Dr. Hecser László /sz. Székelyudvarhely, 1940. okt. 27./ marosvásárhelyi igazságügyi és kórbonctani szakorvos, a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézet vezetője, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem igazságügyi orvostani katedráját vezeti. Több szakkönyvet írt, és számtalan tudományos dolgozatot tett közzé. Fő kutatási területe a hirtelen halál, az öngyilkosság, a szívrendszeri halál kauzisztikája. Az orvostudományok doktora Apja Székelyudvarhelyen élt, mégis a jászvásári egyetemen szerzett diplomát. Az egyetemet Kolozsváron kezdte, de ott egy román professzorral nézeteltérésbe keveredett. Ezért ment át Jászvásárra. Dr. Hecser Lászlót a marosvásárhelyi egyetemről származása miatt eltanácsolták. Nem mondott le arról, hogy orvosi diplomát szerezzen. Végül a bukaresti orvosi egyetemen végzett. Szakorvosi képesítést akart szerezni. Amikor 1974-ben egy tanársegéd külföldre távozott, Gyergyai professzor kérte, hogy Hecsert vegyék fel az egyetemre tanársegédnek, de az akkori rektor leszögezte: magyar származása miatt erről szó sem lehet. Visszahívták a székelyudvarhelyi kórházba, egy ideig újra ott dolgozott. 1979-ben a Román Akadémia meghirdette a bukaresti Igazságügyi Orvostani Intézet vidéki munkatársi állásait. A versenyvizsgán Hecser érte el a legjobb eredményt, akkor választhatott, Marosvásárhelyén jött, így lett akadémiai kutató a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézetben. Később bekerült az orvosi egyetemre, 1991-ben felkérték, vegye át az igazságügyi orvostani tanszék vezetését. /Máthé Éva: Kutatási témaköre: a hirtelen halál. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

Kovács Albert lázári kőfaragómester műhelyében már elkészült az a Petőfi-szobor, amelyet március 15-én Sárközújlakon az iskola előtti parkban fognak felavatni. A nemrég megalakult Petőfi Sándor Alapítvány által meghirdetett adománygyűjtési akció sikeresnek mutatkozik. Az adománygyűjtésbe az egyházközségek is bekapcsolódtak, külön perselyt helyeztek ki az istentiszteletekről-miséről távozók számára. Kovács Albert lázári kőfaragó 1991-ben kezdte tevékenységét: elsősorban szobortalapzatokat és emléktáblákat készített az elmúlt időszakban. Az első munkálat, amit készített, az a nagysomkúti Szilágyi Domokos-emléktábla volt, de a szatmárnémeti Kossuth-emléksír is az ő keze munkáját dicséri. Immár a második Petőfi-szobrot mintázta meg, miután Lázáriban három éve felavatták a költő mellszobrát. A szóban forgó szobor műmárványból készült. /Fodor István: Gyűl a pénz a Petőfi-szoborra. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 27./

A XVII. Mátyás-napok alkalmából február 25-én reneszánsz táncházat rendeztek Kolozsváron a Tranzit házban, a Passeggio Historikus Együttes közreműködésével. A táncházat történelmi vetélkedő előzte meg. A Passeggio nem csupán bemutatta a táncokat, de oktatta is azokat. Másnap a Phoenix könyvesbolt adott otthont a rendezvény folytatásának: gyermekzsivajtól volt hangos az üzlet. A gyermekek megtekinthették a kiállított, Mátyás királyról, a Mátyás-szoborról és Kolozsvárról szóló, szebbnél szebb könyveket és albumokat, majd meghallgatták Pop Erzsébet rövid ismertetőjét a legműveltebb és leghumanistább magyar királyról. /B. T., S. B. Á. : Reneszánsz táncház és Mátyás-könyvek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

A kommunista hatalom fél évszázaddal ezelőtt erőszakos kampányt indított a kolozsvári magyar nyelvű egyetem felszámolására, melynek következményeként jött létre a mai Babes–Bolyai Tudományegyetem. A Bolyai Egyetem vezetőségének 1959. február 23-ára összehívott gyűlésén Takács Lajos rektor bejelentette, hogy a prorektor bizalmas előterjesztést fog tenni tudomásulvétel végett. Eszerint a diákság kérésére, a párt és a minisztérium döntése alapján a kolozsvári román és magyar egyetemet egyesíteni fogják. Az eseményről Brüsszelben is megemlékeztek: Sógor Csaba RMDSZ-es és Gál Kinga Fidesz-es európai parlamenti (EP) képviselő közös szervezésében, Memento 1959 címmel szerveztek nemrég ünnepi konferenciát, amelynek keretében levetítették Páskándiné Sebők Anna Memento 1959 című emlékfilmjét is. /A kolozsvári önálló magyar egyetem felszámolása. Ötven éve történt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

