Húsz évvel ezelőtt szűnt meg a vasfüggöny Magyarország nyugati határán: a két rendszert elválasztó elektromos és műszaki zár elbontása 1989. május 2-án kezdődött. A határnyitásra emlékezve június 26-án az ausztriai St. Margarethenben Sólyom László államfő részvételével ünnepséget rendeznek, 27-én pedig az Országgyűlésben külföldi állam- és kormányfők, házelnökök részvételével tartanak emlékülést. Magyarországon a határok védelmére a második világháborút követően határvadász-, majd határőrszervezeteket állítottak fel, amelyek 1950-től az Államvédelmi Hatóság /ÁVH/ felügyelete alá kerültek. Nyugaton a magyar–osztrák határt, illetve délen az ellenségnek kikiáltott titói Jugoszláviával közös határszakaszt lezárták, s már 1949-ben megkezdődött a határ menti drótakadály és aknazár telepítése. A Sztálin halála utáni enyhülés nyomán a magyar kormány döntése alapján 1953-ban megkezdődött, 1956 őszére gyakorlatilag befejeződött a határzárak eltávolítása, az aknák felszedése. Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-kormány 1957 márciusában elrendelte a nyugati országhatár újbóli lezárását. A drótkerítés felhúzását és az újraaknásítást 1957. áprilisa és júliusa között hajtották végre, kétsoros tüskésdrót kerítést húztak négy-, illetve ötsoros aknamezővel, benne 800 ezer taposóaknával. A rendszert 1963-ra korszerűsítették, új típusú drótakadállyal és több mint egymillió aknával. A vasfüggöny kiépítésének harmadik szakasza akkor kezdődött, amikor az MSZMP Politikai Bizottsága 1965-ben jóváhagyta, hogy építsék meg a Szovjetunióban alkalmazott elektromos jelzőrendszert, amelyet 1971-ig működésbe is helyeztek. Ehhez véglegesen el kellett távolítani az aknazárat és a drótakadályokat, megépíteni a jelzőkerítést. Ha valaki a 24 voltos feszültség alatt álló kerítéshez hozzáért, a rendszer riasztotta a legközelebbi határőrsöt. Az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-án határozatot hozott a határrendszer megszüntetéséről. Május 2-án nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a 350 kilométer hosszú magyar–osztrák határon megkezdődött az elektromos határzár felszámolása. A jelzőrendszer teljes lebontása 1990. december 31-én fejeződött be. Az átjárhatóvá vált határon 1989 nyarán naponta egyre több keletnémet állampolgár szökött át Ausztriába, majd onnan a Német Szövetségi Köztársaságba. Ezt a folyamatot tetézte az, hogy a Fertő-tó mellett augusztus 19-én megrendezett „páneurópai piknik” alkalmából ideiglenesen megnyitott határon kilencszáz NDK-állampolgár lépett át Ausztriába. 1989 szeptember 11-től a Magyarországon tartózkodó és az NDK-ba hazatérni nem kívánó keletnémet állampolgároknak a magyar kormány engedélyezte a kiutazást olyan országokba, amelyek hajlandóak voltak őket befogadni, vagy számukra átutazást biztosítani. Ezt követően mintegy 12 ezer NDK állampolgár ment Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba. /Húsz év vasfüggöny nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Elfogadhatatlannak nevezte Balázs Péter külügyminiszter a pozsonyi parlamentnek a magyar–szlovák kapcsolatokat érintő, közelmúltban tett nyilatkozatának egyes megállapításait. Eszerint mély aggodalomra ad okot „a nacionalizmus, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet szélsőséges növekedése a magyar társadalomban”, illetve amely szerint „a Magyar Köztársaság néhány alkotmányos képviselőjének és politikusának olcsó, demagóg és nacionalista felhívása aláássa a szlovákok és a magyarok békés együttélését” – idézte Balázs Péter. Tény ezzel szemben – mutatott rá –, hogy a magyarországi szélsőséges erőktől elhatárolódott a magyar kormányfő, az államelnök, a törvényhozás elnöke, csakúgy, mint a parlamenti pártok vezetői. A szlovák parlament június 3-i ülésén elfogadott nyilatkozatában ítélte el Orbán Viktor Fidesz-elnök és más magyar politikusok „nacionalista kijelentéseit”. /Elfogadhatatlan nyilatkozat. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

Már összegyűlt az új szlovákiai magyar párt, a Híd hivatalos bejegyzéséhez szükséges tízezer aláírás – írta az Új Szó című pozsonyi napilap, Bugár Béla, a Híd előkészítő bizottságának tagja tájékoztatatása alapján. /Új párt: összegyűltek az aláírások. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

Sokkal többen kérték idén a volt politikai foglyoknak, kitelepítetteknek járó kedvezménycsomagot, mint a korábbi években. Szóbeszéd szerint az egykori kulákok is jogosultak lennének erre, noha az illetékesek cáfolják ezt. Tavaly a Kovászna megyei nyugdíjpénztár 1531 jogosultról tudott, ez a szám most 1537-re módosult, ez magában foglalja az összes háromszéki volt politikai foglyot, kitelepítettet és kényszerlakhelyre költöztetettet. /Mózes László: Támogatást remélnek a volt kulákok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

