Augusztus 22-23-án negyedik alkalommal tartották meg a Felvinc Napokat, a helybeliek együtt ünnepeltek a faluból elszármazottakkal és a meghívottakkal. „A Felvinc Napok célja a közösségépítés, és egy közösség akkor épül és erősödik, ha ismerjük az egymás felé vezető utat” – mondta a megnyitón Bárócz Huba, felvinci református lelkész, a Felvinc Napok ötletgazdája, szervezést később átvette a Mészáros-Bornemisza Alapítvány. A Mészáros-Bornemisza Alapítvány is Bárócz Huba utánajárásának köszönhető: megtalálta a valamikori, Mészáros nevű felvinci földesúr leszármazottait, akik alapítványt hoztak létre. Felvinc község hét faluból áll, de csak Felvincen élnek magyarok. Mivel Felvincet tíz-tizenöt éve összecsatolták Veresmarttal, amely tiszta román falu, nincs meg a törvény által előírt 20 százalék, így nincs magyar nyelvű helységnévtábla. Egy időben még voltak, de azokat már levették. Felvinc román polgármestere elmondta, örül, hogy részt vehet a magyar közösség ünnepén. Szabó László katolikus pap a közösségi öntudatról beszélt. Bárócz Huba hangsúlyozta, hogy a Felvinc Napok kezdeti célkitűzése időközben kibővült: „nevezetesen azzal, hogy ha Felvinc Aranyosszék központja, akkor próbáljuk meg azokat a szálakat erősíteni, amelyek összekötnek minket más falvakkal, más településekkel. Immár harmadszor vendégül látjuk a várfalviakat és mostan kibővült a kör a szentmihályiakkal. ” Hozzátette: „egy közösség akkor épül, akkor gyarapodik, hogyha ismerjük az egymás felé vezető utat”. Fellépett a várfalvi Aranyosszék néptáncegyüttes, a felsőszentmihályi Rügyek együttes, végül pedig a 2007-ben alakult felvinci néptáncegyüttes. Az ünnepi műsor után a most épülő gyülekezeti házhoz tartottak, ott folytatódott az ünnepség. Bárócz Huba lelkész beszámolt arról, hogy csodálatos freskókat fedeztek fel nemrég a református templom felújításakor. /Köllő Katalin: ”Egy közösség akkor erősödik, ha ismerjük az egymás felé vezető utat” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

A felvidéki magyarság identitását, anyanyelvéhez való jogát súlyosan sértő szlovák államnyelvtörvény ellen tiltakozó közös kiáltványt fogadtak el a hét végén Nagyszalonta és a magyarországi Hajdúböszörmény önkormányzati vezetői a két testvértelepülés polgármestereinek jelenlétében. A kiáltvány szerint a június 30-án elfogadott törvény ahelyett, hogy a nyelvek használói közötti egyenlőséget erősítené, a kisebbségi nyelv használóit többletkötelezettségekkel terheli, szankciókkal fenyegeti. „Ezzel aránytalanul és indokolatlanul beleavatkozik az emberek magánéletébe és korlátozza a Szlovákiában élő magyarok és más kisebbségek jogait” – olvasható a nyilatkozatban, melynek aláírói „a totalitárius rendszerek hangulatát idéző megszorító intézkedések” elleni tiltakozásra buzdítanak. /A szlovák nyelvtörvény ellen tiltakozó testvérvárosok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Kétoldalú ügynek tekinti az Európai Bizottság (EB) a magyar–szlovák diplomáciai incidenst, amelyet az váltott ki, hogy nem engedték be Szlovákiába Sólyom László magyar államfőt. Egyelőre nem nyilatkozott a történtekről az Európai Unió soros svéd elnöksége. /EB: Kétoldalú ügy a magyar–szlovák incidens. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Nem szól bele az Európai Bizottság a magyar–szlovák diplomáciai incidensbe, s nem marasztalja el Pozsonyt, amiért nem engedték be Szlovákiába Sólyom László magyar államfőt. Magyarország azonban nem hagyja annyiban az ügyet. Balázs Péter külügyminiszter hivatalába kérette Szlovákia budapesti nagykövetét. Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője elmondta, Sólyom László június 19-én találkozott személyesen Peter Weiss-szel, a Magyarországra akkreditált szlovák nagykövettel, a megbeszélésen az augusztus 21-re tervezett révkomáromi szoboravatás mellett téma volt az is, hogy milyen menetrend szerint találkozik majd a magyar és a szlovák államfő a közeli jövőben. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nemzetközi fórumokon kívánja felhívni a figyelmet az incidensre, szerinte precedens nélküli, ami történt. Hozzátette: az esetre vonatkozóan nincs európai előírás; van „egyfajta európai intelligencia, és szokásjog, amit (...) mindenkinek követnie kell”. Hangsúlyozta, azt szeretné, ha a szlovák–magyar viszony enyhülne, s nem válna még feszültebbé. /Nem az EU ügye? