Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. június 11.
Románia a nemzetközi normák betartását várja el a magyar állampolgársági törvény kapcsán
Románia a nemzetközi normák betartását várja el Magyarországtól a magyar állampolgársági törvény és a nemzeti összetartozásról szóló jogszabály alkalmazása kapcsán - derül ki a román külügyminisztérium pénteki közleményéből.
A dokumentum felidézi, hogy Teodor Baconschi román külügyminiszter Konstancán találkozott Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. Megbeszélésükön a román diplomácia vezetője a magyar parlament által elfogadott két jogszabály kapcsán kifejtette: Románia álláspontja szerint a törvények alkalmazásának összhangban kell lennie a hatályos nemzetközi normákkal és szabványokkal.
A román közlemény szerint Németh Zsolt arról biztosította Baconschit, hogy a magyar hatóságok tiszteletben tartják a nemzetközi jogot. Mindkét fél továbbra is nyitott arra, hogy szakértői szinten folytassa a konzultációt a technikai részletek tisztázása érdekében - olvasható a külügyi közleményben.
A megbeszélésen mindkét fél megerősítette szándékát, hogy ősszel megtartják a román-magyar együttes kormányülést. Baconschi pedig kijelentette, hogy Románia támogatja a jövő évi magyar EU-elnökség által kijelölt célkitűzéseket - olvasható a közleményben.
Krónika (Kolozsvár)
Románia a nemzetközi normák betartását várja el Magyarországtól a magyar állampolgársági törvény és a nemzeti összetartozásról szóló jogszabály alkalmazása kapcsán - derül ki a román külügyminisztérium pénteki közleményéből.
A dokumentum felidézi, hogy Teodor Baconschi román külügyminiszter Konstancán találkozott Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. Megbeszélésükön a román diplomácia vezetője a magyar parlament által elfogadott két jogszabály kapcsán kifejtette: Románia álláspontja szerint a törvények alkalmazásának összhangban kell lennie a hatályos nemzetközi normákkal és szabványokkal.
A román közlemény szerint Németh Zsolt arról biztosította Baconschit, hogy a magyar hatóságok tiszteletben tartják a nemzetközi jogot. Mindkét fél továbbra is nyitott arra, hogy szakértői szinten folytassa a konzultációt a technikai részletek tisztázása érdekében - olvasható a külügyi közleményben.
A megbeszélésen mindkét fél megerősítette szándékát, hogy ősszel megtartják a román-magyar együttes kormányülést. Baconschi pedig kijelentette, hogy Románia támogatja a jövő évi magyar EU-elnökség által kijelölt célkitűzéseket - olvasható a közleményben.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 11.
Újabb kiadványt adott ki az UKKSZ
Információs lapot adott ki Gazdaság és érték címmel az Udvarhelyi Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (UKKSZ), a legutóbbi Élelmiszer-ipari Konferenciához kapcsolódó anyagokat tartalmazó kiadványt csütörtökön mutatták be.
Korábban a szervezet fennállásának 10. évfordulóján adtak ki egy hasonló lapot. Az 1992-ben, egynéhány ötletes, tenni akaró, friss udvarhelyszéki vállalkozó által életre hívott szervezet Romániában elsőként töltötte be a magánvállalkozók érdek-képviseleti szerepét.
„Székelyudvarhely gazdasági helyzetét tekintve előkelő helyet foglalt és foglal el ma is a szervezet az országos ranglistán” – fejtette ki beszédében Pécsi Kolumbán Imola, a szövetség ügyvezető igazgatója, aki azt is pozitívan értékelte, hogy az erős vállalkozói közösségek együttműködésének köszönhetően, nemcsak saját érdekeiket képviselik, hanem a városért is tesznek. Legutóbb például a szervezet támogatásával a városban található régi Jézus-szobor nyerhette vissza eredeti formáját, és a jövőre nézve is vannak terveik. Mint a csütörtöki eseményen elhangzott, a közel 20 éves múltra visszatekintő szövetség arra törekszik, hogy továbbra is erős színfoltja legyen Székelyudvarhely és környéke gazdasági és civil életének, ezért is fontosnak tartották immár nyomtatott kiadványban is népszerűsíteni az UKKSZ tevékenységét.
„Időnként, mint ahogy az elmúlt években is, szervezünk különböző vállalkozói területeken szaknapokat, találkozókat, konferenciákat, és fő célunk ezeknek írásos nyoma is maradjon” – közölte Kelemen Fehér Dénes, az UKKSZ elnöke. A kiadványnak, amely a Corvinus Zrt. támogatásával 500 példányban jelent meg, a tervek szerint folytatása is lesz, negyedévenként újabb, a tevékenységüket bemutató információs lapot adnak majd ki. Az UKKSZ célkitűzései között ugyanis az szerepel, hogy tagjai, szimpatizánsai és az együttműködő, valamint együttműködésre vágyó szervezetek között szabad és folyamatos legyen az információáramlás – hangzott el.
Dénes Emese
Krónika (Kolozsvár)
Információs lapot adott ki Gazdaság és érték címmel az Udvarhelyi Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (UKKSZ), a legutóbbi Élelmiszer-ipari Konferenciához kapcsolódó anyagokat tartalmazó kiadványt csütörtökön mutatták be.
Korábban a szervezet fennállásának 10. évfordulóján adtak ki egy hasonló lapot. Az 1992-ben, egynéhány ötletes, tenni akaró, friss udvarhelyszéki vállalkozó által életre hívott szervezet Romániában elsőként töltötte be a magánvállalkozók érdek-képviseleti szerepét.
„Székelyudvarhely gazdasági helyzetét tekintve előkelő helyet foglalt és foglal el ma is a szervezet az országos ranglistán” – fejtette ki beszédében Pécsi Kolumbán Imola, a szövetség ügyvezető igazgatója, aki azt is pozitívan értékelte, hogy az erős vállalkozói közösségek együttműködésének köszönhetően, nemcsak saját érdekeiket képviselik, hanem a városért is tesznek. Legutóbb például a szervezet támogatásával a városban található régi Jézus-szobor nyerhette vissza eredeti formáját, és a jövőre nézve is vannak terveik. Mint a csütörtöki eseményen elhangzott, a közel 20 éves múltra visszatekintő szövetség arra törekszik, hogy továbbra is erős színfoltja legyen Székelyudvarhely és környéke gazdasági és civil életének, ezért is fontosnak tartották immár nyomtatott kiadványban is népszerűsíteni az UKKSZ tevékenységét.
„Időnként, mint ahogy az elmúlt években is, szervezünk különböző vállalkozói területeken szaknapokat, találkozókat, konferenciákat, és fő célunk ezeknek írásos nyoma is maradjon” – közölte Kelemen Fehér Dénes, az UKKSZ elnöke. A kiadványnak, amely a Corvinus Zrt. támogatásával 500 példányban jelent meg, a tervek szerint folytatása is lesz, negyedévenként újabb, a tevékenységüket bemutató információs lapot adnak majd ki. Az UKKSZ célkitűzései között ugyanis az szerepel, hogy tagjai, szimpatizánsai és az együttműködő, valamint együttműködésre vágyó szervezetek között szabad és folyamatos legyen az információáramlás – hangzott el.
Dénes Emese
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 11.
Erdély-szerte késleltetik az önkormányzati lakások értékesítését
Erdély nagyobb magyarlakta városaiban még egyetlen ANL-lakást sem értékesítettek, s olyan települések is vannak, ahol az önkormányzat egyelőre azt sem döntötte el, hogy áruba bocsátja-e az ingatlanokat. A Regionális Fejlesztési, Lakásügyi és Idegenforgalmi Minisztérium 9000 ANL-lakást szeretne idén eladni, hogy a befolyt pénzből finanszírozza a további lakásépítéseket. A terv irreálisnak tűnik, ugyanis a települések többségében még el sem kezdődött az Állami Lakásügynökség által építtetett ingatlanok értékesítése. Emiatt Elena Udrea miniszter a közelmúltban azzal vádolta meg a polgármestereket, hogy akadályozzák az ANL-lakások értékesítését.
„Arra kértem a prefektusokat, hassanak oda, hogy a polgármesterek adják el a meglévő lakásokat, mivel szükséges, hogy új ANL-lakásokat építsünk” – nyilatkozta a politikus. A minisztériumnak és a prefektusoknak azonban semmiféle törvényes eszköz nem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy felgyorsítsák a folyamatot, az ingatlanok értékesítése ugyanis az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az ANL vezetősége az év elején azt nyilatkozta, hogy idén 20 ezer lakás építését akarják elkezdeni, melyekből 3000-t az idei év folyamán át is fognak adni.
Mi előnyösebb?
Kolozsváron egyelőre egyetlen ANL-lakást sem adtak el, sőt az önkormányzat még arról sem döntött, hogy kívánja-e értékesíteni azokat. A városatyák a testület keddi ülésén foglalkoznak majd a témával, tájékoztatta a Krónikát László Attila alpolgármester. „Bár mi adtuk hozzájuk a telket, közművesítve, a kormány kötelez minket, hogy leltári áron adjuk el őket, az eladásból származó bevételnek pedig csupán 1 százaléka folyna be a város kasszájába. Gazdasági szempontból előnyösebb volna számunkra, ha megmaradnának bérleménynek” – nyilatkozta László Attila.
Bár a közvetlen gazdasági érdek az eladás ellen szól, az alpolgármester szerint a közgyűlés valószínűleg jóvá fogja hagyni a lakások értékesítését, bízva abban, hogy a befolyt pénzt a minisztérium Kolozsváron fogja felhasználni további ANL-lakások építésére. A kincses városban jelenleg 170 ANL- lakás van, s május 31-éig 134 bérlő jelezte vásárlási szándékát. László Attila elmondása szerint további 68 ANL-lakás építése folyamatban van, s a hadseregtől megszerzett telkeket az önkormányzat szintén erre a célra akarja felhasználni.
Sem döntés, sem vásárlók
Marosvásárhely önkormányzati testületében szintén nem alakult még ki egységes álláspont az ANL-s lakások sorsát illetően. Dorin Florea polgármester többször is azt hangoztatta, hogy kár lenne azokat eladni. Helyettese, Csegzi Sándor szerint azonban a gyökeresen megváltozott gazdasági helyzet lényegesen átírhatja az elöljáró elképzeléseit. A tanács egyelőre nem döntött, még csak nem is tárgyalta a lakások sorsát.
A bizonytalanság vezetett oda, hogy eddig mindöszsze négy család kérje azok megvásárlását. „Valószínűnek tartom, hogy áruba bocsátjuk ezeket a lakásokat, ugyanis a városházának pénzforrásokra van szüksége. Igaz, a központilag megszabott ár jóval kisebb az amúgy is alacsony piaci árnál” – vélekedett Csegzi. A jelenlegi öt tömbházban található 110 lakáson kívül – Marosvásárhelyen az idén további négy ANL-s tömbházat adnak át a cserealji erdő alatt kialakított Belvedere lakóparkban. Ez újabb 120 lakást jelent fiatalok számára.
Négyzetméterenként 407 euró
Sepsiszentgyörgyön két ANL-s tömbházban vannak eladó lakások, az egyikben 39, a másikban 24 lakrész vásárolható meg. Tankó Vilmos, a városháza népjóléti igazgatóságának vezetője a Krónika kérdésére elmondta, a fejlesztési minisztérium által kidolgozott irányelveknek megfelelően hozzávetőleg 407 eurót kérnek egy négyzetméterért, de az ár a lakás paramétereinek függvényében változhat. Egy kétszobás ANL-lakás mintegy 20 ezer euróba kerül, vagyis a viszonylag új, néhány éves lakásokat piaci áron lehet megvenni.
Ennek ellenére nincs nagy érdeklődés, eddig még egyetlen lakásnak sem került új gazdája, és mindössze tizenegyen jelezték szándékukat, hogy esetleg megvásárolnák a bérleményként használt lakást. Tankó Vilmos elmondta, a fiatal házasok rendkívül kedvező feltételekkel kapták meg a lakrészeket, nagyon alacsony bért kell fizessenek. Azonban attól számítva, hogy a házastárs, akinek a nevére kiállították a szerződést, betölti a 35 évet, a kedvezmények megszűnnek. Ilyen esetben a lakás havi bére elérheti az 500 lejt.
Már többen vannak ebben a helyzetben, ők azok, akik fontolgatják, hogy megvásárolják a lakást, hiszen a havi 500 lej körülbelül egy lakáshitel törlesztőrészletével egyenértékű. Információink szerint azonban olyan bérlők is vannak, akik azt tervezik, hogy a kedvezmény megszűnte után felmondják a szerződést, és kiköltöznek az ANL-s lakásból. A közeljövőben újabb 96 ANL-lakást adnak át Sepsiszentgyörgyön, melyekre négyszeres a túljelentkezés.
Lennének vásárlók
Szatmárnémetiben nyolcvanhat ANL-lakás vár eladásra – tudtuk meg Varga Pétertől, az Országos Lakásügynökség területi megbízottjától. Ezek kivétel nélkül a Cloşca sugárút 72–74. szám alatt, 2000-ben megépített kettős tömbházban találhatók. A két épületrészben negyven garzon és negyvenhat kétszobás lakást lehet értékesíteni, magyarázta Varga. Ami a lakások árát illeti, az 13 921 euró és 22 605 euró között változik.
Egy negyven négyzetméteres garzonlakás 13 921 és 15 081 euró közötti összegekért vásárolható meg, ehhez még hozzáadódik az áfa. Akik kétszobás, hatvan négyzetméteres lakást szeretnének megvásárolni azok 20 866 és 22 605 euró közötti összegeket kell kifizessenek, plusz az áfát. A polgármesteri hivatal adatai szerint a jelenlegi bérl?k hetvenöt százaléka érdeklődik otthonuk megvásárlása iránt. Azonban, hogy ez megtehessék, meg kell felelniük néhány követelménynek.
Az első és legfontosabb, hogy legalább három éven keresztül megszakítás nélkül kellett bérelniük az illető ingatlant. Ezenkívül a lakás teljes árát kell befizetniük, a kérelmező egyik családtagjának sem lehet a nevén más saját ingatlan, s vásárló családjának egy főre eső átlagjövedelme nem haladhatja meg az országos átlagbér kétszeresét. Az új lakástulajdonosok öt éven keresztül nem adhatják el a lakásukat.
Nagyváradon két ANL-tömbház van, az egyik az Árpád vezér (Ştefan cel Mare), a másik pedig a Vitéz (Decebal) úton, tájékoztatta lapunkat a városi önkormányzat sajtóosztálya. Előbbiben 125, utóbbiban 78 lakás található, melyek közül tíz egyelőre nem eladó, mivel a bérlők kevesebb mint egy éve lakják az ingatlant. 83 lakó jelezte az önkormányzatnak vásárlási szándékát, de még egyetlen adásvételre sem került sor.
Krónika (Kolozsvár)
Erdély nagyobb magyarlakta városaiban még egyetlen ANL-lakást sem értékesítettek, s olyan települések is vannak, ahol az önkormányzat egyelőre azt sem döntötte el, hogy áruba bocsátja-e az ingatlanokat. A Regionális Fejlesztési, Lakásügyi és Idegenforgalmi Minisztérium 9000 ANL-lakást szeretne idén eladni, hogy a befolyt pénzből finanszírozza a további lakásépítéseket. A terv irreálisnak tűnik, ugyanis a települések többségében még el sem kezdődött az Állami Lakásügynökség által építtetett ingatlanok értékesítése. Emiatt Elena Udrea miniszter a közelmúltban azzal vádolta meg a polgármestereket, hogy akadályozzák az ANL-lakások értékesítését.
„Arra kértem a prefektusokat, hassanak oda, hogy a polgármesterek adják el a meglévő lakásokat, mivel szükséges, hogy új ANL-lakásokat építsünk” – nyilatkozta a politikus. A minisztériumnak és a prefektusoknak azonban semmiféle törvényes eszköz nem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy felgyorsítsák a folyamatot, az ingatlanok értékesítése ugyanis az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az ANL vezetősége az év elején azt nyilatkozta, hogy idén 20 ezer lakás építését akarják elkezdeni, melyekből 3000-t az idei év folyamán át is fognak adni.
Mi előnyösebb?
Kolozsváron egyelőre egyetlen ANL-lakást sem adtak el, sőt az önkormányzat még arról sem döntött, hogy kívánja-e értékesíteni azokat. A városatyák a testület keddi ülésén foglalkoznak majd a témával, tájékoztatta a Krónikát László Attila alpolgármester. „Bár mi adtuk hozzájuk a telket, közművesítve, a kormány kötelez minket, hogy leltári áron adjuk el őket, az eladásból származó bevételnek pedig csupán 1 százaléka folyna be a város kasszájába. Gazdasági szempontból előnyösebb volna számunkra, ha megmaradnának bérleménynek” – nyilatkozta László Attila.
Bár a közvetlen gazdasági érdek az eladás ellen szól, az alpolgármester szerint a közgyűlés valószínűleg jóvá fogja hagyni a lakások értékesítését, bízva abban, hogy a befolyt pénzt a minisztérium Kolozsváron fogja felhasználni további ANL-lakások építésére. A kincses városban jelenleg 170 ANL- lakás van, s május 31-éig 134 bérlő jelezte vásárlási szándékát. László Attila elmondása szerint további 68 ANL-lakás építése folyamatban van, s a hadseregtől megszerzett telkeket az önkormányzat szintén erre a célra akarja felhasználni.
Sem döntés, sem vásárlók
Marosvásárhely önkormányzati testületében szintén nem alakult még ki egységes álláspont az ANL-s lakások sorsát illetően. Dorin Florea polgármester többször is azt hangoztatta, hogy kár lenne azokat eladni. Helyettese, Csegzi Sándor szerint azonban a gyökeresen megváltozott gazdasági helyzet lényegesen átírhatja az elöljáró elképzeléseit. A tanács egyelőre nem döntött, még csak nem is tárgyalta a lakások sorsát.
A bizonytalanság vezetett oda, hogy eddig mindöszsze négy család kérje azok megvásárlását. „Valószínűnek tartom, hogy áruba bocsátjuk ezeket a lakásokat, ugyanis a városházának pénzforrásokra van szüksége. Igaz, a központilag megszabott ár jóval kisebb az amúgy is alacsony piaci árnál” – vélekedett Csegzi. A jelenlegi öt tömbházban található 110 lakáson kívül – Marosvásárhelyen az idén további négy ANL-s tömbházat adnak át a cserealji erdő alatt kialakított Belvedere lakóparkban. Ez újabb 120 lakást jelent fiatalok számára.
Négyzetméterenként 407 euró
Sepsiszentgyörgyön két ANL-s tömbházban vannak eladó lakások, az egyikben 39, a másikban 24 lakrész vásárolható meg. Tankó Vilmos, a városháza népjóléti igazgatóságának vezetője a Krónika kérdésére elmondta, a fejlesztési minisztérium által kidolgozott irányelveknek megfelelően hozzávetőleg 407 eurót kérnek egy négyzetméterért, de az ár a lakás paramétereinek függvényében változhat. Egy kétszobás ANL-lakás mintegy 20 ezer euróba kerül, vagyis a viszonylag új, néhány éves lakásokat piaci áron lehet megvenni.
Ennek ellenére nincs nagy érdeklődés, eddig még egyetlen lakásnak sem került új gazdája, és mindössze tizenegyen jelezték szándékukat, hogy esetleg megvásárolnák a bérleményként használt lakást. Tankó Vilmos elmondta, a fiatal házasok rendkívül kedvező feltételekkel kapták meg a lakrészeket, nagyon alacsony bért kell fizessenek. Azonban attól számítva, hogy a házastárs, akinek a nevére kiállították a szerződést, betölti a 35 évet, a kedvezmények megszűnnek. Ilyen esetben a lakás havi bére elérheti az 500 lejt.
Már többen vannak ebben a helyzetben, ők azok, akik fontolgatják, hogy megvásárolják a lakást, hiszen a havi 500 lej körülbelül egy lakáshitel törlesztőrészletével egyenértékű. Információink szerint azonban olyan bérlők is vannak, akik azt tervezik, hogy a kedvezmény megszűnte után felmondják a szerződést, és kiköltöznek az ANL-s lakásból. A közeljövőben újabb 96 ANL-lakást adnak át Sepsiszentgyörgyön, melyekre négyszeres a túljelentkezés.
Lennének vásárlók
Szatmárnémetiben nyolcvanhat ANL-lakás vár eladásra – tudtuk meg Varga Pétertől, az Országos Lakásügynökség területi megbízottjától. Ezek kivétel nélkül a Cloşca sugárút 72–74. szám alatt, 2000-ben megépített kettős tömbházban találhatók. A két épületrészben negyven garzon és negyvenhat kétszobás lakást lehet értékesíteni, magyarázta Varga. Ami a lakások árát illeti, az 13 921 euró és 22 605 euró között változik.
Egy negyven négyzetméteres garzonlakás 13 921 és 15 081 euró közötti összegekért vásárolható meg, ehhez még hozzáadódik az áfa. Akik kétszobás, hatvan négyzetméteres lakást szeretnének megvásárolni azok 20 866 és 22 605 euró közötti összegeket kell kifizessenek, plusz az áfát. A polgármesteri hivatal adatai szerint a jelenlegi bérl?k hetvenöt százaléka érdeklődik otthonuk megvásárlása iránt. Azonban, hogy ez megtehessék, meg kell felelniük néhány követelménynek.
Az első és legfontosabb, hogy legalább három éven keresztül megszakítás nélkül kellett bérelniük az illető ingatlant. Ezenkívül a lakás teljes árát kell befizetniük, a kérelmező egyik családtagjának sem lehet a nevén más saját ingatlan, s vásárló családjának egy főre eső átlagjövedelme nem haladhatja meg az országos átlagbér kétszeresét. Az új lakástulajdonosok öt éven keresztül nem adhatják el a lakásukat.
Nagyváradon két ANL-tömbház van, az egyik az Árpád vezér (Ştefan cel Mare), a másik pedig a Vitéz (Decebal) úton, tájékoztatta lapunkat a városi önkormányzat sajtóosztálya. Előbbiben 125, utóbbiban 78 lakás található, melyek közül tíz egyelőre nem eladó, mivel a bérlők kevesebb mint egy éve lakják az ingatlant. 83 lakó jelezte az önkormányzatnak vásárlási szándékát, de még egyetlen adásvételre sem került sor.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 11.
