Petru Gherghel jászvásári római katolikus megyéspüspök válaszlevele Tőkés László püspök, EP-képviselő megkeresésére mind hangnemében, mind tartalmában ismételten alátámasztja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghirdetett csángómentő mozgalom szükségességét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalásában leszögezte, a jászvásári püspök az identitásválasztás szabadságára való álságos hivatkozással eleve megkérdőjelezi a több évszázada Moldvában élő csángók magyarságát és anyanyelvét. Népszámlálási adatokra hivatkozva csak és kizárólag román nemzetiségű római katolikus hívekről hajlandó beszélni. Tovább él a nacionál-kommunizmus szelleme, melynek lényege az asszimiláció. Petru Gherghel válaszlevele Tytti Isohookana Asunmaa raportőr Jelentésében foglaltakat is figyelmen kívül hagyja, mely alapján az Európa Tanács ajánlást fogalmazott meg a csángók védelmében. Emlékezetes, hogy 1991-ben a pusztinai csángók kétszáz aláírással hitelesített kérvényt juttattak el a jászvásári püspökségre, amelyben a magyar nyelvű misézés lehetőségének biztosítását kérték. Ezután Grigore Dima püspök-helyettes egyenként hívatta be a kétszáz aláírót, minek következtében egyesek visszavonták az aláírásukat. Másokat viszont ennek ellenére sem sikerült megfélemlíteni, és a püspökség azóta is adós az írásos válasszal. A csángómagyarok vezetőinek bevonásával a kérdés megnyugtató rendezése érdekében további párbeszédet szorgalmaz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a jászvásári római katolikus egyház vezetőivel. /Állásfoglalás a moldvai csángó-magyarok jogainak védelmében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Aggodalmának adott hangot az elmúlt időszakban Magyarországon elharapódzott erőszakos cselekmények miatt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában. „Aggodalommal töltenek el bennünket az utóbbi időben hazánkban elharapódzott erőszakos cselekmények. Ezúton fejezzük ki együttérzésünket az áldozatoknak és hozzátartozóiknak” – olvasható az állásfoglalásban. Az MKPK aggasztónak ítéli az ezek kapcsán jelentkező provokációsorozatot, amely a magyarságot rasszista színben igyekszik feltüntetni. Ennek érdekében egyesek nem riadnak vissza társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, szélsőséges jelképeket használó áldemonstrációk szervezésétől sem – írták. Meggyőződésük, hogy ezek az igazi problémákról terelik el a figyelmet. Ebben a kiélezett helyzetben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felszólít minden döntéshozót, hogy „a gerjesztett problémák és médiamegoldások helyett” a valós kérdésekkel foglalkozzanak, mint a közbiztonság, a szociális biztonság, a szükséges egészségügyi ellátás, a családok védelme, a jövő nemzedék felelős oktatása és nevelése. A társadalom tagjai, különösen azok, akik egy élet munkájával járultak hozzá az ország építéséhez – mégpedig olyan körülmények között, amikor munkájuk ellenértékének jelentős részét az állam visszatartotta – jogosan várhatják el, hogy a megszorításoknak ne ők legyenek a legfőbb áldozatai – áll a nyilatkozatban. /Aggódó magyar püspökök. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./

Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nagyváradi szervezetei közleményt adtak ki Demszky Gábor látogatásáról. Tűrhetetlennek tartják azt, hogy ismét Szent László király városába, Nagyváradra hozták Demszky Gábort. Felháborítónak tartják, hogy Nagyvárad alpolgármestere, Biró Rozália hívta Demszkyt azok után, hogy 2004 decemberében milyen kijelentéseket tett pártja, az SZDSZ a magyar állampolgárság ügyéről. Felteszik a kérdést: Budapest főpolgármestere miért bújik el ilyen alkalmakkor, amikor 2006 októberében és más kormányellenes tüntetéseken olyan hidegvérrel lövette, verette zsoldosaival a magyar hazafiakat? A közleményt aláírói: Lokodi Ferenc Attila Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Nagyvárad, Lovassy Cseh Tamás Erdélyi Magyar Ifjak, Nagyvárad. /Tüntetés és rendőri intézkedés Demszky látogatásán. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 6./

