Helyteleníti Petru Gherghel iasi-i római katolikus püspök, hogy „idegenek” a magyar nyelvoktatás és misézés fontosságának hangsúlyozásával „viszályt szítanak” a moldvai csángók körében, akiknek többsége szerinte román nemzetiségű. A moldvai egyházfő Tőkés László református püspök február közepén neki címzett levelére reagált, amelyben az európai parlamenti képviselő szóvá tette, hogy a Bákó megyei Szitás falu plébánosa ellenséges hadjáratot indított a magyar nyelv iskolán kívüli oktatása ellen, és a ministrálástól is eltiltotta a magyarórára járó gyermekeket. Petru Gherghelhez intézett megkeresésében Tőkés úgy vélekedett: „minden igaz hitű keresztény ember számára elfogadhatatlan, hogy Krisztus szolgái magyarellenes érzéseket szítsanak híveik között, akik semmi egyebet, semmi rosszat nem akarnak, hanem csak azt, hogy atyáik nyelvét megtanulják, és ezen a nyelven dicsérjék az Istent”. A jászvásári püspök leszögezte: egyházmegyéjében nincsenek csángómagyar gyülekezetek. Válaszlevelében Petru Gherghel testvéreinek nevezte a magyarokat, és ama meggyőződésének ad hangot, miszerint mindenkinek jogában áll anyanyelvén dicsérni Istent. „Remélem, egyetért velem abban is, hogy tisztelni kell az emberek kinyilvánított akaratát. Az ön állításával ellentétben a iasi-i püspökség keretében nincsenek csángómagyar gyülekezetek, híveink többsége ugyanis román nemzetiségűnek és katolikus vallásúnak vallotta magát a népszámlálások során” – állapítja meg a moldvai egyházfő. (Egyébként miközben a 2002-es népszámlálás szerint Romániában összesen 1266 személy nyilvánította magát csángó, Bákó megyében pedig 4317 személy magyar nemzetiségűnek, néprajzkutatók szerint a Moldvában élő csángómagyar közösség lélekszáma 250 ezerre rúg, közülük azonban már csak mindössze 80 ezren beszélnek magyarul). Petru Gherghel szerint Szitáson és a többi moldvai településen senki nem ellenzi a magyar nyelv iskolában, törvényes keretek között történő oktatását, „ha az indokolt és igény mutatkozik rá”. A moldvai egyházfő szerint nem tesznek jó szolgálatot a nyelvjárásuk megőrzésére és ápolására törekvő helyi közösségeknek mindazok, akik „kívülállókként” számukra idegen értékeket kínálnak nekik. Miközben Tőkés László arra kéri a katolikus püspököt, vegye személyes védelmébe a magyar nyelvtanulásért meghurcolt szitási gyermekeket és családokat, és vegye elejét annak, hogy bármelyik moldvai csángó gyülekezetében hasonló önkényes túlkapások és nacionalista visszaélések történhessenek, Petru Gherghel a régió szegénységének leküzdése érdekében kérte az EP-képviselő támogatását. A iasi-i püspök szó nélkül hagyta Tőkés felajánlását, miszerint kész személyes találkozóra a csángóügy megoldása érdekében. /Rostás Szabolcs: Gherghel: Nincsenek csángómagyarok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

A februárban megtartott Temes Megyei Civil Fórum döntései alapján a magyar civil szervezetek küldöttei március 2-án a temesvári Bartók Béla Líceumban megalakították a Civil Tanácsot. A mintegy 40 civil szervezet felölelő testület bizalmat szavazott Erdei Ildikó CT-elnöknek és Fazakas Csaba alelnöknek, a tanács másik alelnökévé Ilonczai Zsoltot választották. Vita tárgya volt, hogy szakbizottságok vagy műhelyek, esetleg kerekasztalok működjenek-e a tanácson belül. Az oktatási szakbizottságot Virginás Tar Judit, az egyházi szakbizottságot Pataki Adél, a közösségépítéssel foglalkozó szakbizottságot Vetési Zoltán vezeti a következő időszakban. A Civil Tanács prioritásai között van az anyanyelvi oktatás támogatása és a hagyományőrző csoportok közötti feszültségek megszűntetése. A civil szervezetek együttműködését elősegíti a www.temes.ro honlap. A Civil Tanács ügyintézését a következő Civil Fórumig a Szórvány Alapítvány vállalta, mert a CT-nek nincs önálló jogi személyisége. /Pataki Zoltán: Szerveződő magyarok. Újjáalakult a Temes Megyei Civil Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

Február 28-án tartotta Kolozsváron idei közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Gaal György elnök az elmúlt év munkásságáról számolt be. Az ülésszakokon, szakmai rendezvényeken való részvétel mellett kiemelte László Csabának a társaság támogatásával rendezett műemlékeket bemutató két kiállítását a Fehér Galériában. Szólt a májusban Maksay Ádám ügyvezető alelnök rendezte műemlékfelmérő táborokról (Ótorda, Ördöngösfüzes, Nagybacon, Magyarigen, Szék), ahol fiatalokat vezettek be a hagyományos és digitális felmérések titkaiba. Elkezdték egy erdélyi műemlékvédelmi adatbázis felállítását, egyelőre régebbi felvételek rögzítésével. Veress Mihály kivetítőn bemutatta a társaság megújított honlapjának szerkezetét (www.klmt.veres.ro). A közgyűlést megszakítva délben kivonultak a