekek 22 százaléka nem jár óvodába. A négy elemi osztályt végzettek 16%-a képtelen megérteni egy írott szöveget. Arad megyében az iskolaelhagyás aránya megegyezik az országos átlaggal, jelezte Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. A törvény nem ad lehetőséget a pontos nyilvántartásra, mert csak az a tanuló számít iskolaelhagyónak, aki két évig nem jár iskolába. A jelenség elsősorban a romákra jellemző. Hunyad megyében a diákság összlétszámának 0,4 százalékát teszik ki az iskolakerülők. Tavaly megyei szinten összesen 79 gimnazista diák hagyta ott az iskolát – mondta Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. Ezek a gyermekek szinte mind elkallódnak. Sokan külföldre távoznak. Az iskolákban rengeteg hiányzás, ami ellen nincs megszorító intézkedés. A magyar iskolák helyzete az általánosnál sokkal jobb. A legtöbb magyar tagozaton nincs iskolaelhagyás, mert a magyar iskolák minden lehető segítséget megadnak tanulóiknak. Temes megyében átlag feletti az iskolát abbahagyók száma, az iskoláskorban levő gyermekeknek mintegy 83,6%-a jár iskolába, ez az arány 2000 óta 7%-kal csökkent. Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes szerint elsősorban a szegény falusi családok gyerekeire jellemző az, hogy idő előtt elhagyják az iskolát, közülük is a roma gyerekek körében a leggyakoribb ez a jelenség. „A magyar iskolákra nem jellemző az iskolaelhagyás jelensége – mutatott rá Halász Ferenc. /Iskolakerülés. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

Több szülő panaszolta fordult felháborodottan, hogy az iskolákban tőlük kérnek pénzt padlócserére, függönyvásárlásra, vagy éppen nyílászárókra. A törvény tiltja, de a tanintézetek vezetőségei megtalálják a kiskapukat ahhoz, hogy megrövidítsék a szülőket. Abban az esetben, ha a szülők önszántukból úgy döntenek, hogy támogatni akarják az iskolát, megtehetik, anélkül, hogy bevonnák a pedagógusokat vagy az iskola vezetőségét. /Menyhárt Borbála: A törvény is szereti az adakozó szülőt?! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sajtótájékoztatóján többször is hivatkozott a jelenlegi hitelválságot két éve megjósoló Nouriel Roubinire. Az amerikai közgazdász a múlt héten Magyarországon járt, helyzetelemzését közzé tette internetes naplójában. Az ott leírtak több ponton különböznek a Gyurcsány által idézett gondolatoktól. A miniszterelnök közlése szerint Roubini a költségvetési hiány csökkentését tartja a legfőbb kihívásnak. A professzor valóban ír erről, de nem tartja nagyobb nehézségnek a folyó fizetési mérleg hiányánál. Roubini a valódi kockázatot abban látja, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések mindössze a hiány 20 százalékát fedezik, miközben az államadósság eléri a GDP 65 százalékát. Gyurcsány Ferenc arról is beszélt, hogy a jelenlegi helyzetért Roubini a kormány mellett az ellenzéket és a sajtót is hibáztatja. Az elemzésben azonban csak a kormány felelősségéről esik szó. A magyar kormányfő megemlítette azt is, hogy Roubini nem hasonlította Magyarországot az államcsődbe jutott Izlandhoz. Ez igaz is, mivel Izlandról egyáltalán nem esik szó a professzor írásában. Arról viszont igen, hogy a magyar gazdaság összeomlása olyan regionális válságot okozhat Közép-Kelet-Európában, mint amilyet a thaiföldi és malajziai gazdaság összeomlása okozott 1997-ben Dél-Ázsiában. (HírTV) /Gyurcsány hibásan idézett. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

