„Európa csak akkor lesz egységes, ha elismeri, hogy a kommunizmus és a nácizmus közös örökség, és hajlandó őszinte és alapos vitát folytatni a múlt század valamennyi totalitárius bűntettéről…” (Prágai Nyilatkozat az európai lelkiismeret és a kommunizmus ügyében, 2008. június 3.) A nemzeti szocializmus és a kommunizmus idején elkövetett emberiség elleni bűntettek dolgában a világ továbbra is kettős mércével mér. A nürnbergi perrel ellentétben „a kommunizmus perére” még mindig nem került sor. Az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozása múlttal való szembenézés nélkül nem lehet teljes, írta Tőkés László püspök, EP-képviselő. A kommunista önkény több mint százmillió áldozata előtt fejet hajtva, a Kárpát-medencei magyarság minden év február 25-én tartja a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947-ben a megszálló szovjet hatalom pribékjei ezen a napon tartóztatták le Budapesten, és hurcolták fogságba Kovács Béla kisgazdapárti politikust. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak Nagyváradra, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermébe hívják az emlékezőket február 25-én. Előadást tartanak: Molnár János egyháztörténész-professzor, Vincze Gábor történész, Forró László előadótanácsos és Tőkés László. /Meghívó a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

Közös petícióval kíván tiltakozni több szlovákiai magyar szervezet a magyar kisebbség jogainak korlátozása ellen Szlovákiában. A tiltakozó akcióban február 23-án Pozsonyban egyeztek meg a Magyar Koalíció Pártja, a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség képviselői. A szlovákiai magyarok aláírásgyűjtése március 11-én indul. A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy Szlovákiában az utóbbi időben csorbulnak a magyarok jogai. Elfogadhatatlan számukra, hogy a közszolgálati Pátria Rádió műsora a szlovákiai magyarok lakta vidékek jelentős részén nem fogható. Ezért azt kérik a rádió vezetésétől, illetve a Szlovák Köztársaság kormányától, hogy azonnal biztosítsák az adás vételének lehetőségét mind a 18, magyarok által is lakott dél-szlovákiai járásban. A petíció szerint a Szlovák Köztársaság polgárai aláírásukkal tiltakoznak a Pátria Rádió műsorvételi lehetőségeinek szűkítése ellen. Elutasítják a szlovák nyelvtörvény módosításának javaslatát, amelyet a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hozott nyilvánosságra. Elutasítják a szlovák oktatási miniszter nyilatkozatát, amellyel nem támogatja a magyar tannyelvű iskolákban használatos tankönyvek nyelvhasználatának visszaállítását a 2006 előtti állapotoknak megfelelően. Igénylik emellett a szlovák nyelvtörvény olyan irányú megváltoztatását, amely lehetővé teszi magyar nyelvű regionális rádió- és televízióadások sugárzását a Szlovák Köztársaság területén. Csatlakoznak ahhoz a kéréshez, amely az Európa Tanács miniszteri bizottsága javaslatai alapján kívánja bővíteni a kisebbségi nyelvi jogokat a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája szlovák parlament által ratifikált változata szellemében. /Tiltakoznak a szlovákiai magyarok a jogkorlátozások ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

Immár tizenhetedik alkalommal rendezi meg Kolozsváron az Amaryllis Társaság a Mátyás-napokat, Mátyás király emlékének tiszteletére. Az idei rendezvénysorozat február 16. és március 1. között zajlik. Február 22-én, vasárnap Somogyi Győző Mátyás király hadserege címmű kiállítását lehetett megtekinteni a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a rendezvényt két reneszánsz vendégegyüttes, a marosvásárhelyi Tamburin és a farkaslakai Schola Cantorum nyitotta meg. /Braica Tünde: Utazás Mátyás király udvarába. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Több mint száz fiatal vett részt az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) országos rendezvényén, a hét végén Sepsiszentgyörgyön megszervezett 12. Versmondó és népdaléneklő versenyen. A háromnapos találkozó a vetélkedő mellett számos kulturális programot is kínált. Az ünnepélyes megnyitó után beszélgetést tartottak, amelyen Rácz Norbert ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke színházról, kultúráról és hagyományokról kérdezte Bocsárdi László rendezőt, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatóját, Deák Gyulát, a Háromszék Táncegyüttes igazgatóját és Nemes Levente színművészt. A Mikes Kelemen Elméleti Líceumban az Osonó Színházműhely Részletek a bolyongás meséiből című, több hazai és külföldi megmérettetésen sikerrel játszott előadását láthatták az érdeklődők, a produkciót Fazakas Misi állította színpadra. A verseny szünetében Márk Attila megzenésített versekkel lépett fel, majd István Ildikó népdalénekes állt közönség elé. /Bonczidai Éva: Kulturális vetélkedő és programkavalkád. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Három nappal századik születésnapja előtt szívrohamban meghalt Anavi Ádám költő /Torda, 1919. febr. 26. – Temesvár, 2009. febr. 23./, a temesvári írótársadalom doyenje. Előreláthatólag február 26-án helyezik végső nyugalomra a temesvári zsidó temetőben. A Csiky Gergely színházban február 26-án mutatják be Anavi Ádám II. Matyi című történelmi vígjátékát, Dukász Péter rendezésében. /Pataki Zoltán: Elhunyt Anavi Ádám. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./ Egy héttel századik születésnapja előtt készített interjút Anavi Ádámmal a lap munkatársa, Pataki Zoltán. Anavi Ádám magányos költőnek érezte magát Temesváron, voltak olyan évtizedek, amikor nem volt, akivel megbeszéljen egy verset. Eleinte, amikor hitt még a kommunizmusban, akkor írt néhány „olyan” verset is, utána hiába kérték tőle, mindig tudott nemet mondani. 1953-tól 1970-ig nem jelent meg egyetlen kötete sem. /Pataki Zoltán: Anavi Ádám utolsó interjúját a Nyugati Jelennek adta. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

