„Az egyik igen nagy fájdalmam, hogy az anyaországban is kisebbségben él szellemileg és lelkileg a magyarság, s ma inkább, mint bármikor. Ha ez az anyaország egy valódi nemzeti állam lenne, könnyebb lenne a végeken élő magyarok sorsa, reménye is, mint arra néhány évig volt is példa. Szerintem magyar politikus soha nem mondhat le az elszakított területekről, lakóinak jogairól” – vallja Szervátiusz Tibor, Kossuth-díjas szobrászművész a Mindörökké, Erdély /Kairosz Kiadó, Budapest, 2009/ című beszélgetés-kötetben. A Kairosz Kiadó Magyarnak lenni népszerű sorozatában Szervátiusz Klára, a művész felesége kérdezte a neves alkotóművészt. A művész életének fontosabb fordulópontjait érintő kötetben szó esik a pálya indulásainak nehézségeiről, a küzdelmes menekülésről Erdélyből, Babba Mária szerepéről, az erdélyi és a magyarországi kisebbségi létről. Szervátiusz Tibor hangsúlyozta: „Az egészben az a legtragikusabb, hogy ez a kis Csonka-Magyarország tele van belső ellenséggel. Ez az, ami érthetetlen. Ugyanis, ha ez az ország nem áll talpra, nem erősödik meg minden területen, akkor az elszakadt területek magyarsága számára is reménytelenné válik a helyzet, a sors. Ezt a beteg országot kellene meggyógyítani, talpra állítani, s innen megszervezni a világban szétszóródott magyarságot. Ehelyett most belső ellenség, vezetés irtja és pusztítja mindazt, ami magyar, ami tisztesség és becsület. ” Szervátiusz Tibor Kolozsváron született, ott töltötte gyermekéveit, s megható élményeket őriz a 40-es évek történelmi időszakából, a legemlékezetesebb számára Erdély visszacsatolása. A kolozsvári Szent Mihály templomban áll Szervátiusz Tibor fehér-mészkőből készült Pietája. A művész így vall erről a szobráról: „A Szent Mihály templomot éppen akkor restaurálták, 1957-ben, s ebből az alkalomból kértek fel a Pieta elkészítésére. ” „Három alak áll a kereszt alatt, balról a Szűzanya, jobbról arimateai József tartja Jézus testét. Ott van a torony alatti kápolna falában, az emberek nagyon szerették, fényesre simogatták Jézus lábait. ” A művész a megbízást Márton Áron püspöktől, Erdély legendás hírű főpapjától kapta, igaz csak közvetve, mert akkor már szobafogságban volt Dél-Erdélyben, Gyulafehérvárt. Áldását küldte a tervre, azt üzenvén: nagyon tetszik neki. Szervátiusz Tibor megalkotta Ady Endre, Móricz Zsigmond, Bartók Béla, Szabó Dezső és Németh László szobrát, mert erősítést adtak a művésznek a kisebbségi sorsban. Nehéz körülmények között alkotott, a híres Dózsa szobrába belesűrítette bukásainkat, tragédiáinkat, a későbbi tüzes trónjainkat. „Benne vannak tehát a későbbi forradalmi bukásaink, de benne van Trianon is. Tulajdonképpen Trianon teljes kifejezése, mivel a végtagjai hiányoznak, levágták, leégették. Megmaradt a törzs, amely kegyetlenül vergődik, szenved, kínlódik az életért, a megmaradásért…”Elmondta, miért kellett elhagynia szülőföldjét: „Ha édesapám nem segít bennünket, akár éhen is halhattunk volna a családommal. A titkosrendőrség állandóan zaklatott, számtalan megfigyelő leste minden mozdulatunkat. Arra csak később jöttem rá, már itt, hogy igen közelről is figyeltek a Secu számára. Állandóan követtek, fenyegettek, lehallgattak, házkutatást is tartottak. Olyan lelki terrornak vetettek alá, hogy már nem bírtam. ” A művész 1977. szeptember 12-én érkezett Magyarországra. Időközben feleségével létrehozták a Szervátiusz Alapítványt, valamint a Szervátiusz Jenő díjat, mert szeretné elérni, hogy újabb követői legyenek, akik vállalják a nemzeti kultúra gyökereinek felmutatását művészetükben. /Frigyesy Ágnes: Mindörökké Erdély. Beszélgetés-kötet a Kossuth-díjas Szervátiusz Tiborral. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 22./

