Több néprajzi kötetet mutattak be március 5-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A marosvásárhelyi születésű Veres Emese Gyöngyvér a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) diplomázott, és több alkalommal foglalkozott már a Barcaság bemutatásával. Három könyve szerepelt a bemutatón: Gergely napjától Péter-Pálig. Ünnepek és jeles napok a barcasági csángóknál /Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, Szecsele, 2002/; Ma leszek először házadban vendéged. Felnőtté válás a barcasági csángóknál /Magyarországi Evangélikus Egyház Néprajzi Munkacsoportja, Barcasági Könyvek, Budapest, 2005/; „Mikor Oláhország háborut izene” – A barcasági csángók kálváriája /Barca Kiadó, Budapest, 2008., Barcasági Könyvek sorozat 2./ Péter László „Kálmány Lajos. Válogatott tanulmányok” című kötete a pécskai önkormányzat és a szegedi Bába Kiadó közös kiadásában jelent meg 2008-ban. Kálmány Lajos, a magyar néprajzi gyűjtés klasszikusa kápláni pályafutása 1875-ben, Pécskán kezdődött, az ott élők 1997-ben jegyeztették be a faluban a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesületet. Pécskán idén november 7-én, a Klebersberg napon (Pécska nagy szülöttje Klebersberg Kuno, egykori kultuszminiszter) mutatják be a Kálmány Lajos életében írt tanulmányait tartalmazó, A magyar hitvilág című kötetet. A 83 éves Péter László irodalomtörténész professzor írásai bemutatják Kálmány Lajost, akinek teljes hagyatéka még mindig nincs közzétéve. /Ferencz Zsolt: Újabb néprajzi könyvek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Március 10-én Kolozsváron bemutatják Nagy Géza: A református egyház története (1608–1715) /Attraktor Kiadó, Budapest, 2008/ című könyvét a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Ugyanitt mutatják be Dávid László: Műemlékügy az egyházban (Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2009) című kötetét is. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Vitát váltott ki a Demokrata-Liberális Párton (PD-L) belül Traian Basescu lányának európarlamenti képviselőnek való jelölése. Alina Mungiu-Pippidi, a Romániai Akadémiai Társaság (SAR) elnöke – aki a PD-L jelöltlistáját vezetné – nem kíván ugyanazon listán szerepelni Elena Basescuval, az államfő lányával. „Nem vagyok hajlandó vitába szállni Alina Mungiu-Pippidi asszonnyal. Nem érdekel az ügy” – nyilatkozta Elena Basescu az Evenimentul Zilei napilapnak. /Nézeteltérést váltott ki Elena Basescu jelölése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Feljelentést tesz a rendőrségen a március 7-én megvert B. Ferenc, a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem gyakornoka, akit beszámolója szerint a biztonsági emberek azután vertek meg, hogy mérgében lehülyézte őket, mivel indokolatlanul lopással gyanúsították és megmotozták a Pólus bevásárlóközpontban. Három-négy napon belül gyógyuló sérülései vannak, ami könnyű testi sértésnek felel meg. A törvényszéki látlelettel elment a szászfenesi rendőrségre, ahol azzal fogadták, hogy nem tudnak iktatószámot adni. Március 7-én hiába hívta a rendőrséget, nem mentek ki a helyszínre. „Egy szászfenesi rendőr hívott végül, hogy nem tudnak kiszállni, ha valami bajom lett, menjek orvoshoz” – panaszolta B. Ferenc. A gyakornok megkereste a bevásárlóközpontban az eset tanúit: az elárusítókat, amikor viszont beszélni próbált velük, kiözönlöttek a biztonságiak. „Egy civil ruhás, aki szintén őrző-védőnek mondta magát azt „ajánlotta”, hogy hagyjam abba, amit csinálok – háborgott B. Ferenc. Az őrző-védő cég emberei állítják, ők csak a munkájukat végezték. „Enyhe lökdösődésnél több nem történt” – nyilatkozta az őr. A biztonságiak határozottan állítják, hogy B. Ferenc ittas állapotban volt. „Az incidens után két órán keresztül ültem a sürgősségen, ahol alaposan, tetőtől talpig megvizsgáltak, tehát ha részeg vagyok, biztosan észreveszik” – reagált erre B. Ferenc. /Fleischer Hilda, Hideg Bernadette: Látlelet egy verés után. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Tőkés László püspök, EP-képviselő nyilatkozatot adott ki az új püspökök beiktatása kapcsán. 