Márton Áron-szobor leleplezéséhez. Délután díjkiosztásra került sor. A Kós Károly-díjat és plakettet Gergely Istvánné tanárnő nyerte el „a Házsongárdi temető műemléksírjainak megmentése és ápolása terén kifejtett munkásságáért”. A Debreczeni László-díjjal és plakettel Murádin Jenő művészettörténészt tüntették ki „műemlékeink múltjának felkutatása és ezek ismertetése terén kifejtett munkásságáért”. A laudációt Kovács András professzor, a társaság alelnöke írta. Befejezésként a két kitüntetett rövid előadást tartott. Gergely Istvánné vetített képekkel szemléltette a Házsongárdban folyó mentési-restaurálási munkálatokat, Murádin Jenő pedig művészeti kincseket feltáró munkájáról vallott. /Gergely Gyula: Közgyűlést tartott a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Sára Sándor, a neves filmrendező Illyés Gyulát idézve mondotta az egyik tévéműsorban: „A magyar asszonyok ma sem szülnek tehetségtelenebb gyermekeket, mint korábban.” A magyar filmiparban ma sincsenek kevésbé jó rendezők, operatőrök, vágók, hangmérnökök, mint korábban. Nem ez az oka annak, hogy manapság a magyarok nem készítenek olyan sikeres filmeket, mint régen. Hova tűntek a kimagasló eredményeket elérő erdélyi magyar sportolók? – tette fel írásában a kérdést Ujj Jánoss Az atlétikában olyan romániai bajnokok, mint a világcsúcstartó, olimpiai bajnok magasugró Balázs Jolán, az olimpiai helyezett futó Vámos Zoltán és Barabás András, a gerelyhajító csúcstartó Bizim Sándor. Olyan, aki vallja is nemzetiségét, nem mint a közelmúltban a magyarul megszólalni sem akaró Szabó Gabriella. Nincs elfogadható magyarázat arra, hogy egy másfél milliós nemzeti közösség nem tud kitermelni bajnokokat, példaképeket. Mint alig néhány évtizeddel ezelőtt. Amikor az erdélyi városok kosár- vagy vízilabda együttese jószerével szinte csak kisebbségiekből verődött össze, de az első osztályú labdarúgó csapatok mindegyikében két-három magyar fiú volt. A nemzetiségi fiatalok nem szívesen járnak edzésre. Számukra idegen környezetbe, idegen nyelvű edző keze alá! Ahol sokszor még társai is ellenségesen viszonyulnak hozzájuk. Évekkel ezelőtt egy igen tehetséges aradi rögbiző azért hagyta abba a sportolást, mert társai valamennyien csak bozgornak szólították. Minden játékostársának volt becsületes neve a csapatban, csak neki nem! Létre kellene hozni az erdélyi városokban a nemzetiségi sportklubokat, javasolta a cikkíró. Gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek. Hogy megyei szinten vagy iskolás bajnokságban szurkolni lehessen magyar fiataloknak. A két világháború között Aradon létezett a városban a soraiból nemzetisége, anyanyelve miatt senkit ki nem tiltó AAC, ATE, AMTE sportegyesület, a Turista Egylet, a román fiatalok számára mégis létrehozták a Gloriát, a zsidó fiataloknak pedig a Hakkoah nevű egyesületet. Jó lenne végiggondolni az ötletet. Néhány év múlva ismét lehetnének országos bajnokaink, írta Ujj János. /Ujj János: „A magyar asszonyok…” = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

Egész héten tart a Deszka Fesztivál, a kortárs magyar dráma seregszemléje Debrecenben, ahol egy csíkszeredai, egy nagyváradi és egy aradi társulat mutatkozik be. A szervezők idén először idegen nyelvű, méghozzá román előadást is műsorra tűztek. Visky András kolozsvári író idén is vendége lesz a fesztiválnak. Két éve a Tanítványok című darabját mutatta be a debreceni Csokonai Színház. Most a nagyváradi és az aradi társulatok produkcióit fogja elemezni, tájékoztatott Horváth Patrícia fesztiválszervező. Idén Schwajda György Himnusz című darabját román rendező rendezésében, román színészek előadásában, románul hallhatja a közönség. Bemutatkozik Aczél Géza Timúrra várva című darabjával a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. A Csíki Játékszín a Trapiti gyermekdarabbal lép fel. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Deszkafeszt Debrecenben erdélyi vendégtársulatokkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Szabédi öngyilkosságának /1959. április 18./ híre már másnap elterjedt, a nyugati rádiók is bemondták. Felháborodást keltett, mert mindenki tudta, hogy összefüggésben van a Bolyai Tudományegyetem erőszakos beolvasztásával. A pártvezetés a szokásos módszerrel Szabédi hitelességét lejártó eszközöket terjesztettek. Az egyik szerint nyelvészeti munkájának elutasítása a szakemberek részéről váltotta ki tettét, de azt is kimutatták, hogy családjában történt már öngyilkosság. Nyilvános gyűlésen kellett elítélni Szabédi „meggondolatlan, pártellenes cselekedetét”. Marosvásárhelyen Szabó Lajosnak kellett elítélnie Szabédit, aki közismerten jó barátja volt. Neki a Színművészeti Főiskola igazgatójaként kellett vállalnia ezt méltatlan feladatot. Tragikus