A hetvenes évek végétől kezdődött az a folyamat, hogy a magyar nyelv és irodalom szakos hallgatók száma az egyetemen egyre csökkent. Volt olyan év, hogy 11-en jelentkeztek egy helyre. A minőségi színvonal egyre magasabb lett. A kis létszámú szemináriumi csoportoknak volt egy nagy előnye is: kinek-kinek a képességei szerint lehetett kitűzni azt a szakmai mércét, amit teljesíteni képes. Riasztó volt a minisztérium gyakorlata, hogy a kitűnő eredménnyel államvizsgázott magyar tanárokat ne a fő-, hanem a mellékszakjukkal helyezzék ki, de nem Erdélybe, hanem a Regátba. A Botosani, Suceava, Konstanca és más megyék iskolaigazgatói sok esetben felháborodva fogadták a „bozgort”, hiszen az említett tárgyak tanítását feleségek, érettségizett unokahúgok stb. alkalmazásával már rendszerint „megoldották”. 1982-től a tanszék rendszeresen a minisztériumhoz fordult a változtatás érdekében, igénybe vették a némi befolyással bíró bukaresti magyar értelmiség segítségét ezekben az ügyekben, de sohasem sikerült elérniük változtatást a kihelyezések tekintetében. Kitűnő évfolyam került 1985-ben a választás elé: távolmaradásukkal tiltakozni fognak e gyakorlat ellen, nem asszisztálnak, nem veszik át saját kezűleg a kényszerlakhelyt kijelölő papírt. Elébe állnak a következményeknek. Gyimesi Éva most jutott hozzá a Szekuritáté ezzel az aktussal kapcsolatos irataihoz, saját dossziéja megkapott harmadik kötetében. A magyar szekció 22 hallgatója közül senki nem jelent meg a kihelyezés időpontjában, mivel elégedetlenek voltak a számukra kijelölt helyekkel. A minisztériumban úgy döntöttek, hogy hivatalból oda helyezik ki őket, ahova szólnak a helyek, jegyeik csökkenő sorrendjében. A Szekuritáté tudomás szerzett arról, hogy Cseke Éva bölcsészkari adjunktus kezdeményezésére a hallgatók kihelyezés előtt érdeklődni kezdtek Kovászna, Maros, Kolozs és Hargita megye tanfelügyelőségeinél, hogy vannak-e a felsorolt megyékben üres posztok. Megtudták, hogy vannak üres magyar szakos tanári állások, amelyekről értesítették a Nevelés és Oktatásügyi Minisztériumot, az viszont nem bocsátotta e posztokat az 1985-ös végzettek rendelkezésére. A diákok memorandumait olyan személyiségek támogatták, mint Kányádi Sándor, Domokos Géza, Huszár Sándor, Horváth Andor, Kántor Lajos és Szilágyi Júlia, és a tiltakozás a kezdetektől fogva bekerült a Szabad Európa Rádió híranyagába. /Gyimesi Éva: Csoportos tiltakozás 1985-ben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

Az immár ötödik alkalommal megszervezett Shakespeare-fesztivál indítja a Gyulai Várszínház idei évadját, a június 27. és július 12. között. Július 2-án láthatják az érdeklődők az Ahogy tetszik című vígjátékot Vidnyánszky Attila rendezésében, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös bemutatójaként. /Kékesdy Beáta: Szerelem és Shakespeare Gyulán. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

A tavalyihoz képes sikeresebb évadot zárt a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A társulat 12 erdélyi helyszínen mutatott be előadásokat. Az évad során 16 520 nézőjük volt, ez négyezerrel több nézőt jelent a tavalyihoz képest. Az évad legsikeresebb előadása a Grimm testvérek meséjének színpadi adaptációja A brémai muzsikusok című produkció volt. A társulat színésze, Tokai Andrea kétszer nyerte el a legjobb női szerepért járó elismerést: a Román Dráma Fesztiválján Temesváron és a Kellemes és Kellemetlen Darabok Fesztiválján Lengyelországban. A társulat másik tagja, Mátyás Zsolt Imre pedig Kaleidoszkóp-díjat kapott a Ködszurkáló avagy egy bohóc nézeteiben nyújtott alakításáért, Éder Enikőt pedig eddigi munkásságáért és Sarolt szerepében az István, a király című rockopera magyarországi előadásaiban nyújtott teljesítményéért Simonyi-pezsgődíjjal jutalmazta a debreceni Regionális Simonyi Társaság. Mátray Lászlót, a társulat színművészét, írót a művelődési és művészeti életben betöltött szerepéért Kovács György-díjjal tüntette ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), valamint Pro Cultura Timisiensis 2008 elismerésben részesült Fall Ilona, Bandi András Zsolt és Éder Enikő. /Javulást mutat a temesvári színház idei mérlege. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./

