Szeretné, ha másoknak is fontos lenne történelmi emlékeink megőrzése, vallja Derzsi Samu, a Dobó–Valál Egyesület elnöke. Elmondta, hogy elsőként a dobói kápolna, vagy ahogy még ismeretes, a csonkatemplom konzerválását végzik el, majd a nyár végén a plébániatemplomra fordítanak gondot, végezetül a 2005–2007 közt feltárt rikai várat konzerválják. Dobón tapasztalták, hogy többen innen szerezték be a házépítéshez szükséges köveket. Amit lehetett, visszatettek, legalább egyméteres magasságban állnak a falak. Derzsi Samu tervei közé tartozik, hogy Dobóba két, középkori körülményeket idéző háztartást és népművészetet bemutató házat, illetve szabadtéri játékok számára alkalmas színpadot építsen. Hasonlóképpen a turizmus fellendítését célozza azzal is, hogy a dobói kápolna, a rikai erődítményrendszer és a tortomai tömegsírok környékére jóformán egész Erdővidéket beláthatóvá tevő kilátók épülnének. /Hecser László: Legendák nyomán építkezne a Dobó–Valál Egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Bodor Pál reméli, virtuálisan talán visszafogadják őt. A kommunizmus idején a rendszer híve volt Temesváron. Huszonhat évvel ezelőtt távozott Romániából. Fél élet című önéletrajzi kisregénye döntően Temesvárról szól. Bodor első elemitől érettségiig Temesváron járt iskolába. Bejáratos volt több íróhoz, Méliusz Józsefhez, Franyó Zoltánhoz, Endre Károlyhoz; Majtényi Eriket ott ismerte meg, Anavi Ádámmal a barátsága kamaszkorában kezdődött, sorolta, hogy emlékeztető névjegyét nyújtsa az olvasónak. Bodort e hasábokra invitálta Böszörményi Zoltán főszerkesztő. Bodor Pál (1983–90) a Magyar Nemzetben, majd (1991–94) a Népszabadságban írt, s végül „blog”-ban jelentkezett, a budapesti Klubhálón és Nolblogban. /Bodor Pál: Névjegykártya. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Pap Géza püspök az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlésén elmondta, megtekinthette a titkosrendőrség által összeállított dossziéját. Olvashatta álnéven író lelkésztársainak róla szóló jelentéseit is. Betekintett beletekinteni Dobri János Kolozsvár-kerekdombi lelkipásztor több mint 2000 oldalt kitevő gyűjteményébe. Őt, a börtönviselt lelkipásztor a szeku nem tudta legyőzni, megtörni, beszervezni. Aki a dossziékat olvasgatja, az emberi gyarlóságnak olyan sötét mélységei nyílhatnak meg előtte, amelyeket nem könnyű elviselni. Kiderült, hogy családi vagy baráti beszélgetésekről is van jelentés. Pap Géza püspök tavalyi jelentésében javasolta, hogy mindenki vegye ki a saját dossziéját, aztán mindenki döntse el, kinek kitől kell bocsánatot kérnie. Azután nem történt semmi. - Vannak, akik kényszerből, megfélemlítés alatt, családjukat féltve írtak valamit. Jelentésükön érződik a visszafogottság. A széles skála csúcsán viszont a nagy gazemberek állnak, akik haszonélvezői voltak a rendszernek. A múltunkkal szembe kell nézni, bármennyire fájdalmas is. Aki elbukott, kérjen bocsánatot, és vállalja tettei következményét, javasolta a püspök. „A Szekuritáté egyháztörténelmet írt, s ennek mindnyájan – így vagy úgy – a szereplői vagyunk. Feltárta, leírta és megőrizte a legapróbb részleteket is. Jelenkori egyháztörténetünk értékes leletei a Szekuritáté levéltárában nyugszanak” – hangsúlyozta. Azt javasolta, hogy a lelkészek vegyék ki dossziéikat, és annak egy másolatát helyezzék el az egyházi levéltárban. /Pap Géza, püspök: A „szekus”-dossziék. = Üzenet (Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja, Kolozsvár), 15. szám, 2009. augusztus 1./

Felkavaró élmény volt elolvasni Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium I. /Partium Könyvkiadó, Nagyvárad/ című kötetét. Közel húsz éve sürgetik sokan a múlt feltárását. Most bárki kezébe veheti ezt a vaskos könyvet, a protestáns egyház partiumi és a teológia ,,szomorú jelentését”. Remélhetően más egyházak és a civil szféra is követi a példát. Papp László püspök, fedőnevén Paun, püspökként az ismert módon leszerepelt, és fiához szökött még idejében Franciaországba. Neves és köztiszteletben álló teológiai professzorok saját diákjaikat adták ki! Csak példaként: Rapp Károly evangélikus teológiai tanár ,,Enyedi Zoltán”, Gálfy Zoltán teológiai tanár ,,Bibliotecarul”, Kozma Tibor teológiai professzor ,,Dombi Lajos” néven jelentett, Izsák Vilmos unitárius teológiai tanár az ,,Incze Walter” fedőnéven. A szeku zsarolta, jobb állással, külföldi utazással, sőt pénzzel kecsegtette azt a lelkészt, akinek először megismerték gyengéit, majd mindezek birtokában kísértették meg. A könyv a jó áttekinthetőségre törekszik, ezért a fejezetek így oszlanak: megfigyeltek, megfigyelők, megfigyeltből megfigyelő vagy fordítva. A hitelességet 75 melléklet támasztja alá. /Puskás Attila: A szigorúan ellenőrzött egyház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