Radu Mazare konstancai polgármester náci egyenruhájában lépett fel egy divatbemutatón. A nemzetközi sajtó, külföldi emberjogi szervezetek tömegesen ítélték el a holokauszt áldozatainak emlékét megsértő faragatlan gesztus miatt, amelyre nincs mentség. Ráadásul Mazare nem is titkolta, hogy csodálja a náci hadsereg olajozott működését, szervezettségét. A nemzetközi zsidószervezetek felhördültek, annál is inkább, mert Románia nem is olyan régen még azt sem volt hajlandó elismerni, hogy területén zsidók százezreit mészárolták le. Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnök nem kívánta kommentálni a történteket, Adrian Severin pedig azzal hárította el a véleménynyilvánítást, hogy nincsenek információi a történtekről. /Bogdán Tibor: Falra hányt – mazare. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Nagy Károly a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének megbízásából hosszadalmasan magyarázta, hogy milyen rossz a kapitalista rendszer. A kiutat, a jövőt csak a baloldali gondolkodás tudja felmutatni A baloldal átengedte a terepet a jobboldali, sőt a szélsőjobboldali erőknek. Nagy Károlytól megtudhatjuk: „A szocialista útkeresés elkerülhetetlen hibái, a véres sztalinista önkény, a fegyverkezési verseny miatti szegénység és az immár majd, százesztendős rágalomhadjárat miatt, kompromittálódott a kommunista mozgalom”. Még él az az idős nemzedék, „amelyik emlékszik arra, hogy az államszocialista rendszerben, ha alacsony színvonalon is, de létezett létbiztonság, nem volt munkanélküliség, létezett mindenki számára hozzáférhető, ingyenes egészségügyi szolgáltatás és közoktatás. Persze létezett sok rossz is. ” A kiút a jelenből: „a baloldalnak meg kell újulnia, illetve ismét baloldallá kell válnia. Ehhez viszont ideológia kell, ami feltételezi a marxizmus alapos tanulmányozását és kritikai újraértékelését”. Végre kell hajtani a javak legalább részleges újraelosztását. /Nagy Károly: Baloldali-e a baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Az egyik legnagyobb román napilap, az Adevarul címlapon kért bocsánatot a magyaroktól a múlt heti Bukaresti Steaua–Újpest FC Európa Liga selejtező mérkőzésen kifeszített felháborító transzparens miatt. A cikk szerzője, Dorin Chiotea szerint a transzparens kifeszítőinek helye a börtönben volna, és nem szabad, hogy ilyen emberek feszültté tegyék a viszonyt a két ország és a szurkolótáborok között. Az Adevarul szerint az eltelt hat napon szégyenletes módon nem történt meg a hivatalos bocsánatkérés a Steaua részéről. Chiotea hozzátette: kemény büntetést érdemelnek azok a szurkolók, akik kifeszítették az emlékezetes transzparenst („Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? Kilenc hónapig”), vérig sértve valamennyi magyart Romániában és az anyaországban is. /Nyilvános bocsánatkérés a steauás gyalázkodás miatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Az Ujgur Világkongresszus népes küldöttsége kereste fel, saját kezdeményezésre, Tőkés László európai parlamenti képviselőt brüsszeli hivatalában. A világkongresszus küldöttei az Európai Parlamentben keresnek támogatókat a tibetiekhez hasonlóan brutális kínai kommunista elnyomást szenvedő ujgurok számára. A Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány fővárosában, Urumcsiban e hónap elején tartott békés tüntetés elfojtására a kínai hatóságok valóságos vérfürdőt rendeztek. A küldöttség Tőkés mellett több más EP-képviselőt is megkeresett, segítségüket kérik, hogy az Európai Parlament határozati úton foglaljon állást az elnyomás alatt tartott ujgurok védelmében. Tőkés László együttérzéséről és szolidaritásáról biztosította a magyarokkal rokon népként számon tartott ujgurok képviselőit. Kérésüknek megfelelően azonnal kapcsolatba lépett az ügyben szintén megkeresett több EP-képviselővel, és írásbeli úton keresi meg Jerzy Buzek EP-elnököt, az ő támogatását is kérve ahhoz, hogy ősszel – a nyári szünet után – az ujgurkérdés az Európai Parlament napirendjére kerüljön. /Tőkés támogatását kérik az ujgurok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

Sokkal sikeresebb volt a Bihar megyei tanárok idei versenyvizsgája, mint a 2008-as, igaz, a vizsgázni vágyók is rekordszámban jelentkeztek. A kinevezési vizsgán 2247-en jelentek meg. Tavaly a vizsgázók 30 százaléka ért el átmenő, ötösön felüli jegyet, ez most 1848-nak, nyolcvan százalékuknak sikerült. A főtanfelügyelő azt kérte a minisztériumtól, ne tegye lehetetlenné a tanári állások megszerzését a pályakezdők számára. Jó eredmények születtek a tanári versenyvizsgán Hargita megyében is, ahol a vizsgázók mintegy fele hetesnél nagyobb jegyet szerzett, így címzetes állásra pályázhatnak, jelezte Kálmán Ungvári Zsófia Hargita megyei főtanfelügyelő-helyettes. Maros megyében ellenben a vizsgázók egyharmada pályázhat címzetes állásra, a vizsgán megjelent 1900 végzősből csupán 685-en kaptak 7-esen felüli jegyet. Gyengén teljesítettek az Arad megyei vizsgázók is, az 1395 megjelent végzős közül csupán 477-en pályázhatnak a megyében meghirdetett 260 címzetes állásra. /Nagy Orsolya, Pap Melinda: Eltérő eredmények a tanári versenyvizsgán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./

Idén Mikházán a hetedik Csűrszínházi Napok alkalmával sikerült felavatni azt az épületet, amely végre méltó körülmények között fogadhatja a fellépő társulatokat. Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínházi Egyesület vezetője kifejtette, a Csűrszínház nem tud együttműködési szerződést kötni a helyi önkormányzattal, mert ez nem érdekli őket. Szélyes kérte az önkormányzatot, hogy alkalmazzon egy gondnokot a faluból, aki egyben karbantartási munkálatokat is végezne, de erre nem hajlandók. Azt mondták, nincs miből megfizetni az alkalmazottat. Az épület az önkormányzaté, kiállításokat, más művészi produkciókat lehetne ott szervezni. /Vajda György: Kiutált „csepűrágók”. Veszélyben a Csűrszínház. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