A Bolyai Egyetem tízéves évfordulójának látványos megünneplése, az ebből az alkalomból az Állami Tanügyi és Pedagógiai Kiadó által kiadott emlékkönyv, melyet minden külföldi delegációnak átadtak, a Babes Egyetemmel közösen rendezett tudományos konferenciák, mind azt sugallták, hogy végleg elfogadott a két egyetem létezése Kolozsvárt. 1956-tal kapcsolatban diákok, tanársegédek letartóztatása (Dávid Gyula, Páskándi Géza, Bartis Ferenc pere), nem mutatott nyíltan arra, hogy valójában a Bolyai Egyetem elleni akció-sorozatról van szó. Az oktatás rendben folyt, a diákok vizsgáztak, hűségnyilatkozatok is elhangzottak, néhány szembenállót, mint Várhegyi István, lekapcsoltak, a kizárások is megtörténtek, mint a többi egyetemen. 1958 január elején az Előrében megjelent Takács Lajos rektor cikke Tudományos munkánk új sikerei felé címmel, melyből azt lehetett gondolni, hogy a Bolyai Egyetem ígéretes jövőnek néz elébe. Nem keltett feltűnést két román szerző 1959. február 7-én az Előrében megjelent írása, melynek címe: „A kolozsvári Babes és Bolyai Egyetemek testvéri együttműködése”. Csak később lehetett észrevenni, hogy ez a cikk is az előkészítő taktika része volt. Február 13-án kezdődött a „bolyaisták” pere Kolozsvárt, Varró János és Lakó Elemér, valamint néhány diák ügyét – a szokásos forgatókönyv szerint – közös perben hozták össze, mint a Bolyai Egyetemen működő, nacionalista csoportosulásként tárgyalható ügyeket. A per célja a Bolyai Egyetemen működő „nacionalista” csoportok „leleplezése” volt. 1959. február 15-én cikk jelent meg a bukaresti Előrében „A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai Egyetemen” címmel. Szerzője Sztranyiczky Gábor, az egyetem tanársegéde kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem ifjúsága ki van téve a burzsoá-nacionalista ideológia állandó befolyásának. Február 19-én szintén „véletlenül” nyilvános tárgyaláson mondták ki az ítéletet a bolyaisták perében, ezen a napon kezdődött Bukarestben az RNK Diákszövetségének konferenciája, melyen a legmagasabb rangú román pártvezetők vettek részt, Gh. Gheorghiu-Dej főtitkárral az élen. A konferencián a főtitkár elítélt minden nemzeti elkülönülést. Idézte a lenini tételt, hogy a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy ne szigetelődjenek el. Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke (a Ceausescu utáni első államfő!) méltatta az RMP bölcs politikáját a „nemzeti” kérdésben, melynek eredménye a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri barátsága, és kifejtette, hogy a román és a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákságnak együttes munkával, tanulással közös szakmai, tudományos, kulturális akciók szervezésével még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket. Az oktatásügyi miniszter helyeselte az iskolák egyesítésének gondolatát. Ilyen bevezető szövegek után nem maradhatott el a Diákszövetség magyar küldötteinek egyetértő felszólalása. A kijelölt felszólaló nem térhetett ki a feladat elől. A felszólaló bolyaisták, köztük Koszti István, teljesen egyetértettek a leadott szövegekkel. A marosvásárhelyi orvosi egyetem küldöttje azt kérte, hogy a végzett magyar orvosokat küldjék az ország bármely tartományába dolgozni (később az lett a gyakorlat, hogy a magyar végzetteket, orvosokat, tanárokat, olyan Kárpátokon túli félreeső területekre helyezték, ahova a románok sem akartak menni, a román végzetteket pedig főleg magyar városokba, körzetekbe nevezték ki). Mindez hozzátartozott az asszimilációs politikához és a magyar értelmiség szétveréséhez. /A Bolyai egyetem és a Babes egyetem kényszerházassága 1959-ben – Részlet Katona Szabó István A nagy hazugságok kora (1948–1968) című készülő önéletrajzi kötetéből. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Február 24-én zajlott Aradon a Kölcsey Egyesület második tisztújító ülése. Az első, január 22-én nem tudott dűlőre jutni, mert nem akadt jelentkező az egyesület új elnökének tisztségére. Új elnökre azért volt szükség, mert az eddigi, Pávai Gyula tanár Marosvásárhelyre költözött. Berecz Gábor titkár beszámolójából kiderült: az egyesület az 1990-es évek elején 115 tagú volt, a tavaly kibocsátott új tagsági könyveket 34-en vették át. Elmondta azt is, mit kellene a továbbiakban tenni: folytatni a színjátszó tevékenységet, megjelentetni a Havi Szemlét, tovább vinni a könyvkiadást a helytörténetet, irodalomtörténetet felkaroló Fecskés könyvekkel (ezek gondozására később a tiszteletbeli elnököt kérték fel), valamint aradi vagy Aradhoz közelálló szerzők könyveinek megjelentetésével, kiosztani továbbra is a Kölcsey-díjakat. Berecz Gábor elnöknek a jogi végzettségű Jankó András ny. rendőrtisztet javasolta, aki egy évre vállalta a megbízatást, s elmondta terveit, amelyek között szerepel a Kölcsey képzőművészeti és zenei tevékenységének beindítása kiállításokkal, kórustalálkozóval. Megválasztották a Kölcsey Egyesület elnökének Jankó Andrást, alelnöknek pedig Ruja Ildikó tanárnőt. /Jámbor Gyula: Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Nehéz eldönteni, hogy Marius Tabacu kolozsvári filmes szakember hivatása műfordító, zenész vagy filmrendező, hiszen egy tévéstúdió megalapítása, néhány jelentős műfordítás, filmek, zongoraművészi pálya rejtelmei, valamint egy zenés intézmény vezetése áll a háta mögött. Előtte pedig a feladat: jól vezetni a kolozsvári Transilvania Filharmóniát. „Attól tartok, nehéz eldöntenem, hogy zenész, műfordító avagy filmes vagyok. Amit éppen csinálok, az a legfontosabb számomra, most a filharmóniát igazgatom” – jelentette ki. Zongoratanárból úgy lett filmrendező, televíziós szakember, hogy 1990-ben Csép Sándorral összetalálkozott az utcán, aki javasolta neki: csináljanak tévét. Marius Tabacu elfogadta a meghívást, három évig dolgozott a Román Rádió- és Televíziótársaságnál, a televízió akkor indult el Kolozsváron. Három év után szétváltak útjaik, Tabacu létrehozta Maksay Ágnessel a Videopontes stúdiót, amely a mai napig létezik és működik, abból éltek egészen addig, Tabacu a filharmónia igazgatója lett. Marius Tabacu (1952) zeneiskolát végzett Temesváron, majd a kolozsvári zeneakadémia zongora tanszékének hallgatója lett. Később zongoratanár a kolozsvári zenelíceumban, majd a kolozsvári televízió magyar szerkesztőségének munkatársa. 2002-től a kolozsvári Video-pontes Alapítvány elnöke. Fontosabb filmjei: Élő-ítéletek (1993), A lélek iskolája (1994), Kőbe faragott tanú (1995), Címerek golgotája I-II (1996), Művészet, hatalom (Miklóssy Gábor emlékére, 1998), A nap napja (1998), Máramaros körzet (1999), Antal István, a csángó festő (2001), A Sapientia Egyetem története (2002), Kolozsvár arcai (2003). Lefordította románra Székely János A nyugati hadtest c. regényét, Lászlóffy Aladár novelláiból és Tamás Gáspár Miklós tanulmányaiból is tolmácsolt. /Varga Melinda: Egy zenei tradíció vezére. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Összesen több mint ezer gyermek vett részt az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezésében megvalósult mesejáték turnén. Erdély tizenegy településén várták a legkisebbek a délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház mesejátékát, mely Wass Albert Erdők könyve című műve alapján készült. /Wass-turné erdélyi gyerekeknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27./

