Műveletlen, telekspekuláns, útszéli figura, félanalfabéta juhászból lett kalandor kiskirály, maffiózó, ugyanakkor politikus, pártelnök, államfőjelölt, tévé-műsorok kedvenc meghívottja, egyszemélyes sportnagyhatalom, eurómilliárdos üzletember – mindez Gigi Becali. Életpályája jól bizonyítja, hogy a romániai törvénykezési és erkölcsi káosz világát. Juhász volt, néhány frissen levágott állat húsát bevitte a piacra, a törvényszegés már kiskorától kezdve a vérévé vált. Először Hagi, az ismert focista adott neki 150 ezer dolláros kölcsönt, ezt a pénzt Becali csempészként megsokszorozta. A kilencvenes évek elején vásárolta az akkor olcsó telkeket. A telekárak robbanása után dollármilliomos lett. Időközben megjött Gigi Becali „politikai étvágya” is. Pártot vásárolt a levitézlett volt bukaresti polgármestertől, Viorel Listől, majd Gigi a mindenre kész médiának is köszönhetően rohamosan emelkedett, indult az államfőválasztásokon. A politikus „bojtár” pártja azonban minden lehetséges választáson megalázó eredményt ért el, mígnem a legutóbbi parlamenti választások után Becali kijelentette, visszavonul a politikától. Ekkor már számos bűnvádi eljárás fenyegette őt. Alapos volt a gyanúja annak, hogy 3,3 millió euróval rövidítette meg a Védelmi Minisztériumot azzal, hogy Ilfov megyei értéktelen területeket cserélt el a tárcával, utóbbi rovására. Azonban nem esett bántódása, mint ahogyan annak sem lett következménye. Élhelyre került a 300 leggazdagabb román listáján, 2006-ban a politikusok népszerűségi listáján a második helyre került, Traian Basescu államfő után. – Becali most letartóztatták, négy másik bűnözővel együtt. /Bogdán Tibor: Becalitól Becaliig. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Az RMDSZ az elmúlt hónapokban megtalálta helyét ellenzéki szerepében, bebizonyította, hogy ebben a helyzetben is megkerülhetetlen tényező marad mind a romániai politikában, mind a román-magyar kapcsolatokban – mondta április 3-án Marosvásárhelyen Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ülésén. Az elmúlt időszak legnagyobb eredményét Markó abban látta, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) együtt sikerült megteremteni a romániai magyarság összefogását, vagyis az EP-választásokra szóló közös listát és az erdélyi magyar egyeztető fórumot. Markó Béla emlékeztetett Sólyom László államfő nyergestetői ünnepségen való részvételére. A magyar államfő március 14-i utazása körüli huzavona vitát is gerjesztett, de növelte a szolidaritást a magyarságon belül – mondta. Eckstein-Kovács Péter államfői tanácsos nem értett egyet azzal, hogy az RMDSZ megtalálta volna a helyét ellenzéki szerepében. Szerinte ma a szervezet a „politika margóján” van. /Markó: az RMDSZ ellenzékben is döntő tényező. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Az osztrák OMV eladta a MOL-ban lévő teljes, 21,2 százalékos részesedését a negyedik legnagyobb orosz olajcégnek, a Szurgutnyeftyegasnak. Az eladás oka, valamint az orosz felvásárló célja még kérdéses. Az orosz Szurgutnyeftyegas magasan az ár fölött, részvényenként 19 ezer forintért vette meg a múlt héten a Mol-pakettet, miközben a papír pénteki záró értéke 10 ezer forint alatt volt. A MOL Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság közleményében az áll, hogy a felvásárlás tényéről a sajtóból értesültek, az OMV és a Szurgutnyeftyegas között létrejött tranzakció a velük való egyeztetés nélkül jött létre. Az osztrák OMV 2000 októberében jelentette be, részesedést szerzett a MOL-ban. 2004 októberében már 10 százalékos részesedése volt, amit 2007 júniusában 18,6 százalékra, később pedig 20 százalék fölé növelt. Azonban a MOL már a kezdetekkor sem kért az osztrákokból, független társaságként képzelte el magát. Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója szerint a tranzakció rengeteg furcsaságot tartalmaz, az oroszok minden előzetes tárgyalás nélkül úgy fizettek ki például 1,4 milliárd eurót – a tőzsdei ár dupláját – a pakettért, hogy előtte be se mentek a MOL adatszobájába, hogy megvizsgálják a társaság számait. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke szerint a magyar kormánynak tudnia kellett az ügyletről. Úgy fogalmazott, hogy „Magyarország vagy béna kacsa, vagy Oroszország ügynöke”. A magyar kormány azt állította, hogy az orosz partnerével folytatott tárgyalások során soha nem került szóba a Mol-ban történő tulajdonszerzés. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Az oroszok már a spájzban vannak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

