Április 15-én Székelyudvarhelyen a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium Tamási Áron Ördögváltozás Csíkban című darabjának bemutatásával elkezdődött a 16. Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF). Az idei fesztiválra 24 diákszínjátszó csapat jelentkezett. /B. B. J. : Diákszínjátszó fesztivál indult Udvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Április 3–5-e között szervezte meg Kolozsváron a Brassai Sámuel Elméleti Líceum a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny országos döntőjét. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének társszervezésével az idei iskolai évben került sor először a verseny erdélyi döntőjére. Előadást tartott Kádár Edit, a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, 2000 óta a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny szervezője, valamint Zsemlyei Borbála, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanársegéde. /Székely Károly: Vetélkedő – Simonyi Zsigmond országos helyesírási versenyt szerveztek a Brassai-líceumban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17

Egyelőre változatlan „felállásban” és változatlan programokkal folytatja a munkát a Bajnai-kormányban a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárság, közölte Gémesi Ferenc államtitkár. A szakállamtitkár mandátuma Gyurcsány Ferenc volt kormányfő megbízatásával egy időben lejárt, jelenleg ügyvezetőként dolgozik az intézmény élén. „Még zajlik az államtitkárok kinevezése, így nem tudnám megmondani, megerősítenek-e korábbi tisztségemben” – tette hozzá Gémesi. Eddig egyetlen változás történt: az intézmény a Miniszterelnöki Hivataltól a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter hatáskörébe került át. A költségvetés kapcsán Gémesi kifejtette, nem cél, hogy a határon túli magyarság jobban megszenvedje azt a helyzetet, ami jelenleg Magyarországon a gazdaságot jellemzi. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Gémesiékhez még nem nyúltak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

Nem módosult a szavazatok újraszámlálása után a Moldovai Köztársaságban az április 5-i parlamenti választások hivatalos eredménye: a kommunista párt aratott győzelmet. Vladimir Voronin moldovai elnök amnesztiát javasolt az április 7-i chisinaui zavargások részvevői számára. Voronin szerint az Európai Uniónak ki kellene vizsgálnia, miként volt lehetséges, hogy egyik tagállama utcai harcokat provokált ki egy szomszédos országban. „Remélem, hogy előbb-utóbb Románia is tudatosítja, hogy a geopolitikai intrikák ideje lejárt. Sajnálom, hogy a bukaresti hatóságok összekeverik a történelmet és a kultúrát a politikával” – hangsúlyozta Voronin. /Maradnak a kommunisták. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) újabb három szakát akkreditálták a közelmúltban, így Romániában is van már akkreditált magyar nyelvű műszaki képzés – jelentették be a felsőoktatási intézmény vezetői. “Ilyen Romániában még nem volt, hogy magyar nyelven akkreditáljanak műszaki képzést” – közölte Dávid László rektor annak kapcsán, hogy nemrég hivatalosan is elismerték az egyetem mechatronika, számítástechnika és automatizálás szakát. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi műszaki kar dékánja, elmondta, az informatika szak tavaly kapta meg az akkreditálást, míg a kertészmérnöki szak jóváhagyása a jövő évben esedékes. Eddig összesen tíz szak kapta meg az akkreditációt, ami a létező szakok több mint felét jelenti. Az egyetem egészének az akkreditációs folyamata is elkezdődött. A Sapientia idén három új szakra hirdet felvételit: Marosvásárhelyen két mérnöki szak, a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint a távközlés, Kolozsváron jogászképzés indul. Ez lesz az első hazai magyar nyelvű jogászképző szak. Az egyetem legutóbbi szenátusi ülésen 25 új oktatói állás meghirdetését hagyták jóvá. Murvai Olga professzor, a humán szakok irányítója elmondta: szakfordítókat képeznek, és amint engedélyezik a mesterképzést, konferencia- és szakspecifikus tolmácsok is kikerülnek majd a Sapientiáról. A szakember nagyon fontosnak tartja a magyar–román fordítók képzését, mivel Romániában még nem létezik ilyen irányú képzés. Az egyetem beindított egy forrásgyűjtési akciót. A kutatási és fejlesztési pályázatokból, illetve a jövedelemadó 2 százalékából befolyt támogatást kizárólag a diákok ösztöndíjaira fordítják. /Máthé Éva: Több támogatás a Sapientiának. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