Tormay Cécile írói hagyatéka, 90 esztendei agyonhallgatás után, ismét felfedezésre vár. Tormay Cécile-re, a századforduló legnagyobb magyar írónőjére emlékeztek Budapesten, a Pilinszky János Irodalmi Kávézóban. Oberfrank Pál rámutatott: „Tormay Cécile életútját meg kell tisztítanunk a hamis vádaktól, helyére kell tennünk irodalmunk történetében. Az állandó hazugságok és tiltás következtében ugyanis nem ismerhettük meg őt méltóképpen. ” „Éppen kilencven esztendeje üldözik a kitűnő írónőt, korának krónikását, aki megvesztegethetetlen ember hírében állt” – kezdte méltató beszédét Jobbágy Éva újságíró, a Tormay Kör alapítója és vezetője, aki rámutatott: „A vele kapcsolatos tények ma is zavarják a kommunistákat, holott ő az egyik legnagyobb írónk. Nem hátrált meg sem rágalmazásra, sem ellene indított koncepciós perre. 1945-ben Faludy György költő döntötte le szobrát, amikor betiltották műveit. ” Tormay Cécile 1876. október 8-án született Budapesten. Csodagyermekként tartották számon, aki négy nyelven folyékonyan beszélt, öt nyelven írta novelláit. Anatole France író páratlan jövőt jósolt az írónőnek. Az első világháború kitörésekor a világ számos pontján várták, biztosították neki a védelmet, ő azonban itthon maradt, mert a harctérről hazatérő sebesült katonáknak kellett a segítség. Tormay felismerte a kommunizmus igazi arcát, 1919-ben a kommunisták halállistájának élén szerepelt. Akkori meneküléséről írt Bujdosó könyv /1921-22/ című művében. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére alapította a Napkelet folyóiratot. A Napkeletben kezdte pályafutását Pilinszky János, Németh László, de a lap állandó szerzői között szerepelt Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Reményik Sándor, Kodály Zoltán, Herczeg Ferenc és Tamási Áron. Hamvas Béla állandó kritikai rovattal jelentkezett. 1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, 1937. április 2-án halt meg, Mátraházán. /Frigyesy Ágnes: A szellemi honfoglalás ideje. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27. febr. 28.

Oktatási, egészségügyi és idegenforgalmi infrastrukturális fejlesztésekről tárgyaltak a kormány miniszterei a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok vezetőivel február 27-én. A múlt héten a fejlesztési, a közlekedési, valamint az ifjúsági- és sportminiszter látogatott Csíkszeredába, most Ecaterina Andronescu oktatási, Ion Bazac egészségügyi és Elena Udrea idegenforgalmi miniszterek utaztak Sepsiszentgyörgyre. A három tárcavezetőt a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat vezetői, Tamás Sándor és Borboly Csaba fogadták. Ők, valamint a három ágazat helyi szakemberei a korábbi kormányzati ciklusban elkezdett infrastrukturális beruházások folytatását igényelték. Az önkormányzati vezetők sípályák építéséhez kérték a jogi procedúrák megkönnyítését, valamint gyógyfürdők fejlesztésének támogatását igényelték. Elena Udrea bejelentette: az általa vezetett tárca négy projekt támogatásának finanszírozását vállalja. Kovászna fürdővárosban turisztikai tájékoztatási pontok kialakítását, és a település központjában lévő források, valamint utak rehabilitálását finanszírozzák, Hargita megyében pedig Tusnádfürdőn és Parajdon gyógyfürdőhely létrehozását támogatják. Ion Bazac bejelentette, hogy a szintén Kovászna fürdővárosban működő szívkórház korszerűsítésére 3 millió eurót utal ki, a sepsiszentgyörgyi megyei sürgősségi kórház felújításának befejezését pedig körülbelül 1 millió euróval támogatják. Ecaterina Andronescu arra az újságírói kérdésre válaszolva, miszerint szükségesnek tartja-e, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek sajátos tankönyvekből tanulják a román nyelvet, kifejtette: nyitott erre a megoldásra, ha a romániai magyar gyerekek számára a román nyelv elsajátításához ez a legcélravezetőbb út. /Újabb fejlesztési ígéreteket kapott Székelyföld. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Tőkés László EP-képviselő szeretné, ha a temesvári események huszadik évfordulóját idén Sólyom László magyar köztársasági elnök és Traian Basescu román államfő védnöksége alatt tartanák. Tőkés László február 27-én Bukarestben tartózkodott, sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudott találkozni a román államfővel, bár lépéseket tett ez irányba. Elmondta, hogy javaslatát megteszi mindkét államelnöknek. Ugyanakkor elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy EP-képviselőként nem tudott megfelelő módon együttműködni az általa képviselt ország intézményeivel. /Nem sikerült Basescuval találkoznia Tőkésnek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Tőkés László püspök, EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Nagyváradon, február 27-én kiadott állásfoglalásában emlékeztetett, az elmúlt napokban publicisztikák, elemzések sora mutatta be az erdélyi nemzeti-polgári oldal politikai kimúlását. Többen egyenesen őt tették felelőssé mindezért. Nincs két Erdély, mint ahogyan nincs két Anyaország. „…azoknak a társadalmaknak, amelyek elhanyagolják a múltat, nincs jövőjük…” – idézték a 2008-as Prágai Nyilatkozatot a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én. „A közel félmilliárd lakosú Európai Unióban csakis akkor van esélyünk kollektív jogaink érvényesítésére, ha nem romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi magyarokról beszélünk külön-külön, hanem a magyar ügyet mutatjuk fel” – hangsúlyozta a püspök. Összefogás szükséges, így gondolta az RMDSZ-szel kötött megegyezés aláírásakor. / Tőkés: „nincs két Erdély” – Állásfoglalás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