A nagylelkű adományozó cselekedete legyen követendő példa a város lakossága előtt, hangsúlyozta Keresztes László nyugdíjas iskolaigazgató június 24-én, a sepsiszentgyörgyi emléktábla-avatón. Keresztes az emlékezők előtt ismertette a Székely Mikó Kollégium Alapítvány Könczei-alapjának történetét, és felidézte az iskola mindenkori adományozóinak abbéli igyekezetét, hogy segítsék a szegény sorsú tehetséges diákokat. A 2002-ben hetvenkilenc éves korában elhunyt Könczei László ügyvéd, mikós vén diák egykori iskolája alapítványára hagyta vagyona egy részét. /Fekete Réka: Emléktáblát avattak Könczei László emlékére. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

Klézsén, az öt falurészből – Buda, Somoska, Klézse, Tyúkszer, Pokolpataka – álló nagyközségben egyedül Duma András ül dologidőben a számítógépe előtt – miután a reggeli órákban elvégzi a ház körüli teendőket –, pályázatok után kutat, leveleket ír, naponta többször megfordul a Magyar Házban, és folyton szervez valamit. Úgy tartja, a Kárpátokon kívül felejtett csángómagyaroknak újra meg kell tanulniuk kultúrájukat, ezért kihasználnak minden lehetőséget, ami ezt segíti. Tanév közben a helyi iskolában heti három órában és a délutáni foglalkozásokon tanítják a gyermekeket magyarul írni, olvasni, megtanítják énekeiket, táncaikat, a Magyar Házban pedig bővítik földrajzi és történelmi ismereteiket. A Szeret-Klézse Alapítvány kezelésében lévő Magyar Házat folyton bővítik, már olyan sok a gyermek, hogy nem férnek a jelenlegi helyiségekben. /Fekete Réka: Klézsei pillanatkép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

„Noha nem tudok magyarul, büszke vagyok rá, hogy verseim Ady és József Attila nyelvén is megjelentek” – mondta méltatásában Ion Cristofor román költő a kolozsvári Isomnia kávézóban megrendezett idei utolsó irodalmi délutánon, ahol Balázs F. Attila költő, író, műfordító Szabadulás a gettóból és Egy tál cseresznye című fordításköteteit mutatták be. A két könyv mintegy negyven kortárs román költő magyar nyelvre fordított verseit tartalmazza. Második antológiáját a Román Írószövetség kérésére szerkesztette. Román szakemberek szerint Balázs F. Attila kiváló ismerője a kortárs román irodalomnak. /Sipos M. Zoltán: Kortárs román költők magyarul. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

A korrupciójáról mindenkor nevezetes Romániának még soha nem volt olyan hivatalban lévő kormánya, amelynek egy időben nyolc minisztere ellen is vizsgálat folyik. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) a Boc-kabinet nyolc tárcavezetőjének vagyonnyilatkozata kapcsán fogott gyanút. /Bogdán Tibor: Boc-kabinet: nyolcat egy csapásra? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

„Kolozs megye jobban teljesített az idei júniusi EP-választásokon, mint a 2007-es európai parlamenti, illetve a 2008-as parlamenti megmérettetésen”, tájékoztatta június 25-én László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke a Megyei Képviselők Tanácsát (MKT). Az önálló elnökjelölt állítását szkeptikusan fogadták a küldöttek. Többen is úgy vélték, alaposan meg kell fontolni a jelöltállítás gondolatát. Vekov Károly szerint a felsorolt nevek közül egy sincs olyan, akit szélesebb körben elfogadnának. Az egyik esélyes jelölt, Kelemen Hunor ellen azt a kifogást fogalmazta meg, hogy a fiatal politikus, amikor kulturális államtitkári tisztséget töltött be, nem volt hajlandó még csak fontolóra se venni Tompa Gábornak, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatójának leváltását, pedig többen is kifogásolták „káros színházpolitikáját”. Az MTK ülésén tárgyaltak a Kolozs megyei RMDSZ elnökségének kiegészítéséről is. Heves vita volt. Többen kifogásokat emeltek Czika Tihamér személyére vonatkozóan. Sokak egybehangzó véleménye szerint Czika nem méltó a Kolozs megyei alelnöki tisztség betöltésére mindenekelőtt az egyházi iskolákról képviselt álláspontja miatt. Czika „védőbeszédében” többek között a magánvéleményhez való jogát kérte ki. /Sz. K. : Csonka maradt a megyei RMDSZ elnöksége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Egyelőre nem magyarosítják az utcaneveket Szatmárnémetiben, a román pártok képviselői ugyanis leszavazták az RMDSZ-frakció kezdeményezését a helyi tanács ülésén. A magyar utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó határozattervezet 11 támogató és 11 elutasító szavazatot kapott, így az indítvány érvényét vesztette. Az ülésen heves vita alakult ki: volt olyan román tanácsos, aki arról értekezett, hogy az RMDSZ elképzelése haszontalan, mások azzal próbáltak érvelni, hogy Európában sehol nincsen precedens arra, hogy az utcanévtáblákat lefordítsák. Az egyik román tanácsos szerint a táblácskák kihelyezése fölösleges pénzkidobás lenne. „Sajnos be kell látnunk, hogy a multikulturalitás hangoztatása városunkban egyenlőre még csak az üres szlogenek szintjén tart” – fogalmazott Túrós Lóránd RMDSZ-es. Végül Kereskényi Gábor alpolgármester kijelentette, a hátralevő mandátuma ideje alatt így vagy úgy megoldja a magyar utcanévtáblák kérdését. /Végh Balázs: Szatmárnémeti: leszavazott feliratok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