veszteségnek minősítette, nem fűzött hozzá politikai magyarázatot. Erre megszólalt egyik előadó az asztalnál, szemére vetette és köntörfalazásnak minősítette, hogy Szabó Lajos nem foglal nyíltan állást Szabédival és életművének hibáival szemben. Inkább senki nem mondott semmit, kitért a válasz elől. Katona Szabó István készülő emlékiratában felidézte, hogy Balogh Edgár előtt szóba hozta Szabédi öngyilkosságát. Balogh Edgár elmondta, hogy találkozott Szabédival néhány nappal halála előtt, nagyon rossz hangulatban volt s azt mondta neki: „Neked könnyű, mert gyermekeid vannak! Sajnos, nem értettem elszólását, nem sejtettem, mire készül, pedig talán meg tudtam volna győzni. Mert semmi oka nem volt – magyarázta Edgár – a dolgok jól alakulnak. Megmarad a két egyetem önállósága, már fel is terjesztettük a legfelső vezetéshez. Szegény Laci nem hitt a jövőben, nem bízott eléggé a pártban.” Katona Szabó István nem látta értelmét vitatkozni vele, hiszen ő minden pártdöntésnek kereste a jó oldalát. Újvári Ferenc jelen volt Szabédi temetésén, melyet civilruhás szekusok egész csapata tartott szemmel. Katona Szabónak eszébe jutott, amit Szabédi mondott, a Luka-ügy után: „úgy érzem, mintha egy mozdony közeledne felénk, hogy elsöpörjön kíméletlenül.” Luka László megbélyegzése után törölték a szervezeti szabályzatból, hogy a Vasgárda tagjai nem lehetnek a Román Munkáspárt tagjai, ezután ezrével léptek be volt vasgárdista fiatalok. Fokozatosan Ceausescu kezébe került a párt középvezetésének irányítása. Mogyorós Sándor pártvezető kijelentette, hogy a Bolyai Tudományegyetem létesítése a magyar reakciónak és nacionalista erőknek tett engedmény volt. Április végén, amikor kiderült, hogy végleg megszületett az új egyetem Babes–Bolyai elnevezéssel, még egy tanár öngyilkos lett. Molnár Miklós, a közgazdasági karról. Május elején újabb megdöbbentő öngyilkosság történt, a Bolyai Egyetem beolvasztása miatti tiltakozásul, Csendes Zoltán prorektor, aki kezdettől részt vett az „egyesítési” tárgyalásokon, feleségével együtt lett öngyilkos. Ő már tisztában lehetett azzal, hogy valójában miről van szó, mert ekkor már kiderült, hogy minden szakon, kivéve a magyar nyelv és irodalom tanszéket, a magyarnyelvű oktatás egyharmadára csökkent. Sőt a jog és közgazdasági karon csak román nyelvű oktatás maradt. Szó sem volt két egyenrangú, önálló egyetem működéséről. Ezt nem akarta vállalni Csendes Zoltán prorektor, ez ellen tiltakozott Szabédi módjára. Közben külön bizottság vizsgálta a magyar irodalomtörténeti szakon előadó tanárok jegyzeteit. A bizottság tagjai a Központi Titkárságban működő „az együtt élő nemzetiségek problémáival foglakozó bizottság” két küldötte, Vécsey Károly és Blénesi Ernő élesen bírálta Szigeti József és Jancsó Elemér „nacionalista”, értékmentő munkásságát. Tanulmányuk az Igaz Szóban jelent meg májusban. Vécsey minden kormányt és irányzatot hűségesen kiszolgált az államosítástól az összevonásokig. Blénesi Ernő az Előrénél lett főszerkesztő-helyettes. Csendes Zoltán a statisztika professzora, prorektor, országosan elismert szakember volt a maga területén. Kiváló tehetség volt. (Részlet Katona Szabó István A nagy hazugságok kora (1948–1968) című készülő önéletrajzi kötetéből) /Ötven éve történt. A kolozsvári önálló magyar egyetem felszámolása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén nemrégiben megvédett négy doktori disszertáció kötetben kiadott változatát mutatták be Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaságnál. Ozsváth Imola, Szabó Árpád Töhötöm, Tötszegi Tekla és Barabás László könyvét neves néprajzkutatók ismertették. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója szerint kultúrtörténelmet alkotott az a négy szerző a kiadónál megjelent köteteivel. –Elsőként Keszeg Vilmos mutatta be az Ozsváth Imola által sajtó alá rendezett Lámpások voltunk című kötetet. – Ambrus Judit és Vajda András könyvei után ez a harmadik kiadványa a mindennapi élet vizsgálatához hozzájáruló Emberek és kontextusok sorozatnak. Három személy életét előtérbe állítva Ozsváth Imola arra kereste a választ, milyen volt a falusi tanítók élete. Szabó Árpád Töhötöm Kooperáló közösségek című kötete a szerzőnek a magyarlónai juhtartó gazdaságról írt államvizsga-dolgozatának kibővített változata. Tötszegi Tekla A mérai viselet változása a 20. században című kötete freskószerű képet mutat a Kolozsvártól 14 km-re fekvő falucskáról, az ottani gazdasági és társadalmi viszonyokról. Barabás László Akiket fog a figura című műve, a farsangi szokásokat vizsgáló és értelmező könyv átgondolt terepkutatáson alapszik. A rendezvényen jelen volt T. Bereczki Ibolya, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára is, aki közölte, idén Keszeg