A székelykeresztúri Molnár István Múzeumban megnyitották a JubilArts elnevezésű képzőművészeti kiállítást, augusztus 5-én író-olvasó találkozót szerveztek, hétvégén pedig megnyitják az Évezredek a Nagy-Küküllő mentén című állandó régészeti és várostörténeti kiállítást. Olyan írókat, költőket hívtak meg, akik e kisvárosból, illetve a környékéről származnak: Szente B. Levente, P. Buzogány Árpád, Vass István, Kincsesné Bokor Anna, illetve Zagyi Ferenc köszöntötte az érdeklődőket. Fülöp Lajos muzeológus, néprajzkutató, egykori múzeumigazgató elmondta, habár Keresztúr soha nem volt kiemelkedő irodalmi központ, éltek, tanultak és tanítottak itt olyan írók, költők, tudósok – mint például Kriza János, Aranyosrákosi Székely Sándor, Tompa László, Szabó Gyula, Tiboldi István –, akik érdemben gazdagították az erdélyi irodalmat. Az est szervezője és házigazdája Szente B. Levente író, költő volt, aki jelenleg a székelykeresztúri Kisváros című önkormányzati lap főszerkesztője. P. Buzogány Árpád először a Romániai Magyar Szó 1993-ban meghirdette pályázatára küldte be írásait, amelyet megnyert. A gagyi származású 44 éves írónak, költőnek azóta számos hazai és külföldi lapban jelentek meg versei és meséi, és kötetei is népszerűek. Vass István nyugdíjas pedagógus – bár két önálló kötete is megjelent – nem tartja magát írónak. Műveiben főként szakmai kérdéseket boncolgat. „Írásaimat, tanulmányaimat elsősorban a pedagógusoknak szántam. Manapság az oktatáshoz is kezdünk úgy viszonyulni, mint a politikához és sporthoz: az emberek úgy gondolják, hogy ehhez mindenki ért” – fejtette ki Vass István. Az idő fogságában című első kötetéből, majd Nevelésszociológiai vizsgálatok egy székelyföldi kistérségben című könyvéből olvasott fel egy részletet. Kincsesné Bokor Anna a maga szórakoztatására kezdett el írni. A székelykeresztúri irodalomkedvelők elsősorban 2003-ban megjelent Mesélő Erdély című könyvsorozatának első kötetét, A bátorság próbáját ismerik. Ez a könyv folytatása az unitárius gimnáziumban 100 évvel ezelőtt elkezdett, a környék hagyományainak, kincseinek összegyűjtésére irányuló munkának. Zagyi Ferenc Székelykeresztúr kulturális krónikája c. könyve év elején jelent meg, amelyben a szerző széles áttekintést nyújt a környék másfél évtizedes művelődési múltjáról. Az egykötetes szerző 38 éven keresztül volt a város kulturális életének szervezője, így hiteles tudósítást tud adni erről az időszakról. Hat év kitartó kutatómunka során állította össze kötetét. – Ezen a héten zajlanak Székelykeresztúr fennállásának 550. évfordulója alkalmából megszervezett ünnepi rendezvények. /Lőrinci Réka: Író-olvasó találkozó az 550 éve alapított Székelykeresztúron. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Augusztus 7-én kezdődik Jászberényben a Csángó Fesztivál. Jászberény már 19. alkalommal ad otthont a Csángó Fesztiválnak. E hagyomány 1990-ben, egy utazással kezdődött. Ekkor látogatott el ugyanis a magyar élő néptánc gyökereit kutató Jászság Népi Együttes Moldvába, hogy felfedezze az ott élő népcsoport különleges kultúráját. A látogatás olyan jól sikerült, hogy még abban az évben meghívtak egy autóbusznyi erdélyi és moldvai táncost, zenészt Jászberénybe. Az idei rendezvény a magyarországi Zagyva Banda és az erdélyi csíkcsobotfalvi Antal Banda koncertjével kezdődik. A fesztivál immár harmadik alkalommal magyar–magyar konferenciával egészül ki, a téma a felcsíki székelység megmaradásának, továbbélésének lehetősége lesz. /Kánya Gyöngyvér: A csángó hagyaték megőrzése. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Számítógépes tudásukat fejlesztik Tusnádfürdőn a 6. Neumann tábor résztvevői, akik egész Erdélyből sereglettek össze. Idén az Interkulturalitás az informatika eszközeivel címszó alatt a diákok valódi vitatechnikákat próbálhatnak ki. Borboly Csaba megyei tanácselnök a megnyitón elmondott beszédében hangsúlyozta a közösségi munka fontosságát. A szervezők idén is a MAKOSZ és a MIÉRT, valamint a Hargita Megyei Diáktanács (HADIT). /Hompoth Loránd: Gondolkodni, beszélni és cselekedni. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./