A nemzetközi pénzügyi-gazdasági válságra való tekintettel a Szatmár megyei önkormányzat 30 százalékkal kevesebb költségvetési pénzt tud adni az általa fenntartott kulturális intézmények működtetésére, így csökken a városban működő Északi Színház támogatása is. Stier Péter, a szatmárnémeti Északi Színház ügyvezető igazgatója a jelentős pénzelvonás ellenére senkit sem akar elbocsátani a színház 135 alkalmazottja közül. Számítanak arra, hogy a vidéki vendégszereplésekhez sikerül támogatókat találniuk. /Csökkentett költségvetés a szatmárnémeti magyar színháznál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Markó Béla RMDSZ-elnök szerint „kétszínűség” azt állítani, hogy a prefektusok apolitikusak, ezt az utóbbi időben a prefektusok lecserélése bizonyítja. Markó szerint nincs szükség a prefektusi hivatalokra a jelenlegi alakjukban. /Markó: kétszínűség azt állítani, hogy a prefektusok apolitikusak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Kolozsvárott tartotta soros megbeszélését az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa, amely Markó Béla szövetségi elnök rövid politikai beszámolójával kezdődött, majd a területi elnökök is ismertették a megyékben tapasztalható politikai változásokat. Az RMDSZ hamarosan megkezdi a jelöltjeit támogató aláírások gyűjtését. Az EP választások mellett megtárgyalták az RMDSZ áprilisban sorra kerülő kongresszusának a megszervezését és tartalmi kérdéseit is. /Kampányelőkészületek az RMDSZ-nél. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Úgy tett szemrehányást önmaguknak Markó Béla Árkoson, mintha nem ő és csapata irányította volna az RMDSZ-t az elmúlt tíz esztendőben, és eközben két évig nem ő lett volna az oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes. Kiderült, hogy a gyermekek rossz tankönyvekből tanulják a román nyelvet, 1999 óta az elemi iskolában nyitva minden lehetőség az alternatív oktatásra, és V–VIII.-ban is könnyíteni lehetett volna a diákok sorsán. Tíz éve adott egyfajta törvényes keret, de még ennek lehetőségeit sem használták ki. Elkészült egyfajta tanterv, születtek tankönyvek, melyek rendkívül rosszak. Azok a magyar minisztériumi szakemberek, akik az RMDSZ jóvoltából kerültek funkcióba, nem tartották fontosnak a helyzet javítását. Most hozzájuk fordult Markó Béla, felszólítva őket, dolgozzanak ki jobb oktatási módszert. /Farkas Réka: Áldozati nemzedékek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Pécskán a helyi RMDSZ közgyűlésén Csepella János elnök tartott beszámolót a tavalyi év legfontosabb eseményiről. Elmondta, a kampányokba rengeteg energiát, időt fektettek, ennek ellenére az eredmény elmaradt, mindössze három tanácsost sikerült bejuttatni az önkormányzatba. A közgyűlésen Csepella János bejelentette, elérkezett a pillanat a fiatalításra, nem vállal egy újabb jelölést az elnöki tisztségre. Kocsik Imre egyedül vállalta a jelölést az elnökségre, őt választották meg. /Irházi János: RMDSZ-közgyűlés Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Idén Szentkatolnán két szobor felállítását tervezik, az egyiket a település leghíresebb szülöttjének, a nyelvtudós Bálint Gábornak, a másikat pedig a falu védőszentjének, Alexandriai Szent Katalinnak. A Bálint Gábor-szobor gipszváltozatát Petrovits István sepsiszentgyörgyi művész már elkészítette. A polgármester reménykedik abban, hogy a testvértelepülések anyagi támogatásával, valamint alapítványok segítségével sikerül előteremteni az öntéshez szükséges pénzt. Alexandriai Szent Katalin ember nagyságú szobrát fából készítenék el, és a templom előtti térre állítanák. Még nem lehet tudni, hogy ki faragja meg. /Iochom István: Szentkatolnán két szobrot állítanak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Gyarapodik a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Jászai Mari-díjas művészeinek sora, Bocsárdi László (2003), Pálffy Tibor (2004), Nemes Levente (2007) után Váta Loránd is kiérdemelte ezt az elismerést. A díjátadásra március 14-én kerül sor. A Budapesten