A romániai magyar nemzeti kisebbség történetére vonatkozó újabb kutatási eredmények átadása az egyik célkitűzése annak a kisebbségtörténeti képzésnek, mely az árkosi Európai Tanulmányok Központjában zajlik a napokban. Az első két előadás témája kissé eltért a meghirdetettől, de fontosnak tartották beszúrni, hiszen ezekkel kapcsolatban tévhitek forognak közszájon. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész a székely eredet körül fennforgó tévhiteket igyekezett eloszlatni, előadása a Csíki Székely Krónika hamisságának bizonyításával. A sepsiszentgyörgyi származású Pál Judit kolozsvári történész, docens Magyarország és Erdély 1867-ben bekövetkezett egyesülése körülményeinek hátterére világított rá. Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa a romániai magyar kisebbség történetében bekövetkezett töréspontokat járta körül. Bárdi Nándor Trianon után a párhuzamos nemzetépítések közé záródott közösség különböző korszakokbéli lehetőségeiről, eredményeiről vagy eredménytelenségeiről nyújtott vázlatot. Előadása érintette, 1996–98 között az RMDSZ-ben a kulturális elit helyét átvették a vidéki gazdasági érdekcsoportok, vagy az RMDSZ a kampányokban nem szólítja meg a munkásságot, pedig Marosvásárhelyen is, Kolozsváron is ez a réteg teszi ki a nemzeti közösség zömét. Bárdi a történelemtanárok figyelmébe ajánlotta a romániai magyar adatbankot, mely a világhálón elérhető. Kolumbán Zsuzsanna, a Hargita Megyei Kulturális Forrásközpont által kiadott negyedéves folyóiratot, az Örökségünket mutatta be. /Szekeres Attila: A virtuális székelyektől az RMDSZ-ig (Kisebbségtörténeti képzés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./

Lányanyák számára működtet kismamaotthont négy ferences nővér a háromszéki Árkoson. Az Assisi Szent Ferenc Betegápoló nővérei működtetik az otthont, a közösséget 1990-ben Magyarországon, Pécsett alapították. A nővérek 2005 decemberében telepedtek le Árkoson. Az életvidám, tettre kész apácák időseket, betegeket is látogatnak, a sekrestyési feladatokat is ellátják. /Bíró Blanka: Felelősségre tanító apácák Árkoson. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

Új életre kel Brezsnyev és Honecker csókja: a berlini fal ledöntésének 20. évfordulója közeledtével ugyanis restaurálják a fal egy megmaradt szakaszának világhírű graffiti-galériáját. Felújítják a kommunista politikai rendszer gyűlölt szimbólumának 1,3 kilométeren fennmaradt szakaszán látható graffitiket, amelyek 1990-ben kerültek a falra. A vasfüggöny leomlását követően 21 ország 118 művésze kapott lehetőséget, hogy falra fesse véleményét a politikai helyzetről. Az 1992 óta műemlékvédelem alatt álló, East Side Gallery néven ismertté vált falszakasz világhírű rajzait azonban nem kímélte a környezet. A kommunista kelet-berlini hatóságok által épített fal 28 éven át osztotta két részre a várost, szökés közben nagyon sok embert agyonlőttek a kommunista hatóságok. /Restaurált graffitik. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 17./

Szélyes Ferenc, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze 2003-ban álmodta meg, hogy szülőfalujában, Mikházán egy olyan színházat hoz létre, ahova nyáron, a szünidőben elvisznek különböző produkciókat. Azóta csűrszínházi fesztivál háromnapos rendezvénysorozat lett, amelyre nemcsak a megyéből, hanem külföldről is eljönnek vendégek. 2005-ben megfogalmazódott az igény, hogy fel kell újítani a színháznak otthont adó épületet és a nézőteret be kell fedni. Az idénre mindez elkészült. Idén június 26–28. között lesznek a csűrszínházi napok. Kiállítások lesznek, majd bemutatják a Bécsben élő Székely Szabó Zoltán önéletrajzi kötetét – műsorvezető Bölöni Domokos közíró. A Csűrszínház a Nyárádmente kulturális-gazdasági mozgatóereje lehet a jövőben. /Vajda György: Elkészült a Csűrszínház. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 17./

Megjelent Tompa Gábor színházi világa. Összeállította és szerkesztette Visky András /Koinónia, Kolozsvár, 2007/ című összegzés. Kár, hogy a darabokat felidéző képek hiányoznak a könyvből. /B. P. : Hiányos válogatás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

Hamarosan megkezdheti működését az Ung-Tisza-Túr Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (EGTC), amely Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a Felvidék, Kárpátalja és a Partium gazdasági együttműködését segítheti elő. A kezdeményezéshez eddig 80, Szlovákia, Magyarország, Ukrajna és Románia határai közelében fekvő település csatlakozott. Később további kétszáz település vehet még részt az együttműködésben; így a társulás a jövőben közel 400 ezer ember képviseletét láthatja el a régióban. A bejegyzésre váró csoportosulás idén nyáron kezdheti el tevékenységét; az első feladat egy olyan népfőiskola létrehozása lesz, amellyel szeretnék alkalmassá tenni térségben élőket a fejlesztések befogadására, illetve generálására. Az EGTC céljai között közös fejlesztési alap létrehozása is szerepel, amelyből az uniós pályázati támogatások önerejét szeretnék biztosítani. /Határ menti együttműködési csoportosulás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

