Háromszéken igen rövid távú a kegyelet. Mihelyt a leszármazottak kihalnak, az élő hozzátartozók elköltöznek, nincs gazdája a hadisíroknak. Röviden így foglalható össze a sepsiszentgyörgyi Demeter Lajos történész megállapítása. A tavaly megjelent Honvédnévkönyv társszerzője az újonnan beazonosított negyvennyolcas sírokról is tájékoztatott. Ezen a vidéken egy-két civil kezdeményezés kivételével, nem létezik hadisír-gondozás. Legalább öt ismert sepsiszentgyörgyi honvédsír az évek során eltűnt – ellopták, beépítették, elenyészett. Helyi kegyeleti bizottságra lenne szükség. /Fekete Réka: Gyökértelenedünk (Hadisírok Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

Kuszálik Péter ezúttal (is) felületesnek bizonyult. Nemrégiben egy helyütt Sütő Andrást Marosvásárhely egykori polgármesterének „nevezte ki”. Kuszálik a vele készült interjúban elmondta, Lakatos Éva megállapította: Nagy Pál közzétette egy 1946-os kiadvány címlapját, és idézett a lapból, Kuszálik bibliográfiájában azonban ez a kiadvány nem szerepel. Kuszálik Péter erre megmagyarázta, hogy az illető lapból egyetlen próbanyomat készült, de nem terjesztették. Nagy Pál most helyesbített: az 1946 őszén, Kolozsvárt kiadott Ifjú Erdély című lapból nem „egyetlen próbanyomat készült”, hanem körlevélnek nevezve, két háború közötti elődje folytatásaként, egy olyan lapszám látott napvilágot, melyet ők, akkori egyetemisták, teológusok, a lap szerkesztői és munkatársai terjesztettek a református diákság köreiben. Az Ifjú Erdély következő számának 1947 januárjában kellett volna megjelennie. Ennek a kinyomtatását valóban betiltotta a korabeli cenzúra. Kuszálik Péter tehát csak ezt látta, erre hivatkozott az interjúban. Nagy Pál ezt még február 20-án, az interjú megjelenését követően megírta, az ÚMSZ azonban csak most közölte. /Nagy Pál: Nem csak próbanyomat volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Szűcs András Ottó a Temesvári Református Egyházmegye lelkészértekezleti elnöke az idei első negyedévi értekezletre dr. Zabán Bálint Károly Belfastban doktorált ifjú tudóst, Nagyvárad-velencei segédlelkészt hívta meg előadóul. /Makkay Botond: Lelkészértekezlet Resicabányán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

Poszler György irodalomtörténész-esztétának ítélte a Korunk Kulcs-díjat a kolozsvári Korunk irodalmi és kulturális folyóirat, amelyet március 11-én a budapesti Bem moziban nyújtottak át a lap vezetői. Az öt éve megalapított elismerést Poszler György a Korunknál közölt műveinek köszönhetően kapta, itt megjelent önálló kötetei közül a legismertebbek: A harmadik „olvasat”, Híd-avatás félszázadra és A tizedik múzsa. A díjat Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője adta át. Poszler György 1931-ben született Kolozsváron, 1945-ben Budapestre került, ahol elvégezte egyetemi tanulmányait, 1972-től az ELTE Esztétika Tanszékén, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanít. Három területen folytatott tudományos tevékenységet, az irodalomtörténet, irodalomelmélet és az általános esztétika témaköreit kutatja. 1982-ben lett az irodalom doktora, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. /Hideg Bernadette: Átadták a Korunk Kulcsát. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Hosszú ideje nem látott barátságtalan lépést tett Románia Magyarországgal szemben. A román légügyi hatóságok megtagadták, hogy Marosvásárhelyre leszálljon az a katonai repülőgép, amely Sólyom László magyar köztársasági elnököt szállította volna. A román fél előzőleg szóbeli jegyzékben fejezte ki aggályát az államfő március 15-re tervezett székelyföldi látogatása miatt. A román hatóságok szerint Sólyom a területi autonómia támogatásáról szóló üzenettel érkezett volna Erdélybe, és szerintük ez megosztotta volna a románokat és a magyarokat. A román hatóságok nem erősítették meg sem azt, hogy szóbeli jegyzéket küldtek Budapestre, sem azt, hogy visszavonták volna a repülő leszállási engedélyét, de tény, hogy Sólyomnak módosítania kellett eredeti programját, így március 14-én autóval utazik Székelyföldre. Sólyom László március 15-én utazott volna előbb Marosvásárhelyre, ahonnan helikopterrel folytatta volna útját Csíkszerdába. A székely város melletti Nyergestetőn elhelyezett kopjafa felavatásán, majd Hargita megye központjában esti fáklyás felvonuláson vett volna részt. Ehelyett március 14-én érkezik meg autóval, és csak a nyergestetői kopjafa-avatáson lesz jelen. Budapest értetlenül áll a román hatóságok azon döntése előtt, hogy a magyar államfő gépe nem kapott leszállási engedélyt Marosvásárhelyen. – Pillanatnyilag egy kicsit értetlenül szemléljük a történéseket. Nagyon reméljük, hogy itt valami félreértésről lehet szó – mondta Horváthné Fekszi Márta magyar külügyi államtitkár. Az MTI úgy tudja, hogy a bukaresti magyar nagykövettel korábban közölték: tartanak attól, hogy Sólyom László tervezett látogatása „nem olyan jelzést küld, amely megfelel a két ország közötti stratégiai partnerségi viszonynak”. A nagykövet azzal válaszolt, hogy éppen a látogatás román ellenzése küld a két ország stratégiai partnerségével ellentétes üzenetet. Traian Basescu államfő március 12-én nem kívánt nyilatkozni az RMDSZ korábbi közleményéről, amelyben a szövetség megdöbbenésének adott hangot amiatt, hogy Sólyom Lászlót eltanácsolták. A román államfő csak annyit mondott arra, tud-e a román külügynek vagy az elnöki hivatalnak ilyen kezdeményezéséről, hogy „ez a román hatóságok dolga”. /Nem engedték leszállni a román hatóságok Sólyom László gépét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Kolozsváron senki sem kapott engedélyt a március 15-i felvonulásra – jelezte László Attila kolozsvári alpolgármester. Eredetileg kilenc erdélyi magyar ifjúsági szervezet békés zászlós felvonulást tervezett a Protestáns Teológiai Intézet elől a Szent Mihály-templomig, de a kolozsvári városvezetés nem adta meg az engedélyt. László Attila szerint helyesebb lemondani az eseményt a lehetséges