Vilmos kapja a Magyar Néprajzi Társaság által 1970-ben alapított, a nagy magyar néprajztudós, Györffy István nevével fémjelzett emlékérmet. /Mindenki számára hasznos kötetek bemutatója a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Az elmúlt napokban Kolozsvár belvárosban különböző helyeken bukkant fel két felirat. Moarte ungurilor, azaz halál a magyaroknak. Ez a felirat olvasható egy belvárosi ház falán, közel Mátyás király szülőházához. Annak ellenére, hogy a felirat már több napja itt van, senki nem festette azt le. Egy másik ház falára felírt Moarte tiganilor, azaz halál a romákra feliratot szinte azonnal lefestették. Meglepetés László Attila, Kolozsvár alpolgármestere számára a felirat, ugyanúgy a rendőrség számára, hiszen kölcsönösen szokták egymást értesíteni, mondta. A Kolozs Megyei Rendőr-főkapitányságon nem tudtak a feliratokról. – Elgondolkodtató, hogy egy hét alatt senki nem tett feljelentést ez ügyben. Duna Tv. /Kolozsvárt is elérte az idegengyűlölet-hullám. = Erdély.ma, márc. 3./

Nem ért egyet a Magyar Polgári Párt (MPP) Tőkés Lászlót illető bírálataival Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Orbán Viktor szerint az EMNT–RMDSZ-megállapodás valamelyest a Fidesz sikere is. /Orbán Viktor: „teljes mellszélességgel támogatom a megállapodást” = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 4./

Február 28-án volt Kolozsváron Márton Áron szobrának avatása. Főleg idősebb emberek voltak jelen. Nem volt ott a városban tanuló több ezer magyar diák. Márton Áron emlékénél, egy szoboravatásnál, a kolozsvári magyarság léténél van fontosabb dolga a fiatalságnak? Kinek üzen Márton Áron? A cikkíró hazafelé menet osztálytársával találkozott, akinek elmondta, honnan jön. A következő kérdés: ki az a Márton Áron? /T. Szabó Csaba: Bezzeg. A jövő identitástudata, avagy: ki az a Márton Áron? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Már jó ideje kész az alternatív tanterv, mely a román nyelv hatékonyabb oktatását biztosítaná a kisebbségek számára, jelezte Matekovits Mihály, a szaktárca illetékese, akitől Ecaterina Andronescu oktatási miniszter megoldást vár a kérdés rendezésére. „Ha a miniszter asszony valóban tőlünk várja a megoldást, mi ezt legtöbb egy órán belül az asztalára tesszük” – mondta a tárca kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgató-helyettese. Felvetésünkre, hogy a tanterv módosításához a tanügyi törvényt is módosítani kell, Matekovits azt mondta: nincs tudomása arról, hogy Andronescu sürgetné a jelenlegi jogszabály megváltoztatását, ehelyett új törvényi törvény kidolgozására készül. A tárcavezető mást mondott a románnyelv-oktatásról a székelyföldi pedagógusokkal tartott hétvégi tanácskozáson és mást az azt követő sajtótájékoztatón. A román nyelv oktatására vonatkozó új, alternatív tantervet már jó ideje kidolgozta Balázs Lajos, a Sapientia egyetem docense munkatársaival. Balázs Lajos elmondta, csakis a magyar és a román politikusok együttműködésével lehetne megoldani a román nyelv oktatását az erdélyi magyarok körében. „Az RMDSZ mindezidáig nem tekintette elsőrendű feladatának a probléma megoldását. Ha csak a statisztikákat nézzük, a magyar nemzetiségű diákok 40-50 százaléka az egységes írásbeli dolgozatoknál megbukott románból. A pótvizsgára pedig már nagyon kevesen jelentkeznek. Így csak alacsony szintű iskolákba juthatnak tovább. A lemorzsolódásunk már itt elkezdődik, és a másod-, harmadrendű polgárrá válásunk pedig innen folytatódik” – magyarázta Balázs Lajos. Balázs nem érezte az RMDSZ támogatását. Kötő József, a képviselőház oktatási szakbizottságának alelnöke elhárította azt a vádat, hogy az RMDSZ nem kezeli elsőrendű problémaként a románnyelv-oktatás kérdését, mondván „nem létezik olyan RMDSZ által szignált előterjesztés, amelyben ne szerepelne a román nyelv oktatásának, valamint a történelem, földrajz anyanyelven való tanításának problémája.” /Oborocea Mónika: „Bevetésre” kész román tanterv. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem romántanár-képző karának állami támogatását kérte politikai nyilatkozatában Kötő József RMDSZ-es képviselő. Ecaterina Andronescu oktatásügyi ugyanis kifejtette: a román nyelv hatékony elsajátítása valamely kisebbséghez tartozó diák esetében akkor lehetséges, ha biztosítható a megfelelő számú román szakos képzett tanerő az adott vidéken. A tárcavezető megoldásként azt javasolta, hogy ezeket a pedagógusokat az érintett régióban működő intézményekben készítsék fel. Nincs szükség újabb struktúrák létrehozására – figyelmeztetett a honatya, majd hozzátette: a beiskolázási számok növelése érdekében javasolják e szak állami költségvetésből való finanszírozását. /Állami támogatást a Sapientiának. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Egyre több a panasz a Csíkszentmártonhoz tartozó Csekefalván élő romákra: a falubeli magyarok elmondásai szerint a cigány kisebbség jó néhány tagja már nemcsak a terményt lopja el, hanem a cigánysor szomszédságában lakó idősebbeket zaklatják. A romák a mezőről fényes nappal lopják a pityókát, de a megmosott gumicsizmát sem lehet kitenni a kerítésre száradni. Kérték a polgármesteri hivatalt és a rendőrséget is, hogy segítsenek megfékezni a bűnözést, de semmi sem történt. – Több alkalommal is figyelmeztettük a romákat, hagyják abba a lopásokat, de sajnos nem jártunk sikerrel – nyilatkozta Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere. – Az érintett kisebbség tagjai nem akartak megszólaltatni, mondván, nem értik az ellenük felhozott vádakat. /Kozán István: Etnikai feszültség Csekefalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./

Tíz erdélyi magyar ház képviselője találkozott az elmúlt február 27. –március 1. között – az EMKE és a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület meghívására – a Kallós Zoltán Alapítvány válaszúti székhelyén. A résztvevők Kolozsvárról, Máramarosszigetről, Désről, Besztercéről, Szamosújvárról, Válaszútról, Szilágysomlyóról, Nagyenyedről és Csernakeresztúrról érkeztek, hogy foglalkozzanak a „kultúra beépülési lehetőségével – a civil szervezeteken keresztül – a területfejlesztési programokba” témakörrel, valamint elindítsanak egy folyamatot az erdélyi magyar házak közötti hálózatépítésre. Az összejövetel anyagi hátterét a Nemzeti Civil Alap – NCA biztosította, amelyet a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület pályázott meg, az EMKE támogatásával. Az összejövetel végére a magyar házak képviselői kidolgoztak egy felmérő ívet, amellyel majd az EMKE Országos Elnöksége felkeresi a többi hasonló intézményt is, hogy minél átfogóbb kép alakuljon ki a jövőben ezekről a hazai kis „kulturális autonómia szigetekről”. A Válaszúton elkezdődött program májusban Sárospatakon fog folytatódni. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE elnök: Magyar házak találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Március 4-én kezdődik a magyar nyelvterület legnagyobb dokumentumfilm-fesztiváljának számító Dialektus Budapesten, amely hét évvel ezelőtt magyar néprajzi- és antropológiai filmfesztiválként látta meg a napvilágot, majd 2007-től, európai versenyprogrammal kibővítve, a világ számos országába elkalauzoló fesztivállá bővült. Tavaly négy erdélyi filmes is bemutatkozhatott a fesztiválon, akik közül Ambrus Emese bizonyult a legjobbnak, hiszen Éljen Konstanca! című filmje a kolozsvári közönség és a budapesti zsűri díját is elnyerte. Láthatja a budapesti közönség például Zsigmond Dezső Út Calarasi-ba – egy sikeres vállalkozó arcképe című dokumentumfilmjét, amely Kurkó János csíkszeredai nagyvállalkozó életébe enged bepillantást. A Hagyományaink címet viselő blokkban látható az erdélyi Bálint Arthur Poros öltöny című alkotása, valamint a moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró dokumentumfilm, a Csángók is /Fekete Ibolya munkája/. A Dialektusnak 2008 óta Budapesten kívül a kolozsvári Tranzit Ház is helyet ad, s a fesztiválon a díjnyertes alkotásokat az utolsó napon tekinthetik meg az érdeklődők, idén Pozsony bevonásával is, mindhárom helyszínen. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Dokuk több dialektusban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Újraexponálva az Orbán Balázs által egykoron megörökített helyeket, az időnek az erdélyi tájon hagyott nyomait, a változás konfigurációit kutatja immár egy évtizede Fekete Zsolt marosvásárhelyi fotóművész. Fekete Zsolt újra lefényképezi Orbán Balázs főművében ábrázolt helyszíneket. A marosvásárhelyi művész triptichon formában mutatja be a képeket. Ezekben az alapmű, az Orbán Balázs-féle felvétel reprodukciója mellé kerül egy-egy Fekete Zsolt által készített síkfilmes fekete-fehér, illetve színes digitális kép. A Fekete–Orbán-féle triptichonokat először 2005-ben Budapesten mutatták be. /Pengő Zoltán: Orbán Balázs nyomdokain. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