2009. március 6-án és 7-én volt Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári unitárius és Böcskei László nagyváradi római katolikus püspökök beiktatása. Mikó Imre Huszonkét év című politikatörténeti könyvében (1941) írta: „Erdélyben mindig az egyházak jelentették a jogfolytonosságot, … a magyar közéletben fokozott súlyra tettek szert azok a főpapok, akiket ezentúl a román kormány is a magyarság lelki vezetőinek ismert el”. A négy magyar történelmi egyház azóta is – alkalmas és alkalmatlan időben – ennek a nemzeti, kisebbségvédelmi hivatásának törekszik eleget tenni. Ennek az egyházi közösségi felelősségvállalásnak volt kiemelkedő képviselője Márton Áron gyulafehérvári püspök. A püspökök beiktatásán részt vevő román görög katolikus és ortodox egyházak, valamint más felekezetek képviselőinek a jelenléte az egyházak és nemzeti közösségek 1989-béli összefogásának a temesvári szellemét idézik fel. Az egyházak és erdélyi magyar közélet Trianon utáni példája ma is követendő. /Tőkés László püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke: Jelen és múlt. Nyilatkozat új püspökeink beiktatása kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./

Március 7-én közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület. „A százötvenedik születésnapját hangzatos számokban, minőségi kiadványokban és nagy nevek apoteózisában ünneplő szervezet ülésén, Görömbei András akadémikus elhintett egy érdekes gondolatot a jövőjének értelmét és útvonalát kutató szervezet magasztos légkörében: az értelmiség legfőbb célja a kultúrnemzetben való gondolkodás.” A gazdasági válság idején „a materiális értékek émelygős túltengésbe sodorják a nemzeti kliséktől csömörlött embert”, írta T. Szabó Csaba. „Vitathatatlan, hogy egy szétszabdalt nemzet egyedüli lehetősége a továbbélésre az egységes kultúrtáptalaj öntözése termékeny tudományos-kulturális munkával.” De kik élik ezt meg? Az öreg tudós, aki átveszi sokadik díját? A buzgó mócsing diák, aki eljön a közgyűlésre? Az erdélyi magyarság válságos identitászavarban szenved, „a haladó ifjúság tagja” közönnyel legyint egy Márton Áron szobor avatásának hírére. Szükség van csapatkovácsoló szervezetekre, műhelyekre. Az erdélyi magyarság egyre kevésbé „magyar”. Ez nem örvendetes azoknak, akik a „magyarság” fogalomkörébe a minőséget, egyetemes értékű kulturális-tudományos örökséget helyezik. „Magyarnak lenni nem szégyen. Magyarnak lenni nem vak büszkeség. Magyarnak és erdélyinek lenni felelősség és makacs következetesség.” A közösségnek kell alkotni. /T. Szabó Csaba: Ringben a kultúrnemzet – a jubiláló EME dilemmái. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Sepsiszentgyörgyön közösen szervezi március 15-e megünneplését az RMDSZ és az MPP. A Duna TV is közvetíti a sepsiszentgyörgyi eseményeket – rendhagyó ünnepséget ígérnek a szervezők. A rétyi fúvószenekar és a gidófalvi huszárok toborozzák az embereket az ünnepség helyszínére, majd a jelenlévők megkoszorúzzák az Erzsébet parki 1848–49-es emlékművet. Az idei ünnepség a 11. Székely Huszárezred zászlajának szentelésével indítanak. Az ünnepség díszszónoka Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért elnöke lesz. Az egyórásra tervezett műsort követően Kárpáti Szél 1848 címmel emlékműsort tartanak a budapesti Honvéd Színház és a Vasas Táncegyüttes művészei. Kovászna megye március 15-i rendezvényének a maksai Óriáspince tető ad helyet. /Kovács Zsolt: Az összefogás március 15-je. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Az eddigi évektől eltérően nem a színházban, hanem a Kossuth-kertben lesz idén Nagykárolyban a március 15-i ünnepség. Az ott felállított nagyszínpadon különleges produkciót tekinthetnek meg „Fogom kezed, fogják mások is“ címmel Huszonnégy táncos egy órán keresztül lesz folyamatos mozgásban Kevés prózai résszel fűszerezett 13 Kormorán-dallal állítanak emléket 1848 nagyjainak, ugyanakkor érzékeltetni próbálják a XXI. század magyarjaival, hogy nincsenek egyedül és a szabadságharc hőseinek emléke ma is erőt ad. Az előadást Kiss Zita kulturális referens állította össze, Bagossy Zoltán táncoktató koreografálta. /Rendhagyó ünnep Nagykárolyban március 15-én. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 10./