Nem követte tiltakozás azt, hogy Czintos Józsefet, a szatmárnémeti Harag György Társulat igazgatóját egy évvel nyugdíjazása előtt lecserélték. Sike Lajos újságíró szerint az a három év, amíg (ideiglenes megbízatással) vezető volt, a nagynevű társulat leggyengébb időszakai közé sorolható. Annak ellenére, hogy Czintos József a drámairodalom olyan nagy szerepeinek kiváló alakításával vált ismert színésszé, mint Csehov Platonovja (Platonov szerelmei), Mrozek Edekje (Tangó) vagy Sütő András Kohlhaas Mihálya (Egy lócsiszár virágvasárnapja), igazgatóként a könnyű szórakoztató műfajt részesítette előnyben. Ezzel a színház közönsége megnőtt, de az igényesebb nézőket távol tartotta a színháztól. Elerjedt az, hogy Czintos színháza röhögős. /Sike Lajos: Röhögős. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Megdöbbentően rosszindulatú, uszító hangvételű, rasszista, fajgyűlölő cikk jelent meg július 13-án a Manna.ro honlapon, a Nesze neked csabakirályfizás című írás szerzője Parászka Boróka. A Manna.ro honlapot a Scripta Kiadó adja ki, mely a közelmúltig Verestóy Attila szenátor tulajdona volt. A Scripta Kiadóban jelenleg a Free Press Románia Alapítvány a többségi tulajdonos, fő kiadványai az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport – melyek köztudottan az RMDSZ szócsövei. Ebben a cikkben Parászka a Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant, magyar–roma ellentétek kapcsán írt, leszögezve: „Hogy Székelyföld sötét, indulatos, szegény, tanácstalan és igazságtalan, az csak most vált egyértelművé. ” Parászka Boróka írása az elhallgatás és a nyílt hazugság technikáit váltogatja, szerinte a konfliktus azért tört ki, mert pár ló máshol legelt, s az anyák „csökött répát loptak a híg levesbe”. Parászka tudatosan elhallgatja, hogy mindkét községben a romák sorozatos erőszakos tettei miatt fogyott el a lakosság türelme. Parászka Boróka bátran kérdez és válaszol: „Miféle szerencsétlen, nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. ” S még itt sem áll meg, rasszista, magyarellenes dühvel kimondja a szentenciát: „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” Ezek vagyunk tehát mi, csíki magyarok, székelyek Parászka Boróka és a manna.ro honlap szerkesztői szerint: szerencsétlen nyomorultak, állatok, vonta le a következtetést Szondy Zoltán. Parászka cikke ellen nem tiltakoztak. Pár hónapja közéleti személyiségek aláírásgyűjtést indítottak tiltakozásul a Hargita Népében megjelent György Attila-írás nyomán, pedig abban sem fajt, sem vallást nem sértett a szerző, csupán egy magyarországi liberális pártot érintett meg. Ha azonban Parászka Boróka nem saját népét, hanem az udvarhelyi zsidókat vagy a gyergyói örményeket nevezte szerencsétlen, nyomorult állatoknak, akkor már gyűlnének az aláírások... Magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas cikk jelent meg a manna.ro honlapon, szerzője Parászka Boróka. Szondy Zoltán várja a MÚRE, a Diszkriminációellenes Tanács s más, erre hivatott szervek lépéseit. /Szondy Zoltán, Hargita Népe: Szabad gyalázni a csíki magyarokat? = Erdély. Ma, júl. 23./

A romló közbiztonsági állapotokról tárgyaltak július 27-én a csíki polgármesterek Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kezdeményezésére Csíkszeredában. A tanácskozást követően kiadott közlemény szerint az elöljárók a békés együttélés érdekében az alapvető normák betartására szólítják fel a térség valamennyi lakóját. „A gyűlés célja az volt, hogy a polgármesterek megfogalmazzák a közrend biztosítása érdekében rövid időn belül foganatosítandó intézkedéseket, és hogy az illetékes hatóságokat és egyéb szervezeteket hatékony cselekvésre szólítsák fel” – olvasható a dokumentumban. A találkozón közös nyilatkozatot fogadtak el a résztvevők, és felhívást intéztek Dan Nica belügyminiszterhez, Gyerkó László szenátorhoz, Korodi Attila, illetve Kelemen Hunor parlamenti képviselőkhöz, Asztalos Csabához, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökéhez, valamint a csíki falvak lakóihoz. Az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz címzett levélben kifogásolták az egyik romániai magyar internetes portálon megjelent írást, amely „mélységesen sértő a csíki székely közösségre nézve, egyben kimeríti a közösség elleni gyalázkodás fogalmát, és alkalmas a gyűlöletkeltésre. A szóban forgó írás szerzője bűnelkövetőnek és állatoknak nevezi a csíki térség lakóit, nyomorultnak a csíki magyarokat. ”Az elöljárók végül a csíki falvak lakóinak üzennek, felhívva a figyelmet a törvényes kötelezettségek betartásának fontosságára. /Csíki elöljárók a közbiztonságról. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./ A gyűlöletkeltő cikk: Parászka Boróka: Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ Idézte: Szondy Zoltán, Hargita Népe: Szabad gyalázni a csíki magyarokat? = Erdély. Ma, júl. 23.

Háromhetes ultimátumot adott Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszternek Emil Boc miniszterelnök, hogy kidolgozza azt a törvénycsomagot, amely alapjaiban reformálná meg a tanügyi rendszert. A tárcavezetőnek ugyanakkor jelentést is kell készítenie a Spiru Haret Egyetem jogi helyzetéről, és megoldási javaslatot kell tennie. Traian Basescu államfő élesen támadta Ecaterina Andronescut, szerinte a tárcavezető „elfogadhatatlan kompromisszumokat kötött”, ezáltal blokkolva a tanügyi reformot. „A politikusok és a szakszervezetek egyaránt felelősek az oktatási rendszer mai állapota miatt” – fejtette ki az államfő. /M. Á. Zs. : Oktatási reformot kér Boc. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Nacionalista, soviniszta propaganda miatt tett feljelentést ismeretlen tettesek ellen az ügyészségen az RMDSZ – jelentette be július 23-án Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A feljelentésben a büntető törvénykönyv 317-es cikkelyére hivatkoztak, amely a nemzeti gyűlöletkeltéssel foglalkozik. A tett súlyossága miatt a rendőrségnek és az ügyészségnek is végeznie kellene a dolgát. Arra kérdésre, hogy az RMDSZ miért várt egy hetet a feljelentés benyújtásával, Markó elmondta: arra számítottak, hogy az ügyészség hivatalból eljárást indít. Rámutatott: léteznek felvételek a feliratról, az ügyészség azonosíthatja az elkövetőket. Emlékezetes, hogy Steaua-Újpest múlt mérkőzésén a bukaresti csapat szurkolói egy magyarokat gyalázó feliratot függesztettek ki a stadionban. A sajtótájékoztatón szóba került még Orbán Viktor Fidesz-elnök tusnádfürdői kijelentése is, miszerint a második fordulóban Traian Basescu államfőre szavazna. Az RMDSZ elnöke szerint Orbán Viktor jócskán elsiette, hogy feltétel nélküli támogatást ígért Basescunak az év végén sorra kerülő elnökválasztásra. A politikus kifejtette: Orbánnak igaza van abban, hogy a Fidesznek, az RMDSZ-nek és a Demokrata Liberális Pártnak támogatnia kell egymást, de szerinte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőinek – ismerve a romániai helyzetet – tájékoztatniuk kellett volna a magyar ellenzéki párt elnökét arról, hogy Romániában a helyzet kissé bonyolultabb. /B. T. : Feljelentette a szurkolókat az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

