Felolvasással, filmvetítéssel, anekdoták felidézésével, emlékeztek az október 2-án elhunyt Csiki László íróra Budapesten, a Bem moziban. Barátok, ismerősök és ismeretlenek, pályatársak és kollégák érkeztek Nagyváradról, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és Budapestről azért, hogy egy este erejéig – ahogy Kántor Lajos irodalomtörténész fogalmazott – az élő Csiki Lacival találkozhassanak. Az eladott nagyapó című novellából készített játékfilm, az Álombánya levetítése után ismét versek következtek. /K. Gy. : Budapesti találkozó Csiki Lászlóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

2003 novemberében a szórványban, Vajdahunyadon egy román kereskedelmi adó, a Color Rádió a 92,1-es URH-n heti másfélórás magyar adásnak biztosított helyet, amelyet az RMDSZ kezdeményezett. Eleinte Gáspár-Barra Réka, dévai újságírónő vállalta a műsor szerkesztését, aki 2004. december 31-ig végezte munkáját. Ez idő alatt a rádió fő munkatársa volt Kun Kriza Ilona vajdahunyadi óvónő, aki esténként mesét olvasott a hallgatóknak. A másfél órás műsorban hírek, kulturális rovat, esti mese, egyházi rovat és kívánságműsor volt. 2005 januárjától Kun Kriza Ilona vette át a műsor szerkesztését. Jelenleg a KUN Humanitárius Társaság székhelyén állítják össze az anyagot. Minden héten pénteken este közvetítik a műsort. A műsor főmunkatársa volt az elmúlt három évben dr. Schmidt Alfréd orvos, Kun Árpád református lelkész és dr. Hauer Erich főorvos. Alkalmanként helyi pedagógusok és a város különböző felekezetű lelkészei is megszólaltak. Az adást Vajdahunyadon és környékén körülbelül négyezer magyar hallgatja. /Kun Árpád: Vajdahunyad. Ötéves a Color Rádió magyar nyelvű adása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

Nagyajtán rendezik az unitárius vártemplom melletti Kriza János-emlékház környékét. Péter Géza helybeli tanárt és helytörténész tervezte a sisakban végződő kopjából és keresztből álló emléket, kivitelezője id. Bartha István helybeli faragóművész, több jeles emlékmű készítője. A háború végén, amikor a román adminisztráció vette át a hatalmat, a faluban maradt négy magyar csendőr. 1944. szeptember 2-án a román csendőrök menekülés közben agyonlőttek őket. A falu kegyelettel tömegsírba helyezte őket, oda állították most az emlékjelet. Néhány évvel ezelőtt a román ortodoxia márványkeresztet helyezett el Nagyajta önkormányzatának székháza előtt, annak a két román csendőrnek, akit a régi román éra kezdetekor önvédelemből lőtt le a Magyarországról titokban hazaérkezett nagyajtai Pálfi Sándor, mert a csendőrök el akarták fogni. /Kisgyörgy Zoltán: Új emlékjel Nagyajtán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

November 7-én Molnár István polgármester vezetésével kézdialmási küldöttség indul a két magyarországi testvértelepülésre, Szihalomra és Püspökszilágyra. Az almásiak egy-egy faragott, galambdúcos gyalogkaput visznek ajándékba, melyeket az ottani iskolák bejáratához állítanak fel. A harmadik kapu az új kézdialmási iskola főbejárata elé kerül majd. Mindhárom kaput Tamás Károly iskolaigazgató faragta, s azokra az Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, hűtlen ne légy soha szöveget véste. /Iochom István: Székely kapu két testvértelepülésnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

Október 31-én a Házsongárdi temetőben Takó István egyetemi lelkész felszentelte Dr. Hirschler József prelátus-plébános (1874–1936) felújított síremlékét. Budapesten született, papnak ment, tanulmányait a római Collegium Germanico-Hungaricumban végezte, kettős doktorátust szerzett, bölcseletből és teológiából. Az örök városban eltöltött hét esztendő meghatározta egész további életét. Első művészettörténeti jellegű írásai Rómához kötődtek. Hirschlert Kolozsvárra, a Szent Mihály-plébániára helyezték, hitoktatónak, majd az egyetemi hallgatók szemináriumának igazgatója lett. Megalakította az egyetemisták Mária Kongregációját. Kinevezték a Szent Mihály templom plébánosának. Elkészíttette a neogótikus főoltárt. Megteremtette a szegények modern iskolaépületét, a kolozsmonostori Auguszteumot. A katolikus nőnevelés céljára felépíttette a korszerű leánynevelő-intézetet, a Marianumot, a tanítást a Temesvárról érkezett Miasszonyunk iskolanővérekre bízta. Hirschler Erdélyi Magyar Lányok címen havonta megjelenő folyóiratot is alapított a Marianumnak. Az impériumváltás után segítette a tanulókat és tanárokat azzal, hogy kiadta Bitay Árpád Rövid román nyelvtan című munkáját és az ugyancsak általa szerkesztett – Istoria literaturii romane – című román irodalomtörténetet. A Marianumban Providentia néven modern nyomdát rendeztetett be. 1925-ben újabb intézményt, zeneiskolát létesített. /Sas Péter: Hitélet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