Az elmúlt években sorra szűntek meg a román lapok magyar nyelvű tükörkiadásai. Erre a sorsra jutott a Maros megyei Központ című hetilap is. Két évnyi megjelenés után, október 24-től az újságos standokon már a Maros megyei Központ című magyar nyelvű napilap, a Punctul román lap magyar nyelvű társa sem lesz kapható. Tulajdonosai anyagi okokra hivatkozva nem kívánják tovább folytatni a megjelentetését. Az egyik tulajdonos, Marius Libeg az utolsó évben hét újságírót foglalkoztatott. Magyar nyelvű tükörkiadása a Ziua napilapnak is volt. Négy éve A NAP néven Csíkszeredában is beindult egy ilyen regionális napilap, amelyet Hargita megyén kívül Kovászna megyéből is tudósítottak a munkatársak. Szerkesztősége az elhíresült Csibi István üzletember egyik csíkszeredai ingatlanjában, a hajdani Transzilván Figyelő hetilap egykori székházában volt. Annak ellenére, hogy rövid időn belül már 3500-as példányszámban nyomtatták, a napilap alig több mint két hónapig működött, az akkor szélnek eresztett szerkesztőség tagjai a mai napig nem kapták meg bérüket. Az 1998 és 2001 között sepsiszentgyörgyi székhellyel működő Háromszéki Figyelő lap a Monitorul hálózathoz tartozott. A hetilapként indult, majd napilappá alakult újság párhuzamosan működött a Monitorul de Covasna nevű román nyelvű testvérével, és a két szerkesztőség kezdetben egy épületben is tevékenykedett. A magyar nyelvű lap egy ideig népszerű volt Háromszéken, átlag ötezres példányszámban sikerült értékesíteni, majd egyik napról a másikra eltűnt a standokról. /Megszűnt a Központ lap. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Világok között: Corvin Mátyás és kora címmel 15 ország legkiválóbb szaktekintélyeit egybegyűjtő négynapos nemzetközi konferencia kezdődött október 23-án Kolozsváron, a Román Akadémia, a Babes–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Történeti Múzeum, a Művelődési Minisztérium és a Patrimonium Transsylvanicum Társaság szervezésében. A konferencián több mint száz előadó méltatja Mátyás király életét, uralkodását és munkásságát. Az utóbbi évtized legjelentősebb európai szakmai konferenciájának ad otthont Mátyás király szülővárosa. Ioan Aurel Pop, a konferencia tudományos bizottságának elnöke megnyitó beszédében Mátyás román, magyar és német kötődéseit ecsetelte. Viorica Crisan, a Történeti Múzeum ideiglenes igazgatója sajnálkozását fejezte ki nem sikerült létrehozni az állandó Mátyás-kiállítást, amelyről a tavalyi román–magyar közös kormányülésen döntöttek. Ő a Mátyás szoborra a legszerencsésebbnek a Mathias Rex feliratot találja. /Kerekes Edit: Nemzetközi konferencia Mátyás királyról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Első idei nagyszínpadi bemutatójára készül a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata: október 26-án, vasárnap Gogol A revizor című darabját viszik színre Árkosi Árpád rendezésében. /Fried Noémi Lujza: Hlesztakov, a lelkiismeret revizora. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Novák Ferenc, a budapesti Honvéd Együttes koreográfus-rendezője, népszerű nevén „Novák tata” több alkalommal is dolgozott erdélyi néptánc együttesekkel. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes nagy sikert aratott több darabjával is, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes is szeretné műsorára tűzni egyik alkotását, a János vitézt. Gyönyörű napokat töltött itt, még az Állami Székely Népi Együttesnél, amely a Magyar Autonóm Tartomány fővárosában, Marosvásárhelyen működött. A ’60-as években ismerte meg egy budapesti ünnepségen Szalman Lórántot, az együttes első igazgatóját, aki 1962-ben hívta meg először Novákot. Nagyszerű embereket ismert meg, nemcsak táncosokat. Novák Ferenc élete első dramatikus művét is itt Marosvásárhelyen csinálta, Kozma Mátyás marosvásárhelyi zeneszerző zenéjére. A Maros Együttes szeretné műsorra tűzni a János vitézt, amelyet otthon a Honvéd Együttes már kétszáznegyvenedik alkalommal adott elő nagy sikerrel. A sepsiszentgyörgyiek is átvették Novák több darabját. Magyarországon a helyzet elkeserítő. Az elmúlt hat év nem kedvezett semmiféle népművészeti ágazatnak. Ha pénzt vettek el, akkor csak a népművészeti ágazatoktól vették el. Soha ilyen durva a népi–urbánus vita nem volt, mint most. Ha valaki olyasmivel foglalkozik, mint Novák Ferenc, arra pillanatok alatt a magyar értelmiség egyik rétege azt mondja, hogy nacionalista. Ez borzasztó dolog. Nemhogy közelednének egymáshoz, de állandó a szakadás. Ha valaki kézbe vesz egy olyan