Egy idén elfogadott törvény alapján már a kiskorúaknak is külön útlevél kell, ami gyermekenként mintegy 100 lejes kiadást jelent, egyesek – elsősorban a többgyermekesek – számára pedig a külföldi nyaralás gondolatának elvetését is. Eddig a gyermek beíratása a szülő útlevelébe kevesebb, mint 10 lejbe került, addig az új útlevélért ki kell fizetni a közel 100 lejes díjat. A tavalyihoz képest érezhetően, több mint 5 százalékkal csökkent a forgalom Románia határátkelőin. Miközben kevesebben lépték át a határt, a leleplezett bűncselekmények száma több kategóriában is nőtt: másfélszeresére emelkedett például az embercsempészetben érdekelt személyek száma. A cigaretta csempészése öltött óriási méreteket. /Balázs Bence: Tízszeresére emelkedett a kiskorúak útlevelének díja. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A Bihar megyei RMDSZ-szervezet Nagyváradon július 31-én rendkívüli találkozót hívott össze a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvény-módosítás miatt, melyen több felvidéki magyar közszereplő is részt vett. Farkas Iván, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) országos tanácsának elnöke, Duray Miklós, az MKP alelnöke, Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Nagy Péter, az MKP ifjúsági csoportjának elnöke, illetve Loncz Attila és Pogány Erzsébet jött el a bihari RMDSZ-szervezet meghívására. A szlovákiai nyelvtörvény több pontban is korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát, és az új szabályok megsértéséért akár 5000 euróig terjedő pénzbüntetést ír elő. „Törvényszerű-e a nemzetek fejlődésében a gyűlölet, az ellenségkép keresése?” – tette fel a kérdést Duray Miklós. Meglátása szerint a törvény nem azért fasiszta, mert az állam nyelvét védi, hanem azért, mert kizárólagos. Szlovákiában már él és tevékenykedik a nyelvrendőrség, amely a kulturális fasizmust szolgálja ki azzal, hogy megbüntet bárkit, aki akár írásban, akár közbeszédben nem a szlovák hivatalos helységneveket használja, vagy akár magyar kulturális eseményt nem konferál fel szlovákul. Duray szerint tragikus, hogy ilyesmi az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet, s teret kaphat az etnikai alapú totalitarizmus. Farkas Iván hangsúlyozta, a romániai magyarság szolidaritása nagyon sokat jelent, hitet és erőt ad a további harcokhoz. A büntethetőség elsősorban az időseket sújtja, „akiknek a feje fölött négyszer-ötször változott az országhatár, és ők csak magyarul beszélnek” – mondta. Mézes Rudolf szerint a felvidéki magyarság egyetlen lehetősége a polgári engedetlenség, de mindannyian félnek a nyelvtörvény következményeitől, hiszen a jövőjük forog kockán. Nagy Péter elmondta: az ifjúsági csoport és a párt vezetősége már szervezi a nagyszabású tüntetést, amelyre szeptember elsején Dunaszerdahelyen kerül majd sor, az MKP tiltakozó nagygyűlésével egy időben, amelyre Európa összes kisebbségének képviselőit hívják és várják. „Veletek vagyunk, számíthattok ránk!” – fogalmazott Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő megígérte, további vitákat fog még kavarni a szlovák nyelvtörvény az EP-ben. A választmány végül állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólítja a szlovák pártokat, vonják vissza a módosításokat, illetve sürgeti az EP illetékeseit, lépjenek közbe. /Nagy Orsolya: Nagyvárad: a szlovákiai magyarok helyzetéről tájékoztattak az érintettek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./ Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarsággal, és ezért ott lesz Dunaszerdahelyen a szlovák államnyelvtörvény bevezetése elleni tiltakozásként összehívott nagygyűlésen. Ezt határozták az RMDSZ Bihar megyei választmányának hétvégi ülésén. Winkler valamennyi Kárpát-medencei magyar közösséget képviselő szervezetet arra buzdított, hogy összehangoltan és szolidárisan lépjen fel a nyelvtörvény ellen. /Az RMDSZ szolidáris a felvidéki magyarokkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