incidensek elkerülése végett, ugyanis az Új Jobboldal elnevezésű szélsőséges nacionalista román szervezet szintén felvonulást jelentett be, amire bár nem kaptak engedélyt, mégis kijelentették, hogy saját felelősségükre megtartják azt. A magyar ifjúsági egyesületek többször megkeresték László Attilát a fenti döntés megváltoztatása érdekében. Végül – az ifjúsági szervezetek közleménye szerint – az alpolgármester vállalta a felvonulás fölötti „védnökséget”, azzal a kitétellel, hogy az ifjak ne az úttesten, hanem a járdán haladjanak. László Attila személyes jelenlétével próbálja biztosítani a békés felvonulást. /J. J.: Mégis lesz zászlós felvonulás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke elmondta: az Országos Tanács időpontja egybeesik az MPP egyéves születésnapjával. Az ünnepi ülést a beszámoló, a párt egyéves tevékenységéről szóló számadás követi, a továbbiakban alapszabályzat-módosítás, a párt politikai keretprogramjának véglegesítése, majd a tisztújítás, az elnök és az elnökségi tagok megválasztása szerepel a napirenden. Szász Jenő üdvözli Gergely Balázs döntését, hogy indul az elnöki tisztség megszerzéséért. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke kifejtette, fontosnak tartják, hogy a polgári párt az autonómia ügyének aktív és harcos képviselőjévé váljon. „Azt várjuk el, hogy az MPP országos tanácskozásán valamilyen formában tiszta vizet öntsenek a pohárba, és azokat a gondokat, amelyek belülről feszítik a szervezetet, tisztázzák. /Sz. K.: Szász Jenő üdvözli Gergely Balázs indulási szándékát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Március 14-én első rendezi kongresszusát a Magyar Polgári Párt (MPP). Az MPP tavaly alakult párttá, elődje a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) volt, amely alapítói szerint azért jött létre, hogy megteremtse a „választás szabadságát” az RMDSZ-el szemben. Az egykori MPSZ már a 2004-es parlamenti választásokon is próbálkozott részvétellel, de nem tudta teljesíteni a választási törvény által előírt formai kötelezettségeket. Az MPP a tavalyi helyhatósági választásokon 508 önkormányzati képviselői, 12 polgármesteri és 16 alpolgármesteri tisztséget szerzett meg, többnyire Székelyföldön. Szász Jenő nyáron nyíltan ellentmondott Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének és Orbán Viktornak a Fidesz elnökének, akik szorgalmazták, hogy az MPP fogadja el az RMDSZ ajánlatát, miszerint a szövetség listáin induljanak a polgári pártiak. /B. T.: Ma tartja első kongresszusát az MPP. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerésképpen Aranytollat adományoz a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett, elsősorban nyugdíjas kollégáknak. Az Aranytoll díjak idei, két, határon túli kitüntetettjének egyike a Népújság közelmúltban nyugalomba vonult főszerkesztője, Makkai János, aki 1962-től dolgozik az erdélyi sajtóban. 1990-től a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője. /Aranytollal tüntették ki Makkai Jánost. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

Tárogató hangja fogadta Sepsiszentgyörgy az Incze Dániel százados kopjás sírjához igyekvő megemlékezőket március 13-án. Szabó Mihály mikós tanár hangszeres hívogatója után tanítványai énekeltek, Erőss Botond pedig rövid történelmi visszapillantót tartott. A Székely Mikó Kollégium diákjait a cserkészek váltották, akiket Szabó Lajos plébános, kanonok arra biztatott, legyenek mindig résen, őrizzék a szülőföld, az anyanyelv szeretetét. A cserkészcsapatok közös tisztelgése koszorúzással ért véget. /Fekete Réka: Legyetek mindig résen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Kalotaszentkirály-Zentelkén idén hatodik alkalommal adták át a Gyarmathy Zsigmond ösztöndíjakat az 1848-49-es szabadságharc hőseire emlékezve. A 21 pályázó közül hatan vehették át a jutalmat. Máté András parlamenti képviselő két nemzetromboló veszélyforrásra hívta fel a figyelmet: a nemzeti széthúzásra és a nemzeti nemtörődömségre. /D. I.: Kalotaszentkirály-Zentelke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Már életében fölmerült az igénye annak, hogy életműsorozatban gyűjtsék egybe Sütő Andrásnak, az erdélyi magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának műveit. A Szépirodalmi Könyvkiadó által 1989-ben fölvállalt munkát – az intézmény megszűnését követően – előbb az Akadémiai Kiadó (1994), majd a Helikon Kiadó (1998), végül a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vállalta fel, illetve folytatta azt (2001), de a sorozat megszakadt. Tavaly ismételten a Helikon Kiadó, jelesül pedig Ablonczy László irodalomtörténész, a Sütő-életmű kiváló ismerője karolta fel újra a gondolatot, s az eddigiektől eltérő, teljesen új koncepció alapján – Sütő András összes művei gyűjtőcímmel – indította (újra) útjára a sorozatot, melynek első kötete /A készülődés éjszakái/ tavaly ősszel jelent meg. A Készülődés éjszakái Sütő András gyermek- és ifjúkorát, emberi, alkotói formálódását idézi fel a hetvenes évekig. Az 1963–as Önéletrajz helyett… című kötetnyitó vallomás a pusztakamarási indíttatásról szól. Onnan, a mezőségi „holttengerből” indult útjára, nagyenyedi kitérővel jutott Kolozsvárra, lett a politikai fordulatot követően az újraszerveződő erdélyi magyar irodalom ígéretes ifjú alkotója. Kolozsváron Balogh Edgár irányítása alatt, „a népi hatalom reggeli óráiban” maga is hitte: „a világ teremtésének vagyunk a részesei”. A szerző korabeli írásai és a későbbi felismerések visszavetítődése révén válik teljessé kibontakozása. „Magam is Árkádiában éltem” – mondja később –, azaz a torzulások tapasztalása ellenére is hitt a rendszerben. A Lantosok és kritikusok című önvizsgálat 1957-es megszületése rendkívüli jelentőségű fordulat munkásságában. Elismerte, hogy addigi írásaiban „a fekete felhőt sokszor magam is rózsaszínűnek láttam (…) Sok győzelemről írtam. (…) Hamisnak bizonyult kinyilatkoztatások az én szememre is hályogot vetettek (…) ott is lantosok voltunk, ahol