Senkit nem sértett meg Románia azzal az intézkedéssel, hogy könnyített eljárással adja meg a román állampolgárságot a határon túl élő, korábban ezt a státust akaratukon kívül elvesztő románoknak és leszármazottaiknak – jelentette ki Traian Basescu államfő. Szerinte az Európai Unió értette Romániának ezt a reakcióját, amire „a határon túli románokkal szemben alkalmazott rossz bánásmód” miatt volt szükség. Basescu hangsúlyozta: azért ad Románia állampolgárságot azoknak, akik úgy vesztették el azt, hogy senki nem kérdezte meg tőlük, valóban le akarnak mondani róla, mert a szabadságjogokhoz hozzátartozik az egykor elvesztett állampolgárság visszaszerzése is. Basescu szerint emellett az állampolgárság megadásával Románia hatékonyabban tud fellépni a határon túli románok jogainak védelméért, és szorosabb partneri viszonyt alakíthat ki velük. Az államfő szerint az elkövetkező időszakban Romániának külpolitikája legfontosabb prioritásai közé kell sorolnia a szomszédos országokban élő románok jogvédelmét. /B. T. : A román kettős állampolgárság mellett érvel Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Nem szabad mereven értelmezni a műemlékek feliratozására vonatkozó rendeletet, mert az nem zárja ki, hogy azokon a településeken, ahol jelentős számú nemzeti közösség él, ennek nyelvén is fel legyen tüntetve a tájékoztató szöveg, ez a Művelődési Minisztérium álláspontja a többnyelvű feliratokról. A Transindex és a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) Sorin Apostuhoz benyújtotta petícióját, amelyben a magyar és német nyelvű feliratokat követelnek. Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos közbenjárására foglalt állást a minisztérium a tábla-ügyben, véleményét Kolozsvár polgármesteréhez is eljuttatta. Májusi sajtóértekezletén Sorin Apostu bejelentette: többnyelvű ismertető táblákat helyeznek el minden kolozsvári műemléken. A felirat három nyelven – románul, angolul és franciául – lesz olvasható. Arra a kérdésre, hogy miért nem kerülhet fel magyar nyelvű felirat is a táblákra, Apostu azt válaszolta: mivel a magyar nem számít világnyelvnek. Kolozsvár polgármesterének a funári időket idéző álláspontja ellen több civil és politikai szervezet is tiltakozott. Aláírásgyűjtést kezdeményezett a Kolozs megyei RMDSZ. /Műemléktáblák: nincs szó a magyar feliratok betiltásáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Felelősséget vállalna a kormány a parlament előtt az oktatási törvénycsomagért, valamint a közalkalmazottak egységes bérezését, illetve a nyugdíjrendszer reformját szabályozó tervezetekért – erősítette meg Vasile Blaga régiófejlesztési miniszter. A kormányfő nem csak az oktatási törvénycsomagot, hanem a közalkalmazottak egységes bérezéséről, az állami nyugdíjról szóló jogszabálytervezeteket is így akarja törvényerőre emelni. /Nincs idő az oktatási törvény közvitájára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Két zártkapus mérkőzésre büntette az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) a Bukaresti Steauát az Újpest elleni találkozón történt incidensek miatt. Az európai szövetség súlyosbította a román csapat büntetését, amely korábban csak 50 ezer euró pénzbírság volt. A csapatnak az Európa Ligában (EL) zárt kapuk mögött kell lejátszania a következő két otthoni mérkőzését. Az EL második selejtezőkörében, július 16-án Bukarestben rendezett Steaua–Újpest mérkőzés ideje alatt egy szurkoló a pályára szaladt, a román drukkerek pedig egy magyargyalázó feliratot is kifüggesztettek, ami hatalmas felháborodást váltott ki Magyarországon. Az UEFA ellenőrének jelentésében összesen négy komoly kihágás szerepelt, mert megdobálták a kiállított újpesti Korcsmár Zsoltot, a szurkolók pedig tiltott pirotechnikai eszközöket is alkalmaztak. Gigi Becali, a Steaua tulajdonosa szerint a szurkolók felelőtlensége miatt összesen körülbelül 700 ezer euró kár éri a klubot a bevételkiesés miatt. /Kemény büntetés a magyargyalázó felirat miatt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Demény Péter elismeréssel fogadta Péter László Aknamunka. Mi lehet a Ridzi-féle ügyek mögött? című, a Transindex internetes portálon megjelent elemzését, mert abban nem sorol minden erdélyi magyart a „mi” fennhatósága alá. Péter László bemutatta, hogy Basescu államfő is érintett a korrupciós ügyekben. Demény szerint Basescu remek húzása volt Tusványoson, hogy megkért egy autonómiás táblát lobogtató hölgyet, magyarázza már el, mi az az autonómia. A hölgy, „magyarországi lévén, románul nem tudhatott, angolul nem tudott, a táblájára írt fogalmat sem értette; csodálatos allegóriája ez a történet a rendkívülien magyar bömbölésnek”. /Demény Péter: A magabiztos politikai macska. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Szeptember végére halasztotta tisztújítását az RMDSZ Hunyad megyei szervezete. Winkler Gyula, a szervezet elnöke szerint közvetlenül az EP-választások után nem volt a legalkalmasabb az idő a tisztújításra. Kifejtette, hogy a helyi szervezeteknek meg kellett adni a szükséges időt az önvizsgálathoz. A demográfiai adatok jelzik a Hunyad megyei magyar közösség folyamatos apadását, ezért fontos, hogy a közösség minden intézményével együtt tudjanak működni. Winkler Gyula szerint a Hunyad megyei RMDSZ szervezet és sok helyi közösség messze létszámaránya fölött teljesített az utóbbi években. /Jámbor Gyula: Elhalasztott tisztújítás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