A szórványok egyesítéséről tartott április 3–4. között tudományos konferenciát Kolozsváron a Szórvány Tanács. A Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum kezdeményezésére a szervezők a szórványkérdés elismert szakértőit hívták meg, akik a különböző régiók szórvány-közösségeinek gondjait vázolták. Az előadásokból egyértelműen kiderült: nincs egységes megoldás a szórványosodás lassítására, minden régióra önálló megoldást kell kidolgozni. A konferencia első köszöntőjét Adamov Dávid, a Híd-ENCEF elnöke tartotta. Kifejtette: a fórum nemcsak a határon túli magyarságnak egyfajta ernyőszervezete szeretne lenni, hanem össze kívánja fogni a magyarországi nemzetiségeket is. A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Szilágyi Mátyás, kolozsvári főkonzul, Tőkés László független EP-képviselő, valamint Csillag Levente, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség alelnöke. A konferencián előadások hangzottak el a szórványról, majd a szórványok egyesítésének témáját tárgyalták meg. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány, illetve a KMKF Szórványtanács elnöke a Kárpát-medencében szórványban élő magyarokról tartott előadást. Úgy vélekedett: a romániai magyarság helyzete összetett, ugyanis a szórványban élő közel félmillió magyarhoz hozzátevődik a kettős identitású moldvai csángó magyarság. A legnagyobb problémát a hátrányos nyelvi, oktatási helyzetben látja. Pozsony Ferenc az oktatási probléma mellett a gazdaságit is kiemelte. Szerinte a gazdasági elit megerősítése a megoldás. A szórványban élő fiatal családokat kellene támogatni, lehetőséget adni, hogy itthon, magyarként legyenek sikeresek. Márton Attila, lészpedi tanító a csángók ifjúságpolitikai irányvonalairól tartott előadást. Azon csángók többsége, aki tanult és sikeres lett, nem ment haza. Mostanában azonban jövőt és lehetőséget látnak abban, hogy hazatelepedjenek. Délvidéken az a probléma, hogy kevesen tanulnak a fiatalok közül – tájékoztatott Dulka Andor, a Délvidéki Szórvány Alapítvány kurátora. A szórványgondozás fő feladata az anyanyelven való tanulásra buzdítás. Távoli cél egy olyan oktatási központ létrehozása, ahol az óvodától az érettségiig erőszak és félelem nélkül tanulhatnak a magyar gyermekek. Lakatos András, oktatási főosztályvezető az RMDSZ eddigi megvalósításait és beindított projekteket ismertette. A Szórvány Alapítvány gyakorlati tevékenységeiről Toró Tibor, a temesvári Szórvány Alapítvány munkatársa szólt. Az alapítvány három fő feladata a programtervezés, a kutatás és a könyvkiadás. Vetési László vezetésével a civil önszerveződés elősegítését tárgyalták a szórvány ifjúság körében. A konferencia Páskándiné Sebők Anna Mementó 1959 című dokumentumfilmjének vetítésével zárult. /Jakab Judit: Konferencia a szórványok egyesítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Elfogadta Meleg Vilmos társulatvezető lemondását Lucian Silaghi, a nagyváradi színház igazgatója. A Szigligeti Társulat vezetője még egy hónapig tölti be a tisztséget, de ez idő alatt együtt kell működnie Dimény Levente színművésszel, akit a társulat szeretne vezetőnek. Silaghi szerint a művészeti vezetői tisztségre május elejére írnak ki versenyvizsgát. A Szigligeti Társulat művészei nemrég huszonhét aláírást gyűjtöttek össze, és beadványt nyújtottak be az igazgatóhoz, illetve az intézményt működtető Bihar Megyei Tanácshoz, Meleg Vilmos távozását kérve. Meleg Vilmos csak a posztjáról mond le, nem távozik a társulattól, új állást viszont nem hirdethetnek meg. /Nagy Orsolya: Szigligeti: lemondott Meleg Vilmos. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Közel háromszáz ifjú Temes megyei és erdélyi énekművész vett részt az Éneklő ifjúság Kodály Zoltán szellemében mottóval a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE szervezte második gyermekkari találkozón, amelyet április 3-án, szombaton tartottak meg Temesváron, a Milleniumi római katolikus templomban. A gyermekkari találkozón első alkalommal részt vettek a Temes megyei magyar iskolák is. Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a rendezvény főszervezője elmondta: az első gyermekkari találkozót tavaly áprilisban Kolozsváron szervezték meg, idén Temesvárra jöttek, jövőre Kézdivásárhely lesz vándortalálkozó helyszíne. /Pataki Zoltán: Éneklő ifjúság gyermekkari találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./

Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő és Virginás Tar Judit iskolaigazgató jelenlétében dr. Zakar Péter történész, a Csongrád megyei önkormányzat alelnöke nyitotta meg az elmúlt hét végén a temesvári Bartók Béla Líceumban a Lengyel-magyar történelmi párhuzamok című kiállítást. 15 lengyel és magyar nyelvű tablóból áll a kiállítási anyag. Dr. Zakar Péter történész, az 1848/49-es időszaknak és az újkori egyháztörténetnek neves szakértője rendhagyó történelemórát tartott a két nép évezredes múltra visszatekintő kapcsolatának alakulásáról. /Pataki Zoltán: Lengyel–magyar történelmi párhuzamok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./

Négy „fegyver-hordozót” tüntettek ki április 3-án az erdélyi magyar közművelődés ünnepén Marosvásárhelyen. Az EMKE Maros megyei szervezetének rendezvényén Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkész-esperes, a megyeszékhely és Marosszentgyörgy zenei kultúráját, kórusmozgalmát fellendítő Hajdó Károly karnagy, Papp György kultúrigazgató, a holtmarosi Gyöngykoszorúk kezdeményezője és Sinkó András pedagógus, népzenész, a Cinige és a Picinige ifjúsági és gyermek népi zenekarok megalapítója, irányítója részesült oklevélben. Ezt az elismerést az idei Gyöngykoszorú-találkozón Holtmaros faluközössége is átveheti. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke az 1991 tavaszán újjászülető szervezet megvalósításairól beszélt. – Rájöttem, hogy mindennek, amit csinálok, csak itthon van értelme – mondta a Németországból hazatelepült fiatal P. Dávid Tünde, a megnyitott kiállítás fotóinak, a Krónikás képeknek az alkotója. 2008-ban a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség egy népszerűsítő programba kezdett, melynek során digitális katalógus, prospektus, inter-aktív CD készült 48 településről. Ennek a projektnek a része ez a kiállítás is. A fotókon Székelykeresztúr, Románandrásfalva, Újszékely, Szentábrahám, Etéd, Székelyderzs, Kányád, Siménfalva és Galambfalva mindennapjait örökítette meg. /Nagy Székely Ildikó: Csoda mégis… = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

Két könyvbemutatót is tartottak április 3-án Nagyváradon. A dunaszerdahelyi magyar írónő, Nagy Erika az Illyés Gyula Református Könyvesboltba vitte Zsákutca című kötetét, mely humoros írásokat, rövidprózai alkotásokat tartalmaz. A kiadványt Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője méltatta. Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója megemlítette néhány váradi újságíró nevét, akik a kilencvenes évek elején véleményműfajban dolgoztak: Tőke Csaba, Implon Irén, Fábián Imre nyitja az illusztris névsort, de nem szabad elfeledkezni Szilágyi Aladárról és Gittai Istvánról sem, akik mai napig rendszeresen publikálnak. Nagy Erika elmondta: a Szlovákiai Magyar Írók Társasága rendszeresen szervez összejöveteleket a fiatal íróknak, s úgy érzi, a foglalkozások által nőtt az alkotókedv az ifjakban. A Magyar Autonóm Tartományról 1959-ben egy alkotói csoport tervezett könyvet megjelentetni, amelynek elkészültét Keszy-Harmath Sándor koordinálta. Az írásban huszonöt szakember vett részt, adatok ezrei révén nyújtottak képet az akkor még létező tartományról. A kötet azonban soha nem jelent meg. Mire nyomdába került volna, „kitört a botrány” – mesélte Nagy Béla, a néhai Keszy-Harmath veje, akinek most sikerült valóban kiadatnia a monográfiát, Volt egyszer egy autonómia címmel. A szerzőket meghurcolták, épphogy sikerült megúszniuk a börtönbüntetést, az összes fellelhető kéziratot elkobozta az államhatóság. Miután Keszy-Harmath 1991-ben elhunyt, leánya és annak férje, Nagy Béla találta meg a monográfia egyetlen fellelhető kéziratát. A Nagy Béla gondozásában a budapesti Szabad Tér Kiadónál megjelent dokumentumkötetet Nagyváradon mutatták be. /Nagy Orsolya: Új könyvek hétvégéje Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Crin Antonescu, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt elnöke után most Mircea Geoana, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője támadta Basescu államfőt családja gyanúsnak vélt ingatlanügyletei miatt. Mircea Geoana arra kérte a Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA), hogy hivatalból indítson vizsgálatot az elnök testvére, Mircea Basescu és az államfő lánya, Ioana Basescu ellen. Az államfő testvére állami intézménnyel társult, amelyben az intézmény biztosította a telket. Mircea Geoana arra is kíváncsi, honnan volt az államfő idősebbik leányának egymillió eurója arra, hogy luxuslakást vásároljon. /Basescu családját támadja Geoana. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