Új hetilap jelenik meg Székely Újság néven Kézdivásárhelyen, november 6-án. A magát közéleti hetilapként meghatározó új kiadványt a Pro Kézdi Egyesület adja ki. A lapigazgató Sántha Attila költő, író, aki egyben a kiadó egyesület elnöke. Sántha Attila elmondta: független, pártatlan hetilapot kívánnak szerkeszteni, amelyet sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt nem tud majd befolyásolni. Eddig Felső-Háromszék lakossága egyetlen regionális hetilapból, a 12. éve működő Székely Hírmondóból értesülhetett a vidéket érintő hírekről. A kezdetben 5000 példányban megjelenő Székely Újságot Felső-Háromszéken, valamint Orbaiszék és Sepsiszék egyes településein is terjesztenék. A Székely Újság felelős szerkesztője Zs. Ambrus Ágnes magyar szakos tanfelügyelő, szerkesztői Koszti Ildikó, Ferencz Éva, Jancsó Katalin és Salamon Balázs. A lap jogelődje a Kovács J. István által szerkesztett, az 1900-es évek elején megjelent, Kézdivásárhely történelmének leghosszasabb életű hasonló nevű hetilapja, amelyet néhány lelkes helybéli 1989 karácsonyán adott ki újra /1991. márciusáig jelent meg/, a rendszerváltás idején a mostani lapigazgató és felelős szerkesztő is részt vett annak szerkesztésében. /Bartos Lóránt: Új lap, hajlongás nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./ 2002 márciusában jelent meg a Székely Újság harmadik sorozata, melyből csak kilenc szám látott nyomdafestéket. /Iochom István: Újraindul a Székely Újság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