Elhangzott a korábban sokat bírált Vona Gábor Jobbik-vezető előadása a Gyergyószentmiklós melletti V. EMI-táborban, több százan hallgatták meg. És nem történt semmi. Nem volt cigányozás, zsidózás, nem vertek meg senkit. Az EMI-táborban több ezer fiatal vesz részt a rendezvényeken, meghallgatják az előadásokat, ismerkednek a múlttal, kikapcsolódnak, barátkoznak, szórakoznak, buliznak a koncerteken. A fiatalok sorra rácáfolnak mindenféle aggodalomra. A nyári ifjúsági rendezvények között akad mindenféle irányultságú: az RMDSZ-es politikusok által uralt Miért-tábor, az Orbán Viktor és Tőkés László nevével fémjelzett tusványosi szabadegyetem vagy a nemzeti elkötelezettségű fiatalok által látogatott EMI-tábor. Sokan az összes hasonló rendezvényre ellátogatnak. Az atyáskodó tanácsok során mintha azt feltételeznék fiatalok ezreiről, hogy egyikük sem tud gondolkodni. Némelyek óva intenék őket attól, hogy mindegyik fél véleményét meghallgassák. Miféle szabadelvűség az, amely kívülről kényszerítené rá elveit, elképzeléseit a fiatalokra? Lehet-e valaki meggyőződéses liberális, ha soha nem került kapcsolatba más eszméket valló emberekkel? Lehet-e valaki konzervatív, ha nem hallgatja meg, mit mond a szabadelvű? Az ideológiai alapon bíráló politikusok föltették-e magukban azt a kérdést: autonóm gondolkodású erdélyi magyar fiatalság nélkül kivel akarják a sokat hangoztatott autonómiát megvalósítani? /Farcádi Botond: Hiábavaló volt a félelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Orbán Viktor kormányának nem lesz jobbikos tagja – közölte a Fidesz, sajtófőnöke arra reagálva, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke egy nappal korábban a gyergyószentmiklósi EMI-táborban azt mondta: pártja kormányzásra készül, és a Fidesszel együtt is vállalja ezt a szerepet, amennyiben a kormányprogram a Jobbiké lesz. Orbán Viktor pártelnök a Fidesz júliusi választmányi ülésén elmondta: ha lesz olyan kormány, amelyet ő fog vezetni, abban nem lesz sem MSZP-s, sem pedig jobbikos. /Az Orbán-kormányban nem lesz jobbikos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

A Bolyai Egyetem felszámolásának következményei, újjáalakításának esélyei, valamint a rendszerváltás utáni időszak elszalasztott lehetőségei volt a két fő előadás témája augusztus 7-én a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Az önálló állami magyar egyetem visszaállításáért küzdők egyik legnagyobb hátráltatója az RMDSZ, mely mindig mindent felvállal és megígér, majd nem tesz semmit az ügy érdekében – fogalmazott Bodó Barna politológus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke azon a beszélgetésen, amelyen Asztalos Lajos helytörténésszel, Kovács Lehel és Wanek Ferenc egyetemi oktatóval a felsőoktatási intézmény újraalapításának esélyeit latolgatták. A legnagyobb érdeklődéssel várt előadás keretében Raffay Ernő történész Borbély Zsolt Attila politológus segítségével elemezte a rendszerváltás következtében kialakult helyzetet. Elszomorítóvá vált a helyzet az elmúlt húsz évben, de nincs mit tenni, újra kell kezdeni az építkezést, és ez remélhetőleg kezdetét is veszi egy Fideszből és Jobbikból álló kétharmados többség révén. Egy ilyen többség ugyanis még az alkotmánymódosításra is lehetőséget biztosít – mondta Raffay Ernő történész. Beteg a magyar társadalom, igen gyenge állapotban van a nemzettudat, kiesett ugyanis Trianon a nemzeti emlékezetből – szögezte le az előadásba bekapcsolódó Szidiropulosz Archimédesz. A görög származású történész úgy látja, Görögországban elképzelhetetlen, hogy saját nemzettársaik ellen szavazzanak az emberek, az pedig különösképpen, hogy erre a hivatalban lévő kormányfő buzdítson. A szerkesztők bemutatták a Trianoni Szemle című új budapesti folyóiratot. /Ferencz Csaba: Nem reménytelen a magyar jövő (V. EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

A jubileumi összejövetelen már az első öt évét tükröző kötettel is meglephette vendégeit, barátait a gyergyóalfalui Vadárvácska alkotótábor, házigazdája, Gál Mihály kezdeményezésére. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó elegáns albuma példás összefogás eredményeként népszerűsíti a tábort. Az előtanulmány szerzője, Nagy Miklós Kund, az alkotótábor két művészeti vezetője, Márton Árpád és Balázs József festőművész és a kötetben megszólal Banner Zoltán művészettörténész. Ritkán látható ilyen egységesen magas nívójú alkotótábori tárlat, mint ez a mostani. A tábornak köszönhetően Alfaluban, Borzonton már több köztéri szobor áll, most tágítják a kört, és a Gyergyói-medencében elterülő kisrégió számára készülnek egy közös monumentális kompozíciót megvalósítani. Ősi népszokáshoz, a húsvéti határkerüléshez kapcsolódik. Vallási jellegű a tradíció, a Gyergyóalfalu, Csomafalva, Gyergyóújfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Gyergyószentmiklós térségben található az a „senkiföldje”, ahova az elődeik szokása szerint a helységek lakói kivonulnak. Ide helyezik majd el a feltámadás, megmaradás jelképeként kőbe, bronzba álmodott hatalmas emlékművet, amely az egyes települések sajátos szimbólumait, védőszentjeit, történelmi egyházi alakjait mutatja föl. Legközelebb a kézdivásárhelyi szobrászművész, Vetró András Szent István bronzba öntött arcmását avatják fel a borzonti templom udvarán. /N. M. K. : Vadárvácska ötödször. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Zsoboktól a vasútállomás félóra gyaloglásnyira van, a település mégis Kalotaszeg szíve-lelke, amely a maga zártságában érintetlenül megőrizte kincseit, színes népviseletét, népi építészetét, s amelynek népe vendégszeretetével, kedvességével halmozza el a távolról érkezőt – hangsúlyozta a magyarországi vendég, a pápai irodalomtanár, Katona Györgyné, Veress Zsuzsa, aki festőművész férjét kísérte el a faluban immár 14. alkalommal megrendezett képzőművészeti alkotótáborba. Az alkotótábor az Essig művészházaspár ötletéből, szervezőkészségéből született meg a tábor. Jöttek már művészek Svájcból, Ausztriából és Svédországból is. A kiállítást megnyitó tanárnő frappánsan megjegyezte: valóságos magyar–magyar csúcstalálkozó zajlott Zsobokon, hiszen a bennszülötteken kívül magyarországiak – többen Erdélyből áttelepültek – valamint, idén először, felvidékiek is tarkították a tábor összetételét, Kassáról érkezett Fecsó Yvett és Fecsó Szilárd. Kolozsvárt a leghűségesebb táborlakók Bordy Margit és Tompos Opra Ágota valamint a szervező Essig Klára képviselte. A festészeti-grafikai táborral párhuzamosan Essig József szervezőkészségének köszönhetően a fotósok is hódolhattak Zsobokon szenvedélyüknek, dokumentum- és művészfotókon, sajátos kompozíciókon örökítve meg a 2009-es állapotokat, hangulatokat. /Németh Júlia: Magyar–magyar csúcstalálkozó Zsobokon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

A 70 éves Kötő Józsefet köszöntötte Dáné Tibor Kálmán, aki sok éven át munkatársa volt. Megtapasztalhatta Kötő korát meghazudtoló életenergiáját. Amikor Kötő irányításával elkezdték a közösségszervező–fejlesztő, a magyar közművelődést felélesztő munkát, akkori tervei–elképzelései sokszor utópiának tűntek. Ma valóság. Nemcsak az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) intézményének kialakítása, fejlődése és megerősödése, hanem a többi közművelődési egyesület, a számtalan erdélyi Magyar Ház – mára mindenki valósággá vált. Kötő József értékes munkát végzett, amikor a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt, amikor a Babes–Bolyai Egyetem Színház Karán oktatott, amikor színháztörténeti kutatásokat végzett, amikor az EMKE főjegyzője, majd elnöke, amikor tanügyi államtitkár, amikor az RMDSZ ügyvezető alelnöke volt. Nemrég, visszavonult a közélettől, hogy végre szenvedélyének, a színháztörténet kutatásának szentelhesse magát, azonban újabb feladatot kapott, a magyar közösséget képviseli a román parlamentben. A születésnapi köszöntőt Kötő József „vallomásával” egészítette ki a cikkíró: a Magyarországon megjelenő Napút irodalmi-kulturális folyóirat Nyolcvanegy jeles hetvenes címmel jelentette meg 2009-es évkönyvét /Napút Évkönyv 2009/, ebben a hetvenedik életévük küszöbére érkezettek életvallomása olvasható. Gyerekkorát Tordán töltötte, az 1568-as erdélyi országgyűlés városában, emlékezett Kötő József. Meghatározó élménye a nagyenyedi Bethlen Kollégium szelleme: az anyanyelvi kultúrát meg lehet őrizni, ha a középpontba a művelődés országmegtartó erejének hasznosítását helyezik. A bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán végzett, kutatási területének a két világháború közötti romániai magyar irodalom történetét tervezte. Később a kolozsvári színházhoz került dramaturgként. Ekkor felismerte, hogy míg a romániai magyar színjátszás előzményeire és a második világháború utáni korszakára vonatkozóan néhány alapvető kézikönyv rendelkezésre áll, addig a két világháború közötti időszak teljesen feltáratlan. Olyan értékek rostálódtak ki a közgondolkodásból, amelyek az önismeretet gyarapíthatták. Színházi munkája során tagja lehetett Harag György csapatának, amely megpróbálkozott a hagyományos színházi formanyelv átírásával, kísérlete a Sütő-tetralógia színrevitelében tetőzött. A pályamódosításban legbelsőbb meggyőződésem is megtestesült. A diktatúra éveiben a színház a nemzeti „túlélés” jelképévé változott. A rendszerváltás után Kötő szerepet vállalt a közéletben. Nagy terve a két világháború közötti erdélyi magyar színjátszás lexikonának elkészítése. /Dáné Tibor Kálmán: Születésnap – Aki utolérte