nagy napilapot, mint, mondjuk, a Népszabadság vagy a Népszava az elmúlt hat évben, az utókor számára az derül ki, hogy nincs is Magyarországon néptánc. Egy cikk sem jelenik meg erről. De ha egy kisebb alternatív színház lép fel, arról írnak. Közben állandóan veszik el a pénzt a Honvéd Együttestől is. Olyan művészeti vezetőt tettek oda, aki azt mondja Zsuráfszky Zoltánnak, aki világhírre vitte a most a Honvéd keretében működő Budapest Együttest, hogy nem tesz be a műsorba népzenét, mert a második percnél elalszik tőle. Mire Zsuránszky: neki küldetéstudata van, azért csinálja. „Tojok a küldetéstudatodra” – válaszolta a vezető. Novák Ferenc (1931, Nagyenyed) koreográfus, Kossuth-díjas, érdemes művész. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán végezte. 1954 és 1987 között a Bihari János Táncegyüttes vezetője volt, amely irányításával az amatőr néptáncmozgalom vezető formációja lett. Elvégezte a koreográfus szakot is. 1964 és 1975 között a Honvéd Művészegyüttes tánckarának vezetője volt, 1977 és 1983 között pedig az amszterdami Nemzetközi Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője. 1983-tól a Honvéd Művészegyüttes művészeti vezetőjeként átformálta az együttes arculatát. Novákot a nemzeti múlt és sorsproblémák iránti fogékonysága vezetette rendezői munkásságának kibontakozásához. Fontosabb koreográfiái: Várj reám!, Tisza-háti csárdás, Aska és a farkas, Kőműves Kelemen, Ninive, Passió, Magyar Elektra, A helység kalapácsa, Csíksomlyói passió, István, a király, Széki Rómeó és Júlia, Egri csillagok, János vitéz. Hat éve több fiatal színész szerződött el Marosvásárhelyről Budapestre a Honvéd Együtteshez. Akkor azt mondták, Novák csábította el őket. Valójában Marosvásárhely úgy döntött, hogy nem kell neki művész színház, mondta Novák Ferenc. /Antal Erika: Idők néptáncszínpadán. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Az Élet és Irodalom 38. számában olvasható egy Nádas Péter-esszé Kalandozás a bizalom forrásvidékein címmel, illetve magyarázó alcímmel: Vadkapitalizmus versus premodern restauráció. Írása elhangzott a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa előtt, Budapesten, szeptember 15-én. Ezt nem érti, írta Krebsz János. Tényleg odafigyelnek a döntéshozók erre? Tiszteletteljesebb megközelítéssel: a bankszakember és az író is „építi, építi ezt a hazát!”. Azonban éppen Nádas írógenerációja szakított az illyési és verespéteri vízügyi szemlélettel. Az író nem dumál bele abba, amihez nem ért, mondták. Esterházy Péter emlékezetes mondása: alanyban és állítmányban gondolkodik, nem országban. Talán még Esterházyt lehetne meghívni a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának körébe, ő jól elbohóckodná a feladatot. Szórakoztató lenne. /Krebsz János: A szellem hatalma. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ Esterházy Péter pontosabban ezt mondta: Én nem népben és nemzetben, hanem alanyban és állítmányban gondolkodom. Továbbá: „Mi a magyar? Nem érdekel, fütyülök rá. Ha valami nem érdekel, az az, hogy mi a magyar. ” – „Előbb van az én, azután a mi, s nem nárcizmusból, hanem mert én nélkül nincsen mi. ” /Esterházy Péter: A semmiről, a mindenről, Magyar Nemzet, 1992. júl. 27./

Sólyom László és Traian Basescu államfők csíkszeredai találkozóján elhangzott néhány jelentős gondolat.,,Székelyföld több mint ezer évig megőrizte népe egységét nyelvében és kultúrájában, és remélem, sőt, kívánom, hogy a jövőben is megbontatlan maradjon. Ez előtt kívánok szeretettel és nagyrabecsüléssel tisztelegni látogatásommal. Örülök, hogy Basescu elnök úr velünk együtt ünnepli a magyar forradalom napját. Ez azt jelenti, Románia államfője megérti, milyen érték a román állam számára a magyar nemzet itt élő részének megmaradása és fejlődése” – mondta Sólyom László, nyilatkozva Székelyföld egységének fontosságáról, jelezve: a nemzetközi jog tiltja az etnikai arányok megváltoztatását. A magyar fő kerülte az autonómia kifejezést. Traian