A nehéz próbakörülmények miatt a Kasimir és Karoline című Ödön von Horváth-előadást csak március 1-jén mutatják be Nagyváradon, ugyanis a társulat az állami filharmónia koncerttermében kénytelen előadásait színre vinni. /Fried Noémi Lujza: Oktoberfest válság idején. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

A Kossuth- és Prima Primissima-díjas Jókai Anna író 75. születésnapján, 2007. november 24-én a Duna Televízióban mutatták be az Én, Szegény Sudár Anna című monodrámát, melyet Jókai Anna Szegény Sudár Anna című regénye alapján Scarlat Anna alkalmazott színpadra. A Szegény Sudár Anna egy erdélyi asszony naplója, mely még a rendszerváltozás előtti időkben játszódik. Az anyaországbeli író regénye a romániai magyarság nehéz sorskérdéseiről szól. „Arról is akartam szólni – mondta Jókai Anna –, hogyan, milyen tartással és milyen erőforrásból táplálkozva lehetünk képesek a sokszor elviselhetetlennek tűnő lelki és testi szenvedéseket mégis elviselni, honnan jön a remény a reményre?” A regényt, mint Jókai Anna „spirituális realizmusának” kiemelkedő eredményét, 1998-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. /B. D. : Remény a reményre. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Az RMDSZ kilencedik kongresszusát Kolozsváron tartják áprilisban, a helyszín kijelölésére kiírt pályázatra egyetlen területi szervezet, a Kolozs megyei jelentkezett. /Benedek Sándor, Hideg Bernadette: Kolozsváron lesz a kongresszus. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