Kólicka mentén, Hajnalhegy alatt
Az otthonomat élénkítő festmények, grafikák, szobrok mellett családi gyűjteményünk egyik büszkesége a jeles debreceni fotóművész, Hapák József nagyméretűre módolt színes felvétele. A fotográfia apró falusi templomot ábrázol, hófehér falakkal, a falfelületeket támpillérek tagolják, a cinterem bejáratának két oldalán csúcsíves, halhólyagos mérművekkel díszített ablakokkal. Bár a felvételen nem látható, de „tudomásom van róla”, hogy a későgótikus istenháza szentélye mellett fiatornyos fatorony, krinolinos ereszű harangláb ékeskedik. A fotográfiával korán elhalálozott barátunk, Alexandru Săşianu váradi művészettörténész ajándékozott meg másfél évtizede, azzal a meghagyással, hogy alkalom adtán feltétlenül zarándokoljak el Magyarkecelre, ahol a rusztikus gótika eme kis ékszere fellelhető.
Rövidítés a Rézen. Dicsérhetjük az eszünket: a Margitta előtt, majd Berettyószéplakon áthaladó, sztrádaépítők roncsolta megyeközi út helyett Élesden kanyarodunk északra, hogy Sólyomkőváron keresztül csatlakozzunk rá Szilágynagyfaluban a Somlyónak tartó útszakaszra. Megspóroltunk vagy harminc kilométert meg legalább háromszáz kátyút. A Réz-hegység égeres-bükkös-gyertyános, legelőkkel övezett, szállásokkal tarkított hátságain átvágva a sűrű eső, a fel-felgomolygó köd ellenére még gyönyörködhetnékünk is támad. „Kistótország” Biharból Szilágyba átcsorgott részén csupán két, szlovákok által is megült településen: Halmosdon és Detrehemen kell áthaladnunk Nagyfaluig. Talán ez a kistáj is megérne egy portyát – mondom magamnak, s a Báthoryak ősi fészkén, majd Perecsenyen és Varsolcon is túlhaladva, Krasznán is megállhatnékom volna – Kraszna vármegye hajdani székhelyének fiatornyos, gótikus temploma láttán. A városias település közepén áthaladva kerüljük meg az azonos nevet viselő folyó táplálta gyűjtőtó víztükrét. Bő fertályóra elteltével hívogatólag integet felénk Magyakecel zsindelypendelyes haranglábja, mellette a fotográfiáról ismert templommal.
Helynévfejtési bonyodalmak. Portyánk színteréhez, a vegyes lakosságú községközponthoz, (régebbi román neve: Căţelul Unguresc) még három település tartozik: az ugyancsak románok és magyarok lakta Egrespatak (Aghireş), a színromán Gurzófalva (Fetindia), illetve Románkecel (régente: Căţelul Românesc) Miért, miért nem, annak idején az elvtársurak nem voltak megelégedve a két Kecel sok évszázada használatos megkülönböztetésével, s 1964-ben az előbbit Meseşeniul de Jos, az utóbbit Meseşeniul de Sus névre keresztelték. Egy a közelmúltból eredő legendárium szerint a vegyes lakosságú központ a Căţălul, a színromán település a Căţăluşa nevet viselte, s emiatt vált nevetség tárgyává a falupáros megyeszerte. Átkeresztelték mindkettőt annak ellenére, hogy a „ki telepedett ide korábban?” vitában román részről éppen a Kecel = Căţel névfejtés tűnt perdöntőnek. Az egyik helynévkutató nem kis elégtétellel jegyezte meg: „Nem érdektelen, hogy ez a latin eredetű román szó, még ha magyarosított formában is, de megőrződött egy jelentős magyar lakossággal bíró falu elnevezésében.” Nos, vettem magamnak a fáradságot, és utánabúvárkodva ellenérveket is találtam. A Gesta Hungarorum szerint a kun (?) vagy besenyő (?) Kecel vagy Ketel vezér, Alaptolma apja még 884-ben csatlakozott Kiev alatt Álmos hadaihoz, és a honfoglalás egyik fontos szereplője lett. A 'Kecel' török eredetű személynév, jelentése: 'puszta', 'kopasz', a 'Ketel' pedig 'vezető vagy vezetékló'. Persze, Anonymus előszeretettel vetített vissza helyneveket személynevekké, emiatt fenntartással fogadhatjuk az általa krónikába foglalt történelmi személyiségek hitelességének többségét. Az viszont már vitathatatlan adat, hogy egy Kecel nevű település első írásos említése 1198-ból való, ez a kisváros a Kiskunságban található a mai napig. A mi vita tárgyát képező, Zilah melletti Keceleink egyike először 1213-ban bukkan fel az oklevelekben, Kechel, Kezel, majd Kecel formában. Nehéz volna elképzelni, hogy a Dunához közeli, ennél korábban említett Kecelt első Árpád kori megülői Căţel-nek, Kutyuskának nevezték volna… De hagyjam el hamarvást a toponímia ingoványos talaját, elvégre ripoterségem nem a múlt búvárlására, hanem a jelen feltárására vállalkozott a Terbetéről eredő Kólicka-patak völgyében. A község négy falujának összlakossága az utolsó, 2002-es népszámláláskor 3078 fő volt, ebből 67,2 százalék román, 30,66 százalék magyar és 2,12 százalék roma nemzetiségű. A folyamatos népösszeírások kezdete, 1850 óta magán Magyarkecelen szinte változatlan arányban a lakosok 44 százalékát képezte a románság, a magyarság 56 százalékával szemben. Jelentős változás az 1977-1992 közötti időszakban következett be, ekkorára – a községközpont lakosságának általános, 220 fős apadása mellett – a románok lélekszámának aránya 36 százalékra csökkent.
Szíveslátás a parókián. A papilak kapujában várakozik ránk Vicsai Ferenc lelkipásztor. A riporterségemmel majdnem egyívású tiszteleteshez – mondhatni – családi szálak fűznek: egy Szilágycseh vonzáskörzetébe tartozó tövisháti falu, Bősháza szülötte. 1964-ben jóapámat – a duna-deltai kényszermunka-táborok poklából szabadulva – ebbe az isten háta mögötti helységbe dugták el egyházi elöljárói, s Ferenc öcsémuram az ő szolgálatain felbuzdulva választotta életcéljául a papi hivatást. A párja is bősházai, immár 36 esztendeje tevékenykednek Kecelen. A tiszteletes asszony pillanatok alatt terített asztalt varázsol, s falatozás közben jóízű beszélgetés esik, együtt idézzük fel szülőfalujukbeli közös ismerőseinket, családjuk dolgait. Két gyermekük van, fiuk is, lányuk is orvosi diplomát szerzett. Bizonyára a távolra került Vicsai-ivadékok, főleg az itt vakáciozó unokák számára nyaranta valóságos földi paradicsom ez a gyümölcsfák koszorúzta, selymes füvű, szénaillatú porta a templomdomb tövében.
Ferenc ide-oda telefonálgat az ügyünkben. Kiderül, hogy – előzetes egyeztetésünk ellenére – a község alpolgármesterével elmarad a találkozónk, ugyanis Seres Árpádnak a megyeközpontba támadt halaszthatatlan dolga, az édesanyját vitte kisebb balesettel a zilahi kórházba. A helybeli iskolát se érdemes felkeresnünk, hiszen a magyar tagozat négy, összevont osztályának tanulói zsibói kirándulásra mentek. Házigazdánk ajánlja, hogy szomszédoljunk, látogassuk meg a közeli egrespataki iskolát és parókiát. Az ott lakó lelkész-házaspár mellett egy tanítónénit is „tartogat számunkra”, akit érdemes lesz kifaggatnom.
Egrespataki trófeák. Ha nem bizonygatná, kinézetének köszönhetően el se hinném, hogy Hari Tünde Hajnalka már tizennégy éve végzett a zilahi képzőben, s azóta tanít betűvetést a faluban. Körbepillantva az udvaron látjuk, van mivel büszkélkednie a helybeli tantestületnek, hiszen kibővített, felújított iskolájukat akár egy nagyváros is megirígyelketné. Első, kedvező benyomásomat nyomban közlöm Otilia Dovleac tanárnővel, az iskola igazgatójával is. Otilia elmondása szerint a kétnyelvű óvodába, a kétnyelvű alsó tagozatra, illetve a román nyelvű felső tagozatra összesen 140 gyermek jár. A kisebbekkel egy-egy óvónő, illetve két-két tanítónő foglalkozik. Az épületet tavaly újították fel, az osztályok létszáma – a románoké is – épp hogy „súrolja” a törvényszabta minimumot, ennek ellenére tizenöt, jobbára szakképzett pedagógus tevékenykedik itt. A felső, román tagozatra összesen nyolc magyar tanuló iratkozott be, inkább a szegényebb sorsú, szociálisan hátrányos helyzetűek közül, a többiek a krasznai vagy valamelyik zilahi magyar iskolába járnak, de a négy órányi anyanyelvi oktatást és a vallásórákat itt is biztosítják. Ibolya tanítónéni az első és a harmadik, Tünde pedig a második és a negyedik osztályt tanítja. Tizennégy-tizennégy gyermeket oktatnak. A két alsó osztályba öt-öt, a két felsőbe kilenc-kilenc gyermek jár. Benyitunk Ibolya osztálytermébe, ahol a kicsiknek magyar, a nagyobbaknak természetismereti órájuk van. Bevallásuk szerint az angollal van inkább gondjuk, mert a tanárnő nem tud magyarul, s az ő román tudásuk még nem elegendő ahhoz, hogy a „közvetítő nyelven” könnyedén vegyék az angol nyelv akadályait. Máskülönben nem győzőm kapkodni a fejemet, kiderül, hogy ezek az ügyes gyermekek egyre-másra sikeresen vesznek részt a különböző vetélkedőkön és tantárgyversenyeken. Almási Tamara például versmondásban jeleskedett, a szavalóverseny megyei szakaszán, Zsibón, majd az országos döntőn, Szatmárnémetiben is Szilágyi Domokos Medvelakodalom című versével szerepelt. Kulcsár Zsolt és Kui Henrik Gedeon matekversenyen jutott tovább, Szeredai Boldizsár Ferenc pedig a számtan mellett román versmondó-vetélkedőn jeleskedett. Az apróbbak közül Ferenc Efraim a Kenguru-számtanversenyre nevezett be.
Tünde tanítónéni tanítványai se adják alább: legutóbb az Aranytoll-versenyen néhány előre megadott kulcsszó alapján kellett mesét fogalmazniuk. A folyosó tele van tapétázva a magyar tagozatosok trófeáival: hirtelen vagy harminc oklevelet számolok össze a falakon. Tünde bevallja, hogy fájó szívvel válik meg a néhány hét múlva kirepülő negyedikeseitől, hiszen ők kilencen gyűjtötték be a legtöbb diplomát. Talán arra a legbüszkébb, hogy egyik tanítványa első, másik a második lett megyei szinten a számtanolimpián. Legutóbb egy negyedikes legényke Zilahon vett részt népdalversenyen, ahol egyetlen magyar résztvevőként szerzett elismerést. Belépünk a másodikosok és negyedikesek termébe, ahol Szilágyi Zoltán tart vallásórát. A lelkész nem csak a református, hanem a baptista és a pünkösdista szülők gyermekeit is oktatja, most éppen pünkösd ünnepének jelentőségéről beszélgetnek.
Szóra, pontosabban énekszóra bírjuk a negyedikes Seres Rudolf Györgyöt, aki a népdalvetélkedőn szerepelt sikeresen: „Udvaromon hármat fordul a kocsi, / Édesanyám, kofferemet hozza ki, / Hozza ki a behívó levelemet, / Már Sámsonban felejtsék a nevemet.”
Látogatóban Szilágyiéknál. Zoltán tiszteletes átkísér bennünket a parókiára, mely a Szilágyi lelkészházaspár otthona. Éva tiszteletes asszony nyolc éve szolgál Egrespatakon. Éppen az esti istentiszteletre készül, számomra, régivágású papivadék számára szokatlan módon: egy laptop segítségével. Zoltánnak nehezebb a dolga, ő a Tövishát két távolabbi, apró gyülekezetét, a 85 lelket számláló Nagymont és a 150 lelkes Szilágyszentkirályt pásztorolja. Templom is – előbbi településen gótikus templom –, parókia is van mindkét színmagyar helységben, csakhogy egyen-egyenként képtelenek volnának egy-egy lelkipásztort eltartani. Mindkettőnek testvéregyházi státusa van, egyik se fíliája a másiknak – így egészségesebb a két kisközösség kapcsolata – véli Zoltán. Az egrespataki református gyülekezet lélekszáma 390, a baptista és a pünkösdista magyaroké körülbelül 200, együtt a falu lakosságának mintegy 40 százalékát képezik. A kálvinista jelenlét nem sokat változott az utóbbi évtizedekben, ez részint a kereszteléseknek a temetésekkel csaknem azonos számának, részint az innen városra származottak folyamatos visszaköltözésének köszönhető. Vegyesházasságok elvétve fordulnak elő, azok is csupán más-más felekezetű magyarok között köttetnek. A reformátusok inkább egykéznek, a neoprotestáns családok viszont három-négy, akár öt-hat gyermeket is vállalnak.
A 6,5 hektárnyi egyházi földeket visszakapták, két hektár erdőt is. A templomot építésének száz esztendős jubileumán, 2001-ben újították fel. Miért, miért nem, az istensztiteleti hely nincs telekkönyvileg bejegyezve, emiatt számos adminisztratív akadályba ütköznek. A hajdani templom 1961-ben épült, a jelenlegi 1901-ben. A régi épület néhány maradványa, a bejárat fölötti latin nyelvű kőtábla, a szószék legalsó lépcsőfoka előtt beépített ugyancsak feliratos kőlap és egy hajdani birtokos: gróf Teleki Mária címere tanúskodik a múltról. Egy máiglan élő legenda szerint a történelem számos viharát túlélő település lakói a a török-tatár dúlások elől menekülve egy egész éjszakát töltöttek templom mögötti dombon lábon állva, azóta kapta a Láb nevet. A gyülekezeti ház az egyház tulajdona volt, egy ideig művelődási házként működött. 2006-ban kapták vissza, nagyon lerobbant állapotban. Azóta felújították, kibővítették, ellátták konyhával, és az emeleti részen vendégszobákat is kialakítottak, panzióként szeretnék működtetni, a faluturizmus fellendülése reményében. A férfiak jelentős része építkezéseken dolgozik, négy nagyobb csapat van, Magyaroszágon is vállalnak munkát, de többnyire az országot járják. A gyülekezeti ház újjáépítésekor mindegyik csapat kalákában dolgozott egy-egy épületrész renoválásán. A földek nagy része parlagon marad, néhány család kezdett nagyobb vállalkozásba az agráriumban. Mivel számos életerős család visszaköltözött a faluba, Egrespatakot nem jellemzi az elöregedés. Rövidesen infrastruktúra – úthálózat – szempontjából jelentős változás várható. Szilágyi tiszteletesék nem örvendenek igazán a fejlődésnek, hiszen már jó út visz a megyeközpontig, s a zilahi körgyűrű, egy gyorsforgalmi út, és az autósztrádához való csatlakozás mind szinte karnyújtásnyira, a templom, a parókia és a gyülekezeti ház fölötti magas parton fog elhaladni. Attól tartanak, hogy a megsokszorozódó forgalom felbolygatja a falu idilli nyugalmát, és veszélyeztetni fogja az egyházi épületeket.
Vissza Magyarkecelre. Tünde tanítónéni Kecelen lakik, velünk tér vissza az otthonába, s út közben a községközpont dolgairól faggatom. Magyarkecelen mindkét tagozaton csupán négyosztályos iskolára futja. Ez részint azzal magyarázható, hogy kevesebben, mintegy négszáz lélekkel kevesebben lakják, mint Egrespatakot, másrészt a keceliek inkább egykéznek, mint a szomszédos falu lakói. Egy tanítónő oktat a román, egy a magyar tagozaton. A magyar kisiskolások 13-an vannak, az első, a második és a harmadik osztályban, negyedikesük nincs. Mivel az idén három elsőst irattak be, őszire tizenhat tanítványa lesz a helybeli tanítónéninek. Tünde bevallása szerint mindkét magyarok lakta falut a magáénak tekinti. Egrespatakon tanít, de Kecelen több kulturális tevékenység kötődik a nevéhez. „A tiszteletes úrral együttműködve számos dolgot kezdeményeztünk. Először a vallásórák keretében segédkeztem egyházi énekek betanításában, s azok mellett népdalokat – főleg szilágyságiakat – is tanultunk. Aztán kézimunkáztunk, népi játékokat is becsempésztünk a foglalkozásokba. Két tánccsoportunk is van, egy a kicsiké, egy az ifjaké. 2005 őszén tartottuk meg az első hagyományőrző napokat, a szüreti sokadalmat. A stafirungos ládákból előkerültek a régi öltözékek. A csoport apraja-nagyja felöltözött, szekerekre ültünk, nótázgattunk, hívogattuk a falusiakat az ünnepségre, ahol a fiatalok táncokat mutattak be, színdarabot adtak elő, aztán következett a szüreti bál.” „Voltaképpen az egész ünnepség egyházi keretekben zajlott le, előbb istentiszteleten adtunk hálát a termésért, de ahhoz, hogy a rendezvény megvalósuljon, nagyon kellett egy ilyen kultúrmindenes, mint a mi Tündénk – bizonygatja a lelkipásztor. 2006-ban és 2007-ben aratás és kenyérünnepet tartottunk. Miután a templomban összegyűltünk, és hálát adtunk az Úristennek az azévi termésért. Egyébként a mi falunk hagyományőrzőbb, mint a Zilah melletti Egrespatak.” „A hálaadás után összegyűltünk a tiszteletes úrék kertjében, a pap kertjében – veszi vissza a szót Tünde –, ugyanis ott volt egy kisebb tábla búzavetés, és ott kaszákkal arattunk. Az idősebb emberek megmutatták a fiataloknak, akik falusi létükre már nem vettek részt kézi aratáson, hogy hogyan is volt régen, hogyan szedték a markot, hogyan kötötték kévébe, rakták keresztbe. Mi énekszóval buzdítottuk az idősebbrendűeket a munkára. Csodálatos felvételeink vannak. A szívünk tele volt örömmel, hogy nemzedékről nemzedékre tovább adhattuk a hagyományokat. Megvolt az aratás, a sereg elindult, élen egy búzakoszorút hordó legénykével. Elrejtőzött falusfeleink – szokás szerint – vízzel locsolják ilyenkor a menetet. A szomszédos házakban kemencében frissen sült kenyérrel és lángossal fogadtak bennünket. Többszázan vettünk részt ezen az egész falut felölelő rendezvényen. Bár ünnepségünk első sorban a magyarságot érintette, a románság sem zárkózott el tőlünk, velünk együtt ünnepeltek, és irigyelték is kissé, hogy mi mire vagyunk képesek. Mindkét alkalommal este néptánccal, színdarabbal léptek fel a fiatalok. Legutóbb Tamási Áron Énekes madarát adtuk elő. Három éves korúaktól a huszonévesekig mindenki vállalt valamilyen szerepet. Mind a két falut a magaménak érzem, mindkét falu szolgája vagyok. Egrespatakon például a kolleganőmmel tanítjuk be a gyermekeknek az anyáknapi, a karácsonyi műsorokat, s mivel ott nemcsak református templomban, hanem a baptista és a pünkösdista imaházban is bemutatjuk az ünnepi programunkat. Itt, Magyarkecelen pedig a tiszteletes úrral karöltve mutatkozunk meg a gyülekezet színe előtt. Nem várunk hálát, de ha megcsillan a könny a szülők szemében, vagy mosolyt fakasztunk, már megérte. A farsangot is megtartjuk a gyerekekkel. Egrespatakon olyankor kürtöskalácsot sütnek. Vakációban Hídalmáson vagy Sólyomkőváron táborozunk, ott bonyolítjuk le a szünidei bibliaheteket, sportvetélkedőket tartunk, szabadtéri játékokat szervezünk, tábortűz mellett énekelünk.” A község és a közösség dolgairól. Riporteri előjogom alapján kissé felborítom tapasztalatgyűjtésünk időrendjét. A szívemhez nőtt, lelkembe lelkedzett templom és harangláb leírását riportom végére tartogatom. A lelkipásztor és a tanítónő kíséretében rövid sétát teszünk a falu kacskaringós utcáin. Tünde tanító néninek köszönhetően jegyzem fel Magyarkecel hangulatos utcaneveit: Alszeg, Híd-, Malom-, Szénakert-, Külszeg-, Erdő-, Kraszna- és Posta-utca. Helynévgyűjtői szenvedélyemet is kiélhetem. Határrészek: Magdolna, Rét, Mogyorós, Szőlőalj, Bartáé, Hosszú, Tölgyes, Lándzsabikk, Asztaltartás, Kecskehát, Puszta, Tér, Szénakert, Vágottberek, Gyertyános. Erdők: Katrics, Előbikk, Kosztabikk, Csúpos. Szőlőhegyek: Nagy-hegy, Kis-hegy, Morgó és Hajnalhegy. Pótlólagosan legalább telefonon keresztül mégis sikerül kapcsolatba lépnem az alpolgármesterrel. Seres Árpád RMDSZ-színekben jutott tisztségbe, egyébként Seres Dénes volt szenátor, jelenlegi képviselő testvére, s a törvényhozó természetesen a szívén viseli szülőföldje ügyeit. A „vice” nem rejti véka alá, hogy Magyarkecelen hatékonyan fungál a magasabb szinteken nem létező PSD-RMDSZ koalíció. A szociáldemokrata polgármesterrel együttműködve számos eredménnyel dicsekedhetnek a településfejlesztés, a négy falu infrastruktúrájának korszerűsítése terén. Már az előcsatlakozási időszakban „megtanultak pályázni”, Románia uniós csatlakozását követően sikerült újabb pénzeket lehívniuk, s mindennek köszönhetően aszfaltozták le a helységek útjait, járdáit, renováltak művelődési házakat, iskolákat, s amire talán a legbüszkébb: az 1907-ben épült községházát teljes egészében felújították és korszerűsítették, és két parkot varázsoltak a községközpontba. Magyarkecel vízhálózata 80 százalékban készült el, a szennyvízhálózat kiépítése is következik, ha lesz rá pénz. A települések ivóvízellátását két, a Meszes hegységben eredő patak befogásával igyekeznek megoldani, egyebekben kisrégiós összefogással, más községekkel karöltve törekednek – például – az uniós szabványok szerinti szelektív szemétgyűjtést, tárolást, és szállítást megvalósítani. Az alpolgármester ismételten kifejezi sajnálkozását amiatt, hogy nem sikerült összefutnunk, hiszen – mint mondja – a személyes találkozás hangulatát semi se pótolhatja. Megegyezünk abban, hogy alkalmasint pótoljuk az elmaradt beszélgetést. Egyébként úgy érzem, jártunkban-keltünkben – kísérőinknek köszönhetően – sikerül megragadnom Magyarkecel „fílingjét”. Ferenc tiszteletes és Tünde tanítónéni bőséges információkkal szolgál. Elsétálunk a gyülekezeti házig. A multifunkcionális épület télvíz idején istentiszteleti helyként is szolgál a fűtetlen templom helyett. Jókora, fűthető termében templomnyi gyülekezet is elfér. Vendégül látó papunk már kiteregette az anyakönyveket, a családkönyvet, amelynek alapján minden família családfájának elágazásai nyomon követhetőek. A bejegyzések alapján kiderül, hogy az utóbbi években a hívek száma szinte állandósult, általában a keresztelések száma megyezik a temetésekével, viszont az utóbbi húsz évben hatvan lélekkel apadtak, s ez egy ilyen kis közösség számára jelentős veszteség. Magyarkecel egyháza csupán 1747-ben lett anyaszentegyházzá, addig Krasznahorvát leányegyháza volt, bár a helybeliek 1567-ben tértek át a református vallásra. Klenódiumaik viszont az eklézsia gazdag múltjáról tanúskodnak. Szép mívű ezüst pohara 1626-ból való. A legrégibb úrasztali abrosza 1713-ból, négyzet formájú, mintával díszített, Székely Ilona adománya. A legértékesebb az úrasztali terítők közül egy török eredetű kéztörlő, laposhímzéssel a 17. század elejéről.