A Marosvásárhelyi Napok tizenkét éves története során nem volt még példa arra, hogy díszpolgáravatás idején csendőrkordon vegye körül a helyszínt. Kiktől kit véd a csendőrség? A magyaroktól a románokat? Kit szolgálnak az ország rendvédelmi alakulatai? Nem bármely állampolgárt? A csendőrség a város MPP-s polgárait nem engedte be abba a palotába, amelyet száz évvel ezelőtt a magyar adófizetők pénzéből építettek – ugyanis akkor a románság hiánycikk volt a városban, írta a lap munkatársa. Az idősebbek még emlékeznek az 1990-es összecsapásra és az azt követő hónapokra, amikor a magyarok is olvasták a Cuvantul Liber napilapban megjelenő számtalan gyalázkodást. Ebben a lapban azóta is zajlik az uszítás. /Máthé Éva: Gyökérletelenítés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Ideges hangulatban kezdődött a Kovászna Megyei Tanács ülése június 25-én: Tamás Sándor tanácselnök és a prefektus éles szóváltásba keveredett a megyezászló miatt. A megyeháza gyűléstermében ugyanis – amelyet közösen használ a prefektusi hivatal és a megyei tanács – az önkormányzat ülése előtt a prefektusi hivatal szervezésében zajlott egy összejövetel, ennek végeztével pedig a bevonuló tanácstagok meglepődve vették észre, hogy a megye zászlaja a földre került. Az önkormányzat elnöke által behívott Codrin Munteanu prefektus idegesen magyarázta Tamás Sándornak, hogy jobb lenne a megye fejlesztésével foglalkozni, mire ez utóbbi visszavágott, hangsúlyozva: a lobogó az önkormányzat leltárában szerepel. Tamás Sándor azt még el tudja fogadni, hogy prefektus mindig leveszi a román és az európai uniós zászló mellől Kovászna megye hivatalos lobogóját, de azt már nem, hogy minduntalan elfelejti azt visszatenni. Szerinte tisztelettel kellene viszonyulni ezekhez a szimbólumokhoz annál is inkább, mert a zászló használata szabályos és törvényes, a kormány is jóváhagyta a rajta szereplő címert, és az önkormányzat is elfogadta tavaly. /Földre került a megyezászló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

Tizenhatan jelentek meg, amikor Codrin Munteanu kormánymegbízott Baróton tartott fogadónapot. Kiderült, hogy Erdővidéken súlyos gond még a termőföld és az erdő visszaszolgáltatása, illetve a dokumentációk véglegesítése. Az önkormányzati alkalmazottak nem riadnak vissza a törvénytelenségtől. Többen várnak arra, hogy a hibásan kiállított birtoklevelüket kijavítsák. A legfájóbb gondjuk, hogy a sepsiszentgyörgyi erdészet most azt kéri, fizessenek az általuk 1949-ben alapított és 1950-ben államosított csemetekertért. Felháborító, hogy miután ötven esztendőn keresztül használták, most még feltételekhez kötik a visszaszolgáltatást. Miklósi József azon ötszáz erdővidéki ember nevében beszélt, akiknek területét a köpeci bányavállalat vagy annak utódvállalata bérelte. A területek tulajdonosai az elmúlt három esztendőben egyetlen lejt sem kaptak bérként, ezzel szemben adót kell fizetniük. Rengeteg panasz hangzott el. /Hecser László: Földes ügyeik rendezését sürgették. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