„Senkitől, a pártok képviselőitől sem fogadunk el olyan megnyilvánulást, mint a PD-L képviselőjétől, aki azt mondta egy televíziós adásban, hogy lehet magyar vezető funkcióban, de nem RMDSZ-es. ” „A sajtóban úgy jelent meg, hogy nincs tétje ennek a tisztújító közgyűlésnek: valóban, 17 kerületben egyetlen jelölt voltam, Marosvásárhelyen volt ellenjelölt. Kacérkodtam a fiatalítás gondolatával, de azt mondták, hogy most akarom cserbenhagyni az RMDSZ-t, amikor „bajban van”, ezért, gondoltam, úgy etikus, ha vállalom az újabb jelöltséget” – mondta egyebek között dr. Kelemen Atilla április 3-án, a Maros megyei tisztújító közgyűlésen. Papp Mária a 6-os körzetből azt tette szóvá, hogy a megyei RMDSZ elejét kellett volna vegye bizonyos feszültségeknek. Egyesek „diverziókat csaptak, egyik körzetből vándoroltak a másikba, mindenhol akarták jelöltetni magukat”. Cáfolta Kelemen kijelentését, miszerint mindenkinek van helye az RMDSZ-ben. „Tudják meg, aki nagyszájú, és megmondja az igazat, annak nincs helye. Az utolsó szó jogán sem adnak neki lehetőséget, inkább kiebrudalják az RMDSZ-ből... ” Nagy Géza, a 13-as körzet küldötte, amelynek 19 éve elnöke vagy alelnöke volt, 15 éven keresztül a városi választmány és a TKT tagja is: „Most jöttem rá, hogy az RMDSZ-ben egy senki vagyok”, jelentette ki, hozzátéve, csak az vigasztalja, hogy nincs egyedül. Viszont, „több mint 15 éve ugyanazok a valakik ülnek az első sorokban. Ők képviselnek minket, azért választottuk, mert ők a legjobbak, a legprofibbak, a legrátermettebbek, nincs senki városunkban, megyénkben, Erdélyben, de még a világon sem, aki őket helyettesíteni tudná, amíg ők élnek”. A továbbiakban azt állította, úgy intézik mindig, hogy „csak ők maradjanak továbbra is valakik”. Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere nem akarta dr. Kelemen Atillát felelősségre vonni, „még azért sem, hogy falusiakról beszélt”. Kelemen Atilla megköszönte a méltatásokat. Reagált az indulat diktálta szavakra, és mindenkit megkövetett: „az RMDSZ-ben nincsenek bandák” – jelentette ki. Nem szégyellte, „hogy az első sorban ül”. (...) „Lehet Frundát, Markót, Kelement, Borbélyt, esetleg Kerekest szidni az utcasarkon, csak tessék megnézni mindazt, amit ezek az emberek e mellé a vállalás mellé odatettek”. Ezek után még a szavazás előtt Kelemen megnevezte az ügyvezető elnököt, és előre elkészített listáról olvasta fel a megszavazandó bizottsági elnökök és tagok listáját. /Mózes Edith: Tisztesség, becsület – állatorvosiasan. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Aránytalanul keveset foglalkoznak a határon túli magyar médiumok a más-más országokba szakadt magyarság társadalmi-politikai helyzetének megismertetésével, a szomszédos és „baráti” demokráciák magyarellenes jelenségeinek elemzésével. Továbbra is számolni kell a kisantanti logikával, amellyel a többségi nemzetek igyekeznek a magyar kisebbségeiket elszigetelni, ellehetetleníteni, végső soron asszimilálni őket. Öt évvel ezelőtt a felvidékiek ugyanazzal a választási kényszerrel szembesültek, mint a romániai magyarság az ezredfordulón, amikor a kisebbik rossz ürügyén tömegesen szavazták a hatalomba Ion Iliescut Vadim Tudorral szemben. Ivan Gasparovic ellenjelöltje 2004-ben az a Vladimir Meciar volt, aki kormányfőként is inkább magyarellenes retorikájával vált közismertté, semmint kormányzati teljesítménye miatt. Azután kiderült, hogy a magyarfaló Meciar nem a szélsőségesség legalja Pozsonyban. Jan Slota már Magyarországra szabadítandó tankokkal, turul-ijesztő kettős keresztekkel és szentistváni bóhóckodással sértette vérig a Kárpát-medence magyarságát. Az idei, szlovákiai elnökválasztási kampány hangulatát mi sem jellemzi jobban, mint ennek a diplomáciai pengeváltásokat is provokáló politikusnak a sommás megjegyzése, miszerint az új szlovák államfőnek az a feladata, hogy „helyesen viszonyuljon” a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. „Ez sajnos csak az egyik jelölt esetében lehetséges, mert a másiknak, a nőnemű jelöltnek ez a viszonya kissé zavaros” – állította. Iveta Radicova volt ugyanis az a bizonyos „nőnemű jelölt”, aki magyarajkú választóit – Szlovákia választásra