Közösen fog kampányolni Orbán Viktor Fidesz-elnök és Tőkés László EP-kéviselő. Kiss János, a lap munkatársa intette őket: ne tegyék. Az újságíró megjegyezte Orbán Viktorról: idejön kampányolni az a pártelnök, aki otthon már két parlamenti választáson is leszerepelt. Kiss János továbbment Orbán Viktor elleni cikkében, mondván, kampányolás alatt a pártelnök hiányozni fog munkahelyéről, ahonnan gyakran hiányzik, továbbá felrótta neki /Gyurcsány Ferenchez hasonlóan/, hogy nem járul hozzá a válságból való kilábaláshoz. Kiss János emlékeztetett, a Fidesz tagjai azt szajkózzák: a győztes alkalmatlan, le kell váltani! Mit szólnak ehhez a külföldiek? „Csak nézni tudunk és csodálkozni” – jegyezte meg az újságíró, megvédve Gyurcsányt. /Kiss János: Olvasom. MaoRGÓ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Két nyílt levelet is közzétettek március 11-én a Magyar Polgári Párt (MPP) részéről: az egyik Csinta Samut, a háromszéki szervezet ügyvezető elnökét arra buzdítja, hogy induljon Szász Jenő pártelnök ellen a március 14-i gyergyószentmiklósi kongresszuson, a másik viszont Szász mellett foglal állást. Az elsőt az MPP 19 vezető politikusa írta alá, akik Csintát akarják a párt élére, a másik nyílt levelet az MPP 35 tagja írta alá, nagy többségében polgármester és alpolgármester. Csinta Samu a kongresszus előtt időben nyilvánosságra hozza döntését. Gazda Zoltán, az MPP Kovászna megyei alelnöke elmondta: Csinta Samu megválasztása megreformálná a pártot. A másik nyílt levelet az MPP 35 tagja írta alá: „...közölni szeretnénk mindazokkal, akik az MPP-t kívülről vagy belülről támadják, hogy bomlasztó ténykedéseiktől megvédjük a Magyar Polgári Pártot.” A jövőépítő munkát „az alapítókkal és Szász Jenő elnökkel közösen” kívánják végezni. /Benedek Sándor, Kovács Zsolt: Kongresszus előtti fejetlenség a Magyar Polgári Pártban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

A székelyudvarhelyi RMDSZ elnöksége felszólította a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Zöld Párt városi tanácsosait a lemondásra – közölte Grünstein Szabolcs, az RMDSZ szóvivője. Azt javasolta, hogy az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel közösen mondjanak le a tanácsosi mandátumokról, hogy egy időközi választás során új tanácsot lehessen választani. Dósa Barna /Zöld Párt/ szerint a tanács működése megfelelő, és az RMDSZ részéről szemenszedett hazugság ennek ellenkezőjét állítani. Marossy György, az MPP-frakció vezetője szerint diverzió a tanács felszámolásának szándéka. /Bágyi Bencze Jakab: Székelyudvarhelyi tanács: fele menne, fele maradna. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

A Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Babes–Bolyai Tudományegyetem irodalomtudományi tanszékének szervezésében múlt hét végén került sor a X. Hermészkedő műértelmező vetélkedőre. A több városból érkezett diákok Radnóti Miklós költészetének (IX–X. osztályosok), illetve Karácsony Benő prózájának (XI–XII. osztályosok) ismeretéből bizonyíthattak. Dimény János iskolaigazgató megtiszteltetésnek nevezte, hogy Barót szervezhette meg a versenyt. /Hecser László: Baróton a Hermészkedő vetélkedő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze, korábbi igazgatója vette át a második alkalommal odaítélt Kaszás Attila-díjat március 10-én Budapesten, a Nemzeti Színházban. Nemes Levente 1962-ben kezdte színészi pályafutását. Tíz évig a marosvásárhelyi Székely Színház, majd 1973 óta a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja, utóbbi teátrumot 1992 és 2005 között igazgatta is. Több filmben és tévéjátékban szerepelt. Önálló előadóestjei a hetvenes-nyolcvanas évek emlékezetes művészi eseményeinek számítottak. 