Június 27-e László napja, amikor a szentté avatott lovagkirályra emlékeznek Erdély és a Partium számtalan templomában. A Szent László városának tartott Nagyváradon is megünneplik ezt a napot. Szent László nevét számtalan település viseli a Kárpát-medencében. Nagyvárad nem tartozik ezek közé, mégis különösen erős itt a lovagkirály kultusza, és nem csak a római katolikus közösség körében. A szent király neve napjánál is nagyobb ünnep a Festum Varadinum, amelyet idén immár tizennyolcadjára szerveztek meg. Az egyhetes kulturális programsorozatot teljes egészében a városalapítónak szentelik. Első napján a római katolikus székesegyház kertjében egyházi vezetők és közszereplők hordozzák körbe a szent hermáját, amely nem tartalmazza László koponyacsontját – az eredetit ugyanis Győrben őrzik. A székesegyház előtt áll Szent László szobra. Felirata: Szent László király, könyörögj érettünk! László idejében avatták az első magyar szenteket: az országalapító István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, illetve a két zobori remetét, Andrást és Benedeket. László király két püspökséget alapított: a zágrábit, illetve a váradit, amelyet Biharról helyezett át a mostani megyeszékhelyre. Az egyházi legendárium szerint egyébként a bihari hegyekben lovagolt éppen Szent László, amikor megjelent neki a Szűz Mária (több, csodatetteit megörökítő festményen egyébként Mária alakjával együtt ábrázolják), és megmutatta, hová építsen templomot. /Nagy Orsolya: Szent Lászlóra emlékezünk. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Temesváron a polgármesteri hivatal megrendelte a Központi (Scudier) park sétányán felállításra kerülő első hét, a városhoz kötődő személyiség bronz mellszobrát. Olyan személyiségekre esett a választás, akikhez olyan esemény kötődik, amelynek 2009-ben évfordulója van. A magyarok közül szobrot kap Küttel Károly egykori polgármester, akinek idején, 140 esztendeje beindult a temesvári lóvasút és Török János polgármester akinek, 125 évvel ezelőtt része volt az utcai villanyvilágítás bevezetésében. A hét mellszobor alkotói között van Szakáts Béla és Kocsis Rudolf is. A sétányon felállítják a nemrég elhunyt Jecza Péter Bartók Bélát ábrázoló mellszobrát is, amelyet megvásárolnak a szobrászművész családjától. /Pataki Zoltán: Temesvári személyiségek sétánya. Hamarosan elkészül az első hét mellszobor. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

Újabb rendkívüli évadot zár a Kolozsvári Állami Magyar Színház, mondta el sajtótájékoztatóján Tompa Gábor, az intézmény igazgatója. Megszervezték az Európai Színházi Unió fesztiválját. Tompa Gábor igazgató-főrendező, valamint Visky András művészeti aligazgató beszélt a 2008/2009-es évad előadásairól, illetve az elért sikerekről, felvázolták a következő évad terveit. Ebben az évadban hét bemutatót tartott a színház, ugyanakkor a társulat idén kapta a legtöbb jelölést, a Román Színházi Szövetség (UNITER) a Három nővért hét kategóriában jelölte díjra, ebből két kategóriában nyert: Legjobb előadás (a 2008-as évben) és Legjobb rendezés (Tompa Gábor). A gazdasági válság miatt a színház néhány terve bizonytalannak látszik. Július 7. és 31. között a színház részt vesz az Avignoni Színházi Fesztiválon. Avignon után Gdanskba utazik a társulat, ahol a III. Richárddal részt vesznek az ottani Shakespeare Fesztiválon, majd szeptemberben a Pilseni Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében mutatják be a Visszaszületést. A Vendégségben Budapesten program keretében három előadás látható majd: III. Richárd, Három nővér, illetve az Alkoholisták. A bukaresti Nemzeti Színházi Fesztiválon két előadás vendégszerepel, a Három nővér és a Danton halála. A színház szeptember 19-én Visky András Alkoholisták című darabjának bemutatásával nyitja a 2009/2010-es évadot, Tompa Gábor rendezésében. Visky András felvázolta a színház stúdiótermébe tervezett programokat. /Köllő Katalin: Évadzárás és tervek a magyar színházban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Tor Age Bringsvaerd A hatalmas színrabló című mesejátékával indította évadját a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulata, Katona Imre rendezésében. Ezzel az előadással hívták meg a társulatot, egyedüliként az erdélyi magyar színházak közül az októberre tervezett bukaresti nemzetközi gyerekszínházi fesztiválra, mondta el Árus Katalin a színház dramaturgja. Két nagyszínpadi előadásuk is volt, Kárpáti Péter Pájinkás János című darabját Anger Zsolt rendezésében tekinthették meg a nézők, Georg Büchner Leonce és Lénáját pedig Béres László vitte színre. A társulat idei produkciói között testbeszédre, mozgásra épülő előadások is szerepeltek. A 3 tánc Beckettre című előadást Vava Stefanescu vitte színre, a Játszótér című táncszínházi előadást pedig Bozsik Yvette koreográfus rendezte. A 3 tánc Beckettre című előadás meghívást nyert a budapesti Thália Színházba, a bukaresti Maszk fesztiválra és a szegedi Nemzetközi Alternatív Színházak Találkozójára, a Játszótérrel pedig a székelyudvarhelyi Tánc Tavasza és a Szatmárnémetiben megrendezett, Sorompók nélkül elnevezésű fesztiválon mutatkozott be a társulat. A kísérleti színházként létrejött Figura Stúdió Színház idén is megrendezte az immár hagyományosnak számító dance.movement theater nemzetközi táncfesztivált. /A hatalmas színrabló. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