jogosult állampolgárainak egytizedét – anyanyelvükön is megszólította. Nyilván képletesen, hiszen a több nyelven is folyékonyan beszélő, publikáló Radcova magyarul nem tud. A választási kampány idején is képes volt az elhíresült tankönyv-vitában a magyarság álláspontját megvédeni. Gasparovic és támogatói sikeresen tematizálták a közbeszédet Radicova ellenében, és ennek eredményeképpen Radicova nem túl nagy különbséggel ugyan, de végül alulmaradt a második fordulóban. A magyarok mozgósításával pedig egyértelművé válhat a mindenkori szlovák politika számára, hogy a választópolgárok egytizedének a bizalmát egyszerűen tisztességes politizálással is meg lehet szerezni. /Laczkó Vass Róbert: Körmagyar analógiák. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Váratlan fordulat következett be a székelyudvarhelyi tanácsnál. Zilahi Imre alpolgármestertől – aki a Zöld Párt színeiben nyert tanácsosi mandátumot – alakulata megvonta párttagságát, melynek következtében a tanácsosi tisztségét, illetve alpolgármesteri tisztségét is elveszítette volna. Így a jelöltlistán következő zöld párti tanácsos igazolásáig patthelyzet alakult ki a városi tanácsban: kilenc RMDSZ-es tanácsos kontra nyolc MPP-s plusz egy zöld párti. Az RMDSZ tanácsosi frakciója a patthelyzetet azzal próbálta feloldani, hogy a testület újraválasztására új helyhatósági választások kiírását szorgalmazta. Április 6-án a polgármester rendes havi tanácsülést hívott össze, ahol az RMDSZ-es tanácsosok ugyan nem jelentek meg, de a zöld párti tagságát időközben visszakapott Zilahival kiegészülve két zöld párti és nyolc MPP-s tanácsos elégséges létszámot alkotott az ülés megtartására. Zilahi Imre elmondta, pártja kizáró határozatát visszavonta április 4-i dátummal, és így teljes jogú tagja maradt a testületnek, illetve maradhat alpolgármesterként az önkormányzatban. /Bágyi Bencze Jakab: Székelyudvarhely: megmarad a helyi tanács? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a hétvégén Kolozsváron tartotta éves közgyűlését, amelyen három évre megválasztották a szervezet vezetőségét, és új tagok felvételéről is döntöttek. A kolozsvári Bulgakov kávéházban könyvbemutató volt: a liga új tagja, Jancsó Noémi, a tavalyi Méhes György- debütdíjas szerző Emotikon című kötetét Szőcs Géza méltatta. Elnöki beszámolójában Orbán János Dénes az utóbbi három év pozitívumai közé sorolta, hogy az E-MIL több mint száz rendezvényt szervezett, elindította az Irodalmat a vidéknek projektet. Az elnök hiányosságként könyvelte el, hogy nem jegyezték még be a Hargita–Kovászna–Maros megyei fiókszervezeteket, amelyek révén a Liga hangsúlyosabban jelen lehetne e megyékben. Orbán János Dénest újraválasztották az E-MIL elnökévé. A régi választmányi tagok is megőrizték pozíciójukat, kivéve a funkciót vállalni nem kívánó Márkus Barbarossa Jánost, akinek helyét Ármos Lóránd tölti be. Király Zoltán maradt az ügyvezető elnök, Böszörményi Zoltán az uniós kapcsolatokért felel és az Európai Írókongresszusban (European Writers’ Congress) képviseli az E-MIL-t, László Noémi Bukarestben, Ármos Lóránd pedig Budapesten tevékenykedik a szervezet érdekében. Négy új taggal bővült az E-MIL: Aniszi Kálmán, Egyed Péter, Jancsó Noémi és Szenkovics Enikő nyert felvételt. /Tervek a kortárs irodalom népszerűsítésére. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Van egy falu Székelyföld peremén, Székelyderzs, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozta fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik. Fazakas Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. /Antal Erika: Székelyderzs éléskamrája. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Száll, száll a füst, mintha egy ország / Télvégi lehellete szállna – / Valaki verset ír helyettem / egy temető fehér falára. (Csoóri Sándor: Száll, száll a füst – Czine Mihálynak). Most lenne nyolcvanéves, de immár tíz éve nem él. Czine Mihály (1929. április 5. – 1999. január 21.) irodalomtudósra emlékezett egy 1999-ben készült film újravetítésével a Duna Televízió. „Isten virágos zsoldosa, tizenötmillió magyar vándorprédikátora”, az irodalomtudós, a professzor egyszerre tudott lenyűgözően szólni akár a sörgyári irodalomest közönségéhez, akár az Akadémián, pengeélesen érvelni a magyar irodalom jussaiért; Veres Péter, Németh László, Sütő András és a maga igazáért. Értékét, nagyságát, pótolhatatlanságát a tanítványok, a hallgatók felismerték, és