Puskel Péter 2003-ban történt nyugdíjba vonulása után sem panaszkodhatott semmittevésre, az idei év eseménydús volt: felvették a Romániai Írószövetség aradi tagozatába, kiválósági díjat kapott helytörténészi munkásságáért Arad napján, és igazi könyvritkaságot rendezett nyomda alá, amelynek megjelenése az Aradi Magyar Napokra várható október elején. Puskel Péter 1968-tól 2003-ig volt hivatásos újságíró, de nem erre a pályára készült. Érdekelte az irodalom, a képzőművészet, a színházi rendezői pálya, a zene és a történelem. Azután a sors másképp hozta. Az ő évfolyama volt az utolsó 1959-ben, amely még a tiszta magyar 3-as középiskolában végzett. A Temesvári Egyetemen az orosz–román szakon szerzett diplomát. 1968-ban Aradon magyar lapjához /Vörös Lobogó/ került. Elindított egy új rovatot, amelyben a város régi épületeiről közöltek képeket, rövid leírással. Ez ment 1974–75-ben, amíg hetilapként jelentek meg, majd jött a letolás, hogy visszasírja a múltat. Előbb újságcikkeket írt a rendszerváltás után az Jelen napilapban, majd mindezt könyv alakban is megjelentette. Az első kötet, az Arad marad 1997-ben látott napvilágot, az 1998-as Arad redivivus címűben már új anyagok is voltak. 2004-ben az Irodalmi Jelen Könyvek Kiadó felkérésére összeállította az Emlékképek a régi Aradról című kötetet. Jelenleg Arad ipartörténete érdekli, ezzel még románul sem foglalkozott senki. További témái: jeles aradi műszaki személyiségek, a második világháború aradi vonatkozásai. /Kiss Károly: „Semmi sem tökéletes, semmi sem végleges” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./

Megjelent a székelyudvarhelyi Erdélyi Művészet című folyóirat idei második száma. A tartalomból: Ama nemes harcot megharcoltam… – Szabó Vilmos képzőművész-pedagógus emlékére (Székely Géza); Megfestett lélek-emlékek – Finta Edit festményeiről (Szücs György); Figurativitás két és három dimenzióban – Az F-csoport kolozsvári kiállítása (Németh Júlia); Transzszilvanizmus a képzőművészetben – Pallos Sch. Jutta festészete kapcsán (Banner Zoltán); Erdélyi kastélyok XV. (Biró József). /b. d. : Erdélyi Művészet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Újabb szép kivitelezésű reklámkiadványait jelentette meg a megyei tanács keretében működő Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület. A Háromszék, a borvíznagyhatalom kétnyelvű kiadványt (térkép és szöveg) előbb Sepsiszentgyörgy turisztikai térképe, majd a Háromszéki Panziók Egyesületének (HPE) reklámkiadványa követte. A sort két új kiadvány folytatja. A Kulturális Háromszék kétnyelvű (magyar, román), melyben színes megyetérképen az egykori három közigazgatási székre, Erdővidékre és Bodzavidékre lebontva mutatják be a vidéket, a népi mesterek műhelyeit, az új és állandó jellegű kiállításokat, a magángyűjteményeket, arborétumokat, a Háromszéki Magyarok Emlékparkját, emlékházakat stb. Az Aktív turizmus Háromszéken című térkép ismerteti a háromszéki gyalogtúrákat szolgáló jelzett turistaösvényeket, a terepbicikli-utakat, a vadász- és lovasturizmus színtereit. Ez az öt idegenforgalmi tájékoztató kiadvány mérföldkövet jelent ebben a témakörben. /Kisgyörgy Zoltán: Kovászna Megye Turizmusáért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./

„A parlamenti vakáció a Boc-kormány rossz tanácsadója” – ezt a címet viseli Cseke Attila RMDSZ-szenátor politikai nyilatkozata, amely szeptember elsején hangzott el a szenátus plénumának első őszi ülésén. A bihari politikus csak néhányat említett a parlamenti szünet ideje alatt hozott kormánydöntésekből és az elhangzott nyilatkozatokból /nyilatkozat-áradat arról, hogy nem lesz fennakadás a fizetések és a nyugdíjak kifizetésével, az Első ház program bevezetése és a lakosság érdektelensége, a kormányügynökségek átalakítása,– a döntés még várat magára; bejelentett felelősségvállalás bizonyos törvényekre/. „Úgy gondolom, ezek után csak jobb lehet, már csak szebb idők jöhetnek” – zárta politikai nyilatkozatát Cseke Attila szenátor. /Cseke politikai nyilatkozata. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Közös nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását a szlovák államnyelvtörvény ellen öt erdélyi ifjúsági szervezet. A Magyar Ifjúsági Tanács, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az Országos Magyar Diákszövetség és a Magyar Középiskolások Szövetsége elnökei által aláírt állásfoglalásban leszögezték: minden népnek, nemzetnek és nemzeti közösségnek elidegeníthetetlen joga saját anyanyelvének használata saját hazájában és szülőföldjén. /Farcádi Botond: Tiltakoznak az erdélyi magyar fiatalok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Tudományok Szakosztálya védnöksége alatt zajlott Bánffyhunyadon a harmadik „Technikai örökségek Erdélyben” elnevezésű alkotótábor augusztusban. A tábor résztvevői doktorandusok, kutatók, mérnökök, egyetemi oktatók voltak. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Műszaki Szakosztályának technikatörténeti csoportja kalotaszegi eddig ismeretlen, feltáratlan értékeket próbál technikatörténeti jellegű kutatásaival feldolgozni. A csoport a harangok és toronyórák felkutatását tűzte ki célul. Az idei évben a tábor résztvevői a bánffyhunyadi református templomot mérték fel, ugyanakkor az Erdélyi Református Egyházkerület Bánffyhunyadi Levéltárában található dokumentumokat is átvizsgálták és digitalizálták. /Papp Kinga: Bánffyhunyad: Alkotótábor műszaki örökségünk megőrzésére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Erdélybe, az unitárius vallás kialakulásának helyszínére érkeztek az Amerikai Egyesült Államokban 1995-ben alapított, Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanács tagjai. A 22 ország unitárius közösségeit tömörítő tanács szeptember 1–6-a között tartja idei közgyűlését Kolozsváron. A küldöttek Dévára, Dávid Ferenc egyházalapító püspök emlékcellájához zarándokoltak, Gyulafehérváron megtekintették János Zsigmond erdélyi fejedelem és édesanyja, Izabella szarkofágját, majd Vajdahunyadra és Mészkőre is ellátogattak. /Ferencz Zsolt: Kolozsváron üléseznek a világ unitáriusai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Kolozsváron a Magyar Opera az idei évadnyitót véglegesített igazgató nélkül kezdi. Simon Gábor a nyár elején idős korára hivatkozva lemondási szándékát jelezte, azóta folynak a papírmunkák az igazgató lemondását illetően. A megüresedő igazgatói állására nem hirdettek pályázati versenyvizsgát. Ideiglenesen az opera Szép Gyula aligazgatót bízná meg az igazgatói teendők ellátásával, közölte a lemondó igazgató. Demeter András, kulturális minisztériumi tanácsos szerint az új igazgató kinevezését egy jogi keret akadályozza: az általa elkészített menedzsment-törvénytervezet még nem lépett érvénybe. „A minisztérium nem kíván beavatkozni sem a megbízott igazgató sem pedig a kinevezett igazgató személyének megválasztásába” – nyilatkozta. A kolozsvári intézmény, az ország egyetlen magyar operája október elsején kezdi el az évadot Verdi Álarcosbál című operájával. /Sipos M. Zoltán: Igazgató nélküli évadnyitó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Folytatódik a Várad kulturális folyóirat Törzsasztal nevű beszélgetéssorozata, amelynek szezonnyitó első vendége Karafiáth Orsolya költő, publicista, énekesnő lesz szeptember 4-én Nagyváradon. Az idei évadban vendégül látják még a Selyem Zsuzsa szépíró-novellistát, Kőrösi Zoltán írót, a Magyar Rádió művészeti szerkesztőségének egykori főszerkesztőjét, Borbély Szilárd debreceni költőt, novellistát, valamint Grecsó Krisztián írót, az Élet és Irodalom hetilap prózarovatának vezetőjét. Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszámolt arról is, hogy a lap hamarosan különkiadásokkal is jelentkezik, melyekben a Törzsasztal beszélgetései nyomtatott formában olvashatóak, valamint hozzáférhetőek lesznek a rendezvény meghívottjaival készült interjúk és városismerkedő anyagok is. /Totka László: Friss menü a Törzsasztalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Ismeretlen tettesek idén már másodszor rongálták meg a Vereckei-hágón álló magyar honfoglalási emlékművet. A tettesek felgyújtották az emlékjel oltárkövet formázó elemét. Márciusban ismeretlenek kalapácsokkal rongálták meg az emlékművet, majd horogkereszteket és gyalázkodó feliratokat mázoltak rá. /Ismét meggyalázták a vereckei magyar emlékművet. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

A tavaly Veszprémben nagy sikert aratott, Európa kicsinyben című közös kiállításra válaszolva idén a Székely Nemzeti Múzeum sepsiszentgyörgyi székhelyén tartják meg a két testvérintézmény előadással egybekötött ikertárlatát. A megnyitó szeptember 19-én lesz. A múzeumkertben hagyományőrző mestereket vonultatnak fel, fellép a sepsiszentgyörgyi Százlábú együttes és a veszprémi táncegyüttes, majd a két igazgató megnyitja az Ünnepek és hétköznapok című vallásos néprajzi kiállítást. A tárlat lényege megmutatni, mi az, ami megegyezik s mi különbözik a Bakony térsége és Háromszék, tágabban Székelyföld között – mondta Vargha Mihály igazgató. Hangsúlyozta, igen gyümölcsöző a több mint húsz évre visszatekintő kapcsolat a két múzeum között. /Szekeres Attila: Múzeumi kapcsolat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./