2007-ben Jászai Mari-díjat kapott. /Nemes Levente kapta az idei Kaszás Attila-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A zilahi kerámia: hagyomány és stílus egy céhes központban címmel nyílt kiállítás március 10-én Kolozsváron az Erdélyi Néprajzi Múzeumban. Zilah és vidéke az erdélyi nagy fazekas központok egyike. /(J. J.): Zilahi kerámiák a néprajzi múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Veress Dávid, a csíkszeredai székhelyű Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke bejelentette, tüntetni fog, amiért a bíróságokon a magyarok számára nem biztosítják az anyanyelv használatának jogát. A tanúként beidézett magyarokat arra kényszerítik, hogy román nyelven tegyenek esküt az igazmondásukat illetően, román nyelven beszéljenek, és ugyancsak román nyelven olvassák el a jegyző által elkészített tanúvallomásukat. Ennek a törvénytelenségnek mielőbb véget kell vetni a 85 százalékban magyarok által lakott Csíkszeredában – írja közleményében Veress, aki egyben Csíkszereda Székely Tanácsának elnöke is. A heti egyszeri tiltakozását addig fogja folytatni, „ameddig az édes magyar anyanyelvünk a gyakorlatban is egyenrangúvá nem válik a román nyelvvel, az igazságszolgáltatásban is” – közölte nyilvános levelében az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke. /Tüntetni fog Csíkszeredában az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke. = Erdély.ma, márc. 11./

A helyi szponzoroknak köszönhetően minden egyes család kap majd egy ingyen példányt Kálmánd monográfiájából: az 500 oldalas kiadványt 1000 példányban jelentette meg a helyi önkormányzat, közölte Balogh Sándor polgármester, aki maga is társszerzője a kiadványnak, a 2002-től mostanáig tartó történelmi időszakot ő foglalja össze. A monográfia további szerzői: dr. Némethi János, Boros Ernő, Vincze András, Knecht Béla és Baracsi Béla. /(fi): Kálmánd monográfiája. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 11./

Nem erősítették meg, hogy valóban eltanácsolták volna Sólyom László magyar köztársasági elnököt a március 15-i csíkszeredai látogatástól, de ha ez igaz, akkor újabb bizonyság arra, hogy az RMDSZ ellenzékbe szorulásával nemcsak az itthoni román–magyar viszonyban, de Románia és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok terén is romlás várható. Az elmúlt tíz évben elképzelhetetlen volt magyar közjogi méltóságok romániai látogatástól való eltanácsolása. Victor Ciorbea kormányzása óta kialakult szokásjog – amelynek értelmében mind a román, mind a magyar kormányfő levélben üdvözölte az ünneplő tömegeket – elősegítette, hogy Romániában is méltóságos keretek között ünnepeljék meg március idusát. Kolozsváron tavaly az akkor még az Emil Boc vezette városháza határozott úgy, hogy az RMDSZ és az erdélyi magyar történelmi egyházak által rendezett megemlékezéssel szinte azonos időpontban engedélyezi a román Új Jobboldal megmozdulását. /Múló szokásjog? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Két lehetséges magyarázat lehet az RMDSZ által nyilvánosságra hozott állításra, miszerint „Sólyom Lászlót a román illetékes hatóságok eltanácsolták március 15-i erdélyi látogatásától”. 1. A szövetség vezetői csúsztatnak. 2. A román diplomácia megbolondult. Az RMDSZ-nek jelenleg érdeke fűződik ahhoz, hogy rossz fényben tüntesse fel az erdélyi magyarság előtt a román államfőt, aki mandátuma idején több alkalommal „bemerészkedett” a szövetség politikai választótáborának számító Székelyföldre. Ha viszont az értesülés igaz, akkor elmondható: a Sólyom Lászlót Erdélyből eltanácsoló „román illetékes hatóságok” a rendszerváltás óta semmit sem tanultak a jószomszédi kapcsolatok fontosságából. A román–magyar kapcsolatok nem indokolják azt a fajta viszonyulást, amelyet utoljára 2001-ben a Nastase-kormány engedett meg magának, amikor felháborodott, hogy magyar politikusok úgy járnak-kelnek Erdélyben, mint a senki földjén. /Rostás Szabolcs: Eltanácsolva. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