rajongtak érte, de a hivatalos irodalmi és politikai élet mostohán bánt vele. Életéről, munkásságáról beszéltek, akik igen jól ismerték és tisztelték: többek között Görömbei András, Püski Sándor, Csoóri Sándor, Sütő András, idézték a róla szóló emlékeket Illyés Gyulától, Németh Lászlótól, Nagy Gáspártól, irodalmunk más jeleseitől, és róla szóló, hozzá írt verseket hallhattak. Az egyetemi előadások után Czine Mihály a legkisebb településre is elkísérte annak idején Nagy Lászlót, Berek Katalint. Megjelenésével, értő szavú bevezetőjével a legegyszerűbb emberek szívébe is belopta az irodalom, a versek szeretetét. Az irodalom, a magyar szó vándorprédikátora volt – Csoóri Sándor szerint „Isten virágos prédikátora” – Farkaslakától Clevelandig. (Isten virágos zsoldosa, magyar dokumentumfilm, 1999, rendező: Olasz Ferenc, forgatókönyv: Pálfy G. István, operatőr: Halász Gyula) /B. D. : A Kárpát-medence vándorprédikátora. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Vajda Ferenc fotóművésznek az Árkosi Kulturális Központban Anno Domini 2009 címmel kiállított képei a Tulcea megyei Malcoci elhagyott katolikus templomában készültek. Az épület teteje beomlott, az épen maradt karzaton varjak ültek, az elhagyatott istenházában fű nőtt. A kőkeresztre rézdróttal kötötték fel a Krisztus-szobrot. A művész a pusztulás kontextusában ragadta meg a műalkotásértékkel bíró épületet. A kiállítás alcíme: Mi marad utánunk? Ma már ez az egyetlen épület, amely őrzi a falu egykori lakosainak emlékét. Malcoci volt az első német katolikus település Dobrudzsában: 1843-ban alapította huszonöt Németországból kivándorolt család. 1940-ben azonban több mint ezerszáz személyt erőszakkal visszatelepítettek a náci Németországba. 2002-ben a falu egykori lakói őseik emlékére márványtáblát helyeztek el az omladozó templomban. /Bonczidai Éva: Vajda Ferenc fotókiállítás Árkoson. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Fastus József Németországból hazatelepült festőművész tárlata nyitotta meg a hétvégén a nagykárolyi kávéház-kiállítótermet. A művész 2004-ben szerzett diplomát a mannheimi főiskola ipari formatervezés szakán. Műveinek alaptémája a nő, a nőiesség, amit a figuratív megoldások segítségével tesz szemléletesé, mondta a nagykárolyi születésű festő. A régi mesterek mára kissé háttérbe szorult viasztechnikáját alkalmazza, ami meglehetősen időigényes, de számára a vászon előkészítése is az alkotási folyamat fontos része. /Végh Balázs: Szürrealista festmények Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Megjelent a sepsiszentgyörgyi Alteris Multikulturális Egyesület legfrissebb, de még tavalyra keltezett évkönyve. A hazai magyar és román szerzők mellett franciaországi és besszarábiai szakemberek is jegyeznek tanulmányt. A nagyszebeni Techno Media Kiadó gondozásában készült kötetben angol összegzés kíséretében magyar és román nyelvű tanulmányok kaptak helyet. Az évkönyvet Victor Sibianu és Brassai László, a szervezet elnöke, illetve titkára mutatta be. Elmondták, kizárólag tudományos munkákat válogattak a felkérésre beküldött tanulmányokból. Brassai László elmondta, fő céljuk, hogy fórumot teremtsenek a szakembereknek. Az Alteris kétéves tevékenysége alatt tudományos ülésszakot szervezett a multikulturalitás értékeiről, majd ugyanezen témakörben nemzetközi szimpóziumot Árkoson, multikulturális tábort Sepsiszentkirályban, Kommandón, a zabolai Csipkésben. Utóbbiban tizenhárom hazai nemzeti kisebbség képviselői vettek részt. A szervezet idén is megtartja táborát, továbbá nagyszabású projekt keretében magyar, szász és román szellemi értékek megmentésére törekszik, mint népszokások, kihalófélben levő mesterségek felélesztése. /Szekeres Attila: Szakkönyv a multikulturalitásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