a jövőt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Oláh Dénest augusztustól kinevezték a Maros-Küküllői Egyházkerület főesperesévé, a marosvásárhelyi Belvárosi Keresztelő Szent János-templom plébánosává. Új őrhelyére a kolozsvári szentpéteri plébániáról érkezett. Plébánosi tevékenysége mellett a Babes-Bolyai Egyetemen három évig tanította az ószövetségi szentírást, később könyveket adott ki vagy rendezett sajtó alá, rövid ideig főszerkesztője, éveken át rendszeresen közlő munkatársa a Vasárnap című katolikus hetilapnak, a Kolozsvári Rádió 250 adásában hirdette az igét. Szereti a képzőművészetet, a Korunk Galériában szívesen nyitott meg kiállításokat. Hívei nehezen engedték el Kolozsvárról. Oláh Dénes /sz. Korond, 1957/ Gyulafehérváron érettségizet, s ott végezte el a teológiát is. 1983-ban dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá, a kolozsvári Szent Mihály-templomban lett segédlelkész. 1987-ben Alsócsernátonba és a környező hat szórványgyülekezetbe került, ahol a Haszmann testvérek által működtetett múzeum és ami körülötte történt, valóságos oázist jelentett számára. 1990-ben, a bányászjárások idején nevezték ki a Zsil völgyébe, meg kellett küzdenie a templomért, hogy ne essen az útépítés áldozatául, ami sikerült is. 1996-ban került Kolozsvárra. Első könyve Erdélyi karácsony címmel 48 pásztorjátékot tartalmaz. Ezt követően a Vasárnapi örömhír című rovatban megjelent cikkeit gyűjtötte össze kötetekben, Csorgóskút valamint Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon című kötetekben. Sajtó alá rendezte Fábián Dénes öregekről szóló írásait és Erdélyi István temesvári piarista szerzetes hagyatékát. Oláh Dénes bevallotta, majd megszakadt a szíve, amikor megtudta Marosvásárhelyre történt kinevezését. Azonban engedelmességet fogadott, ezért elfogadta a kinevezést. Marosvásárhelyen az eddigi ezer hívő helyett kilencezret kapott, két segédlelkésszel és egy kórházi lelkésszel dolgozik, s a kerületben 30 plébániára kell figyelnie. /Bodolai Gyöngyi: „Marosvásárhely szembejött velem” – Interjú Oláh Dénes főesperes-plébánossal. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Huszadjára gyűltek egybe az emlékezők Sződemeteren a református templom előtt. Az idei Kölcsey-megemlékezés más szempontból is jubileumi volt: 165 éve annak, hogy a költő megalkotta a Hymnust Az idei rendezvény fő szónoka, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész „Kölcsey Himnusza Közép-Európából” címmel tartott előadást. Kiss Gy. kiemelte azokat a hasonlóságokat, amelyek megtalálhatók a közép-európai himnuszokban: ezen túl azonban Kölcsey alkotása azért is kilóg a sorból, mert a műfaja is himnusz. Nemzeti himnusz nélkül nem képzelhető el nemzeti identitás, a nemzeti identitásnak pedig a sors egészséges önkritikával való vállalására kell épülnie – mondta el az irodalomtörténész. A megemlékezés az immár hagyományos módon kezdődött: András Gyula magyar nyelven, Marcel Mirea pedig románul szavalta el a Hymnust. Az idei rendezvényen a szomszédos megyékből, Magyarországról és Kárpátaljáról is voltak résztvevők. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke megnyitóbeszédében elmondta: Kölcsey, illetve a Hymnus szellemiségéhez méltóan kell tiltakoznia a nemzetnek a szlovákiai magyarságot ért, anyanyelvhasználatot korlátozó intézkedések ellen. Erdei D. István parlamenti képviselő a tisztségviselő Kölcsey politikusi magatartásáról, szellemiségéről beszélt. Kifejtette: sajnos, az őszinteség, az elvek melletti kitartás hiányzik a mai politikusok többségéből. Kölcsey a politikát művészi szintre tudta emelni, és lemondott a jegyzőségről akkor, amikor az őt támogató párt nem tartott ki addigi elképzelései, elvei mellett, eközben a maiaknak nem számít csak az, hogy tagjai maradhassanak pártjuknak. Bár a programban nem szerepelt Vári Fábián László felszólalása, a József Attila-díjas költőnek szót adtak a szervezők: a Himnuszról, illetve annak összekötő, nemzetegyesítő szerepéről beszélt a kárpátaljai költő. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megbízott püspöke szerint amennyiben valóban hittel mondjuk azt, hogy „megbűnhődte már e nép…”, akkor Isten áldását magunkon tudhatjuk. /Fodor István: Kölcsey-megemlékezés Sződemeteren. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 8./