kritikusnak kellett volna lennünk.” A rendszer korlátai és tiltótáblái megmaradtak, de a későbbiekben „csipetnyi vigaszok élesztették naponként újjá bennem a szándékot: tíz körömmel ragaszkodni a megtalált igazsághoz – a kitalált igazságok nagy vásárterein.” Jött a Félrejáró Salamon, a Tékozló szerelem, jött a Pompás Gedeon. A szellemi tájékozódás igénye jut kifejezésre a honi és külföldi utazásokban, hova – a Rigó és apostol című könyve Előhangjában olvashatjuk – „a mezőségi asszonyok ősi példája szerint az úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonnivalóját”. Elsőként mindjárt szülőfalujába, Pusztakamarásra, Kemény Zsigmond báró sírjához, „leróni az utókor tartozásait”, fölemlíteni azt a „szellemi öncsonkítást”, amelyet művei kiadásának elmulasztása okoz. „Ha alapos munkát akar végezni, bármely hódító hatalom a leigázottnak először a hadseregét, utána rögtön a történelmi múltját fegyverezi le, közösségi szimbólumait tünteti el.” – írta Sütő. Megfogalmazódott benne az írói hitvallás, melyhez élete végéig hű maradt: „… oda fordítja fejünk, ahol a szívünket hagytuk volt, a közösség felé, amelyből vétettünk (…) nem fordulhatunk el tőle, amiként ember – Illyés Gyulával szólva – nem hagyhatja útszélen veszni az anyját.” Erre a hitvallásértékű írói programra épült Sütő András életművének az a korszaka, amely az Anyám könnyű álmot ígér naplójegyzetekkel kezdődőleg, remekművek sorában öltött testet. /Máriás József: „Magam is Árkádiában éltem” – Sütő András: A készülődés éjszakái – = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

Segesváry Viktor négy kontinens számos országában élt, több, egymástól különböző vezető beosztásban dolgozott, változatos témákban, három nyelven írt meg huszonkét történeti, művelődéstörténeti vagy eszmetörténeti kötetet, vendégszónokként számos kérdéskörben tartott előadást. Hogyan fért bele mindez most betöltött nyolcvan évébe? Teológus diplomát szerzett. Képzettségét Svájcba menekülése után két magas fokú diplomával „toldotta meg”. Előbb a genfi Református Teológiai Karon avatták a református teológia doktorává (1968), majd ugyancsak Genfben, a Nemzetközi Tudományok Főiskoláján, politikai tudományokban szerzett doktorátust (1973) Segesváry Viktor régi erdélyi család sarja. Apja 1926-ban átszökött Magyarországra, fia már Miskolcon született. Észak-Erdély visszatérése után a család ismét Kolozsvárra költözött. Ifj. Segesváry Viktor 1940–1944 között a Református Kollégium diákja volt, az érettségi vizsgát a háború után már Budapesten tette le. A Keresztény Diákok Egyesületének egyik alapítója volt; ezért 1949 januárjában eltávolították a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karáról. Akkor iratkozott át a Református Teológiai Akadémiára, ahol 1954-ben lelkészi diplomát szerzett. Az 1956-os forradalom idején a Keresztény Ifjúsági Szövetség társelnöke volt, ezért száműzetésbe kényszerült. Közel másfél évtizeden át Genfben élt, ahol előbb a francia–svájci református magyarok lelkésze, 1961–1963 között pedig felvállalta a Genfi Afrika-Intézet főtitkári teendőit. New Yorkban 1984–1994 között az ENSZ tervosztályának és műszaki együttműködési-fejlesztési részlegének főtanácsadója-konzultánsa volt, majd 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének, illetve a MTA Településfejlesztési és Regionális Bizottságainak meghívott előadója. Egyik munkája, a Magyarság és modernitás (2004) című tanulmánykötete felmérte az új társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai kihívásokat. Segesváry Viktor ötvenöt év után egyhetes látogatásra jött Erdélybe. A Marosvásárhelyen megjelenő Látóban közölt hosszú beszámolója tanúskodik arról, mit jelentett számára ez az erdélyi út: „Visszatértem oda ahonnan jöttem – lelkileg és szellemileg – visszataláltam létem gyökereihez, az erdélyi patakok és folyók zúgásához, az erdők fáinak susogásához, gyermekkori felejthetetlen emlékeimhez. Életutam végre visszavezetett azok közé az emberek közé akikhez, mint a magyarság egy részéhez, tartozom.” Segesváry Viktor 22 kötetnyi összes műve, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör kiadójának gondozásában, 2004–2006 között felkerült a világhálóra, és bekerültek az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusába is. Ezzel ő az első Nyugaton élő magyar író, akinek teljes életműve a világhálón elérhető. /Lőwy Dániel: Évforduló – Gyarapodó életmű a lassan folyó időben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A román légügyi hatóságok az utolsó pillanatban visszavonták Sólyom László köztársasági elnök gépének leszállási engedélyét. Előzőleg a román külügyminisztérium szóbeli jegyzékben fejezte ki aggályát az államfő március 15-re tervezett székelyföldi látogatása miatt. Sólyom László ezután autóval indult Csíkszeredába. Március 14-én a határátkelés sem volt zökkenőmentes. Román oldalon az átléptetés csaknem negyed órán át tartott, s a román határrendészek a konvoj minden gépkocsiját külön-külön ellenőrizték, beleértve az elnöki autót is. A román hatóságok megakadályozták Sólyom Lászlót abban, hogy a tervezett időpontban, március 15-én érkezzen Nyergestetőre, így az ünnepséget a szervezők egy nappal előbbre hozták. Sólyom László – kényszerű programmódosítással – 14-én kopjafát avatott a székelyföldi Nyergestetőn az 1848-as hősök emlékére. „Azt nem diktálhatja nekünk senki, hogy meghívásunkra mikor, hova és hányszor jöjjön el a Magyar Köztársaság elnöke” – jelentette Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke arra utalt, hogy a nyergestetői március 15-i rendezvény legfontosabb résztvevője. A hideg, havas időjárás ellenére Sólyom László fogadtatására nagy tömeg sereglett össze a Csíkszeredától harminc kilométerre lévő hegytetőre. „De jó magyarnak lenni!” – mondta a mikrofonhoz lépve a magyar köztársasági elnök, idézve egy szlovákiai látogatása során hallott felkiáltást, amely egy idős embertől eredt. Sólyom László cáfolta azt az állítást, mely szerint a magyarok a vereségeiket ünneplik, mondván: ebben a pillanatban is arra emlékezik a nemzet, hogy vannak helyzetek, amikor már nem lehet tovább visszavonulni, amikor szembe kell fordulni az ellenséggel. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében utalt az elnöki látogatás körüli huzavonára is, mondván: van egy olyan jog, amit nehéz nemzetközi törvénybe, vagy alkotmányba foglalni, és ez az együttléthez való jog. Egymás kultúrájának megismerését és tiszteletben tartását nevezte Tőkés László EMNT-elnök a két állam nagy vívmányának, amely veszélybe került az elnöki különgép leszállási engedélyének megvonásával. Az ünnepi beszédeket követően a köztársasági elnök az 1849 augusztusában hősi halált halt szabadságharcosok emlékhelyén felavatta a gyergyóditrói Petres Lajos fafaragó által készített kopjafát. A sajtótájékoztatón Sólyom László hangsúlyozta azon meggyőződését, hogy amikor egy államfő egy másik országban élő nemzeti kisebbség tagjaival együtt emlékezik meg egy nemzeti ünnepről, az hozzájárul a két ország kapcsolatának javulásához. Utazásának körülményeiről elmondta: „Furcsának tartom a történteket, de hát itt vagyok. Ezt majd a két külügyminisztérium tisztázza egymással”. Sólyom László nehezményezte, barátságtalan gesztusként értékelte, hogy a román hatóságok visszavonták leszállási engedélyét. Traian Basescu államfőt előzőleg az újságírók megkérdezték, tud-e olyan lépésről, mely szerint a román külügyminisztérium vagy az államelnöki hivatal Sólyom Lászlót eltanácsolta-e a március 15-re tervezett csíkszeredai látogatásától. A román államfő kijelentette, hogy „ez a román hatóságok dolga”. /Március 15. fagyponton. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ Nemzeti ünnepet államilag nem lehet sem elrendelni, sem eltörölni, az csak akkor lesz ünnep, ha a nép a szívébe fogadja. A nemzeti ünnep olyan, mint minden nagy mű: akkor képes hatni századokon át, ha az utódok mindig a megfelelő kérdéseket teszik fel – fejtette ki március 14-én a székelyföldi Nyergestetőn elmondott ünnepi beszédében Sólyom László köztársasági elnök. Sólyom László megállapította: „A legfontosabb, hogy együtt vagyunk. A legfontosabb, hogy minden akadály ellenére együtt ünnepelünk. Március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át az egész világon megünneplik a magyarok. Ez mindig az együttlét, közösségünk megélésének örömteli alkalma. Ilyenkor felemelő érzés átélni magyar voltunkat” – mondta. Az ünneplés helyszínére utalva Sólyom László felidézte: az 1800-as évek végén a Csíkkászonból Bukarestbe elszármazottak késztetést éreztek, hogy szülőfalujuk mellett magas emlékkeresztet állíttassanak az elesett székely hősöknek. Örömmel állapította meg, hogy a Nyergestetőn 1897-ben állított keresztet nem bontották le. Azon a környéken az idők során egyre több keresztet és kopjafát állítottak, és mára olyan emlékhely jött létre, amely több mint egy egyszerű emlékmű egy csata helyén – mondta az államfő, aki most saját kopjafát állított Nyergestetőn az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban elesettek emlékére. Az ünnepségen jelen volt Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az EMNT elnöke is. Hargita és Kovászna megye önkormányzati vezetői, a környező városok és falvak polgármesterei ugyancsak részt vettek az ünnepségen. Markó Béla elmondta: a székelység a magyar nemzettel közösen harcolt a szabadságért, de tudott önállóan, autonóm módon cselekedni még akkor is, amikor máshol már elhallgattak a fegyverek. – A székelység autonóm volt akkor is, és autonóm ma is, függetlenül attól, hogy nincs autonómiája, de meg vagyunk győződve, hogy lesz autonómiája! – hangsúlyozta, majd leszögezte: az erdélyi magyarságnak ma is össze kell fognia, el kell felednie a nézetkülönbségeket. Tőkés László beszédében szintén az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet, ugyanakkor hozzátette: a posztkommunista országokban a szabadságküzdelmekre továbbra is szükség van az emberi jogok érvényesítése terén. Józanságra és tisztánlátásra van szükség küzdelmeinkhez – mondta Tőkés. Sólyom László a sajtó képviselői előtt kifejezte meggyőződését, hogy amikor egy államfő egy másik országban élő nemzeti kisebbség tagjaival együtt emlékezik meg egy nemzeti ünnepről, az hozzájárul a két ország kapcsolatának javulásához. Markó Bélát megdöbbentette a román hatóságok eljárása, amely szerinte két évtizedes visszalépést jelent az időben. Hozzátette: „Akkor, a kilencvenes évek elején sokszor megtörtént, hogy hosszú huzavona előzte meg egy-egy magyar politikus idelátogatását, sokszor meg akarták őket győzni, hogy csak Bukarestbe menjenek, Erdélybe ne látogassanak, és azt hittem, hogy ezen már rég túl vagyunk. De ami most történik, az azt is bizonyítja, hogy a történelem nem visszafordíthatatlan” – szögezte le. /Kopjafát állított a Nyergestetőn Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap azt írta március 14-én, hogy „egy félreértelmezett kifejezés” – az önkormányzat szó fordítása – miatt vélték úgy a román hatóságok, hogy nem alkalmas a magyar államfő március 15-i, csíkszeredai látogatása. Az Adevarul című bukaresti napilap szerint a román–magyar „légi incidenst” az autonómia okozta. Barátságtalan lépés volt a román fél részéről a leszállási engedély megtagadása, s a Külügyminisztérium egyelőre nem kapott megnyugtató magyarázatot erre – jelentette ki Göncz Kinga külügyminiszter. „Ha valóban arról szól a történet, hogy nem szívesen látják a magyar elnököt egy magyar nemzeti ünnep alkalmából, az elfogadhatatlan” – mondta Göncz Kinga. /Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Székelykeresztúron tartotta az RMDSZ március 15-i központi ünnepségét, Markó Béla szövetségi elnök több ezer ember előtt beszélt. „Egy nép akkor válik nemzetté, ha képes összefogni és egyet akarni, a nemzet legfőbb mércéje, legfontosabb jellemzője a szolidaritás” – hangsúlyozta Markó Béla. „Mi képesek vagyunk az összefogásra“ – állapította meg, emlékeztetve: nemrég az RMDSZ és EMNT megállapodott, hogy az európai parlamenti választásokra közös listát indít a tulipán, vagyis az RMDSZ jele alatt. Traian Basescu államfő azon kijelentésére, hogy Székelyföldön sohasem lesz autonómia, Markó így replikázott: nemsokára kiderül majd, hogy a román nyelvben a soha magyarul azt jelenti, nemsokára. „Mi jónéven vesszük, hogy jönnek a román miniszterek Székelyföldre, és velünk együtt akarnak gondolkodni fejlesztési kérdésekről, de szeretném elmondani mindenkinek, hogy távlatilag nem ez a megoldás, nem képzelhetjük úgy a jövőt, hogy Bukarestben döntsék el, Alszegen vagy Felszegen kell-e megjavítani az utat. Ezt mi jobban tudjuk, jobban tudja az, aki itt él“ – fejtette ki a szónok. /Markó nyelvleckét tartott. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Sepsiszentgyörgyön a „Székely március” címet viselő március 15-i rendezvényre a 11. Székely Huszárezred lovasai toboroztak résztvevőket, végigvonulva a város főutcáján. Mintegy 3000 sepsiszentgyörgyi vonult a Tamási Áron Színház bejáratéhoz felállított színpad elé, amelynek műsorát közvetítette a Duna TV is. A ceremónia a másfél évszázaddal ezelőtti rítus szerint zajlott, vagyis a zászlóvivő egy asztalra fektette a lobogót, amelynek nyelébe egy-egy szeget ütöttek a város vezetői, illetve a történelmi egyházak lelkészei. A szónoklatok után fellépett a budapesti Honvéd Színház, a Vasas Táncegyüttes és az Obsitos népi zenekar. Sötétedéskor elindították a fáklyagyújtás láncát, melyet a háromszéki cserkészek vettek át és továbbították a településeknek. Március 15-e alkalmából üdvözlő üzenetet küldött a romániai magyarságnak Traian Basescu államfő, kifejtetve: a magyarság a történelem folyamán tanúbizonyságot tett arról, hogy szabadságszerető nép. Ezt bizonyította 1956-ban is, amikor fellázadt a kommunista diktatúra ellen. A magyar nemzet ugyanakkor a tudomány, a kultúra és a sport terén is kimagasló képességű személyiségeket adott Európának és az egész világnak. Basescu üzenetében elismerte a magyarok identitását, de úgy vélte, a Romániában élő magyarok otthonukhoz is kötődniük kell. „Megértem az Önök büszkeségét magyarságukra, és meggyőződésem, hogy ez az érzés megalapozott” – írta az államelnök, majd hozzátette: „magyar honfitársainak” büszkének kell lenniük román állampolgári minőségükre is. „Románia az összes állampolgárának közös hazája, származástól függetlenül” – szögezte le. /”Székely március”. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Csatajelenettel kezdődött március 15-én az Óriáspince-tetőn a megemlékezések záróünnepsége. A nagy hidegben sokan voltak az Erdélyi Magyar Ifjak, a Kovászna Megyei Diákönkormányzat és a Kovászna Megyei Tanács által szervezett rendezvényen. A Háromszéki Magyarok Emlékparkjában a rétyi fúvószenekar akkordjaira a tizenkét stáció nyomvonalán vonultak fel a résztvevők a kupolás lármafához a 15. Székely Határőr Gyalogezred csapatai, a gelencei, a szegedi hagyományőrzők és a dunántúli huszárok kíséretében. Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő beszédében utalt arra, hogy Románia meg akarta akadályozni Sólyom László magyar köztársasági elnök székelyföldi látogatását, majd kitért Traian Basescu államfő kijelentésére, miszerint Székelyföldnek soha nem lesz területi autonómiája. A ‘48-as szabadságharc történetéből vett példával leszögezte: a székely közösséget nem lehet sokáig félrevezetni, nem lehet megfélemlíteni soha. Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke utalt arra, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács nemrég diszkriminatívnak ítélte a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját. A magyar összetartozás Romániában sokak számára gondot okoz – mondta, példaként említve az államfő ,,alkotmányleckéit”, vagy Sólyom László látogatásának akadályoztatását.,,Mi itthon vagyunk, ez a mi földünk, és hiszem, hogy jó magot is lehet vetni” – zárta beszédét a Háromszéki Magyarok Emlékparkjának ötletgazdája. /Az összetartozás ünnepe az Óriáspince-tetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Az események az elmúlt évekhez képest jóval feszültebb légkörben zajlottak, amelynek egyik fontos kiváltó okát Sólyom László köztársasági elnök erdélyi látogatása körüli huzavona képezte. Kolozsváron a március 15-i ünnepségek végül rendbontás és incidensek nélkül zajlottak le. A nagyszámú utcai rendőri és csendőri jelenlétből lehetett következtetni, hogy a radikális és a közrenddel dacolni kész román szélsőségesek csoportja is éreztette jelenlétét. Zsúfolásig megtelt a Szent Mihály-templom, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselői. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke arra buzdította a hallgatóságot, hogy őrizze meg igazságszeretetét és kitartását. A helyi hagyománynak megfelelően a Biasini-házhoz vezető zászlós-éneklős felvonulással folytatódott az ünnepség. Beszédet mondott László Attila, aki hangsúlyozta, hogy Kolozsvár és Erdély nem létezhet nélkülünk. Florin Stamatian prefektus a múlt hibáiból való tanulásra szólított fel, és kifejezte reményét, hogy Kolozsvár multikulturális város marad. Sorin Apostu polgármester az 1848-as forradalom értékeinek időszerűségét emelte ki, és azt hangoztatta, hogy ennek a városnak nem politikai vitára, hanem összhangra van szüksége. Tófalvi Tamás felolvasta az erdélyi magyar ifjúság 12 pontos követelését. /Ördög I. Béla: Összefogásra buzdították az erdélyi magyarságot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A „Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? elnevezésű dokumentumot Petőfi Sándor emléktáblájánál olvasták fel. Az 1848-as hagyományokat követve kilenc ifjúsági szervezet az alábbi 12 pontban foglalta össze az erdélyi magyar ifjúság követeléseit: Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? 1. Versenyképes magyar oktatást bölcsődétől egyetemig! Erős magyar egyetemi diákképviseletet! 2. Véleménynyilvánítási jogot a diákoknak az iskolák döntéshozatalában! Színvonalas középiskolai szakoktatást! 