Szinte naponta lehet hallani elszomorító tényekről: a magyarság az egész Kárpát-medencében fogy, erodálódik, föladja korábbi szállásterületeit, hagyja szétzülleni százados kompakt közösségeit, mintha mindegy lenne minden. Az anyaországban a sok évtizedes kommunista és ,,internacionalista” agymosás tette meg romboló hatását, a határokon túl az önfeladás, a reményvesztettség, az elöregedés, az identitástudat fokozatos elvesztése. Megdöbbentő például, hogy a Nagyvárad környékén lévő, nemrég még színmagyar településekre tucatjával költöznek be az idegen családok, s most már szemet vetettek a környékre is, a nagyváros és a határ között sokáig színmagyarnak megmaradt településekre, Újszántóra, Borsra, Szentjobbra, Szentjánosra... A két világháború között az akkori román hatalom úgy ,,lazította” fel az Érmellék tömbmagyarságát, hogy úgynevezett telepes falvakat hozott létre a határ közelében, s a kisajátított birtokokra, tanyákra és majorságokba ezrével verbuválta az ingyért földhöz juttatott mócokat, oltyánokat, más vidékekről származókat. Azt a látszatot akarták kelteni ezzel, hogy az erőszakosan megvont politikai határ egybeesik az etnikai határral. Amit nem sikerült az erőltetett iparosítással megvalósítani, az most a közigazgatás álságos manipulációival, az erőszakszervek felduzzasztásával, az ortodoxia nyomakodó térhódításával valósul meg. A magyarság, a székelység önvédelmi reflexei pedig ellankadtak. A térhódításra számbeli és közösségi gyarapodással, a nemzeti tudat szívós erősítésével, az értékek, az örökség megőrzésével kell válaszolni. /Magyari Lajos: Pusztulunk, veszünk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Árkoson az Európai Tanulmányi Központban folytatódtak a fiatal magyar történészkutatók előadásai. A szervezők 130 történelemtanárnak postáztak meghívót, közülük mintegy harminc fiatal történelem szakos tanár jelentkezett, az előadókkal és más érdeklődőkkel a jelen levők száma mintegy hetvenre kerekedett. Romániában a tanítási programok kidolgozói nem fordítanak kellő figyelmet a magyar történelemre. Az évtizedeken át tabuként kezelt témák terítékre kerülése, a hozzáférhetetlen forrásokat elreteszelő bemutatása, más szóval a kisebbségtörténeti képzés élesztő lehet a meghamisított vagy elhallgatott történelem feltárására, a kisebbségi tudatépítésre. /Sylvester Lajos: Históriai ébresztő és élesztő az árkosi Európai Tanulmányi Központban (A kisebbségkutatás műhelyében). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

A pusztinaiak elégedetlenek a húsvétkor tartott magyar misével, mert kiderült, hogy az nem nekik szólt, hanem annak a tíz diáknak, akik a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban tanulnak. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke elmondta, nem mindenki mehetett be a templomba, mert egy szülő az ajtóban állt, és visszatérítette az érkezők egy részét, ennek ellenére több mint kétszázan részt vettek a szentmisén. Pusztinában tizenöt éve tartanak húsvétkor magyar nyelvű misét, de egyszer sem a templomban, hanem magánház udvarán. Azután kiderült, Berszán Lajos gyimesfelsőloki paptanár tartja a misét húsvétkor magyar nyelven a pusztinai templomban, de azt nem mondták a híveknek, hogy Berszán atya az ő végzős tanítványaiért misézik. „Nekünk nem kell olyan mise, amelyre a helyiek nem mehetnek be, nekünk állandó jelleggel kell magyar mise a templomban” – hangsúlyozza Nyisztor Tinka. /Fekete Réka: Nem ilyen magyar misét akarnak (Pusztina). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban tartják a VI. nemzetközi kémikus diákszimpóziumot. A tudományos igényű, kétévente tartott rendezvény idén lépte át első ízben Magyarország határait, eddig Pécsen vetélkedtek a kémiához vonzódó anyaországi és erdélyi fiatalok. Most volt az első alkalom, amikor a Kárpát-medence más részeiről is érkeztek versenyzők. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, a szimpózium fővédnöke köszöntötte a diákokat. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója örömét fejezte ki, amiért ezen a rangos rendezvényen tudományos szinten is sikerül megvalósítani a magyar összefogást. /Nagy Székely Ildikó: „Sikermolekula, örömkötés”. Jövendőbeli kémikusok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Monoki István-díját idén a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének előterjesztésére Bende Katalin kézdivásárhelyi nyugalmazott főkönyvtárosnak adták át ,,a kultúrértékmentésben, nemzedéknevelésben és művelődésszervezésben kifejtett következetes és fáradhatatlan munkájáért”. A kitüntetett 1968 és 1983 között a mostani Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár főkönyvtárosa volt. Az ünnepélyes díjátadásra Kolozsvárott a Protestáns Teológia dísztermében került sor. /(Iochom): Bende Katalin Monoki István-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