tavaly alapított Kaszás Attila-díjat, mellyel azt a Kárpát-medencei színművészt tüntetik ki, aki az elmúlt év folyamán nyújtott kiemelkedő művészi teljesítménye mellett társulatában fontos közösségépítő szerepet is vállal, idén Nemes Levente, a Tamási Áron Színház Jászai-díjas színművésze, korábbi igazgatója kapta. A díjátadás március 10-én lesz Budapesten a Nemzeti Színházban. /Váry O. Péter: Váta Loránd Jászai-díjas, Nemes Levente Kaszás Attila-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Nyolc éve ment nyugdíjba a Hargita Népe kiváló fotósa, Nagy P. Zoltán fotóművész, aki azért időnként belátogat a szerkesztőségbe. A harminchárom esztendő alatt, amíg fotóriporterkedett, az újságot is megszerette. A szerkesztőség folyosólyán kiállították felvételeit. A Romániai Fotóművészek Országos Szövetsége tavaly neki ítélte a fotóművészek mestere titulusát, ezt Nagy P. Zoltán számos nemzetközi titulusa mellé tehette. /Antal Ildikó: Ki áll a gép mögött... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./

A homoki születésű Berenczei Kováts Lajos gróf Széchenyi István munkatársaként részt vett a Tisza szabályozásában. Az 1848-49-es szabadságharc idején az első felelős magyar kormányban a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkára, ezen belül pedig a Vasúti Osztály főnöke volt. Szorgalmazta és intézte a Szatmár megyét érintő vasútvonal kiépítését. Indítványozta és létrehozta a Szatmár megyei Széchenyi Társulatot. Berenczei Kováts Lajosnak állított március 6-án emlékhelyet a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány, valamint a Szatmárnémeti Véndiákszövetség Szatmárnémetiben, a római katolikus temetőben. A Kováts Lajos emlékmű tűzzománc plakettjét Gergely Judit keramikusművész készítette. Magyarországról egy 50 személyes küldöttség érkezett az emlékhely avatására. /Emlékhely Kováts Lajosnak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 7./

Nyolcvanegy éves korában elhunyt dr. Szántó Lehel. A temesvári Piarista Gimnázium után Nagyenyeden tanítói oklevelet szerzett, majd elvégezte az orvosi egyetemet s mint orvos a resicabányai nehézgépgyárban dolgozott. Közben meghurcolták, bebörtönözték. Mint orvos kitűnő diagnoszta volt. Szabad idejében lelkesen foglalkozott a magyarság ügyeivel, a magyar művelődés egyik legjelesebb helyi képviselője volt. A rendszerváltás előtt a művelődési házban tartott egészségügyi és művelődéssel kapcsolatos előadásokat. 1990 után az RMDSZ székházban folytatta ilyen irányú munkásságát. Tagja volt több cikluson át – az RMDSZ alapító tagjaként – a megyei és városi szervezet választmányának. A Resicabányán megjelent Délnyugat folyóirat /1994-1997/ egészségügyi rovatvezetője volt, de művészettörténeti írásokkal is jelentkezett. Műkedvelői szinten kiváló szakértője volt az építészeti és képzőművészeti irányzatoknak. Lelkesen működött közre annak érdekében, hogy az RMDSZ Szombati-Szabó István könyvtára létrejöjjön és gyarapodjon s annak megszületése után ő volt az egyik önkéntes könyvtáros, a könyvtár anyagának rendszerezését is elvégezte. /Makay Botond: Dr. Szántó Leheltől búcsúzunk. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Fél évszázados kutatómunka eredményeinek összegzése ez a vaskos könyv: Pomogáts Béla Magyar irodalom Erdélyben (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda) című munkájának első kötete, melynek időkerete: 1918–1944. A Budapesten élő szerző irodalomtörténészi, kritikusi pályája kezdetektől fogva szorosan kapcsolódik az erdélyi magyar irodalomhoz. Tanulmány- és esszékötetek hosszú sora, folyóiratközlések rendszeressége tanúskodik erről. Irodalomtörténetét a szerző „hagyományosnak” mondja; „a magyar irodalomtörténet-írás hagyományait követi, vagyis folyamatrajzokat, írói portrékat és (tekintettel a terjedelmi korlátokra) igen rövid műelemzéseket” tartalmaz. /Nagy Pál: Irodalomtörténetünk – sok száz oldalon. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Kettős könyvbemutató színhelye volt március 5-én a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár: Márkó Imre Utak útvesztőiben című kötete mellett egy hasonmás kiadványt, Rákosi Viktor Hős fiúk című ifjúsági regényét ismertették, mindkettő a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó gondozásában jelent meg. Márkó Imre közvetlen hangon ír, változatos műfaji skálán mozgó írásai azt a világot tükrözik, amelyben élünk, hangzott el a bemutatón. Egy évtized alatt ez Márkó doktor második kötete, amelyet a Charta kiad – hangsúlyozta bevezetőjében Kisgyörgy Tamás, a kiadó vezetője. Márciusban nagyon időszerű az a reprint kiadvány – Rákosi Viktornak az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról szóló, Hős fiúk című ifjúsági regénye. /Mózes László: Egy fogorvos varázsereje (Kettős könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Dr. Jakab Antal /1909-1993/ püspök a kettős kisebbségi sorsba került erdélyi ember minden megaláztatását és küzdelmét átélte. Tanulóévei alatt meg kellett tapasztalnia a román iskolapolitika diszkrimináló megaláztatásait. Fiatal papként átélte a gazdasági válságot, egyházmegyéje és szülőföldje kettészakadását, a második világháborút, az azzal együtt járó nyomorúságot. A kommunista diktatúra idején letartóztatták, tizenhárom évig volt börtönben. Amikor legfelelősségteljesebb beosztásokba került (teológiai tanár, segédpüspök és megyéspüspök), megrokkant egészséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel vitte keresztjét. Jakab Antal száz évvel ezelőtt, 1909. március 13-án a Gyergyói-medence kis falujában, Kilyénfalván született. Dr. Jakab Antal 1944-1945-ben főesperesi kinevezést kapott Gyergyószentmiklósra. 1945-ben Márton Áron püspök ismét Kolozsvárra küldte, 1946-ban pedig megbízta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán az egyháztörténelem tanításával. Dr. Jakab Antal a püspöki helynökök letartóztatása után lett az egyházmegye vezetője 1951-ben. Fellépése révén a gyulafehérvári egyházmegye megmaradt a Róma-hű vonalon. 1951-ben tartóztatták le, tizenhárom évet raboskodott Románia hírhedt börtöneiben. 1967-ben Márton Áron kinevezte őt a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola erkölcstan és egyházjog katedrájára. Márton Áron Jakab Antalt jelölte ki segédpüspökének. Jakab Antalt II. János Pál pápa 1980. április 2-án nevezte ki gyulafehérvári megyéspüspökké, amely felelősségteljes főpásztori munkát 1990-ig végezte. /Marton József: Száz éve született dr. Jakab Antal püspök. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 8./

Közös nyilatkozatban méltatta Sólyom László köztársasági elnök határon túli magyarok körében tett látogatásait március 8-án négy kisebbségi magyar szervezet. „A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) változatlanul nagyra értékeli Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének a határon túli magyarság körében tett látogatásait és a magyar nemzeti ünnepek közös megünneplését” – olvasható a dokumentumban, amelyet az említett szervezetek elnökei írtak alá. A dokumentum aláírói – Csáky Pál, az MKP elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke és Tőkés László, az EMNT elnöke – leszögezték: „Sólyom László köztársasági elnök úr ez irányú tevékenysége a jövőben is élvezi támogatásunkat”. A nyilatkozat reagálás arra, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség elnöksége március 6-án lemondta a március 15-ére tervezett közös ünnepi programot. A határon túli szövetség azért döntött úgy, hogy egyedül ünnepelnek, mert a magyar államfő lerövidítette eredeti programját. „Az államfő sajnálattal értesül arról, hogy a VMSZ mai váratlan nyilatkozatában lemondja a március 15-ére tervezett közös programot. Sólyom László vajdasági meghívással kapcsolatos e heti döntését a szerbiai magyarság hosszú távú érdekeit, az országaink közötti jó kapcsolat fenntartását és a nemzeti ünnep közös megünneplésének célját szem előtt tartva hozta meg” – tartalmazza a közlemény. /Négyes fogat Sólyom mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Emil Boc miniszterelnök kijelentette: hatvan nap alatt, vagyis május 4-ig kidolgozzák és elfogadják a decentralizáció gyakorlatba ültetéséhez szükséges szabályozó rendelkezéseket. Ezek olyan tevékenységi területekre vonatkoznak, mint az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság, a kultúra és a közigazgatás. Traian Basescu államfő élesen bírálta a túlbürokratizált államapparátust, „égbekiáltónak” nevezve azt, hogy az utóbbi években létrehozott 300 ezer munkahelyből 160 ezer az államapparátusban létesült. /Bogdán Tibor: Kéthavi decentralizáció? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