A Bodosi fivérek – Mihály, Dániel és Antal – kiemelkedő szakmai munkásságára és emberi nagyságára emlékeztek augusztus 30-án családtagjaik és Barót polgárai. Bemutatták a Bodosiak történetét, illetve a három ünnepelt életpályáját gazdagon illusztráló könyvet, s Erdővidék Múzeumában megnyitották a tizenhetedik század végétől Baróton élő családról szóló kiállítást. Bodosi Dániel (1913–2006) festőművészként alkotott maradandót, Bodosi Mihály (1909–2005) a magyar atlétikai válogatott tagjaként ért el nemzetközi sikereket, majd több évtizeden keresztül orvosként dolgozott, Bodosi Antal (1916–1992) ferences szerzetesként, majd papként teljesített szolgálatot, nevéhez fűződik a marosvásárhelyi Ady negyedi templom építése. Baróton a testvérek emlékét őrző táblát legfiatalabb öccsük, Bodosi András leplezte le. Az Erdővidék Múzeumában rendezett kiállítás anyagának zöme a hatalmas, tizenegy nemzedéket felölelő családfához kapcsolódik, de méltó helyet kapott benne a rengeteg családi fénykép, dokumentum, állami, szakmai és sportelismerés is. A baróti Bodosi fivérek: Mihály, Dániel és Antal című könyv születéséről szerkesztője, Darvas Anna-Mária vallott. /Hecser László: Emléktábla a Bodosi fivérek tiszteletére. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./

A rendezvények ügyében az elmúlt hónapok során nem alakult ki konszenzus a romániai magyar politikai és társadalmi szervezetek között. Az RMDSZ és az EMNT eddig nem hozta nyilvánosságra Csíkszeredában a rendezvényen terítékre kerülő, a Székelyföld fejlesztési stratégiáját vázoló memorandum és kiáltvány szövegét. Tőkés László nyilatkozatára reagálva Izsák Balázs SZNT-elnök leszögezte: ő sohasem nevezte ellenrendezvénynek a csíkszeredait. – Bemutatta Székelyföld első térképét a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó. Tulit Attila, a kiadó résztulajdonosa, a Sepsiszéki Székely Tanács állandó bizottságának tagja elmondta, a „jövendőbeli autonóm Székelyföld” első térképe a Magyar Élettér Alapítvány megbízásából készült. Az SZNT autonómiastatútuma alapján szerepelnek rajta az ott jegyzékbe vett székely székek és minden székely település, az autonómiára vonatkozó népszavazások is pontosan ezen a területen zajlottak. Székelyföld 9980 négyzetkilométer, lakossága 809 ezer fő, ebből 613 ezer fő, vagyis 76 százalék magyar. Jelenlegi területe nyolc székre tagozódik: Bardóc-Miklósvárszék, Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék. Tulit Attila szerint a térképnek identitástudat-erősítő szerepe is van. „Minden székely embernek ismernie kell, és akárcsak a székely zászlónak, ennek is minden intézményben és házban ott a helye” – állapította meg. /Bíró Blanka, Rostás Szabolcs: Nagygyűlési láz a Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Romániában a két koalíciós alakulat állandó vitája láttán napról napra egyértelműbb, hogy ez az érdekházasság nem tarthat sokáig. A vitákon derül ország-világ. Beleértve az erdélyi magyar politikai elitet is, amely mindeközben nem veszi észre, hogy kiválóan eltanulta a bukaresti koalíció mesterséges nyelvezetét. Jelen pillanatban a romániai magyar civil és politikai szervezetek vezetői nem egymás között, személyesen, hanem nyílt levelek útján „beszélik meg” a közösség problémáit, közleményekben, felhívásokban üzengetnek egymásnak. Ilyen körülmények közepette nem csoda, hogy még az autonómiatörekvés ügyében sem képesek egységet alkotni. A hét végére két helyszínre, két időpontra meghirdetett nagygyűlések hallatán mindenki a fejét fogja a széthúzás láttán. /Rostás Szabolcs: Újbeszél. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Eseményekben gazdag nyarat tud maga mögött a Kolozsvári Állami Magyar Színház, hangzott el a szeptember 3-án tartott évadnyitó sajtótájékoztatón. Júliusban a társulat részt vett az Avignoni Fesztiválon a Visszaszületés című produkcióval. Tompa Gábor színházigazgató elmondta, ezt az előadást az újságírók megválasztották az off-program legjobb előadásának. Az avignoni turnét követően Gdanskban vendégszerepelt a társulat, a XIII. Shakespeare Fesztivál meghívottjaként, a III. Richárddal. Az előadást nagyon jól fogadták. A színház jövőre, de 2011-re is sok meghívást kapott. A Visszaszületést 2010-ben 14 francia színház szándékozik megvenni, sor kerül franciaországi turnéra. A gazdasági válság rányomja bélyegét a színház tevékenységére is, decemberre még a fizetésalap sincs biztosítva. Anyagi problémák miatt az őszre tervezett egyik nagyszínpadi bemutatót /Hanoch Levin Téli temetés című darabja/ elhalasztották 2010 márciusára. A Három nővér, III. Richárd, Danton halála és az Árva élet című produkciók részt vesznek a Vendégségben Budapesten és az Őszi fesztiválra szervezett vendégszereplésen, ahonnan Bukarestbe vezet az út, az országos fesztiválra, amelyre a Három nővér, a Danton halála és a Gianni Schicchi kapott meghívást, ez utóbbi előadás december elején Velencében is látható lesz. Belgrádba is ellátogatnak. Novemberre várható Dosztojevszkij Ördögök című regényadaptációjának a bemutatása a stúdióban. Ugyancsak itt mutatják be január elején az Andrei Serban rendezte Suttogások és sikolyokat, illetve májusban a Szeget szeggelt, Matthias Langhoff rendezésében. Október 11-én vendégül látják a budapesti Baltazár Színházat, a színtársulat értelmileg sérült színészekből áll. /Köllő Katalin: Évadnyitás a kolozsvári magyar színházban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./ Pénzügyi gondokkal indítja új évadát a Kolozsvári Magyar Állami Színház –jelezte Tompa Gábor igazgató, hozzátéve: „morális válsággal is szembe kell néznünk, az egyre erősödő szélsőjobboldali ideológiák elterjedése társadalmakat osztanak meg. ” /Sipos M. Zoltán: Anyagi gondok az új színházi évadban. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