Az Új Jobboldal szervezet (Noua Dreapta) nem kapta meg az engedélyt a március 15-ére tervezett felvonulásra, csak a Bocskai térre tervezett koszorúzást hagyták jóvá. Az esetleges incidensek elkerülése végett lemondtak a tervezett zászlós felvonulásról a magyar megemlékező ünnepségek szervezői is. Az Új Jobboldal szélsőséges nacionalista szervezet törvénytelennek tartja a döntést, és saját felelősségére megrendezi a felvonulást. /Betiltották az Új Jobboldal felvonulását= Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely Csoma Botondot és Gergely Balázst, az MPP Kolozs megyei elnökét hívta meg a Szembenállás és/vagy megegyezés – Helyzetelemzés napjaink erdélyi magyar politikájáról című beszélgetésre. Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jegyzője, az est moderátora nem mindennapi pillanatként értékelte ezt a beszélgetést, hiszen két különböző politikai alakulat képviselője tárgyal magyarságot érintő problémákról. „A nézetkülönbségek nem fognak megszűnni, kérdés az, hogyan tudjuk egy mederben tartani őket, konfliktusok nélkül. Nem létezik egyformán gondolkodás, mindig vannak ideológiai különbségek” – jelentette ki Csoma Botond, a RMDSZ Kolozs megyei alelnöke. Az esten az autonómia kérdését boncolgatták, aminek a végkicsengése: a székelyföldi autonómia kérdése nem oldja meg az Erdély más részein, főleg a szórványban élő magyarság kérdését, ezért ki kell dolgozni a különböző autonómiaformák egyeztetését, jogi kodifikációját, egy egységes ütemtervet – állapította meg Gergely Balázs. /Varga Melinda: Helyzetelemzés Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Kilépett a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójából Csáky András, ezzel a képviselőcsoport másodízben a megszűnés határára sodródott. A politikus elfogadhatatlannak tartja a Bokros Lajos és Habsburg György vezette EP-listát. Csáky András független lesz, őt követi Olajos Gergely, az MDF jelenlegi egyetlen EP-képviselője is, aki mandátumának lejárta után elhagyja a pártot. Az MDF országos választmánya a múlt hét végén 48:44 arányban bizalmat szavazott a listának, amelynek első helyén Bokros Lajos, második helyén Habsburg György áll. Dávid Ibolya pártelnök ezután Bokros Lajosból miniszterelnököt kívánt kreálni, így állítva félre a „hiteltelen Gyurcsányt”. Boross Péter volt miniszterelnök is ellenvéleményt jelentett be, szerinte össze kell hívni a párt országos gyűlését, eligazító döntés kell a pártnak arról, hogy kivel és milyen irányba politizál az MDF. Leszögezte azt is, a „bizonyos koalíciós felvetéseket, MSZP–SZDSZ–MDF válságkoalícióról” összeegyezhetetlennek tartja Antall József örökségével. Az MDF frakciója emelt fővel vállalja azt, hogy a függetlenek táborába kerül – jelentette ki Dávid Ibolya. /Lokodi Imre: Magyar demokrata perpatvar. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

A Nyerges-tető olyan emlékhely, melyhez szellemiségében és méltóságában kevés hasonló akad a Kárpát-medencében. Jelzik ezt az évente, nemzeti ünnepünk alkalmával és augusztus elsején (1849-ben ugyanis ezen a napon történt az emlékezetes nyerges-tetői csata, melynek során a bélafalvi származású Tuzson János honvéd őrnagy vezette székelyek a szabadságharc egyik utolsó ütközetét vívták) szervezett főhajtások, a szinte folyamatos zarándoklat. Időközben az emlékmű fölötti hősök temetőjét a méltóságteljes kopjafák mellett/között bántóan, szinte sáskahadakként ellepték az oda nem illő kegytárgyak. Garmadával olvashatjuk azon önkormányzatok, hivatalok, vállalatok munkatársainak nevét, akik valamikor erre jártak, és kopjafát, keresztet állítottak. Miért kell mindenáron átmenteni az utókor számára azt, hogy valamelyik magyarországi vízmű munkatársai vagy Hugyad község önkormányzata kegyelettel emlékezik? /Mózes László: Nemzeti giccsözön a Nyerges-tetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./

Drakula történetének szokatlan interpretációját mutatta be március 11-én a két éve alakult Cabotin román-magyar színtársulat közösen a London Mime Theaterrel. A Dracula the clown tragikomédiát a kolozsvári Nemzeti Színházban adták elő. Liviu Matei színész, koreográfus elmondta, a történet Báthory Erzsébet, „a véres grófnő” köré épül, aki nem akar lemondani arról, hogy szüzek vérében fürödjön. A cselekmény másik főszereplője Van Helsing, a vámpírvadász elteszi láb alól a vérengzőt. /Hideg Bernadette: Drakula mint bohóc. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

Nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása. Az SZDSZ és médiabirodalma viszont nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép, sorolta Borbély Zsolt Attila. Az SZDSZ a nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását gátolta: előbb az alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, majd gátlástalanul kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Erdélyben egy maroknyi kvázi-liberális csoport támad időnként a nemzeti oldal ellen, minden társadalmi támogatottság nélkül. 1992-ben aláírást gyűjtöttek az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa által ellenszavazat nélkül elfogadott autonómianyilatkozat, az ún. Kolozsvári Nyilatkozat ellen. 1997-ben ugyanezen csoport több tagja a Bolyai Egyetem létrehozása ellen foglalt állást, gyűjtöttek aláírást az Erdélyben egyébként nem létező antiszemitizmus ellen s akcióztak, midőn az Erdélyi Magyar Ifjak nem engedték be az SZDSZ-es Eörsi Mátyást Bocskai István szülőházába. Most György Attilát támadják, aki írt róluk és arról a Demszky Gáborról, aki kitüntette a békés ünneplő embereket kardlapoztató, ellenük lovasrohamot vezénylő és szemeket kilövető Gergényi Pétert. Többen aláírásukkal biztosították György Attilát támogatásukról és elismerésüket fejezték ki Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztőjének, aki közölte György Attila „Liberálisok” című írását. Egyben arra kérik, hogy ne engedjen az álliberális nyomásnak, a „civil tiltakozók” elhatárolódási igényének, a baloldal jól ismert szalámitaktikájának. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./

Nyílt levélben hívta magánlátogatásra a magyar államfőt a március 15-i erdélyi ünnepségekre a Magyar Polgári Párt, miután a román illetékes hatóságok eltanácsolták Sólyom Lászlót március 15-i erdélyi látogatásától. A levél szerint: „Értesültünk arról, hogy miként néhány napja a szerb hatóságok eltanácsolták Önt a március 15-ei délvidéki látogatásától, úgy a román hatóságok sem látják szívesen, hogy a magyarok nemzeti egységét megtestesíteni hivatott magyar államfő az erdélyi magyarok körében ünnepeljen”. A Magyar Polgári Párt arra kérte az államfőt: „közös magyar önbecsülésünk érdekében, függetlenül mindenféle tanácsoktól, magánlátogatás keretében, az európai uniós tagállam Magyar Köztársaság államfőjeként jöjjön el március 15- én Erdélybe, és ünnepeljen az erdélyi magyarokkal”. Az RMDSZ közleményében meggondolatlan, rossz döntésnek tartotta a magyar államfő látogatásának visszautasítását. „Mi továbbra is szívesen látjuk a magyar államfőt is, más magyarországi felelős személyiségeket is, románok és magyarok közös otthonában, Erdélyben, Székelyföldön vagy másutt” – olvasható abban a közleményben, amelyet Markó Béla elnök és Kelemen Hunor ügyvezető elnök jegyzett. /Magánlátogatásra hívják Sólyom Lászlót. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./

Gergely Balázs, a Magyar Polgári Párt (MPP) kolozsvári szervezetének elnöke indul Szász Jenővel szemben a március 14-én Gyergyószentmiklóson sorra kerülő Országos Tanács tisztújító ülésén az elnöki tisztség megszerzéséért. E döntés meghozatalára azt követően került sor, hogy Csinta Samu úgy határozott: nem jelölteti magát a kongresszuson. Előzőleg az MPP több képviselője nyílt levelet intézett Csinta Samuhoz, az MPP Kovászna megyei szervezete ügyvezető elnökéhez, amelyben felkérték, hogy vállalja el a jelölést az elnöki tisztségre. Az elmúlt időszakban a Krónika napilap volt főszerkesztőjének neve több helyen is felmerült, mint Szász Jenő lehetséges kihívója. Csinta Samu elmondta: a kongresszuson több javaslatot is szeretne tenni a párt alapszabályának módosítására vonatkozóan, főleg annak tisztújításra vonatkozó részeivel kapcsolatosan. Ugyanakkor javasolni fogja, hogy a kongresszusi küldöttek olyan határozatot hozzanak, miszerint fél éven belül a módosított alapszabálynak megfelelően rendkívüli tisztújító kongresszust rendezzenek, amelyen gyakorlatilag a teljes vezető struktúrát választás alá lehet bocsátani. „Azért döntöttem így, mert olyan hihetetlenül nagy feszültséget, gyűlölködést és ellenségeskedést érzek a párton belül, hogy ilyen éles helyzet szombati