Isten malma. A parókia portájáról gyümölcsfák, dús füvek zöld tobozódásában kapaszkodunk fölfelé a templomdombon. Előbb a templom mellett magasodó harangláb mutatkozik elibénk teljes pompájával. Magas gerendaküszöbét átlépve első pillantásra, a kesze-kuszának tűnő belső gerendaváz láttán emlékeimből egy régi malom képe idéződik fel bennem. „Isten malma” – hajtogatom kísérőimnek megigézve a látványtól. A templomtól különálló fatorony a 16-17. századfordulóján épülhetett. A harangláb tetejét többször átalakították, egyik gerendájának felirata szerint 1775-ben készült. A harangláb szakállszárítója igen szép mintájú tulipánfaragásban végződik. A közepén kettéosztott tornác és a krinolin szerű eresz elegáns megjelenést kölcsönöz, mindenképpen Kalotaszeg hatására enged következtetni. A templom mellett magasodó haranglábnak építésekor még nem volt fiatornya. Előtanulmányaim alapján tudom, hogy egészen a 19. század utolsó negyedében egyre-másra épülő kőtemplomtornyok divatjáig, néprajzi tájaink közül épp a Szilágyságban volt legtöbb tölgyfa harangtorony, felülmúlva gyakoriasságában a haranglábairól nevezetes Kalotaszeget, vagy Küküllő mentét is. Kós Károly nem kevesebb mint 27 egykori harangláb jegyzékét adja, s nem tartja kizártnak annak a lehetőségét sem, hogy épp Szilágyság vidéke lehetett a fő fókusza Erdély és Partium református tájai elterjedt harangtorony építésének. A szilágysági népi monumentális építészet kimagasló értékeit képviselik a menyői, magyarkeceli, ardói, magyarrécsei és lelei haranglábak. Építési idejük a fatorony építészet virágkorának időszakára, a 17-18. századra esik. Legrégibb közülük a menyői református templom haranglába. Építésének idejét 1619-re teszik. A maga 22 méterével a vidék népi monumentális emlékei közül a legmagasabbnak számít. A magyarkeceli harangláb egyik ereszgerendáján az 1775-ös évszám olvasható, de mivel ezen, és a többi gerendákon is sok olyan illesztés és lapolás nyomai láthatók, melyek az ezt megelőző időkből származnak, ezt az évszámot inkább egy nagyobb szabású felújítás dátumának tartjuk. Talán közelebb visz az igazsághoz, ha építési idejét az 1747-es évhez kötjük, amikor Magyarkecel református egyháza híveinek gyarapodásával, az addig filiálából anyaegyházi rangot kapott. „A toronyban lakozó harangok közül 1766-ból való a nagyharang, az ugyanabból a korból származó kisebbiket az első világháború idején elvitték, ágyút öntöttek belőle, helyette 1923-ban öntetett újat az eklézsia – kapunk magyarázatot Vicsai Ferenctől –. A faépítmény az 1950-es években kezdett imbolyogni, akkor végeztek elég komoly munkálatot, megerősítették. A legutóbbi nagyjavítás 1984-ben volt, akkor teljesen újrazsindelyeztük.”
Fotográfusként tüsténkedő főszerkesztőm nem tud ellenállni a kísértésnek: nyaktörő mutatványt produkálva kapaszkodik fel az „Isten malma” gerendázatán átvetett létrán. Megszállottan örökíti meg az építmény izgalmas belső struktúráját, s legfelülre jutva madártávlatból készít felvételeket az alant kibontakozó tájról, a templomkert szépségeiről. Az istenházát körülölelő, szorgalmas gazdára valló gyümölcsös és szántó egy tagban hét hektárra terjeszkedik. Az országút melletti közel nyolc hektárnyi egyházi birtok sem marad megdolgozatlanul. Minőségi termőföldjéből tíz-húsz árnyi területet bérelnek családonként a hívek.
Kőbe vésett krónika. Magyarkecel református temploma eredetileg katolikus templom volt, az érett gótika korában, a 15. század végén épült. Alapítója Geréb László római katolikus püspök. A nagyműveltségű reneszánsz főpapnak tulajdonítják a templom építését, akinek itt birtoka volt. Petri Mór Szilágy vármegyéről írt monográfiája a 15. század végére teszi. Entz Géza egy 1944-ben megjelent tanulmányában 1498-ra jelöli meg a templom építésének kezdetét. 1502-ben lett befejezve. Mind a két bejárati ajtó kőkeretei megmaradtak eredeti formájukban. A szentély ötszögzáródású, csillagszerű boltozattal, két ívzáró kővel rendelkezik, a hajótól a csúcsíves diadalív választja el, ablakai kőrácsosak. Megmaradt a szentély kifejlett hálóboltozata is. A templom-átalakítás után fennmaradt és még ma is látható a szószék felőli oldalon a befalazott sekrestyeajtó és a szentségtartó. A templomhajó nyolc méter hosszú, 6,5 méter széles és 6 méter magas. Itt és a szentélyrészben 182 ülőhely van a padokban. A templomot kívül nyolc támpillér tagolja, köztük kőrácsos/halhólyagos/ ablakokkal. A nyugati templomfalrészt két, a keleti részt hat pillér támasztja.
A diadalíven az alábbi felirat olvasható: „E kőlábnak külső része jobbján Faggyas István teste nyugszik, délre. Világélete volt 68 esztendő, 42 esztendőt papságban tölte el” Kint, két külső támpilléren is van felirat. A nyugatin: „Itt nyugszik Vizsnyai János, ki itt pap volt 1764-ig, mikor Faggyas István lett itt pappá, mint esperes.” Egy másik támpilléren, az északi oldalon pedig a következő rigmusokba foglalt krónika: „Faggyas István holtát Végh András követte, / mindkét öreg testét e két sír temette. / Mint atyját és ipját őket az táplálta, / a papi ház mennybe míglen beszámlálta. / Engedjétek, kérlek, itten nyugodniok, / balról-jobbra, míglen fel kell támadniok.” Ferenc barátunk, miután kisilabizálja számunkra a kőtáblákba vésett szövegeket, elködösült szemmel bólogat: „A drága elődeim nagy része itt van eltemetve a templom körül. Sokáig, sokáig itt volt a temető.
A szószék és hangvető is több száz éves, pontosan nem lehet tudni, mikor épültek. Az orgona 1832-ból való, Johannes Kramer mester műhelyéből. A nagyhajó mennyezete kazettás volt. Ahogy a helybéliek magyarázzák: nagy bánatában, 1920-ban, Trianon évében szakadt be. Sajnos, valóban el volt hanyagolva, anyagi források híján évekig beázott. A tetőszerkezetet a tavalyi esztendőben újították fel.
A templom épületét fennállásának 500 évfordulója alkalmából, 2002-ben igyekeztek felújítani. Kívül teljesen leverték a vakolatot, ami már omladozott, a műemlékvédelmi előírások szerinti, szakszerű renováláshoz cementet egyáltalán nem használtak, csak oltott mésszel és poronddal, homokkal dolgoztak a mesterek. Bent nem kellett teljesen leverni a vakolatot. Azért, hogy óvják a vizesedéstől, a salétromtól, körbe árkot ástak, és tört kővel töltötték be a vájatokat. A félévezredes jubileum alkalmából a bútorzatot is felújították.
Két karzatának mellvédjét virágmotívumok díszítik. A legénykarzat mellvédjén a virágmotívumos táblaképek között középen két emléktábla áll, az 1914-1918 és az 1940-1944 között elesettek emlékére. A második veszteséglistán egy zsidó falusfelük, Rozenberg Jakab neve is olvasható az áldozatok között. Ugyanennek az izraelita családnak egy nőtagját a kecelieknek az utolsó pillanatban sikerült kimenteniük a halálvonatról.
A padokat hervadozó virágok díszítik. Arról árulkodnak, hogy a pünkösd ünnepe előtti vasárnapon zajlott le a konfirmáció. Régóta volt ennyi konfirmandus Magyarkecelen. Tizenhárman adták bizonyságát hitüknek a gyülekezet színe előtt, s váltak fogadalomtételük után az egyházközség tagjává. A tizenéves ifjak mellett egy felnőtt férfi is, egy messzire, Temes megyébe eltévelyedett bárány, aki visszaköltözött a szülőfalujában, és érett fejjel fogadta a lelkipásztori áldást. A gyerekek kérték a tiszteletes urat, hogy legalább a hét első felében őrizhessék meg a templomban ünnepi fogadalomtételük virágdíszeit…
Szilágyi Aladár
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Az otthonomat élénkítő festmények, grafikák, szobrok mellett családi gyűjteményünk egyik büszkesége a jeles debreceni fotóművész, Hapák József nagyméretűre módolt színes felvétele. A fotográfia apró falusi templomot ábrázol, hófehér falakkal, a falfelületeket támpillérek tagolják, a cinterem bejáratának két oldalán csúcsíves, halhólyagos mérművekkel díszített ablakokkal. Bár a felvételen nem látható, de „tudomásom van róla”, hogy a későgótikus istenháza szentélye mellett fiatornyos fatorony, krinolinos ereszű harangláb ékeskedik. A fotográfiával korán elhalálozott barátunk, Alexandru Săşianu váradi művészettörténész ajándékozott meg másfél évtizede, azzal a meghagyással, hogy alkalom adtán feltétlenül zarándokoljak el Magyarkecelre, ahol a rusztikus gótika eme kis ékszere fellelhető.
Rövidítés a Rézen. Dicsérhetjük az eszünket: a Margitta előtt, majd Berettyószéplakon áthaladó, sztrádaépítők roncsolta megyeközi út helyett Élesden kanyarodunk északra, hogy Sólyomkőváron keresztül csatlakozzunk rá Szilágynagyfaluban a Somlyónak tartó útszakaszra. Megspóroltunk vagy harminc kilométert meg legalább háromszáz kátyút. A Réz-hegység égeres-bükkös-gyertyános, legelőkkel övezett, szállásokkal tarkított hátságain átvágva a sűrű eső, a fel-felgomolygó köd ellenére még gyönyörködhetnékünk is támad. „Kistótország” Biharból Szilágyba átcsorgott részén csupán két, szlovákok által is megült településen: Halmosdon és Detrehemen kell áthaladnunk Nagyfaluig. Talán ez a kistáj is megérne egy portyát – mondom magamnak, s a Báthoryak ősi fészkén, majd Perecsenyen és Varsolcon is túlhaladva, Krasznán is megállhatnékom volna – Kraszna vármegye hajdani székhelyének fiatornyos, gótikus temploma láttán. A városias település közepén áthaladva kerüljük meg az azonos nevet viselő folyó táplálta gyűjtőtó víztükrét. Bő fertályóra elteltével hívogatólag integet felénk Magyakecel zsindelypendelyes haranglábja, mellette a fotográfiáról ismert templommal.
Helynévfejtési bonyodalmak. Portyánk színteréhez, a vegyes lakosságú községközponthoz, (régebbi román neve: Căţelul Unguresc) még három település tartozik: az ugyancsak románok és magyarok lakta Egrespatak (Aghireş), a színromán Gurzófalva (Fetindia), illetve Románkecel (régente: Căţelul Românesc) Miért, miért nem, annak idején az elvtársurak nem voltak megelégedve a két Kecel sok évszázada használatos megkülönböztetésével, s 1964-ben az előbbit Meseşeniul de Jos, az utóbbit Meseşeniul de Sus névre keresztelték. Egy a közelmúltból eredő legendárium szerint a vegyes lakosságú központ a Căţălul, a színromán település a Căţăluşa nevet viselte, s emiatt vált nevetség tárgyává a falupáros megyeszerte. Átkeresztelték mindkettőt annak ellenére, hogy a „ki telepedett ide korábban?” vitában román részről éppen a Kecel = Căţel névfejtés tűnt perdöntőnek. Az egyik helynévkutató nem kis elégtétellel jegyezte meg: „Nem érdektelen, hogy ez a latin eredetű román szó, még ha magyarosított formában is, de megőrződött egy jelentős magyar lakossággal bíró falu elnevezésében.” Nos, vettem magamnak a fáradságot, és utánabúvárkodva ellenérveket is találtam. A Gesta Hungarorum szerint a kun (?) vagy besenyő (?) Kecel vagy Ketel vezér, Alaptolma apja még 884-ben csatlakozott Kiev alatt Álmos hadaihoz, és a honfoglalás egyik fontos szereplője lett. A 'Kecel' török eredetű személynév, jelentése: 'puszta', 'kopasz', a 'Ketel' pedig 'vezető vagy vezetékló'. Persze, Anonymus előszeretettel vetített vissza helyneveket személynevekké, emiatt fenntartással fogadhatjuk az általa krónikába foglalt történelmi személyiségek hitelességének többségét. Az viszont már vitathatatlan adat, hogy egy Kecel nevű település első írásos említése 1198-ból való, ez a kisváros a Kiskunságban található a mai napig. A mi vita tárgyát képező, Zilah melletti Keceleink egyike először 1213-ban bukkan fel az oklevelekben, Kechel, Kezel, majd Kecel formában. Nehéz volna elképzelni, hogy a Dunához közeli, ennél korábban említett Kecelt első Árpád kori megülői Căţel-nek, Kutyuskának nevezték volna… De hagyjam el hamarvást a toponímia ingoványos talaját, elvégre ripoterségem nem a múlt búvárlására, hanem a jelen feltárására vállalkozott a Terbetéről eredő Kólicka-patak völgyében. A község négy falujának összlakossága az utolsó, 2002-es népszámláláskor 3078 fő volt, ebből 67,2 százalék román, 30,66 százalék magyar és 2,12 százalék roma nemzetiségű. A folyamatos népösszeírások kezdete, 1850 óta magán Magyarkecelen szinte változatlan arányban a lakosok 44 százalékát képezte a románság, a magyarság 56 százalékával szemben. Jelentős változás az 1977-1992 közötti időszakban következett be, ekkorára – a községközpont lakosságának általános, 220 fős apadása mellett – a románok lélekszámának aránya 36 százalékra csökkent.
Szíveslátás a parókián. A papilak kapujában várakozik ránk Vicsai Ferenc lelkipásztor. A riporterségemmel majdnem egyívású tiszteleteshez – mondhatni – családi szálak fűznek: egy Szilágycseh vonzáskörzetébe tartozó tövisháti falu, Bősháza szülötte. 1964-ben jóapámat – a duna-deltai kényszermunka-táborok poklából szabadulva – ebbe az isten háta mögötti helységbe dugták el egyházi elöljárói, s Ferenc öcsémuram az ő szolgálatain felbuzdulva választotta életcéljául a papi hivatást. A párja is bősházai, immár 36 esztendeje tevékenykednek Kecelen. A tiszteletes asszony pillanatok alatt terített asztalt varázsol, s falatozás közben jóízű beszélgetés esik, együtt idézzük fel szülőfalujukbeli közös ismerőseinket, családjuk dolgait. Két gyermekük van, fiuk is, lányuk is orvosi diplomát szerzett. Bizonyára a távolra került Vicsai-ivadékok, főleg az itt vakáciozó unokák számára nyaranta valóságos földi paradicsom ez a gyümölcsfák koszorúzta, selymes füvű, szénaillatú porta a templomdomb tövében.
Ferenc ide-oda telefonálgat az ügyünkben. Kiderül, hogy – előzetes egyeztetésünk ellenére – a község alpolgármesterével elmarad a találkozónk, ugyanis Seres Árpádnak a megyeközpontba támadt halaszthatatlan dolga, az édesanyját vitte kisebb balesettel a zilahi kórházba. A helybeli iskolát se érdemes felkeresnünk, hiszen a magyar tagozat négy, összevont osztályának tanulói zsibói kirándulásra mentek. Házigazdánk ajánlja, hogy szomszédoljunk, látogassuk meg a közeli egrespataki iskolát és parókiát. Az ott lakó lelkész-házaspár mellett egy tanítónénit is „tartogat számunkra”, akit érdemes lesz kifaggatnom.
Egrespataki trófeák. Ha nem bizonygatná, kinézetének köszönhetően el se hinném, hogy Hari Tünde Hajnalka már tizennégy éve végzett a zilahi képzőben, s azóta tanít betűvetést a faluban. Körbepillantva az udvaron látjuk, van mivel büszkélkednie a helybeli tantestületnek, hiszen kibővített, felújított iskolájukat akár egy nagyváros is megirígyelketné. Első, kedvező benyomásomat nyomban közlöm Otilia Dovleac tanárnővel, az iskola igazgatójával is. Otilia elmondása szerint a kétnyelvű óvodába, a kétnyelvű alsó tagozatra, illetve a román nyelvű felső tagozatra összesen 140 gyermek jár. A kisebbekkel egy-egy óvónő, illetve két-két tanítónő foglalkozik. Az épületet tavaly újították fel, az osztályok létszáma – a románoké is – épp hogy „súrolja” a törvényszabta minimumot, ennek ellenére tizenöt, jobbára szakképzett pedagógus tevékenykedik itt. A felső, román tagozatra összesen nyolc magyar tanuló iratkozott be, inkább a szegényebb sorsú, szociálisan hátrányos helyzetűek közül, a többiek a krasznai vagy valamelyik zilahi magyar iskolába járnak, de a négy órányi anyanyelvi oktatást és a vallásórákat itt is biztosítják. Ibolya tanítónéni az első és a harmadik, Tünde pedig a második és a negyedik osztályt tanítja. Tizennégy-tizennégy gyermeket oktatnak. A két alsó osztályba öt-öt, a két felsőbe kilenc-kilenc gyermek jár. Benyitunk Ibolya osztálytermébe, ahol a kicsiknek magyar, a nagyobbaknak természetismereti órájuk van. Bevallásuk szerint az angollal van inkább gondjuk, mert a tanárnő nem tud magyarul, s az ő román tudásuk még nem elegendő ahhoz, hogy a „közvetítő nyelven” könnyedén vegyék az angol nyelv akadályait. Máskülönben nem győzőm kapkodni a fejemet, kiderül, hogy ezek az ügyes gyermekek egyre-másra sikeresen vesznek részt a különböző vetélkedőkön és tantárgyversenyeken. Almási Tamara például versmondásban jeleskedett, a szavalóverseny megyei szakaszán, Zsibón, majd az országos döntőn, Szatmárnémetiben is Szilágyi Domokos Medvelakodalom című versével szerepelt. Kulcsár Zsolt és Kui Henrik Gedeon matekversenyen jutott tovább, Szeredai Boldizsár Ferenc pedig a számtan mellett román versmondó-vetélkedőn jeleskedett. Az apróbbak közül Ferenc Efraim a Kenguru-számtanversenyre nevezett be.
Tünde tanítónéni tanítványai se adják alább: legutóbb az Aranytoll-versenyen néhány előre megadott kulcsszó alapján kellett mesét fogalmazniuk. A folyosó tele van tapétázva a magyar tagozatosok trófeáival: hirtelen vagy harminc oklevelet számolok össze a falakon. Tünde bevallja, hogy fájó szívvel válik meg a néhány hét múlva kirepülő negyedikeseitől, hiszen ők kilencen gyűjtötték be a legtöbb diplomát. Talán arra a legbüszkébb, hogy egyik tanítványa első, másik a második lett megyei szinten a számtanolimpián. Legutóbb egy negyedikes legényke Zilahon vett részt népdalversenyen, ahol egyetlen magyar résztvevőként szerzett elismerést. Belépünk a másodikosok és negyedikesek termébe, ahol Szilágyi Zoltán tart vallásórát. A lelkész nem csak a református, hanem a baptista és a pünkösdista szülők gyermekeit is oktatja, most éppen pünkösd ünnepének jelentőségéről beszélgetnek.
Szóra, pontosabban énekszóra bírjuk a negyedikes Seres Rudolf Györgyöt, aki a népdalvetélkedőn szerepelt sikeresen: „Udvaromon hármat fordul a kocsi, / Édesanyám, kofferemet hozza ki, / Hozza ki a behívó levelemet, / Már Sámsonban felejtsék a nevemet.”
Látogatóban Szilágyiéknál. Zoltán tiszteletes átkísér bennünket a parókiára, mely a Szilágyi lelkészházaspár otthona. Éva tiszteletes asszony nyolc éve szolgál Egrespatakon. Éppen az esti istentiszteletre készül, számomra, régivágású papivadék számára szokatlan módon: egy laptop segítségével. Zoltánnak nehezebb a dolga, ő a Tövishát két távolabbi, apró gyülekezetét, a 85 lelket számláló Nagymont és a 150 lelkes Szilágyszentkirályt pásztorolja. Templom is – előbbi településen gótikus templom –, parókia is van mindkét színmagyar helységben, csakhogy egyen-egyenként képtelenek volnának egy-egy lelkipásztort eltartani. Mindkettőnek testvéregyházi státusa van, egyik se fíliája a másiknak – így egészségesebb a két kisközösség kapcsolata – véli Zoltán. Az egrespataki református gyülekezet lélekszáma 390, a baptista és a pünkösdista magyaroké körülbelül 200, együtt a falu lakosságának mintegy 40 százalékát képezik. A kálvinista jelenlét nem sokat változott az utóbbi évtizedekben, ez részint a kereszteléseknek a temetésekkel csaknem azonos számának, részint az innen városra származottak folyamatos visszaköltözésének köszönhető. Vegyesházasságok elvétve fordulnak elő, azok is csupán más-más felekezetű magyarok között köttetnek. A reformátusok inkább egykéznek, a neoprotestáns családok viszont három-négy, akár öt-hat gyermeket is vállalnak.