A parlament külügyi bizottságának elnöki és parlamenti képviselői minőségében tartott sajtókonferenciát Borbély László. Kijelentette: kezdeményezni fogja a román katonák visszavonását Irakból, ugyanakkor bírálta Marius Pascan Maros prefektust, amiért túllépi hatáskörét. Dávid Csabának, a vízügyi igazgatóság vezetőjének a leváltásával kapcsolatban Borbély László kijelentette: azért váltanak le intézményvezetőket, mert magyarok. Borbély bízik abban, hogy a kormánypártok belátják, Maros megyében, ahol 40% a magyarság aránya, a magyarságot képviselni kell a közintézményekben. Borbély szerint a polgármesteri hivatal rossz irányba halad, amikor tanácsi határozatok hiányában fákat vágat ki Marosvásárhelyen. /Antalfi Imola: Borbély László a prefektust bírálta. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./

„Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem” – ígérte püspökké szentelésének napján Márton Áron. Február 12-én hetven éve annak, hogy Márton Áront püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló tiszteletére február 28-án Kolozsváron, a 660 éves plébániatemplom kertjében felavatják és megszentelik Bocskai Vince szobrászművésznek a püspökről készült alkotását. A Szabadság napilap több írással állított emléket Márton Áronnak. /”Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni” Márton Áron püspök szobrát leplezik le ma a templomkertben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ a/ Márton Áron az erdélyi magyarság talán egyetlen olyan alakja, akire egyöntetűen felnéz mindenki. Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. – Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ mélyen vallásos földműves család gyerekeként született. A Trianon utáni években munkát keresett Brassóban, majd a papi szemináriumba jelentkezett. A gyulafehérvári tanári jellemzés szerint Márton Áron „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem. ” 1932-ben került Kolozsvárra, mint egyetemi, ifjúsági lelkipásztor, a Katolikus Népszövetség igazgatója, majd a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa. A kisebbségek iskoláit veszélyeztető Anghelescu-törvények hatására Az Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális, politikamentes folyóiratot indított. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe. Jelmondata: Non recuso laborem – nem vonakodom a munkától. 1940-ben Gyulafehérváron maradt, a Dél-Erdélyben élő hívei mellett, mert vallotta: „Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk… Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat”. 1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor elkezdődtek a zsidóellenes intézkedések. Május 18-án a Szent Mihály-templomban jelentette ki: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát…” A kommunista diktatúra visszaélései ellen többféleképpen küzdött. Körlevélben tiltakozott a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Papjainak és híveinek megtiltotta, hogy részt vegyenek a kommunista párt gyűlésein. Megpróbálták a püspököt lejáratni, tekintélyét megtörni. 1949. június 21-én letartóztatták. Ellene fordították 1944-es tevékenységét, amikor azért érvelt, hogy a párizsi béketárgyalásokon ne ismétlődjön meg Trianon igazságtalansága. Hazaárulással vádolták és 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Fogolyként is apostol volt. 1955-ben szabadlábra helyezték, azonnal átvette az egyházmegye irányítását. Nagylelkűen megbocsátott a békepapi mozgalomban résztvevőknek, visszaállította az egyház egységét. Két évig szabadon mozoghatott, azután házi őrizetre kényszerítették. Csak a székesegyházba mehetett át. Minden elképzelhető módon megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de tisztelete egyre nőtt. Lehallgatták, kutyáit megmérgezték, megpróbálták rávenni, hogy a házi őrizet feloldása fejében kössön kompromisszumot, de hajthatatlan maradt. 1967-ben is csak úgy fogadta el, hogy részt vesz a Franz König bíboros látogatásával fémjelzett ortodox állami ünnepségeken, ha „feltétel nélkül feloldják a házi őrizet alól; cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel; körleveleket adhat ki cenzúra nélkül; biztosítják a hitoktatás szabadságát, és az ordináriusi jurisdikciót a kormány nem korlátozza”. Ezek után szabadon mozoghatott, három alkalommal Rómába is eljutott, bérmaútjai pedig Erdélyszerte diadalmenetté váltak. 1968-ban Ceausescu államfői fogadásra rendelte az egyházfőket, Márton Áront pedig maga mellé ültette. Erről szóló jegyzetében megemlékezik arról a pillanatról, amikor a diktátor beszéde után jött a kötelező taps: „A többiek helyeselték s tapsoltak, s mivel nem csatlakoztam az örvendezőkhöz, az Elnök Úr kérdően nézett rám, de nem szóltam semmit. Gondoltam megvárom, amíg többet tudok. ” A hetvenes években fokozatosan gyengült, romlott az egészségi állapota. II. János Pál pápa 1980-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanabban az évben elhunyt. A már életében szentnek tartott püspök szentté avatási pere 1992-ben kezdődött el. b/ 1944. november 14-én Márton Áron római katolikus püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke és Nagy Ferenc református püspök-helyettes levelet írt Constantin Sanatescu miniszterelnökhöz az erdélyi magyarság sérelmeiről. „A Romániában élő magyarság – kezdve az 1918-as gyulafehérvári határozatokon – többször kapott ígéretet, hogy az ország többi állampolgárával egyenlő állampolgárként fog kezeltetni. Ezeknek az ígéreteknek a beváltására, sajnos a gyakorlatban nem került sor. Ellenkezőleg: a magyarság mind politikai jogaiban, mind gazdasági és kulturális téren olyan korlátozásokat szenvedett el, amelyek következtében élete fokozatosan egyre nehezebb lett, 1940 óta pedig, az Antonescu-diktatúra évei alatt elviselhetetlenné súlyosodott. ” Ezeknek a rendelkezéseknek „egész sorozata ma is teljes érvényben van, sőt augusztus 23-a óta újabb diszkriminatív – bizalmas és sehol közzé nem tett – rendeletekkel gyarapodott. ” A levélben felsorolták a magyarság sérelmeit. Kérték a kormányt, hogy vizsgálják meg a magyarság helyzetét és a sérelmek orvoslására foganatosítanak intézkedéseket. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ c/ Már 1945-ben felmerült Márton Áron politikai szerepvállalásának a szorgalmazása. A politikai színtéren való nyílt szerepvállalást a püspök visszautasította, egyházi hivatalával nem tartotta összeegyeztethetőnek. Körleveleiben, a szószékről elhangzott beszédeiben már 1945 elejétől elítélte a véleményszabadság korlátozását, a kierőszakolt tekintélyt. Abban reménykedett, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésektől eltérően az új béketerveket az igazságosság és méltányosság elvére fogják alapozni. A marosvásárhelyi gyűlésen az Magyar Népi Szövetség vezetői 1945. november 18-án egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását erőszakolták ki, amelyben az MNSZ az erdélyi magyarság nevében lényegében lemondott a határkiigazításáról. „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. ” Márton Áron a román miniszterelnökhöz, Petru Grozához 1946 januárjában intézett levelében (a levelet megküldte az MNSZ vezetőségének is) tiltakozását fejezte ki az MNSZ marosvásárhelyi nyilatkozatával szemben. Meglátása szerint ez a nyilatkozat nem tükrözte az erdélyi magyarság álláspontját. „Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. […] Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreimnek sorsa és sorsának alakulása miatt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. ” – olvasható a püspök levelében. Márton Áron társaival 1946. április 29-én memorandummal fordult a magyar kormányhoz, amelyben a magyarság nevében kifejezték, hogy az erdélyi magyarság „saját államban, saját fajtestvéreivel együtt, saját életfelfogása szerint kíván élni. ” Egyúttal felkérték Teleki Gézát, a volt miniszterelnök Teleki Pál fiát, hogy a béketárgyalásokon képviselje az erdélyi magyarságot. A memorandum nem került a párizsi béketárgyalások asztalára. /Nagy Mihály történész: Márton Áron és az erdélyi határkérdés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Nemzetközi szinten is jelentősnek számító, neves külföldi kiadóknál megjelent kötetekkel bővült nemrégiben a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár kínálata. A tavaly megvásárolt, mintegy ezer közgazdaságtudományi, jogi, történelmi, filozófiai, szociológiai, pszichológiai, antropológiai és teológiai jellegű szakkönyvet a Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetőségétől kapott egymillió euróból sikerült beszerezni. A könyvtár hivatalos honlapján (www.bcucluj.ro) az elmúlt időszakban végzett újítások között a virtuális katalógus létrehozása kiemelkedik. /F. Zs. : Új részleg az egyetemi könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Az alig háromszáz lelket számláló Imecsfalva egyik legfontosabb idegenforgalmi látnivalója a XVIII. századi Cserey-kúria, a Székely Nemzeti Múzeum bölcsőhelye. Tizenöt évvel ezelőtt id. Turóczy Árpád nyugalmazott tanító kezdeményezésére alakult meg a múzeumalapító nagyasszony, Cserey Jánosné Zathureczky Emília emlékét megőrizni és ápolni hivatott baráti társaság. Ennek tagjai önerőből 1997-ben márvány emléklapot és a múzeumalapítót ábrázoló, Vetró András által készített domborművet helyeztek el az épület falán. /(Iochom): Tizenöt éves a Cserey Jánosné Baráti Társaság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 28./