Basescu elnöknek a székely területi önkormányzattal kapcsolatos elutasításához sok megjegyzést fűztek, hogy durva, a diplomáciában szokatlan, hogy nem Sólyom László magyar elnöknek szólt, hanem a román választóknak. A területi autonómia említésekor a nagy nemzetvédők, köztük Basescu, az alkotmányra hivatkoznak: „Románia egységes, oszthatatlan nemzetállam”. Amikor 1990-ben ezt az alkotmányt kidolgozták, a kontinuitás-, azaz folytonossági mítosz lebegett az alkotók szeme előtt, amely szerint az ország területén egyedül a román nép őshonos, a magyarok utólag, jóval később betelepedett kisebbség. Ezt a mítoszt XVIII. század eleji kitalálásától toldozzák, foltozzák, de alapvető cáfolatait – a helyneveket (kis folyók, települések tömegének magyar eredetű nevét) – „természetesen” nem veszik figyelembe. Az EP magyarországi, erdélyi és felvidéki magyar képviselői felszólalásukban, pártállásuktól függetlenül, a kérdés megoldásaként a kisebbségek területi önkormányzatát javasolták. Az „egységes nemzetállam” fogalma végül is nem más, mint alkotmányba foglalt vágy, pontosabban cél. Az „egységes spanyol nemzetállam” délibábját kergették a spanyol fasiszták is. Ausztria lakosságának alig három százaléka nem osztrák, alkotmánya mégis többnemzetiségű államként határozza meg. Portugália őshonos lakosságának 99,5%-a portugál, Izland 99%-a izlandi, Norvégia 98,7%-a norvég, Dánia 98%-a dán, Svédország 98%-a svéd, ennek ellenére alkotmányukban szó sincs nemzetállamról. Ezt a meghatározást a francia alkotmányból is már régen törölték. Az íróasztalon rajzolt ún. fejlesztési irodák területei helyett, az Európában létező és működő példákhoz hasonlóan a legmegfelelőbbek a történelmi tartományok alapján szervezett területi önkormányzatok lennének. Így Moldva, Havasalföld, esetleg külön Olténia, azután Dobrudzsa, Erdély, a Bánság, Székelyföld (nemzetiségi területi önkormányzatként), Máramaros és a Részek (teljes nevén Magyarországi Részek, amit most latin nevén Partiumnak mondanak). Kilenc. Ugyanannyi, mint az íróasztalon rajzolt fejlesztési irodák területei, de nem mesterséges, hanem természetes háttérrel, alappal, és létező helyi tudattal. /Asztalos Lajos: Soha! – Valóban? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Újvidéken az illetékesek rendeletére eltávolították azt a száz fehér keresztet, amelyet február elsején, az egykori katonatemetőben helyeztek el a második világháborút követő magyarellenes megtorlás áldozatainak emlékére. A Nagy Sándor Műemlékvédő Egyesület kezdeményezésre immár huszadik alkalommal állítanak kereszteket az 1944/1945–ben ártatlanul kivégzettekért azt követelve, hogy a megbecsülés és az emlékezés jeléül szobrot állíthassanak nekik. Huszadik alkalommal tették ezt meg és mindannyiszor, minden magyarázat nélkül a városi hatóságok eltávolíttatják a kereszteket. A második világháború végén a bevonuló szerb partizánok sokezer magyart mészároltak le. Az archívumokat mindmáig nem nyitották meg, ismeretlenek tehát az Újvidék és a Sajkás vidéken, valamint a Tisza mentén végigsöprő megtorlás pontos adatai. A Magyar Koalíció nevében a három magyar pártelnök, Pásztor István, Ágoston András és Páll Sándor nemrégiben levéllel fordult a szerbiai közjogi méltóságokhoz, hogy a történelmi megbékélés érdekében rehabilitálják az ártatlan áldozatokat és mondják ki végre, mi történt azokban a vérzivataros időkben. /Felszedték a kegyelet keresztjeit. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Vincze Gábor, a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum történésze a Székelyföld idei februári számában Erdély 1916-os és 1919-es román megszállására és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem felszámolására emlékezett Kilencven éve történt címmel alaposan dokumentált tanulmányban. Az egyetem elvételének 2009. május 12-én lesz 90. évfordulója. Azóta, az erdélyi „kicsi magyar világ” négy évét és az 1945–1959 közötti időszakot leszámítva nincs állami magyar egyetem. Vannak viszont a multikulturalitás címkéje alatt futtatott, magyar állami egyetemet pótló felsőoktatási intézmények, amelyeken van időszak, amikor a Cigarettázni tilos feliratot is csak az egyik nyelven lehet kiírni, és ha ez mégis másként történik, ekörül hosszan tartó „tudományos” viták kerekednek. Vincze Gábor megrázó képet rajzolt azokról a magyar politikai árulásokról, a Károlyi-kormány után a bolsevista országrontók kalandorságáról, akiknek emlékműveik, utca- és intézményneveik még ma is ott díszelegnek ebben az országban. /Sylvester Lajos: Amikor a kolozsvári magyar egyetemet először kézhez vették. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./

A felek által kötött megállapodás értelmében a szállítási tárca 420 millió eurót fizet idén az észak-erdélyi autópályát építő Bechtel vállalatnak, nyilatkozta Radu Berceanu tárcavezető. /420 millió euró a Bechtelnek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