A 6,5 hektárnyi egyházi földeket visszakapták, két hektár erdőt is. A templomot építésének száz esztendős jubileumán, 2001-ben újították fel. Miért, miért nem, az istensztiteleti hely nincs telekkönyvileg bejegyezve, emiatt számos adminisztratív akadályba ütköznek. A hajdani templom 1961-ben épült, a jelenlegi 1901-ben. A régi épület néhány maradványa, a bejárat fölötti latin nyelvű kőtábla, a szószék legalsó lépcsőfoka előtt beépített ugyancsak feliratos kőlap és egy hajdani birtokos: gróf Teleki Mária címere tanúskodik a múltról. Egy máiglan élő legenda szerint a történelem számos viharát túlélő település lakói a a török-tatár dúlások elől menekülve egy egész éjszakát töltöttek templom mögötti dombon lábon állva, azóta kapta a Láb nevet. A gyülekezeti ház az egyház tulajdona volt, egy ideig művelődási házként működött. 2006-ban kapták vissza, nagyon lerobbant állapotban. Azóta felújították, kibővítették, ellátták konyhával, és az emeleti részen vendégszobákat is kialakítottak, panzióként szeretnék működtetni, a faluturizmus fellendülése reményében. A férfiak jelentős része építkezéseken dolgozik, négy nagyobb csapat van, Magyaroszágon is vállalnak munkát, de többnyire az országot járják. A gyülekezeti ház újjáépítésekor mindegyik csapat kalákában dolgozott egy-egy épületrész renoválásán. A földek nagy része parlagon marad, néhány család kezdett nagyobb vállalkozásba az agráriumban. Mivel számos életerős család visszaköltözött a faluba, Egrespatakot nem jellemzi az elöregedés. Rövidesen infrastruktúra – úthálózat – szempontjából jelentős változás várható. Szilágyi tiszteletesék nem örvendenek igazán a fejlődésnek, hiszen már jó út visz a megyeközpontig, s a zilahi körgyűrű, egy gyorsforgalmi út, és az autósztrádához való csatlakozás mind szinte karnyújtásnyira, a templom, a parókia és a gyülekezeti ház fölötti magas parton fog elhaladni. Attól tartanak, hogy a megsokszorozódó forgalom felbolygatja a falu idilli nyugalmát, és veszélyeztetni fogja az egyházi épületeket.
Vissza Magyarkecelre. Tünde tanítónéni Kecelen lakik, velünk tér vissza az otthonába, s út közben a községközpont dolgairól faggatom. Magyarkecelen mindkét tagozaton csupán négyosztályos iskolára futja. Ez részint azzal magyarázható, hogy kevesebben, mintegy négszáz lélekkel kevesebben lakják, mint Egrespatakot, másrészt a keceliek inkább egykéznek, mint a szomszédos falu lakói. Egy tanítónő oktat a román, egy a magyar tagozaton. A magyar kisiskolások 13-an vannak, az első, a második és a harmadik osztályban, negyedikesük nincs. Mivel az idén három elsőst irattak be, őszire tizenhat tanítványa lesz a helybeli tanítónéninek. Tünde bevallása szerint mindkét magyarok lakta falut a magáénak tekinti. Egrespatakon tanít, de Kecelen több kulturális tevékenység kötődik a nevéhez. „A tiszteletes úrral együttműködve számos dolgot kezdeményeztünk. Először a vallásórák keretében segédkeztem egyházi énekek betanításában, s azok mellett népdalokat – főleg szilágyságiakat – is tanultunk. Aztán kézimunkáztunk, népi játékokat is becsempésztünk a foglalkozásokba. Két tánccsoportunk is van, egy a kicsiké, egy az ifjaké. 2005 őszén tartottuk meg az első hagyományőrző napokat, a szüreti sokadalmat. A stafirungos ládákból előkerültek a régi öltözékek. A csoport apraja-nagyja felöltözött, szekerekre ültünk, nótázgattunk, hívogattuk a falusiakat az ünnepségre, ahol a fiatalok táncokat mutattak be, színdarabot adtak elő, aztán következett a szüreti bál.” „Voltaképpen az egész ünnepség egyházi keretekben zajlott le, előbb istentiszteleten adtunk hálát a termésért, de ahhoz, hogy a rendezvény megvalósuljon, nagyon kellett egy ilyen kultúrmindenes, mint a mi Tündénk – bizonygatja a lelkipásztor. 2006-ban és 2007-ben aratás és kenyérünnepet tartottunk. Miután a templomban összegyűltünk, és hálát adtunk az Úristennek az azévi termésért. Egyébként a mi falunk hagyományőrzőbb, mint a Zilah melletti Egrespatak.” „A hálaadás után összegyűltünk a tiszteletes úrék kertjében, a pap kertjében – veszi vissza a szót Tünde –, ugyanis ott volt egy kisebb tábla búzavetés, és ott kaszákkal arattunk. Az idősebb emberek megmutatták a fiataloknak, akik falusi létükre már nem vettek részt kézi aratáson, hogy hogyan is volt régen, hogyan szedték a markot, hogyan kötötték kévébe, rakták keresztbe. Mi énekszóval buzdítottuk az idősebbrendűeket a munkára. Csodálatos felvételeink vannak. A szívünk tele volt örömmel, hogy nemzedékről nemzedékre tovább adhattuk a hagyományokat. Megvolt az aratás, a sereg elindult, élen egy búzakoszorút hordó legénykével. Elrejtőzött falusfeleink – szokás szerint – vízzel locsolják ilyenkor a menetet. A szomszédos házakban kemencében frissen sült kenyérrel és lángossal fogadtak bennünket. Többszázan vettünk részt ezen az egész falut felölelő rendezvényen. Bár ünnepségünk első sorban a magyarságot érintette, a románság sem zárkózott el tőlünk, velünk együtt ünnepeltek, és irigyelték is kissé, hogy mi mire vagyunk képesek. Mindkét alkalommal este néptánccal, színdarabbal léptek fel a fiatalok. Legutóbb Tamási Áron Énekes madarát adtuk elő. Három éves korúaktól a huszonévesekig mindenki vállalt valamilyen szerepet. Mind a két falut a magaménak érzem, mindkét falu szolgája vagyok. Egrespatakon például a kolleganőmmel tanítjuk be a gyermekeknek az anyáknapi, a karácsonyi műsorokat, s mivel ott nemcsak református templomban, hanem a baptista és a pünkösdista imaházban is bemutatjuk az ünnepi programunkat. Itt, Magyarkecelen pedig a tiszteletes úrral karöltve mutatkozunk meg a gyülekezet színe előtt. Nem várunk hálát, de ha megcsillan a könny a szülők szemében, vagy mosolyt fakasztunk, már megérte. A farsangot is megtartjuk a gyerekekkel. Egrespatakon olyankor kürtöskalácsot sütnek. Vakációban Hídalmáson vagy Sólyomkőváron táborozunk, ott bonyolítjuk le a szünidei bibliaheteket, sportvetélkedőket tartunk, szabadtéri játékokat szervezünk, tábortűz mellett énekelünk.” A község és a közösség dolgairól. Riporteri előjogom alapján kissé felborítom tapasztalatgyűjtésünk időrendjét. A szívemhez nőtt, lelkembe lelkedzett templom és harangláb leírását riportom végére tartogatom. A lelkipásztor és a tanítónő kíséretében rövid sétát teszünk a falu kacskaringós utcáin. Tünde tanító néninek köszönhetően jegyzem fel Magyarkecel hangulatos utcaneveit: Alszeg, Híd-, Malom-, Szénakert-, Külszeg-, Erdő-, Kraszna- és Posta-utca. Helynévgyűjtői szenvedélyemet is kiélhetem. Határrészek: Magdolna, Rét, Mogyorós, Szőlőalj, Bartáé, Hosszú, Tölgyes, Lándzsabikk, Asztaltartás, Kecskehát, Puszta, Tér, Szénakert, Vágottberek, Gyertyános. Erdők: Katrics, Előbikk, Kosztabikk, Csúpos. Szőlőhegyek: Nagy-hegy, Kis-hegy, Morgó és Hajnalhegy. Pótlólagosan legalább telefonon keresztül mégis sikerül kapcsolatba lépnem az alpolgármesterrel. Seres Árpád RMDSZ-színekben jutott tisztségbe, egyébként Seres Dénes volt szenátor, jelenlegi képviselő testvére, s a törvényhozó természetesen a szívén viseli szülőföldje ügyeit. A „vice” nem rejti véka alá, hogy Magyarkecelen hatékonyan fungál a magasabb szinteken nem létező PSD-RMDSZ koalíció. A szociáldemokrata polgármesterrel együttműködve számos eredménnyel dicsekedhetnek a településfejlesztés, a négy falu infrastruktúrájának korszerűsítése terén. Már az előcsatlakozási időszakban „megtanultak pályázni”, Románia uniós csatlakozását követően sikerült újabb pénzeket lehívniuk, s mindennek köszönhetően aszfaltozták le a helységek útjait, járdáit, renováltak művelődési házakat, iskolákat, s amire talán a legbüszkébb: az 1907-ben épült községházát teljes egészében felújították és korszerűsítették, és két parkot varázsoltak a községközpontba. Magyarkecel vízhálózata 80 százalékban készült el, a szennyvízhálózat kiépítése is következik, ha lesz rá pénz. A települések ivóvízellátását két, a Meszes hegységben eredő patak befogásával igyekeznek megoldani, egyebekben kisrégiós összefogással, más községekkel karöltve törekednek – például – az uniós szabványok szerinti szelektív szemétgyűjtést, tárolást, és szállítást megvalósítani. Az alpolgármester ismételten kifejezi sajnálkozását amiatt, hogy nem sikerült összefutnunk, hiszen – mint mondja – a személyes találkozás hangulatát semi se pótolhatja. Megegyezünk abban, hogy alkalmasint pótoljuk az elmaradt beszélgetést. Egyébként úgy érzem, jártunkban-keltünkben – kísérőinknek köszönhetően – sikerül megragadnom Magyarkecel „fílingjét”. Ferenc tiszteletes és Tünde tanítónéni bőséges információkkal szolgál. Elsétálunk a gyülekezeti házig. A multifunkcionális épület télvíz idején istentiszteleti helyként is szolgál a fűtetlen templom helyett. Jókora, fűthető termében templomnyi gyülekezet is elfér. Vendégül látó papunk már kiteregette az anyakönyveket, a családkönyvet, amelynek alapján minden família családfájának elágazásai nyomon követhetőek. A bejegyzések alapján kiderül, hogy az utóbbi években a hívek száma szinte állandósult, általában a keresztelések száma megyezik a temetésekével, viszont az utóbbi húsz évben hatvan lélekkel apadtak, s ez egy ilyen kis közösség számára jelentős veszteség. Magyarkecel egyháza csupán 1747-ben lett anyaszentegyházzá, addig Krasznahorvát leányegyháza volt, bár a helybeliek 1567-ben tértek át a református vallásra. Klenódiumaik viszont az eklézsia gazdag múltjáról tanúskodnak. Szép mívű ezüst pohara 1626-ból való. A legrégibb úrasztali abrosza 1713-ból, négyzet formájú, mintával díszített, Székely Ilona adománya. A legértékesebb az úrasztali terítők közül egy török eredetű kéztörlő, laposhímzéssel a 17. század elejéről.
Isten malma. A parókia portájáról gyümölcsfák, dús füvek zöld tobozódásában kapaszkodunk fölfelé a templomdombon. Előbb a templom mellett magasodó harangláb mutatkozik elibénk teljes pompájával. Magas gerendaküszöbét átlépve első pillantásra, a kesze-kuszának tűnő belső gerendaváz láttán emlékeimből egy régi malom képe idéződik fel bennem. „Isten malma” – hajtogatom kísérőimnek megigézve a látványtól. A templomtól különálló fatorony a 16-17. századfordulóján épülhetett. A harangláb tetejét többször átalakították, egyik gerendájának felirata szerint 1775-ben készült. A harangláb szakállszárítója igen szép mintájú tulipánfaragásban végződik. A közepén kettéosztott tornác és a krinolin szerű eresz elegáns megjelenést kölcsönöz, mindenképpen Kalotaszeg hatására enged következtetni. A templom mellett magasodó haranglábnak építésekor még nem volt fiatornya. Előtanulmányaim alapján tudom, hogy egészen a 19. század utolsó negyedében egyre-másra épülő kőtemplomtornyok divatjáig, néprajzi tájaink közül épp a Szilágyságban volt legtöbb tölgyfa harangtorony, felülmúlva gyakoriasságában a haranglábairól nevezetes Kalotaszeget, vagy Küküllő mentét is. Kós Károly nem kevesebb mint 27 egykori harangláb jegyzékét adja, s nem tartja kizártnak annak a lehetőségét sem, hogy épp Szilágyság vidéke lehetett a fő fókusza Erdély és Partium református tájai elterjedt harangtorony építésének. A szilágysági népi monumentális építészet kimagasló értékeit képviselik a menyői, magyarkeceli, ardói, magyarrécsei és lelei haranglábak. Építési idejük a fatorony építészet virágkorának időszakára, a 17-18. századra esik. Legrégibb közülük a menyői református templom haranglába. Építésének idejét 1619-re teszik. A maga 22 méterével a vidék népi monumentális emlékei közül a legmagasabbnak számít. A magyarkeceli harangláb egyik ereszgerendáján az 1775-ös évszám olvasható, de mivel ezen, és a többi gerendákon is sok olyan illesztés és lapolás nyomai láthatók, melyek az ezt megelőző időkből származnak, ezt az évszámot inkább egy nagyobb szabású felújítás dátumának tartjuk. Talán közelebb visz az igazsághoz, ha építési idejét az 1747-es évhez kötjük, amikor Magyarkecel református egyháza híveinek gyarapodásával, az addig filiálából anyaegyházi rangot kapott. „A toronyban lakozó harangok közül 1766-ból való a nagyharang, az ugyanabból a korból származó kisebbiket az első világháború idején elvitték, ágyút öntöttek belőle, helyette 1923-ban öntetett újat az eklézsia – kapunk magyarázatot Vicsai Ferenctől –. A faépítmény az 1950-es években kezdett imbolyogni, akkor végeztek elég komoly munkálatot, megerősítették. A legutóbbi nagyjavítás 1984-ben volt, akkor teljesen újrazsindelyeztük.”
Fotográfusként tüsténkedő főszerkesztőm nem tud ellenállni a kísértésnek: nyaktörő mutatványt produkálva kapaszkodik fel az „Isten malma” gerendázatán átvetett létrán. Megszállottan örökíti meg az építmény izgalmas belső struktúráját, s legfelülre jutva madártávlatból készít felvételeket az alant kibontakozó tájról, a templomkert szépségeiről. Az istenházát körülölelő, szorgalmas gazdára valló gyümölcsös és szántó egy tagban hét hektárra terjeszkedik. Az országút melletti közel nyolc hektárnyi egyházi birtok sem marad megdolgozatlanul. Minőségi termőföldjéből tíz-húsz árnyi területet bérelnek családonként a hívek.
Kőbe vésett krónika. Magyarkecel református temploma eredetileg katolikus templom volt, az érett gótika korában, a 15. század végén épült. Alapítója Geréb László római katolikus püspök. A nagyműveltségű reneszánsz főpapnak tulajdonítják a templom építését, akinek itt birtoka volt. Petri Mór Szilágy vármegyéről írt monográfiája a 15. század végére teszi. Entz Géza egy 1944-ben megjelent tanulmányában 1498-ra jelöli meg a templom építésének kezdetét. 1502-ben lett befejezve. Mind a két bejárati ajtó kőkeretei megmaradtak eredeti formájukban. A szentély ötszögzáródású, csillagszerű boltozattal, két ívzáró kővel rendelkezik, a hajótól a csúcsíves diadalív választja el, ablakai kőrácsosak. Megmaradt a szentély kifejlett hálóboltozata is. A templom-átalakítás után fennmaradt és még ma is látható a szószék felőli oldalon a befalazott sekrestyeajtó és a szentségtartó. A templomhajó nyolc méter hosszú, 6,5 méter széles és 6 méter magas. Itt és a szentélyrészben 182 ülőhely van a padokban. A templomot kívül nyolc támpillér tagolja, köztük kőrácsos/halhólyagos/ ablakokkal. A nyugati templomfalrészt két, a keleti részt hat pillér támasztja.
A diadalíven az alábbi felirat olvasható: „E kőlábnak külső része jobbján Faggyas István teste nyugszik, délre. Világélete volt 68 esztendő, 42 esztendőt papságban tölte el” Kint, két külső támpilléren is van felirat. A nyugatin: „Itt nyugszik Vizsnyai János, ki itt pap volt 1764-ig, mikor Faggyas István lett itt pappá, mint esperes.” Egy másik támpilléren, az északi oldalon pedig a következő rigmusokba foglalt krónika: „Faggyas István holtát Végh András követte, / mindkét öreg testét e két sír temette. / Mint atyját és ipját őket az táplálta, / a papi ház mennybe míglen beszámlálta. / Engedjétek, kérlek, itten nyugodniok, / balról-jobbra, míglen fel kell támadniok.” Ferenc barátunk, miután kisilabizálja számunkra a kőtáblákba vésett szövegeket, elködösült szemmel bólogat: „A drága elődeim nagy része itt van eltemetve a templom körül. Sokáig, sokáig itt volt a temető.
A szószék és hangvető is több száz éves, pontosan nem lehet tudni, mikor épültek. Az orgona 1832-ból való, Johannes Kramer mester műhelyéből. A nagyhajó mennyezete kazettás volt. Ahogy a helybéliek magyarázzák: nagy bánatában, 1920-ban, Trianon évében szakadt be. Sajnos, valóban el volt hanyagolva, anyagi források híján évekig beázott. A tetőszerkezetet a tavalyi esztendőben újították fel.
A templom épületét fennállásának 500 évfordulója alkalmából, 2002-ben igyekeztek felújítani. Kívül teljesen leverték a vakolatot, ami már omladozott, a műemlékvédelmi előírások szerinti, szakszerű renováláshoz cementet egyáltalán nem használtak, csak oltott mésszel és poronddal, homokkal dolgoztak a mesterek. Bent nem kellett teljesen leverni a vakolatot. Azért, hogy óvják a vizesedéstől, a salétromtól, körbe árkot ástak, és tört kővel töltötték be a vájatokat. A félévezredes jubileum alkalmából a bútorzatot is felújították.
Két karzatának mellvédjét virágmotívumok díszítik. A legénykarzat mellvédjén a virágmotívumos táblaképek között középen két emléktábla áll, az 1914-1918 és az 1940-1944 között elesettek emlékére. A második veszteséglistán egy zsidó falusfelük, Rozenberg Jakab neve is olvasható az áldozatok között. Ugyanennek az izraelita családnak egy nőtagját a kecelieknek az utolsó pillanatban sikerült kimenteniük a halálvonatról.
A padokat hervadozó virágok díszítik. Arról árulkodnak, hogy a pünkösd ünnepe előtti vasárnapon zajlott le a konfirmáció. Régóta volt ennyi konfirmandus Magyarkecelen. Tizenhárman adták bizonyságát hitüknek a gyülekezet színe előtt, s váltak fogadalomtételük után az egyházközség tagjává. A tizenéves ifjak mellett egy felnőtt férfi is, egy messzire, Temes megyébe eltévelyedett bárány, aki visszaköltözött a szülőfalujában, és érett fejjel fogadta a lelkipásztori áldást. A gyerekek kérték a tiszteletes urat, hogy legalább a hét első felében őrizhessék meg a templomban ünnepi fogadalomtételük virágdíszeit…
Szilágyi Aladár
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2010. június 11.
Egy művész, egy könyv
Nagyvárad – Jakobovits Miklós képzőművész életpályájáról szóló monográfiát mutattak be csütörtök délután a nagyváradi római-katolikus püspökség székhelyen.
Rokonok, barátok, ismerősök népes csoportja látogatott el a barokk palotába, a Körösvidéki Múzeum egykori székhelyére, hogy tanúja legyen a Jakobovits Miklós című, Maria Zintz nagyváradi műkritikus által írt monográfia bemutatásának. Az eseményen a moderátori feladatot Aurel Chiriac múzeumigazgató vállalta magára, így elsőként ő üdvözölte a meghívottakat és a megjelenteket. Chiriac hangsúlyozta, hogy Jakobovits Miklós nemcsak kiváló képzőművész, hanem közösségi ember is, aki számos cselekedetével gazdagította Nagyvárad kulturális életét. Az igazgató ez utóbbiak között említette azt, hogy Jakobovits Miklós mentette meg az esemény helyszínéül szolgáló barokk palota termének freskóit. A kötet méltatására áttérve Chiriac kiemelte, hogy a szerző, Maria Zintz kiváló, alapos munkát végzett.
Maria Zintz is Jakobovits Miklós emberi erényei között említette azt, hogy a művész Nagyváradnak szentelte magát, noha kolozsvári származású, majd a kötet felépítését ismertette. Ezt követően Negoita Laptoiu műkritikus méltatta Jakobovits művészi tevékenységét, hangsúlyozva azt, hogy Jakobovits muzeális értékű alkotásokkal büszkélkedhet, aki a művészi elemek, színek, formák, grafika, stb., szintézisét nyújtja. Jakobovits Miklós művészi nyelvének identitása van, hangsúlyozta a szakértő, aki dícsérte Maria Zintz munkáját is, mondván: „A szerző azonosítja, és jól érthetően megjeleníti ezt a szellemi értékekkel telített nyelvezetet.” Böcskei László püspök beszédében hangsúlyozta, hogy Jakobovits értékes alkotói többletet ad a nagyváradi kulturális életnek. Szabó Ödön megyei tanácsos, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke szintén Jakobovits Miklós közösségi szemléletét, hozzáállását méltatta. Szabó Ödön felhívta a figyelmet arra, hogy a megyei tanács, mely támogatta Maria Zintz monográfiájának megjelentetését, a jövőben is finanszírozza a kultúrától szóló, a kultúrához kacsolódó kiadványok megjelentetését. A könyvbemutató végén egy rövid dokumetumfilmet vetítettek le Jakobovits Miklós munkásságáról.
Pap István
erdon.ro
Nagyvárad – Jakobovits Miklós képzőművész életpályájáról szóló monográfiát mutattak be csütörtök délután a nagyváradi római-katolikus püspökség székhelyen.
Rokonok, barátok, ismerősök népes csoportja látogatott el a barokk palotába, a Körösvidéki Múzeum egykori székhelyére, hogy tanúja legyen a Jakobovits Miklós című, Maria Zintz nagyváradi műkritikus által írt monográfia bemutatásának. Az eseményen a moderátori feladatot Aurel Chiriac múzeumigazgató vállalta magára, így elsőként ő üdvözölte a meghívottakat és a megjelenteket. Chiriac hangsúlyozta, hogy Jakobovits Miklós nemcsak kiváló képzőművész, hanem közösségi ember is, aki számos cselekedetével gazdagította Nagyvárad kulturális életét. Az igazgató ez utóbbiak között említette azt, hogy Jakobovits Miklós mentette meg az esemény helyszínéül szolgáló barokk palota termének freskóit. A kötet méltatására áttérve Chiriac kiemelte, hogy a szerző, Maria Zintz kiváló, alapos munkát végzett.