Bogdan Olteanu volt képviselőházi elnök kijelentette, ha az államfő megszerzi a magyar választók szavazatának többségét, az államelnöki választások második fordulójában Traian Basescu a voksok 50 százalékát szerezheti meg. Olteanu szerint Traian Basescu az utóbbi időben a magyar választók szavazatának megszerzése végett látogatott el annyiszor Hargita és főként Kovászna megyébe. /A magyarok voksaira utazik Basescu. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

Változatlanok maradnak a határon túli magyarok számára megítélt alapvető támogatási programok, ezek továbbra is prioritást élveznek – nyilatkozta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, aki a Gyurcsány-kormánynak a külhoni magyarok támogatására vonatkozó aktuálpolitikai kérdéseiről beszélt kolozsvári látogatása alkalmával. Az alapvető programok (oktatás-támogatás, nemzeti intézmények, Szülőföld Alap), mint alappillérek, változatlanok maradnak. A szolidaritást, amit – nem pártpolitikai értelemben – kinyilvánítottak, és a kormány a határon túli magyar szervezetekkel kialakított, szeretnék a továbbiakban is fenntartani. A kormány vallja, hogy a politikai be nem avatkozás a követendő út a magyar–magyar párbeszédben. A szakállamtitkár szerint arra a kérdésre, hogy mit keres a fejlesztéspolitika a nemzetpolitikában, a válasz: amikor a nemzeti források egyre szűkösebbek, akkor többletforrásként csak a 2013-ig megállapított uniós támogatásokban bízhatnak. Meg lehet találni azokat a terveket, amelyeket magyarok lakta vidékek önkormányzatai románokkal, szerbekkel meg másokkal közösen tudnak kivitelezni életszínvonaluk emelése érdekében, akkor ezek bizonyos értelemben nemzeti projektekké válnak – vélekedett Gémesi Ferenc. A Szabadság kérdésére, hogy a gazdasági világválság esetleges drámai fordulatának hatására fog-e változni a magyar kormány részéről a támogatási szándék, Gémesi Ferenc úgy vélekedett: a politikai szándék nem változik. /Ö. I. B.: Pártpolitikától mentes támogatás a határon túli magyaroknak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Magyarország kitart a támogatásával a határain túl felépített intézményrendszer fenntartása mellett. A határon túli magyar ügyekért felelős Gémesi Ferenc államtitkár Kolozsváron elismerte azonban, hogy Magyarország gazdasági erejének csökkenése, valamint az a tény, hogy Szlovákia és Románia is az EU tagja, alapvetően átfogalmazták a magyar–magyar viszonyt. A nagy ügyek között a Sapientia Egyetem támogatását, a Szülőföld Alap működtetését és az oktatási-nevelési támogatás fenntartását említette. Ma még senki nem látja át, hogy az év végére oldódik-e vagy elmélyül a válság. Amennyiben súlyos válság alakul ki, akkor mindent újra kellene gondolni, tette hozzá. Fontosnak tartotta, hogy a magyar vállalatok nem vonultak ki a válság hatására Romániából. A határon túli intézményrendszer akkor alakult ki, amikor Magyarország gazdasági fölényben állt a szomszédjaival szemben. Gémesi Ferenc elmondta, 2006–2007-ben úgy alakították át a támogatási rendszert, hogy a határon túlra szánt évi tízmilliárd forint körüli összegből az alapvető intézményeket tudják finanszírozni. Emellett azt szorgalmazták, hogy a magyar szereplők saját országukban fejlesztési ügyekben legyenek jóval aktívabbak. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között kérnek-e még letelepedési engedélyt, állampolgárságot Magyarországon a határon túli magyarok, Gémesi Ferenc elmondta, évente mintegy tízezer letelepedő kap magyar állampolgárságot. Ezek többsége a szomszédos országokból érkezik, és több mint nyolcvan százalékuk magyar nemzetiségű. Azok száma, akik gazdasági megfontolásokból telepedtek Magyarországra, jócskán csökkent. – Meglátása szerint a regionális együttműködés rendkívüli módon felértékelődött. „Ma több lehetősége van Temesvárnak a Szegeddel való együttműködésre, mintha Kolozsvárral szeretne valamilyen gazdasági ügyben közösen fellépni” – tette hozzá. Arra a felvetésre, hogy a gazdaságra épülő, pragmatikus határ menti együttműködést már nem hatja át a nemzeti kohézió hangulata, Gémesi Ferenc kijelentette: „amikor arról beszélünk, hogy hogyan lehet a nemzeti kohéziót, a magyar szolidaritást megújítani, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az átalakulások alapvetően megerősítik a helyi közösségek szerepét, magyar ügyekben is”. Gémesi emlékeztetett arra, hogy ma már a köztársasági elnök, az Országgyűlés, a kormány és az önkormányzatok is külön-külön együttműködési struktúrákat működtetnek. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a magyarországi napi politikát sikerült kivonni a magyar–magyar kapcsolatokból. Ezeket szerinte egyáltalán nem érinti az, hogy Magyarországon baloldali kormány van hatalmon, a határon túli magyar szervezetek pedig többnyire az európai jobboldal politikai családjához csatlakoztak. Gémesi Ferenc elismerte, hogy a magyarországi politikának sokkal több lehetősége lenne arra, hogy hatást gyakoroljon a határain túli magyar közösségekre. Ettől a lehetőségtől azonban szerinte a magyar kormány távol tartja magát. /Gazda Árpád: Átalakuló anyaországszerep. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Március 7-én közgyűlést tartott Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Elnöki előszavában Egyed Ákos felidézte az 1859-es esztendő körüli állapotokat, amikor az EME megalakulásakor ugyanazok a létfeltételek mutattak hiányosságokat a társadalomban, mint napjainkban: a megfelelő közszellem és az anyagiak. Bitay Enikő főtitkári jelentésében áttekintette az intézmény 2008-as tevékenységének minden fejezetét, az elvégzett munkát. Az EME munkájának hatékonysága növelése érdekében megalapítják a Societas Kft.-t, amely külföldön is értékesítheti az intézmény kiadványait. Az EME Választmánya tiszteletbeli taggá választotta Dávid Gyula irodalomtörténészt, és Egyed Emesét. Gróf Mikó Imre-emléklappal jutalmazták Janitsek Jenő helynévkutatót és Murádin Jenő művészettörténészt. A közgyűlést követően a résztvevők a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Genersich Antal orvosprofesszor sírját. A síremléket nemrég több erdélyi és magyarországi szervezet és intézmény anyagi támogatásával a kolozsvári Házsongárd Alapítvány állította helyre. /Ördög I. Béla: Közgyűlés az EME-nél az őszi jubileumi rendezvény jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Ősztől megszűnik a hat évvel ezelőtt létrehozott szakiskolai hálózat, felvételit már csak a szakközépiskolai osztályokba hirdetnek. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter azt a szakoktatást számolja fel, amit a Nastase-kabinet idején tárcavezetőként ő hozott létre. Hat esztendővel ezelőtt kezdték meg működésüket a 2+1+2 év kifutású szakiskolák. Kiss Imre, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatója szerint a változtatással a diákok járnak rosszul, mert a munkaerőpiacon a gyakorlati tudást várják el a szakiskolásoktól, erre pedig a líceum nem készíti fel őket. /Fekete Réka: Felszámolják a szakiskolákat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