A kormány február 25-i ülésén elfogadta a büntető, valamint a polgári perrendtartási törvénykönyvet. Catalin Predoiu igazságügyi tárcavezető szerint ezzel Románia az uniós csatlakozásakor tett vállalásának tett eleget. A képviselőház jogi bizottságának demokrata-liberális elnöke, Daniel Buda elmondta, a kormánykoalícióban megállapodás született arról, hogy legkésőbb május 15-ig mind a négy törvénykönyvet elfogadják, miután kidolgozásuk tíz évet vett igénybe. A jogi bizottságban Cseke Attila RMDSZ-es szenátor fontosnak nevezte azt, hogy a dokumentumok elfogadásánál ne kerüljék meg a parlamentet. /B. T. : Vitára kész törvénykönyvek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Kovászna megye új prefektusa románra cserélte a megyei névadó bizottság több magyar szakemberét. Kijelölte az utca-, illetve intézménynévadással foglalkozó megyei bizottság öt tagját: Bartók Botond művelődési főfelügyelőt, Vasile Stancu történelemtanárt, József Álmos tanárt, helytörténészt, Ioan Lacatusut, a levéltár igazgatóját és Valerii Kavrucot, a Keleti-Kárpátok Múzeumának igazgatóját. Az elmúlt négy évben József Álmos és Valerii Kavruc volt a bizottság tagja, mellettük Cserey Zoltán történész, Jancsó Árpád történelemtanár és Haszmann Pál muzeológus döntött az utcák, iskolák, közintézmények névadásáról. A jelenlegihez hasonló összetételű testület rosszindulata, helytörténeti és történelmi ismereteinek hiányossága akadályozhatja a közösségi akaratot. A 75 százalékban magyarok lakta Háromszéken az elkövetkező esztendőkben három román, más tájakról ide érkezett „szakember” dönti el, milyen nevek megfelelőek intézményeinknek, utcáinknak, a két magyar tag bármilyen érvét lesöpörhetik, többségi szavazatukkal érvényesíthetik akaratukat. /Farkas Réka: Elrománosított névadó bizottság (Tisztogat a prefektus). = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

„Semmi kétségem afelől, hogy a magyar diákoknak idegen nyelvként kellene tanulniuk a román nyelvet. A magyar gyerekek énekelve tanulnak angolul és sírva tanulnak románul” – jelentette ki egyik Székelyföldön töltött hétvégéje után Traian Basescu államfő. Az elnöki nyilatkozat annak idején – 2007 augusztusában – tabukat feszegetett, ugyanis vezető román politikus a rendszerváltás után még soha nem vonta kétségbe az egységes román nyelv és irodalom tanterv létjogosultságát az oktatásban. Az elnöki kijelentés ellenére az azóta eltelt több mint másfél évben a magyar pedagógusok kérése és az RMDSZ módosító javaslatai ellenére a tanügyi törvény nem változott; a még 1995-ben elfogadott jogszabály továbbra is előírja, hogy az I–IV. osztályt kivéve a kisebbségekhez tartozó diákoknak a román tanterv szerint kell tanulniuk a román nyelvet. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) kezdeményezésére 2007 nyarán új románnyelv-oktatási tantervet dolgozott ki egy szakemberekből álló bizottság, Balázs Lajos csíkszeredai egyetemi tanár vezetésével. Éppen azokban a hónapokban bocsátotta közvitára Cristian Adomnitei, a Tariceanu-kormány tanügyminisztere az új oktatásitörvény-csomagját. Az RMDSZ így az a magyar pedagógusok munkájára alapozva javasolt módosításokat, de ellenállásba ütközött. „Az új tervezet nemhogy nem tartalmazta a kisebbségi oktatási jogok további bővítését célzó rendelkezéseket – amelyekben már előzőleg egyezség született a Nemzeti Liberális Párttal –, de hiányzott belőle több, már 1999-ben kivívott jog is, többek közt az anyanyelvű felvételi és anyanyelvű vizsga joga is” – rótta fel 2007 októberében a koalíciós társnak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A kisebbségi törvény elfogadását sem sikerült elérni. /Cseke Péter Tamás: Tabufeszegetés a politikai akarat. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Leállhat a Számítógépet minden diáknak elnevezésű program, ha a szenátus után a képviselőház sem hagyja jóvá azt a sürgősségi kormányrendeletet, mely előírja, hogy idén is folytatódjon a projekt, és további számítógépeket szállítsanak a 9–10. osztályosoknak otthoni használatra. A Tariceanu-kormány tavaly novemberben jóváhagyott rendeletét elutasította a szenátus. /Nem lesz számítógép diákoknak? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./

Közel két hete beszögezték a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum tornacsarnokának az ajtaját. A nagyterem plafonjáról vakolatdarabok kezdtek hullani, ezért az iskola vezetősége úgy döntött, amíg nem javítják fel az épületet, nem engedik be a gyerekeket, hogy elkerüljék az esetleges baleseteket, jelezte Bálint István igazgató. A líceum Borbély László volt miniszter közbenjárására kapott pénzt a tornacsarnok korszerűsítésére, azonban ennek egy részét az akkori rendelet miatt a hivatal visszaküldte a kormányhoz, ezért leálltak a munkálatok. A katolikus egyház az iskola rendelkezésére bocsátott egy újabb termet a Deus Providebit Házban. Bálint István reméli, hogy a pénzt visszakapják, akkor elkészülhetnek a javításokkal. A polgármesteri hivatal 2008. május óta nem fizetett bért a Bolyai iskola használatáért az egyháznak, azonban a héten rendezik az adósságot – állította Csegzi Sándort alpolgármester. /Menyhárt Borbála: Két szék között… = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./