Jócskán elsiette Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, hogy Tusnádfürdőn feltétel nélküli támogatást ígért Traian Basescu román államfőnek az év végén sorra kerülő romániai elnökválasztásra – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Hozzátette: Orbánnak igaza van abban, hogy az egyazon politikai családhoz tartozó pártoknak támogatniuk kell egymást. Az EMNT vezetőinek tájékoztatniuk kellett volna a Fidesz elnökét arról, hogy Romániában a helyzet kissé bonyolultabb. „Teljesen mindegy, hogy kié volt a Székely Nagygyűlés ötlete, az RMDSZ időről időre szervez ilyen konferenciákat” – nyilatkozta Markó Béla sajtótájékoztatóján arra reagálva, hogy Izsák Balázs az SZNT nevében több meghívót is szétküldött a szeptember 5-én Székelyudvarhelyen tervezett nagygyűlésre. Az RMDSZ elnöke elmondta, az eseményt az RMDSZ szervezi, és annak sem az SZNT, sem Izsák Balázs nem kezdeményezője, nem is társszervezője. Markó udvariatlannak tartja, hogy épp arra a napra és arra a helyszínre állítják ki a meghívót, amikor az RMDSZ a polgármestereivel és önkormányzati képviselőivel tart találkozót – fejtette ki Markó, hozzátéve azt is, hogy az SZNT ezzel azt érte el, hogy a nagygyűlést nem szeptember 5-én és nem Székelyudvarhelyen tartják meg. Gazda Zoltán, az SZNT alelnöke elmondta, szervezetük február 6-ától kezdeményezi a Székely Nagygyűlést és javaslatot tett az RMDSZ-nek és az MPP-nek, hogy miket vitassanak meg. „Annak idején Markó Béla kedvezően viszonyult ehhez és javasolta szeptember 5-ét, amit mi el is fogadtunk. Szomorú dolog lenne, ha az RMDSZ most kivonulna, mert ez azt jelentené, hogy megalázónak tartja olyasmiben részt venni, amit nem ő kezdeményezett” – tette hozzá. /Orbán Viktort bírálja Markó. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Korábban tett ígéreteinek teljesítéséről, vagyis a Kovászna megyének biztosított pénzalapokról „számolt el” július 23-án sepsiszentgyörgyi látogatásán Vasile Blaga fejlesztési miniszter. Kovászna megye idén összesen 20 millió lejt kapott a fejlesztési tárcától, ez az összeg 4 millió lejjel nagyobb, mint amit év elején terveztek. Blaga elégedett ezzel az összeggel, amely állítása szerint jóval nagyobb, mint amit tavaly, választási évben a székelyföldi megyébe küldtek. A fejlesztési tárca vezetője szerint Sepsiszentgyörgy élen jár a tömbházak hőszigetelésével, ezért erre a célra újabb összegeket utalnak a minisztérium 100 millió eurós keretéből. Ugyanakkor Kovászna megyében jelenleg 200 ANL-s lakás épül, amelyre 13,6 millió lejt költenek. /Kovács Zsolt: Vasile Blaga „elszámolt” = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Markó Béla az Élet és Irodalomban közölte terjedelmes írását, melyet az ÚMSZ átvett. Az ötvenes években, gyermekkorában, a Magyar Autonóm Tartományban, Kézdivásárhelyen a cégtáblákról tanult meg olvasni magyarul. Két évtizeddel később, a hetvenes években, Marosvásárhelyen gyermekei cégtábláról, utcanévről, nyilvános feliratról kizárólag csak románul silabizálhatták a szavakat, a magyar nyelv gyakorlatilag teljesen eltűnt a közéletből. Százszázalékos magyar lakosságú települések nevét is kizárólag románul írták ki a bejáratnál. Az 1989-es változás a magyarok kezdtek reménykedni a nyelvi – és persze nem csupán nyelvi – egyenjogúságban. Erre hiába vártak. 1990-ben a százhatvanezres Marosvásárhelyen még körülbelül nyolcvanötezer magyar élt, tehát jóval több, mint ötven százalék. 1989 végén egy ekkora városban nem volt egyetlen magyar felirat sem. Elkezdődött a szinte kilátástalannak tetsző küzdelem a kétnyelvűségért. Kitették a város végére a kétnyelvű –felül román, alul magyar – helységnévtáblát, rá néhány órára bemázolták, letörték A városban egyetlenegy magyar felirat volt látható egészen rövid ideig, kiírták a kirakatüvegre a „Farmacia” felirat mellé, hogy „Gyógyszertár”. 1990. márciusában ezért vér folyt Marosvásárhelyen, sok vér. Halottak voltak és sebesültek. Hosszú évek múltán 1999-ben az oktatási törvény, 2001-ben a közigazgatási törvény, majd 2003-ban a módosított alkotmány szavatolta az anyanyelvű oktatást, illetve bizonyos arányszám – a törvény szerint: húsz százalék – fölött a kétnyelvű feliratok kötelező használatát. Önkormányzatokban, állami intézményekben magyarul is lehet beszélni, szóban és írásban magyarul is lehet fordulni a hatóságokhoz. Kolozsváron azonban még mindig nincsenek magyar feliratok. A szlovák nyelvtörvény mutatja, hogy a nyelvi kizárólagosság nem sajátosan román, szlovák, ukrán vagy szerb találmány a Kárpát-medencében, hanem a többségi kultúra, egyeduralmának kifejezése. Romániában ma még csak egy-egy apróbb jele van a nyelvi jogok újabb korlátozásának. Markó Béla magát liberálisnak vallja, időről időre konzervatívvá és nacionalistává teszi a többségi ostobaság: hogyan legyen megértő ezzel a gyarmatosító lenézéssel, ezzel a mérhetetlen arroganciával szemben? Markó több mint másfél évtizede az egyik legismertebb politikus Romániában, de alig akad román újságíró, aki hajlandó lenne helyesen, ékezetekkel leírni a nevét. Ami ma Szlovákiában történik, és ami talán Romániában is készülődik, az úgy nevezhető: a nemzetállam visszavág! Markó követte a magyarországi reagálásokat erre a nyelvtörvény-ügyre. Tisztességesek, helyénvalóak a kormányoldal és az ellenzék részéről egyaránt. De mintha lagymatagok lennének! Mintha nem éreznék nagy tétjét annak, ami elindult. Keményebb fellépéssel kell elejét venni a későbbi folyamatos szembefeszülésnek. „Magyarországnak most kellene összeszednie maradék tekintélyét ahhoz, hogy az európai bürokraták közönyét és a politikusok cinizmusát megtörve felhívja a figyelmet a veszélyre” – hangsúlyozta Markó. /Markó Béla: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24. – először megjelent az Élet és Irodalom július 17-i számában, szintén átvette: Népújság (Marosvásárhely), júl. 28., 29./