„Túl sok sérelem érte a románokat magyar részről ahhoz, hogy az országnak egyhamar magyar elnöke legyen” – reagált Daniel Buda demokrata-liberális képviselő, arra a kérdésre: elképzelhetőnek tartja-e, hogy miután az amerikaiak színes bőrű elnököt választottak, Romániának belátható időn belül magyar államfője legyen. Daniel Buda szerint a románok, elsősorban az erdélyiek, nem tudják elfelejteni „mindazt a szörnyűséget”, amit a Horthy-csapatok műveltek annak idején Románia területén. Szintén a történelmi sérelmekre hivatkozva nem látja lehetőségét egy magyar államfő megválasztásának Puiu Hasotti, a Nemzeti Liberális Párt szenátusi frakcióvezetője sem. Szerinte ez egész Európában elképzelhetetlen. „A magyarok Magyarországon lehetnek államelnökök, nem Romániában” – jelentette ki Gheorghe Funar szenátor, a Nagy-Románia Párt főtitkára. Arra a felvetésre, miszerint Barack Omaba sem Kenyában lett elnök, ahonnan családja származik, Funar leszögezte: „A különbség az, hogy a kenyaiak nem áhítoznak az amerikai földre, míg a magyarok minden porcikája Erdélyt kívánja. ” Cristian Diaconescu szociáldemokrata szenátor: „Szerintem a romániai választók is elég érettek már ahhoz, hogy ha az országuk érdeke úgy kívánja, túllépjenek az etnikai akadályokon. Ha olyan rátermett, s tetszetős üzenetű magyar jelölt kerül, elképzelhetőnek tartom, hogy megválasszák államelnöknek. ” Cristian Tudor Popescu, a Gandul vezető publicistája szerint nem az a fontos, hogy magyar vagy más nemzetiségű elnöke legyen Romániának, hanem az lenne a fontos, hogy legyen egy Obama-szintű elnökünk, vagy legalább egy olyan szintű jelöltünk, mondta. „Nem tudok jóslatokba bocsátkozni, hogy a román társadalom mikor lesz képes elfogadni egy magyar nemzetiségű jelöltet, de mindenesetre nem túl hamar” – tette hozzá Popescu. „Annak érdekében, hogy Romániában magyar nemzetiségű államfőt válasszanak, maguknak a magyaroknak kell megtenniük az első lépést, mégpedig az etnikai alapú pártok megszüntetésével” – vélte a publicista. „Akkor lesz Romániában magyar elnök, amikor a románok elfogadják az autonómiát – mondta Dan Pavel politológus. „Romániának egyhamar nem lesz magyar elnöke, mert itt a tolerancia nagyon alacsony szinten van. Nálunk a rasszizmus is magasabb szintű, mint Amerikában, holott nekünk nincsenek feketéink. ” /Magyar államfő: majd ha fagy. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Elfogadhatatlannak nevezte a dunaszerdahelyi futballmérkőzésen történteket és egyértelmű vizsgálatot kért Gyurcsány Ferenc kormányfő Robert Fico szlovák miniszterelnöktől a varsói V4-találkozó szünetében tartott informális beszélgetésükön. Fico azt a választ adta, hogy a vizsgálat megkezdődött és várhatóan hosszú időt vesz igénybe. „Az, amit az elmúlt hónapokban, lassan évek óta látni, arról kezd sokakat meggyőzni, és lassan engem is, hogy a nacionalizmus már olyan mértékben fertőzi a szlovák politikát, hogy ilyen eseményekre a politika akaratából vagy akaratán kívül sor kerülhet” – mondta Gyurcsány. A szlovák kormányfő azzal érvelt, hogy Magyarországon vannak szélsőséges megnyilvánulások. Gyurcsány azt mondta, míg Magyarországon a kormány az ilyen esetek után nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen a viszonya az ilyen megnyilvánulásokhoz, és szükség esetén elítéli azokat, a szlovák vezetők részéről még soha nem hallottak egy empatikus, megnyugtató mondatot sem. /Számonkérés a magyarverés miatt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Az elmúlt napokban Csíkszeredában zajlottak a Kárpát-medence fejlesztési fórumának munkálatai, melyen részt vett Törzsök Erika, a magyar kormány Miniszterelnöki Hivatalának Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főigazgatója is. Törzsök Erika az újságírónak kifejtette: „egy nemzet sikerét a bizalom biztosítja. Mit látunk mostanában magunk körül? A bizalom teljes hiányát. Nem bízunk a politikusainkban, a vezetőinkben, s egymásban sem. A bizalom hiánya a nemzet vitalitásvesztéséhez, az emberek magábafordulásához vezetett, ezt láthatjuk a demográfiai adatokból és a gazdasági mutatókból egyaránt. A XX. század kudarcaiból okulva a XXI. század lehetőségeket kínálhat. Közösen kell válaszokat találni, hiszen ugyanazokkal az EU-csatlakozás által előidézett, megváltozott gazdasági viszonyokkal, szabályokkal kell szembenéznünk Romániában és Magyarországon egyaránt. A magyar kormány 2006-ban paradigmaváltás mellett döntött az ország határain kívül élő magyarságot illetően. Ha addig pusztán a romániai magyarságnak tekintették a román államban élő magyar anyanyelvűeket, 2006-tól ez megváltozott. Az új alapelvek szerint egy kisebbséget nem számbelisége alapján, hanem önszervezkedési, politikai megnyilvánulásai alapján lehet megítélni. Amennyiben a romániai magyarság folyamatosan jelen van a román politikai életben, parlamenti és önkormányzati képviselői vannak, úgy kell tekinteni, mint erdélyi magyar társadalmat. ” Az erdélyi társadalommal közösen kell megtalálni az utakat, szorosan együttműködnek az Unió területi forrásainak hasznosításában. Fontosak a közös határ menti kataszterek, továbbá az infrastrukturális fejlesztés összehangolására. A román és magyar sínpályák és országutak találkozzanak. A határ két oldalán élő bihariaknak közösen kell meghatározni a régió céljait, attól függetlenül, hogy Bihor vagy Hajdú-Bihar megyében élnek. A Törzsök Erika által vezetett hivatal technikákat, eszközöket kínál egyes települések számára, ahová nemzetközi forrásból nagyobb összegeket kívánnak lehívni fejlesztési célokból, esetenként elérhetővé tenni számukra indítóforrást a Szülőföld Alapból. A települések fejlesztéséről van szó, „nem egyes politikai klientúrák érdekeiről”. Szerinte „belharcok és betarthatatlan, rövidlátó ígérgetések jellemzik politikusainkat, és sajnos ez így van talán már az 1200-as tatárjárás óta a térségben. Ez a politikai mentalitás honosodott meg, nem az Egyesült Államokra jellemző különböző etnikumok közötti bizalmi légkör”. A megoldás Törzsök szerint „a bizalom megteremtése” és a „szívós munka”. „Nem munkanélküli főiskolásokat kell képezni, hanem kiváló tudású szakmunkásokat”. „A jövőt csak a nyitás biztosíthatja a fejlett Európa, annak tőkeerős cégei irányában. Az elszigetelődési politika a régió gettósodását vonja maga után”. „A befelé fordulás, köldöknézés veszélye, hogy a XXI. század egyre inkább elhalad a székelyek mellett. Például a brassói minta lehet a Székelyföld gazdasági felvirágoztatás sikerének kulcsa. ” /Hompoth Loránd: A köldöknézés csak elszigetelődéshez vezet. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