megjelenése egészen fatális következményekkel járhat a pártra nézve” – mondta Csinta Samu. Gergely Balázs nyilatkozatot adott ki, kifejtve, az „MPP igenis alternatíva – olyan értelemben, hogy nem RMDSZ II-t akartunk létrehozni. Nem akartunk az érdekpolitizálás jegyében »szeletet hasítani a tortából«. Nem akartuk és nem akarjuk a Bukarestben szokásos balkáni kijárásos politikai gyakorlatot átvenni”. „Az MPP ereje épp a közös cselekvésekben rejlik, nem a parancsok fegyelmezett végrehajtásában.” Ebben a szellemben jelentette be Gergely Balázs indulását az MPP elnöki posztjáért. /P. A. M.: Gergely–Szász megmérettetés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Az elmúlt időszak miniszteri látogatásai akkor lennének igazán eredményesek, ha a hátrányos helyzetben levő megyék – ezek között természetesen Hargita és Kovászna is – a felzárkózásuk érdekében kicsit többet kapnának a közös kosárból – jelentette ki Korodi Attila parlamenti képviselő. A vezető tisztségű személyek leváltása elleni tiltakozó, lármafás akciósorozatot sikeresnek ítéli a képviselő, szerinte ennek hatására látogatott Székelyföldre az államfő. Korodi felkérést intéz Hargita és Kovászna megye tanácselnökeihez, hogy készítsenek egy történelmi tényeken alapuló, részletes társadalmi tanulmányt az 1968-as megyésítés előtti közigazgatási viszonyokról. Korodi jelezte, hogy az RMDSZ hivatalos panaszt készül tenni a Diszkriminációellenes Tanácsnál az Országos Egészségügyi Hatóság ellen, mivel az igazgatói posztra meghirdetett versenyvizsgát csak az „Adevarul Harghitei” román nyelven megjelenő lapban jelentette meg, nem vette figyelembe a régió etnikai összetételét, a 80 százalékos magyar többséget. /Hompoth Loránd: A lármafák sikere. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

Március 11-én Kolozsváron, a Városi Kultúrházban az eszperantó nyelvről hallhattak előadásokat az érdeklődők. A szervezők dr. Lazaro Ludovico Zamenhofra, az eszperantó nyelv megalapítójára kívántak emlékezni, születésének 150. évfordulóján. Bardi Liviu, az eszperantó nyelv egyik kolozsvári ismerője beszélt a nemzetközi nyelvről. Az előadás románul hangzott el. A másik meghívott Asztalos Lajos volt, akit arra kértek fel a szervezők, hogy magyarul is beszéljen az eszperantó nyelv jelentőségéről. Az ismert helytörténész előadása kezdetén elkezdődött a susmogás a hátsó sorban, majd hangosan is szóvá tették néhányan: miért kell magyarul is elmondani azt, ami románul már egyszer elhangzott? Az csak puszta időrablás! – hangzott el néhány felháborodott résztvevő szájából. Hiába igyekezett nyugtatni a kedélyeket az esemény egyik szervezője, Sigmond Júlia azzal, hogy az eszperantó a barátság és a béke nyelve, s hogy most erről van szó, a háborgó hölgyeket ez kevésbé érdekelte. Romániában a többségi nemzet tagjait még mindig idegesíti, ha magyar beszédet hallanak. Többeket továbbra is összevernek emiatt, például tavaly, március 15-én, a rendőrség szomszédságában. /Ferencz Zsolt: Romániában holt nyelv a béke nyelve? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./ A botrányos esetről Sigmond Júlia, az esemény egyik szervezője tájékoztatta a lapot, megrázó hangvételű levélben. Megírta, hogy próbálták megnyugtatni a kiabáló nőt. Nem lehetett. A vak gyűlölet beszélt belőle: „Romániában élünk. Tanuljon meg mindenki románul!” Sigmond Júlia megkérdezte tőle: „Ha angolul beszéltünk volna, az nem zavarná?” „Az más!” – mondta. Bardi Liviu is próbálta megnyugtatni, erre a nő fenyegetni kezdte, hogy vigyázzon magára, mert megjárhatja! Paskucz Viola lefényképezte a kiabáló nőt, az meg dühében felkapta az előtte lévő székről a rózsacsokrot, és Paskucz Viola arcába csapta. Ilyen gyűlöletet kellett megtapasztalnom egy román részéről, csak azért, mert magyar vagyok, írta Sigmond Júlia. /Vak gyűlölet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Figyelemfelkeltő, egyórás, egyszemélyes tüntetést vállalt a csíkszeredai törvényszék épülete előtt Veress Dávid, a csíkszeredai Édes Anyanyelvünkért Szövetség és a városi Székely Nemzeti Tanács elnöke mert az intézményben nem biztosítják az anyanyelvhasználatot. Veress mindaddig folytatni kívánja a tiltakozást, amíg a magyar nyelv használatát nem teszik lehetővé a megyei törvényszéken, minden csütörtökön itt lesz. Veress Dávid az elmúlt húsz évben négyszer kezdett hasonló jellegű tiltakozásba, mindannyiszor sikeresen. Korábban a csíkszeredai RMDSZ székházáért vállalt tiltakozást, ugyanis a 83 százalékban magyarok lakta városban 1997-ben még nem volt a városi szervezetnek székháza. 