Banner Zoltán Pódiumnaplója (Örvendjetek, némaság lovagjai!) felidézte a forró hangulatú délutánoknak az emlékét, amelyeken hallgathatták a jeles előadóművészt. Banner kitért György Dénessel (1887. jan. 9. – 1983. augusztus 8.), az erdélyi versmondás nagy egyéniségével kapcsolatos emlékeire is György Dénes a kolozsvári Marianum Római Katolikus Leánygimnázium magyar irodalomtanáraként jelen volt Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium 300 éves évfordulóján, 1922. október 8-án. György Dénes 1924-ben lépett először pódiumra, Nagyenyeden, a Bethlen Kollégium dísztermében, majd több mint fél évszázad múlva, 1979. május 24-én a 95 éves előadóművész ismét eljött egykori fellépéseinek színhelyére. Amikor fellépett a 95 éves György Dénes, „megfiatalodott”, „verssé vált”. Rajongva, szárnyalva mondta a szebbnél szebb Áprily-, Reményik-, Tompa-, Dsida-, Szombati Szabó István-költeményeket, és mesélte a költőkkel kapcsolatos személyes élményeit. Távozása előtt az Áprily Lajos Irodalmi Kör vendégkönyvébe a következő sorokat írta be a jeles vendég: „Nagy örömmel jöttem a »két fűzfa« diákjainak utódaihoz. Méltó utódok: a megtartott 1700 versmondó órámban tőlük kaptam a legméltóbb visszhangot. Ritka szép élménnyel távozom. 1979. V. 24. György Dénes” /Józsa Miklós: Főhajtás György Dénes szelleme előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Újabb jelentős kiadvánnyal gazdagodott a Tamási Áron életpályájára vonatkozó magyar irodalom: megjelent Sipos Lajos Képeskönyve, melynek címe: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne /Elektra Kiadóház – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest/. A kötet alcíme: Tamási Áron útja Farkaslakától Farkaslakáig. Több mint száz fénykép és dokumentum egészíti ki a szerző mondandóját. Sipos Lajos ezúttal az előző, 2006-ban (ugyancsak az Elektra Kiadóház gondozásában megjelent) Tamási-monográfiájának kiegészítéseként főként az életpálya emberi, családi, közéleti alakulástörténetének megrajzolását, értelmezését tekintette feladatának. A szerző Tamásinak az 1956-os forradalom alatti és utáni tevékenységéről adott képet. Egyebek között ezt írta: „Tamási Áron 1956 őszi szerepvállalása, az utána következő ideológiai harc, továbbá a totalitárius rendszer belső logikája szerint az író a rendszer ellenségének számított. Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában a feldolgozott anyagban a legtöbb jelentés Illyés Gyuláról szól, Tamási Áron a tíz leggyakrabban szereplő személy egyike. ” Sok ügynök készített besúgói feljelentéseket az íróról. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1958. október 13-i ülésén így nyilatkozott: „Van olyan probléma is, hogy jelentkezett ez a Tamási Áron nevű író (…) Én azért említem ezeket a csodabogarakat, mert azért mondjuk, mi szubjektíven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres (Péter) meg Szabó Pál nélkül is. ” Tehát: Kádár holmi „csodabogaraknak” tekintette a kor neves magyar íróit, mások mellett Tamási Áront, aki egész életében vallotta: „az író a nemzetnek felelős”… Tamási Áron életében egyetlen cél a nemzeti és egyéni becsület védelme volt. Aki a legnehezebb időkben – kisebbségi sorsban – is mindvégig megmaradt népe, a székely-magyarság hűséges fiának. /Nagy Pál: Farkaslakától – Farkaslakáig. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Öt évvel ezelőtt állítottak keresztet a Gyergyói-medence legmagasabb hegyére, a Pricskére. A kereszt lábánál tartott ünnepségen idén közel ötszáz zarándok vett részt. A hegytető Gyergyószentmiklóstól jó négy óra gyaloglással érhető el, mégis nagyon sokan vágtak neki a hegymászásnak. Az esemény díszvendége Hajdó István, Gyergyószentmiklós korábbi főesperese, a keresztállítás lelkes támogatója volt. Az ötödik alkalommal megrendezett búcsún dr. Vencser László, a Gyergyóditróból elszármazott teológusprofesszor prédikált. A Pricske-tető nyolc méter magas keresztjét 2004-ben állíttatta a gyergyószentmiklósi Bencze és Dezső család, azóta minden év augusztusának elején búcsús szentmisét tartanak itt. /Csibi Márti: Gyergyóiak 1543 méteren. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./

A kiszivárgott információk szerint a kormánynak jövő év közepéig 100–150 ezer közalkalmazottat kell elbocsátania a központi és a helyi közigazgatásból, valamint a decentralizált intézményekből. A nyugdíjasok idénre tervezett 2 százalékos nyugdíjemelése elmarad, és 2010-ben sem számíthatnak járandóságuk növelésére. A nemzeti össztermékhez viszonyított 7,2 százalékos államháztartási hiányt ugyanis a Nemzetközi Valutaalap csak úgy fogadja el, ha a kormány szigorú reformintézkedéseket hoz. Emil Boc miniszterelnök hivatalosan is megerősítette, hogy az IMF nem ad haladékot a kormánynak az egységesített közalkalmazotti béreket, valamint az egységes nyugdíjakat szabályozó jogszabályok elfogadására. A demokrata Vasile Blaga leszögezte, hogy a szociáldemokrák /PSD/ vagy egyetértenek a szóban forgó jogszabályok mihamarabbi elfogadásával, vagy a koalíció egy hónap múlva felbomlik. /(borbély): Befagyasztott nyugdíjak, elbocsátott közalkalmazottak 2010-ben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