Fel kell rázni a közösséget, mondta Borbély László parlamenti képviselő, hozzátette, hiányolja, hogy a lakosságban nincs megfelelő civil kurázsi, nincs kezdeményezőkészség, holott a marosvásárhelyi polgároknak érezniük kellene, elegendő erejük van a változtatáshoz. Úrrá lett a közöny, az emberek elveszítették abbéli reményüket, hogy egyszer még Marosvásárhelyen is jó irányba fordulhatnak a dolgok. Tény, hogy a városban napról-napra romlik a helyzet. Egy kis csoport kisajátította magának Marosvásárhelyt, ezt meg kell akadályozni. Borbély arra kérte a városi RMDSZ-frakció tagjait, legyenek aktívabbak. Az RMDSZ új városi vezetése sem őt, sem pedig Frunda Györgyöt nem hívta meg a szervezet alakuló ülésére. Számos beruházási terv indult Marosvásárhelyen Borbély minisztersége alatt. Nem szabad megengedni, hogy a polgármester miatt egy egész város húzza a rövidebbet. Maros megye a nagy megyék között az egyetlen, ahol minden magyart leváltottak a dekoncentrált intézmények éléről. /Lokodi Imre: „Fel kell rázni a közösséget” Beszélgetés Borbély Lászlóval, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A Csíkszentmártonban kirobbant konfliktust a megszokott séma szerint kezelte minden arra hivatott és nem hivatott szerv. Először is: képmutatóan minden hatóság meglepetést mímel: mik vannak, hát ennyire súlyos a helyzet? Mintha nem tudná mindenki évtizedek óta... A Hargita Népe tavaly több szerző tollából az alcsíki romák helyzetét bemutató sorozatot jelentett meg és rámutattak: robbanásközeli a helyzet. Egyetlen nagyobb intézmény tenni próbált valamit, a Hargita megyei rendőrség. Mert ők jól tudják, hogy ég a ház... Más közintézmények viszont megmaradtak a frázisok szintjén. Másodszor: az országos média, magyar és román egyaránt, elővette a kliséket rasszizmusról, intoleranciáról. Azonnal került jó európai pénzből fizetett és táplált civil szervezet, mely tüntetést szervezzen, s felhívja ország-világ figyelmét arra, hogy milyen gonosz népek is laknak errefelé, üldözik szegény ártatlan romákat. Olyan személyek, intézmények, melyek bűnösök, vagy legalábbis cinkosok abban, hogy a helyzet idáig jutott, most bűnbakot keresnek. A romaprogramok millióit magukra kenő roma szervezetek szerint az intoleráns székely nép a hibás. A bűnösök ne keressenek bűnbakot, inkább nézzenek szembe azzal, hogy mit mulasztottak el. Ki kell mondani: a leghibásabbak s a kialakult helyzet egyértelműen legfőbb felelősei a bűnöző romák! Hiába van ezer program, tízezer alapítvány. Ehhez erős állam, szigorú törvények, tetterős rendőrség kell. /Szondy Zoltán: Bűnösök ne keressenek bűnbakot! = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 24./