A kampány ideje alatt intenzív párbeszédet akar folytatni a választópolgárokkal, jelentette ki sajtótájékoztatóján Kincses Előd szenátorjelölt. Becslése szerint egy huszadát tudja a kampányra költeni annak az összegnek, ami Markó Béla rendelkezésére áll, és olyan kampánystábbal és háttérrel sem rendelkezik, de ezt a választókkal való közvetlen találkozás révén próbálja ellensúlyozni. Kincses kampánynyitó rendezvénye november 7-én Eheden lesz, majd Nyárádremetén, Székelyberében és Makfalván találkozik a választókkal. Kincses Előd megvádolta a Népújságot azzal, hogy cenzúrázza személyét: a makfalvi önkormányzatban zajló események kapcsán kimaradt, hogy Vass Gabriella jogi képviselőjeként Kincses elérte a tanácsos visszahelyezését jogaiba. /A Népújság erre reagált: a sajtótájékoztatón erről nem volt szó. / Kincses Előd megismételte korábbi javaslatát, hogy a Duna Televízióban szervezzenek nyílt vitát Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével. Szerinte gátolják a közszolgálati médiában való megszólalási lehetőségét. /(benedek): Kincses Előd a választókkal való közvetlen kapcsolatban bízik. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

Gazdasági nehézségei ellenére Magyarország legalább öt évvel Románia előtt van – írta november 4-i számában a bukaresti Ziarul Financiar gazdasági-pénzügyi újság. Romániában az egy főre eső hazai bruttó össztermék az idén 9 ezer euró, ezt az értéket Magyarország már öt évvel ezelőtt elérte. Romániának szerencséje van az elmúlt négy évben beáramlott külföldi beruházásokkal, hiszen az egy főre eső hazai bruttó össztermék 2004-ben még csak 4 ezer euró volt, amit Magyarország már tíz évvel azelőtt, vagyis 1994-ben elért. Magyarország 1994 és 2008 között 100 milliárd dollárral bővítette a kivitelét, Románia pedig ugyanebben az időszakban csak 42 milliárddal növelte exportját – olvasható a Ziarul Financiarban. /Még mindig nagy Románia hátránya. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

Háromnapos munkalátogatáson tartózkodik Szatmár megyében Szilágyi Mátyás, kolozsvári magyar főkonzul. Találkozott a megye prefektusával és fogadta őt Csehi Árpád megyei tanácselnök, valamint Ilyés Gyula polgármester. A diplomata elmondta, hogy mandátuma idején elsősorban a kétoldalú kapcsolatok működőképességének minőségét szeretné elősegíteni. A főkonzul szerint Romániának és Magyarországnak jelentős hangsúlyt kell fektetnie a regionális együttműködésre, fontos az infrastrukturális fejlesztés összehangolása is. /Vendégünk Szilágyi Mátyás főkonzul. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./

Kolozsváron találkoztak a napokban az ország magyar tanfelügyelői, számolt be a történtekről Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes, szenátorjelölt. Megállapították, hogy országosan rengeteg magyar nyelvű középiskola alakult meg az elmúlt tizennyolc évben, a magyar nemzetiségű magyar iskolákban tanulók száma ötvenegy százalékról kilencvenhét százalékra nőtt. A nagy probléma a szórványban van, Szatmár megyének is vannak olyan községei, ahol gondok vannak, de bevezették a magyar nyelv oktatását – például Királydarócon, Kismajtényban, Nagymajtényban és Domahidán. Egy felmérés értelmében a diákok közel 50 százaléka nem tudja elmagyarázni az elolvasott szöveg tartalmát. /(fodor): Kónya László a kisebbségi oktatásról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./