A megye mintegy hatvan-hetven ifjúsági szervezetével áll kapcsolatban a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság – közölte Tischler Ferenc, az ifjúsági igazgatóság vezetője. Rengeteg aktív vidéki szervezet jött létre, amelyet jórészt egyetemről hazatért fiatalok alkotnak. Az igazgatóság nem irányítani szeretne, hanem társszervezőként bekapcsolódni a rendezvényekbe. Jó kapcsolat alakult ki az ifjúsági szervezetekkel. Tavaly két alkalommal szervezték meg az Ifjúsági napokat, projektmenedzsment- és sajtóképzést tartottak, lebonyolították az önkéntesek hetét, támogatták a sportnapokat. /Farcádi Botond: Kezdeményező ifjúsági szervezetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

A bukaresti törvényszék 1999. február 15-én meghozott ítéletében arra kötelezte az Agache-per elítéltjeit, Filip Orbán Daniella Kamillát, Paizs Ottót, Héjja Dezsőt, Reiner Antalt és ifj. Konrád Jánost, hogy fizessenek ki egyenként 1000 lej temetkezési költséget, valamint 5000 lejt a néhai őrnagy özvegyének és négy gyermekének. A fejenként követelt összeg 2003-ban az akkori árfolyamon 2098 euró volt. 2003 novemberében a bukaresti törvényszék arra kérte a magyar államot, hogy ismerje el az általuk hozott ítéletet, és hajtsa végre azt saját területén. Magyarországon 2008-ban helyt adtak az Agache család kérésének. Filip Orbán fellebbezett, arra hivatkozott, hogy öt év volt az elévülési idő, és kilenc év után kérték a kényszervégrehajtást. 2008 novemberében Agache dokumentumokkal igazolta, hogy az ügy nem évült el. A bíróság február 9-én kiadta végleges végzését az Agache család által követelt összeg behajtásáról. /Iochom István: Kényszervégrehajtás Budapesten (Agache-ügy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

Több marosvásárhelyi kávéház vált kortárs írók, költők, képzőművészek és színészek kedvelt találkahelyeivé. Két évvel ezelőtt egy fiatal marosvásárhelyi gyógyszerészasszisztens, Daniela Hilbert úgy döntött, hogy Artemis néven galériát nyit a város központjához közel fekvő Marasti téren. Egy éve pedig nemcsak galériát, hanem kávéházat is működtet az Artemis két helyiségében. Úgy tudja, hogy Marosvásárhelyen ő működteti az egyetlen magán képzőművészeti galériát. Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetem diákjai évtizedeken át a Tutun Caféba gyűltek össze szabad óráikban. A Tutun a rendszerváltás után egy ideig reneszánszát élte, majd a volt tulajdonos pár éve eladta a helyiséget. Egy székelyudvarhelyi vállalkozó páros: Bihari Lóránt és Asztalos Barna karolta fel a kávézót, és felújított formában ismét megnyílt a kedvelt találkahely. Mivel a Tutun kevés férőhelyes, kulturális rendezvényeket egyelőre nem terveznek ide az udvarhelyi tulajdonosok. Sokkal tágasabb ennél az ugyanazon udvarhelyi vállalkozók tulajdonában lévő G. Café. „Székelyudvarhelyen is ilyen néven működtetünk kocsmát 2000-től. Úgy gondoltuk, hogy Vásárhelyen is igény van egy helyre, ahol a falakon mindig fotók, festmények láthatók, és jó hangulat van” – mesélte Bihari Lóránt. A vásárhelyi G. Café két éve működik, több könyvbemutatónak és irodalmi rendezvénynek adott otthont. Egy régi, belvárosi épület pincehelyiségében, a Bolyai Farkas Gimnázium szomszédságában nyílt meg 2001-ben a marosvásárhelyi újságíróklub, a The Office Club. Azóta több cég próbálta működtetni a The Office Clubot, ahol időnként sajtókonferenciákat tartottak, de a marosvásárhelyi média képviselői nem fogadták el törzshelyükként az Office-t. Tavaly év végén azonban a Prima Tv helyi stúdiója vette át a „kocsma” irányítását, és az új bérlők a kulturális kínálatról is szeretnének gondoskodni, jelezte Gabriel Gedő újságíró, a Prima Tv helyi kirendeltségének igazgatója. /Máthé Éva: Műalkotások kávéházban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Kolozsváron az Életfa Családsegítő Egyesület 2008 decemberében aláírásgyűjtést hirdetett meg magyar nyelvű bölcsődei csoport indításáért. Eddig majdnem 1200 aláírás gyűlt össze, az egyesület levelezőlistáján pedig közben egy olyan adatbázist hoztak létre, amelybe azokat a gyermekeket jegyezték be a szülők, akiknek szükségük lesz az anyanyelven folyó bölcsődei ellátásra. Az utóbbi névsorba felírt 36 kolozsvári gyermek közül 23 már az idén szeretne magyar nyelvű bölcsődébe járni. A magyar bölcsődei csoport indítására vonatkozó kérést és az aláírt íveket márciusban nyújtja be az egyesület. /Aláírásgyűjtés magyar bölcsődéért. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Reményik Sándor költészetének megítélése sokat változott. Erről írt Kántor Lajos Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság című könyvében (Pallas-Akadémia, Csíkszeeeda, 2007), de érinti a problémát Dávid Gyula is, aki irodalomtörténészként oly sokat tett a teljes Reményik-kiadásért és megismertetéséért a költő Kézszorítás – Írók, könyvek, viták, 1918–1941 című, tanulmányokat, vitacikkeket, recenziókat, Reményik-irodalommal foglalkozó írásait összegyűjtő vaskos, 535 oldalas könyv tartalmas előszavában. (Polis Könyvkiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár – Budapest, 2007). Időközben megjelentek Reményik hátrahagyott versei is, majd az összes versek, levelezése Olosz Lajossal, a Nem lehet című korábbi kötetben hozzáférhetővé váltak a költő fontos, Makkai Sándorhoz írott levelei, és kiadtak két, Reményik életével, költészetével foglalkozó könyvet is (Reményik Sándor: Emlékkönyv, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998 és Lehet, mert kell, Reményik Sándor emlékezete, Nap Kiadó, 2007). Ezzel hozzáférhetővé vált a teljes életmű, a Reményik-monográfiát sem lehet halogatni tovább. /Bogdán László: A teljes Reményik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