A kisvárdai színházi fesztivál huszonegy éves története során immár a harmadik nevét viseli, de a fesztivál még mindig az, ami volt, a Kárpát-medencei magyar színházak találkozóhelye Idén összesen huszonöt erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai társulat harminckét előadását láthatja a közönség. Az idei évtől új nevet visel: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, illetve két új tér – Várkert, tornacsarnok – is a társulatok rendelkezésére áll. Az esemény igazi összművészeti fesztivállá nőtte ki magát, a színház mellett könnyű- és komolyzenei koncerteket, népművészeti és kézműves kirakodóvásárokat, gasztronómiai bemutatókat is tartanak, valamint két kiállítást nyitottak meg. „Két évvel ezelőtt Kovács Ildikó, Kolozsvár legendás bábos nagyasszonya életműdíjat kapott Kisvárdán, és úgy gondoltuk, hogy mindenképpen méltó emléket kell állítani az ő fantasztikus munkásságának. Ezért a Szebeni Zsuzsa által írt Kovács Ildikó bábrendező című könyv bemutatójával egy időben kiállítást nyitottak meg. „Szerencsére eddig csak egy előadás maradt el, de mindig délután és este esik, ami Ebben az évben a szervezők Urbán Balázs kritikust kérték fel a versenyprogram kiválogatására. Van olyan előadás, mely technikai okokból nem tudott Kisvárdára jönni, méghozzá a Kolozsvári Állami Magyar Színház Három nővére. /Kánya Gyöngyvér: Színház – határok nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Jelenleg a szamosújvári örmény közösség 120 főt számlál. Beszélhetünk magyar, illetve román örményekről, de leginkább az előbbiek vannak többségben. Az erdélyi örmények a katolikus egyházhoz tartoznak, amelyen belül megkülönböztetünk négy örmény katolikus közösséget: a gyergyószentmiklósit, a csíkszépvízit, az erzsébetvárosit és a szamosújvárit, mondta el Debreczeni Szabolcs, a Szamosújváron újraalakult Örmény Múzeum Egyesület gazdasági igazgatója. Az örmények a kapcsolatot leginkább a vallási események révén tartják, ilyen a Világosító Szent Gergely ünnepe, amelyen nem csak az erdélyi, hanem egész Románia területén élő, sőt a magyarországi, kanadai, örményországi stb. örmények is találkozhatnak egymással. A kapcsolat fenntartásában fontos szerepe van a szamosújvári „Pro Armenia” Alapítvány kiadványának (ARMENIA Magyarörmény időszaki szemle), amely az örmény közösségek életéről tudósít. Az örmény katolikusok szentmiséje magyar nyelven folyik, de az énekek és a Miatyánk örményül. A tulajdonképpeni Örmény Múzeum Egyesület 1904-ben alakult, majd a második világháború után megszűnt. Az újraindítás ötlete Mircea Tivadartól származik, aki az Egyesület kulturális igazgatója. Az Örmény Múzeum Egyesület elnöke Esztegár János. Az egyesület székhelyét az örmény katolikus egyház biztosítja a plébánia melléképületében. /Vetési Júlia: Újraalakult szamosújvári Örmény Múzeum Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Népes hallgatóság előtt tartott előadást Marosvásárhelyen a Deus Providebit Házban Borbély Gábor főesperes plébános, A vértanúk vére: a keresztények magvetése címmel Pálfi Jánosra emlékezett. Pálfi János /sz. Máréfalva, 1874. máj. 15./ teológiai tanulmányait között Gyulafehérváron végezte. Majláth püspök 1899-ben szentelte pappá. 1916-től Jobbágyfalva plébánosaként működött. A termény-beszolgáltatások idején a „kulákplébánosnak” gúnyolt lelkész a nyárádszeredai átvevőközpontba vitte szekérrel a gabonát. Útközben, azzal az ürüggyel, hogy nincsenek rendben a papírok, elkobozták a szállítmányt, s azt nem számították beadásnak. 1958 nyarán házkutatást tartottak a jobbágyfalvi plébánián, azután a marosvásárhelyi hadbíróság a ‘hatóság megrágalmazása és a szocialista rend megdöntésére irányuló tevékenység’ miatt gyorsított eljárással 5 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Bár a kolozsvári fellebbviteli tárgyalás előtt meghalt, ítéletét helybenhagyták. A marosvásárhelyi börtönben hunyt el 1958. november 6-án. Sírja azonosíthatatlan. A magyarlakta területeken élő szerzetesnők és világi keresztények szenvedéseiről és sokuk vértanúságáról kevés írásos dokumentum maradt. Az ötvenes évek romániai pereiben csupán a Szociális Testvérek Társaságából 15 testvért és 3 munkatársukat ítélték 5-20 év börtönre „hazaárulás” miatt, vagyis azért, mert hűségesek voltak Márton Áron püspök irányvonalához. Hajdú Gabriella orsolyita nővér boldoggá avatási folyamatát 2003-ban indította el a Gyulafehérvári Érsekség. Hajdu Gabriella Csíkmadarason született 1915. január 8-án. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon, az orsolyita nővérek gimnáziumában, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Az orsolyiták nagyváradi leánygimnáziumában tanított az 1948-as államosításig. Rendje feloszlatása után, 1948-ban Marosvásárhelyre ment szüleihez. Itt – mint gimnáziumi tanárnő – magánórákat adott vallásos középiskolásoknak, akiknek egyúttal hittant is tanított. Ezért tartóztatták le 1961-ben. Öt évre ítélték. A nagyváradi börtönben halt meg 1963. április 20-án. A Rulikovszky- temetőbe temették. Az 1970-es években exhumálták és a váradolaszi katolikus temető nővérparcellájában temették újra. Hajdu Gabrielláról Kovrig Gabriella nővér beszélt a közönségnek. Azt est végén Sebestyén Péter dedikálta Lukács, az ikonfestő evangélista című kötetét. /-dbs-: Keresztények magvetése. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Az egyházaknál Erdélyben is megkezdődik a megtisztulás. Azokat a könyörtelen időket nem lehet feledni, a besúgókat néven kell nevezni – hogy rontsak el szabadon egy gyönyörű Nagy Gáspár-verssort, írta Balázsi László unitárius lelkész. A Magyarországra áttelepült lelkész 320 oldalas anyagát az egyháziak, többnyire papok írták róla 1973-tól 1989-ig, az eljöveteléig. Az iratcsomója mutatja, hogy élete, majd pedig a családja veszélyben forgott. Mintegy negyven fedőnév szerepel a róla szóló iratok között. Egytucatnyinak tudja már a kilétét. A lelkész megkapott anyagát magyarra fordítgatja, hogy utódai is tudják majd, miért kellett a szülőföldet elhagyni. Jó néhány a besúgók közül nyugodt lélekkel végzi papi funkcióit. /Balázsi László lelkész, a Magyarországi Unitárius Egyház püspökhelyettes-főjegyzője, Füzesgyarmat: Megtisztulás az egyházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 26./