Sikeresnek ígérkezik az a diverzió, amely a szatmárnémeti magyarság megosztására irányul, s amely a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium által használt ingatlan kapcsán kezd kibontakozni. Az 1948-ban államosított egyházi épületet a református egyház öt évvel ezelőtt visszakapta, s idén májusban járna le a törvényben meghatározott öt év, amikor a bérlő/használónak költöznie kellene az épületből. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége, arra való hivatkozással, hogy az intézmény a Szatmár megyei magyarság szellemi-oktatási fellegvára volt az elmúlt ötven évben – s jelenleg is az – vonakodik a költözködéstől. Az a klasszikus eset áll fent, amikor a tolvaj kiált rendőrért. A fő bűnbak a református egyház, amely használni is akarja a visszakapott iskolát, a szatmári magyarság érdekeit szem előtt tartva. Felajánlották a Kölcseynek a szóban forgó főépület közös használatát, továbbá a szomszédos két egyházi ingatlan épület használatának jogát. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint megegyezés született arról, hogy a Kölcsey Főgimnázium a három egyházi épületben megosztva fogja szeptembertől az új tanévet kezdeni. Elek Imre, a Kölcsey igazgatója azonban ezt a megoldást nem fogadta el. Az igazgató Tőkés Lászlónak címezve nyílt levelet tett közzé, amelyben a Kölcsey vezetősége, tanári kara és szülői bizottsága nevében arra kéri a püspököt, hogy vesse latba befolyását annak érdekében, hogy a szatmári református egyház hagyja meg a főgimnázium használatában legalább még egy ideig az épületet. /Bódi Sándor: Reményik nem a tolvajt: a tulajdonost inti. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 4./

Kolozs hajdan több mint 600 éven át viselt városi rangot. Az 1910-es népszámlálás szerint Kolozs 4138 lakosából 2217 volt magyar anyanyelvű, azaz több mint 50%. A 2002-es népszámlálás: a 2500 lakosból 37% volt magyar, a többi román és roma. Kolozson is, mint sok más ősrégi magyarlakta településen, a kommunizmus beálltáig a magyarság körében gazdag hagyományápoló kulturális élet folyt. 1989 után a magyarság aktív emberei azon munkálkodtak, hogy a régi hagyományos magyar Anna-bálok és farsangi bálok fényét visszaállítsák. Idén a farsangi bál előtt festménykiállítást és könyvbemutatót szerveztek Kolozs két neves szülöttének tiszteletére. A 82 éves Farkasné Kun Zsuzsánna (Kolozson mindenki „festőművésznő Zsuzsika nénije”) festményeit állították ki. A kolozsi születésű Kolozsi Gergely Istvánt öt könyvét mutatta be. Négy könyvének kimondottan Kolozshoz és a kolozsi tájakhoz kötődik a mondanivalója, ilyen a Kolozsi mesék, Forró Ágnes festőművésznő illusztrációival, a Kis kolozsi Dekameron, Kolozsi pitvaros udvarokban, Igaz mesék, és Mikor legvidámabb a székely?, amelyben kolozsi vidám történetek is helyt kaptak. /K. G. I.: Farsangi festménykiállítás és könyvbemutató Kolozson. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Antik Sándor Vizuális emlékezet és képi metaforák című kötetét mutatta be Egyed Péter egyetemi tanár március 2-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. Bevezetőként Veress Károly, a Bolyai Társaság elnöke a 2006-ban általuk létrehozott Egyetemi Műhely Kiadó eddigi termését (konferenciák, tanulmányok, kutatóprogramok, egyetemi jegyzetek) vázolta, amelynek köszönhető ennek a könyvnek is a megszületése. A kiadó idei célkitűzése az akkreditálás beindítása, és sokféle (filozófia, irodalomtudomány, fizika-kémia, iskolatörténet stb.) magyar nyelvű tananyag megjelentetése. Antik Sándor képzőművészként és pedagógusként vágott bele a könyvírásba. /Ö. I. B.: Filozófia és képzőművészet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

„Klasszikus kémkedési akciót” hajtott végre Floricel Achim – jelentette ki George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) főnöke, azt követően, hogy összeült a SRI-t ellenőrző parlamenti bizottság. Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat ellenőrző parlamenti bizottság titkára azt mondta, hogy ebben az esetben a SRI meggyőzően végezte a dolgát. Verestóy hozzátette: „Tudjuk, hogy hosszú évtizedek óta a titkosszolgálatok a Nyugat és leginkább Magyarország felé néznek, ám itt is történt valami változás, most a valós kockázatokat ott keresik, ahol a kockázatokat valóban keresni kell: keleten.” A SRI emberei megállapították, hogy a bolgár Marinov Zikolov szerezte be a dokumentumokat a román hadseregben altiszti beosztásban dolgozó Floricel Achimtől, majd azt idegen titkosszolgálatok kezébe juttatta. /Lokodi Imre: „A meggyőző SRI” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A Magyar Polgári Párt (MPP) kongresszusa előtt tíz nappal még javában zajlik a vita arról, hogy legyen-e vezetőcsere a szervezet élén. Szász Jenő az elmúlt napokban több olyan vidéki szervezet ülésére is ellátogatott, ahonnan korábban az hírlett, hogy tisztújítást szeretnének a párt élén. Csinta Samu, a háromszéki MPP ügyvezetője – akinek neve többször is elhangzott, mint Szász Jenő potenciális kihívója – kitérő választ adott arra, hogy megméretkezik-e kongresszuson. Viták nélkül zajlott le március 3-án a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki küldöttgyűlése Sepsiszentgyörgyön. Az ülés előtt az előcsarnokban osztogatták a Székelyudvarhelyen megjelenő Polgári Élet hetilap