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Nyilvánosságra hozta a Székely Nemzeti Tanács a szeptember 5-én Székelyudvarhelyen esedékes székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen megvitatandó és elfogadandó határozattervezeteket. Tulit Attila és Thamó Csaba, a Magyar Polgári Párt Kovászna, illetve Hargita megyei önkormányzati frakcióvezetője közös sajtótájékoztatóján ismét a rendkívüli együttes tanácsülés összehívását szorgalmazta. Tulit emlékeztetett: a Kovászna és a Hargita megyei tanács rendkívüli együttes ülésének összehívására vonatkozó beadványukra nem kaptak választ Kovászna Megye Tanácsának elnökétől. Tulit Attila elmondta: augusztus 24-től az SZNT honlapján lehet tanulmányozni a nagygyűlés elé terjesztendő hét határozattervezetet. Az első nyilatkozat Székelyföld egységéről és a közigazgatási reformról szól, ebben kinyilvánítják: ,,Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. ” A második határozat az SZNT-autonómiastatútum támogatására vonatkozik, a harmadik a közigazgatási határok megváltoztatását célzó népszavazások kiírására, a negyedik a székely jelképek – himnusz, címer, zászló, lobogó, SIC regionális jelzés – elfogadására és használatára, az ötödik a széki szintű önkormányzati társulások létrehozására, a hatodik a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés intézményesítésére. A hetedik határozattervezet Székelyföld képviseletére vonatkozik az Európai Parlament, illetve az Európa Tanács intézményeiben. Tulit Attila felkérte az RMDSZ-t, hozzák nyilvánosságra az általuk előkészített memorandumot. /Farcádi Botond: Két helyszín, két időpont, egy rendezvény (Székelyföldi önkormányzati nagygyűlés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Megkétszereződött egyetlen év leforgása alatt a Hargita megyei munkanélküliek száma – nyilatkozta Panescu Tibor, a megyei munkaerő-elhelyező ügynökség vezetője. A több mint 11 ezer Hargita megyei munkanélküliből alig több mint 7 ezren részesülnek segélyben, tehát több mint 5 ezren olyan rég nem találnak munkát, hogy már nem is segíti őket az állam. Mindössze 160 munkahelyet kínálnak most a cégek, míg a tavalyi év hasonló időszakában 460 betöltetlen állást tartottak nyilván. /Kovács Csaba: Hargita megye: lesújtó statisztikák. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Őszi felvételi vizsgát hirdet augusztus 31. és szeptember 3. között a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Kara Csíkszeredában. Ez a kar már 2001-ben, a Sapientia indulásakor megalakult Csíkszeredában. Az eddigi években a tandíjmentes helyek mindig beteltek, de még ezenfelül a tandíjköteles helyekre is számottevő jelentkezés volt tapasztalható. Idén még a tandíjmentes helyeket sem sikerült betöltenünk, tájékoztatott Makó Zoltán dékán. Makó Zoltán elmondta, a Gazdaság- és Humántudományok Karán 2008-ban a könyvelés és gazdálkodási informatika, illetve a román–angol szak akkreditációs kérelmét hagyták jóvá, ez idén az általános közgazdasági szakkal bővült. Egyébként a Sapientiáról az utóbbi két évben összesen kilenc szak akkreditációs kérelmét fogadták el. A Sapientia benyújtotta az intézmény akkreditációs kérelmét is. A diákoknak román nyelven kell elkészíteniük az államvizsga-dolgozatukat, és románul kell megvédeniük a szakdolgozatot. A Sapientia szenátusának határozata értelmében évente egy tantárgyat románul oktatnak, hogy a diákjaink elsajátíthassák a román szakkifejezéseket is. Mellesleg az idei 59 államvizsgázóból mind az 59-nek sikerült a vizsgája, dicséretet is kaptak a temesvári vizsgáztatóktól a diákjaink alapos felkészültségéért. /Jánossy Alíz: Várja a szakma a sapientiásokat. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Több mint háromezer bejutó magyar diákból ezerszázan kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat ingyenes oktatásban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanulmányi vonalán, a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozaton a felkínált ötszáz helyből hatvannégyet támogat az állam a magyar tannyelvű csoportokban, a kézdivásárhelyi tanítóképzőben a negyvenből csak tíz hely ingyenes. Idén a tizenhatezer elsőéves hallgatóból ötezren tanulhatnak tandíjmentesen a legnagyobb erdélyi egyetemen, ebből 23,3 százalék a magyar tagozat hetvenegy szakán. Túljelentkezés