Az Ócfalván élő Sinka házaspár /Ignác és Erzsébet/ a kezdetektől fogva meghatározó szerepet vállalt Székelyudvarhely és Udvarhelyszék kulturális életében, kovásza volt a Népszínháznak, a 70-es évek végi táncházmozgalomnak, de sokoldalú tevékenysége mellett mai napig gyermekek százait készíti fel diákszínjátszó fesztiválokra és népdaléneklő vetélkedőkre. A pedagógusházaspárnak már az otthona is hirdeti: kultúrát szerető emberek laknak benne. A festményekről, kevés kivétellel azok Erzsébet munkái, a kézimunkák ugyancsak. Fiatalságuk a színjátszással telt el, az 1977-ben indult Népszínháznakalapító tagjai voltak. Akkoriban ezeknek az előadásoknak komoly sajtóvisszhangjuk volt. Sinka Ignác a legnehezebb időszakban, ‘85-től ‘91-ig volt a Művelődési Ház igazgatója, ugyanakkor az udvarhelyi táncházmozgalom egyik elindítója. Az együttes a Barozda nevet vette fel. A népszínházi próbákkal és előadásokkal párhuzamosan a népzene és néptánc is hangsúlyos helyet kapott az életükben. Lassan felbomlott a Népszínház. Aztán jöttek a nosztalgiarendezvények: Sinka Ignác megszervezte a Siculus Fesztivált 90 őszén, visszaszervezte a táncháztalálkozót, volt egy hatalmas Bárdos Lajos Kórustalálkozó, egy ugyancsak nagy kaliberű Szejke Fesztivál. Sinka Ignác jelenleg Felsőboldogfalván, Bögözben, Agyagfalván, Vágásban tanít zenét. Mindegyik iskolában furulyakört indított, színjátszó csoportokat működtet, és népdaléneklő vetélkedőt szervez évről évre. Ugyanakkor elkészítette Boldogfalva kismonográfiáját. /Antal Ildikó: Kultúrára kódolt házaspár. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 18./

Páskándiné Sebők Anna: „Búcsú” – az erdélyi magyar zsidó kultúra nyomában című filmjének rövidített, angol feliratos változatát mutatták be április 15-én, Brüsszelben. A rendezvényre Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti (EP) képviselő szervezésében került sor. Sógor Csaba erdélyi magyar képviselő hangsúlyozta: vannak az EU-n belül is kihalásra ítélt, védelemre szoruló népek. Ezért szorgalmazta az egységes, uniós szintű kisebbségvédelem mielőbbi megvalósítását. /Egységes, uniós kisebbségvédelmet. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

A temesvári Nyugati Egyetem képző- és díszítőművészeti karán tanuló magyar egyetemisták XIV. közös tárlatával indította útjára Szász Enikő főszervező, a temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, a Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozatot a Héliosz Galériában. Április 16 és május 3. között változó helyszíneken 11 rendezvényen vehet részt a régió magyarsága. Bácska és Bánát történelméről szóló kiállítás, könyv- és folyóirat bemutató, több folklórműsor, magyar bál, színházi és bábszínházi előadás, filmbemutató, a hagyományos ópusztaszeri kirándulás s idén először anyák napi, bográcsos parti szerepel a BMN programjában. A fiatal képzőművészek tárlata kiemelkedő siker. Negyven egyetemista és mesterképzésen részt vevő grafikus, festő, szobrász, díszítőművész sokszínű, érdekes tárlatáról van szó. A megnyitón Szász Enikő színművész a magyar főiskolások kiállításainak rövid történetét tekintette át. /Szekernyés Irén: XIV. Bánsági Magyar Napok. Fiatalok tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./