Maria Zintz is Jakobovits Miklós emberi erényei között említette azt, hogy a művész Nagyváradnak szentelte magát, noha kolozsvári származású, majd a kötet felépítését ismertette. Ezt követően Negoita Laptoiu műkritikus méltatta Jakobovits művészi tevékenységét, hangsúlyozva azt, hogy Jakobovits muzeális értékű alkotásokkal büszkélkedhet, aki a művészi elemek, színek, formák, grafika, stb., szintézisét nyújtja. Jakobovits Miklós művészi nyelvének identitása van, hangsúlyozta a szakértő, aki dícsérte Maria Zintz munkáját is, mondván: „A szerző azonosítja, és jól érthetően megjeleníti ezt a szellemi értékekkel telített nyelvezetet.” Böcskei László püspök beszédében hangsúlyozta, hogy Jakobovits értékes alkotói többletet ad a nagyváradi kulturális életnek. Szabó Ödön megyei tanácsos, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke szintén Jakobovits Miklós közösségi szemléletét, hozzáállását méltatta. Szabó Ödön felhívta a figyelmet arra, hogy a megyei tanács, mely támogatta Maria Zintz monográfiájának megjelentetését, a jövőben is finanszírozza a kultúrától szóló, a kultúrához kacsolódó kiadványok megjelentetését. A könyvbemutató végén egy rövid dokumetumfilmet vetítettek le Jakobovits Miklós munkásságáról.
Pap István
erdon.ro
2010. június 11.
Közös magyar-román érdekek
Az Európai Unión belüli „közép-európai elnökségi staféta” – vagyis a jövő évi magyar és lengyel elnökség – nagy lendületet adhat a közép-európai új típusú együttműködés megteremtésének, segíthet a magyar és román közös érdekek érvényesítésében – mondta Németh Zsolt az MTI-nek tegnapi konstancai megbeszélései után.
A magyar külügyi államtitkár Teodor Baconschi külügyminiszterrel és Bogdan Mazuru külügyi államtitkárral is tárgyalt. A felek megegyeztek, hogy a két külügyminiszter még ebben a hónapban találkozik Bukarestben. A magyar és a román fél négy fő területen azonosította a közös érdekeket. Az első terület az energiabiztonságra, ezen belül pedig az energiaellátás diverzifikációjára vonatkozik.
Egyaránt hangsúlyozták elkötelezettségüket a Déli Áramlat vezetékrendszerének kiépítése mellett. A második területet az Európai Unió közösségi politikáinak a fenntartása jelenti, mindkét ország érdekelt a közös mezőgazdasági és kohéziós politika fenntartásában, különös tekintettel arra, hogy a magyar elnökség idején kezdődik a 2014–2020-as költségvetési időszak vitája.
A közös érdekek harmadik területét a külpolitikai kérdések képezik. Így mindkét ország vallja, hogy a NATO jelenti országaink és térségünk számára a biztonsági garanciát, s az amerikai jelenlét nélkülözhetetlen a külső biztonság szavatolása szempontjából. Ugyancsak fontos a „keleti partnerség”, így az Ukrajnához, Moldovához és a kaukázusi országokhoz fűződő viszony. A felek egyetértettek abban, hogy a kisebbségi politika Ukrajnában az elmúlt időszakban a magyar– román együttműködés egyik kiemelkedő területe volt.
Ukrajnában az elmúlt években durva támadásoknak voltak kitéve az ukrajnai magyarok és románok – emlékeztetett a magyar államtitkár, hozzáfűzve, emiatt Magyarország és Románia közös kisebbségpolitikai fellépésre kényszerült. Mindkét ország számára fontos a Nyugat-Balkán bekapcsolása az európai integráció folyamatába, ebben kiemelkedő szerepet tölthet be egy jól működő magyar–román– szerb háromoldalú együttműködés – állapították meg a tárgyalók.
A magyar és román közös érdekek negyedik területét a Duna-stratégia megvalósítása jelenti – mondta Németh Zsolt. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Magyarország 2011 első felében, Lengyelország pedig a második félévben tölti be az EU elnöki tisztségét, vagyis egyfajta közép-európai elnökségi „staféta” várható. Ez a „középeurópai elnökségi év” nagy lendületet adhat a szerves közép-európai együttműködés megvalósításában – mondta Németh.
„Feltűnő volt számomra, hogy az állampolgársági kérdésben, illetve a Trianon-törvény kérdésében továbbra is az a visszafogottság jellemzi a román politikát, ami az elmúlt hetekben volt jellemző” – tette hozzá Németh Zsolt.
Borbély–Németh: elkezdik a kormányülés előkészítését
A konstancai Duna-csúcson Németh Zsolt kétoldalú tárgyalást folytatott Borbély László környezetvédelmi miniszterrel is. A két fél megegyezett abban, hogy mihamarabb el kell kezdeni a soron következő román-magyar közös kormányülést. „Nem vesztegethetjük az időt, az együttes kormányülés akkor lesz igazán hatékony, ha már most elkezdjük szervezni az eseményt, és ha rövidesen megállapodunk a tanácskozás legfontosabb témáiban” – fogalmazott az RMDSZ-es miniszter.
Új Magyar Szó (Bukarest),
Az Európai Unión belüli „közép-európai elnökségi staféta” – vagyis a jövő évi magyar és lengyel elnökség – nagy lendületet adhat a közép-európai új típusú együttműködés megteremtésének, segíthet a magyar és román közös érdekek érvényesítésében – mondta Németh Zsolt az MTI-nek tegnapi konstancai megbeszélései után.
A magyar külügyi államtitkár Teodor Baconschi külügyminiszterrel és Bogdan Mazuru külügyi államtitkárral is tárgyalt. A felek megegyeztek, hogy a két külügyminiszter még ebben a hónapban találkozik Bukarestben. A magyar és a román fél négy fő területen azonosította a közös érdekeket. Az első terület az energiabiztonságra, ezen belül pedig az energiaellátás diverzifikációjára vonatkozik.
Egyaránt hangsúlyozták elkötelezettségüket a Déli Áramlat vezetékrendszerének kiépítése mellett. A második területet az Európai Unió közösségi politikáinak a fenntartása jelenti, mindkét ország érdekelt a közös mezőgazdasági és kohéziós politika fenntartásában, különös tekintettel arra, hogy a magyar elnökség idején kezdődik a 2014–2020-as költségvetési időszak vitája.
A közös érdekek harmadik területét a külpolitikai kérdések képezik. Így mindkét ország vallja, hogy a NATO jelenti országaink és térségünk számára a biztonsági garanciát, s az amerikai jelenlét nélkülözhetetlen a külső biztonság szavatolása szempontjából. Ugyancsak fontos a „keleti partnerség”, így az Ukrajnához, Moldovához és a kaukázusi országokhoz fűződő viszony. A felek egyetértettek abban, hogy a kisebbségi politika Ukrajnában az elmúlt időszakban a magyar– román együttműködés egyik kiemelkedő területe volt.
Ukrajnában az elmúlt években durva támadásoknak voltak kitéve az ukrajnai magyarok és románok – emlékeztetett a magyar államtitkár, hozzáfűzve, emiatt Magyarország és Románia közös kisebbségpolitikai fellépésre kényszerült. Mindkét ország számára fontos a Nyugat-Balkán bekapcsolása az európai integráció folyamatába, ebben kiemelkedő szerepet tölthet be egy jól működő magyar–román– szerb háromoldalú együttműködés – állapították meg a tárgyalók.
A magyar és román közös érdekek negyedik területét a Duna-stratégia megvalósítása jelenti – mondta Németh Zsolt. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Magyarország 2011 első felében, Lengyelország pedig a második félévben tölti be az EU elnöki tisztségét, vagyis egyfajta közép-európai elnökségi „staféta” várható. Ez a „középeurópai elnökségi év” nagy lendületet adhat a szerves közép-európai együttműködés megvalósításában – mondta Németh.
„Feltűnő volt számomra, hogy az állampolgársági kérdésben, illetve a Trianon-törvény kérdésében továbbra is az a visszafogottság jellemzi a román politikát, ami az elmúlt hetekben volt jellemző” – tette hozzá Németh Zsolt.
Borbély–Németh: elkezdik a kormányülés előkészítését
A konstancai Duna-csúcson Németh Zsolt kétoldalú tárgyalást folytatott Borbély László környezetvédelmi miniszterrel is. A két fél megegyezett abban, hogy mihamarabb el kell kezdeni a soron következő román-magyar közös kormányülést. „Nem vesztegethetjük az időt, az együttes kormányülés akkor lesz igazán hatékony, ha már most elkezdjük szervezni az eseményt, és ha rövidesen megállapodunk a tanácskozás legfontosabb témáiban” – fogalmazott az RMDSZ-es miniszter.
Új Magyar Szó (Bukarest),
2010. június 11.
Új minőségű kapcsolatok Romániával
Romániának a magyar nemzetpolitikai döntéseket illető megértő magatartását dicsérte Bukarestben Németh Zsolt. A külügyi államtitkár szerint az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, amelyben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze.
A második Orbán-kormány beiktatása óta szerdán tartották az első román–magyar diplomáciai tárgyalásokat Bukarestben és Konstancán. Erre az adott alkalmat, hogy a Duna-stratégiában részt vevő 14 ország külügyminiszterei a fekete-tengeri kikötővárosban találkoztak. Németh Zsolt Bukarestben a magyar sajtó képviselői előtt azt hangsúlyozta, hogy az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, s ebben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze. A külügyi államtitkár szerint Budapest nyitott a két ország új minőségű együttműködésére. Szerinte Közép-Európában új szemlélet van kialakulóban, s ezt jelzi az a szolidaritás is, amelyet egyrészt Románia tanúsított, amikor segítséget nyújtott a magyarországi árvízkárosultaknak, másrészt Budapest bizonyított, amikor a szlovákiai árvíz károsultjainak segítségére sietett. Az államtitkár hangsúlyozta: kormánya kiemelt feladatként tekint az érdemi közép-európai együttműködésre, s azt konkrét akciótervekkel, tartalommal kívánja megtölteni. „Ebbe a keretbe jól illeszkedik a Duna-stratégia” – mondta.
Németh Zsolt a kisebbségi kérdésről kijelentette, hogy az a jövőben fontos szerepet kap. Szerinte egyfajta nemzeti fordulatra van szükség a magyar nemzetpolitikában. Az elmúlt években Magyarország hidegen viszonyult a külhoni magyarokhoz. „Az új kormány ezért tartotta fontosnak már az első lépései között jelezni a külhoni magyarságnak, hogy nemzeti fordulat következik Magyarország és a határon túli magyarság viszonyában” – fűzte hozzá. Ezt erősíti a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvény és a magyar állampolgárság könnyített megadásáról szóló jogszabály sürgős elfogadása is. „Nagyra értékeltük, hogy szomszédaink megértéssel fogadták ezeket a lépéseket. Románia élen járt ebben a megértő magatartásban” – jelentette ki az államtitkár. A román külügy korábban közölte: részletesen szeretne tájékozódni az állampolgársági törvényről. Román hírügynökségek szerint a bukaresti szenátus külügyi bizottsága a következő napokban határozatot kíván elfogadni a jogszabály román megítéléséről. A bukaresti diplomácia arra kíváncsi, hogy a magyar állampolgársági törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak.
Nem szűnnek meg a közös kormányülések
Folytatódnak a román–magyar együttes kormányülések – erről állapodott meg szerdán Bukarestben Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. A találkozón megegyeztek arról is, hogy elkezdik az ősszel esedékes közös munka előkészítését. Markó Bukarest és Budapest jövőbeni együttműködéséről tárgyalt Némethtel, és tájékoztatta a román kormány decentralizációs intézkedéseiről. Németh Zsolt kiemelte, hogy számtalan közös érdek köti össze a két országot, majd köszönetét fejezte ki a román állam által a magyarországi árvízkárosultaknak nyújtott segélyért. Kijelentette, hogy a magyar EU-s elnökség különösen jó alkalmat nyújt majd a magyar–román kapcsolatok elmélyítésére. Mindketten hangsúlyozták a két ország minél szorosabb együttműködésének fontosságát a Duna-stratégia vagy az energetika és az infrastrukturális fejlesztés területén. (MH)
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
Romániának a magyar nemzetpolitikai döntéseket illető megértő magatartását dicsérte Bukarestben Németh Zsolt. A külügyi államtitkár szerint az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, amelyben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze.
A második Orbán-kormány beiktatása óta szerdán tartották az első román–magyar diplomáciai tárgyalásokat Bukarestben és Konstancán. Erre az adott alkalmat, hogy a Duna-stratégiában részt vevő 14 ország külügyminiszterei a fekete-tengeri kikötővárosban találkoztak. Németh Zsolt Bukarestben a magyar sajtó képviselői előtt azt hangsúlyozta, hogy az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, s ebben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze. A külügyi államtitkár szerint Budapest nyitott a két ország új minőségű együttműködésére. Szerinte Közép-Európában új szemlélet van kialakulóban, s ezt jelzi az a szolidaritás is, amelyet egyrészt Románia tanúsított, amikor segítséget nyújtott a magyarországi árvízkárosultaknak, másrészt Budapest bizonyított, amikor a szlovákiai árvíz károsultjainak segítségére sietett. Az államtitkár hangsúlyozta: kormánya kiemelt feladatként tekint az érdemi közép-európai együttműködésre, s azt konkrét akciótervekkel, tartalommal kívánja megtölteni. „Ebbe a keretbe jól illeszkedik a Duna-stratégia” – mondta.
Németh Zsolt a kisebbségi kérdésről kijelentette, hogy az a jövőben fontos szerepet kap. Szerinte egyfajta nemzeti fordulatra van szükség a magyar nemzetpolitikában. Az elmúlt években Magyarország hidegen viszonyult a külhoni magyarokhoz. „Az új kormány ezért tartotta fontosnak már az első lépései között jelezni a külhoni magyarságnak, hogy nemzeti fordulat következik Magyarország és a határon túli magyarság viszonyában” – fűzte hozzá. Ezt erősíti a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvény és a magyar állampolgárság könnyített megadásáról szóló jogszabály sürgős elfogadása is. „Nagyra értékeltük, hogy szomszédaink megértéssel fogadták ezeket a lépéseket. Románia élen járt ebben a megértő magatartásban” – jelentette ki az államtitkár. A román külügy korábban közölte: részletesen szeretne tájékozódni az állampolgársági törvényről. Román hírügynökségek szerint a bukaresti szenátus külügyi bizottsága a következő napokban határozatot kíván elfogadni a jogszabály román megítéléséről. A bukaresti diplomácia arra kíváncsi, hogy a magyar állampolgársági törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak.
Nem szűnnek meg a közös kormányülések
Folytatódnak a román–magyar együttes kormányülések – erről állapodott meg szerdán Bukarestben Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. A találkozón megegyeztek arról is, hogy elkezdik az ősszel esedékes közös munka előkészítését. Markó Bukarest és Budapest jövőbeni együttműködéséről tárgyalt Némethtel, és tájékoztatta a román kormány decentralizációs intézkedéseiről. Németh Zsolt kiemelte, hogy számtalan közös érdek köti össze a két országot, majd köszönetét fejezte ki a román állam által a magyarországi árvízkárosultaknak nyújtott segélyért. Kijelentette, hogy a magyar EU-s elnökség különösen jó alkalmat nyújt majd a magyar–román kapcsolatok elmélyítésére. Mindketten hangsúlyozták a két ország minél szorosabb együttműködésének fontosságát a Duna-stratégia vagy az energetika és az infrastrukturális fejlesztés területén. (MH)
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
2010. június 12.
Meghívó színházba
Brassó megye szórványtelepüléseire látogat a brassói születésű Kátó Sándor által vezetett magyarországi Móra Ferenc Népszínház, amely az elmúlt években olyan településeken lépett fel előszeretettel, hol kisebbségben élnek a magyarok. Három városban és négy vidéki településen mutatják be Heltai Jenő Édes teher, avagy hogyan adjam férjhez a feleségem című fergeteges vígjátékát. A Brassai Társaság, a Reménység Háza, a Brassói Lapok Alapítvány, Jónás András négyfalusi alpolgármester, Kiss József tatrangi és Bölöni Gyula apácai polgármester, Szegedi László református esperes, támogatásával létrejött turné állomásai:
• június 20-án 20 órától a tatrangi kultúrotthon • június 21-én 20 órától a négyfalusi Csángó Ház – belépők Jónás András alpolgármestertől igényelhetők • június 22-én 19 órától a brassói Redut – belépők a Brassói Lapok szerkesztőségében működő Híres Irodában válthatók naponta 9 és 12 óra között, illetve szerdán 16 és 18 óra között is • június 23-án 20 órától az apácai kultúrotthon • június 24-én 20 órától a kőhalomi kultúrotthon • június 25-én 16 órától a kóbori kultúrotthon • június 25-én 20 órától a daróci kultúrotthon.
Szervezők: Brassai Társaság, Brassói Lapok, Reménység Háza
Brassói Lapok
Brassó megye szórványtelepüléseire látogat a brassói születésű Kátó Sándor által vezetett magyarországi Móra Ferenc Népszínház, amely az elmúlt években olyan településeken lépett fel előszeretettel, hol kisebbségben élnek a magyarok. Három városban és négy vidéki településen mutatják be Heltai Jenő Édes teher, avagy hogyan adjam férjhez a feleségem című fergeteges vígjátékát. A Brassai Társaság, a Reménység Háza, a Brassói Lapok Alapítvány, Jónás András négyfalusi alpolgármester, Kiss József tatrangi és Bölöni Gyula apácai polgármester, Szegedi László református esperes, támogatásával létrejött turné állomásai:
• június 20-án 20 órától a tatrangi kultúrotthon • június 21-én 20 órától a négyfalusi Csángó Ház – belépők Jónás András alpolgármestertől igényelhetők • június 22-én 19 órától a brassói Redut – belépők a Brassói Lapok szerkesztőségében működő Híres Irodában válthatók naponta 9 és 12 óra között, illetve szerdán 16 és 18 óra között is • június 23-án 20 órától az apácai kultúrotthon • június 24-én 20 órától a kőhalomi kultúrotthon • június 25-én 16 órától a kóbori kultúrotthon • június 25-én 20 órától a daróci kultúrotthon.
Szervezők: Brassai Társaság, Brassói Lapok, Reménység Háza
Brassói Lapok
2010. június 12.
Közös gondok, közös megoldások (Kolozsvári magyar felsőoktatási fórum)
A romániai és a magyarországi felsőoktatás ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzd, mindkét rendszer irányítói tartalmi, szerkezeti és anyagi nehézségekkel szembesülnek — fogalmazott Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki tegnap Kolozsváron román—magyar felsőoktatási fórumon vett részt. Jelent volt Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke is, és képviseltette magát a román rektori konferencia vezetősége.
Az MRK és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szervezett fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet. A fórum fő célja a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeinek megalapozása volt, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra. Dávid László, az EMTE rektora üdvözölte, hogy a rangos fórummal újabb nyitási folyamat indult el a román és a magyar felsőoktatás között, ami a következő években remélhetőleg kiteljesedik.
Tőkés László európai parlamenti képviselő — egyben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnöke — előadásában kiemelte, hogy a PKE és az EMTE fejlesztésében szerepet kell vállalnia a mindenkori magyar kormánynak, az erdélyi magyar közösségnek és a román államnak is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A romániai és a magyarországi felsőoktatás ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzd, mindkét rendszer irányítói tartalmi, szerkezeti és anyagi nehézségekkel szembesülnek — fogalmazott Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki tegnap Kolozsváron román—magyar felsőoktatási fórumon vett részt. Jelent volt Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke is, és képviseltette magát a román rektori konferencia vezetősége.
Az MRK és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szervezett fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet. A fórum fő célja a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeinek megalapozása volt, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra. Dávid László, az EMTE rektora üdvözölte, hogy a rangos fórummal újabb nyitási folyamat indult el a román és a magyar felsőoktatás között, ami a következő években remélhetőleg kiteljesedik.
Tőkés László európai parlamenti képviselő — egyben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnöke — előadásában kiemelte, hogy a PKE és az EMTE fejlesztésében szerepet kell vállalnia a mindenkori magyar kormánynak, az erdélyi magyar közösségnek és a román államnak is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. június 12.
Szégyenlista és nacionalizmus
Fratean veszélyesnek tartja Tőkés Lászlót Romániára nézve
Alexandru Petru Fratean, a PSD Maros megyei elnöke felháborítónak és veszélyesnek nevezte, hogy Szegedi Csanád "szélsőséges, extremista" európai parlamenti képviselő irodát nyitott Marosvásárhelyen. Azon is csodálkozott, hogy ki adhatott ki neki irodát, és mit gondolt Dorin Florea meg Marius Pascan, amikor beleegyeztek ebbe a dologba. Azt mondta, "Erdélyben a románok és a magyarok megtanultak jól együtt élni, semmi szükség arra, hogy valaki, aki egy más ország színeiben nyert európai parlamenti mandátumot, idejöjjön és feszültséget szítson közöttük.
Ugyanebbe a kategóriába sorolta Tőkés Lászlót is, és felháborítónak nevezte, hogy az Európai Néppárt parlamenti csoportja az Európai Parlament alelnöki tisztségére javasolta, holott szerinte Tőkés László a "sovén, irredenta retorikájával alkalmatlan erre a tisztségre". Ennél is elítélendőbbnek nevezte, hogy a PD-L EP-képviselői is támogatják Tőkést. Számára ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a PD-L "bármi áron kormányon akar maradni, még akkor is, ha ez veszélyt jelent Romániára és az európai szellemiségre".
A Népújság kérdésére, hogy konkrétan milyen veszélyt rejthet Románia és Európa számára Tőkés László, nem adott pontos választ, csak általában "irredenta, revizionista retorikát és eljárást" emlegetett, "ami minden államra veszélyes lenne", és reméli, "a román hivatalosságok tesznek majd valamit". További kérdésünkre, hogy mégis mit kellene tenni, azt válaszolta, hogy van az országnak elnöke, miniszterelnöke, "csináljanak valamit".
Ugyanakkor bejelentette, hogy a PSD szégyenlistát készít azokról a képviselőkről és szenátorokról, akik kedden a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak. Ha az illető ráadásul a PSD tagja, azt egyenesen kizárják a pártból.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)
Fratean veszélyesnek tartja Tőkés Lászlót Romániára nézve
Alexandru Petru Fratean, a PSD Maros megyei elnöke felháborítónak és veszélyesnek nevezte, hogy Szegedi Csanád "szélsőséges, extremista" európai parlamenti képviselő irodát nyitott Marosvásárhelyen. Azon is csodálkozott, hogy ki adhatott ki neki irodát, és mit gondolt Dorin Florea meg Marius Pascan, amikor beleegyeztek ebbe a dologba. Azt mondta, "Erdélyben a románok és a magyarok megtanultak jól együtt élni, semmi szükség arra, hogy valaki, aki egy más ország színeiben nyert európai parlamenti mandátumot, idejöjjön és feszültséget szítson közöttük.