Az írószövetség temesvári székházában tollforgató barátai – bánsági írók és költők – emlékeztek a hét elején elhunyt Anavi Ádám költőre. Pongrácz Mária, dr. Bárányi Ferenc és a többi írótársa sok szeretettel idézték fel jellegzetesen „anavis” élményeiket, felejthetetlen találkozásaikat a költővel. A centenáriumi ünnepségnek tervezett eseményre elkészült Varga Luigi István szobrászművész alkotása, az Anavi Ádámot ábrázoló centenáriumi emlékérem, amelyet Cornel Ungureanu elnök a költő helyett immár leányának, Pálinkás (Frucht) Olgának adott át. A Második Matyi című előadásnak a centenáriumra elkészült nagyszínpadi bemutatójáért Anavi emlékérmet vehetett át Balázs Attila, a Csiky Gergely Színház igazgatója. /Pataki Zoltán: Anavi Ádámra emlékeztek írótársai. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

A kolozsvári képzőművészeti élet doyenje, Cs. Erdős Tibor február 27-én töltötte be 95. életévét. Legutóbbi Nagyváradon volt sikere gyűjteményes kiállításának, a szülőfaluban, Berettyóújfalun pedig újabb otthonra találtak festményei, grafikái. Érett fejjel kezdte meg Budapesten képzőművészeti tanulmányait. Az 1940–45 közötti évek Budapestje után Nagyvárad, majd Kolozsvár következett, s a Magyar Művészeti Intézet tanára volt. Múltját felidézve említeni kell, hogy díszlettervező is volt az Állami Magyar Színháznál. A kitűnő elbeszélőként is ismert művész 95 évesen is szívesen mesélt életéről. Nehéz lenne a vizuális művészetnek olyan ágát találni, amellyel Cs. Erdős Tibor ne foglalkozott volna. Banner Zoltánt idézve „az erdélyi művészeti élet egyik legkísérletezőbb kedvű és legsokoldalúbb műfajú környezetteremtő-díszítőmestere: olaj és nyomdafestékkel, viaszkrétával és olajtemperával, ecsettel, spaklival és hengerrel készült képek, akvarellek és porcelánfestésű fajanszcsempék mellett szőtt már emlékezetes textíliát, kelendőek voltak fa-vas állólámpái, a nagyváradi sörgyár falát vaspántból készült figurája díszítette, a kolozsvári színház előcsarnokába sgrafittót, egy dési üzletház falára csempefestést alkalmazott (…), ugyanakkor mindvégig hű maradt a Varga Nándortól ellesett, kissé rembrandtos rézmetszés műveléséhez, s a némiképp tanítványainak számító Cseh Gusztáv, Aranyosi György, Árkossy István és mások példájára (…) maga is azok közé állt, akik az erdélyi magyar múlt urbánus és falusi műemlékeiről felvett dokumentációval bástyázzák körül, kísérelik meg átmenteni e pótolhatatlan értékek emberarcú építészeti portréját. ” A művész most is dolgozik. /N. J. : Cs. Erdős Tibort köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Tompa Z. Mihály, a Népújság Magyarországra áttelepült egykori munkatársa regénye díjnyertes lett. A Hatvanban élő, Lőrinciben művelődési intézményt vezető újságíró, a Heves Megyei Hírlap munkatársa a Barankovics István Alapítvány kortárs szépirodalmi művek megírását ösztönző pályázatára nevezett be regényével, és a beérkezett 120 alkotás közül az ő pályaműve nyerte el a II. díjat. A kiírás kezdeményezői azt várták, hogy a pályázók a rendszerváltozást közvetlenül megelőző és az azóta eltelt időszak történéseit dolgozzák fel. Tompa Z. Mihály hatvanéves, a diktatúra természetrajzát megismerhette Erdélyben. /N. M. K. : Az állomásfőnök megkísértése. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./