A parasztság és a kommunizmus című kiállítás záróünnepségét tartották meg szeptember 3-ám Nagyváradon, a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtárban. Jelen volt a két projektvezető, Ana Blandiana Herder-díjas író, költő és Romulus Rusan. Dokumentumok, fotográfiák tanúskodnak a komor múltról: az erőszakos kollektivizálásról, a deportálásokról és bebörtönzésekről. A falvakban emberek ezreit forgatták ki vagyonukból, semmizték ki őket, tettek földönfutóvá a vörös terror idején. Voltak, akiket munkaszolgálatba hurcoltak el, másokat tömlöcbe vetettek vagy meggyilkoltak. A kiállításon az egyik pannó térképe azt ábrázolja például, hogy 1949-1962 között Romániában hol történtek parasztfelkelések. Romulus Rusan több mint tízéves kutatómunkájának eredménye ez a tárlat. A kommunizmus idején több száz parasztlázadás volt szerte az országban. Több százezer embert ítéltek el, hurcoltak meg a bíróságon. A vándorkiállítás következő színhelye Arad lesz, aztán Temesváron mutatják be az anyagot. /Tóth Hajnal: A kommunizmus áldozatai a parasztság körében. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 4./

Immár tizenötödszörre tartják meg az Érmelléki Ősz fesztivált Székelyhídon. Szeptember 4-én lesz az ünnepélyes megnyitó, majd megkoszorúzzák a turulmadaras emlékművet. Bemutatják Sóki Béla Érmellék 100 híressége című könyvét. A kultúrházban fellép a Szeredás népzenei együttes, a továbbiakban különböző együttesek szerepelnek. A református ifjúsági központban bemutatják Kántor Anita és Kéri Gáspár Az érmelléki szőlőművelés tárgyi és épített emlékeinek védelme könyvét. Bemutatót tart a székelyhídi Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület. /Érmelléki Ősz tizenötödször. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 4./

Csíksomlyóról és Székelyudvarhelyről is vittek egy-egy marék földet az újfehértóiak arra az emlékhelyre, amely a szabolcsi kisvárosban állít emléket a magyar nemzettudatnak és hazaszeretetnek. Az emlékmű létrehozásának gondolata a helyi múzeum munkatársaitól származik, akik még korábban kérték a város lakóit, hogy ha nyaralásaik, utazásaik során az ország valamelyik szegletében vagy a határ menti vidékeken járnak, hozzanak onnan egy maroknyi anyaföldet – mondta el Buczkó József, a Zajti Ferenc Kulturális Központ igazgatója. A történelmi 64 vármegye közül már 25-nek pihen a földje abban az urnában, amelyet egy 1923-ból származó műemlék foglal magában. Buczkó elmondta, hogy olyan helyekről is származnak még földek, amelyek a magyarság történelmének eseményeit hordozzák, mint például Nyerges-tető vagy Petőfi Sándor feltételezett halálának helyszíne, Fehéregyháza, vagy az 1980-ban elárasztott székely település, Bözödújfalu. /Itteni föld gazdagítja a Magyar Anyaföld Emlékhelyét. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 4./

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös rendezésében szeptember 4-én megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen mintegy ezer polgármester, alpolgármester, helyi és megyei tanácsos, képviselő és szenátor vett részt. Markó Béla, az RMDSZ felhívta a figyelmet: nem elég kiáltványban megerősíteni az autonómia iránti szándékot, ahhoz következetes, folyamatos munkára lesz szükség a jövőben. Ez közös munka lesz, ennek szellemében hívták meg erre a gyűlésre az RMDSZ-en kívüli szervezetek – így a Magyar Polgári Párt (MPP) – választott önkormányzati képviselőit is. A romániai magyarság „résztulajdonosa” Romániának, Erdélynek, Székelyföldnek – hangsúlyozta Markó Béla -, Romániában 7, Erdély területén 25, Székelyföldön pedig 80 százalékban magyar a lakosság, tehát ilyen arányban „résztulajdonosa” az országnak, illetve annak a területnek, amelyben szeretné megőrizni identitását. Markó utalt a szlovákiai magyarság helyzetére: visszaveszik a magyaroktól a már megszerzett jogokat. Szerinte ez nem csupán két ország ügye, az Európai Uniónak nagyon is köze van ahhoz, hogy miként alakul a helyzet. Markó megállapította, hogy Romániában is igazán csak az autonómia eszközével veheti kezébe a magyar kisebbség a saját sorsát. Leszögezte: Székelyföldnek sajátos, etnikai identitása is van, ezért sajátos területi autonómiára is szüksége van. Tőkés László, az EMNT elnöke megállapította: Székelyföldnek országnyi területe van, mintegy 2000 négyzetkilométerrel meghaladja Koszovó területét. Az EMNT elnöke kifejtette: a Kárpát-medencében minden legitim politikai erőnek kötelessége az autonómia képviselete. Magyarországra is utalva szükségesnek nevezte a „nemzetpolitikai rendszerváltást”, amely nélkül nem lehet teljes a politikai rendszerváltozás. /Székelyföld számára az egyetlen tartós megoldás a területi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./ Székelyföld a miénk, nekünk itt a helyünk, egymásra mindig számíthatunk. Fontos, hogy gyerekeink, közösségeink lássák, nem félünk, bátrak vagyunk, van hitünk, erőnk céljaink megvalósítására – fogalmazta meg üdvözlő beszédében a nagygyűlés üzenetét Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. „Magunkra vagyunk utalva, de van bennünk erő ennek a kihívásnak eleget tenni” – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Tőkés László, az EMNT elnöke azt hangsúlyozta, már önmagában nagy eredmény, hogy ez a találkozó létrejöhetett, még akkor is, ha egymás után két helyen jött létre, mert lényegében mind a kettő azt üzeni a magyar közösségnek, hogy „egyet akarunk”. Ugyanakkor bírálta mind az RMDSZ „kizárólagos pártpolitikáját”, mind az SZNT-t, amely magáénak tekinti „az autonómia képviseletének kizárólagos jogát”. Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Szent István példáját állította a székelyföldi nagygyűlés résztvevői elé, arra biztatva őket, hogy tegyék azt, amit a magyar közösség rájuk bízott. A nagygyűlés elfogadott egy memorandumot Székelyföld sajátos közigazgatási és fejlesztési jogállásáért, illetve egy kiáltványt Székelyföldért, amelyben az Európa Tanács 176/1993-as számú ajánlásának, az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezménynek a betartását követelik, ugyanakkor követelik a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítását, valamint az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltvány harmadik pontjának szellemében „a teljes nemzeti szabadságot az együtt lakó népek számára”. /Mózes Edith: „Egyetlen garantált megoldásnak a területi autonómiát tartjuk. ” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./ „Nehéz dolgunk van, hiszen ezerszer el kell magyaráznunk román barátainknak, hogy az, amit mi akarunk és kérünk, nem valakik ellen akarjuk, nem valakik ellen kérjük. ” „Nem akarunk elvenni senkitől semmit” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. /”Senkitől semmit nem akarunk elvenni” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

Ioan Talpes tábornok bejelentette, hogy függetlenként megpályázza az államfői tisztséget. Talpes annak idején független szenátor volt, miniszterelnök-helyettes, az elnöki hivatal vezetője, valamint a külügyi hírszerzés, az egyik titkosszolgálat igazgatója. Miron Cozma bányászvezér meggyőződését fejezte ki, hogy képes megnyerni az elnökválasztást. Gigi Becali is bejelentette, hogy versenybe száll az államfői tisztségért. /Államfő akar lenni Talpes, Cozma, illetve Becali. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Az Országgyűlés négy párti delegációja az Európai Parlamentben (EP) találkozott az intézmény minden magyar ajkú képviselőjével. Az eseményen részt vett az erdélyi magyar közösség érdekeit képviselő mindhárom romániai magyar képviselő. A megbeszélés fő témája a brüsszeli Magyar Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának megnyitása, az egységes magyar érdekképviselet kérdése, a szlovák államnyelvtörvény és Sólyom László köztársasági elnöknek a közelmúltban meghiúsított felvidéki beutazása volt. Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő véleménye szerint érdemes odafigyelni a szlovák államnyelvtörvény és a magyar államelnök meghiúsult látogatásának előzményeire. Sólyom László márciusi látogatását megalázó módon Romániában is megpróbálták ellehetetleníteni. A többségi nyelv „védelmében” pedig Románia törvényhozása is alkotott kisebbségellenes és az európai uniós értékekkel ellentétes szellemű törvényt. Bauer Edit felvidéki magyar képviselő asszony rámutatott, hogy a szlovák nyelvtörvény szociális és egészségügyi vonatkozásban is diszkriminatív. A FIDESZ képviselői hangsúlyozták, hogy a határon túli magyar közösség érdekében kifejtett munkájuk lényegesen nagyobb súlyt kapna, ha a magyar kormány hatékonyabban lépne fel saját hatáskörében. Sógor Csaba elmondta, mekkora előnyt jelentene, ha a határon túlra szorult kisebbség valamely képviselője az anyaország parlamentjének tagja lehetne. A határon túli románok képviseletét Bukarest már megoldotta. Ennek analógiájára az erdélyi magyar közösséget valaki képviselhetné az Országgyűlésben. /”Legyen határon túli magyar képviselet a Magyar Országgyűlésben is” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