A gyulafehérvári főegyházmegye 282 templommal rendelkező önálló plébániája közül a Brassóhoz közel eső Feketehalomban van az egyetlen ökumenikus templom. A zernyesti egyházközség filiájaként létező 600 fős katolikus közösség önerőből nem tudott templomot emelni magának, ezért a kisváros protestáns felekezeteivel összefogva építették fel 1998-ra a közös, ökumenikus istenházát. A magyar katolikus hívők mellé a rendszerváltozást követő években Moldvából érkezett, többnyire románul beszélő csángó katolikusok települtek. Az egyházközség így kétnyelvűvé vált, de gyermekeik révén jövőképe inkább a román ajkú katolikusoknak van. A jezsuita Sebestyén Ottó, az Erdélyi Háló közösségek lelki vezetője emlékezett a kezdetre. Őt 1992-ben helyezték Zernyestre, ahová négy egyházközség tartozott: Zernyest, Rozsnyó, Vidombák és Feketehalom. Feketehalmon a szász evangélikus egyház templomában tartották az istentiszteletet a katolikusok, reformátusok, magyar evangélikusok és az unitáriusok is. A hívek elmentek egymás istentiszteleteire, ünnepségeire. Ménessy Miklós református lelkész építette az ifjúsági közösséget. Felekezeti különbség nélkül voltak ott katolikus, református és evangélikus fiatalok. Az ifjúsági csoport hetente egyszeri ifjúsági óráját a református tiszteletes és a katolikus Sebestyén Ottó felváltva tartotta. Úgy döntöttek 1996-ban, hogy a különböző felekezetek együtt építenek templomot. 1998-ra elkészült a templom, a hívek rengeteg önkéntes munkát végeztek. A mostani korban az egyházközségek fogynak, merész lépésnek tűnik, főként szórványban, önálló plébánia létrehozása, Feketehalmon mégis ez történt. A templom ökumenikusnak épült, ezért a szentelés is ilyen szertatás szerint zajlott. Tamás József segédpüspök és Csiha Kálmán református püspök végezte a szentelést. A négy felekezet összefogásával épült templom Erdély történetében is példaértékű. A 2000-től az önálló rangra emelt feketehalmi egyházközség élére Muresán Márton került, aki nyolc éven át vezette a közösséget. Sajnálatos korai halála után Sánta Pál lett a lelkipásztor. /Pénzes Lóránd: Egy ökumenikus templom születése. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 19./

Európában akkor sikeresek a magyar képviselők, ha a magyar ügyet tudják képviselni – mondta április 18-án Marosvásárhelyen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Marosvásárhelyen ülésezett az EMNT, amelynek egyik fő feladata, hogy a szervezet átalakulását készítse elő az RMDSZ-szel nemrég született együttműködési megállapodások következményeként. Az EMNT közleményében beszámolt Tőkés László marosvásárhelyi beszédéről. Szerinte a választási összefogás során mozgósítani kell az erdélyi magyarokat. Idézte az EMNT választási üzenetét: „Legyen négy képviselőnk Brüsszelben!” Utalva az április 17-i fideszes programalkotó gyűlésére, kifejezte meggyőződését: legkésőbb 2010-ben új, nemzeti magyar kormány felállása várható, amelynek külpolitikáját erősítheti az európai parlamenti képviselők együttese Felvidéktől az anyaországon át Erdélyig. Nincsenek „külön magyar ügyek” – vélekedett a püspök, aki szerint Európában a magyarok akkor lehetnek sikeresek, ha egy erős Magyarországhoz erős nemzetrészek hálózata csatlakozik. „Akkor egy tizenötmilliós nemzet hallatja szavát, és ez közép-kelet-európai szomszédaink viszonylatában számottevő lélekszám” – fogalmazott Tőkés. /Tőkés László: Európában a magyar ügyet kell képviselni. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./ Az EMNT Választási Bizottsága megvitatta Toró T. Tibor EMNT-alelnök által ismertetett, az EMNT jövőjét illető elképzeléseket, majd javaslatokkal egészítették ki a Demeter Szilárd kommunikációs igazgató által vázolt kampánystratégiát. Markó Béla, az RMDSZ elnöke levélben üdvözte a tanácskozást, ugyanígy Csávossy György, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) tiszteletbeli elnöke, valamint Bardócz Csaba, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke. A „nemzeti lista” kudarcában meghatározó szerepe volt az SZNT és az Magyar Polgári Párt (MPP) vezetőségének, jelentette ki Tőkés László. Az RMDSZ-nek sem lehetett könnyű a döntés, hiszen többéves politizálásukat kellett felülvizsgálniuk. Ennek köszönhetően most a plurális összefogásról beszélhetnek. Szükséges az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács újjáalakítása. Amikor Székelyföld területi autonómiájáért harcolnak, akkor egyben kérik az érmelléki autonómiát is, a szilágysági önrendelkezést, a határ menti régiók tényleges „eurorégiókká” való alakítását, a személyi elvű és a kulturális autonómiát, hangsúlyozta Tőkés László. A Vásárhelyi Találkozó ünnepi pillanatai következtek: bemutatkoztak az EMNT jelöltjei. Dávid László, a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora emlékeztetett, tíz évvel ezelőtt elhatározták a Sapientia-EMTE megalapítását, ennek eredményeként most magyar nyelvű egyeteme van Marosvásárhelynek, Csíkszeredának és Kolozsvárnak is. Ábrám Noémi a nők, az édesanyák szerepéből indult ki. Sylvester Lajos közíró, a Háromszék napilap munkatársa kijelentette, a menni vagy maradni dilemma igazi tétje abban áll: bárhol a világon arra kell törekednünk, hogy hasznára legyünk nemzetünknek. Lakatos Róbert filmrendező a vizuális kultúra fontosságát emelte ki. /Vásárhelyi találkozó – Újjáalakult az EMNT, személyi és pártérdekek fölött. = Erdély. Ma, ápr. 19./