Ugyanebbe a kategóriába sorolta Tőkés Lászlót is, és felháborítónak nevezte, hogy az Európai Néppárt parlamenti csoportja az Európai Parlament alelnöki tisztségére javasolta, holott szerinte Tőkés László a "sovén, irredenta retorikájával alkalmatlan erre a tisztségre". Ennél is elítélendőbbnek nevezte, hogy a PD-L EP-képviselői is támogatják Tőkést. Számára ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a PD-L "bármi áron kormányon akar maradni, még akkor is, ha ez veszélyt jelent Romániára és az európai szellemiségre".
A Népújság kérdésére, hogy konkrétan milyen veszélyt rejthet Románia és Európa számára Tőkés László, nem adott pontos választ, csak általában "irredenta, revizionista retorikát és eljárást" emlegetett, "ami minden államra veszélyes lenne", és reméli, "a román hivatalosságok tesznek majd valamit". További kérdésünkre, hogy mégis mit kellene tenni, azt válaszolta, hogy van az országnak elnöke, miniszterelnöke, "csináljanak valamit".
Ugyanakkor bejelentette, hogy a PSD szégyenlistát készít azokról a képviselőkről és szenátorokról, akik kedden a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak. Ha az illető ráadásul a PSD tagja, azt egyenesen kizárják a pártból.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 12.
Versenyképes felsőoktatás: az itthon maradás biztosítéka
Nekünk, magyar politikusoknak, magyar felsőoktatási vezetőknek, oktatóknak két fontos célt kell megfogalmaznunk, amikor a magyar nyelvű felsőoktatásról gondolkodunk: a magyar nyelvű oktatási lehetőségek bővítését és az együttműködést – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök- helyettes pénteken, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem által szervezett román-magyar felsőoktatási fórumon, Kolozsváron.
Előadásában az oktatási kérdésekért felelős miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy a bolognai rendszer bevezetése és annak elfogadtatása azt a célt szolgálta, hogy versenyképesek és csereképesek legyünk bárhol Európában.
"Csereképes kell legyen Erdély és Románia, csereképesek, versenyképesek kell legyenek a felsőoktatási intézményeink, hiszen, paradox módon, az itthon maradást is így szolgáljuk legjobban" – hangsúlyozta a szövetség elnöke, aki rámutatott arra is, hogy az új egyetemi rendszerek a minőségi felsőoktatás biztosítása érdekében az országokon belüli és a határokon átívelő együttműködést szorgalmazzák.
Beszédében Markó Béla kitért a hazai magyar felsőoktatás dinamikájára is. Emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a 2006-2007-es tanévben Romániában megközelítőleg 9 ezer fiatal tanult magyarul az egyetemeken, a 2009-2010-es tanévben már közel 13 ezren indultak. "Dinamikusan fejlődünk, és ez minden bizonnyal köszönhető a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek, az egyre nagyobb súllyal bíró Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, a Partiumi Egyetemnek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek. A dolgunk az, hogy ezt a számot bővítsük és stabilizáljuk, hogy a törvényben a magánegyetemeknek is esélyt adjunk a reális, valós és méltányos továbblépésre és fejlődésre" – mondta a miniszterelnök-helyettes, aki prioritásként jelölte meg a Sapientia akkreditációját, az ehhez szükséges törvénytervezet kidolgozását és ennek a parlamenttel való elfogadtatását.
Az RMDSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar felsőoktatás bővítéséért továbbra is felelősséget kell vállalnia az RMDSZ-nek és emellett mindazoknak, akik a közéletben lehetőségekkel rendelkeznek. "Egy közösségen belül akkor van egészséges közélet, ha sikerül a munkát, a feladatot és a felelősséget megosztani" – mondta Markó, kiemelve azok szerepét, akik vállalták, hogy politikai eszközökkel próbálnak változtatni a hazai oktatás és ezen belül a felsőoktatás helyzetén. "Kulcspillanatban vagyunk, mert az elkövetkező napokban még mindig van mód az új oktatási törvény szövegén változtatni, és még mindig van mód azoknak a módosításoknak a beiktatására, amelyek valóban koherenssé tehetik azt az oktatási reformot, amelyre ennek az országnak óhatatlanul szüksége van. Természetesen, a mi esetünkben van egy sajátos megközelítése az oktatási törvénynek, éspedig a teljes körű anyanyelvű oktatás kereteinek biztosítása". Úgy vélekedett, ilyen szempontból a jogszabály jó úton halad, hiszen eddig a pillanatig, minden vita és időnként minden ellenkezés dacára, sikerült kiiktatni az előző oktatási törvényből megmaradt diszkriminatív intézkedéseket, mint például azt, hogy bizonyos tantárgyakat nem lehet anyanyelven tanítani. Markó Béla szerint jelenleg és a közeljövőben a kérdés nem csupán az, hogy lehet-e minden tantárgyat magyarul tanítani, hanem az, hogy rendelkeznek-e döntési lehetőségekkel és eszközökkel a magyar oktatók. Véleménye szerint ezt a célt szolgálja az új oktatási törvényben megfogalmazott decentralizáció, amely közösség-, gyerek-, szülő- és pedagógusközelibbé teszi az iskolát. "Tagadhatatlan, hogy ez pozitívan hat ki a felsőoktatásra is, hiszen nem mindegy, hogy milyen minőségű oktatást követően kerülnek a felsőoktatási intézményekbe a diákok. Annak, hogy egy közösségen belül hoznak meg döntéseket, van egy más jelentősége is: másképp lehet tervezni, kidolgozni a szakok, iskolák profiljával kapcsolatos helyi, regionális, megyei stratégiákat, és mindez arra fogja kötelezni az önkormányzatokat, hogy közelebb hozzák az egyetemeket a konzultációk során" – összegzett az RMDSZ elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)
Nekünk, magyar politikusoknak, magyar felsőoktatási vezetőknek, oktatóknak két fontos célt kell megfogalmaznunk, amikor a magyar nyelvű felsőoktatásról gondolkodunk: a magyar nyelvű oktatási lehetőségek bővítését és az együttműködést – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök- helyettes pénteken, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem által szervezett román-magyar felsőoktatási fórumon, Kolozsváron.
Előadásában az oktatási kérdésekért felelős miniszterelnök-helyettes úgy vélekedett, hogy a bolognai rendszer bevezetése és annak elfogadtatása azt a célt szolgálta, hogy versenyképesek és csereképesek legyünk bárhol Európában.
"Csereképes kell legyen Erdély és Románia, csereképesek, versenyképesek kell legyenek a felsőoktatási intézményeink, hiszen, paradox módon, az itthon maradást is így szolgáljuk legjobban" – hangsúlyozta a szövetség elnöke, aki rámutatott arra is, hogy az új egyetemi rendszerek a minőségi felsőoktatás biztosítása érdekében az országokon belüli és a határokon átívelő együttműködést szorgalmazzák.
Beszédében Markó Béla kitért a hazai magyar felsőoktatás dinamikájára is. Emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a 2006-2007-es tanévben Romániában megközelítőleg 9 ezer fiatal tanult magyarul az egyetemeken, a 2009-2010-es tanévben már közel 13 ezren indultak. "Dinamikusan fejlődünk, és ez minden bizonnyal köszönhető a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek, az egyre nagyobb súllyal bíró Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, a Partiumi Egyetemnek és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek. A dolgunk az, hogy ezt a számot bővítsük és stabilizáljuk, hogy a törvényben a magánegyetemeknek is esélyt adjunk a reális, valós és méltányos továbblépésre és fejlődésre" – mondta a miniszterelnök-helyettes, aki prioritásként jelölte meg a Sapientia akkreditációját, az ehhez szükséges törvénytervezet kidolgozását és ennek a parlamenttel való elfogadtatását.
Az RMDSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar felsőoktatás bővítéséért továbbra is felelősséget kell vállalnia az RMDSZ-nek és emellett mindazoknak, akik a közéletben lehetőségekkel rendelkeznek. "Egy közösségen belül akkor van egészséges közélet, ha sikerül a munkát, a feladatot és a felelősséget megosztani" – mondta Markó, kiemelve azok szerepét, akik vállalták, hogy politikai eszközökkel próbálnak változtatni a hazai oktatás és ezen belül a felsőoktatás helyzetén. "Kulcspillanatban vagyunk, mert az elkövetkező napokban még mindig van mód az új oktatási törvény szövegén változtatni, és még mindig van mód azoknak a módosításoknak a beiktatására, amelyek valóban koherenssé tehetik azt az oktatási reformot, amelyre ennek az országnak óhatatlanul szüksége van. Természetesen, a mi esetünkben van egy sajátos megközelítése az oktatási törvénynek, éspedig a teljes körű anyanyelvű oktatás kereteinek biztosítása". Úgy vélekedett, ilyen szempontból a jogszabály jó úton halad, hiszen eddig a pillanatig, minden vita és időnként minden ellenkezés dacára, sikerült kiiktatni az előző oktatási törvényből megmaradt diszkriminatív intézkedéseket, mint például azt, hogy bizonyos tantárgyakat nem lehet anyanyelven tanítani. Markó Béla szerint jelenleg és a közeljövőben a kérdés nem csupán az, hogy lehet-e minden tantárgyat magyarul tanítani, hanem az, hogy rendelkeznek-e döntési lehetőségekkel és eszközökkel a magyar oktatók. Véleménye szerint ezt a célt szolgálja az új oktatási törvényben megfogalmazott decentralizáció, amely közösség-, gyerek-, szülő- és pedagógusközelibbé teszi az iskolát. "Tagadhatatlan, hogy ez pozitívan hat ki a felsőoktatásra is, hiszen nem mindegy, hogy milyen minőségű oktatást követően kerülnek a felsőoktatási intézményekbe a diákok. Annak, hogy egy közösségen belül hoznak meg döntéseket, van egy más jelentősége is: másképp lehet tervezni, kidolgozni a szakok, iskolák profiljával kapcsolatos helyi, regionális, megyei stratégiákat, és mindez arra fogja kötelezni az önkormányzatokat, hogy közelebb hozzák az egyetemeket a konzultációk során" – összegzett az RMDSZ elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 12.
Többismeretes egyenlet
Kisadorjáni Szilágyi Domokos könyve, a Bűntelenül büntetve1 egy igaz ember élettörténete, akire egyszer csak rápillant a történelem, akarom mondani az önkény, az aljasság, a zsarnok helyi hatalma.
Az emlékirat önmagában még nem vádirat. De nem is a keresztyéni megbocsátás eszköze. Egy sors emlékezete. Egy áldozat tapasztalatainak párlata. Koncentrátuma, ahol az idő gyorsabban telik, mint bármikor előtte, ahol az idő sokszor fájdalmasabb, mint a megélés áramlatában, csepegős lélekromboló unalmában.
Ugyanis az emlékiratból a lélektani hadviselés szabályos leírása bontakozik ki. Nincs benne fizikai erőszak, csak utalás történik rá, a szerző következtet erre az őrizetesek, elítéltek, zárkainformátorok állapotából, szavaiból, a pszichikai kényszerként ("serkentő") alkalmazott fenyegetésekből. Az undorig ismételt bornírt kérdések, a letartóztatott magára hagyása, a tökéletes izoláció, az irányított zajforrások koreográfiája, a sötét szemüveg és a magánzárka, a tehetetlenség, az őrületbe kergetés szisztematikus kísérletei, a cellatársi vallató "vigasztalások" és a tökélyre vitt delatio a hatvanas évek modernebb szekus módszertanát uralták.
A kötet arról szól, miként keletkezik a harag, a megszégyenülésből a bosszú, a meg nem gondolt gondolat, a bűnösség (bal)vélelme, a vélelemből a vád alá helyezés, az áldozattá válás, miként működik az alpári, a banális, a maszatoló, mocskoló, bekormozó, ölni kész képzelet és lelki gyarlóság, a bűnösségnek az akaratlagosságból fakadó mechanizmusa.
A kötet arról szól, miféle jogosítványai vannak a hatalomnak egy diktatúrában, milyen kádereket toboroz, enged szabadjára, hagy sokoldalúan fejlett szadizmussal rendelkező egyedeket emberéletekkel játszadozni. A szerző naponta megbizonyosodhatott arról, micsoda rejtett képességek rejtőznek az emberi lénynek látszó főrangú emlősökben. A szerző kivételességét jelzi, hogy ennek ellenére sem csalódott az emberiség egészében. Holott, ha ez velem történik, én bizonyos, hogy menthetetlenül embergyűlölővé válok.
A Szilágyi-ügy, amely eredeti állapotában a köztörvényesség fogalmát és körét teljesen kimeríti, a "szekus szakértelem" nyomán átlépi ezt a körlethatárt és a politikai koholmányok sorát gazdagítja. (Érdekes módon 1956 után a "magyar vonal", a románellenesség vádjai nem kapnak olyan erős hangsúlyt, mint ahogy ez várható lett volna a csapda megszerkesztésének lendületében. Valamiért ez a vonatkozás a könyv szerint haloványabb. Sokkal erősebb a szovjetellenesség hangoztatása.)
Arról kapunk hiteles látleletet – igaz, csak alulnézetből, az áldozat szemszögéből –, miként válik a megbocsátás és elnéző emberiesség politikai szörnyűséggé. Hogyan dagad a banalitás államellenes összesküvéssé, miként válik a hazugság mint megélhetési forma mindenható eszközzé a hatalom birtokosai kezében. Az eszme győzelme a józan ész fölött.
Ha egyáltalán még érdekel bennünket a múlt.
Ámbátor érdekelhetne, hiszen apáinkkal, nagyapáinkkal történt meg, családokat, baráti kapcsolatokat, bajtársiasságot, szolidaritást, szomszédsági viszonyokat, összetartozást rombolt szét. A gyanú árnyékában a közrettegés éveit eleveníti fel. Tanulságul. Kérdőjellel is.
A könyv előszava (László Márton és Stefano Bottoni jegyzi) néhány érdekes tipológiai sajátosságra utal az emlékiratok kapcsán. Szinte nevetségesnek tűnnek a vádak: a nyugati gépek dicsérete, a Székely himnusz eldanolása, az újságok valóságtartalmának empirikus bírálata. A szovjetellenesség. Mindez akkor, amikor a központi pártvezetés, a beavatottak köre már kész tényként kezeli a Szovjetunióval való viszony megtörésének szükségességét. Marosvásárhelyen a Sztálin nélküli sztalinizmus még mindig a politika létezésmódja. Újabb példával gyarapszik a létező szocialista rendszer kétarcúsága: egyet mond a hatalom és mást gondol, de szigorúan tilos a kártyákba belesni. Szigorúan tilos az igazság idő előtti kimondása.
Egészen pontosan az igazság kimondható vádpontként. A biztonsági szolgálatok pribékjei tisztában vannak a viszonyokkal, a közönség hangulatával, a rossz életkörülményekkel, a hiányokkal, a hazugság kötelező vállalásával, a vacak gépekkel, a hamis eredményekkel, a propaganda agyament futamaival, de ezeket a vádlottak szájába, dossziéjába helyezve mondják ki. Ha nem lenne olyan tragikus, még nevetni is tudnánk. Amint azt a román közmondás tartja: a vétkes szája/nyelve igazságot szól. Hisszük, hogy ugyanez volt a pribékek véleménye is a szocializmusról. Miként ezt a korabeli vicc is példabeszéddé kerekítette.
"Mondd kérlek, mi a véleményed a szocializmusról?
Ami neked.
Akkor, kérlek, le vagy tartóztatva."
S ott és akkor, az utókor nem felejtésében a letartóztatás, a megkínzatás, az elítéltetés, a börtönévek már kívül esnek a tréfa kategóriáján és az emberiesség fogalmán is. A letűnt rendszer – közismert – sokkal jobban szerette a köztörvényes bűnözők bunkóságát, az őt meglopók, sikkasztók, csalók, a rablógyilkosok, családirtók társaságát, mint azokat, akik az eszmék síkján tagadták a rendszer legitimációját. (Ez utóbbi volt a félelmetes ellenség. Ennek megsemmisítése volt a cél.)
A korszak morálját csöppet sem zavarta, sőt megtámogatta az, ha valaki számára a köztörvényes bűnök nem kecsegtettek méltó büntetéssel, menten áttolhatta a politika síkjára az igazság és igazságtalanság szolgáltatását. Nincsenek igazán védőügyvédek, hiszen akik védőkként győzelmet aratnak a szocialista bíróságon, a katonai törvényszéken, azokat késedelem nélkül rabosítják. (A hamis vádak nagy alkotói fantáziára utalnak.)
A kínzások sora végtelen. Ebben nagyon nagy utat járt be az emberiség. Ugyanis az 1945-1964 között uralmon levők korábban maguk is börtönben, táborokban sínylődtek. Gyűlölték egykori rabtartóikat, de módszereiket, a velük szemben alkalmazott kegyetlenkedéseket tökéletesen elsajátították. Továbbfejlesztették. Azokat a rémképeket – feltélezhetően – , amelyeket két vallatás között elképzeltek, de valamiért a tökéletlen vallatók elfelejtettek megvalósítani, a szeku szakemberei, midőn lehetőséget kaptak a bosszúszomj kielégítésére, saját foglyaikon próbálták ki. A szadizmus nagy fesztiválja zajlik évtizedeken keresztül.
És ami nagyon fontos: a vallatók, a hatalmat bitorló, gyarló és szadista szereplők között sokkal nagyobb számban fordulnak elő magyarok, mint másutt a Román Népköztársaságban. Nosztalgikusoknak üzenem, a MAT erről is szólt.
Időben már a nagy perek után vagyunk, időben egyre közelebb az első amnesztiához, miközben a rendszer feszessége alig enged. A gyűlölködés rutinja erősebb, mint bármi más. Az ebnek konc kell. A rendszer utálja a koplalást.
Engem napok, hónapok óta az foglalkoztat: Miért a megbocsátás? Mitől vagyunk ilyen nagyvonalúak? Az égi büntetés bevárása az időtlenségig tolja ki a büntetés- végrehajtás határait. Miért kell szeretni a hóhérokat?
A könyv izgalmát a jó stíluson kívül számomra olyan szubjektív körülmény is fokozta, hogy nem nyomtatott kötet alakban került a kezembe, hanem számítógépes kézirat formájában. Mintha én olvastam volna először, holott tudom, hogy több lektor és véleményező, kiadói ember kezén is átment.
Sebestyén Mihály
Kisadorjáni Szilágyi Domokos: Bűntelenül büntetve /ProPrint, Csíkszereda, 2010/
A szerzőt 1963-ban letartóztatták, 3 évre ítélték. 1964-ben az amnesztiával szabadult.
Népújság (Marosvásárhely)
Kisadorjáni Szilágyi Domokos könyve, a Bűntelenül büntetve1 egy igaz ember élettörténete, akire egyszer csak rápillant a történelem, akarom mondani az önkény, az aljasság, a zsarnok helyi hatalma.
Az emlékirat önmagában még nem vádirat. De nem is a keresztyéni megbocsátás eszköze. Egy sors emlékezete. Egy áldozat tapasztalatainak párlata. Koncentrátuma, ahol az idő gyorsabban telik, mint bármikor előtte, ahol az idő sokszor fájdalmasabb, mint a megélés áramlatában, csepegős lélekromboló unalmában.
Ugyanis az emlékiratból a lélektani hadviselés szabályos leírása bontakozik ki. Nincs benne fizikai erőszak, csak utalás történik rá, a szerző következtet erre az őrizetesek, elítéltek, zárkainformátorok állapotából, szavaiból, a pszichikai kényszerként ("serkentő") alkalmazott fenyegetésekből. Az undorig ismételt bornírt kérdések, a letartóztatott magára hagyása, a tökéletes izoláció, az irányított zajforrások koreográfiája, a sötét szemüveg és a magánzárka, a tehetetlenség, az őrületbe kergetés szisztematikus kísérletei, a cellatársi vallató "vigasztalások" és a tökélyre vitt delatio a hatvanas évek modernebb szekus módszertanát uralták.
A kötet arról szól, miként keletkezik a harag, a megszégyenülésből a bosszú, a meg nem gondolt gondolat, a bűnösség (bal)vélelme, a vélelemből a vád alá helyezés, az áldozattá válás, miként működik az alpári, a banális, a maszatoló, mocskoló, bekormozó, ölni kész képzelet és lelki gyarlóság, a bűnösségnek az akaratlagosságból fakadó mechanizmusa.
A kötet arról szól, miféle jogosítványai vannak a hatalomnak egy diktatúrában, milyen kádereket toboroz, enged szabadjára, hagy sokoldalúan fejlett szadizmussal rendelkező egyedeket emberéletekkel játszadozni. A szerző naponta megbizonyosodhatott arról, micsoda rejtett képességek rejtőznek az emberi lénynek látszó főrangú emlősökben. A szerző kivételességét jelzi, hogy ennek ellenére sem csalódott az emberiség egészében. Holott, ha ez velem történik, én bizonyos, hogy menthetetlenül embergyűlölővé válok.
A Szilágyi-ügy, amely eredeti állapotában a köztörvényesség fogalmát és körét teljesen kimeríti, a "szekus szakértelem" nyomán átlépi ezt a körlethatárt és a politikai koholmányok sorát gazdagítja. (Érdekes módon 1956 után a "magyar vonal", a románellenesség vádjai nem kapnak olyan erős hangsúlyt, mint ahogy ez várható lett volna a csapda megszerkesztésének lendületében. Valamiért ez a vonatkozás a könyv szerint haloványabb. Sokkal erősebb a szovjetellenesség hangoztatása.)
Arról kapunk hiteles látleletet – igaz, csak alulnézetből, az áldozat szemszögéből –, miként válik a megbocsátás és elnéző emberiesség politikai szörnyűséggé. Hogyan dagad a banalitás államellenes összesküvéssé, miként válik a hazugság mint megélhetési forma mindenható eszközzé a hatalom birtokosai kezében. Az eszme győzelme a józan ész fölött.
Ha egyáltalán még érdekel bennünket a múlt.
Ámbátor érdekelhetne, hiszen apáinkkal, nagyapáinkkal történt meg, családokat, baráti kapcsolatokat, bajtársiasságot, szolidaritást, szomszédsági viszonyokat, összetartozást rombolt szét. A gyanú árnyékában a közrettegés éveit eleveníti fel. Tanulságul. Kérdőjellel is.