Kós Károlyra emlékeztek február 18-án Kolozsváron a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület rendezésében. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta, hogy az irodalomtörténészek a Kós-jelenség magyarázatában kiemelik a mesterségbeli sokoldalúságot, a képalkotás tervszerűségét és a honi helytállásban gyökerező transzszilvanizmust. A nagy életmű szakavatott kutatója, a Kós-örökség feldolgozója, Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadásában számtalan, az életművel kapcsolatos részletet, adalékot közölt. Fontos állomás Kós Károly életében a Kalotaszeg című lap kiadása. Az 1921-ben megjelent Kiáltó Szó című röpiratában írta: »Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.« Az 1924-ben megalapított Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg Az országépítő (1934) című történelmi regénye. Kós 90 éves korában ars poeticájaként is idézhető vallomást tett: »A történelem tanúsága szerint az igaz embernek, de mindenekelőtt az igaz művésznek – írónak, építő-, képző- és zeneművésznek – mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között a sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja és élete munkájával szülőhazáját és annak népét, megbecsült hagyományaik szellemében, hűségesen szolgálja. Ezt vállaltam és cselekedtem, nem mást és nem többet.« /Fodor György: Kós Károly, a hűség embere. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./

Emil Boc kormányfő: tíz napon belül egy olyan kormányrendeletet tervez kiadni, melynek értelmében megszűnne a miniszterelnöki kancellária, így neki is ugyanannyi jutna, mint bármely más EU-s kormányfőnek: egy tanácsosi, egy államtitkári és egy államtanácsosi testület, kormányszóvivő és kabinetfőnök. A rendelet nyomán a testület alkalmazottainak számát 45–60 nap leforgása alatt 304-ről 167-re csökkentik. Emil Boc szerint a testület Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnöksége idején amolyan párhuzamos kormányként működött, márpedig „semmi szükség sincsen külön-külön kabinetre a minisztériumok szintjén, illetve a kormánypalotában”. Más intézményekben fogják elhelyezni a „felszabaduló munkaerőt”, a kormány végkielégítést fizet a távozó alkalmazottaknak. A 2004-ben létrehozott miniszterelnöki kancelláriáról az évek folyamán nem sokat lehetett hallani. /Bogdán Tibor: Csomagol a kancellária. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

Borbély László RMDSZ-es parlamenti képviselő sajtótájékoztatóján bírálta azokat az intézkedéseket, amelyeknek a szenvedő alanyai egyes magyar intézményvezetők. Emlékeztetett, a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóság éléről múlt héten menesztették Dávid Csabát. Ennek az egyetlen oka az volt, hogy az igazgató magyar nemzetiségű, hiszen az ország valamennyi vízügyi igazgatósága közül az általa vezetett volt az egyik legeredményesebb, legtöbb profitot termelő hivatal. A képviselő egyúttal nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy Marius Pascan Maros megyei prefektus rendszeresen túllépi hatáskörét. /Máthé Éva: Borbély László bírálta a magyarellenességet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