A Székely Nemzeti Tanács a székelyföldi közösségi önrendelkezés egyik legfontosabb kerékkötője, írta Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa. A Székely Nemzeti Tanács ugyanis nem dolgozott ki autonómia-statútumot Székelyföldnek, nem tárgyalt vidékfejlesztési szakemberekkel, nem vizsgálta a székelyföldi települések költségvetéseit. A Székely Nemzeti Tanács „saját öntömjénezése mellett, mindössze valamiféle érzelmi pótlékot ajánlott fel”. Az újságíró szerint a dr. Csapó József-féle, több mint tízesztendős autonómia-statútum, tele van elvi ellentmondásokkal. Abban az országban szeretne „diktatórikus székely államot létrehozni”, amely lassan elmozdul a helyi önkormányzatiság irányában. /Székedi Ferenc: Amíg el nem tűnnek a szekerek… = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 6./

A felekezeti iskolák államosításának 60. évfordulója alkalmából Templom és iskola címmel nemzetközi és ökumenikus konferenciát szerveznek november 7-én Nagyváradon. Az 1948-as államosítás mellett a jelenről és a felekezeti oktatási intézmények jövőjéről is szó lesz majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) tanügyi osztályának és Tőkés László európai parlamenti képviselő irodájának közös szervezésében tartandó nemzetközi konferencián, jelezte Tolnay István, a KREK tanügyi előadó-tanácsosa. A rendezvényre hazai és magyarországi előadókat is meghívtak. Tolnay közölte, az egyházak a közoktatási törvénytervezethez kidolgozták módosító javaslataikat, melyeket az ortodox egyház képviselői is aláírtak. A módosítások között szerepelt az egyházak tanintézet-alapítási joga az óvodától az egyetemig, és az állami támogatás igénylése a felekezeti oktatási intézményekben. /Fried Noémi Lujza: Iskolaállamosítás: az EP-hez fordulnak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány életre hívója felkeres minél több erdélyi települést, hogy bátorítsa az embereket: hajoljanak le egymáshoz, mivel szerinte sem az állam, sem az egyház nem tudja megoldani a szociális kérdést. Hangsúlyozta, hogy ,,jó dolog lehajolni egy gyermekhez. ” „Én hiszem azt, hogy Erdély volt valamikor tündérkert, és hiszem, hogy becsületes munkával ezt a vidéket újból otthonunkká, tündérotthonná lehet varázsolni" ― vallja. Tizenötöd esztendeje működik a Szent Ferenc Alapítvány; jelenleg negyvenhárom helységben több mint százötven munkatárssal több mint ezerötszáz gyermeket gondoznak. Nem kell örökké panaszkodni. A gyermekeknek optimizmusra, jókedvre, derűre van szükségük. A gyermeknek társaság kell, közösség kell, a magány a legnagyobb büntetés. /Mózes László: Böjte Csaba: A gyermekeknek optimizmusra van szükségük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

November 5-én a magyarországi Paczolay Béla Kalandorok című filmjével elkezdődött Marosvásárhely egyik legrangosabb kulturális rendezvénysorozata, a tizenhatodik alkalommal megszervezett Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál. /Nagy Botond: Nyitónapi blues. Elkezdődött a XVI. nemzetközi rövidfilmfesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

A Gyöngyszemek című előadással kezdődik november 7-én a XX. Jubileumi Népzene és néptánctalálkozó Sepsiszentgyörgyön. Az előadást az elmúlt találkozók legsikeresebb, legszebb koreográfiáiból állította össze Ivácson László és Orza Calin koreográfus. Erdély húsz falujából mutatkoznak be hagyományőrző táncosok. Az idei találkozó újdonsága hogy egy teljes napot a gyermekeknek szántak. /Kovács Zsolt: Néptáncosok találkája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A bukaresti Művészet Otthona Galériában (Galeria Caminul Artei) nyílt meg november 4-én Hunya Gábor műgyűjtő és Adrian Guta műkritikus párbeszédével a Bukarest-Budapest híd kortárs művészeti kiállítás. Ezzel egyidőben a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet egyik kiállítóterme otthont adott Hunya Gábor gyűjteménye egy részének. A kiállítás létrejöttében közreműködő Magyar Kulturális Intézet vezetője, Bretter E. Zoltán elmondta: „Napjainkban Romániában fontos vita zajlik a kultúrpolitikusok, művészettörténészek között arról, hogy meg lehet-e határozni a nemzeti hagyományt és ha igen, annak mi a tartalma. Nemrégiben néhány román művész kiállítása nyílt meg New Yorkban, illetve Bochumban, s ezek a kiállítások nagy felháborodást váltottak ki, parázs vitákat eredményeztek. Ugyanezek az alkotók ezen a tárlaton is kiállítanak és így a kiállítás igen komoly hozzájárulás ezekhez a vitákhoz. ” /Szávuj Attila Hídépítés Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium valamikori tanári lakásainak ügyében hozott, a volt bérlők számára kedvező ítéletet a brassói táblabíróság. Közben az egyik érintett család ― id. Benedek Levente és felesége ― új pert is indított, de nem lakásuk, hanem az iskola miatt, amelyet szerintük törvénytelenül kapott meg az egyház. Ennek legelső következménye, hogy a per tárgyát képező iskola nem pályázhat anyagi támogatásért, és jelentős lehetőségektől esik el. /Demeter J. Ildikó: Fordulat a Mikó-perben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