Óradna példát mutat, nemcsak a megyének, hanem a régiónak is – méltatta a sikeres Óradnai Magyar Kulturális Napok rendezvényeit Borsos László, a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ vezetőségének tagja. Óradnán 1965-ben megszüntették a magyar oktatást, megindult az állam által remélt magyarságromboló asszimiláció. Az 1989-es fordulatot követően megindultak az iskolaalapítási törekvések a magyarság körében. 2000-ben sikerült magyar óvodát létrehozni, és Bauer Ilona tanárnő lelkesen tanította azokat, akik komolyan vették a magyar nyelv elsajátítását. Jó példa Robb Dániel, egyik hajdani diákjuk, akire nagyon büszkék, ő ugyanis nem tudott magyarul, és pap lett belőle, mondta el S. Osztrovszki Erzsébet RMDSZ-es tanácsos, a magyar oktatásért folytatott küzdelem egyik „kiskatonája”. Osztrovszki összeírta 75 katolikus gyermek névsorát, a szülők egyetértő aláírásával, miszerint szeretnék, ha gyermekük magyarul is tanulna. 2006-ban kiderült, hogy van esély magyar nyelvű összevont osztályokat létesíteni. Borsos László tanfelügyelő segítette őket. 2006 őszén újra megindult a magyar oktatás Óradnán. Állandó tanárok jöttek, fiatalok, tele tettvággyal. Az óradnaik segítségére sietett a magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítvány. Ennek keretében anyaországi tanárcsapatok indulnak kéthetente a határ közeli településekről az elszakított területek falvaiba, városaiba, hogy szombaton délután és vasárnap délelőtt foglalkozzanak a szórványban élő gyermekekkel, hogy segítsék őket magyarságuk megőrzésében. A mozgalom a pedagógusok önkéntes munkáján alapul, térítést nem kapnak érte. S. Osztrovszkij Erzsébet az Óradnai Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, az Óradnai Magyar Napok lelkes szervezője. A magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítványnak közel hatvan pedagógus tagja van. A református egyház – főleg Vetési László – segítségével választottak egy-egy települést, és van olyan közösség, ahova „hazajárnak”. A salgótarjáni Erdélyi Kör elnöke, Valiskó Ferenc 1997-ben a Duna TV-ből tudomást szerzett arról, hogy az akkori plébános, Pál Vilmos Barna támogatókat keresett az Óradnai Reményik Ház építéséhez. A soproni és a salgótarjáni Erdélyi Kör jelentkezett, ők részt vettek 1999-ben a Reményik Ház avatásán. /Bálintné Kovács Júlia: Óradna, a régió követendő példája. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Harmadik alkalommal kerül sor idén, szeptember 18–29. között a Szakrális Művészetek Hete című rendezvényre, amely a 2007-es nemzetközi Városmissziós eseménysorozatból kinőve először budapesti, majd a következő esztendőben egész Magyarországot átfogó rendezvénnyé duzzadt, hogy az idén már a határokon túlra is kiterjedhessen. A civil kezdeményezésű programsorozat – melyet a Dragonits Márta építész és Toroczkay Ilona belsőépítész által létrehozott Ars Sacra alapítvány szervez – célja a magyar egyházművészet páratlan kincseinek megismertetése a nagyközönséggel. A programsorozatban számos múzeum, egyesület, templom, művelődési ház vesz részt. Marosvásárhelyen a Keresztelő Szent János Plébániatemplom és a Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeum tekinthető meg szeptember 19-20-án, Komáromban a Szent András templomban szeptember 27-én szlovák nyelven, majd magyar nyelven nyitják meg a Vexilla Regis – Királyi zászlók c. zászló-kiállítást. Kassán a Szent Gellért pasztorációs központban tartanak kulturális estet. A Délvidéki települések közül Oromhegyes vesz részt a Szakrális Művészetek ünnepében. /M. É. : Szakrális Művészetek Hete a Kárpát-medencében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Erdély legfiatalabb hivatásos magyar színtársulata, a Kézdivásárhelyi Városi Színház indulásra kész. Gergely László, az új színház vezetője és rendezője bemutatkozott. Budapesten született, 1984-ben végzett a Színművészeti Akadémia rendezői szakán. Több színházban rendezett, két évig a Budapesten a Nemzeti Színház rendezője volt. Azután több magyarországi és határon túli színháznál, főleg a Vajdaságban és Erdélyben dolgozott. Székelyudvarhelyen és Nagyváradon több éven át rendezett. Családi kötődések is ide fűzik, Martini Yvette díszlettervező, a felesége itt született. Kézdivásárhelyen egy évvel ezelőtt Rácz Károly polgármester kezdeményezte a hivatásos színházalapítást. A cél olyan projektszínház létesítése, amelyben az alapstábon kívül a színházi produkciókra színészeket szerződtetnek. Ez egyelőre Erdélyben és Romániában újdonságnak számít. A színház beindítása, sajátos arculatának kialakítása több évet fog igénybe venni. Első előadásuk az Ábel lesz. Ábel szerepére a Kolozsvárott végzett Bartos Csabát szerződték. Tamási Áron Pozsgay Zsolt által színpadra vitt darabját még nem mutatták be eddig erdélyi színpadon. A másik önálló nagy előadásunk a Presser Gábor–Sztevanovity Dusán A padlás című darab lesz. /Iochom István: Hamarosan indulnak a próbák – Interjú Gergely Lászlóval, a Kézdivásárhelyi Városi Színház rendezőjével. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Szeptember 4-én kezdődött Kovásznán, a belvárosi református parókia udvarán az Ignácz Rózsa /1909-1979/ írónő emléke és munkássága előtt tisztelgő háromnapos ünnepségsorozat, az írónő születésének századik évfordulóján. Ignácz Rózsa szó szoros értelmében a belvárosi parókia „szülötte”, itt is nőtt fel. Bukovinszky Cs. Miklós lelkész „hídépítőnek” nevezte Ignácz Rózsát a maga nemzedéke és közöttünk. Gödriné Molnár Márta, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub vezetője ötödik rendezvényükről szólva mondta: „Példát az író-színésznő életútjából és műveiből meríthettünk, kinek volt bátorsága és kitartása a zsarnokság idején az asztalfióknak írni. ” Megnyitották az emlékkiállítást. Dr. Szebeni Zsuzsa, az Országos Színháztörténeti Múzeumintézet munkatársa elemezte, miként lehetett Ignácz Rózsa egy személyben író, színész, újságíró, meseíró, mesegyűjtő, a francia és román irodalom elsőrangú műfordítója, drámai, bábszínház- és rádiójáték-szerző. /Gyila Sándor: Ignácz Rózsa centenáriumi napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Csíkszeredában, az RMDSZ és az EMNT szervezte székely nagygyűlésen mintegy ezer székelyföldi polgármester, alpolgármester, helyi és megyei tanácsos, az RMDSZ számos helyi és országos vezető tisztségviselője vett részt. Szolidáris cselekvésre és gondolkodásra, valamint a szavak szintjén elhangzottaknak a mindennapi életben való következetes végig vitelére van szükség ahhoz, hogy az elsődleges célként kitűzött autonómiát elérhessük – fogalmazott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Szerinte semmi nem indokolja azt, hogy bárki is visszautasítsa a székelyek jogos követelését, hiszen az autonómia nemcsak Székelyföldnek, de az egész országnak jót tenne. Bár az egy több volna, mint a kettő, szándékában a kettő megegyezik, valamelyest kiegészíti egymást – fogalmazta meg Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, utalva a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett másnapi, Székelyudvarhelyen megtartott rendezvényre. Tőkés, László csíkszeredai felszólalásában elmarasztalta mindkét oldalt. Előbb a Markó-doktrinaként elhíresült egységpolitikát bírálta, majd az SZNT-nek is üzent, szerinte a tanács megpróbálja kisajátítani Székelyföld területi autonómiájának képviseleti jogát. Szász Jenő elmondta: őket a csíkszeredai rendezvényre nem hívták, s Markó még az esemény előtt azt is kijelentette, a nagygyűlést az MPP nélkül képzelik el, ők mégis egy húsz-huszonöt fős delegációval képviseltették magukat. Markó Béla kifejtette, a székelyudvarhelyi találkozón nem vesz részt, mert már mindent elmondott, amit akart, és üzenetét nem kívánja megismételni egy „kevésbé politikai térben”. Csíkszeredában a nagygyűlés résztvevői elfogadták a Memorandum Székelyföld sajátos közigazgatási és fejlesztési jogállásáért, valamint a Kiáltvány a Székelyföldért elnevezésű dokumentumokat, amelyekben a jelenlévő székely székek önkormányzati képviselői hitet tettek az autonómia mellett, és felhívják Románia és az Európai Unió figyelmét a székelység helyzetére. A két dokumentum összefoglalta a magyarság alapvető célkitűzéseit, a közigazgatási reformot és a decentralizáció felgyorsítását, új gazdasági fejlesztési régiók kialakítását, a területi autonómia megvalósítását. /Fleischer Hilda: Jövőt hozó autonómia. Több mint ezer küldött vett részt a csíkszeredai székely nagygyűlésen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Két nagyszabású tömegrendezvényre került sor Székelyföldön: szeptember 4-én Csíkszeredában az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), 5-én, szombaton Székelyudvarhelyen pedig a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) szervezett nagygyűlést. Az elemzők szerint az autonómia közös célkitűzésének a jegyében, mégis az egyet nem értés szellemében hívták össze a két rendezvényt. A Székely Nemzeti Tanács vezetői úgy fogalmaztak, hogy ugyanannak az összejövetelnek két különböző napjáról van szó. A szeptember 5-i rendezvényen nem vettek részt az RMDSZ vezetői, viszont mindkét nagygyűlésen jelen volt Tőkés László, az EMNT elnöke. Az autonómiáért munkálkodó erdélyi magyar erők összefogását szorgalmazta Székelyudvarhelyen Tőkés László. Nagyon sokat jelenthet a Fidesz kormányra kerülése – mondta Tőkés László. „Olyan szövetségesre tehetünk szert, amely az egész Kárpát-medencei nemzetpolitika szempontjából új fejezetet nyit, és a politikai rendszerváltozást kiteljesíti a nemzetpolitikai rendszerváltozás irányában” – hangoztatta az EMNT elnöke. A székelyudvarhelyi gyűlésen Szász Jenő, az MPP elnöke megállapította: meg kell változtatni Románia alkotmányát, oly módon, hogy minden egyes történelmi régióban érvényesüljön a szubszidiaritás elve. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint nem mindegy, hogy Romániában milyen típusú közigazgatási reform megy majd végbe: olyan, amely közelít az áhított célhoz, a területi autonómiához, vagy olyan, amely eltávolít tőle. A nagygyűlés résztvevői a közigazgatási reformról szóló állásfoglalásukban leszögezték, hogy ennek az átszervezésnek a helyi közösségek akaratára kell épülnie. Határozatot hoztak Székelyföld jelképeiről is, valamint nyolc széki önkormányzati társulás létrehozásáról (a székek a történelmi hagyományú, régi székely közigazgatási egységek). /Az SZNT és az MPP is nagygyűlést tartott Székelyföld önrendelkezéséért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Szeptember 5-én tartották meg Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett nagygyűlést. A megjelentek a közigazgatási reformról szóló állásfoglalásukban leszögezték, ennek az átszervezésnek a helyi közösségek akaratára kell épülnie, Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható. Elhatározták, hogy népszavazásokat írnak ki Székelyföld településein a közigazgatási határok megváltoztatására vonatkozóan. /Jelképeket fogadott el az SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./ A székelyudvarhelyi nagygyűlés részvevői többnyire a Magyar Polgári Párt /MPP/ önkormányzati képviselői és az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ tisztségviselői voltak, és ha volt is a megjelentek között RMDSZ-tag, akkor nem vállalta nyíltan. Ezt bizonyítja, hogy Incze Béla, az udvarhelyszéki SZNT elnöke a pártok képviselői közül elsőként az RMDSZ-eseket kérte szólásra, azonban a szövetség nevében senki sem jelentkezett. Tőkés László EMNT-elnök arra a visszásságra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az ujgur vagy tibeti helyzetet az európai emberjogi bizottságok vizsgálják, az erdélyi magyarok helyzete nem kerülhet európai fórumok elé. „Az autonómiát az EMNT, az RMDSZ, az MPP, az SZNT közösen tudja elérni. Idén létrejött ugyan az összefogás, de törékeny, nem teljes, és azért jöttem el ide, hogy ez az összefogás szélesedjék, kiteljesedjék” – szögezte le az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum társelnöki minőségében Tőkés László. /Kovács Csaba: Megalakult a székely előparlament. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

A korábbi ígéretekhez hűen, az idegenforgalmi minisztérium továbbra is támogatni kívánja a székelyföldi önkormányzatok erőfeszítéseit a turizmusfejlesztés terén. Elena Udrea tárcavezető szerint jövőre a gyógyfürdők felújítása lesz a minisztérium kiemelt prioritása. Borszéken, Tusnádfürdőn és Kovásznán tett látogatása alkalmával méltatta a székelyföldi önkormányzatok erőfeszítéseit a turizmusfejlesztés terén Elena Udrea turisztikai miniszter. Támogatja, hogy az ásványvízforrások kitermelésének joga átkerüljön állami monopóliumból az önkormányzatokhoz. Elena Udrea közölte: szívesen támogatja a Hargita megyei törekvéseket, mivel véleménye szerint ez a megye az egyetlen, amely saját kidolgozott turisztikai fejlesztési stratégiával rendelkezik, és céltudatosan törekszik fejlesztéseket kieszközölni. /Újabb támogatásokat ígért a székelyföldi megyéknek Elena Udrea. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Harmadik alkalommal indult kerékpárral szeptember 6-án a váradi bazilika elől az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének tucatnyi tagja. Céljuk, hogy az Érmelléken át egészen Érmihályfalváig karikázva felhívják a civil szféra és a politikum figyelmét az itt élő magyarság önrendelkezési jogára, az Érmellék áldatlan helyzetére. „1940-ben, szeptember 6-án vonult be a magyar honvédség Nagyváradra. Ezzel az időponttal kötöttük össze immár hagyományossá vált, figyelemfelkeltő akciónkat, mivel ezt sem civil, sem politikai szervezetek nem vállalták fel. Azért járjuk be éppen az Érmelléket, mert Székelyföld mellett ez egyike azon területeknek, ahol többségben él a magyarság, és ezért a vidék sajátos jogállásának a kérdését indokolt felvetni” – összegezte Barta Béla, az EMI alelnöke. A fiatalok minden településen megálltak, plakátokat ragasztottak ki, és szórólapokat osztogattak. A szórólapokon pontokba szedve taglalták, mit jelent az érmelléki magyaroknak az önrendelkezés. /Sükösd T. Krisztina: Az érmelléki magyarságért karikáznak az EMI-sek. Biciklitúra az autonómiáért. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 7./