volt a tanítóképzőkben, a testnevelés és mozgásterápia szakon, a reál vonalon továbbra is az informatika a legkeresettebb, de nagy az érdeklődés az újságírói, kommunikáció és politológia szak iránt is. Magyari Tivadar rektor-helyettes elmondta, a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozat nem jelezte, hogy maradtak volna államilag támogatott helyek a júliusi felvételin, a közigazgatási szakon pedig évente túljelentkezés mutatkozik, mert az országban csak Szentgyörgyön és Szatmáron tanítanak magyarul is. /Fekete Réka: Háromszéken beteltek a helyek (Felsőoktatás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Háromszéken az idei lehet az első év, amikor minden tanintézmény megkapja a működéséhez szükséges egészségügyi engedélyt, mondta Deme Judit, a Kovászna megyei Közegészségügyi Hatóság igazgatója. Tájékoztatása szerint Háromszéken az elmúlt években sokat javult a tanintézmények felszereltsége. Míg tavalyelőtt még több mint 50 intézmény működött egészségügyi engedély nélkül, tavaly már csak 6 iskola nem kapott ilyen engedélyt. Három „problémás” iskolát tart nyilván a megyei oktatásügy: forráshiány miatt Máréfalván nem sikerült befejezni az iskolaépületben megkezdett munkálatokat, ezért a helybeli iskolásokat ebben a tanévben is a kultúrotthon fogadja be. A székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum arra készül, hogy felmondja a szerződést az új iskolaépület kivitelezőjével. Itt is alternatív helyet kell biztosítani a tanulók számára a következő tanévben. A székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceumban sem fejeződtek be az építkezési munkálatok. /Kovács Zsolt, Parászka Boróka: Iskola-”mosdatás” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Immár hagyományossá vált a Kolozsváron és környékén 11. éve megrendezett Szent István-napi Néptánctalálkozó. Az augusztus 23-án, vasárnap véget ért rendezvényen részt vevő mintegy 250 fiatal számos kisebbséget képviselt. Sikeres rendezvényt tudhatunk magunk mögött, összegezte tapasztalatait Pillich Katalin, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány ügyvezető elnöke. A Heltai Alapítvány és a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes által közösen szervezett rendezvényt annak idején Pillich Katalin férjével, Pillich Lászlóval indította el. Pillich László betegsége miatt az utóbbi időben kevésbé vesz részt a szervezésben, de fiuk, Pillich Balázs, aki a Szarkaláb vezetője annál inkább kiveszi részét ebből. Fellépett a Szarkaláb, a Bogáncs és a Zurboló táncegyüttes Kolozsvárról, de máshonnan érkezett együttesek is. Idén a külföldi magyar kisebbségeket képviselte a Kincső együttes Szlovákiából, a pancsovai Maroknyi Néptáncegyüttes Szerbiából, a pélmonostori Talicska Ifjúsági Néptáncegyüttes Horvátországból. /Varga László: Kisebbségek néptánctalálkozója Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

1889. augusztus 25-én Kossuth Lajos Kolozsvár díszpolgára lett. A díszpolgárrá avatására külön rendező bizottságot hoztak létre. Ma már senki nem tudja, hogy Kossuth Lajos 120 éve Kolozsvár díszpolgára. Idős kolozsváriak még emlegetnek Kossuth utcát, hivatalosan ma már nincs ilyen utcanév. Kivételesen, jó egy évvel ezelőtt, Borháncs-telepi utcácska viselte rövid ideig Kossuth Lajos nevét, egyik városi tanácsüléstől a másikig, majd szociáldemokrata kezdeményezésre a városvezetők meggondolták magukat. Az egykori Kossuth Lajos utca, később Lenin út, ma 1989. december 21 utca – ez lenne a történelem? /Vekov Károly: Kossuth Lajos Kolozsvár díszpolgára – immár százhúsz éve. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Híres helyek és Híres emberek címmel indít két új sorozatot a baróti Tortoma Könyvkiadó. Demeter László a kiadó tulajdonos-igazgatója, Erdővidék Múzeumának vezetője elmondta, a székelyföldi műemlékeket, természetvédelmi területeket és az itt született vagy tevékenykedő híres embereket ismertetik a sorozatban. A kiadó egyelőre a Székelyföld hírességeire és nevezetességeire összpontosít, de ha lesz rá igény, kiterjesztik a sorozatot más régiókra is. A sorozatokat a Magyarországon megjelenő Tájak-Korok-Múzeumok füzetek mintájára képzelték el. Több száz füzetet terveznek, a lehetőségekhez mérten elképzelhető, hogy egy évben három, de az is hogy harminchárom füzet jelenik meg. A Híres helyek sorozat már megjelent első kiadványa, Erdővidék egyik leghíresebb épülete, a vargyasi Dániel-kastély történetét mutatja be. A Híres emberek sorozat első füzete a tervek szerint szeptemberben hagyja el a nyomdát, Benedek Eleket mutatja be Szabó Zsolt. A nagybaconi református templomot és egyházi épületeket Fehér László művészettörténész ismerteti. /Bíró Blanka: Sorozatokat indítanak a Székelyföld nevezetességeiről és híres embereiről. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Drasztikus csökkentésre készül a kormány a közszférában, ahol 2015-ig 326 ezer állást terveznek megszüntetni. A terv szerint 2010-ben már végrehajtják a csökkentés felét, így a jövő év végéig 150 ezer közalkalmazott kerül utcára. 2010-ben 1,244 millióra csökken a közalkalmazottak száma a jelenlegi 1,394 millióról. A dokumentum szerint a továbbiakban is folyamatosan csökkentik a közalkalmazottak számát, amely 2015-ig 1,068 millióra zsugorodik. Ezt a csökkentést Romániától a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kéri, amellyel az ország idén csaknem 20 milliárd eurós, többoldalú készenléti hitelmegállapodást kötött. A hitelért cserében a nemzetközi pénzügyi szervezet azt kérte, hogy a közalkalmazottak béralapját az ország szorítsa vissza a nemzeti össztermék kevesebb mint 6 százalékára, a mostani 9 százalékról. A kormány tárgyalt a közszférában dolgozók érdekeit védő szakszervezetekkel a közalkalmazottak bérét egységesítő törvénytervezet tartalmáról. A tervezet egyik alapcélkitűzése, hogy csökkentse a legnagyobb és a legkisebb közalkalmazotti fizetés közötti szakadékot. Jelenleg hetvenötszörös a különbség, az új jogszabály viszont tizenötszörösre szorítná vissza a minimális és a maximális fizetés közötti különbséget. Gheorghe Pogea pénzügyminiszter közölte, hogy 2010-ben 705 lejre nő a minimálbér a jelenlegi 600 lejről. /B. T. : Készül a nagy leépítés a közszférában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Sok mendemonda kering a Hargita megyei tanfelügyelőségről. Az már biztos, hogy Jungel Klára idegennyelv-szakos tanfelügyelőt menesztették, és fél-fél állást ajánlottak fel Fodor Sándor történelem és Kovács Ákos fizika–kémia szakos tanfelügyelőknek. Bartolf Hedwig volt főtanfelügyelő-helyettes – akit már korábban más feladattal bíztak meg – sem a tanfelügyelőségen kezdi meg az új tanévet. Egyenként hivatják be a főtanfelügyelő irodájába a tanfelügyelőségen dolgozókat, és közlik velük, ha nem tartanak igényt további munkájukra. Jungel Klárával, aki négy éve dolgozik a tanfelügyelőségen, és akinek tevékenységét a minisztériumban is elismerték, annyit közöltek, hogy tovább nincs szükség a munkájára, új embert akarnak a helyébe hozni. Az esedékes versenyvizsgát még lebonyolítja, aztán mehet. A minisztérium alárendeltségébe tartozó oktatási intézményeknél – tanfelügyelőség, pedagógusok háza és gyermekek háza – tízszázalékos leépítést emlegettek, de hogy kit küldenek el, azt még sem tudják. A Hargita megyei iskolákban 6533 állást hagyott jóvá a minisztérium. Ez 240-nel kevesebb, mint amennyit jelenleg betöltenek. Kálmán Ungvári Zsófia főtanfelügyelő-helyettes szerint a szaktanárokat nem érinti a karcsúsítás. Sok helyen még indokolatlanul magas a kisegítő személyzet számra, elsősorban ezekben az iskolákban, óvodákban kell racionalizálni a létszámot. /Takács Éva: Tisztogatás a tanfelügyelőségen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Marosszentimrén kezdődött, s most már hetedik alkalommal ünnepli augusztus 20-át a Fehér megyei szórványmagyarság valamelyik elhagyatott, vagy néhány hívével csaknem gazdátlanul maradt templomában. Jelképes gesztus ez a legyilkolt hegyaljai magyarság emlékére, egyben útkeresés is az itt maradt utódoknak. 200–250 ember gyűlt össze Sárdon a szépen rendbe hozott templomban és a várudvaron. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke zarándoklatnak nevezte a szép magyar templomok meglátogatását, ahonnan kivesztek a magyar emberek, a történelem viharában eltűnt a gyülekezet vagy csak maradéka van meg. Bárócz Huba nagyenyedi református esperes a felelősségről és a ma terjedő szabadelvű élet felelőtlen filozófiájáról beszélt, amellyel saját felekezetüket ítélik halálra. Igét hirdetett még Horváth István római katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkész. Nagy Csaba tárogató művész jóvoltából a zsúfolásig telt templomban az alkalmi, ünnepi gyülekezet zenei háttérrel énekelhette a Himnuszt. Az ünneplőket Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is üdvözölte, aki úgy vélekedett, hogy ha későn is, de ittlétükkel adósságot törlesztenek a vidék hűséges magyar közösségeivel szemben. Szép Sándor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a 150 évvel ezelőtti események, a vérengzések miatt ezen a vidéken szerveződnek újra a legnehezebben a magyar közösségek. Gudor Botond sárdi-magyarigeni református lelkész, a Bod Péterről nemrég megírt könyv szerzője kutatásaival a helyére tette a sárdi és általában a hegyaljai történelmet. E vidéken már a honfoglaláskor megvetettük a lábunkat, de Sárd 1231-ben szász telepítés révén keletkezett, hadiutak kereszteződésében. Itt tevékenykedett Teleki Sámuel, Erdély egyik nagy tudósa, könyvszerető embere. A sárdi gyülekezet az 1848 előtti időkben Hegyalja legerősebb református gyülekezete volt, ahol zsinatot is tartottak. Ezt szakította meg 1849-ben a sárdi magyar lakosok lemészárlása. Szó esett Horváth Ákos anyaországi református lelkész, az Ágoston Alapítvány elnöke és társainak önfeláldozó munkájáról, amivel helyreállították a sárdi templomot. 2003 őszén döntöttek úgy, visszatérnek és dolgoznak. Azóta Zalatnán és Borbereken is hasonló munkálatokat végeztek. Amennyiben nem történik meg a 19. századi etnikai tisztogatás, az ő munkájukra, nem lett volna szükség. A templomban felavatták és megkoszorúzták a bejárat melletti falon elhelyezett, a 63 sárdi polgári magyar áldozat tiszteletére készített emléktáblát. A részvevők megválaszolhatatlan kérdésekkel távoztak. Mi lesz a szórványmagyarság jövője ezen a tájon? Mi lesz az anyanyelv sorsa? /Bakó Botond: Augusztus 20-a Sárdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Augusztus 17–22-e között Bethlenszentmiklóson a kultúrházban gyűltek össze a kistérség gyermekei – hat faluból, bibliahétre. 2007-ben négy helyiségből, a küküllővári, a küküllőboldogfalvi, a bethlenszentmiklósi és a magyarbényei gyermekek bibliaheteztek együtt, tavaly társult Magyarpéterfalva, idén pedig Balázsfalva is. Idén a gyermeklétszám elérte a 130-at a hat helységből. A gyermekek között a reformátusokon kívül voltak unitáriusok, s olyanok is kik már ortodoxok. Voltak magyarul helyesen beszélők, de voltak, akik törték a magyart, s olyanok, kik már csak értenek, de nem beszélnek magyarul. /Máté János, küküllővári ref. lelkész. : Közösségépítés a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Szinte kizárólag politikai síkon folyik a tanügy reformról a vita, annak ellenére, hogy a lakosság szempontjából alapvető jelentőségű, mert döntő hatással lesz az elkövetkező nemzedékek sorsára. Az Európai Unió együttműködést vállal a tagországokkal, pénzügyi forrásokat biztosít olyan programok számára, mint az oktatás és nevelés az élet teljes időtartamára. A reform kulcskérdése az, mennyit költhetnek valamely állam polgárainak nevelésére. Az EU-ban átlagosan 5970 eurót fordítanak évente egy diákra (beleértve a főiskolai hallgatókat is), Magyarországon 4008, Romániában 1438 eurót költenek erre a célra. Romániában az utóbbi években a bruttó hazai terméknek legalább 5 százalékát az oktatásra fordítják, azonban az országban ez egy főre eső bruttó hazai termék jóval alacsonyabb, mint az összehasonlításban szereplő országokban. /Czédly József: Oktatási reform – nemzetközi összefüggésekben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

„A román hatóságok rémületben tartják a csíkszentmártoniakat: a csíkszeredai ügyészség ezekben a napokban 220 helybélit, a fél falut készül beidézni a júniusban történt incidensek miatt” – nyilatkozta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Néhány héttel később Csíkszentkirályon tört ki konfliktus a helybéli magyarok és romák között, egy késeléses eset nyomán, a helybéliek felháborodtak, amiért a késelő romát nem állították elő a hatóságok. A jogvédő szervezetek önbíráskodással vádolták a két község lakóit, a megye vezetőit pedig azzal, hogy hallgatólagosan vagy akár tevőlegesen támogatja eljárásaikat. Négy roma szervezet a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz fordult segítségért az elüldözött romák ügyében. A „központi sajtó eltorzítva mutatta be az alcsíki helyzetet, a hatóságoknak bűnbakot kellett keresniük. Ezért hívják be most az ügyészségre csíkszentmártoniakat” – vélte Borboly. Borboly cáfolta a Romani Crissnek azt az állítását, mely szerint a Csíkszentkirály melletti erdőkben továbbra is bujkálnak elüldözött romák. /Cs. P. T. : Beidézték fél Csíkszentmártont. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./ Csíkszentmártonban a konfliktus azután tört ki, hogy néhány roma lakos a lovait egy megművelt területen legeltette, és amikor a gazda elkergette onnan őket, a romák megverték a terület gazdáját és a fiait. Este több magyar lakos is kiment a romák telepére és kövekkel dobálta be házaik ablakát. Az egyik érintett magyar lakos sérelmezte, hogy Hargita megye prefektusa Bantusztánnak nevezte községüket, és azt állította a magyarokról, hogy nem toleránsak és nem képesek a békés együttélésre. „Nem igaz. Nálunk senkit nem gyilkoltak meg, nem égették fel senki házát, és nem igaz az, amit a sajtóban hangoztatnak rólunk” – szögezte le. /Jánossy Alíz: Tovább gyűrűzik a Hargita megyei romaügy. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Maros megyében 917 oktatási egységben kezdődik szeptember 14-én a tanév. A megye oktatási intézményei által benyújtott tankönyvigénynek mindössze a 30%-ára elég a szaktárca által kiutalt összeg. A tankönyvhiány arra kényszerítette a tanfelügyelőséget, hogy áttekintse a korábbi években nyomtatott tankönyvek esetleges felhasználását az idei tanévben. /Kevés a tankönyv. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 27./

Elbocsátás nélkül csökkentette az állások számát a Kovászna megyei tanfelügyelőség az óvoda- és iskolahálózatban. A szakszervezetek nem értenek egyet azzal, hogy 146 katedrával kevesebb lesz az új tanévben, mint tavaly, de azt elismerik, ha ennek így kell történnie, jó, hogy nem kerül utcára egyetlen szakképzett pedagógus sem. Országosan húszezer állás megszüntetéséről döntött az oktatási miniszter, ebből Háromszéken száznegyvenhat alkalmazottat érintene, ha a karcsúsítást elbocsátással oldanák meg. A megyei tanfelügyelőség valóságos számháborút folytatott a csökkenthető órák ellen, többek között a kétnyelvű osztályok kivételével ezentúl összevonják a csoportokat az idegennyelv-órákra és bizonyos gyakorlati tevékenységekre, kettő helyett csak egy opcionális tantárgyat választhatnak a diákok stb. /Fekete Réka: Hátraarc a tanügyi reformnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 27./

Fennállásának 30. évfordulójához közeledik a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, színvonalának köszönhetően bekerült az európai régizene-fesztiválok hálózatába. Idén az anyagi bizonytalanság miatt szinte semmit sem lehetett tervezni. Meg kellene előzni azt, hogy hasonló helyzet alakuljon ki. Létre kell hozni egy kulturális tartalékalapot erre a célra, a civil szféra hozzájárulásával. Közel egy év van rá, hogy anyagi biztonságot teremtsenek a Csíkszeredai Régizene Fesztivál számára, hogy ne kelljen többé értékes jelentkezőket visszautasítani. Többen javasolják, fedjék le a vár udvarát, és akkor örömmel játszhat ott bárki. Sőt, a várudvar egész évben használhatóvá válik. A műemlékvédők ezt biztosan nem fogadják el, mert eredeti formájában kell régi épületeinket, múltunk még meglévő tanúit. A franciák képesek elviselni, hogy a Louvre udvarában üvegpiramist állítottak, a csíkszeredaiak is elviselhetnének egy piramisszerű üvegsapkát a Mikó-vár udvara fölött. Valamilyen megoldásra – a műemlékszakértők véleményét kikérésével – szükség van. /Zsehránszky István: Nem lehet felfüggeszteni. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Egyre több településen tartanak városnapokat, amelyet rövid idő múltán „hagyományosnak” kiáltanak ki. Kolozsváron a polgármester összehívott nemrég egy, természetesen döntési lehetőség nélküli tanácskozást, melyen fölmerült kolozsvári városnapok megrendezésének lehetősége. Kérdés az volt, melyik naphoz lehetne kötni az eseményt? Elhangzott az első javaslat: a legméltóbb augusztus 19-e lenne. Ugyanis Károly Róbert király 1316-ban ezen a napon városi jogokat biztosított Kolozsvár lakosainak. Ez nem megfelelő, hangzott el, hogy miért, az nem derült ki. Jól is néznénk ki, ha Kolozsvárnak a magyar király oklevelében biztosított jogaihoz kötnék a városnapot. A város lakóinak többsége soha nem hallott erről, mert nem mondták el nekik. A második javaslat: július 2-a. 1405-ben Zsigmond király ezen a napon szabad királyi város rangjára emelte, önálló törvényhatósággá tette Kolozsvárt. Erről szó sem lehet! Egyik magyar király után a másik? A két időpont ellen azt hozták fel, hogy a nyári szünidőre elutaztak a városból, az egyetemisták. Ezzel szemben a nyári városnapok föllendíthetnék a város idegenforgalmát, érvelt Asztalos Lajos, a város helytörténésze. /Asztalos Lajos: Kolozsvár napok… avagy mit akartok? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Augusztus 9–15-e között zajlott Várfalván a III. Aranyosszéki Gyermek Néptánctábor. A nemrégiben alakult Vár Egyesület és az Aranyosszék Néptáncegyüttes hajdani és mai tagjai szervezték a tábort. Tavaly ötvenen voltak, idén százan. A tábor célja, hogy felelevenítse Aranyosszék népzenéjét, néptáncát, ezt végzi Aranyosszék Néptáncegyüttes több mint tizenöt éve. A mostani kis táborlakók közül kerül majd ki az együttes utánpótlása. A tábort működtető maréknyi ember éjt nappallá téve dolgozott. /Szebeni Zsuzsa: Liliput Várfalván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Több száz zarándok kereste fel idén is részt az 1944. augusztus 26-i úz-völgyi szovjet betörés napján a sírkertet, emlékezni és fejet hajtani a hazájukat védő katonák előtt. Az itt állomásozó 11. Székely Határőrezred legfőképp fiatalokból álló csapatai nem bírtak a túlerővel. Az egykor itt harcolók immár három és fél évtizede rendszeresen találkoznak ezen a napon, tizenöt esztendeje pedig emlékmű hirdeti a katonatemetőben, hogy az utódok nem felejtenek. Hatvanöt évvel ezelőtt még megünnepeltük Szent István napját, aztán a cselszövéssel és túlerővel szemben nem volt menekvés – emlékezett dr. Szőts Dániel egykori honvéd, az úz-völgyi ünnepségek mindenese. Gergely András csíkszentmártoni polgármester azokhoz szólt, akik félnek a megemlékezéstől. A hatalom jobban tenné, ha a fiatalok kilátástalanságától, a nehéz gazdasági helyzettől, és nem az őseikre emlékező magyaroktól félne, mert az emlékezés a megbékélés csíráját hordozza, csakis erre lehet reményteli jövőt építeni – fogalmazott Gergely András, aki az első világháború olasz és szlovén helyszíneire utalt, ahol példásan őrzik az elesett katonák emlékét, függetlenül attól, hogy az ellenség hadseregében harcoltak-e vagy sem. Idén négy új emlékjelet avattak fel az úz-völgyi panteonban: Mikóújfaluból egy vörös andezitből készült kettős keresztet hoztak az emlékezők, Árkosról újabb kopjafát (ezúttal az ezred katonazenekarának tiszteletére), Szentivánlaborfalváról negyvennégy helybeli honvéd emlékére került kopjafa a temetőbe, Gelencéről pedig Kelemen Dénes által faragott fakereszt. /Ferencz Csaba: Az emlékezés a megbékélés csírája (Úz-völgye). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 27./

Szatmárnémetiben a Partiumi Magyar Napoknak helyet adó Kossuth-kert régóta megérdemelné, hogy történetét feltárják. Ez a park kicsiben az egész város történelmét tükrözi. A Kossuth-kert érdekes történetét dolgozza fel Szilágyi Orsolya művészettörténész, „A szatmárnémeti Kossuth Kert” című könyvében, amelyet a kolozsvári Teleki Mihály Alapítvány jelentetett meg, a szatmárnémeti Identitas Alapítvány támogatásával. A könyvet augusztus 30-án mutatják be, Partiumi Magyar Napok keretében a Szent István Kör történelmi sátrában. A könyvbemutatót Sárándi Tamás történész, muzeológus „Magyarok és nemzetiségiek. A magyar kormány nemzetiségi politikája 1940–1944 között” című előadása követi. A Szent István Kör a 20. századi magyar történelem fordulópontjaival foglalkozó előadásokat szervez évek óta. 2007-ben a magyar identitás formáiról hangzott el előadás, 2008-ban a világháborúkat követő határmódosításokról és azok hatásáról. /Könyv a Kossuth-kertről. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 27./