A szervezők idén is ingyenes belépést biztosítottak a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki fiataloknak a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Bár Soós Sándor EMI-elnök szerint nem a politikára alapoztak, mégis a programok között a legnagyobb érdeklődés a politikai kérdéseket feszegető előadások iránt volt. Nagy csalódást okozott Tőkés László EP-képviselő távolmaradása az augusztus 8-i előadásról, melyet Összefogás vagy paktum? címmel rendeztek meg. A beszélgetésről csak Tőkés hiányzott, a többiek jelen voltak: Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, Bardócz Csaba, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke és Lengyel György, a Magyar Polgári Egyesület alelnöke. A kerekasztal célja az volt, hogy Tőkés László függetlenként való indulását a 2007-es EP-választásokon, támogató hat magyar szervezet, melyek támogatták véleményt nyilvánítson a jelenlegi helyzetről. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke megjegyezte, hogy szerinte Tőkés és az RMDSZ között paktum köttetett, és bár most elégedetlen, reményét fejezte ki, hogy ennek hasznos következményei is lesznek. A fiatalok azonban kitartottak Tőkés mellett. „A parlamentbe jutás nem a cél volt, csak egy eszköz, a magyarság fennmaradását tekintve. Nemzetpolitikában kell gondolkodni és nem pártpolitikában” – fogalmazott Soós. Bardócz is ezen a véleményen volt. „Nem kérdés, hogy lesz-e tábor, a kérdés csak az, hogy milyen méretű és hány napos” – jelentette ki Soós Sándor főszervező. A gazdasági válság ugyanis az EMI-re is rányomta bélyegét, hiszen kevesebb volt a támogató, ezért a belépők árán is emelni kellett, és számításaik szerint így is jó lesz, ha nullával kijönnek. /Csibi Márti: Tőkés nélkül Tőkésről. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

Koncertekkel ért véget augusztus 10-én az V. EMI-tábor Gyergyószentmiklóson. A román sajtóban foglalkoztak a „szélsőséges magyar” táborral. A rendezvényeket incidens nem zavarta meg, csupán annyi történt, hogy mivel az Új Jobboldal (Noua Dreapta) bejelentette: 10-én, vasárnap Gyergyószentmiklósra látogatnak, a táborban megjelent a csendőrség. A többezer táborozó háborítatlanul követhette a színpadon zajló előadásokat, hallgathatta az előadósátor meghívottait, hódolhatott a bőséggel kínált szabadidős tevékenységeknek. Film- és borsátor, művész sátor működött a táborban, a gyerekeket kézműves tevékenységekkel, rajzolással, festéssel, játékkal, sok mesével szórakoztatták. Minden estére jutott egy vagy több nevezetes vendégegyüttes, fellépett például a Transylmania, a Kormorán, az Ismerős Arcok, a Beatrice, a Kárpátia, a Zanzibár, a Knock Out, a Moby Dick és a Kalapács. /Véget ért az EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Több alkalommal is szóba került a revízió ügye a Gyergyószentmiklós mellett többezres részvétellel zajló EMI-táborban. Vona Gáborra, a Jobbik elnökére több száz táborlakó volt kíváncsi, szavait igen gyakran kísérte taps, főként amikor az autonómia ügyének és a magyar állampolgárság visszaadásának szükségességéről beszélt. „Nekem az az álmom, hogy minden magyar újra egy hazában élhessen” – fogalmazott Vona, hozzátéve: lehet, ő nem éri meg ennek a megvalósulását, de a gyermekeit ebben a szellemben neveli. Vona Gábor nem tart valószínűnek egy majdani Fidesz-Jobbik koalíciót. Előadás hangzott el a szórvány helyzetéről, majd Raffay Ernő történész elemezte Borbély Zsolt Attila politológussal a rendszerváltás következtében kialakult helyzetet. /Szellemi és gazdasági revízióról beszélgettek az EMI-táborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 10./

A múlt hét végén negyedik alkalommal megszervezett kézdialmási falunapok legkiemelkedőbb eseménye az augusztus 8-án, vasárnap történt emléktábla-avatás volt. A székelyudvarhelyi Leonárd ferences atya páter Kelemen Didák minorita szerzetes, a falu legnagyobb szülöttje életét ismertette, majd Leonárd atya megszentelte a Kelemen Didák szülőháza helyén álló telken levő ház homlokzatára felszerelt fekete márványtáblát, melyen ,,Ami jót Isten segítségével cselekszünk, annak hasznát mind világi, mind mennyei jutalmazásban nekünk engedi az Isten. P. Kelemen Didák, 1683–1744” szöveg olvasható. /Iochom István: Emléktáblát avattak (Falunapok Kézdialmáson). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