2000-ben a székelyudvarhelyi Cserehát-ügyben meghurcolt Bardócz Csabáért vállalt egyszemélyes tiltakozást, de felemelte a szavát a csángók érdekében vagy a Szent Kereszt-plébánia egykori, a kommunizmussal szembeni ellenállás egyik helyi szimbólumává lett ideiglenes deszkatemplom megmentéséért is. 2002-ben a postahivatalok és a telefonos tudakozó kizárólagos román nyelvhasználata ellen kezdett akcióba. „Aki úgy érzi, neki is fáj a magyar nyelv méltatlan mellőzése, idővel csatlakozik majd. Most egyelőre azt láttam, sokan félnek akár még megállni és a tiltakozás okát ismertető román és magyar indoklást elolvasni is” – jelentette ki. /Kovács Csaba: Csíkszereda: Tiltakozás az anyanyelvhasználatért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) alapításának huszadik évfordulója alkalmából dr. Sólyom László köztársasági elnök fővédnöksége alatt Budapesten tartotta ünnepi megemlékezését. Az ünnepségen részt vettek a határon kívüli volt politikai foglyok szövetségeinek és szervezeteinek képviselői is, köztük a sepsiszentgyörgyi Török József. A rendezvényen az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméinek ápolása érdekében végzett tevékenység elismeréseként emlékplakettet adományoztak, többek között Török Józsefnek és Sylvester Lajosnak. Megdöbbentőek azok az adatok, amelyeket az ünnepségen megidéztek. A kommunizmus áldozatainak emléknapján mintegy 90 millió áldozatra emlékeztek. Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki elnöke, akit 1962-ben ítéltek el a magyarországi forradalmárokkal való kapcsolattartás miatt, felszólalásában elmondta, hogy Romániában több mint 400 000 ember szenvedte el a kommunista diktatúra megtorlásának valamilyen formáját – Stefano Bottoni és mások kutatásai szerint több mint 28 000 személyt tartóztattak le. Ez az adat nem fedi teljes mértékben a valóságot, mert tömegével fordultak elő olyan esetek, amikor a letartóztatott személyeket hónapokig vagy akár évekig tartották vizsgálati fogságban, majd törvényszéki tárgyalás nélkül küldték őket haza. Volt eset rá, amikor az illetőnek egyszerűen nyoma veszett, vagy elegendő volt egyetlen elejtett szó, egy szál virág, virágkoszorú elhelyezése – beszédes példa erre a sepsiszentgyörgyi mikós diákok és Erőss János tanár esete –, hogy súlyos börtönbüntetéssel illessék még a kiskorúakat is. – A Pofosz március 15-én a Nyerges-tetőn állít kopjafát az 1849-es forradalom és szabadságharc emlékére. A Pofosz budapesti évfordulós rendezvényének krónikásai – különösképpen Frigyessy Ágnes – a kárpátaljai Dupka György megdöbbentő adatait emelik ki a kommunista diktatúra barbár embertelenségéről. Legalább 35 000 ember ellen indult rendőrségi és ügyészségi vizsgálat. Az ungvári szovjetellenes ifjúsági szervezet diákjait röplapterjesztésért ítélték el. Benyák Nándor hat évet töltött munkatáborban, bűnözőkkel, rablógyilkosokkal és tolvajokkal zárták össze. Gecse Endre református lelkész, akit a huszti templomból hurcoltak el, a börtönbeli kínzásokba halt bele. Bucsella József a szovjet hadsereg katonájaként került Magyarországra. 1956 októberében a 32. gépesített hadosztály katonájaként nem volt hajlandó a forradalmárokra lőni. Fegyverét eldobta. November végén elfogták, golyó általi halálra ítélték. Kivégzése sikertelen volt, a koponyájába röpített golyót kioperálták. Előbb a bolondokházába dugták, majd Szibériába száműzték, ahol ötven évet töltött, s onnan élő tanúként került haza. Négy-öt éves árvaházi gyermekeket hurcoltak el, hogy speciális szovjet iskolákban janicsárokat neveljenek belőlük. /Sylvester Lajos: Egy megalázott nép nemzetté válik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./