Gyanús az a mód, ahogyan a szekusügynökökről, besúgókról szóló információk időnként felröppennek a médiában. Ez „véletlenül” éppen akkor történik, amikor egy-egy befolyásos politikus vezető pozíciója vagy imázsa veszélybe kerül. Amikor el kell terelni a figyelmet az éppen funkcióban lévő elnök (államfő, miniszter), magas köztisztviselő viselt dolgairól. Nemrég éppen a román futball legsikeresebb időszakának focistáját vádolták meg besúgással. „Véletlenül” éppen akkor, amikor elterjedt a hír, hogy egyik régi neves focista a labdarúgó-szövetség elnöki tisztségére akar pályázni. Arra, amelyre a jelenlegi elnököt immár évtizedek óta mozdíthatatlanul „betonba ágyazták”. Ezért gyorsan néhány focistát bemártottak. Így került Bölöni László is a besúgással gyanúsítottak közé. Erdélyi magyar politikusok neve (lásd Tőkés, Markó, Bárányi) is évekkel ezelőtt mindig akkor került a bulvárlapok címoldalára, amikor a magyar szervezet vagy túlzottan hangosan követelte az autonómiát, a magyar egyetemet, vagy (Bárányi esetében) meg akarta reformálni az elavult román egészségügyet. A rendszerváltást követően sem Romániában, sem pedig Magyarországon nem rendezték a kommunista titkosszolgálat ügynökeinek kérdését. Nemhogy a besúgók, a fizetett ügynökök névsora sem került nyilvánosságra, de még az elnyomó gépezet működtetőié és haszonélvezőié sem. A valamikori bőrkabátos verőlegények most multimilliomos vállalkozók, politikusok. Befolyásuk és pénzük révén az egész társadalmat most is ellenőrzik, befolyásolják. Intésükre, utasításukra beindul a gépezet, s a szupertitkosnak minősített akták tartalma nyilvánossá válik, vagy valósnak tűnő hamis dokumentumok kerülnek a média körforgásába, írta Ujj János. A kérdést rendezni lehetne, ha nyilvánosságra kerülnének az ügynöklisták. Amikor néhány kelet-európai politikusról kiderül titkosszolgálati múltja, valamennyi bizonygatta, hogy mindig csak az ország érdekében tevékenykedett az idegen veszély ellen. (Lásd a Medgyessy volt magyar miniszterelnök, az olténiai román parlamenti képviselő, vagy az egyetlen szavazásra megbízott budapesti szocialista képviselő esetét!) /Ujj János: Besúgók, ügynökök, dossziék. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./

Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetemen első alkalommal indított mozgásművészet szakra a 16 jelentkezőből 12-en jutottak be (6 tandíjmentes, 6 tandíjas hely), míg a hagyományos színészmesterség szakágban a 23 felvételizőből csupán 8-at nyilvánított megfelelőnek a vizsgáztató bizottság. A vártnál sokkal nagyobb volt keresettsége a kétévente induló teatrológia szaknak, ugyanakkor a zenepedagógia 6 államilag támogatott és 6 költségtérítéses helye is betelt. Az újonnan induló drámaírás szakra a 10 jelentkezőből 7-en vizsgáztak sikeresen, a színészmesterség felvételije még zajlik. A be nem töltött helyekre ősszel hirdetnek pótfelvételit a Színművészeti Egyetemen. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen összes tandíjmentes hely betelt mind a magyar, mind a román tagozaton, tájékoztatott dr. Nagy Örs professzor, az intézmény rektor-helyettese. Az idén először induló sportpedagógusi szakon csupán tandíjas helyeket hirdetett meg az egyetem, román nyelvű oktatással. /Lengyel Beáta: Színésznövendék- hiány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

A nagykárolyi Deák Endre lantművész A régizene együttesek megalakításának alapkérdései című előadásával indult a csíkszeredai Régizene Fesztivál keretében megszervezett II. Régizenei Nyári Egyetem július 22-i napja. Deák Endre másodszor tartott előadást a mostani rendezvényen. Szerdai előadásában a laikusok számára is érthető és élvezhető formában mutatta be a többszólamú zenék fejlődésének állomásait. Az előadást követően két hangverseny következett egy időben. A magyarországi Musica Historica együttes a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban lépett fel, a kolozsvári Flauto Dolce pedig a Szent Kereszt-templomban, Csíkszeredában. /Folytatódik a Régizene Fesztivál Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

Öt hete indította útjára az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsváron a Református Telefonos Szeretetszolgálatot, amelynek célja segíteni az idős, beteg, rászoruló embereknek. A segítséget kérők 49 százaléka nyugdíjas volt, 28 százalék alkalmazott. A betelefonálók zöme (80 százalék) Kolozsvárról jelentkezett, de Magyarországról is megkeresték őket. A szolgálat hovatartozástól függetlenül próbálnak segíteni a hozzájuk fordulókon. /Pap Melinda: Sok rászorulón segített már a Református Telefonos Szeretetszolgálat. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

Barcsay Jenőre /Katona, 1900. jan. 14. – Budapest, 1988. ápr. 2.), az Európa-szerte ismert és népszerű művész-pedagógusra emlékeztek a kolozsvári Unitárius Egyházközség tanácstermében abból az alkalomból, hogy elkészült az emléktábla, amellyel július 25-én megjelölik a festő Katona faluban található szülőházát. A nagy számban összegyűlt közönséget Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke köszöntötte, kifejtve: rendhagyó eseményre gyűltek össze, szeretnék megmutatni az emléktáblát mindazoknak, akik nem tudnak kilátogatni a mezőségi Katonába. Hozzátette: a KLMT céljai között megalakulása óta szerepel nem pusztán a műemlékek védelme, hanem azon épületek megjelölése is, amelyekben, irodalmi vagy történelmi szempontból jelentős személyiség született, élt vagy meghalt, vagy fontos események történtek. Emlékeztetett, hogy ily módon látták el emléktáblával Herepei János történész házát. Tervezik Gyulai Pál kolozsvári házát is emléktáblával ellátni, az író halálának 100. évfordulóján. Gaal György elmondta: a Barcsay név leginkább a nagybarcsai Barcsayak kapcsán vált ismertté (ebből a családból származott többek között Barcsay Ákos erdélyi fejedelem, Barcsay Ábrahám testőr-író és Barcsay Domokos főrendiházi tag), a művész azonban nem tartozott ebbe a főúri családba. Egyszerű mezőségi család sarja, nevét azonban már néhány évtizede a legnagyobb művészek között említik Európa-szerte, 75 éves koráig tanított a Budapesten a Művészeti Akadémián. Művészeti Anatómia című tankönyve mostanig több mint egy tucat kiadást ért meg, 18 nyelvre fordították le. Takács Gábor képzőművész, a KLMT titkára Barcsay Jenő és művészete című előadásában felidézte az 1900-ban született ünnepelt alakját. Laczkó Vass Róbert színművész Barcsay önéletrajzából olvasott fel egy részletet, majd a művész egyik kedvenc költője, Weöres Sándor két versét adta elő. Végezetül Maksay Ádám, a KLMT alelnöke mutatta be Vetési László képösszeállítását Barcsayról, a művész szülőfalujáról, családjáról, életének eseményeiről és munkáiról. /S. B. Á. : Barcsay Jenő emlékét idézik Kolozsváron és Katonán. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