Megváltozott az elmúlt időszakban a gyergyószéki MPP tagjainak véleménye: nemrég még azt szorgalmazták, hogy a polgári párt élén vezetőcserére van szükség, legutóbbi ülésükön azonban bizalmat szavaztak Szász Jenő jelenlegi pártelnöknek. A találkozót Szász Jenő kezdeményezte, mint mondta, Gyergyó mindig is nagyon fontos volt számára: itt szervezik az MPP kongresszusát. Az MPP gyergyószentmiklósi szervezetének legutóbbi közgyűlésén – amikor Árus Zsoltot és Szász Zoltánt küldöttnek jelölték a közelgő kongresszusra – a tagság hallgatólagos beleegyezését adta a változásra. Szász Jenő kifejtette, csak attól fogad el kritikát, aki bizonyíthatóan jobban végezte dolgát, mint ő. Éles hangon bírálta Gazda Zoltánt, a háromszéki szervezet elnökét, illetve Csinta Samu széki ügyvezető elnököt. „Mi az RMDSZ-en kívüli életnek vagyunk a megtestesítői, Csinta Samut – aki egyébként a napokban visszalépett – Toró Tibor biztatta, hogy induljon ellenem pártelnöknek. Itt azok az erők munkálkodnak, akik az MPP-t be akarják olvasztani az RMDSZ-be, és nem igaz, hogy ezt Árus Zsolt nem tudja” – hangoztatta Szász. Az ülés végén Szász Jenő bizalmi szavazást kért, amit egyedül Árus Zsolt kifogásolt. A jelen lévő kéttucatnyi MPP-tag nagy többsége kézfelemeléssel bizalmat szavazott a jelenlegi elnöknek. /Jánossy Alíz: MPP: pálfordulás Gyergyóban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter vezette zártkörű szakmai tanácskozáson Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő ismertette a térség oktatását jellemző viszonyokat. A megyében 27 már megkezdett és 94 új projekt van tervbe véve, ezekhez kérte a minisztériumi támogatást. Mint mondotta, a térség kulturális sokfélesége speciális helyzetet teremt itt is, így például jelentős többletköltséget jelentenek a kis létszámmal működő osztályok. Ezeket bezárni nem szabad, de a fejkvóta alapján hiányzanak a mellérendelt források fenntartásukhoz. A jelenség pedig mind a magyar, mind a román nyelvű oktatást érinti. Ecaterina Andronescu elmondta, az iskolák autonómiájának megvalósítását szorgalmazza. A román nyelv oktatása kapcsán a miniszter asszony úgy fogalmazott, a cél az, hogy mindenki kellőképpen elsajátítsa az állam nyelvét, elismervén, hogy a metodológiai megoldás többféle lehet. Tudomása szerint a kérdés egyik vonzata, hogy nincs elegendő képzett tanár. Így első lépésként itt helyben képeznének a román nyelvet és irodalmat oktató pedagógusokat. /Idén nem lesz új román tankönyv. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékén nem csupán irodalomtanárokat képeznek, hanem az egyéb, irodalommal kapcsolatos szakmákba (kiadványszerkesztés, kritikaírás, rendezvényszervezés, korrektúra) is bevezetik a diákokat. Balázs Imre József erdélyi irodalomóráin 1918-tól mutatja be a térség irodalmát. Balázs Imre József egyetemi adjunktus a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékén 1998 óta tanít a 20. század magyar irodalmával kapcsolatos tantárgyakat. 2004-ben védte meg Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését, amely 2006-ban a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában jelent meg könyv formában. 2008 áprilisától a Korunk főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Vidrakönyv (Koinónia Könyvkiadó, 2006). Folyamatosan születnek doktori értekezések és államvizsga-dolgozatok is kortárs szerzők műveiről. Jentős államvizsga-dolgozatok készültek Faludy György, Bodor Ádám, Szávai Géza, Szőcs Géza, Király László, Oravecz Imre, Márton László, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Dragomán György és mások műveiről. Selyem Zsuzsa a Bevezetés az irodalmi tanulmányokba című tantárgy keretében a téma a kortárs költészet, próza, dráma és esszé. A harmadévesekkel a későmodernitás (Ottlik, Pilinszky, Weöres, Mészöly stb.) és a posztmodernitás (Bodor Ádám, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos stb.) irodalmával foglalkozik. Selyem Zsuzsa 2002-ben Balassa Péter szakirányításával doktorált Esterházy Péter prózájából az ELTE esztétika szakán. Balázs Imre József elmondta: A tanszék szakkollégiuma a Láthatatlan Kollégium (LK). A Láthatatlan Kollégium 1993-ban indult Gyimesi Éva irányításával, ennek az intenzív irodalmi műhelynek 2000–2002 között Lk.k.t. néven irodalmi lapja jelent meg, Selyem Zsuzsa volt a felelős szerkesztője. Selyem Zsuzsa szerint az egyetem felelőssége, hogy tudatosítsa a hallgatókban a világszinten megjelenő kortárs elméletek eredményeit. /Bonczidai Éva: Beszélgetés a kortárs irodalom tanításáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

A hétvégén Nagyváradra látogató Demszky Gábor budapesti főpolgármester ellen tüntetők egyike – a váradi Magyar Polgári Párt-szervezet egyik vezetője – leköpte, s árulónak nevezte az ÚMSZ főmunkatársát, Szűcs Lászlót, a rendezvényt szervező Várad folyóirat főszerkesztőjét. Demszky az ÚMSZ-nek kifejtette, nagyváradi útjának céljait nem sikerült meghiúsítania a Magyarországról szervezett akciónak „Demszky, nem kérünk belőled!” – állt azokon a röpcédulákon, amelyeket az Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjaiként osztogattak a váradi művelődési ház bejárata előtt. Szégyen! – méltatlankodott Kőrösi P. József, a magyarországi Noran Kiadó igazgatója, aki Demszky Gáborral együtt érkezett Nagyváradra. A demonstrálók megpróbáltak bejutni a kultúrházba is, de ezt a bejáratnál álló rendőrök megakadályozták. Megjelent Lenghel városi rendőrkapitány, majd később Ilie Bolojan polgármester is. A köpködőt s még egy fiatalt rövid időre előállították a rendőrök. Szűcs elmondta, nem kíván a hatósághoz fordulni, csupán sajnálatát fejezte ki, hogy egy kulturális esemény ilyen atrocitásba torkollhat. „Aljas dolog a szélsőjobb részéről, hogy ilyen eseményeket használ ki arra, hogy belerondítson a magyar–magyar és a román–magyar kapcsolatokba” – szögezte le Kőrösi. Kőrösi szerint a Demszkynek intézett „Mocskos zsidó”-bekiabálások botrányosak, de ostobák is, hiszen a budapesti főpolgármester a legkevésbé sem büszkélkedhet zsidó felmenőkkel. /D. Mészáros Elek, Salamon Márton László: Könyvest köpködőkkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./ Reagálás a cikkre: A bihari sajtó nagyjából tárgyilagosan számolt be a február 27-én Váradon történt eseményekről, amikor Demszky Gábor budapesti főpolgármestert, SZDSZ-es politikust nemzeti elkötelezettségű magyar fiatalok tüntetéssel fogadták. Egyes sajtóhírek „lökdösődésekről” is szóltak, de ilyesmi nem volt. A karhatalmat a helyszínre a városháza rendelte. Konkrét csúsztatás egyedül a bukaresti Új Magyar Szóban jelent meg, amely szerint „Mocskos zsidó!” bekiabálások is elhangzottak, ami nem felel meg a valóságnak. Ugyancsak Új Magyar Szóban meg az a légből kapott állítás, hogy a Demszky-ellenes tiltakozást Magyarországról szervezték. /Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 6./ Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) nagyváradi szervezete tiltakozó akciót szervezett Demszky Gábor ellen. A rendőrök meghiúsították az akciót. Váradra látogatott. Demszky, a Törzsasztal irodalmi rendezvénysorozat meghívására, hogy bemutassa Keleti Éden /Noran Kiadó/ című családregényét. A csendőrök nem engedték be a protestálókat a nyilvánosnak meghirdetett rendezvényre. A fiatalok az utcán várakoztak. A rendőrök kordont alkottak. A politikus testőrök gyűrűjében távozott az épületből, miközben a protestálók azt skandálták, hogy: „Áruló!”, „Tönkretetted az országot!”, „Nemzetáruló!”. Lokodi Ferenc, a HVIM romániai alelnöke kifejtette: „Kötelességünknek éreztük, hogy fellépjünk egy ilyen politikai import ellen. Az RMDSZ kultúraktivistái kizárólag balliberális politikusokat kényszerítenek rá az itteni magyarságra. Demszky Gábor is nemegyszer szólt a nemzeti értékek ellen. 2006. október 23-án a főpolgármester gumilövedékkel lövetett a hazafiakra Budapesten. Azon a tüntetésen engem is kardlappal vertek össze lovas rendőrök. És Demszky ezeket a zsoldosokat később kitüntette”. A rendőrség a bevitt két fiatalra pénzbírságot szabott ki. /T. H.: Tiltakozás Demszky ellen – méltatlan közjátékkal. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 2./