Veres Emese Gyöngyvér Mikor Oláhország háborut izene – A barcasági csángók kálváriája /Barca Kiadó, Budapest, 2008/ című kötetét mutatta be Dávid Gyula irodalomtörténész Kolozsváron a Reményik Sándor Galériájában. Az íratlan források épp olyan fontos elemei a történelmi tudatnak, mint az írottak, még akkor is, ha sokan nem vesznek tudomást róluk. Ezeket az íratlan forrásokat próbálja pótolni Veres Emese kötete, mondta Dávid Gyula. Hozzátette: a „kibeszélhetetlenség” és a múlt megfelelő ismeretének hiánya miatt károsodások következtek be a közösség történelmi tudatában. /F. Zs. : Fontosak az íratlan források a közösség életében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Első olvasatra a Rom egy személyes számvetés a kommunista múlttal, eklektikus emlék- és eszmefuttatás-gyűjtemény. Kukorelly Endre könyvében /Rom; A komonizmus története (Második, javított, bővített kiadás), Kalligram, Pozsony, 2006/ a tudományos munkák felépítését idéző jegyzetekben számos íróra, művészre, történelmi személyiségre hivatkozik, leltárba véve, hogy mások szerint is hogy volt ez a kommunizmus. Kukorelly elmondta, felidegesítette, hogy odahaza, Magyarországon egy újságban megtámadták azzal, hogy mit keres ő Németországban, miért nem más magyar írót hívtak oda helyette. A méltánytalanság és a düh késztette írásra. Keresni kezdte annak okát, hogy ő miért maradt ki teljesen a kommunizmusból, miért, lehetett neki jó az, ami akkor volt. Egész családjának a sorsába, múltjába volt kódolva a kommunistaellenesség, azaz a reakciósság, ahogy akkor nevezték. Kukorelly nem kevés teret szentel könyvében az íróknak, gyakran megidézi André Gide és Illyés Gyula szovjetuniós könyveit. Kukorelly az írástudók árulását érezte a leggonoszabbnak. Szerinte a kommunizmus: „ez a mindennapi, ünnepélyes feledékeny ízléstelenség. Akármit beadnak neked, megünnepeltetik veled, te meg, ha nem is veszed be, legalábbis elfogadod, nem tudsz az ünnepek elől kitérni, és ez a komonizmus. ” Szerinte puszta jelenlétünkkel legitimáltuk a rendszert. Az író figyelmeztet is: „... a szovjetónió nem múlt el. ” /Pap István: Romtalanítás: a „komonizmus” emlékei. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke lesz az RMDSZ államfőjelöltje, hacsak a június 27-én ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) nem okoz meglepetést, és nem fordítja meg a Szövetség Állandó Tanácsában (SZÁT) megszületett döntést. Erre kicsi az esély, hiszen az RMDSZ miniparlamentje évek óta nem változtatott a központi vezetősége által korábban már elfogadott határozatot. Az állandó tanács végül nem szavazott a kérdésben, egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, hogy az RMDSZ-nek legyen államfőjelöltje, és ezt a megbízatást a Hargita megyei képviselőre osztotta. Kelemen jelöltségével az RMDSZ fiatalabb nemzedékhez tartozó politikusi gárdája kerekedett felül. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elmondta, hogy az állandó tanács ülését megelőzően megbeszélésre gyűltek össze az RMDSZ lehetséges államfőjelöltjei. A megbeszélésen négy személy vett részt: Markó Béla, Borbély László, Kelemen Hunor és Frunda György. Utóbbi három Markót kérte fel a jelöltség elvállalására, de az RMDSZ elnöke visszautasította ezt. Az RMDSZ-en belül hosszabb ideje tartó Partium-Székelyföld közötti vita leképződéseként az elnökjelöltség tekintetében is előtérbe kerültek a regionális konfliktusok. A partiumiak jobban örülnének, ha például Cseke Attila szenátor lenne a jelölt. – Az a javaslatunk, hogy olyan erdélyi személyiséget kell államfőjelöltként nevesíteni, akit mindenki el tud fogadni, és mindenki tud támogatni – nyilatkozta Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. – A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) megalakulása óta nem ez az első államfőválasztás – jelentette ki Izsák Balázs, az SZNT elnöke. Szerinte nem tartozik az SZNT hatáskörébe a román államfőjelölés. /Kelemen Hunort javasolják az RMDSZ államfőjelöltjének. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Idén botrány kerekedett a díszpolgáravatásból, arcul csapták a város magyarságát. A magyarellenességéről ismert nacionalista újságíró, Lazar Ladariu, aki miatt lemondott korábban kapott díszpolgári címéről két jeles marosvásárhelyi személyiség, szokásához híven még a díjkiosztó ünnepségen is ódákat zengett saját magáról és munkásságáról, kijelentve, hogy az elkövetkezendőkben is hasonlóképpen fog cselekedni. Ez azt jelenti, hogy tovább folytatja az RMDSZ és a magyarság pocskondiázását. A díszpolgáravatást követő lapszámokban is „hozta a formáját”, megtetézve egy kis fenyegetéssel is, pereket emlegetve azok ellen, akik meg merték kérdőjelezni személyiségének „közösségépítő” jellegét. Az idei díszpolgáravatás „újdonsága” volt az is, hogy csendőri őrizet mellett zajlott az átadóünnepség, mintha legalábbis ostromállapot lett volna. /Mózes Edith: Intő jel. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Pedagógus-napok címmel tartotta szokásos tanulmányi évzáróját a tudománnyal és művészettel foglalkozó Interkulturali-THÉ egyesület Kolozsváron, június 19-én, ismertetve idei kutatási eredményeit. Bililbók Renáta (BBTE magyar-angol szak, II. év) Aranka György A lélek halhatatlansága című kéziratos filozófiai értekezéséről beszélt, Kasza Zsolt (BBTE magyar-finn szak, I. év) Bod Péter Magyar Athenasának Benkő József által készített kiegészítését, az Additamentát mutatta be. Moritz Kinga, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék irodalom és társadalom mesterképző programjának hallgatója Körmöczi János többnyelvű filozófia-jegyzetéről értekezett. A színháztörténeti kérdésekkel kapcsolatban dr. Bartha Katalin Ágnes egy méltatlanul elfeledett Shakespeare-színész, Szakács Andor alakításait értelmezte a korabeli színpadi jelnyelv szempontjából. Bazaráth Tünde az irodalom és társadalom mesterképző program hallgatójaként készítette el tanulmányát Nóra lányai. Nők, színésznők, női szerepek címmel. Sófalvi Emese (a Gheorghe Dima Zeneakadémia II. éves mesterképzős hallgatója) Bartók nyelvén gyermekeknek címen vetítéssel, hangszeres előadással illusztrálva érvelt a színvonalas művészi alkotásokkal való korai kapcsolat érdekében. Mike Ágnes (BBTE, német-magyar szak, III. év) bécsi és kolozsvári kutatóhelyeken gyűjtött forrásanyagot ahhoz a német nyelven megírt szakdolgozatához. Az estet dr. Kelemen Attila, a BBTE adjunktusa (Skandináv nyelvek és irodalmak tanszéke) A lappok nyelvéről című előadása zárta. /Dr. Egyed Emese, Dr. Tar Gabriella Nóra: Bod Pétertől a lappokig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

A XVII. Incitato művésztábor, miután hét esztendővel ezelőtt Fortyogófürdőt bezárták, Bálványosra költözött, idén június 27-től várja az alkotókat. 1993 óta Kelet-Európában ez az egyetlen művésztábor, melynek témája lovakhoz kötődik. Néhai Tóth Ferenc mérnök, a művésztábor szellemi atyja már több mint egy éve eltávozott az élők sorából, de az általa megálmodott művésztábort özvegye és lányai tovább éltetik. Az idei téma a sportló. A tábor művészeti irányítója a brassói Dimény András. /Iochom István: Incitato művésztábor Bálványosfürdőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./