A történelmi Székelyföldet alkotó három megye önkormányzati vezetői közösen emlékeztek meg augusztus 1-jén az 1849-es nyergestetői ütközet 160. évfordulójáról. Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke beszédében elmondta: Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzati vezetői első alkalommal ünnepeltek együtt a Nyergestetőn. Ezzel is kifejezik Székelyföld egységességét, valamint a székelyek önrendelkezési igényét. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felidézte Tuzson János és honvédei szabadságharcát, és hangsúlyozta, hogy a székelyek leginkább olyankor mutatták meg igazi énjüket, amikor szabadságuk elvesztésének a veszélye fenyegette őket. Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke kijelentette: a nyergestetői csata biztosít arról, hogy érdemes magyarként élni Erdélyben. Egyed Ákos kolozsvári történész a nemzeti emlékhelyek fontosságára hívta fel a figyelmet hangsúlyozva, hogy a székelységnek erőt kell meríteni saját múltjából. /Közös megemlékezés Nyergestetőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./ Együtt emlékezett a három székely megye az 1849-es hősökre. Kopjafát avattak és zászlót adtak át. A csíki és a háromszéki huszárok a Nyerges-tetőre vonultak, a két huszárcsapat élén ott lovagolt Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba, illetve Tamás Sándor. A harmadik székely megye, Maros önkormányzatának elnöke, Lokodi Edit Emőke hintón érkezett az emlékműhöz, Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere társaságában. Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános a román hatalom kisebbségellenes magatartására hívta fel a figyelmet. /Huszárt toboroztak a Nyerges-tetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

A CityNews kolozsvári internetes újság bombasztikus cikket közölt a kolozsvári állami és magánegyetemek nem akkreditált, és mégis működtetett szakjairól. Aki tájékozódik azokról az oktatási intézményekről és szakokról, amelyeket a minisztérium elismer, megnyugvással veheti tudomásul, hogy a cikkben említett összes szak szerepel, mint ideiglenesen engedélyezett vagy éppenséggel akkreditált szak. A Spiru Haret nevű magánegyetem nem tartotta be az akkreditációs szabályokat, és az egyetemi autonómiára hivatkozva diplomagyárrá vált. A jelenlegi tanügyminiszternek, volt bátorsága szembeszállni ezzel a gyakorlattal. Alighogy megjelent a minisztérium közleménye az illető magánegyetem törvénytelen dolgairól, politikusok tömkelege pattant fel képviselőházi vagy szenátusi székéből, megálljt kiáltva. Ezek nagy része vagy tanít az illető magánegyetemen, vagy éppenséggel a diplomáját szerezte ott. A CityNews besegít ezzel a cikkel, azt sugallva, lám-lám nemcsak Spiru Haret Egyetem, hanem mások, még állami egyetemek is sárosak. A cikk nem mond igazat, Sapientiától a cikkben felsorolt összes szak esetében idén végzett a harmadik évfolyam, és törvény szerint be kell nyújtani az akkreditálási kérelmet, hogy az eddig ideiglenes működési engedéllyel rendelkező szakokat felmérjék, és amennyiben megfelelnek az előírásoknak, akkreditálják azokat. /Kása Zoltán: Újságírók segítenek be felelőtlen politikusoknak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./ A szerző a Sapientia EMTE tanára.

Augusztus 2-án van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja. Az évforduló kapcsán Európa számos országában, így Magyarország több városában is a második világháborúban elpusztított, mintegy félmillió roma áldozatra emlékeznek. A roma holokausztról 1972 óta emlékeznek meg a Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának határozata alapján. A második világháború idején összesen 23 ezer cigányt deportáltak Magyarországról. /Ma van a roma holokauszt áldozatainak emléknapja. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Negyedik alkalommal rendezte meg a Hunyad Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület /HIKE/ a HIKE tábort. A fiatalok többsége Hunyad megye különböző gyülekezeteiből érkezett, most a vajdahunyadi reformátusok holland testvérgyülekezetének fiataljai is eljöttek. A tábor célja a szórványban élő fiatalok egybegyűjtésén és üdültetésén kívül az, hogy segítse őket vallásuk és identitástudatuk megtartásában. A tábor helyszíne Kosztesd (Szászvárostól 30 kilométerre) remek helyszínnek bizonyult, immár második alkalommal. Az egyik napon ellátogattak Algyógyra, ahol csatlakoztak a X. Jubileumi IKE találkozó egyik előadásához. /Vetési Nándor: Áldásoddal megyünk … = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