A Faclia című kolozsvári román lap beszámolt Márton Áron főtéri szobrának felavatásáról, de a püspök „ellentmondásos” múltját emelte ki, középpontba állítva azt, hogy az első világháborúban a románok ellen harcolt, és a román titkosszolgálatok folyamatosan megfigyelték, mint magyar irredentát. Arról nem tesznek említést, hogy 1944-ben Márton Áron a Magyarországon hozott zsidótörvény ellen emelt szót a Szent Mihály-templomban, és emiatt kitiltották Észak-Erdélyből a Dél-Erdélyben, román állampolgárként Gyulafehérvárt élő római katolikus püspököt. És arról sem szól a Faclia, hogy az avatáson Florentin Crihalmeanu kolozsvári görög katolikus püspök a szeretet és fény forrásának nevezte az új főtéri szobrot, emlékeztetve görög katolikus egyházi főméltóságokra, akik Márton Áron emberi nagyságát elismerték. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. március (2). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Dénes László, az ötödik születésnapját ünneplő Reggeli Újság főszerkesztője a vele készült beszélgetésben kifejtette, büszkék arra, hogy még léteznek. A pozícióit féltő konkurencia már akkor eltemetett lapjukat, amikor még meg sem született. Többé-kevésbé tartani tudták a színvonalat. Példányszámuk folyamatos, többnyire szerény emelkedést mutat, a lap egyszerre olvasmányos, értékorientált és hagyományőrző. Annak idején megrökönyödést keltett, hogy román üzletemberek – a Micula testvérek – alapítanak magyar lapot Nagyváradon. A városban akkor a régi pártlapból Bihari Naplóvá alakult és külföldi médiamágnásoknak eladott, elbulvárosított lap jelent meg. Miculáék soha nem ártották bele magukat a munkájába, szögezte le Dénes László, csak akkor szóltak, amikor valakik (általában politikusok) panaszkodtak a lapra, de ekkor is csak azért szóltak, hogy Dénes László tudja, honnan fúj a szél. Főszerkesztőként nem a tulajdonosokkal tartja a kapcsolatot, hanem a kiadóvezetővel, aki tárgyilagosságot és szakmai pontosságot vár el. Médiaszabadság van, de még inkább szabadosság. Ma már minden szemét nyilvánosságot kaphat, ha nem az igényesebb lapokban, akkor az elektronikus médiában, főleg az interneten. /Rostás Szabolcs: Médiaszabadosság és világkuka. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Hatvan évvel ezelőtt, 1949. március 2-áról 3-ára virradó éjszaka hurcolták kényszerlakhelyekre a kastélyaikból, udvarházaikból kizsuppolt erdélyi nemesi családokat. A „kiűzetési” akció időzítése szigorúan titkos és egységes volt. Nagyon sokukat Dobrudzsába, a Duna-deltába deportálták, a szerencsésebbek Marosvásárhelyre vagy Sepsiszentgyörgyre kerültek. Különösképpen azokkal volt „kegyes” a hatalom, akik a nyugati határ mentén éltek. A kijelölt településeken a rendőrség a személyazonossági igazolványba pecsételte a hírhedt D. O. jelzést, ami a kényszerlakhely (domiciliu obligatoriu) román nyelvű rövidítése volt. A megbélyegzetteknek nem volt szabad elhagyniuk a város területét, és – végzettségüktől függetlenül – csak alsóbb rendű fizikai munkákra alkalmazták őket. A nemesi családokból származó fiatalokat jó évtizedig nem vették fel sem gimnáziumokba, sem egyetemekre, sőt az is előfordult, hogy a korábban bejutottakat egyik napról a másikra kirúgták. A kitelepítetteknek többnyire dohos pincék, mosókonyhák, padlászugok vagy vályogkunyhók jutottak lakásként. A legiszonyatosabb körülmények azokra vártak, akiket Dobrudzsába száműztek kényszermunkára. Tófalvi Zoltán publicista és történész az írástudók szerepvállalását kifogásolja a hatvan évvel ezelőtti események kapcsán. Számára érthetetlen, hogy néhány kivételtől eltekintve kevés hiteles írás, dokumentum látott napvilágot a teljes magyarságot érintő tragédiáról. Pozitív példaként Beczásy Istvánt említette, akinek ‘89 után volt ereje és bátorsága papírra vetni mindazt a borzalmat, amit 1949-től errefelé megélt /Beczásy István: Bekerített élet, Literator Kiadó, Nagyvárad, 1995/. Az egykori úri családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke, Haller Béla szerint bármennyire is furcsa, de a hatvan évvel ezelőtti kisemmizéseknek pozitív hordaléka is volt: a lakosság összefogása. Mint mondja, az emberek többsége rokonszenvvel viseltetett a földönfutóvá tett nemesek iránt. Tisza Kálmán kisgyermekként tanúja volt a zaklatásoknak, még a Bibliát is elvették. A koholt vádak alapján 14 évi börtönbüntetésre ítélt apja 1964 márciusában amnesztiával szabadult. Édesanyja a megfeszített munkába belebetegedett, hosszú időre munkaképtelenné vált, kórházba került. „Bátyám és én magunkra maradtunk, én pedig a csíksomlyói árvaházat is megjártam” – fűzte hozzá gróf Tisza Kálmán. /Szucher Ervin: Mészégető grófok, patkányirtó bárók. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Hauer Erich, nyugalmazott vajdahunyadi sebész-főorvost jelölték idén Hunyad megyéből az Ezüst-fenyő díjra. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott átadási ünnepségen egészségi okokból nem lehetett jelen, az emlékplakettet és oklevelet otthonában vette át. Hauer Erich alapító tagja volt Vajdahunyadon az EMKÉ-nek, a Hunyadi János Humanitárius Társaságnak (HJHT), a Corvin Savaria Társaságnak, támogatta Déván a Segesvári Miklós Pál Egylet megalakulását, a Magyar Egészségügyi Társaság munkáját, a Hunyad és Fehér megyei szervezet megszervezését is elvállalta, és támogatta a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport tanárainak kezdeményezését, hogy létrehozzák a Hauer Erich Társaságot, 2003-ban meghalt fia emlékére. Jelenleg is a társaság elnöke. A legjobb eredményt elérő diáknak pedig Hauer Erich díjat osztanak egy kis anyagi juttatás kíséretében. Létrehozták a Vajdahunyadi Magyar Házat, amihez azután építettek egy újat. Orvosi rendelőt és magyar könyvtárat is alapítottak. Hauer Erich érdeme, hogy megalapították a Christiana nővérképzőt, ezzel Vajdahunyadon magyar tannyelvű asszisztensképzés indult. 1998-ban kezdték az első tanévet. Ebben nagy szerepet vállalt dr. Schmidt Alfréd kollegája is. Később elfogytak a diákok, leállt a magyar nyelvű képzés. Addig azonban 65 magyar gyermek anyanyelvén tanulta meg a szakmáját és elhelyezkedett az egészségügyben. /Gáspár-Barra Réka: „Nem sokat unatkoztam”. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

A Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra Petőfi halálának 160. évében emlékdíjat alapított és adományozott azoknak a Kárpát-medencei közösségeknek, melyek az utóbbi évtizedekben a legtöbbet tettek a költő kultuszának éltetése érdekében. A Gubcsi Lajos költő vezette Magyar Művészetért Díj Kuratóriuma ez alkalommal hét díjat osztott. A díjjal követték azokat a magyarországi, felvidéki és erdélyi emlékhelyeket, melyek Petőfi életútjában meghatározó szerepet töltöttek be. Erdélyből Fehéregyháza, a költő ottani emlékét gondozó Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, valamint a költő partiumi kultuszáért – Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékének éltetéséért sokat tett – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Partiumi Alelnöksége révén Szatmár megye magyarsága részesült a kitüntetésben.A szatmáriaknak ítélt díjat március 15-én Muzsnay Árpád EMKE-alelnöknek adják át. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület az adományozók óhajának megfelelően biztosítja, hogy a Petőfi porcelánszobor /Tamás Ákos alkotása/ állandó kiállítási helye Erdődön a vár még álló bástyája egykori kápolnájában tervezett Petőfi-emlékmúzeum lesz. Annak létrehozásáig és megnyitásáig az erdődi Petőfi-Szendrey szobor mögötti református templomban helyezik el. /Díj megyénk magyarságának. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 9./

Resicabányán március 7-én eltemették a 81 évet élt dr. Szántó Lehel Lajos orvost a római katolikus egyház szertartása szerint. Az esős idő ellenére aránylag sokan voltak a temetésen. Ciobotariu Simon atya hangsúlyozta nem csak Szántó doktor lelkiismeretes szaktudását, hanem politikai üldözött és tízévi kényszermunkára ítélt esetét is magas általános műveltsége és tudása mellett. Beke László az RMDSZ részéről mondott román és magyar nyelven rövid búcsúztatót, majd a Hóvirág Daloskör énekelt. /Makay Botond: Eltemették dr. Szántó Lehel Lajost. = Nyugati Jelen (Arad), 2009. márc. 9./

Március 8-án a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban huszadik alkalommal nyílt meg a Kovászna és Brassó megyei képzőművészek immár hagyományos, március 15-ét köszöntő kiállítása, melyen idén harminchárom művész vett részt. /Iochom István: Március 15-ét köszöntő tárlat nyílt Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./