Minden bizonnyal az első bánsági székelykaput avatták fel augusztus 8-án Óteleken. A katolikus templom kertjében felállított székelykapura rávésték azoknak 40 esztendővel ezelőtt itt letelepedett székely családoknak a névsorát is, akik adományaikkal hozzájárultak az emlékjel állításhoz. Az ünnepi szentmisét Heinrich József óteleki plébános celebrálta. „Ez a nap bevonult kis óteleki közösségünk történelmébe – mondta Szabó Csaba polgármester – ezentúl minden évben augusztus 8-án, itt ezen a helyen fogunk megemlékezni a székelyek letelepedéséről. A 40-50 székely család letelepedésének is köszönheti Ótelek, hogy a jelenlegi irányba fejlődött. Az itt letelepedett székelyek hűek maradtak gyökereikhez. Az avató ünnepségen szép számmal vettek részt az 1968-1973 időszakban Ótelekre érkezett, zömmel varsági származású székely családok képviselői. /Pataki Zoltán: Emlékjelet állítottak az óteleki székelyek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Amikor az 1990-es években kezdték visszaadni a több mint három évtizeddel azelőtt a közösbe erőszakkal bekényszerített gazdáknak, vagy esetenként az örököseiknek a földeket, illetve annak csak egy részét, akadt olyan személy, aki hetven évesen kezdett újra gazdálkodni. Mi lesz a földdel, ha meghalok? – kérdezte egy idős gazdálkodó. Őseink évezredes földjéből kaptak vissza egyesek némi termőföldet. Egykori gazdag magyar falvakon az örökösök úgy kótyavetyélik el ezt a bőven termő földet, hogy szinte elképesztő. Vannak települések, ahol a falu egykori határának közel fele olasz vásárló birtokába került. Sok helyen az ország belsejéből betelepülő románok az ősi családi házzal és kerttel együtt nevetséges összegért kapták meg a család visszakapott földjét. /Ujj János: Mi lesz a földdel, ha meghalok? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Ismét tanárokat toboroz a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) iskolai és iskolán kívüli tevékenységek megtartására a csángóföldi településekre. A tizedik éve tartó, a moldvai csángó oktatási program keretében zajló pedagóguskeresés jelenleg meglehetősen nehéz szakaszba jutott, az Erdélyben tapasztalható enyhe érdektelenség és a folyamatos fluktuáció miatt ugyanis szakemberhiánnyal küzdenek. Eddig egyetlen olyan csángó sem jelentkezett Moldvába tanárnak, aki magyarul végezte tanulmányait. Jelentkezett ugyanakkor 110, zömében magyarországi nyugdíjas pedagógus, a tapasztalatok szerint azonban az idősebbek nehezebben bírják a csángóföldi missziót, az anyaországiak pedig – a kulturális különbségek miatt – sok esetben nehezen tudnak alkalmazkodni a gyerekekhez. „Moldvában magyartanárnak lenni szinte azonos a „szolgálati magyar” szerepével, ugyanis mi képviseljük a magyarságot az illető faluban: hozzánk jönnek, ha le szeretnének fordítatni egy Magyarországról érkező levelet, de nekünk kell fölvállalnunk az iskolai kérvények begyűjtését, az oktatási-nevelési támogatások esetében is mi segítünk a szülőknek, kapcsolattartók is vagyunk a közösség és az MCSMSZ közt” – illusztrálja a csángóföldi misszió lényegét Hegyeli Attila oktatási programfelelős. A 2000-ben indult moldvai csángó oktatási program (amely előtt az ötvenes évek kivételével soha sem volt magyar nyelvű oktatás a Kárpátok keleti felében) keretében jelenleg 21 településen folyik magyar nyelvű oktatás óvodáskortól érettségiig, de legfőképpen a 7–14 éves korosztály számára. Mindez 21 településen mintegy 1500 diákot jelent, azonban becslések szerint Bákó megyében még mintegy 9000, valamilyen szinten magyarul értő, beszélő iskoláskorú gyerek él, összesen közel 50 településen. /Rostás Szabolcs: Pedagógusokat toboroznak a csángóföldi településekre. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./

Csángóföldön szervezi meg idén a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a Kárpát-medencei Néprajzi Nyári Egyetemet. A kilencedik tábor augusztus 10-én kezdődik és augusztus 16-ig tart, jelezte Szabó-Györke Zsombor, a KMDSZ PR-felelőse. „Ez a tábor és nyári egyetem nem csak szakmabeli néprajzosoknak szól. Elsősorban olyan diákoknak találtuk ki ezt a rendezvényt, akik érdeklődnek a magyar népi kultúra és hagyományok, az épített örökség és a földrajzi látnivalók iránt. Így lesznek történelem, kommunikáció és földrajz szakos hallgatók is” – fejtette ki a tábor célkitűzéseit Szabó-Györke Zsombor. /Sipos M. Zoltán: Csángóföldre vándorol a néprajzi tábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

Tizenegyedik alkalommal adott otthont augusztus 8-án a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdő az unitáriusok találkozójának. A korábbi években unitárius világtalálkozóként határozták meg az összejövetelt, és bár az idén is eljöttek Magyarországról és az Amerikai Egyesült Államokból a testvérgyülekezetek képviselői, a meghívóban most csak unitárius találkozóra invitálták a részvevőket. Eddig a lelkészek a színpadon foglaltak helyet, most viszont a gyülekezeteik mellett, palást nélkül vettek részt a találkozón, ezzel is hangsúlyozva a megújuló közösségi szellemet. /Kovács Csaba: Tizenegyedszer találkoztak az unitáriusok a Hargita megyei Szejkefürdőn. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./