A könyv előszava (László Márton és Stefano Bottoni jegyzi) néhány érdekes tipológiai sajátosságra utal az emlékiratok kapcsán. Szinte nevetségesnek tűnnek a vádak: a nyugati gépek dicsérete, a Székely himnusz eldanolása, az újságok valóságtartalmának empirikus bírálata. A szovjetellenesség. Mindez akkor, amikor a központi pártvezetés, a beavatottak köre már kész tényként kezeli a Szovjetunióval való viszony megtörésének szükségességét. Marosvásárhelyen a Sztálin nélküli sztalinizmus még mindig a politika létezésmódja. Újabb példával gyarapszik a létező szocialista rendszer kétarcúsága: egyet mond a hatalom és mást gondol, de szigorúan tilos a kártyákba belesni. Szigorúan tilos az igazság idő előtti kimondása.
Egészen pontosan az igazság kimondható vádpontként. A biztonsági szolgálatok pribékjei tisztában vannak a viszonyokkal, a közönség hangulatával, a rossz életkörülményekkel, a hiányokkal, a hazugság kötelező vállalásával, a vacak gépekkel, a hamis eredményekkel, a propaganda agyament futamaival, de ezeket a vádlottak szájába, dossziéjába helyezve mondják ki. Ha nem lenne olyan tragikus, még nevetni is tudnánk. Amint azt a román közmondás tartja: a vétkes szája/nyelve igazságot szól. Hisszük, hogy ugyanez volt a pribékek véleménye is a szocializmusról. Miként ezt a korabeli vicc is példabeszéddé kerekítette.
"Mondd kérlek, mi a véleményed a szocializmusról?
Ami neked.
Akkor, kérlek, le vagy tartóztatva."
S ott és akkor, az utókor nem felejtésében a letartóztatás, a megkínzatás, az elítéltetés, a börtönévek már kívül esnek a tréfa kategóriáján és az emberiesség fogalmán is. A letűnt rendszer – közismert – sokkal jobban szerette a köztörvényes bűnözők bunkóságát, az őt meglopók, sikkasztók, csalók, a rablógyilkosok, családirtók társaságát, mint azokat, akik az eszmék síkján tagadták a rendszer legitimációját. (Ez utóbbi volt a félelmetes ellenség. Ennek megsemmisítése volt a cél.)
A korszak morálját csöppet sem zavarta, sőt megtámogatta az, ha valaki számára a köztörvényes bűnök nem kecsegtettek méltó büntetéssel, menten áttolhatta a politika síkjára az igazság és igazságtalanság szolgáltatását. Nincsenek igazán védőügyvédek, hiszen akik védőkként győzelmet aratnak a szocialista bíróságon, a katonai törvényszéken, azokat késedelem nélkül rabosítják. (A hamis vádak nagy alkotói fantáziára utalnak.)
A kínzások sora végtelen. Ebben nagyon nagy utat járt be az emberiség. Ugyanis az 1945-1964 között uralmon levők korábban maguk is börtönben, táborokban sínylődtek. Gyűlölték egykori rabtartóikat, de módszereiket, a velük szemben alkalmazott kegyetlenkedéseket tökéletesen elsajátították. Továbbfejlesztették. Azokat a rémképeket – feltélezhetően – , amelyeket két vallatás között elképzeltek, de valamiért a tökéletlen vallatók elfelejtettek megvalósítani, a szeku szakemberei, midőn lehetőséget kaptak a bosszúszomj kielégítésére, saját foglyaikon próbálták ki. A szadizmus nagy fesztiválja zajlik évtizedeken keresztül.
És ami nagyon fontos: a vallatók, a hatalmat bitorló, gyarló és szadista szereplők között sokkal nagyobb számban fordulnak elő magyarok, mint másutt a Román Népköztársaságban. Nosztalgikusoknak üzenem, a MAT erről is szólt.
Időben már a nagy perek után vagyunk, időben egyre közelebb az első amnesztiához, miközben a rendszer feszessége alig enged. A gyűlölködés rutinja erősebb, mint bármi más. Az ebnek konc kell. A rendszer utálja a koplalást.
Engem napok, hónapok óta az foglalkoztat: Miért a megbocsátás? Mitől vagyunk ilyen nagyvonalúak? Az égi büntetés bevárása az időtlenségig tolja ki a büntetés- végrehajtás határait. Miért kell szeretni a hóhérokat?
A könyv izgalmát a jó stíluson kívül számomra olyan szubjektív körülmény is fokozta, hogy nem nyomtatott kötet alakban került a kezembe, hanem számítógépes kézirat formájában. Mintha én olvastam volna először, holott tudom, hogy több lektor és véleményező, kiadói ember kezén is átment.
Sebestyén Mihály
Kisadorjáni Szilágyi Domokos: Bűntelenül büntetve /ProPrint, Csíkszereda, 2010/
A szerzőt 1963-ban letartóztatták, 3 évre ítélték. 1964-ben az amnesztiával szabadult.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 12.
Hasonló kihívásokkal küzd a román és magyar felsőoktatás
A romániai és a magyarországi felsőoktatás ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzd, mindkét rendszer irányítói tartalmi, szerkezeti és anyagi nehézségekkel szembesülnek - fogalmazott Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki pénteken Kolozsváron román-magyar felsőoktatási fórumon vett részt.
Szabó Gábor elmondta: nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy a romániai magyar felsőfokú képzés európai minőségű, s hogy Kárpát-medencei felsőoktatási térség kezd kialakulni.
Az MRK és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szervezett fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet.
A fórum fő célja az volt, hogy megalapozzák a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeit, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra. A román-magyar felsőoktatási fórumon számos romániai egyetem vezetője is jelen volt, részt vett Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke, de képviseltette magát a román rektori konferencia vezetősége is. Dávid László, az EMTE rektora üdvözölte, hogy a rangos fórummal újabb nyitási folyamat indult el a román és a magyar felsőoktatás között, ami a következő években remélhetőleg kiteljesedik.
A kolozsvári felsőoktatási fórumon felszólalt Tőkés László európai parlamenti képviselő is, aki egyben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnöke. Előadásában kiemelte, hogy a PKE és az azt integráló EMTE fejlesztése nem lehet csak a nagyváradi akadémiai közösség felelőssége, ebben szerepet kell vállalnia a mindenkori magyar kormánynak, az erdélyi magyar közösségnek és a román államnak is.
Markó Béla RMDSZ elnöke beszédében a romániai magyar felsőoktatás dinamikus fejlődését vázolta. Emlékeztetett arra, hogy a 2006-2007-es tanévben megközelítőleg 9 ezer fiatal tanult magyarul a romániai egyetemeken, az idei tanévben viszont számuk már közel 13 ezerre nőtt.
Krónika (Kolozsvár)
A romániai és a magyarországi felsőoktatás ugyanazokkal a problémákkal és kihívásokkal küzd, mindkét rendszer irányítói tartalmi, szerkezeti és anyagi nehézségekkel szembesülnek - fogalmazott Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki pénteken Kolozsváron román-magyar felsőoktatási fórumon vett részt.
Szabó Gábor elmondta: nagy megelégedéssel vette tudomásul, hogy a romániai magyar felsőfokú képzés európai minőségű, s hogy Kárpát-medencei felsőoktatási térség kezd kialakulni.
Az MRK és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szervezett fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri tevékenységet.
A fórum fő célja az volt, hogy megalapozzák a két ország felsőoktatása közötti együttműködés további lehetőségeit, kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi és a romániai magyar intézmények közötti kapcsolatokra. A román-magyar felsőoktatási fórumon számos romániai egyetem vezetője is jelen volt, részt vett Ionel Haiduc, a Román Tudományos Akadémia elnöke, de képviseltette magát a román rektori konferencia vezetősége is. Dávid László, az EMTE rektora üdvözölte, hogy a rangos fórummal újabb nyitási folyamat indult el a román és a magyar felsőoktatás között, ami a következő években remélhetőleg kiteljesedik.
A kolozsvári felsőoktatási fórumon felszólalt Tőkés László európai parlamenti képviselő is, aki egyben a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnöke. Előadásában kiemelte, hogy a PKE és az azt integráló EMTE fejlesztése nem lehet csak a nagyváradi akadémiai közösség felelőssége, ebben szerepet kell vállalnia a mindenkori magyar kormánynak, az erdélyi magyar közösségnek és a román államnak is.
Markó Béla RMDSZ elnöke beszédében a romániai magyar felsőoktatás dinamikus fejlődését vázolta. Emlékeztetett arra, hogy a 2006-2007-es tanévben megközelítőleg 9 ezer fiatal tanult magyarul a romániai egyetemeken, az idei tanévben viszont számuk már közel 13 ezerre nőtt.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 12.
Duna-stratégia: konkrét projekteket szorgalmaznak
Tizennégy, a Duna-stratégiában érdekelt állam képviselője vett részt a napokban Konstancán zajló miniszteri szintű konferenciáján. Az Európai Bizottság ez év decemberéig terjeszti elő a Duna-stratégia akciótervét, amelyet előreláthatólag 2011-ben, Magyarország reményei szerint az első félévi magyar európai uniós elnökség idején fogadnak el. A Duna-stratégia általános célja, hogy erősítse a Duna menti régió kohézióját, és segítse a még nem EU-tag országok csatlakozását az integrációs folyamathoz.
A Duna-stratégia előkészítő folyamata olyan szakaszba érkezett, amikor már román–magyar közös projekteket lehet kidolgozni a folyó térségének élhetővé tétele érdekében – mondta pénteken az MTI-nek Borbély László környezetvédelmi miniszter, aki egyik fő szorgalmazója volt a stratégia kialakításának.
Elmondta: Magyarország most rendkívül fontos szerepet tölt be a Duna-stratégia végrehajtásában, hiszen ezt az együttműködési dokumentumot Magyarország jövő évi uniós elnöksége idején fogadják majd el. Borbély fontosnak tartja, hogy a két ország összehangolja környezetvédelmi projektjeit a Duna térségének élhetőbbé tétele érdekében.
Borbély László már korábbi megnyilatkozásaiban is kifejtette: Románia rendelkezik a leghosszabb Duna-szakasszal, itt van a Duna-delta és a Fekete-tenger, ahol össze kell kapcsolni a környezetvédelmi kérdéseket a turizmussal és egyéb kérdésekkel is. Szerinte az uniós Duna-stratégia azért fontos, mert összehangolja a Duna menti országok gazdasági, környezetvédelmi, területfejlesztési szempontjait, ugyanokkor lehetőséget teremt arra is, hogy az országok több uniós pénzt tudjanak lehívni kimondottan Duna menti települések fejlesztésére.
Magyarországnak négy fontos célkitűzése van
Németh Zsolt külügyi államtitkár a Duna-stratégia kapcsán kifejtette: a közlekedés problémájának megoldása nem merülhet ki a hajózásban, garantálni kell a fejlődésből sokáig kimaradt határtérségek átjárhatóságát utak, vasutak és hidak építésével is.
A magyar álláspontot mind a konferencián, mind pedig a román partnerekkel folytatott kétoldalú megbeszélésein volt alkalma kifejteni. Az utóbbiak egyetértettek vele abban, hogy konkrét projektek megvalósítására kell törekedni.
Az államtitkár szerint a Duna-stratégiával összefüggésben Magyarországnak négy fontos célkitűzése van. Ezek közül az első az, hogy lendületet kapjon a fejlődésből hosszú évtizedeken át kimaradt határtérségek átjárhatósága, ennek komoly lendületet adhat az utak, vasutak, hidak építése. A második célkitűzés a Duna-medence alatt található természeti kincs megfelelő védelme, ezenkívül közös megoldásokra van szükség az árvízvédelem, a vízgazdálkodás, az édesvízvédelem, valamint a szennyvíztisztítás problémáira – mondta.
A harmadik terület a közlekedés – hangsúlyozta Németh Zsolt, aki úgy fogalmazott, hogy a Duna az Európai Unió egyik fő közlekedési folyosója. Az államtitkár úgy véli: a közlekedés problémájának megoldása nem merülhet ki a hajózásban. Magyarország a vasúti közlekedést ugyanolyan kiemelten kívánja kezelni – mondta, tarthatatlannak nevezve, hogy Közép-Európában még nyoma sincs annak a nagysebességű szerelvényeket közlekedtető vasúti hálózatnak, amely az elmúlt években Nyugat-Európában kiépült.
Negyedik célkitűzésként a kultúra és az identitás megőrzését jelölte meg. „A Duna menti népek együttélését és a kulturális sokféleség értékeit hangsúlyosan szeretnénk megjeleníteni ebben a Duna-stratégiában” – mondta. Szerinte ennek nem csupán kisebbségvédelmi, hanem turisztikai vonatkozásai is vannak.
Szabadság (Kolozsvár)
Tizennégy, a Duna-stratégiában érdekelt állam képviselője vett részt a napokban Konstancán zajló miniszteri szintű konferenciáján. Az Európai Bizottság ez év decemberéig terjeszti elő a Duna-stratégia akciótervét, amelyet előreláthatólag 2011-ben, Magyarország reményei szerint az első félévi magyar európai uniós elnökség idején fogadnak el. A Duna-stratégia általános célja, hogy erősítse a Duna menti régió kohézióját, és segítse a még nem EU-tag országok csatlakozását az integrációs folyamathoz.
A Duna-stratégia előkészítő folyamata olyan szakaszba érkezett, amikor már román–magyar közös projekteket lehet kidolgozni a folyó térségének élhetővé tétele érdekében – mondta pénteken az MTI-nek Borbély László környezetvédelmi miniszter, aki egyik fő szorgalmazója volt a stratégia kialakításának.
Elmondta: Magyarország most rendkívül fontos szerepet tölt be a Duna-stratégia végrehajtásában, hiszen ezt az együttműködési dokumentumot Magyarország jövő évi uniós elnöksége idején fogadják majd el. Borbély fontosnak tartja, hogy a két ország összehangolja környezetvédelmi projektjeit a Duna térségének élhetőbbé tétele érdekében.
Borbély László már korábbi megnyilatkozásaiban is kifejtette: Románia rendelkezik a leghosszabb Duna-szakasszal, itt van a Duna-delta és a Fekete-tenger, ahol össze kell kapcsolni a környezetvédelmi kérdéseket a turizmussal és egyéb kérdésekkel is. Szerinte az uniós Duna-stratégia azért fontos, mert összehangolja a Duna menti országok gazdasági, környezetvédelmi, területfejlesztési szempontjait, ugyanokkor lehetőséget teremt arra is, hogy az országok több uniós pénzt tudjanak lehívni kimondottan Duna menti települések fejlesztésére.
Magyarországnak négy fontos célkitűzése van
Németh Zsolt külügyi államtitkár a Duna-stratégia kapcsán kifejtette: a közlekedés problémájának megoldása nem merülhet ki a hajózásban, garantálni kell a fejlődésből sokáig kimaradt határtérségek átjárhatóságát utak, vasutak és hidak építésével is.
A magyar álláspontot mind a konferencián, mind pedig a román partnerekkel folytatott kétoldalú megbeszélésein volt alkalma kifejteni. Az utóbbiak egyetértettek vele abban, hogy konkrét projektek megvalósítására kell törekedni.
Az államtitkár szerint a Duna-stratégiával összefüggésben Magyarországnak négy fontos célkitűzése van. Ezek közül az első az, hogy lendületet kapjon a fejlődésből hosszú évtizedeken át kimaradt határtérségek átjárhatósága, ennek komoly lendületet adhat az utak, vasutak, hidak építése. A második célkitűzés a Duna-medence alatt található természeti kincs megfelelő védelme, ezenkívül közös megoldásokra van szükség az árvízvédelem, a vízgazdálkodás, az édesvízvédelem, valamint a szennyvíztisztítás problémáira – mondta.
A harmadik terület a közlekedés – hangsúlyozta Németh Zsolt, aki úgy fogalmazott, hogy a Duna az Európai Unió egyik fő közlekedési folyosója. Az államtitkár úgy véli: a közlekedés problémájának megoldása nem merülhet ki a hajózásban. Magyarország a vasúti közlekedést ugyanolyan kiemelten kívánja kezelni – mondta, tarthatatlannak nevezve, hogy Közép-Európában még nyoma sincs annak a nagysebességű szerelvényeket közlekedtető vasúti hálózatnak, amely az elmúlt években Nyugat-Európában kiépült.
Negyedik célkitűzésként a kultúra és az identitás megőrzését jelölte meg. „A Duna menti népek együttélését és a kulturális sokféleség értékeit hangsúlyosan szeretnénk megjeleníteni ebben a Duna-stratégiában” – mondta. Szerinte ennek nem csupán kisebbségvédelmi, hanem turisztikai vonatkozásai is vannak.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 12.
Román–magyar egyezmény az erdélyi magyar hallgatókról
A tehetséggondozásra fektették a hangsúlyt a kolozsvári felsőoktatási fórumon
A Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) román–magyar felsőoktatási fórumot szervezett június 11-én Kolozsváron, többek között Markó Béla és Tőkés László részvételével. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a két ország felsőoktatási vezetői ilyen nagy létszámban vitatták meg a magyarországi és a romániai felsőoktatás helyzetét, különös hangsúlyt helyezve a romániai magyar felsőoktatásra, a felsőoktatási rendszerek továbbfejlesztésére és az együttműködés lehetőségeire. Ez alkalommal aláírták azt a szerződést, amely a Romániában magyar nyelven tanuló hallgatók tehetséggondozását kívánja támogatni, vagyis megteremtették azt az intézményes keretet, amely lehetőséget nyújt az erdélyi magyar hallgatóknak, hogy szervezettebb és népesebb számban vegyenek rész a Magyarországon zajló tudományos diákköri tevékenységben, amely jövőre ünnepli meg három évtizedes tevékenységét.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nyújtott otthont a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) által megszervezett Kolozsvári Felsőoktatási Fórumnak. Az ülésszak első felében felszólalt többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Tőkés László, mint a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke. Ecaterina Andronescu, volt szociáldemokrata oktatási miniszter, a Román Rektori Konferencia (RRK) elnöke a román tanügyi törvény vitája miatt nem lehetett jelen, a testületet Constantin Ciuce, az RRK alelnöke képviselte.
Az ülésszak második részében a Bologna-folyamatról, a magyarországi és a romániai felsőoktatás stratégiai céljairól, a romániai egyházi felsőoktatásról, illetve a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és kihívásairól szólt a vita, majd aláírták a romániai felsőoktatásban tanuló magyar diákok tehetséggondozását segítő dokumentumot. Az iratot kézjegyével látta el Péntek János, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnöke, Soós Anna, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) elnöke, Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDK) elnöke és Ravai Levente, a romániai Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnökhelyettese.
Ezáltal a Romániában magyarul tanuló egyetemi hallgatók számára megteremtődött az az intézményes keret, amely lehetővé veszi, hogy szervezett formában vegyenek részt az OTDK ülésszakain. Ez leghamarabb 2011-ben konkretizálódik, amikor az OTDK megünnepli létesítésének harmincadik évfordulóját.
„A kolozsvári ülésszak első tanulsága az volt számomra, hogy Magyarországon, Romániában és Erdélyben ugyanazokkal a gondokkal és kihívásokkal kell szembenéznie a felsőoktatásnak. A gond mindenhol a finanszírozás. A gazdasági recesszió közepette túl sok jót nem várhatunk” – nyilatkozta az ülésszak utáni sajtótájékoztatón Szabó Gábor, az MRK leköszönő elnöke, akitől Sándorné Kriszt Éva, az MRK eddigi alelnöke veszi át a vezetést. „Egységes Kárpát-medencei felsőoktatásban kell gondolkodnunk. Az erdélyi felsőoktatás része a Sapientia EMTE is, amely minőségi képzést nyújt hallgatóinak. A Sapientia EMTE érettségét az is bizonyítja, hogy ilyen rendezvények aktív szereplőjévé vált, és ezt folytatni kívánjuk a jövőben is” – magyarázta ugyanakkor Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, míg Szendrő Péter, az OTDT elnöke úgy vélte: „Nemzedékek, országok és egyetemek közötti hídépítésnek nevezhető az, hogy a Romániában magyarul tanuló egyetemi hallgatók ezentúl intézményes formában vehetnek részt a magyarországi tudományos diákkonferenciákon”.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
A tehetséggondozásra fektették a hangsúlyt a kolozsvári felsőoktatási fórumon
A Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) román–magyar felsőoktatási fórumot szervezett június 11-én Kolozsváron, többek között Markó Béla és Tőkés László részvételével. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a két ország felsőoktatási vezetői ilyen nagy létszámban vitatták meg a magyarországi és a romániai felsőoktatás helyzetét, különös hangsúlyt helyezve a romániai magyar felsőoktatásra, a felsőoktatási rendszerek továbbfejlesztésére és az együttműködés lehetőségeire. Ez alkalommal aláírták azt a szerződést, amely a Romániában magyar nyelven tanuló hallgatók tehetséggondozását kívánja támogatni, vagyis megteremtették azt az intézményes keretet, amely lehetőséget nyújt az erdélyi magyar hallgatóknak, hogy szervezettebb és népesebb számban vegyenek rész a Magyarországon zajló tudományos diákköri tevékenységben, amely jövőre ünnepli meg három évtizedes tevékenységét.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nyújtott otthont a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia EMTE) által megszervezett Kolozsvári Felsőoktatási Fórumnak. Az ülésszak első felében felszólalt többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Tőkés László, mint a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke. Ecaterina Andronescu, volt szociáldemokrata oktatási miniszter, a Román Rektori Konferencia (RRK) elnöke a román tanügyi törvény vitája miatt nem lehetett jelen, a testületet Constantin Ciuce, az RRK alelnöke képviselte.
Az ülésszak második részében a Bologna-folyamatról, a magyarországi és a romániai felsőoktatás stratégiai céljairól, a romániai egyházi felsőoktatásról, illetve a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és kihívásairól szólt a vita, majd aláírták a romániai felsőoktatásban tanuló magyar diákok tehetséggondozását segítő dokumentumot. Az iratot kézjegyével látta el Péntek János, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnöke, Soós Anna, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) elnöke, Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDK) elnöke és Ravai Levente, a romániai Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnökhelyettese.
Ezáltal a Romániában magyarul tanuló egyetemi hallgatók számára megteremtődött az az intézményes keret, amely lehetővé veszi, hogy szervezett formában vegyenek részt az OTDK ülésszakain. Ez leghamarabb 2011-ben konkretizálódik, amikor az OTDK megünnepli létesítésének harmincadik évfordulóját.