Markó Béla jövőbelátóan figyelmeztetett arra, hogy a magyar mint anyanyelv elleni hadviselés, amely jó ideje elkezdődött és folyik Szlovákiában, mire vezethet. Az erdélyi magyarok is megérték nyelvük kerékbetörését, amikor a helységneveket a hazai magyar sajtó és a kiadók nem írhatták csak románul. Rózsa Máriát tankönyvkiadói munkássága legnagyobb megrázkódtatása érte, amikor 1985-ben nemkívánatos íróknak nyilvánították a magyar irodalom oktatásában Kós Károlyt és Illyés Gyulát. A Tanügyminisztérium, a Sajtófőigazgatóság a Központi Bizottság propagandaosztályától jött az utasítás, hogy műveik nem jelenhetnek meg, ezáltal tankönyvekben sem szerepelhetnek. Kós Károlyt kizárni a romániai magyar irodalom tanításából, Illyés Gyula nélkül tárgyalni a XX. századi magyar irodalmat, ezt a tankönyvek szerzői nem fogadhatták el. Nyilatkozatukkal visszavonták tankönyveiket. Sebaj, a minisztérium új szerzőket nevezett ki, és az új tanévre alig néhány hónap alatt két tankönyvnek kellett elkészülnie. A kinevezett brassói magyartanárok megbirkóztak a feladattal, megértették, hogy magyar irodalom tankönyv nélkül nem lehet hagyni az iskolákat. Amikor a két új tankönyv nyomdai korrektúrában volt, közölték a helységnevekkel kapcsolatos tiltásokat. Módosítani kellett a szövegeket: Ady Endre Satul Adyban, Tamási Áron Lupeni-ben született, Áprily az aiudi kollégium tanára volt… valahogy így jelent volna meg az új tankönyvek szövege. Rózsa Mária eldöntötte: inkább kihagyja a helységneveket, körülírva, kikerülve, ahol lehet. Most is átnézhető az 1986-ban megjelent Magyar irodalom a XII. osztály számára című tankönyv, alig találni benne helységnevet, az is kisbetűs (brassói, vásárhelyi), hogy ne legyen szembeötlő. A hol? honnan? merre? kérdésekre nem válaszolhattak az írói életművek. A tanár ügyessége, mesterségbeli tudása kellett a tankönyvek használatához. Azután jött a rendszerváltás és visszaállt a helységnevek használatának rendje. Érthető most a megdöbbenés, amikor újra felüti fejét szlovák nyelvtörvény formájában az érthetetlen, abszurd intézkedés a XXI. század polgárai számára. /Rózsa Mária: A „zsoltáros” üzenete és amit a „nyelvtörvény” felidéz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ Markó Béla jelzett tanulmánya: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24.

A kormányapparátus karcsúsítása után Emil Boc miniszterelnök bejelentette, hogy augusztustól év végéig a miniszterek fizetését is csökkentik 20 százalékkal. A döntés nem csak a miniszterek, hanem a kormányfő fizetését is érinti. Boc rámutatott: ezzel az intézkedéssel is jelezni akarják, hogy ésszerűsíteni kell a költségvetési kiadásokat. A kormány egyre több kölcsönre szorul a csökkenő bevételek miatt. A pénzügyminisztérium az idén 12 milliárd euró kölcsönt vett fel. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött csaknem 20 milliárd euró értékű többoldalú hitelegyezmény szerint az államháztartási hiány idén nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 4,6 százalékát. /Csökkentik a miniszterek bérét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./ Emil Boc kormányfő kifejtette, meg kell hozni a döntést az állami apparátusban folyó munka hatékonyságának növelése érdekében. Az állami ügynökségek túlméretezettek és nem működőképesek. Körülbelül 2 hét alatt fejezik be a jogszabálytervezetet, amely előírja a kormányügynökségek számának 50 százalékkal való csökkentését. /Túlburjánzott apparátus. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

A minap roma civil szervezet tüntetett az RMDSZ bukaresti székháza előtt, két Hargita megyei településen a szerintük romákat ért atrocitások ellen. Bemutatták a 11 pontba foglalt „tízparancsolatukat”, amelyben, egyebek mellett, azt szorgalmazzák, hogy „minden magyar legalább húsz román szót tanuljon meg, a magyarok és a romák közötti »kölcsönös tisztelet« jegyében. ” Mi köze mindennek a történtekhez, talán a „szerzők” sem tudnák pontosan. Viszont a petíciót sugározták a tévék képernyőin és a sajtóban. A roma érdekvédelmi szervezetek helyszíni nyilatkozataiból kiderült: „úgy tudták”, hogy Hargita megyében, nevezetesen Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a magyar lakosok „romák házait gyújtották fel és leöldösték a kutyáikat, lovaikat”, illetve, ugyancsak „hallották”, hogy a két székelyföldi faluban hónapokon át „két-háromszáz fős magyar csoport tartotta rettegésben a romákat”. A békés egymás mellett élés lehetőségeit nem így lehet megtalálni. A csíkszentmártoni polgármester tagadta, hogy romaházat gyújtottak volna fel a községben, ugyanúgy tagadta ezt Csíkszentkirály első embere is. Az is igaz, hogy a helyi konfliktusokat a helyi hatóságoknak kell kezelniük és kivédeniük. A tüntetés helyszíne a legmegfelelőbb, hiszen a szociális problémákra nem az RMDSZ-nek, hanem a kormánynak kell(ene) megoldást találnia. A békés együttélést nagyotmondással nem lehet elérni. /Mózes Edith: Barza, varza és egyéb állatfajták. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Véget ért a beiratkozás a Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett tagozataira. Jóval kevesebben iratkoztak be a felsőoktatási intézmény valamelyik szakára – tájékoztatott dr. Végh Balázs Béla egyetemi adjunktus. A gazdasági válság idején jóval kevesebben engedhetik meg, hogy gyermekük egyetemre járjon. A szatmári tagozaton továbbra is két szak indul: pedagógia- és neveléstudomány, valamint közigazgatási szak. Az óvó- és tanítóképző szakra összesen 37-en jelentkeztek, ami rendkívül alacsony, hiszen 120 helyet hirdettek meg. A közigazgatási szakra 150-en jelentkeztek a 170 szabad helyre. /(bumbulut): Véget ért a beiratkozás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 25./