Simonyifalván a szokásos falunapokhoz mindig hozzájött valami jellegzetesen helyi is: a Simonyiak házának vagy a második világháborúban elhurcolt helybeli németek emlékhelyének felavatása, kopjafaállítás stb. – idén az egykori kisvasút emlékhelyének leleplezése. A művelődési otthonban tartott szimpóziumon a felszólalók az Európai Unió összefüggésében értékelték a helyi közösségek, régiók gondjait, megvalósításait. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök azt emelte ki, hogy a Körösközben és a megyében élő és tenni akaró magyar közösségek vannak, amelyeket képviselni kell, hogy megmaradjanak és fejlődjenek. Dancs László, Gyula város volt polgármestere arról szólt, hogy a több száz éve összetartozó természetes régiókban milyen hasznos az újra egymásra találás. A simonyifalvi rendezvények vissza-visszatérő résztvevője, br. Simonyi Imre közéleti szerepéről Dancs László tartott előadást, a nagyszalontai művész, Bagosi Imre Tibor kultúrotthonban kiállított grafikáit és fotóit Miklós János festőművész értékelte. Simonyifalvára 1906-ban érkezett el a Gyuláról a Körösközbe tartó kisvasút. A falu központjában, a kisvasút egykori megállójának helyén felavatták a kisvasútra emlékező emlékművet. A kisvasút 1919-i közlekedett a településen. /Jámbor Gyula: VIII. Simonyi-napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Élettel telt meg a százlelkes falu, Székelybő augusztus 1-jén, a falu ünnepén. A kis települést pár éve még az elszigetelődés, az elöregedés fenyegette, ma már egyre többen gondolják úgy, hogy érdemes itt élni. A falutalálkozó hálaadó ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A kultúrház előtti téren felavatták Miholcsa József szobrászművész Turulmadár című alkotását. Tófalvi Zoltán történész, író üdvözölte az összegyűlteket, majd a turulmadárról mint szimbólumról, ennek fontosságáról, közösség-összetartó erejéről beszélt. A két világháború székelybői hősi hallottjainak emlékére állított emlékoszlop tetejére került a szobor. Borbély László parlamenti képviselő fontosnak nevezte, hogy egy ilyen kis, alig százlelkes magyar közösség megtartsa hagyományait. Emlékeztetett rá, hogy Székelybőt a diktatúra idején megpróbálták beolvasztani Nyárádszeredába, de ez nem sikerült. Borbély László ellátogatott a leomlás fenyegette katolikus templomba is, és támogatást ígért az épület felújításához. Szente Kinga, a Székelybőért Egyesület elnöke Lokodi Edit megyei tanácselnök levelét olvasta fel. Az elmúlt években a megyei önkormányzat támogatásával az egyesület tagjainak sikerült közös erővel felújítani a kultúrházat, elérték, hogy iskolabusz induljon, amely Nyárádszeredába szállítja a diákokat, monográfiát adtak ki a településről, sikerült falumúzeumot berendezni, megszépíteni a református templom környékét, eléje pedig székely kaput állítani. /Antalfi Imola: Székelybő a fényt hozó madár jegyében ünnepelt. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

„Jöhet idő, hogy emlékezni / bátrabb dolog lesz, mint tervezni – / bátrabb új hont a mult időkben / fürkészni, mint a jövendőben – ?” – kérdezhették Illyés Gyulával a 25. Petőfi-emlékhelytalálkozó résztvevői augusztus 1-jén Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában. A magyarországi Petőfi Sándor Társaság másodszor választotta Erdélyt a negyed évszázados múltidézés színhelyéül. Tagjai először tíz évvel ezelőtt Segesváron rótták le kegyeletüket a fehéregyházi csatában elesett költőóriás előtt. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: – 160 év hangja hívott ma össze minket, erdélyi és magyarországi magyarokat Marosvásárhelyre és a Nyergestetőre, ahol 1949. augusztus elsején 200 székely próbálta meg a lehetetlent. 160 év múlva nemcsak erdélyi és magyarországi, hanem elsősorban európai magyarokról kell beszélnünk, akiknek létfontosságú feladata biztosítani, hogy az egyesült Európában Petőfi szerelme és szabadságharca magyar nyelven adódjék tovább. Szabó Levente irodalomtörténész A megszelídített Petőfi címmel tartott előadást az 1870-es évek legnagyobb irodalmi vitájáról, amely az első Petőfi-díszkiadás körül keletkezett, majd Dávid Gyula Petőfi-kutató, irodalomtörténész a szabadságharcos lírikus erdélyi emlékhelyeit térképezte fel. Reményik Sándor 1922–ben írta: „Az ország elvétetett tőlünk, / Elvétetett a hatalom / és a dicsőség is elvétetett, / Felbontatott és eltöröltetett / Közöttünk minden földi kötelék. / Térdig porban és övig hamuban / Mi mégis a te nemzeted maradtunk/ Petőfi nemzete” 1956-ban magyar–román akadémiai együttműködéssel ásatások kezdődtek Fehéregyházán, azon a helyen, ahol utoljára látták Petőfit, két év múlva azonban börtönbe vetették a költőre emlékező fiatalokat. Egy politikai fordulat révén az ispánkút Hunyadi László féldomborművével ékesített emlékhellyé válhatott, 1973-ban Székelykeresztúron egész alakos Petőfi-szobrot állíttattak, majd egy újabb politikai fordulat következtében, a ‘80-as évek második felében ugyanaz a hatalom nem kívánatos személlyé nyilvánította Petőfit. 