A barcaföldvári megsemmisítőtábor történetét ismertette a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság rendezvényén Benkő Levente történész. A kolozsvári meghívott felidézte a túlélők visszaemlékezéseit, amelyekből Székely Golgota címmel 2003-ban kötetet jelentetett meg. Benkő beszélt az internáltak embertelen életkörülményeiről, nem engedték meg a családtagoknak, barátoknak, hogy élelmiszerrel és gyógyszerrel segítsék őket. A civil társadalom több fórumon megfogalmazott felháborodását követően a hatalom engedélyezte segélyszállítmány küldését. /Antal Erika: Emlékezni és emlékeztetni. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./ Benkő Levente beszélt a romániai internálótáborok létrejöttének előzményeiről, történelmi hátteréről és a korabeli társadalmi viszonyokról is. Az internálások időpontja négy nagyobb hullámra tehető: 1941-ben az Ukrajnában elfogottakat, ‘42-’43-ban a második magyar hadsereg tragédiájának túlélőit, ‘44-’45-ben a román átállást követően a Kárpát-medencében élő kisebbségeket szállították a táborokba. A negyedik hullám áldozatait a polgári személyek teszik ki, akiket szintén az átállást követően hurcoltak el. 1943 júniusában Sztálin levelet írt a brit kormánynak, amelyben kifejtette, hogy a háborús politika következményeit nemcsak a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek is viselnie kell. Molotov szerint „a magyarokat meg kell büntetni”, a kollektív bűnösség kimondatott. A Sanatescu-kormány rögtön teljes amnesztiát hirdetett és megígérte az internálótáborok felszámolását. Elengedték a szovjet hadifoglyokat, helyükbe viszont a magyarokat és a németeket hoztak. A korabeli, magyarokhoz való viszonyt az uszító hadjáratok jellemezték, amelyek következményeként történtek meg többek között a szárazajtai, csíkszentdomokosi vérengzések. A negatív magyarságkép nem volt új keletű. A Trianon utáni, önszervező, politikai úton jogaiért harcoló magyar és német kisebbségi egyesületeket revizionista szervezeteknek tekintették. Ennek következményeként jöttek létre Kelet-Európában az első, háború utáni internálótáborok is. A Sanatescu-kormány a táborok feloszlatása után egy nappal adta parancsba, hogy le kell tartóztatni a német és a magyar kisebbség vezetőit. A korabeli román hatóságok saját akaratukból döntöttek. Parancsba adták, hogy az észak-erdélyi magyar és német nemzetiségű embereket internálni kell, a fegyverszüneti egyezménytől függetlenül. 1944. október 19-én határozták meg, hogy a háborúból hazatérő magyar és német nemzetiségű szökevények hadifoglyoknak tekintendők és internálandók. A földvári tábor nyolcvan százaléka ilyen foglyokból állt. Átmeneti tábor volt, az erősebbeket, munkabíróbbakat onnan vitték a focsani-i munkatáborba vagy a Szovjetunió különböző haláltáboraiba. /Nagy Botond: Kisebbségi fogolysors és munkatáborok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