Palló Gábor tudománytörténésznek A magyar tudós zsenik című, a Mindentudás Egyeteme keretében elhangzott előadását vetítették le február 27-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. Az előadó kifejtette, jeles magyar tudósok az egész világon voltak és vannak, a magyar népesség számarányához viszonyítva: igen sokan. Az előadó huszonhatot sorolt a tudományos elithez. Vannak köztük Nobel-díjasok vagy arra érdemesek, és olyanok, akik emigrálásuk után a célországban fontos szerepet játszottak tudományos testületekben. Zsenikről van szó, akiket sok minden vezérelt sorsuk alakulásában, de közös intellektuális vonásokról is lehet beszélni: ezek a tudósok új területeken dolgoztak, sokoldalú kulturáltság jellemezte őket. Teller Ede, Gábor Dénes, Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Wiegner Jenő, Szilárd Leó, Hevesy György, Polányi Mihály, Kármán Tódor, Erdős Pál, Fejér Lipót, Harsányi János, Oláh György, Lakatos Imre és társaik többsége zsidó származású volt, de magyarságát nem tagadta meg az Újvilágban sem. Munkásságukkal az egész emberiséget szolgálták, de a magyarság jó hírnevét gyarapították a világban. /Ö. I. B.: Leltár a „magyar jelenségről” = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Elszigetelheti Székelyföldet a jelenlegi kormány, ugyanis megszakadhat az észak-erdélyi autópálya építése, amely már nem fog elérni a Székelyföldre, hanem Nagyszebennél csatlakozik a 4. páneurópai korridorhoz. Ugyanakkor a parlamentben arra történik kísérlet, hogy megakadályozzák a vidombáki repülőtér megvalósítását. A Nyárádtő–Ditró–Iasi-autópályára vonatkozó tervekről Berceanu miniszter csak annyit mondott, hogy „majd erről lehet tárgyalni, de ez nem prioritás”. /Isán István Csongor: Elszigetelik a Székelyföldet? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A Fidesz és Tőkés László kölcsönösen részt vesz egymás európai parlamenti kampányában, erről állapodott meg Orbán Viktor Fidesz elnök és Tőkés László erdélyi magyar EP-listavezető március 2-án, Budapesten. Tőkés László a találkozó után tartott sajtótájékoztatón közölte: meghívta Orbán Viktort, hogy jöjjön el Erdélybe az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ közös listája mellett kampányolni. A Fidesz elnöke megtiszteltetésnek nevezte a meghívást, és azt kérte, hogy Tőkés László is vegyen részt a Fidesz kampányában. Orbán arra hívta a fel a figyelmet, hogy először lesz egyidőben az EP-választás Erdélyben, a Felvidéken és Magyarországon, ez pedig komoly kihívás és lehetőség is a nemzeti elkötelezettségű erőknek, hogy a mondandójukat, programjukat, mozgásukat „össz-kárpát-medencei magyar politikai akcióvá” alakítsák. Tőkés László szintén arról beszélt, ha nincs is „szupranacionális pártjuk”, de úgy készülnek fel a kampányra, mintha egy pártban volnának a felvidékiek, a magyarországiak és az erdélyiek. Mint mondta, ebben kérte a Fidesz támogatását. A politikus úgy vélte: az egységes magyar európai képviselettel és a határok eljelentéktelenedése folytán „lehetővé válik bizonyos értelemben még Trianonnak a korrekciója” is. A sajtótájékoztatón Orbán Viktor és Tőkés László is értékelte az EMNT és az RMDSZ nemrégiben kötött megállapodását, amelynek értelmében a két szervezet az romániai EP-választásra létrehozta a „magyar összefogás” listáját, valamint döntöttek egy paritásos alapon működő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megalakításáról is. /Közösen kampányol Orbán Viktor és Tőkés László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Szász Jenő különböző összeesküvés-elméleteket fogalmaz meg, hogy a szervezet márciusi kongresszusán megőrizze tisztségét, és nagy igyekezetében úgy látszik, nem válogat az eszközökben – fogalmazott a Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke. Toró hangsúlyozta: az EMNT alelnökeként továbbra is fontosnak tartja az együttműködést az MPP-vel egy olyan stratégiai partnerség létrehozásában, amely elősegítheti az erdélyi politikai rendszer reformját. Toró T. Tibor elmondta, az SZNT és az EMNT viszonya nem volt felhőtlen az elmúlt években. „A közösen kidolgozott működési szabályzat szerint az EMNT küldöttjeinek felét az SZNT delegálja, de sajnos a szervezet képviselői egy ideje nem igazán vettek részt az EMNT munkájában – magyarázta a politikus. Az SZNT egy nagyon kényes pillanatban, az RMDSZ-szel kötött koalíciós szerződés aláírását követően jelentette be, független szervezetként kívánja folytatni tevékenységét. /Gyergyai Csaba: Toró visszautasítja a vádakat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./