1989 után jött el az az idő, amikor végre szabadon kinyilváníthatták kötődésüket Petőfihez, újraindulhattak a költő nevét viselő egyesületek és a hagyományos emlékhelyek száma kevésbé ismertekkel bővült – emlékezett Dávid Gyula. /Nagy Székely Ildikó: „Mégis a te nemzeted…” Emlékdélelőtt a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A szilágysomlyói Báthory István Alapítvány ifjúsági csoportja által létrehozott Szederinda citeracsapat harmadik alkalommal vesz részt zenei táborozáson. Az eddigi szilágyperecseni és somosdi tábor után idén Tiszaföldváron nyílt lehetőség erre. A Szederinda tíz tagján kívül tizenegy perecseni kezdő citerás is velük tartott a táborozáson. A házigazdák, Szentgáli Angéla és dr. Szőllősi Gusztáv erdélyi gyermekek táboroztatási lehetőségeit teremtették meg. Alig öt percnyi járásra volt a termál strandfürdő. A református nőszövetség tagjai, valamint a Nagy Sándor református lelkész vezette alapítvány napi ellátásukhoz járult hozzá. A Városi Galéria szép előadást szervezett, amelynek során a helybéli citerások is felléptek, és a Szederinda is bemutatkozhatott. /Széman Rózsa, a Szederinda Hagyományőrző csoport vezetője: Szilágysági gyerekek Tiszaföldváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Nyírő József (1889. július 18., Székelyzsombor – 1953. október 16., Madrid) írónak, aki egy kis székely faluban született és egy spanyol kolostorban hunyt el, még a nevét is tilos volt sokáig kiejteni-leírni a Kárpát-medencében. Szókimondó, a korabeli politikának nem tetsző magatartása miatt menekülnie kellett Romániából. A kommunista rendszer idejének és tiltásának szerencsére ma már vége van. /120 éve született Nyírő József. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 3./

Traian Basescu nemrég hitet tett a helyi autonómia mellett. „Hiszek a helyi autonómiában, és azt ajánlom, hogy önök se féljenek ettől a kifejezéstől, amelytől mindannyian tartottunk évek óta”, hirdette. Ez a merész kaland magát Basescut is megijeszthette, mert hirtelen otthagyott csapot, papot, még a feleségét is, elsietett az esetleges kérdések elől. Pedig lett volna néhány. A tusványosi táborban még azt bizonygatta, hogy autonómiáról nincs is fogalma a népnek, ezt csak ezek a ravasz politikusok csepegtetik a fülébe. Basescu nem a magyar, vagy a román szavazatokért ment le Tusnádra, hanem a Nép szavazataiért, írta Székely Kriszta, a lap munkatársa. A szabadegyetem meghívottai közt volt Valentin Stan politikai elemző is. Előadásában felelevenített néhány epizódot az elnöki képmutatásból. Basescunak az európai fórumokon való egyik fellépéséről volt szó, amelynek alkalmával a fideszes Németh Zsolt, a magyar küldöttség tagja másfél millió erdélyi magyar nevében tette fel a kérdést: miért szabotálják a kisebbségi törvényt a román parlamentben? Basescu akkor azzal indokolta azt, hogy a törvénytervezetben megfogalmazott autonómia-forma, nevezetesen a kulturális autonómia, hallatlan és elfogadhatatlan, amire egész Európában nincs kézzel fogható példa. Kis idő múlva ugyanez a Basescu megjelenik az RMDSZ kongresszusán, ahol kulturális autonómiát ígér Erdély magyarságának. Hozzá lehet tenni, idén március 15-e előtt diplomáciai botrány kerekedett abból, hogy a magyar fél a Hargita megyei önkormányzathoz (autoguvernare) címezte a Sólyom László látogatási szándékáról tájékoztató levelet, nem pedig a megyei tanácshoz (consiliul judetean). Alig néhány hónapra rá Basescua helyi autonómia mellett kardoskodott. /Székely Kriszta: Basescu és az autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Sólyom László köztársasági elnök közleménye szerint a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása Szlovákiában összeegyeztethetetlen a kisebbségeket védő nemzetközi törvényekkel és az Európai Unió értékrendjével. A Balázs Péter külügyminiszterrel és Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnökével folytatott megbeszélésen elhangzott: az anyanyelv