Idén elsőként a köztisztviselők szakszervezetei jelentettek be munkabeszüntetést. A kormány költségcsökkentési intézkedései miatt kétórás munkabeszüntetéssel tiltakoznak március 2-án a köztisztviselők. Szakszervezetük az elbocsátások, túlórapénz és a pótlékok megszüntetése után döntött a tiltakozás mellett, ami március 9-én általános sztrájkkal folytatódna. Nem törlik a pedagógusoknak járó pótlékokat és jutalékokat, így továbbra is kapnak kétszázalékos támogatást, jutalomfizetést, megfizetik a pluszórákat és az oktatási segédkönyvekre továbbra is lesz támogatás. /O. M. : Kezdődik a sztrájkidény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

A kommunista rendszer áldozataira emlékeztek február 25-én Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyváradi székházában. „A náci rezsim mellett a kommunista önkényuralom is fájdalmas része közös európai történelmünknek, következésképpen a kommunisták elkövette bűntetteknek is tudatosulniuk kell minden európai elmében” – áll a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából kiadott nyilatkozatban. Molnár János egyháztörténész-professzor a múlttal való szembenézés szükségességét hangsúlyozta, majd Vincze Gábor történész Kovács Béla kisgazda párti politikus 1947. február 25-i elhurcolását idézte fel, Magyarországon ennek az eseménynek az évfordulóján emlékeznek a kommunizmus áldozataira. Forró László hegyközkovácsi lelkész, előadó-tanácsos a bihari mártírokra emlékezett, név és település szerint sorolta fel a meghurcoltakat. Tőkés László EP-képviselő a „Prágai nyilatkozat” /Prágai nyilatkozat az európai lelkiismeret és a kommunizmus ügyében/ fontosságáról szólt, és bejelentette Kincses Előd ügyvéd elvállalta az 1958-ban kivégzett Sass Kálmán érmihályfalvi lelkész rehabilitációs perét. A megemlékezés végén megkoszorúzták a kommunizmus áldozatainak emléktábláját a székház belső udvarán. /Fried Noémi Lujza: Nagyvárad: hősökre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A Magyar Polgári Párt mintegy harminc tagjával találkozott Gyergyószentmiklóson Szász Jenő elnök, miután a sajtóból értesült arról, hogy a múlt heti közgyűlésen felvetődött: más elnökre lenne szüksége az MPP-nek. Mint mondta, őt emberileg megrázta a hír, azért jött, hogy szemébe mondják, ha nem őt akarják. Árus Zsolt mellett mások is elégedetlenek az országos elnök eddigi tevékenységével. „Nem egy személyen múlik egy párt” – mondta Árus Zsolt, Szász Jenő pedig kijelentette: „Akinek az MPP nem tetszik, jegyezzen be egy másik szervezetet”. Nem a legbékésebb légkörben zajlott a találkozó. Szász Jenő országos pártelnök elmondta, a bejegyzést követő rövid időn belül sikerült elérni, hogy 11 polgármestere, 15 alpolgármestere és 508 tanácsosa legyen az MPP-nek. A pártépítést továbbra is folytatni akarja. „Nem látom, hogy bárki a Magyar Polgári Párton belül jobban végezte volna a dolgát, mint én. Attól elfogadnám a kritikát, de vajon Árus Zsolt, aki alelnök volt, nem tehetett volna többet? Sajtón keresztül azt szorgalmazni, hogy az elnököt le kell váltani, hát ez fájt” – jelentette ki Szász. „Tőkés megtehette, hogy vállalta az RMDSZ-listát, ez a mi szemünkben bocsánatos bűn, de ha mi beléptünk volna a negyedik helyre, az halálos bűnnek számítana. Mert mi az RMDSZ-en kívüli életnek vagyunk a megtestesítői. ” – tette hozzá. Árus Zsolt kijelentette, kitart a véleménye mellett, szükségesnek látja az elnökváltást. Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere így fogalmazott: „Továbbra is Szász Jenővel képzeljük el a tevékenységet. ” /Balázs Katalin: Mondja a szemembe Gyergyó, ha leváltana. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