Július 21-én tartották a Partiumi Híd Fesztivál szervezőbizottságának értékelő ülését. A Híd Egyesület elnökének beszámolója után a résztvevők mondták el véleményüket. Mindenki sikeresnek tartja az első partiumi nemzeti ifjúsági tábort, és szükségesnek tartják annak jövőbeni megszervezését. A pénzügyi mérleg ismertetése után egyértelművé vált az is, hogy a rendezvény komoly anyagi mínusszal zárt. Ezért elsősorban a Szatmár megyei támogatások szűkössége okolható. /Híd Fesztivál – kiértékelés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 25./

Magyar és román történészek önálló kezdeményezésére rendszeressé váltak a találkozók, amelyek túlnőnek a szakmai együttműködésen, s nincs bennük politikai kényszer – mondta el Módos Péter, a budapesti Európai Utas főszerkesztője, az utcára kerülő folyóirat két írását idézve. A História magyar és a Magazin Istoric román történelemtudományi folyóirat szerzői az utóbbi években sokat dolgoznak azon, hogy a szembenállást az együttműködésre váltsák. Módos Péter a májusi budapesti történész találkozón végighallgatta az előadásokat és elmondta, hogy sok olyan terület van, amelyet közösen kell vizsgálnia a két ország történészeinek, ilyenek például Magyarország és Románia kapcsolatai a második világháború éveiben. /Magyar-román történészkapcsolatok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

„Szívemben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép kalandba, és megengedte, hogy nem a test és a vér kívánságából, hanem az Ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem” – vallja Böjte Csaba ferences rendi atya, aki mintegy 17 éve végzi áldásos tevékenységét felkarolva az árva, nélkülöző, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyerekeket. Amikor a családok megsérülnek különböző hatások révén (például az alkoholizmus miatt), akkor a társadalomnak, az egyháznak át kell vállalnia a szülőktől ezeket a funkciókat. Leggyakoribb, hogy az édesanya két, három, négy vagy akár öt gyerekével magára marad, és egyedül próbálja megoldani a felmerülő problémákat. Az egyedülálló asszony idegileg vagy egészségileg felőrlődik, eladósodik. Böjte Csaba alapítványa szívesen befogadja az ilyen gyerekeket. Miközben a gyermeket befogadják, a szülőt megpróbálják „rehabilitálni”: arra biztatják, szervezze újra az életét, hiszen az a cél, hogy idővel ismét ő maga nevelje gyermekét. Jelenleg már több mint 50 településen működtetnek gyermekotthont, 1800 gyerekkel. A Szent Ferenc Alapítvány a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, Szórványkollégium, Magániskola és Óvoda mellett több intézményt működtet Erdély különböző településein. Gyermekvédelemmel foglalkoznak többek között Árkoson (Irgalmasság Anyja Kismamaotthon), Gyimesbükkön (Szentlélek Gyermekvédelmi Központ), Gyulafehérváron (Gábor Arkangyal Gyermekvédelmi Központ), Kovásznán (Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ), Kisiratoson (Pio Atya Gyermekvédelmi Központ), Torockón (Kis Szent Teréz Gyermekotthon) és Tusnádfürdőn (Szent László Gyermekvédelmi Központ) is, Gálospetriben és Gyergyószárhegyen pedig napköziotthont működtetnek, továbbá a magyarországi Csobánkán van az Élet Háza családi válságotthon. Egyetlen gyermekotthonon sincs rács, a gyerekek önként jönnek, akármikor el is mehetnek, de az a szép, hogy nem mennek el. Két típusú gyermekvédelmet végeznek. Az első esetben azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akiknek családjukban gondok vannak – jelenleg mintegy ezer gyermek. Amennyiben úgy látják, hogy nincs hova a gyermeket esténként hazaengedni, akkor befogadják valamelyik gyermekotthonba. Körülbelül nyolcszáz ilyen bentlakó gyerek van. Mindenki önkéntesként jön hozzájuk, hogy a gyermekekkel foglalkozzon, bizonyos idő (egy-két hónap) után pedig munkakönyvvel alkalmazzák őket, főállásban profi anyák lesznek. Jelenleg több mint 200 munkakönyves alkalmazottuk van Erdély-szerte. Böjte atya szerint mindaz, amit az iskolában tanítanak, nagyon fontos része az emberré válásnak, de csak az egyik része. Az embert meg kell tanítani szeretni, a másik személyt megbecsülni, meg kell tanítani, hogy Istent elfogadja, hogy szeresse a munkát, és ne féljen a nehézségektől. Ezekre próbálják megtanítani a gyerekeket. Böjte Csaba örömmel és büszkén mondja, hogy idén végezte el az egyetemet az a korosztály, amelynek tagjai náluk kezdték az óvodai nagycsoportot. Jó látni, hogy bár édesapja meghalt az ital miatt, a gyermek közgazdasági egyetemet végzett. Most egy árvaházat szeretnének beindítani Csíksomlyón. A Csíki Magánjavaktól megvásároltak egy épületet. /Ferencz Zsolt: ”Szeretnék nagy fa lenni, amin az ég madarai megpihenhetnek... ” Beszélgetés Böjte Csaba ferences rendi atyával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./