Basescu azonban megismételte tézisét: ugyanakkora szabadságra, autonómiára van szüksége Székelyudvarhelynek és Sepsiszentgyörgynek, mint Caracalnak vagy Konstancának. A zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokon kiderült, hogy Traian Basescu nem ért egyet az RMDSZ új, regionális felosztásról szóló elképzelésével. Erről Sólyom László számolt be a sajtónak. /Farkas Réka: Dönteni saját sorsunkról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Október 24-én este érkezett meg a Székely Nemzeti Múzeum elé Sólyom László köztársasági elnök, ahol Háromszék és Sepsiszentgyörgy elöljárói fogadták. A múzeumban Vargha Mihály, az intézmény vezetője kalauzolta teremről teremre a magas rangú vendéget, majd a küldöttség a Bod Péter Megyei Könyvtárba ment, ahol Sólyom László előbb a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központját kereste fel, majd értelmiségi fórumon vett részt. A Codex együttes rövid koncertje után Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte a jelen lévő, száznál több háromszéki értelmiségi nevében a köztársasági elnököt, majd zárt körben beszélgettek. /Mózes László: Múzeumi látogatás, értelmiségi fórum Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

A tapsviharral fogadott Sólyom László köztársasági elnök Baróton előbb a középiskola számítógéptermét, majd a névadó Baróti Szabó Dávid emlékszobáját tekintette meg. Sólyom László erdélyi látogatásáról szólva kijelentette: azért fontos, hogy bejárja a magyar megyéket, mert az újságokból, a tévé híradójából nem derül ki, miként gondolkodnak az anyaországtól elszakítottak.,,Látni kell az emberek arcát, kezet kell fogni velük, így érezni a magyar nemzet egységét” – fogalmazott. A kommunista diktatúra ellen magányosan tiltakozó cseh, magyar és székelymagyarnak közös emléket állító alkotást Moyses Márton testvére, Moyses Éva leplezte le, majd Sólyom László koszorút helyezett el. Az avatásra előkészített 1956-os emlékműnél az ötvenkét esztendővel ezelőtt történteket Józsa Árpád Csaba elevenítette fel. Sólyom László elmondta, kérte a román államfőtől, hogy rehabilitálják az 1956-os romániai elítélteket. Az új emlékművet Puskás Attila volt politikai fogoly és az alkotó, Éltes Barna képzőművész leplezte le. Sólyom László néma főhajtással adózott a forradalom hősei és a kommunista hatalom által bitófára küldöttek emléke előtt. Benkő Levente újságíró, történész 1956 erdélyi vetületeinek néhány mozzanatát ismertette, majd részletesebben szólt az erdővidéki bebörtönzöttekről. Kutatásai szerint a régióból származó 58 politikai elítéltre összesen 383 év börtönt róttak. A magyarországi Politikai Foglyok Szövetségét képviselő Mádi Jenő kijelentette: azért lázadt fel a fiatalság, mert világossá vált számára, hogy lelket, hitet és hagyományt felemésztő kommunista rezsim került hatalomra, s ebbe nem akart belenyugodni. A Kovászna megyei Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, Török József az emlékmű elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönte meg a kereskedelmi társaságoknak, egyházaknak és alapítványoknak. /Hecser László: Sólyom László és a barótiak 1956 hőseire emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Meggyaláztak több mint kétszáz sírt és száz emlékművet Bukarest egyik zsidótemetőjében. /Meggyaláztak több száz sírt egy bukaresti zsidótemetőben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