Az RMDSZ-frakció felajánlja tanácsosai lemondását, és felkéri a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Zöld Párt önkormányzati képviselőit, hogy hasonlóan járjanak el – jelentette be február 16-án Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere. Az RMDSZ nehezményezte, hogy a másik két párt tanácsosai az alpolgármester-választás kapcsán „etikátlan lépéseket tettek: az RMDSZ-frakción belül több tanácsost különböző ajánlatokkal környékeztek meg”. A tanács február 26-i ülésének kezdésekor csak az RMDSZ tanácsosai voltak jelen, az MPP és a zöldek késve, negyedóra elteltével érkeztek, amikor már az ülést bezártnak nyilvánították. Később az MPP sajtótájékoztatót tartott, ahol Marossy György frakcióvezető elmondta, hogy nem értik, milyen etikátlanságról beszél az RMDSZ, és ezt visszautasítják. Szerintük jól működő tanácsa van a városnak. /Bágyi Bencze Jakab: Udvarhelyi tanács oszlóban? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./ A székelyudvarhelyi tanácsban kilencen képviselik az RMDSZ-t, és nyolc MPP-s, illetve két zöld párti tanácsos van, ezért a teljes RMDSZ-frakció lemondása esetén sem oszlik fel a tanács. Az MPP frakciója értetlenül fogadta az RMDSZ ajánlatát. Az előző napon még nyoma sem volt semmi lemondási szándéknak, mondta Fleisz Zoltán MPP-s tanácsos. A polgáriak úgy látják, mindössze a Zilahi Imre leváltásának elodázását akarja leplezni az RMDSZ ajánlata. Az időközi helyhatósági választás kiírását csak akkor tudja elérni az RMDSZ-frakció, ha a maga kilenc tanácsosa mellé legalább egyik zöld párti tanácsos lemondását is megszerzi. A székelyudvarhelyi önkormányzat elmúlt nyolc évében, a két előző mandátum alatt folyamatos vitáktól volt hangos. 2000-ben a tanács már a megalakulása pillanatában politikai csatározás színterévé vált azzal, hogy a szembenálló felek nem igazolták egymás mandátumát. 2001-ben az Udvarhelyért Polgári Egyesület (UPE) bejegyzését megtámadta az RMDSZ, és ezzel megsemmisítette az UPE-s tanácsosok mandátumát, a városi önkormányzat csonka tanácsként működött tovább. 2005-ben pedig fél év működésképtelenség után feloszlott a tanács, Szász Jenő volt polgármester három évig gyakorlatilag egyedül vezette a várost. /Kovács Csaba: Feloszlatnák a tanácsot Székelyudvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A Határok nélkül a román–magyar vállalkozók együttműködéséért uniós program keretében február 26-án Szatmárnémetiben találkoztak a térségben, elsősorban a könnyűiparban tevékenykedő mintegy kétezer magyar és román kis- és középvállalkozás képviselői. Az összejövetel egyik fő témája az volt, hogyan próbálják közösen mérsékelni a most kibontakozó pénzügyi, gazdasági világválság káros hatásait. A megállapodás szerint mindenekelőtt javítják és gyorsítják az egymás közötti információátadást. Többek között közös weboldalt hoznak létre, amelyen egy időben magyar, román és angol nyelven tájékozódhatnak az érdeklődők, három szakmai tréninget tartanak, s közös információs irodát nyitnak. /Sike Lajos: Közös válságkezelés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

A Hargita megyei önkormányzat már kérte a „székely” márkanév-előtag levédését a Szabadalmi Hivatalban (OSIM), jelentette ki Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Párt háromszéki alelnöke, aki elmondta: felkeresték a Szabadalmi Hivatalt, hogy elkezdjék a Székelyföldi Termék márkanév levédésének ügyintézését, de kiderült, hogy a Hargita megyei önkormányzat már lefoglalta a „Székelyföld” és „székely” előtagokat. Gazda üdvözölte a Hargita megyei kezdeményezést. /Kovács Zsolt: Levédték a „székely” márkát. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Sürgősségi kormányrendelettel felmentették a Maros Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatói tisztségéből Dávid Csabát. Dávid Csaba nem ismeri a felmentés indoklását, úgy értesült hogy szakvégzettségének megfelelő állást ajánlanak számára továbbra is az intézmény keretében. – Ha ez nekem is és az RMDSZ-nek is megfelel, elfogadom, ha nem, a további lépésekről később lesz döntés – fejtette ki Dávid, aki a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának, és az RMDSZ városi szervezetének is az elnöke. /Felmentették Dávid Csabát a vízügyi igazgatóság éléről. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./