A kormányzás megszerzése, a szocdemekkel való koalíció sok jót sem Demokrata-Liberális Pártnak, sem Basescu elnöknek nem hozott. Az igazság bajnokaként számon tartott államfő tekintélye dőlt rövid idő alatt romba. Valószínűleg a hatalom mértéktelenné és elővigyázatlanná tette, családja a fejére nőtt, luxuslakást vásárló lánya, politikai pályára vágyó kisebbik csemetéje, sikeres, de gátlástalan öccse és unokaöccsei, pártjának pénzéhes üzletemberei mintha elveszítették volna a mértéket. Váratlanul megszólalt társa a kormányzásban és ellenfele az elnöki székért folytatott harcban, Mircea Geoana, a szocdemek elnöke: ügyészségi kivizsgálást követel a Basescu család vagyonosodása kapcsán. /Simó Erzsébet: Lejtőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Újabb pénzösszegek odaítéléséről döntött Kolozsváron a városi tanács, Molnos Lajos, a kulturális bizottság elnöke a civil szervezeteknek odaítélendő egymillió lejről a szavazás elhalasztását kérte, mert nem értett egyet az utólagos változtatásokkal, például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség nem szerepelt a listán. A nyugdíjasok esetében 25 millió lej az idén a helyi költségvetésből az ingyenbérletekre kiutalt összeg. /Jakab Judit: Pénzosztás a városi tanácsban: ezúttal sem volt zökkenőmentes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

A 2005 és 2007 közötti időszakban az adófizetőknek csupán körülbelül 13 százaléka, tehát 960 ezer személy utalta át jövedelemadójának 2 százalékát valamely civil szervezetnek. /Kevesen adóznak a civil szervezeteknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

A Kovászna megyei rendős-főkapitány állítja, hogy beosztottjai 42 százaléka ismeri a magyar nyelvet. Korábban közölték, hogy a rendőrségi alkalmazottak mindössze öt-tíz százaléka nem román nemzetiségű. Magyar-tudásukat a rendfenntartók sikeresen titkolják. Magyarul ugyanis csak kivételesen szólalnak meg egyesek közülük. Sem a közlekedési rendőr, sem más nem fordítja magyarra a szót, miután kiderül, magyarral áll szemben. Inkább arra van eset, hogy a magyarként ismert rendőr mereven tartotta magát a többségi nyelvhez. /B. Kovács András: Sikeresen titkolják. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

A véleménynyilvánítás szabadsága elleni merényletként könyvelik el a szászrégeni városatyák az ellenük folyó ügyészségi vizsgálatot. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a múlt héten vádat emelt Nagy András polgármester és a település összes tanácsosa ellen. A DNA azzal vádolja a régeni választottakat, hogy az elmúlt években két telekügyletben is megkárosították a várost. A vád szerint Nagy András javaslatára 2005-ben az önkormányzati testület 16 tagja olyan telekcserét hagyott jóvá, amelyből csak az érdekelt fél, a Prolemn Rt. nyert. A polgármester szerint a régió legnagyobb fafeldolgozó vállalatával, a Prolemnnel megejtett telekcsere mindenképpen a város javát szolgálja. Az ügyészség az értékbecslők szakvéleményét is figyelmen kívül hagyta, és azt sem vette számításba, hogy annak idején a prefektúra jogászai pozitívan bírálták el a tanácsi határozatot. /Szucher Ervin: Bíróság előtt a szászrégeni tanács. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

Március 15-én sokan meghatódva nézték a városközpontban felvonuló huszárokat. Közülük az egyik, gidófalvi hagyományőrző, Kádár László állatorvos elmondta, célkitűzésük a magyar harcművészet minél szélesebb körben való megismertetése. Ennek érdekében Csillagőrző Egyesületet hoztak létre. Március 17-én reggel öt rendőr érkezett hozzá. Felszólították a birtokában lévő íjak és nyílvesszők megmutatására. A helyi őrsre kísérték, ahol már négy társa várakozott. A rendőrök közölték velük, hogy a birtokukban lévő íjak és a hozzá tartozó nyílvesszők fegyvernek minősülnek, ezért lefoglalják azokat. A lefoglalást rögzítő jegyzőkönyvben a rendőrök, a valóságtól eltérően, kiélezett hegyű nyílvesszőket említettek. A besorolást csak Kádár doktor észrevétele nyomán változtatták meg. Végül hagyományőrzőinknek írásban kellett nyilatkozniuk a fegyverek birtokába jutás időpontjáról és körülményeiről. Úgy tudták, törvényesen birtokolják a Magyarországon ajándékba kapott, nyílvesszőkkel ellátott íjakat. Akkor érdeklődésére a megyei rendőrségen közölték, hogy ezen eszközök tartása nem engedélyköteles. Most viszont iratcsomójukat az ügyészségre továbbították. Egy 2008-ban megjelent sürgősségi kormányrendelet bejelentéskötelessé tette ezek a birtoklását. A fentiek be nem tartása kihágásnak minősül, bírsággal, valamint a fegyverek elkobzásával büntethető. Európában a sportot, szórakozást vagy hagyományőrzést szolgáló eszközöket két országban minősítik fegyvernek: Romániában és Szerbiában. Vajon véletlen, hogy közvetlenül a nemzeti ünnep után csaptak le rájuk? Miért volt szükség a túlzott méretű rendőri erő felvonultatására néhány jóhiszemű ember ellen? Mi köze ehhez az ügyészségnek? A gidófalviak meghurcolásával a magyar nemzeti közösséget akarták megfélemlíteni. /Bedő Zoltán: Hagyományőrzők kálváriája (Fegyverkeznek a székelyek?). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Az MPP által megfogalmazott kifogások miatt jövő hétre halasztották a megyei és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat együttes ülését. A két testület eredetileg nagypénteken ült volna össze, de az időpont kiváltotta a polgáriak nemtetszését. A magyar történelmi egyházak számára ez kiemelten fontos nap, így nem szerencsés, hogy egy egyébként jelentős eseményt éppen ekkorra időzítettek – érvelt Tulit Attila, a megyei polgári frakció vezetője. Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke sajnálja a történteket, a közös tanácsülés technikai előkészítésekor elkerülte figyelmüket, hogy a tervezett időpont éppen nagypéntekre esik. A közös tanácsülés egyik fontos napirendi pontja lesz, hogy a megyeközpont átadja a Háromszék Táncegyüttes finanszírozásának egy részét a megyei önkormányzatnak. /Farkas Réka: Elhalasztották az együttes tanácsülést (Az MPP tiltakozott). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Személyesen érintette az Új Magyar Szóban megjelent két írás, Székedi Ferenc és Ambrus Attila cikke, írta Vincze Lóránt, az ÚMSZ lapvezetője és főszerkesztője Mindketten György Attilának a Hargita Népében megjelent írásával kapcsolatban cikkeztek. Vincze Lóránt /a MÚRE Becsületbíróságának elnöke/ nem foglalkozott még György Attila cikkével, minden jogi eljárás időigényes. A testületnek tanácskoznia kell erről. Lehetséges: valaki formálisan bepanaszolja a kifogásolt írást (eddig ez nem történt meg), vagy hivatalból indít eljárást Becsületbíróság, mely „nem gyorsreagálású médiakommandó. ” Bármilyen döntést hoz is a Becsületbíróság, nem pótolja a szakmai alázatot, a leírt szó felelősségét, a következmények előrelátását, a lapkiadók felelősségét. /Vincze Lóránt: Megfontolt szavak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Az idei évadban először látható a kolozsvári színházban Hanoch Levin Jákobi és Lájdentál című zenés komédiája április 10-én. Az előadás 2006-os bemutatása óta nagy sikerrel vendégszerepelt Budapesten, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Kisvárdán. /(Panek Kati): Kolozsvár: újra műsoron a Jákobi és Lájdentál. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

A tizedik fesztiválját rendezi meg e hónap 12–20-a között a székelyudvarhelyi Kékiringó Néptánccsoport, amely romániai résztvevője annak a múlt évben indult projektnek, amely három országban egyéves tevékenységsorozatot foglal magában. A fesztivál lehetőséget nyújt a részt vevő gyerekeknek egy népcsoporton belül különböző vidékek, valamint más nemzetek, népek kultúrájának, hagyomány- és szokásvilágának megismerésére, illetve sajátjának megismertetésére, autentikus környezetben történő bemutatására, gyakorlására és ez általi megőrzésére. A projektben részt vevő székelyudvarhelyi Kékiringó tizedik fesztiváljára Románia területéről 15 tánccsoportot, valamint francia, svéd, olasz, magyar, bolgár és szlovák nyelvterületről is legalább egy-egy 12 fős csoportot vár. /Hagyományápolás egy közös Európáért. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Vladimir Voronin moldovai államfő azt állította, hogy a szomszédos Románia mesterkedése miatt törtek ki országában heves zavargások. Bukarest visszautasította a vádat. A kisinyovi vezetés közölte: vízumkényszert vezet be a román állampolgárokkal szemben. Ugyanakkor Románia moldovai nagykövetét és egyik tanácsosát nem kívánatos személynek nyilvánították, és kiutasították. Közben Kisinyov központjában április 8-án újra tüntetők gyűltek össze. Emil Boc miniszterelnök közölte: Románia nem tervez ellenlépéseket Moldovával szemben. Orosz kommentárok szerint Moldovában nincs forradalom, az ellenzék alaptalanul támadta meg a választások eredményét, és a történtekben része van Románia bizonyos köreinek is. A zavargásokba torkolló tüntetésekben román diákok is részt vettek és Románia és Moldova egyesülését követelő jelszavakat skandáltak – írta tudósításában az ITAR-TASZSZ. A román lapok egyhangúlag kiemelik, hogy a moldovai hatóságok ellenőrzésük alá vonták az elektronikus és az írott médiát, így a legtöbb információ az ottani eseményekről az interneten keresztül érkezett. A moldáv fiatalok a közösségi és a videómegosztó portálokon keresztül tájékoztatták a közvéleményt az eseményekről. /Elmérgesedőben a Románia és a Moldova közti viszony. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./