használatának ilyen szigorú szankciókkal fenyegetett korlátozása nem csupán a szlovákiai magyarság érdekeit és eddig gyakorolt jogait sérti, de több két- és többoldalú nemzetközi megállapodás szellemével, egyes esetekben betűjével is ellentétes. „Többnemzetiségű állam homogén nemzetállammá alakítása erőszakos nyelvi asszimiláció, az Európai Unió értékrendjével összeférhetetlen, és a kisebbségeket védő mai nemzetközi jogrenddel ellentétes” – olvasható a közleményben. A köztársasági elnök a találkozón nagyra értékelte, hogy a parlamenti pártok és a történelmi egyházak ritkán tapasztalható egységben álltak ki a szlovákiai magyarság nyelvhasználati jogainak védelmében. Balázs Péter külügyminiszter kiemelte, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet után Magyarország az Európa Tanácshoz és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához fordul a nyelvtörvény miatt. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke kiemelte: európai látogatássorozatot terveznek a magyarországi parlamenti pártok és a házelnök a szlovák nyelvtörvény miatt. /Sólyom: a nemzetközi joggal ellentétes a szlovák nyelvtörvény. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Már az őszi ülésszakon az Országgyűlés elé kerülhet a kettős állampolgárság ügye – mondta Németh Zsolt, a Fidesz szakpolitikusa. „Lassan megfelelő formában vitatkoznak a politikai erők a kettős állampolgárságról” – hangsúlyozta. „A Fidesz szerint is alapvetően egyéni kérelem alapján kellene megadni a kettős állampolgárságot” – mondta Németh Zsolt arra reagálva, hogy a külügyminiszter kijelentette: a kettős állampolgárságot csak egyénileg lehet elbírálni, emiatt nem a legjobb eszköz tömeges problémák kezelésére. /Vegyes házasságok és kettős állampolgárság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Az RMDSZ szerint a kormány politikai hovatartozás alapján osztja az uniós pályázati pénzeket a vidéki településeknek, ezért az Európai Bizottsághoz fordulnának a pályázatok objektív elbírálása érdekében, mondta Klárik László, a Kovászna megyei önkormányzat menedzsere. Klárik arra is felhívta a figyelmet, hogy néhány órával a határidő előtt Ilie Sarbu tárcavezető miniszteri rendelettel megváltoztatta a községek rászorultsági besorolását, ami nagy pontkülönbséget eredményezhet az elbírálásnál. Eddig a besorolást a statisztikai hivatal végezte, a mezőgazdasági miniszter rendelete ezt írta felül. Ennek alapján például Kolozs megyében 16 nagyon szegény kategóriába tartozó község lett, holott eddig nem volt egy sem. Kovászna megyében viszont hat község a közepesen szegény besorolásból a módosabba került, és így elveszítik az ezért járó pontokat. /Bíró Blanka: Klárik László: a kormány politikai alapon bírálja el az önkormányzatok pályázatait. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Nem fellebbezték meg a székelyudvarhelyi önkormányzat feloszlatását kimondó július 2-i törvényszéki ítéletet a testületet alkotó pártok, így várhatóan időközi helyhatósági választásra kerül sor a városban. A székelyudvarhelyi tanácsban kilencen képviselik az RMDSZ-t és nyolcan az MPP-t, illetve két zöld párti tanácsos is van. Az RMDSZ-frakció februárban közös lemondásra szólította fel a tanácsosokat, arra hivatkozva, hogy az MPP-frakció nem hajlandó a városért dolgozni – ezt a polgáriak visszautasították –, majd beadványban kérte a feloszlatást a törvényszéktől, arra hivatkozva, hogy két egymást követő hónapban – februárban és márciusban – nem hozott érvényes határozatokat a testület. /Kovács Csaba: Ősszel új képviselő-testületet választ Székelyudvarhely lakossága. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A Magyar Tudományos Akadémia Kőrösi Csoma Sándor Archívuma és Bolyai János Appendix című műve is felkerült az UNESCO Világemlékezet listájára, amely idén a világ szellemi örökségének 35 különlegesen értékes darabjával – köztük a Magna Chartával, a Nibelung-énekkel, Anna Frank naplójával és a Népszövetség archívumával – bővült. Kőrösi Csoma Sándor hagyatéka Duka Tivadar – Indiában működő hadiorvos – közvetítésével 1885-ben került az MTA tulajdonába. Bolyai János (1802-1860) 1832-ben adta ki huszonhat oldalas Appendix, scientiam spatil absolute veram exhibens címmel írt művét, mely atyja, Bolyai Farkas kétkötetes monumentális összefoglaló munkája, a Tentamen első kötetének függelékeként jelent meg. A Bolyai fő művének tartott, latin nyelven megírt mű a matematikai irodalom legtökéletesebb munkái közé tartozik, amelyet napjainkig minden jelentősebb nyelvre lefordítottak. Bolyai János ezzel a munkájával valóban világraszólót alkotott, létrehozta az úgynevezett nem euklideszi geometriát, megoldva a geometria leghosszabb ideig, több mint 2000 évig ellenálló, úgynevezett párhuzamosok problémáját. /A Világemlékezet része a Csoma archívum és Bolyai János Appendixe. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