Április 3-án több mint kétszázötven gyermek és fiatal vett részt azon a kórustalálkozón, amelyet a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE szervezett, ezúttal Temesváron. A hagyományteremtő kulturális rendezvény színhelye tavaly Kolozsvár volt, az idei, sorrendben második gyermekkari találkozónak a temesvári Millenniumi templom adott otthont. Az Éneklő ifjúság Kodály Zoltán szellemében és mottójával megtartott rendezvényen a résztvevők népdalokat, gyermekdalokat, egyházi muzsikát és közismert nótákat szólaltattak meg. Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a rendezvény főszervezője beszédében hangsúlyozta: a zene sokszor életre szóló élményt jelent, és szerencsésnek mondható, ha ehhez az élményhez az iskola segíti hozzá a fiatalt. /Sipos Enikő: Szállj dalom, szállj… = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 19./

Életének 72. évében Budapesten elhunyt Lászlóffy Aladár /Torda, 1937. máj. 18. – Budapest, 2009. ápr. 20./ József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító és szerkesztő. Lászlóffy Aladár első írása 1946-ban, a Dolgozó Nő folyóirat gyermekmellékletében jelent meg. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári Bolyai Egyetemen 1959-ben szerzett magyar irodalom szakos oklevelet. 1960–1961 között az Állami Könyvkiadónál, 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében dolgozott, 1962–1969 között a Napsugár című gyermeklap szerkesztője, 1970-ben pedig rövid ideig a kolozsvári Dacia Könyvkiadó főszerkesztője volt. 1982-től a kolozsvári Utunk irodalmi hetilap, illetve az Előre bukaresti napilap munkatársa. 1990 után a kolozsvári Helikon irodalmi lap szerkesztőségi tagja és a Korunk folyóirat munkatársa volt. 1994 után meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet oktatott. Kossuth-díjat 1998-ban kapott, kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és a Románia Csillaga tiszti fokozatával is. Az elmúlt évtizedben többnyire Budapesten élt. /Elhunyt Lászlóffy Aladár. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Értelmiség és politikum címmel interdiszciplináris konferenciát szerveztek Kolozsváron az idén 18. alkalommal megrendezett Szabédi Napok keretében. Az EMKE, a Korunk Stúdió valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében rendezett konferenciának az volt a célja, hogy „a mába hozza” Szabédit, életútjának az üzenete ugyanis a jelenünkre is érvényes. Idén Értelmiség és politikum gyűjtőcímen tartottak előadásokat, emlékezve a magyar intézményes felsőoktatás beolvasztására, továbbá Szabédi öngyilkosságára. Bálint Bencédi Ferenc unitárius püspök házigazdaként üdvözölte a résztvevőket. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, ötven év után is probléma, hogy nincs önálló magyar egyetem: ,,igenis szükség van önálló magyar egyetemre, igenis szükség van kulturális autonómiára”. Távlati célja az EMKE-ház központtá alakítása, méghozzá állampénzen működtetett irodalomtörténeti kutatóközpontot képzel el. Varga Andrea történész a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének hátteréről tartott előadást a román levéltári dokumentumok tükrében. A kisebbségi túlélés fő kérdésének tartja az anyanyelven való diplomaszerzés és a szakmai érvényesülés lehetőségét. A multikulturalizmusra fogott kitartó félrevezetésre hívta fel a figyelmet. Pomogáts Béla az irodalom látszólagos vereségéről tartott előadást, az 1956–1960 közti időszakban vizsgálta az irodalom és a nemzetpolitika viszonyát. Véleménye szerint történelmünkben az irodalomnak nem egy alkalommal kellett vállalnia a megtartó szerepet. Mindez megalapozta az irodalom felelősségét és méltóságát. A huszadik századi Erdély költői és politikai programjairól Markó Béla beszélt. Kós Károly transzszilvanizmusát és autonómiaprogramját Markó ma is érvényesnek tartja. Kántor Lajos Szabédi életútját ismertette Strasbourgtól Szamosfalváig. Dávid Gyula A hatalom célkeresztjében címmel Szabédinak a pártapparátussal és a Szekuritátéval való nézeteltéréseit mutatta be. A Szabédi-dosszié a mai napig ismeretlen, nem tudni, mettől meddig figyelték meg, és milyen jelentések futottak be róla. /Jakab Judit: Szabédi Napok tizennyolcadszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Április 21-én letették az esküt az április 16-i hatállyal kinevezett új magyar kormány miniszterei. Bajnai Gordon meghirdetett válságkezelő programja a cselekvés, a kilábalás és a növekedés programja, amely sok lemondással jár majd, közölte a miniszterelnök. A Fidesz szerint a kormányfő által bejelentett válságcsomag családok tíz- és százezreit fogja lehetetlen helyzetbe hozni. Az MSZP támogatja a programot, az MDF szerint mindenekelőtt az MSZP–SZDSZ feladata megválaszolni, elfogadják-e azt vagy sem. A KDNP szerint Magyarország is „lemondást” kér Bajnai Gordon miniszterelnöktől. /Letették az esküt Bajnai miniszterei. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Hivatásosak Disznajón sosem gyűjtöttek népdalokat. Szakszerű „mélyfúrást” Jagamas János végzett a szomszéd faluban, kutatása eredményét 1984-ben adta ki Magyaró népzenéje címmel. Disznajó zeneileg vegyesebb képet mutat. Csősz Ferenc tanító (Réty, 1930 – Disznajó, 1990), 1975-ben költözött Disznajóra, és ott nagyjából tíz év alatt alkotta meg élete művét, 1985-től haláláig rendőrségi zaklatások alatt élt. Tíz esztendő alatt hatalmas munkát fejtett ki. Feltérképezték, összegyűjtötték feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel a falu népköltészeti hagyományait. Több mint húsz gyermeket tanított meg hangszeren játszani. 1980-ban országos hírű folklóregyüttest szervezett, mellyel 1990-ig, haláláig, 55 alkalommal lépett színpadra. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak. A daljátékkal öt évig jártak vendégszerepelni. Voltak Csősz Ferencnek más „vállalkozásai” is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, -felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével. A disznajói fiatalok kultúrtevékenységének legsikeresebb éve 1987 volt, amikor műsoraikkal sikeresen szerepeltek az egy hónapig tartó turnéjuk alkalmával Magyarországon és a Felvidéken. Csősz Ferenc kopjafáján Kós Károly mondata olvasható: „Jöhetnek utánam a fiatalok, folytathatják a munkát, járhatják az utat, melyet én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért. ” Disznajó művelődési életének része Fráter Béla (1870–1935) dalszerző munkássága. Csősz Ferencék munkája beérett. Újabb gyümölcse egy gyűjtemény: Megáradt a Maros. Disznajói daloskönyv. Csősz Irma gyűjtése (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008). – Férjem és én, disznajói tanítók, a népzene szerelmesei, közel két évtizedes munkával összegyűjtöttük a megőrzött, énekelt kincseket. Nagyon sok dalt írtunk össze – tájékoztat Csősz Irma (sz. 1936) az előszóban. Olyan dalokat is megmentettek, amelyeket mára már mindenki elfeledett. Mára kihalt a szokás, nem siratóznak a halott mellett. Férje távoztával árván maradva is folytatta Csősz Irma a gyűjtést. /Bölöni Domokos: Nem múlt el nap ének nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Hány áldozata volt Hunyad megyében a kommunista rémuralomnak? Még felbecsülni is nehéz. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezetének kb. 1500 tagja van, mondta Mihai Bucur, a szervezet elnöke. A szám azonban csak töredéke a meghurcoltaknak: sokan nem tértek vissza élve a kommunista lágerekből, mások az ott elszenvedett atrocitások miatt vesztették életüket szabadulásuk után, mások pedig a rendszerváltás után nem iratkoztak be az egykori politikai foglyok egyesületébe. A letartóztatások már 1947-ben megkezdődtek. A legtöbb letartóztatás és elhurcolás azonban az ötvenes években történt. A kommunista diktatúra számtalan társadalmi kategóriát üldözött: politikai pártok tagjait – mindenekelőtt legionáriusokat, parasztpártiakat és nemzeti liberális pártiakat –, egyházi személyiségeket (mindenekelőtt az 1948-ban betiltott) görög katolikus és a római katolikus egyház tagjait üldözték), arisztokratákat, gazdagokat, értelmiségieket, nyugati kapcsolatokkal rendelkezőket, vagy a másként gondolkodókat. A legtöbb áldozat a kollektivizálást el nem fogadó szabad parasztok sorából került ki. A jelenleg Szászvároson szolgáló 91 éves Antal atyát nem Hunyad megyében, hanem Székelyudvarhelyen tartóztatták le. Ferences szerzetes volt s 1948-ban a kommunista hatalom önkényesen feloszlatta az összes szerzetesrendet. Két évig helyben maradtak, nem oszlottak fel, majd 1950. augusztus 20-án letartóztatták őket, majd Arad megyébe, Máriaradnára vitték a szerzeteseket. 120-an voltak a kolostorban, mely kényszerlakhelyül szolgált. 