Az autonómia, elsősorban a területi autonómia fogalma a román jogban és a politikai közbeszédben sokáig nem is létezett, a történelemkönyvek ma is agyonhallgatják a középkori erdélyi autonómiaformákat. Történelmi tény, hogy az erdélyi szászok 800 évig azért tudták megőrizni anyanyelvüket, sajátos kultúrájukat, legtöbb településük etnikai összetételét, nemzeti identitásukat, mert autonómiával rendelkeztek. Király Károly mondta annak idején, hogy 1990. január 6-án megvolt a lehetőség arra, hogy az autonómia, az erdélyi, romániai magyar közösségi autonómia bekerüljön a politikai közbeszédbe, de Ion Iliescu akkori ideiglenes államelnök Domokos Géza akkori RMDSZ-elnök egyetértésével kihagyta a fogalmat a Nemzeti Megmentési Front kisebbségvédelmi programjából. A későbbiekben pedig az RMDSZ, 1996-os kormányba lépése után a területi autonómia fogalmát kampánytémává züllesztette, írta Kincses Előd. /Dr. Kincses Előd: Az autonómia-küzdelem és a jog. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28., közölte még: Népújság (Marosvásárhely), aug. 28., Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

A Székely Nemzeti Tanács felkér minden, Székelyföld jövőjéért felelősséget vállaló polgárt, szervezetet, egyesületet, történelmi egyházaink képviselőit, hogy közvetlenül és a médián keresztül is követeljék az erdélyi magyar politikusoktól az SZNT által kidolgozott dokumentumok elfogadását. /Az SZNT az autonómia ügyét képviseli. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

A Magyar Civilszervezetek Szövetsége egy új felelősségvállaló vezetési-struktúrára tesz javaslatot. Ha a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, Magyar Polgári Párt, Székely Nemzeti Tanács esetében az összekötő nemzeti alapértékek, deklaráltan mindnyájuknál ugyanazok, akkor miért nem lehetséges egy közmegegyezéses stratégia kialakítása? Ennek oka a széthúzás, személyes és kisebb csoportérdekek érvényesítési szándéka mentén. A nézetkülönbségek sem csökkennek, hanem bővülnek (lásd a székelyudvarhelyi–csíkszeredai szeptemberi népgyűlést). Ezért ki kell alakítani egy olyan struktúrát, amely képes felvállalni, képviselni és érvényre juttatni az erdélyi magyar közösség összképviseleti érdekeit. A Magyar Civilszervezetek Szövetsége (MCSZESZ) e mellett kötelezi el magát. A társadalmi szerződés érvényesítése érdekében jönne létre az Erdélyi Magyar Konvent, amely garanciája a romániai összmagyar célok megvalósításának és végrehajtásának. A Magyar Civilszervezetek Szövetségének (MACISZESZ) Igazgató Tanácsa javasolja az Erdélyi Magyar Konvent mielőbbi létrehozását. Az ideiglenes ALAKÍTÓ KONVENT résztvevői között legyenek: – az egyházak vezetői vagy megbízottai; – az RMDSZ vezetői; – Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács; – Székely Nemzeti Tanács; – Erdélyi Magyar Polgári Párt; – Romániai Magyar Gazdák Egyesülete; – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; – Erdélyi Magyar Pedagógusok Szövetsége; – Romániai Magyar Közgazdász Társaság; – Szociális szervezetek képviselete; – Erdélyi Múzeum Egyesület; – Erdélyi Műszaki Társaság; – Környezetvédelem szervezeteinek képviselete; – Magyar Civilszervezetek Szövetsége. (közmegegyezés szerint az összetétel kiegészíthető, vagy változtatható) Az Alakító Konvent feladata az Erdélyi Magyar Konvent létrehozása feltételrendszerének kidolgozása. Az Erdélyi Magyar Konvent az egész magyarság érdekeit érintő döntéseket hoz. Működési ideje az első hivatalosan elfogadott erdélyi magyar autonómia struktúra létrehozásáig tart. /Civil javaslat a romániai magyarság összefogására. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./ Emlékeztető, hasonló felhívás: Felhívás az Erdélyi Magyar Konvent megalakítására. = Nyugati Jelen (Arad), 2009. febr. 13./

A döntő ütközeten, „a megmaradásért folytatott küzdelmen már túl vagyunk, de hogy sikerre tudjuk vinni Magyarországot, azokon a küzdelmeken még nem” – mondta hallgatóságának Orbán Viktor Fidesz-elnök a budapesti Polgárok Háza fennállásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. „Egy óriási feladat áll előttünk: szép dolog, hogy fel tudtuk építeni a Polgárok Házát, de a feladat most az lesz, hogy felépítsünk egy másikat, egy 93 ezer négyzetkilométeres épületet, a magyarok régi-új otthonát” – jelentette ki telt ház előtt Orbán Viktor. /Orbán: a magyarok régi-új otthonát kell felépíteni. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

Lemondott a moldovai kormány, be Zinaida Greceanii miniszterelnök, mert a neki bizalmat szavazó parlamentet feloszlatták, és azóta már megválasztották az új törvényhozást. Greceanii az új parlament alakuló ülésén, augusztus 28-án nyújtja be hivatalosan lemondását, de ügyvezetőként hivatalban marad az új kormány megalakulásáig. /Lemondott a moldovai kormány. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./