A kolozsvári Nemzetközi Iskola már több éve megrendezi az interkulturalitás napját, amelynek során az osztályok bemutatják egy-egy nemzet, ország hagyományait. Idén erre az eseményre október 24-én került sor. Elkészítették azt a pannót, amely Magyarországot kívánta bemutatni, a pannóról nem hiányzott a magyar címer és a magyar zászló sem. /(n. -h. d.): Kultúrák közti nap a Nemzetközi Iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Ha csak annyi lenne a nyeresége az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által évente Sepsiszentgyörgyön szervezett Kriza János Országos Balladamondó Versenynek, hogy a felkészülés időszakában a jelentkezők elolvasnak tíz-tizenöt magyar balladát, akkor is sokszorosan több lenne a hozadéka a rendezvénynek, mint csupán egy vetélkedőnek. Több mint félszáz résztvevő lépett fel október 24-én Sepsiszentgyörgyön a Kós Károly Szakközépiskolában a versenyen. Énekelt, valamint hangszerrel kísért változatban, dúdolva és prózai egyszerűséggel előadva követték egymást balladák. /Fekete Réka: Jó kezekben balladáink. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői október 24-én adták át ünnepélyesen, laudációk kíséretében az idei Székelyföld-díjakat, ugyanakkor újabb magyarországi íróval bővült a Székely Bicskarend, az irodalom „bicskás csapata”. Idén négyen vehették át a Székelyföld-díjat, illetve a Székely Bicskarendet szimbolizáló pergament: a hetvenéves Szilágyi István írónak, a Székely Hadosztállyal kapcsolatos tudnivalók összegyűjtéséért Gottfried Barna nyíregyházi levéltáros hadtörténésznek, a sepsiszentgyörgyi Pieldner Judit kritikusnak, a Székely Bicskarendet a budapesti Zalán Tibor író, költő vehette át. /Antal Ildikó: Székelyföld-díjak átadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Diktatúrák, falbontások – áll az októberi Korunk címlapján. Az 1956. október 23-i budapesti tüntetésre emlékezett a folyóirat, majd az 1968-as diákmegmozdulásokra, továbbá az 1989-es történésekre. /”Ledolgozni az idő igazságtalanságait” Korunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

Annak idején Kolozsvár zenei életének kimagasló eseményei közé tartoztak Ágoston András hegedűművész és Nina Panieva-Sebesi zongoraművész kamaraestjei. – A Romániai Magyar Zenetársaság a hajdanvolt kamarazene esték emlékét nyolc CD-lemezen örökítteti meg: e két, páratlan tehetségű előadóművész interpretálásában az összes Beethoven és Mozart hegedű-zongora szonáta hallható lesz – mondta el Demény Attila zeneszerző, a zenetársaság elnöke meleg hangú köszöntőjében. /N. -H. D. : Az újra átélt csoda. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Nagyszámú közönség előtt mutatták be Sepsiszentgyörgyön Székely Zsolt: Településfejlődés az Olt sepsiszéki szakaszán című könyvét és Kozma Ferencz: A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota című, 1879-ben megjelent művének hasonmás kiadását. Székely Zsolt kijelentette: vége a ködösítés korszakának, kimutatható, milyen népcsoportok éltek itt: gótok, gepidák, szlávok, X. századi magyar emlékeket is találtak, aztán a székely betelepedés utániakat. Kozma Ferenc munkáját Szőcsné Gazda Enikő néprajzos muzeológus ismertette. Míg Orbán Balázs: A Székelyföld leírása című munkáját a romantikus szemlélet hatja át, Kozmáé már pozitivista, adatokra támaszkodik, azokon nem megy túl. A Székelyföld és a székely nép gazdasági és kulturális életének összegzéséről van szó. Birtók József, a csíkszeredai Státus Kiadó igazgatója örömét fejezte ki, hogy sikerült az anyagi forrást biztosítani a könyvek kiadásához. /Szekeres Attila: Vége a ködösítés korszakának (Kettős könyvbemutató a múzeumban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Október 17–18-án a kolozsvári Manréza lelkigyakorlatos központjában tartotta a Romániai Magyar Pax Romana értelmiségi mozgalom tanulmányi napjait. A rendezvény idején a paradigma-, illetve szemléletváltás az egyházban téma köré csoportosított előadásokat hallgathattak a résztvevők. Szó esett a világban levő egyházról Romániában (Kiss Péter előadásában), az egyház és a szekularizáció kapcsolatáról (Jitianu Liviu), illetve az ifjúságpasztorációban történt és szükséges változásokról (Bereczki Silvia). A poszt-Babilon paradigmával ismerkedhettek meg a jelenlevők (Máthé-Tóth András szegedi professzor előadásában), illetve a közösségi lelkületű egyházmodellel, az önkiüresítéssel mint paradigmával (Nagy József). /Dénes Gabriella: Paradigmaváltás az egyházban. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 26./