Ünnepel a székelyföldi színház, tíz év telt el azóta, hogy 1998. november 6-án megtartotta nyitóelőadását Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház. Az október 12–15. között tartott dráMA – Kortárs színházi találkozó még nem tartozott szorosan az évfordulós ünnepséghez, de annak jegyében jött létre. „Ez a találkozó nem akar más fesztiválokkal vetekedni” – olvasható Nagy Pál, a színház igazgatójának köszöntőjében. Ez a kezdeményezés is azt a célt szolgálja, hogy kitörjenek a „vidéki kisszínház” kategóriából. /Köllő Katalin: Gondolatok egy kortárs színházi találkozó születéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

Nemsokára kezdődik a bukaresti magyar filmhét, jelezte Demeter András államtitkár, hozzátéve, a minisztérium az idei alkalommal a fesztivál elsőszámú támogatója. Bretter E. Zoltán a bukaresti magyar kulturális intézet igazgatója szerint a november 10-e és 15-e közötti vetítéssorozatnál figyelembe vették: rendezőik első nagyfilmjeit már számos külföldi fesztiválon jutalmazták. /Szávuj Attila: Magyar filmhét Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Olvassuk újra címmel sorozatot indít az ÚMSZ. A sorozatot Cs. Gyimesi Éva kezdi, Magyarságképek az erdélyi irodalomban címmel. Az erdélyi magyar irodalomban Trianon óta nagy feszültség alakult ki a politikai helyzet- és az identitástudat között, amelyet legfőképpen az alkotó értelmiség tudatosít. Cs. Gyimesi Éva ez alatt azt érti, hogy a kisebbségi lét mint történelmi-társadalmi adottság politikai korlátot, határt állított az erdélyi magyarok és a magyar nemzet egésze közé. Mindez enyhült az 1989-es fordulat óta, hiszen az anyanemzetbe történő szimbolikus és mindennapi nyelvi-kulturális integrálódás, az erdélyi kultúra betagolódása a magyar kultúra egészébe egyre fokozottabb mértékben valósul meg. Az itthon élő fiatalabb írók körében újra élni kezdett az egyik, közvetlenül Trianon utáni gondolat: „Erdély az én hazám”. Gyakran felmerül ma is, hogy a magyarországi irodalomtörténészek, kritikusok az erdélyi magyar irodalmi munkák értékelésénél, kanonizálásánál nem alkalmaznak azonos mércét. Legújabban az is megütközést kelthetett, hogy a három kötetes, referenciamunkának ígérkező A magyar irodalom történetei (2007) a transzilvanizmus témáját egy teljes avatatlanságról és tájékozatlanságról árulkodó fejezetben „intézi el”. (Még Dsida Jenő és Wass Albert neve sem fordul elő benne.) Ebből fakad újra az erdélyi érzékenység, sértettség. Ez a kitaszító, vállveregető magatartás új erdélyi önérzetet alakít ki: egyik-másik erdélyi írástudó ismét külön erdélyi azonosságtudatot tesz magáévá. Cs. Gyimesi Éva szerint erdélyi irodalmi körökben mintha „a bezárkózottság, a gőg, az agresszivitás nyelve, a Wass-kultusz aratott volna inkább”. Hozzátette: „megújult irodalmunk sem tudta immunissá tenni ebben az irányban az erdélyi olvasókat. ”A cikkíró szerint az „anyaországban kultúrpolitikai nagyhatalommá lett az a kiadó, amelyik a kárpát-medencei magyar dominanciát, a magyar nemzeti szupremációt sugalló Erdély-képek forgalmazója. ” Közben Erdélyben a másságok együttléte minden itt élő ember számára nyitott. Ámde egymás elfogadása nem védekezési, hanem elfogadási reflexet feltételezne. „Ilyen reflexünk pedig már avagy még nincsen. ” /Cs. Gyimesi Éva: Magyarságképek az erdélyi irodalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