3. Önálló állami magyar egyetemet! 4. Itthon maradást ösztönző, pozitív jövőképet, gazdasági jólétet biztosító közösségi képviseletet! 5. Fejlődő karrierlehetőséget, munkahelyteremtést és a lakásgondok megoldását! 6. A nemzetiségi arányok megváltoztatására irányuló államhatalmi intézkedések leállítását! 7. A román hatóságok és szélsőséges szervezetek magyarellenes megnyilvánulásainak megszüntetését! 8. Teljes körű önrendelkezést az erdélyi magyar nemzeti közösség számára! Területi és kulturális autonómiát! 9. A magyar nyelv használatát az állami intézményekben! 10. Az elkobzott egyházi javak teljes körű visszaszolgáltatását! 11. Méltóságteljes és békés ünneplési lehetőség biztosítását nemzeti ünnepeink alkalmából! 12. Egységes Kárpát-medencét! Erős nemzetet! Közösségi magyar felelősségvállalást! A 12 pont szerzői: Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), Kolozsvári Ifjúsági Fórum (KIFOR), Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT), Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ)/. /Március idusa Kolozsváron. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 16./

Kinevezték a Belügyminisztérium titkosszolgálatának, a Belső Védelmi és Hírszerzési Igazgatóságnak (DGIPI) a vezetőjét, Serban Ilie Cornelt, ideiglenes megbízatással február 15-e óta ő vezette ezt a főigazgatóságot, amelynek korábban, főigazgató-helyettese volt. Dan Nica belügyminiszter döntése értelmében az Acvila különleges védelmi és intervenciós csoport a tárca fennhatósága alól átkerült a csendőrség alárendeltségébe, a tárcavezető bejelentette, hogy a 22 belügyminisztériumi igazgatóságból csupán 8 maradt meg, a központi apparátusból 700 személy pedig operatív megbízatásokat kap. A román köznyelvben „negyedhármasként” elhíresült DGIPI vezetőjének kinevezése vitát okozott előzőleg. Ez a testület ugyanis fő feladata mellett egész sor megfigyelést végez politikusok, üzletemberek, más közéleti személyiségek körében is, így komoly adatbázissal rendelkezik, amely fontos lehet bármely politikus számára. /Bogdán Tibor: Megvan a „Róka” utódja. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 15-én Budapesten a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét adományozták a magyar irodalom közösségi elvű hagyományainak folytatásáért, az erdélyi kisebbségi lét mindennapjait az anyanyelv megtartó erejével ábrázoló irodalmi munkássága elismeréseként Kányádi Sándor Kossuth-díjas írónak, költőnek, aki Sólyom László magyar államfő szerint „a legjobb példa a nemzet egységére”. Színművészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai Mari-díjat kapott Váta Loránd Mihály, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze. Irodalmi tevékenységért József Attila-díjat kapott Visky András költő, dráma- és esszéíró és Lövétei Lázár László költő. /Legmagasabb állami kitüntetés Kányádinak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Az államfő hangsúlyozta: Kányádi Sándor azért fejezi ki a nemzet egységét, mert ő is itthon van, a magyar nemzetnek a része és annak az örökségnek, amely a nyelvből, a történelemből és a kultúrából áll össze. Úgy vélte, a két helyszín, Erdély és Magyarország is jelképes adalék ahhoz, meddig is terjed a magyar nemzet. Az idén 80. születésnapját ünneplő Kányádi Sándor a díjjal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy azt, akárcsak a műveit majd az utókor ítéli meg. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Jutalom a nemzeti ünnepen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Csíkszeredán március 15-én a Vár-téren a fáklyalángok övezte koszorúzással ünnepeltek, a felvonulást követően pedig a Gál Sándor-téren, ahol elhangzottak a beszédek. A Gál Sándor-szobor előtt Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszönetet mondott Sólyom Lászlónak köztársasági elnöknek, és az ünnepre érkezettek nevében megüzente neki, bár fizikailag nem lehet köztünk, mégis velünk van. „Az igazi elnök példaképét testesíti meg Sólyom László” – mondta, ő nem a szavazatokért jön, hanem “utánunk érdeklődik, és velünk akar együttérezni. Ő ugyanúgy cselekszik, ahogy gondolkodik, és ebben a tekintetben a magyar politikusok közül is kiemelkedő. Az a politikus, aki bennünket nem megosztani, hanem megerősíteni jön ide” – hangsúlyozta, majd megköszönte az általa vállalt nemzeti missziót. Ráduly említette, hogy Sólyom Lászlónak Sopronból, a hűség városából érkezett haza. Abból a városból, ahol 1921. december 14–16-án népszavazást tartottak, és az ott élők az válaszolták, ők nem Ausztriát, hanem Magyarországot választanák hazájukként. „Lám, nekünk, székelyföldieknek nem adatott meg ennek a népszavazásnak a lehetősége, és sokan munkálkodnak ez ellen a mai napig, de megnyugtatom önöket, hogy a népszavazás a területi autonómiáról meglesz, és a területi autonómia is, amíg ennyien vagyunk és hiszünk egymásban” – zárta a taps kísérte gondolatát Ráduly Róbert Kálmán. Székelyudvarhelyen ezernél is többen gyűltek össze. A hagyományőrző huszárok vonultak be a főtérre, majd a koszorúzás következett a Vasszékely szobránál, az Udvarhely Zenekar fúvósainak zenei kísérete mellett. Az ünneplés során füttykoncerttel fogadta a színpadra lépő Bunta Levente polgármestert a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom csoportja. /A nemzet szabadságának őrlángja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Közel ezren ünnepeltek március 15-én Kovászna főterén, a helybeliekkel együtt a környező falvakból lovas fogatokkal érkezett csoportokkal együtt. A nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal feldíszített fogatok vonultak a központi színpad előtti térre, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Boldog Apor Vilmos gyermekotthon lakói gyalogszerrel jöttek. Balogh Zoltán református lelkész után Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja mondta el ünnepi beszédét, amellyel első díjat nyert az idei szónokversenyen. Vargha Mihály képzőművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történelmünknek egy sziklára épített pontja, amelyben Háromszék nagyon fontos szerepet játszott. /Bodor János: Emlékezés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Március 15-én Erdődön Petőfi Sándor – Szendrey Júlia szobrot avattak a református templom előtti parkban. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotásának avatásán jelen volt többek között Sógor Csaba EP-képviselő, Barabás János, kolozsvári magyar konzul és Dávid Gyula irodalomtörténész Petőfi-kutató. A szobor megvalósításának a kezdeményezője Szakács Imre helyi alpolgármester, az Erdődi Petőfi Kör elnöke volt. Dávid Gyula felidézte, hogy az 1990-es évek elején megrongálták a Petőfi-obeliszket, viszont ez is hozzájárult ahhoz, hogy annál inkább megrendezték évről évre ezt a rendezvényt. Az erdődi Petőfi-kultuszhoz hozzátartoznak Dávid szerint azok is, akik a felrobbantott obeliszket a kilencvenes évek elején helyreállították. /Fodor István: Petőfi és Júlia visszatalált Erdődre. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

Két helyszínen ünnepelték március 15-ét Nagykárolyban: a Petőfi-szobornál a Kaffka Margit Művelődési Társaság szervezett koszorúzással egybekötött megemlékezést, ezt követően pedig a Kossuth-kertben felállított szabadtéri színpadon egy táncjátékkal idézték meg az 1848-as forradalmat és szabadságharcot Rendhagyó előadással idézték meg 1848 szellemét a Kossuth-kertben felállított szabadtéri színpadon. Bagossy Zoltán táncoktató koreográfiája alapján „Fogom kezed, fogják mások is“ címmel helyi fiatalok adtak elő egy különleges táncjátékot. /Babos Krisztina: Ünnep Nagykárolyban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

* Marosvásárhelyen az 1848-as eseményekre való emlékezés Bem tábornok emléktáblájának a megkoszorúzásával kezdődött, melyre kevesen gyűltek össze. A Magyar Polgári Párt a Petőfi-szobornál ünnepelt. Csintalan László római katolikus főesperes keserűségének adott hangot, mondván, hogy három ünnepet kellett meghirdetnie, holott összefogásra lenne szükség. Méltatta az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezését, akik fáklyásmenetükkel összekötötték a két helyszínt. Az MPP ünnepélyén Kali István megyei alelnök a nemzet leépülésére és a forradalmi tizenkét pont újbóli időszerűségére hívta fel a figyelmet. Az RMDSZ megemlékezésén Kelemen Atilla megyei elnök kifejtette: még nagyon sokáig szeretnénk itt úgy élni, hogy magyarságunk és román állampolgárságunk összeférhető legyen. Tizenkilenc év után először az eseményt a Marius Pascan prefektus is megtisztelte jelenlétével, Emil Boc kormányfő üzenetét tolmácsolta. * Az utóbbi évek legnagyobb szabású március 15-ei ünnepségének lehettek tanúi a kézdivásárhelyiek: a felvonulásra a helyi diákokon kívül a környező falvakról is érkeztek lovasok, szekeresek, valamint háromszéki és határon túli hagyományőrzők vonultak fel, akiknek Rácz Károly polgármester nemzeti színű emlékszalagot ajándékozott. A politikamentes rendezvény díszszónoka Koltai Róbert, a Kormorán együttes frontembere volt, aki testvérének, Koltai Gábornak a gondolatait tolmácsolta. Koltain kívül a Zúg a március című, diákok számára megszervezett szónokverseny nyertese, Nagy Babos Rebeka mondott beszédet, majd a Kormorán együttes énekelt. Gábor Áron szobra előtt áldást osztottak a történelmi egyházak képviselői. A főtéri rendezvény rendhagyó módon csatajelenettel zárult, amelyben felső-háromszéki és szegedi hagyományőrzők vettek részt. A székelyek az osztrákokkal csaptak össze. * Sepsiszentgyörgyön is rendhagyónak bizonyult az ünnep: a metsző szélben kokárdák lobogtak, első ízben kapott ilyen díszítést az 1918. december 1. sugárút. A Székely Március nevű politikamentes rendezvényt együtt szervezte az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt. A háromezres tömeg lelkesen ünnepelte a díszegyenruhában feszítő lovas huszárokat. „Szembe merünk fordulni a gyarmatosítókkal, a militarizálókkal, akik ellehetetlenítették a mára esedékes autonómia-népszavazásunkat, és akik megpróbálták megakadályozni a Magyar Köztársaság elnökét, hogy hazajöjjön hozzánk, és együtt ünnepeljen velünk” – fejtette ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU-nak el kell ismernie az őshonos kisebbségek jogait, majd a budapesti Honvéd Színház művészeinek előadásában szabadtéri előadásra került sor. Nagyváradon a szokásos menetrend szerint zajlott a március 15-ei megemlékezés: délelőtt a különböző városnegyedekben álló emlékműveknél koszorúztak, majd Rulikovszky Kázmér emlékműve előtt hajtottak fejet az emlékezők. A hagyományos ökumenikus imádkozásra ezúttal a Szent László római katolikus templomban került sor, majd az ezernél is több ünneplő Szacsvay Imre szobrához vonult, ahol Tőkés László volt a főszónok, akit a közös magyar EP-lista vezetőjeként mutattak be. Ezt követően huszárok vezette fáklyásmenettel vonultak a Petőfi parkba, ahol megkoszorúzták a költő szobrát. /Március 15: Erdély-szerte méltón ünnepelnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Március 15-én Temesváron az RMDSZ képviselői, mint minden évben, a kegyelet koszorúit helyezték el Eftimie Murgu szobránál és Klapka György emléktáblájánál. Több száz temesvári magyar rótta le idén is kegyeletét Petőfi Sándor szabadfalui emlékművénél. A Bartók Béla Dalegylettel együtt énekelték az egybegyűltek a Szózatot és a Himnuszt. Több mint ezer temesvári és a megyéből érkezett magyar gyűlt össze március 15-én este a gyárvárosi Millenniumi templomban, ahol Tolcsvay László és Tolcsvay Béla rockoratóriumát, a Magyar Misét adták elő a Csiky Gergely Színház művészei és meghívottjaik. Bevezetőként Tolcsvay László adott elő egy legszebb szerzeményeiből. A rendszerváltás óta eltelt két évtized egyik legemlékezetesebb ünnepségének csúcspontja a Magyar Mise rockoratórium előadása volt. /Pataki Zoltán: Magyar Mise a Millenniumi templomban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Március 15-én Aradon a Szabadság-szobornál mintegy 300-400 ember előtt hangzott el a román és magyar himnusz, majd Bölöni György az Arad Megyei RMDSZ nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a megye és Arad város vezetőit. Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke mondott beszédet, majd a koszorúzás következett. Az aradi megemlékezés az Aradi Ioan Slavici Színházban folytatódott, ahol Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntőjét követően a Kisiratosi Férfikórus énekelt 1848-as dalokat, majd a kolozsvári Tarisznyás együttes adott elő népdalokból álló műsort. /Jámbor Gyula: Arad. Idei jelszó: összefogás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Megerősítette tisztségében Szász Jenő pártelnököt a Magyar Polgári Párt (MPP) első országos tanácsa (kongresszusa), amely március 14-én ülésezett Gyergyószentmiklóson. Csinta Samu, a párt háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke bejelentette: egyelőre nem akar versenybe szállni a pártelnöki székért, sőt arra kérte küldött-társait, hogy az országos tanács most ne döntsön személyi kérdésekről, hanem fél éven belül hívjanak össze rendkívüli tisztújító kongresszust. Ezt elvetették. Mivel a testület elfogadta, hogy a szavazati joggal nem rendelkező küldöttek is voksolhassanak, a Bihar megyei küldöttség testületileg, a háromszékiek és a Kolozs megyeiek egy része elhagyta a termet. Gergely Balázs kolozsvári elnökjelölt is bejelentette visszalépését azzal az indokkal, hogy nem kíván egy jogtalanul működő kongresszuson részt venni. /Botrányossá sikeredett MPP-kongresszus. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Botrányos volt a Magyar Polgári Párt (MPP) első Országos Tanácsa. A kongresszuson jelen lévő, szavazati jogukkal élő küldöttek megerősítették Szász Jenőt pártelnöki tisztségében. A regisztrációs adatok szerint 425-en voltak jelen, 144 szavazati joggal rendelkező küldött, illetve 281, szavazati joggal nem rendelkező meghívott. Szász Jenő javasolta, hogy a testületbe delegált 144 országos küldött mellett kapjanak szavazati jogot a megyei küldöttek tanácsainak tagjai, valamint a tavalyi helyhatósági választásokon mandátumot szerzett tisztségviselők is. A vitában végül Gergely Balázs kolozsvári MPP-elnök felszólította a társait: ha hozzá hasonlóan illegitimnek minősítik a kezdeményezést, vele együtt hagyják el a termet. A Bihar, Kolozs és Maros megyei, illetve a háromszéki küldöttek egy része, harmincegynéhányan – köztük Csinta Samu, Gazda Zoltán, Tulit Attila és Gergely Balázs – elhagyták a termet, a többiek megszavazták a „tömegszavazást”. „Ami itt történt, teljes mértékben szabályellenes. Innen kezdve én minden MPP-n belüli tisztségemről lemondok, a párttagságomról azonban nem. Nem kívánok részt venni egy szabályellenes kongresszuson” – nyilatkozta a korábban még pártelnöki babérokra pályázó Gergely Balázs. „Hogy mi lesz a jövő, azt nem tudjuk, eszünk ágába nincs az RMDSZ-hez csatlakozni, de hogy ezzel megosztották a Magyar Polgári Pártot, az biztos. Személyes érdekek miatt a párt sorsa kerülhet veszélybe” – fogalmazott Gazda Zoltán, a sepsiszéki MPP-szervezet elnöke. Szász Jenő szerint a belső ellenzék kivonulása lezárja azt a folyamatot, ami az elmúlt hetekben kialakult. A kongresszuson bent maradt küldöttek végül elfogadták az alapszabályzat módosítását, a politikai keretprogramot, valamint megválasztották az új elnökséget és az elnök személyéről is döntöttek. Megjelent Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke, Veress László, az Illyés Közalapítvány egykori irodavezetője és Bayer Zsolt publicista is. /Barabás Cs. Márti: A fenyő színe és fonákja. Botrányosan alakult szombaton a gyergyószentmiklósi MPP-kongresszus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 13-án este rohamrendőrök szállták meg a Nyárádszeredához tartozó Kisszentlőrincet. Állítólag ismeretlen feljelentők arról tájékoztatták a prefektust, hogy valaki szándékosan kidöntötte a helységnévtáblát azért, mert csak román nyelven szerepelt rajta a település. Marius Pascan prefektus azonnali kivizsgálást rendelt el az ügyben. A prefektus a sajtó előtt kijelentette: a telek tulajdonosa földgyaluval távolította el a táblát, mivel a felirat nem kétnyelvű. Szerinte ez provokáció, „amely egyre gyakoribb az utóbbi időben Maros megyében, alaposan ki kell vizsgálni és a legszigorúbban alkalmazni kell a törvényt – mondotta. A Népújság kérdésére, hogy miért nem kétnyelvű a tábla, a prefektus kijelentette, Szentlőrincen a magyar lakosság aránya nem haladja meg a 20%-ot, ezért a törvény nem engedi meg, hogy itt magyarul is kiírják a település nevét. Marius Pascan elmondta, amint értesítették az esetről, ő azonnal szólt a rendőrparancsnoknak, a csendőrség vezetőinek és a Román Hírszerző Szolgálatnak, azok képviselői a helyszínre siettek. Dászkel Lászlót, Nyárádszereda polgármestere minderről a Népújság munkatársától értesült. A polgármester kifejtette, Kisszentlőrinc magyar lakosságának aránya eléri a 20%-ot, így a törvény alapján eddig is kitehették volna a kétnyelvű táblát, azonban a település képviselője és több idősebb román lakos is ellenezte. A polgármester igencsak furcsállta, hogy az incidensről hamarabb értesült a prefektus, mint ő, és a kivizsgálásról sem tájékoztatták az illetékes szervek képviselői. A terület, amelyen a tábla állt, Nagy Károlyé, aki 13-án saját földjén talajjavítási munkálatokat végzett egy földgyaluval. Munka közben véletlenül döntötte ki a helységnévtáblát, amelyet másnap szeretett volna állítani. Estére azonban megjelentek nála a rohamrendőrök, akik bekísérték a nyárádszeredai őrsre, ahol öt órán keresztül folyt a kihallgatása. Másnap a helységnévtáblát visszaállították helyére. A prefektus továbbra is azt állítja, szándékos provokáció és etnikai szítás esete áll fenn. /Vajda György: Ágyúval verébre. Etnikai provokáció – de ki részéről? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./