Száznegyvenhat állás szűnik meg szeptember 1-jétől a háromszéki tanügyben, amit a megyei tanfelügyelőség átszervezéssel kíván áthidalni, leépítésre csak ott kerül sor, ahol a karcsúsítást nem tudják megoldani. Meg kell szüntetni a csoportos idegennyelv-oktatást (kivéve a kétnyelvű osztályokban), meg kell szabadulni a nyugdíjas pedagógusoktól, fel kell számolni a csoportokban tartott szakoktatást és csökkenteni kell a választható tárgyak óraszámát heti egyre. Gyermekhiány miatt megszűnik a bibarcfalvi iskola V–VIII. osztályos tagozata, a gyermekek a baróti Gál Mózes Általános Iskolában kezdi az új tanévet, Málnásfürdőn pedig felszámolják az egyetlen gyermekkel működő román tagozatos elemit. /Fekete Réka: Számolnak az iskolaigazgatók (Leépítés a tanügyben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

Marosvásárhelyi csapat nyerte el a fődíjat az augusztus 3-án zárult XIII. ODFIE Színjátszó-találkozón, amelyet az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület (ODFIE) rendezett Ürmösön. A rendezvényre több mint 400 fiatal gyűlt össze. A versenyen részt vevő 18 csapat röviden ismertette a bemutatásra választott színdarabot. /Véget ért a XIII. ODFIE Színjátszó-találkozó Ürmösön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Idén kilencedik éve, hogy a dicsőszentmártoni ALKISZ (Alsó-Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúsági Szövetség) megszervezi a hagyományos ádámosi szórványtábort, ahol ezúttal Dicsőszentmártonból és környékéről, Medgyesről, a Szilágyságból, Marosszentgyörgyről és Marosvásárhelyről érkező 3-8. osztályos gyerekeket láttak vendégül. Gagyi Zoltán főszervező, a szövetség elnöke elmondta, Vinczi Hajnal kilenc éve „főszakácskodik” a táborban. Idén kevés volt a támogató, a pályázat útján nyert összegek pedig elenyészőek voltak, így a gyerekeknek fejenként 120 lejbe került a táborozás. /Menyhárt Borbála: Sok nyolc óra munka, pihenés és szórakozás. Véget ért az ALKISZ-tábor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

A napokban ért véget Sepsiszentgyörgyön a hetedszer megrendezett mozgássérült tábor. A válság itt is éreztette hatását. Míg az elmúlt esztendőkben 4–5 országból érkeztek mozgássérültek Sepsiszentgyörgy melletti Benedek mezei táborba, addig idén csak Romániából és Magyarországról jöttek kerekes székben élők és kísérőik a Máltai Szeretetszolgálat által szervezett táborba. /Kovács Zsolt: Sepsiszentgyörgyi tábor a mozgássérültekért. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Fél normával fog továbbműködni a Nagyváradi Állami Filharmónia kórusa a megyei tanács döntése értelmében. közölte Sarkady Zsolt, a filharmónia volt igazgatója, aki több tényezőre, személyes okokra, valamint belső konfliktusokra hivatkozva lemondott tisztségéről. Az intézményt ideiglenesen Tódor Albert volt nagyszalontai polgármester vezeti. A megyei tanács nyolcszázalékos leépítést kért a filharmóniától. Ez azért érinti elsősorban a kórust, mert a kollektív munkaszerződés szerint „ha bármilyen leépítésre kerül sor, akkor először azokat kell elbocsátani, akiknek ez a második munkahelye”, az énekkarnak pedig több mint fele máshol van főállásban. Lászlóffy Zsolt karvezető korábban elmondta, hogy a kórus majdnem tíz éven keresztül fél normával működött, míg végül 2008. április elsejétől emelték fel a kar négyórás részmunkaidejét nyolcórás, teljes munkaidőre. A költségcsökkentés révén azonban visszafordulni látszik ez a folyamat. /Totka László: A kórus viszi el a balhét. A filharmónia költségcsökkentésének első áldozatai Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Sztrájkra készülnek az egyetlen szerbiai magyar napilap, az újvidéki Magyar Szó dolgozói – augusztus 17-én beszüntetik a munkát, ha addig nem fizetik ki elmaradt béreiket. Kabók Erika, a lap szerkesztője és sztrájkbizottságának tagja elmondta, az érintettek, akik átlagosan havi 33 ezer dinárt keresnek, már az áprilisi bérüket is késve kapták meg. A gazdasági nehézségekre való hivatkozással 15 százalékkal csökkentették