November 6-án kezdődött a XIV. Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár, melyen 39 önálló standon vannak jelen könyvkiadó és könyvterjesztő cégek. Visky András, a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója elmondta, a pénzügyi válság érezteti a hatását a kisebb intézmények életében is. Van olyan kiadványuk, amelyet át kellett ütemezni a következő évre, mert a megígért magyarországi támogatás a gazdasági válság miatt nem érkezett meg. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó igazgatója a magyarországi támogatások folyamatos csökkenését tette szóvá. A Kriterion nem aggódik, H. Szabó Gyula szerint, aki eddig nem szokott le a könyvről, ezután sem teszi. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh (RMKC) elnöke szerint a vásár annak köszönheti létét, hogy a városban van érdeklődés a könyv iránt. Minden évben itt van a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös standon 23 könyvkiadó termékével. A nagy bukaresti román kiadók az idén sem jöttek el. A romániai kiadók jelenleg a bukaresti Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) kapnak vissza nem térítendő támogatást, s ezek Demeter András államtitkár szerint nem fognak csökkenni a válság miatt. /Lokodi Imre Túléli a könyv a válságot? Elkezdődött a tizennegyedik Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Kakucs Lajos Németországban élő történész úgy kutatja új hazája egy-egy régiójának múltját, hogy közben szülőföldje történetének feltárásán is dolgozik. A bánsági sváb céhek adatainak feldolgozása közben a régió magyarságának múltját is napvilágra hozza. Kakucs Lajos Nyárádremetéről indult, majd Szováta, Kolozsvár, Temesvár után 1985-ben Németországban telepedett le. Számos tanulmánykötet, tudományos kiadvány szerzője. Szülőfaluja iránti tiszteletből megírta Nyárádremete monográfiáját. A temesvári Bánsági Múzeumban tíz évet dolgozott, közben kijegyzetelte, összegyűjtötte mindazt, ami Bánság gazdasági történetét illeti és az ott élő magyarság kulturális történetére vonatkozik. Abban az időben írta meg a doktori dolgozatát Bánsági kapitalista mezőgazdaság a 19. század folyamán címmel, ami később, 1998-ban látott napvilágot román nyelven, egy magyar nyelvű változata pedig előkészületben van. Kakucsnak nagy előnye volt, hogy a régi temesvári múzeum, az első világháború után nem rendelkezett magyar nyelvű munkatárssal, a raktárakban felhalmozódott kincsekhez a román kollégák nem nyúltak hozzá. Kakucs azokból az elfekvő értékekből szervezett kiállítássorozatot, amelyek közül néhány, a bánsági falupecsétek és a bánsági céhek történetére vonatkozó, valóságos nemzetközi hírnevet szerzett. A bánsági céhtörténet kutatását folytatta, ennek eredménye a Mesterségek, céhek és iparfejlődés a Bánságban 1717-1918 között /Szeged, 2008/ című könyve, ez most románul is megjelenik Temesváron. Kakucs megírta Szent Jakab történetét Európában és a magyaroknak a Santiago de Compostella, tehát a spanyolországi Szent Jakab templomhoz történő zarándoklatának könyvét, amely német és magyar változatban is megjelent. A német nyelvű változat szemináriumanyag lett a müncheni tudományegyetemen, a magyar pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan gyűjtötte az anyagot szülőfalujára vonatkozóan. Dr. Birtók Ferenccel eleinte úgy tervezték, közösen írják meg, később ő egy részét, saját kutatásait nyilvánosságra hozta. /Dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ Kakucs folytatta a kutatást, idén ő is kiadta Nyárádremete monográfiáját /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/. Dr. Kakucs Lajos (sz. Nyárádremete, 1944) történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Magyar, román és német nyelven közölt kulturális és gazdasági tárgyú tanulmányokat. /Antal Erika: Nyugaton – kelet vonzásában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

A lakosság számára is gyümölcsözőek voltak külföldi kiszállásai, mivel több szabadságjogot sikerült kivívni – jelentette ki Frunda György RMDSZ-es szenátor utalva a Közpolitikai Intézet által készített tanulmányra, melyből kiderül, a szenátor az első helyek egyikén áll a honatyák külföldi kiszállásainak gyakorisága tekintetében. Frunda elmondta, az Európa Tanács romániai küldöttségének vezetője, ez évi négy kiszállást jelent a parlamenti ülésszakokra, illetve havonta legalább két kiszállást a bizottságok üléseire. A Közpolitikai Intézet szerint 2007-ben a parlamenti képviselők körülbelül 250 ezer eurót költöttek külföldi kiszállásaikon napidíjra. Frunda Györgynek 18 külföldi kiszállása volt, összesen 147 napot töltött külföldön, 3869 eurót kapott napidíjként. /Külföldi kiszállásait magyarázza Frunda. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