számát, címoldalán ezzel a címmel: „Csinta: nem indulok”. Csinta Samu, a háromszéki MPP ügyvezetője azonban közölte: nem nyilatkozott a lapnak azzal kapcsolatban, hogy tisztújítás kiírása esetén indulna-e Szász Jenő ellenében a polgári párt elnöki tisztségéért. Az ülésen felszólaló Szász Jenő közölte: meglátása szerint a párt sorsa 2012-ben dől el, akkor a helyhatósági választásokon kell majd úgy teljesítenie a polgári pártnak, hogy megkerülhetetlenné váljon az RMDSZ számára. Csinta Samu, az MPP háromszéki ügyvezető elnöke fenntartja véleményét, hogy a polgári pártnak legitim elnökre és elnökségre van szüksége. Gergely Balázs, az MPP kolozsvári elnöke megállapította, hogy Szász Jenő kortesbeszédet tartott, „amelynek lényege az volt, hogy mindazon kevesek, akik le akarják őt váltani, az RMDSZ vagy a Szekuritáté beépített emberei, és egyetlen céljuk a párt felszámolása.” /Kongresszus előtt – zűrzavaros állapotok az MPP-ben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Felszólította a Fidesz a minisztereket és államtitkárokat, hogy azonnal fizessék vissza a felvett jutalmukat. Balsai István, a párt országgyűlési képviselője kijelentette, hogy miközben tombol a válság, az emberek pedig egyre nehezebben élnek, a miniszterek, az államtitkárok és a szakállamtitkárok busás jutalmakat tesznek zsebre, tavaly több mint 58 millió forint jutalmat kapott különböző jogcímeken huszonegy miniszter és államtitkár. /Válságban milliós juttatások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

Néhány héten belül megnyílik a Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulátusa, Pánczél Zoltánnak, a Fornetti Románia igazgatótanácsa elnökének vezetésével, jelentette be Füzes Oszkár, bukaresti magyarnagykövet, aki hivatalos látogatásra érkezett Temesvárra. A prefektúrán Marossy Zoltán alprefektussal tartottak rövid megbeszélést. A magyar nagykövet tárgyalt a Temes megyei és a temesvári önkormányzat vezetőivel is, ellátogatott a Bartók Béla Elméleti Líceumba, Végváron pedig találkozott a helyi magyar közösség képviselőivel, majd este részt vett a magyar színház felújított nagytermének avatóünnepségén. /Pataki Zoltán: Magyar konzulátus nyílik a bánsági nagyvárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Hetven év tömény környezetmérgezés után bezárni készül kapuit Kelet-Európa legszennyezőbb vállalata, közel nyolcszáz alkalmazottját bocsátotta el Kiskapuson a Sometra gyár. A Sometra bezárása miatt ugyanakkor 60 százalékkal csökkent Kiskapus költségvetése. Kiskapus kohóipari színesfémvállalatának gyárkéményei hetven éve okádják a füstöt, a házak a koromtól feketék, a lakók átlagélettartama hét évvel kevesebb az országos átlagnál, és a gyerekhalandóság itt a legmagasabb európai szinten. Az 50-60-as években hajszolt iparosítás teljesen tönkretette a vidéket, a nehézfémekkel és kéndioxiddal történő szennyezés a vizet, talajt, növényzetet súlyosan szennyezte. Két éve a kéndioxid-kibocsátás 125-ször nagyobb volt a megengedettnél. /B. M.: Nem okád füstöt többé Kiskapus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Megújult külsővel várja a színházlátogatókat a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház közös nagyterme. Tavaly nyáron kezdődött el a felújítás. Március 5-én tartják meg a nagyterem avatóünnepségét, majd este két előadás is színre kerül: a nagyteremben a Temesvári Állami Német Színház Georg Büchner Woyzeck című darabjából Cristian Stana rendezésében készült produkcióját, a stúdióteremben pedig a Csiky Gergely Állami Magyar Színház Line Knutzon kortárs dán írónő Közeleg az idő című szövegének László Sándor rendezte színpadi adaptációját láthatja a közönség. /Játéktéravató Woyzeckkel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Március 13-án lesz az idei Kabaré Expressz 50. előadása Marosvásárhelyen. A Hahota Színtársulat jövőre ünnepli 25. évfordulóját. Több mint ezer előadás, többezer néző, rengeteg munka, jókedv, siker és népszerűség – így foglalható össze röviden a Marosvásárhelyi Hahota Színtársulat közel két és fél évtizedes története. A Hahota Színtársulatot 1985 nyarán Puskás Győző alapította néhány tehetséges fiatallal együtt. Működésüket 1988-ban a Szekuritate betiltotta. A rendszerváltást követően, 1991-ben a csapat újjáalakult és még abban az évben, március 12-én színre vitte az első előadását, a Csak az jöjjön, aki bírja című vidám produkciót. 1992-ben a társulathoz szegődött Jakab Zsombor szervező, aki azóta is igazgatja a társulatot. 2000-től hivatásos színészek is szegődtek a társulathoz: Székely M. Éva, Szabó Mária és Csergőffy László. /Antal Erika: Népszerű nevettetők. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A marosvásárhelyi Vártemplomban emlékeztek meg március 3-án azokról az erdélyi magyar földbirtokosokról, akiket a kommunista rezsim 60 évvel ezelőtt elhurcoltatott otthonaikból, kitelepített és elkobozta vagyonukat. A történelmi vonatkozásról Tófalvi Zoltán publicista, történész beszélt, aki éveken át kutatta az akkori történéseket, dokumentumfilmeket készített, könyvet írt. Az elhurcolást országos szinten egységesen hajtották végre, pártaktivisták irányításával fegyveres csoportok rajtaütésszerűen meglepték, álmukból felverték e családokat. „Öregeket, gyermekeket, felnőtteket, betegeket otthonaik elhagyására kényszerítettek, teherautókra, Marosvásárhelyen lovas szekérre ültették őket. A megyeszékhelyen a milícia épületébe szállították, elvették a személyazonossági igazolványukat és másnap beütötték a DO betűket, ami kényszerlakhelyet jelentett. Lakásaikat kifosztották, vagyonukat elkobozták. Információink szerint 3000 családról lehet szó, de valószínűleg többen voltak. Össze kellene írni, hogy hány családot telepítettek ki, hurcoltak el. 1990 után végeláthatatlan küzdelem kezdődött, hogy vagyonuk legalább egy részét visszaszerezzék, évekig tartó perek indultak, a visszaszolgáltatás azonban legfeljebb 5 százalékban történt meg.” Ötvös József református esperes felidézte: amíg tehették, az arisztokraták, a földbirtokosok palotákat, középületeket, templomokat, iskolákat építettek. Az elmúlt 60 év alatt az egyetlen középület, ami Marosvásárhelyen épült, a Nemzeti Színház. Gróf Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke úgy vélte, az idősebbek számára egyfajta elégtétel e megemlékezés. /Antalfi Imola: A 60 évvel ezelőtt kitelepítettekre emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./

Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott református lelkész tartott előadást március 3-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében, Az erdélyi magyar parasztság felemelkedése a román megszállás idején címmel. Az előadás első részében az 1930-as időszak hátteréről beszélt: az 1867-es kiegyezést követő fejlődésekről, egy igazán liberális kormányról, Budapest kiépüléséről, a továbbiakban pedig a románok Erdélybe való bevonulásáról és a parasztság meggazdagodásáról volt szó. Varga László rámutatott: az új rendszer ellenére minden falusi rendelkezett valamilyen vagyonnal, és nem élt olyan rosszul, ahogyan azt egyes források állítják. A magyar parasztság felemelkedését az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek (EMGE) köszönhette, mivel ők voltak azok, akik segítettek a gazdáknak a termés értékesítésében. A parasztság fő jövedelmét az alma és a lucerna termesztése jelentette. A második világháború kezdetével minden gazdának be kellett szolgáltatnia terméseinek egy bizonyos százalékát, ami arra késztette őket, hogy termőföldjeiket a lehető legnagyobb mértékben kihasználják. Így történt az, hogy a Szilágyságban a búzaföldeket napraforgó- és szójamaggal vetették be, Székelyföldön pedig elterjedt a burgonyatermesztés. /Braica Tünde: Erdélyi magyar parasztságról az EMÉ-nél. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

A tavalyihoz képest 6,5 százalékkal többet, 15,1 millió lejt ítélt meg a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa (CMN) a romániai magyar kisebbség számára, miután a kormány jóváhagyta az idei költségvetést, és ebből 70 milliót szánt a tizenkilenc kisebbségre. „Örültünk, hogy a válság és a megszorítások ellenére is a kormány növelte a kisebbségeknek szánt hozzájárulást, még ha ez a növekedés nagyjából az idei infláció tervezett mértékével felel is meg” – mondta Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának alárendelt CMN gazdasági ügyekért felelős bizottságának elnöke. Winkler szerint bonyolult kritériumrendszer alapján osztják szét a 19 kisebbség között a költségvetésből elkülönített összeget, figyelembe véve az adott nemzetiség számarányát, kulturális programjait, vagy hogy részesül-e anyanyelvi oktatásban. /Mihály László: Tizenötmillió lejt kap a magyar kisebbség. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

A kormány leváltotta Romfeld Magdolnát, Hargita megye egyik alprefektusát, helyére Andrei Jean Adrian szociáldemokrata politikust nevezték ki. Az RMDSZ támogatását élvező Romfeld Magdolnát a legutóbbi kormányülésen bocsátották el tisztségéből, és kormányzati felügyelőnek nevezték ki. Egy héttel korábban újabb tíz prefektust váltott le a Boc-kormány, többek közt az utolsó, még tisztségben levő magyar kormánybiztost, a máramarosi Böndi Gyöngyikét is. Ezzel egy időben több alprefektust is kormányzati felügyelői tisztségbe helyeztek, többek közt az Arad megyei Horváth Leventét. /Gyegyai Csaba: Leváltották az egyik alprefektust. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./