1951-ben a háromszéki Esztelneket jelölték ki kényszerlakhelyként. Közel hat év múlva engedték, hogy visszatérjen az egyházba. A temesvári egyházmegyébe került, ahol 47 évig szolgált magyar és német falvakban, míg 2003-ban Böjte Csaba atya meghívására Szászvárosra jött plébánosnak, a gyermekotthon mellé. Antal atya elmesélte, hogy már 1956-ban megpróbálták beszervezni. Ő azonban mindig ellentmondott nekik. Fenyegetőztek, zaklatták, zsarolták, mindent megpróbáltak. Mihai Bucurt, a volt politikai foglyok megyei szervezetének elnökét 1957-ben tartóztatták le, s az 1964-es nagy amnesztiáig volt börtönben. Politikai foglyokat védett, majd ő került a vádlottak padjára, mert nemcsak védte ügyfeleit, hanem rokonszenvezett is velük. Legnehezebb a magánzárka volt, amikor fél évig más embert nem látott, mint a börtönőröket. Szamosújváron a börtönben gyakoriak voltak a verések, minden politikai foglyot vertek. A brailai szigeten gátat kellett építeniük. Évekig tartó, nehéz fizikai munka volt. Napi 14-16 órát dolgoztatták őket. Aki nem teljesítette a normát, este 25 gumibot-ütést kapott. Két barakk jutott 2400 politikai fogolyra. Fűtés nem volt, télen iszonyú hideg volt. 1963-ig semmilyen hírt nem kaptak családjukról. Körülbelül a foglyok fele nem tért vissza a brailai szigetről. /Chirmiciu András: A kommunizmus rémtettei II. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő /Fidesz/ „A többnemzetűség laboratóriuma. A multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és a Bánátban” című, eredetileg angol nyelven készült és Habsburg Ottó ajánlásával Brüsszelben bemutatott kiállítását láthatták az érdeklődők Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban, a XIV. Bánsági Magyar Napok keretében. A tablók, térképek, dokumentumok, fényképfelvételek, portrék és szöveges magyarázatok mutatják be a két földrajzi egység etnikai arculatának alakulását a magyar királyság megalakulásától napjainkig. Fontos, hogy Közép-Kelet Európa és a Kárpát-medence etnikai viszonyait történetiségében is megismerjék az Európai Parlamentben, s ne a jelenlegi állapotokat vetítsék vissza a múltra, s különbséget tudjanak tenni az őshonos és a bevándorló kisebbségek között – fejtette ki Becsey Zsolt a kiállítás megnyitóján mondott beszédében. Ezt az anyagot eddig Nagyváradon, Szegeden, Békéscsabán mutatták be, a kiállítás útja folytatódik. /Szekernyés Irén: Kiállítás Bácska és Bánát etnikai múltjáról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Sérti a nemzeti kisebbségeket a szlovákiai nyelvtörvény – jelentette ki Gál Kinga (Fidesz) képviselő az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén napirend előtt felszólalva. Öt év uniós tagság után is megtörténhet, hogy őshonos nemzeti kisebbségek nyelvhasználata ellenében védik a többségi nyelvet, mint ahogy történik most Szlovákiában – hangoztatta. Ellentmond a nyelvtörvény minden létező, európai kisebbséget vagy kisebbségi nyelvet védő nemzetközi dokumentumnak, az unió alapelveinek és tagállami gyakorlatának – szögezte le Gál Kinga, kérve a nyelvi sokszínűségért felelős uniós biztost, hogy lépjen közbe. /Magyar EP-képviselő az új szlovák nyelvtörvény ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

Folytatódik az erőszak, a megfélemlítés és a megalázás a Vajdaságban élő kisebbségek, elsősorban a magyarok ellen ― hangoztatta április 21-én az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén napirend előtt felszólalva Becsey Zsolt (Fidesz).,,Az év eleje óta összesen tizenöt morális és öt fizikai támadás történt, kettő súlyos” ― emelte ki, hozzátéve azt is, hogy a rendőrség iránti bizalom is gyenge. A képviselő szerint az igazságszolgáltatás elégtelen működését és elnéző magatartását jelzi, hogy máig nem született olyan büntetés, amelyben ilyen etnikai támadás esetén végrehajtás is sorra került volna.,,Meddig tűrheti az Európai Unió, hogy európai nyelvet beszélő őshonos lakosokat fizikailag és lelkileg terrorizálnak? Potenciális tagállamban, a XXI. század elején hol van a minimális presztízsünk?” ― kérdezte képviselőtársaitól Becsey, utalva arra, hogy az EP néhány évvel ezelőtt két határozatot fogadott el a témában, és tényfeltáró delegációt is küldött a Vajdaságba. /Újabb incidensek a Vajdaságban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./