A Magyar Polgári Párt Hargita megyei önkormányzati frakciója összegezte a Borboly adminisztráció 100 napját. Az elmúlt három hónapban Hargita Megye Tanácsa Borboly Csaba elnök vezetésével határozatok tömegét gyártotta, melyet az RMDSZ frakció szó nélkül megszavazott. Az MPP erőfeszítése a törvényesség betartásáért, valamint ellenzéki ellenőrző szerepének érvényesítésére beleütközött az RMDSZ szavazógépezetébe. Az MPP kérdéseit válasz nélkül hagyták. Jó példa erre a libáni út építése közben eltűnt aszfaltmennyiségre kérdése. Az MPP elleni támadásokra használják a megyei tanács kiadványait. Megakadályozzák az MPP részvételét a Hargita Népe napilapot felügyelő bizottságban, ezzel megerősítik a sajtó feletti RMDSZ-es uralmat. Az MPP példákat hozott fel az elmúlt időszakra. Többek között: az alakuló ülés törvénytelen volt, hiányzott a kétharmados többség, átláthatatlan a közpénzek felhasználása, a szakbizottságok összetételét és számát az RMDSZ-frakció erőből, egyeztetés nélkül szavazta meg. /MPP a Borboly adminisztráció 100 napjáról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Fenyegető soviniszta feliratok jelentek meg több temerini magyar család házán, kapuján. A leggyakoribb a „Halál a magyarokra” volt. A rendőrségnek jelentették az esetet. Hivatalos reagálás a legújabb magyarellenes akcióra még nem érkezett. Vajdaságban gyakoriak a gyűlölködő falfirkák. A mostani temerini eset mindössze néhány nappal azt követően történt, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Borisz Tadics szerb államfőnél járt, és megbeszélésükön szó volt a szabadkai etnikai incidensekről is. Az utóbbi napokban, hetekben ugyanis több magyart ért támadás nemzeti hovatartozása miatt. Szabadkán is tárgyalások voltak a helyi rendőrségi vezetőkkel a közbiztonság e kérdéséről. Mind az államfőnél, mind helyi szinten megígérték, hogy hatékony intézkedéseket tesznek a fiatalok elleni esti támadások visszaszorítása érdekében. „Halál a magyarokra!”, „Nemzeti ellenállás” – ezeket a szavakat fújták ismeretlenek november 6-ra virradóra Nyitracsehi egyik autóbuszmegállójának falára. A nyitrai járásban fekvő falut többségében magyarok lakják. A „Národný odpor” rasszista, magyargyűlölő szervezet, mely évek óta tevékenykedik Nyitrán. Malina Hedvig állítólagos két támadója egyes tanúk szerint a szélsőséges szervezet tagja, szimpatizánsa. November 6-ra virradóra Nagycsehi és a közeli Nagycétény magyar helységnévtábláit is ugyanilyen kék festékkel mázolták be. A pozsonyi Új Szó információi szerint egy érsekújvári magyar iskola falára festették ismeretlenek éjjel a „Hunokat a gázkamrába, magyarokat a Dunába” feliratot. /„Halál a magyarokra” fenyegetés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

A Népújság cikke bemutatja, hogyan zajlanak le a versenyvizsgák: akinek előre megígérik, azt nevezik ki, a vizsga eredményét ennek megfelelően alakítják. A napokban versenyvizsgázott dr. Vass Levente, a megyei kórház ideiglenesen kinevezett orvosigazgatója, a nemrégiben kettéválasztott marosvásárhelyi egészségügyi intézmény főmenedzseri állásának a betöltésére. A szóban forgó tisztségre a szétválást követően dr. Morariu Siviu volt közegészségügyi igazgatót nevezték ki, aki nem vett részt a versenyvizsgán. A jelek szerint neki volt igaza, mert övé marad az állás. A bukaresti vizsgáztató bizottság nem találta megfelelőnek dr. Vass Levente teljesítményét, aki minimális pontszámhiánnyal esett ki a sikeresen vizsgázó igazgatók közül. Érdemes emlékeztetni, hogy Vass Levente az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, sőt az országos diákszövetség egyik legsikeresebb vezetője, aki az eredményesen működő Stúdium Alapítványnak volt hat éven át a menedzsere, ráadásul külföldön megszerzett egészségügyi menedzseri diplomával rendelkezik. Nem valószínű, hogy ne érte volna el azt a szintet, amit a néhány ágyas vidéki kórházak vezetésére pályázó orvoskollégái könnyedén teljesítettek. /Bodolai Gyöngyi: Szempontok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./