az összeget, s három részletben fizették ki júniusban és júliusban. Augusztus elejéig a májusi – ugyancsak csökkentett fizetés – egyharmadát vehették kézhez a Magyar Szó alkalmazottai. A 75 szerkesztőségi alkalmazott azt követeli, hogy két héten belül maradéktalanul fizessék ki elmaradt bérét. /Sztrájkra készül a Magyar Szó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Az idei Koinónia-tábor bizonyult az utóbbi évek legsikeresebb hasonló rendezvényének – nyilatkozta a Hidegszamoson megrendezett 20. Koinónia-tábort értékelve Visky András, a Koinónia Kiadó igazgatója, drámaíró, költő. Idén 157 résztvevő volt, de sokkal többen voltak a naponta kilátogató érdeklődőkkel együtt. A legsikeresebb rendezvénynek M. Tóth Géza rajzfilmkészítő estje, valamint Forgács Péter másfél napos filmvetítései, portrébeszélgetése és rendezői estje bizonyult. A legtöbb résztvevő a Sapientia, valamint a Babes–Bolyai Egyetem hallgatóiból került ki. /Sipos M. Zoltán: Sikerekkel zárult idén is a Koinónia-tábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

A micskei Sámuel Ház azoknak a szegény, általában többgyermekes családoknak segít, akik nem tudják megfelelőképpen nevelni, iskoláztatni csemetéiket. A szociális központban nyáron sem áll meg az élet. A 2003 szeptembere óta működő intézmény bentlakásában jelenleg tizenöt hátrányos helyzetű gyermek szállásáról, ellátásáról, neveléséről gondoskodnak. Megálmodója Bertalan Lajos közgazdász, az alapítvány ügyvezetője, és felesége, Bertalan Csilla szociális munkás, a bentlakás igazgatója. Védenceik tanév közben a Sámuel Házban laknak, csak hétvégére mennek haza. Nyáron szabadidős programokat szerveznek számukra. Ez a harmadik nyár, amikor a Sámuel Ház-beli gyerekek részt vesznek a nagyváradi Júlia gyermekotthon által a Lesi-tó völgyében szervezett táborban. A vakációzást régi támogatójuk, egy írországi finanszírozza. Július derekán hollandiai csoport látogatott el Micskére, segítenek a szociális internátus felújításában. Ez a szervezet nyújtott segítséget abban is, hogy létrehozzanak egy farmot, amely hozzájárul a központ fenntartásához. A hollandok minden nyáron küldenek egy csapatot Micskére, hogy elvégezzenek bizonyos teendőket. A Sámuel Ház hónapról hónapra él, de valahogy mindig megjön a segítség. Sokszor mindez csodának tűnik. Érzik, hogy áldás van a Sámuel Házon, fontos a gyerekek megmentése, oltalmazása, ugyanakkor a szülőket nem szakítják el csemetéiktől. /Tóth Hajnal: Ahol a csoda mindennapos. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 4./

Gyimesi Éva sokáig nem tudta, valójában mikor vált célszeméllyé a titkosrendőrség irataiban. Úgy látja, hogy az állambiztonsági intézmények az információk igen nagy részéhez – az ő esetében – elsősorban lehallgatások révén juthattak hozzá, és az ún. besúgókra azért volt szükség, hogy önmagukat, valamint civil kollaboránsaikat fedezhessék. Informátorokat rekrutáltak, akik önkéntes vagy a szeku által kicsikart jelentéseikkel alátámaszthatták a célszemélyekkel szembeni gyanút és a politikai vádakat. Ezzel párhuzamosan kiépítették a megfigyelői hálózatot olyan rezidensekkel, pártaktivistákkal és intézményvezetőkkel vagy kollégákkal, akiktől nem kértek az ügynöki elkötelezettséget igazoló aláírást, biztosítva azt is, hogy a teljes hálózat ne lehessen – utólag sem – dekonspirálható. Gyimesi Éva úgy látja, hogy a rá vonatkozó intézkedési terv végrehajtását 1976. február 10-től kezdték el lehallgató berendezések telepítésével. Az intézkedést a Szekuritáté főnöke, N. Dumitrascu vezérezredes is jóváhagyta, hogy rögzítsék Cseke/Gyimesi Éva „nacionalista-soviniszta megnyilvánulásait. ” Az egyetemen a kar adminisztrátora, dékánja és vezetőségének más tagjai nyilván tudtak arról, hogy az egyetem épületében egy terem a szekut szolgálja, ismerték a Szekuritáté ott megforduló munkatársait, technikai dolgozóit. Ez a tudás a kapustól a párttitkárig a belügyi dolgozók passzív cinkosává tehetett mindenkit az egyetem személyzetéből. Ez a kategória a Tismaneanu Jelentés szerint a Szekuritáté ún. „támaszait” foglalta magába. Gyimesi Éva a rá vonatkozó dossziéban „megforduló” Dezsi, Szabo, Laszlo, Bálint, Albert, Adam, Mészáros, Rusz, Herta stb. fedőnevű besúgók között, nagy különbségek vannak a „jóindulat” tekintetében. Gyimesi Éva tanulmányának nem az ún. besúgók leleplezése a célja. /Gyimesi Éva: Lehallgatás – a kezdetektől. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./