„A kolozsvári ülésszak első tanulsága az volt számomra, hogy Magyarországon, Romániában és Erdélyben ugyanazokkal a gondokkal és kihívásokkal kell szembenéznie a felsőoktatásnak. A gond mindenhol a finanszírozás. A gazdasági recesszió közepette túl sok jót nem várhatunk” – nyilatkozta az ülésszak utáni sajtótájékoztatón Szabó Gábor, az MRK leköszönő elnöke, akitől Sándorné Kriszt Éva, az MRK eddigi alelnöke veszi át a vezetést. „Egységes Kárpát-medencei felsőoktatásban kell gondolkodnunk. Az erdélyi felsőoktatás része a Sapientia EMTE is, amely minőségi képzést nyújt hallgatóinak. A Sapientia EMTE érettségét az is bizonyítja, hogy ilyen rendezvények aktív szereplőjévé vált, és ezt folytatni kívánjuk a jövőben is” – magyarázta ugyanakkor Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, míg Szendrő Péter, az OTDT elnöke úgy vélte: „Nemzedékek, országok és egyetemek közötti hídépítésnek nevezhető az, hogy a Romániában magyarul tanuló egyetemi hallgatók ezentúl intézményes formában vehetnek részt a magyarországi tudományos diákkonferenciákon”.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 12.
Kós András emlékére
(1914–2010)
„Legrégibb, teljesen világos emlékem (...) az élő fáról, viruló virágról, az ég napjának éltető sugaráról szól. A tavasznak erdőillatú, madárdalos muzsikájáról.” E szavakkal kezdi 2004-ben, 90. születésnapjára megjelent memoár-kötetét Kós András, s a tavaszutó, nyárelő erdőillatú, madárdalos muzsikája kíséri végső útjára is. Emlékét immár az öröklétbe viszi magával a Mester, a fa szerelmese, lélekbúvára és utolérhetetlen megmintázója, korunk erdélyi, összmagyar, sőt bátran mondhatjuk: európai szobrászatának emblematikus alakja.
Múlt év novemberében még ünnepeltünk. Szép, kerek évfordulót: a 95.-et. A művész mint mindig, akkor is bizakodón tekintett a jövőbe, bár a komoly fizikai erőt követelő alkotástól, a szobrászattól már búcsút kellett vennie, sőt, arra sem vállalkozhatott, hogy rendezze borjúmáli műtermének kertjét, ahová még 90 évesen is rendszeresen kijárt, és fiatalokat meghazudtoló energiával kaszálta a füvet. Minderről le kellett mondania, a művészeti élet eseményeit azonban továbbra is élénk érdeklődéssel figyelte, különösképpen pedig a Barabás Miklós Céhbe tömörült tanítványai és társaik életútját, tevékenységét. A Céhet, amelyet 1929-ben édesapja alapított, valamelyest saját gyermekének is tekintette. Joggal, hiszen oroszlánrésze volt abban, hogy a romániai magyar képzőművészeket tömörítő szakmai szervezet 1994-ben újjáalakulhatott, s mára másfélszáznál is több tagot számláló, országos szervezetként ünnepelhette megalakulásának 80. évfordulóját. A 2009. november 6-án, két nappal a Mester születésnapja után, az általa vallott eszmék szellemében Sepsiszentgyörgyön megrendezett ünnepi kiállítást a szervezők születésnapi ajándéknak szánták. A tiszteletbeli elnök azonban, aki addig a BMC szinte valamennyi, a kolozsvári székházban havonta sorra kerülő kiállításán részt vett, ezen a nagyszabású ünnepi eseményen, betegsége miatt már nem lehetett jelen, csupán egyik faszobrával képviseltette magát a tárlaton.
Kós András szinte az egész 20. századot felölelő, s a 21. századba is átnyúló munkássága mérföldkő az erdélyi szobrászatban. A művésznek sikerült mindazt az értéket, a kincseknek azt a sajátos tárházát beépítenie életművébe, amit az előző korok megvalósítottak. Munkásságának erdélyi talajból táplálkozó, kiapadhatatlan gyökerei ezek, konkrét valójukban azonban már nem érhetők tetten: új minőséggé átlényegülve hirdetik azt a sajátos, korok és stílusok fölé emelkedő művészi világot, amely egyedi és utánozhatatlan.
A szobrász a szavaknak, a míves beszédnek is mestere. A törzsét soha meg nem hajlító, szívós, minden viharnak ellenálló tölgy kedvenc fája, mondhatni példaképe volt. A fadöntésnek áldozatul esett magányos tölgy halálának művészi megjelenítésével, mintha saját elmúlásának állított volna emléket.
„Egyszer a fában valami megroppant. Talán szíve hasadt meg? A hatalmas testét remegés fogta el. (…) Aki most a fa hegyét nézte, s jó szeme volt, észrevehette, hogy egészen lassan, szemmel alig kivehetően, mintha az első pillanatokban még szemérmesen palástolni igyekezett volna gyengeségét, aztán már visszavonhatatlanul megindult a neki rendelt dőlés irányába. Az éltető tövétől elszakadni kényszerített súlyos test pattogó-recsegő zaja most a halálával tusakodó magatehetetlen óriásnak kétségbeesett hörgéséhez hasonlított. Aztán magát megadva, utolsó hangos sóhajtással a neki rendelt helyre omlott. (…) Csend. Vége.”
Az erdélyi faszobrászat óriása, a Mester immár végképp megpihent. Életműve viszont ott ragyog a halhatatlanok panteonjában. Alkotásainak java része pedig a legméltóbb helyen, a Farkas utcai református templom sekrestyéjében lelt állandó otthonra.
Kedves Mester, mi barátaid, szeretteid, tanítványaid nem búcsúzunk, hiszen úgy érezzük továbbra is velünk maradsz, csak most már odafentről irányítod lépéseinket, bíztatsz alkotásra, kitartásra, egyenes beszédre. Köszönjük.
Szabadság (Kolozsvár)
(1914–2010)
„Legrégibb, teljesen világos emlékem (...) az élő fáról, viruló virágról, az ég napjának éltető sugaráról szól. A tavasznak erdőillatú, madárdalos muzsikájáról.” E szavakkal kezdi 2004-ben, 90. születésnapjára megjelent memoár-kötetét Kós András, s a tavaszutó, nyárelő erdőillatú, madárdalos muzsikája kíséri végső útjára is. Emlékét immár az öröklétbe viszi magával a Mester, a fa szerelmese, lélekbúvára és utolérhetetlen megmintázója, korunk erdélyi, összmagyar, sőt bátran mondhatjuk: európai szobrászatának emblematikus alakja.
Múlt év novemberében még ünnepeltünk. Szép, kerek évfordulót: a 95.-et. A művész mint mindig, akkor is bizakodón tekintett a jövőbe, bár a komoly fizikai erőt követelő alkotástól, a szobrászattól már búcsút kellett vennie, sőt, arra sem vállalkozhatott, hogy rendezze borjúmáli műtermének kertjét, ahová még 90 évesen is rendszeresen kijárt, és fiatalokat meghazudtoló energiával kaszálta a füvet. Minderről le kellett mondania, a művészeti élet eseményeit azonban továbbra is élénk érdeklődéssel figyelte, különösképpen pedig a Barabás Miklós Céhbe tömörült tanítványai és társaik életútját, tevékenységét. A Céhet, amelyet 1929-ben édesapja alapított, valamelyest saját gyermekének is tekintette. Joggal, hiszen oroszlánrésze volt abban, hogy a romániai magyar képzőművészeket tömörítő szakmai szervezet 1994-ben újjáalakulhatott, s mára másfélszáznál is több tagot számláló, országos szervezetként ünnepelhette megalakulásának 80. évfordulóját. A 2009. november 6-án, két nappal a Mester születésnapja után, az általa vallott eszmék szellemében Sepsiszentgyörgyön megrendezett ünnepi kiállítást a szervezők születésnapi ajándéknak szánták. A tiszteletbeli elnök azonban, aki addig a BMC szinte valamennyi, a kolozsvári székházban havonta sorra kerülő kiállításán részt vett, ezen a nagyszabású ünnepi eseményen, betegsége miatt már nem lehetett jelen, csupán egyik faszobrával képviseltette magát a tárlaton.
Kós András szinte az egész 20. századot felölelő, s a 21. századba is átnyúló munkássága mérföldkő az erdélyi szobrászatban. A művésznek sikerült mindazt az értéket, a kincseknek azt a sajátos tárházát beépítenie életművébe, amit az előző korok megvalósítottak. Munkásságának erdélyi talajból táplálkozó, kiapadhatatlan gyökerei ezek, konkrét valójukban azonban már nem érhetők tetten: új minőséggé átlényegülve hirdetik azt a sajátos, korok és stílusok fölé emelkedő művészi világot, amely egyedi és utánozhatatlan.
A szobrász a szavaknak, a míves beszédnek is mestere. A törzsét soha meg nem hajlító, szívós, minden viharnak ellenálló tölgy kedvenc fája, mondhatni példaképe volt. A fadöntésnek áldozatul esett magányos tölgy halálának művészi megjelenítésével, mintha saját elmúlásának állított volna emléket.
„Egyszer a fában valami megroppant. Talán szíve hasadt meg? A hatalmas testét remegés fogta el. (…) Aki most a fa hegyét nézte, s jó szeme volt, észrevehette, hogy egészen lassan, szemmel alig kivehetően, mintha az első pillanatokban még szemérmesen palástolni igyekezett volna gyengeségét, aztán már visszavonhatatlanul megindult a neki rendelt dőlés irányába. Az éltető tövétől elszakadni kényszerített súlyos test pattogó-recsegő zaja most a halálával tusakodó magatehetetlen óriásnak kétségbeesett hörgéséhez hasonlított. Aztán magát megadva, utolsó hangos sóhajtással a neki rendelt helyre omlott. (…) Csend. Vége.”
Az erdélyi faszobrászat óriása, a Mester immár végképp megpihent. Életműve viszont ott ragyog a halhatatlanok panteonjában. Alkotásainak java része pedig a legméltóbb helyen, a Farkas utcai református templom sekrestyéjében lelt állandó otthonra.
Kedves Mester, mi barátaid, szeretteid, tanítványaid nem búcsúzunk, hiszen úgy érezzük továbbra is velünk maradsz, csak most már odafentről irányítod lépéseinket, bíztatsz alkotásra, kitartásra, egyenes beszédre. Köszönjük.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 12.
Azonos gondok – Magyar-román felsőoktatási fórumot tartottak Kolozsváron
Aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést.
Mind Románia, mind Magyarország vagy Európa bármely országa ugyanazokkal a problémákkal küszködik a felsőoktatás esetében - vonták le a következtetést a Magyar Rektori Konferencia és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közös szervezésében rendezett Kolozsvári Felsőoktatási Fórumon jelenlevő előadók.
"Sorolhatnám a problémákat: az egyetem eltömegesedése, a mennyiségre való koncentrálást a minőség rovására – vezette fel a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és kihívásairól tartott előadását Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja. Kiderült, jelen pillanatban mintegy 12 ezer magyar hallgató tanul magyar és román egyetemeken Romániában, számuk alulreprezentáltságra utal a román ajkú egyetemisták arányához képest: a 2002-es népszámlálás szerint az ország lakosságának 6,66%-át magyar anyanyelvűek teszik ki, a magyar hallgatók azonban az egyetemisták arányának alig az 5%-át képezik.
A magyarországi számadatokhoz képest ez az arány még rosszabb: 4,6-szor kevesebben folytatják tanulmányaikat a középiskola elvégzése után. 1,5 millió romániai magyar lakosból 12 ezer, míg a szomszéd ország 10 millió lakosából 370 ezer egyetemi hallgató – mutatott rá Tonk. Az egyetemek kommunikációjával kapcsolatosan elmondta, a romániai magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények hajlamosabbak nyitni a magyarországi egyetemek felé, ugyanakkor nem jut eszükbe kapcsolatokat teremteni a 30 méterrel odébb levő román tannyelvű egyetemmel.
Az önálló Bolyai Egyetem visszaállítását nem érzi korszerűnek, szerinte a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem betöltötte azt az űrt, amelyet az önálló magyar, államilag is finanszírozott egyetem hiánya jelentett a romániai magyarság számára. Emellett a politikai akarat is hiányzik, továbbá a BBTE magyar oktatói soha sem jutottak konszenzusra a kérdésben: egyesek támogatják, mások ellenzik az elképzelést.
"Kulcspillanatban szervezték meg a felsőoktatási konferenciát, mivel az új oktatási törvény éppen elfogadás előtt áll a szenátusnál. Bár a szenátusi vitát nem tervezték hosszúra, még van mód a változtatásra – jegyezte meg előadásában Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, aki jónak és koherensnek értékelte a jogszabályt.
Ugyanakkor azt is elmondta, hogy míg az alsó és középszintű oktatásra vonatkozó rész megfelelően kidolgozott, a felsőoktatásra vonatkozó részben meg kell nézni, hogy maradt-e ellentmondás és ha igen, ezeket fel kell oldani. Elmondta, olyan gondokon sikerült túllépni, mint például egyes tantárgyak magyar nyelven való tanítása, vagy az anyanyelvű felsőoktatás biztosítása, hiszen ezt az új törvény már szavatolja. „Ebben a pillanatban és a közeljövőben a széleskörű minőségi oktatásért és a döntési eszközök megteremtéséért kell küzdeni” – fogalmazott Markó. A decentralizáció jótékony hatásairól szólva megemlítette, ennek az intézkedésnek a legfontosabb hozadéka, hogy helyi közösség-, pedagógus-, szülő- és gyermek-közelivé teszi az oktatást, a vezető tanácsok, vagyis a pedagógusokból, önkormányzati képviselőkből, szülőkből álló iskolaszékek kezébe kerül a döntés.
„Azt gondolom, hogy ebben a pillanatban a magyar politikusokat és magyar felsőoktatási vezetőket két fontos cél kell vezérelje: az együttműködés megvalósítása, illetve a magyar nyelvű oktatási lehetőségek bővítése” – hangsúlyozta. A bolognai rendszerről elmondta, figyelni kell arra, hogy ebben a rendszerben tanulók ne csak papíron, hanem a valóságban is legyenek csereképesek.
Hudecz Ferenc, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora a magyar oktatás stratégiai céljait ismertette. Elmondta, a legfontosabb alapelv a magas színvonalú és versenyképes tudás elérhetővé tétele az egyének számára.
A felsőoktatási tevékenység során az oktatás-centrikusságáról a kutatás javára kellene lemondani. „A harmadik generációs egyetemnek a szolgáltató szerepét kell betöltenie: az oktatást és a kutatást kell kiszolgálnia. A kormánynak meg kell határoznia, hogy egy korosztály hány százaléka számára tart fenn felsőoktatási kapacitást: például Afrikában ez az arány 5, míg Finnországban 70%-os. A leszakadás megakadályozása érdekében pozitív diszkriminációt kell alkalmazni azokban a régiókban, ahol a diákok számára problémát jelent a standard érettségi” – hangoztatta.
Elmondta, a magyarországi felső szintű oktatásnak az idegennyelv-tanításra kellene hangsúlyt fektetnie. Problémát jelent ugyanakkor az a tény is, hogy a közel 400 ezer hallgatót kiszolgáló felsőoktatási rendszerben dolgozók sokszor másod- vagy harmad állást vállalnak az egyetem mellett, ez pedig az oktatás rovására megy.
Ugyanakkor a kormánynak arra is figyelnie kell, hogy a kutatásra szánt állami támogatásokból egyenlő mértékben részesüljenek mind a humán, mind a műszaki, a természettudományi illetve a technikai szakterületek. Kiemelte: a teljesítmény és a minőség ösztönzése kell előtérbe kerüljön, ugyanakkor létre kell hozni egy kapcsolatrendszert a magyarországi és a külföldi hallgatók között, akik majd az egyetem elvégeztével is együtt tudnak dolgozni, kutatni.
A fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri (TDK) tevékenységet. Cél továbbá, hogy e tapasztalatokat a romániai magyar nyelvű felsőoktatás szereplői saját hagyományaiknak megfelelően, a romániai felsőoktatási tehetséggondozás meglévő szervezeti kereteinek erősítésére, illetve – amely területeken szükséges – e szervezeti keretek megteremtésére felhasználhassák.
Transindex.ro
Aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést.
Mind Románia, mind Magyarország vagy Európa bármely országa ugyanazokkal a problémákkal küszködik a felsőoktatás esetében - vonták le a következtetést a Magyar Rektori Konferencia és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közös szervezésében rendezett Kolozsvári Felsőoktatási Fórumon jelenlevő előadók.
"Sorolhatnám a problémákat: az egyetem eltömegesedése, a mennyiségre való koncentrálást a minőség rovására – vezette fel a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és kihívásairól tartott előadását Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja. Kiderült, jelen pillanatban mintegy 12 ezer magyar hallgató tanul magyar és román egyetemeken Romániában, számuk alulreprezentáltságra utal a román ajkú egyetemisták arányához képest: a 2002-es népszámlálás szerint az ország lakosságának 6,66%-át magyar anyanyelvűek teszik ki, a magyar hallgatók azonban az egyetemisták arányának alig az 5%-át képezik.
A magyarországi számadatokhoz képest ez az arány még rosszabb: 4,6-szor kevesebben folytatják tanulmányaikat a középiskola elvégzése után. 1,5 millió romániai magyar lakosból 12 ezer, míg a szomszéd ország 10 millió lakosából 370 ezer egyetemi hallgató – mutatott rá Tonk. Az egyetemek kommunikációjával kapcsolatosan elmondta, a romániai magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények hajlamosabbak nyitni a magyarországi egyetemek felé, ugyanakkor nem jut eszükbe kapcsolatokat teremteni a 30 méterrel odébb levő román tannyelvű egyetemmel.
Az önálló Bolyai Egyetem visszaállítását nem érzi korszerűnek, szerinte a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem betöltötte azt az űrt, amelyet az önálló magyar, államilag is finanszírozott egyetem hiánya jelentett a romániai magyarság számára. Emellett a politikai akarat is hiányzik, továbbá a BBTE magyar oktatói soha sem jutottak konszenzusra a kérdésben: egyesek támogatják, mások ellenzik az elképzelést.
"Kulcspillanatban szervezték meg a felsőoktatási konferenciát, mivel az új oktatási törvény éppen elfogadás előtt áll a szenátusnál. Bár a szenátusi vitát nem tervezték hosszúra, még van mód a változtatásra – jegyezte meg előadásában Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, aki jónak és koherensnek értékelte a jogszabályt.
Ugyanakkor azt is elmondta, hogy míg az alsó és középszintű oktatásra vonatkozó rész megfelelően kidolgozott, a felsőoktatásra vonatkozó részben meg kell nézni, hogy maradt-e ellentmondás és ha igen, ezeket fel kell oldani. Elmondta, olyan gondokon sikerült túllépni, mint például egyes tantárgyak magyar nyelven való tanítása, vagy az anyanyelvű felsőoktatás biztosítása, hiszen ezt az új törvény már szavatolja. „Ebben a pillanatban és a közeljövőben a széleskörű minőségi oktatásért és a döntési eszközök megteremtéséért kell küzdeni” – fogalmazott Markó. A decentralizáció jótékony hatásairól szólva megemlítette, ennek az intézkedésnek a legfontosabb hozadéka, hogy helyi közösség-, pedagógus-, szülő- és gyermek-közelivé teszi az oktatást, a vezető tanácsok, vagyis a pedagógusokból, önkormányzati képviselőkből, szülőkből álló iskolaszékek kezébe kerül a döntés.
„Azt gondolom, hogy ebben a pillanatban a magyar politikusokat és magyar felsőoktatási vezetőket két fontos cél kell vezérelje: az együttműködés megvalósítása, illetve a magyar nyelvű oktatási lehetőségek bővítése” – hangsúlyozta. A bolognai rendszerről elmondta, figyelni kell arra, hogy ebben a rendszerben tanulók ne csak papíron, hanem a valóságban is legyenek csereképesek.
Hudecz Ferenc, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora a magyar oktatás stratégiai céljait ismertette. Elmondta, a legfontosabb alapelv a magas színvonalú és versenyképes tudás elérhetővé tétele az egyének számára.
A felsőoktatási tevékenység során az oktatás-centrikusságáról a kutatás javára kellene lemondani. „A harmadik generációs egyetemnek a szolgáltató szerepét kell betöltenie: az oktatást és a kutatást kell kiszolgálnia. A kormánynak meg kell határoznia, hogy egy korosztály hány százaléka számára tart fenn felsőoktatási kapacitást: például Afrikában ez az arány 5, míg Finnországban 70%-os. A leszakadás megakadályozása érdekében pozitív diszkriminációt kell alkalmazni azokban a régiókban, ahol a diákok számára problémát jelent a standard érettségi” – hangoztatta.
Elmondta, a magyarországi felső szintű oktatásnak az idegennyelv-tanításra kellene hangsúlyt fektetnie. Problémát jelent ugyanakkor az a tény is, hogy a közel 400 ezer hallgatót kiszolgáló felsőoktatási rendszerben dolgozók sokszor másod- vagy harmad állást vállalnak az egyetem mellett, ez pedig az oktatás rovására megy.
Ugyanakkor a kormánynak arra is figyelnie kell, hogy a kutatásra szánt állami támogatásokból egyenlő mértékben részesüljenek mind a humán, mind a műszaki, a természettudományi illetve a technikai szakterületek. Kiemelte: a teljesítmény és a minőség ösztönzése kell előtérbe kerüljön, ugyanakkor létre kell hozni egy kapcsolatrendszert a magyarországi és a külföldi hallgatók között, akik majd az egyetem elvégeztével is együtt tudnak dolgozni, kutatni.
A fórumon aláírták a romániai felsőoktatásban magyar nyelven tanuló diákok tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést. A megállapodás célja, hogy a romániai diákok, oktatók és kutatók jobban megismerhessék a magyarországi felsőoktatási intézményekben zajló tudományos diákköri (TDK) tevékenységet. Cél továbbá, hogy e tapasztalatokat a romániai magyar nyelvű felsőoktatás szereplői saját hagyományaiknak megfelelően, a romániai felsőoktatási tehetséggondozás meglévő szervezeti kereteinek erősítésére, illetve – amely területeken szükséges – e szervezeti keretek megteremtésére felhasználhassák.
Transindex.ro
2010. június 12.
Martonyi: képtelenség felülvizsgálni a trianoni szerződést
Martonyi János külügyminiszter a Danas című belgrádi napilapban szombaton megjelent interjújában azt hangsúlyozta, hogy Budapest "a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez" ragaszkodik; az emberi és állampolgári jogok koncepciójáról van szó, "ennek abszolút semmi köze területi és határkérdésekhez".
"Teljes képtelenségről beszélnek, akik azt mondják, el kell végezni a trianoni szerződés felülvizsgálatát. Ez történelem. Ellenezzük olyan dolgok revízióját, amelyek a múlthoz tartoznak" - mondta a magyar külügyminiszter a baloldali liberális újság címlapján induló, több oldalas, fotóval illusztrált interjúban.
"Mi a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez ragaszkodunk, ez minden; az emberi és állampolgári jogok koncepciójáról van szó, ennek abszolút semmi köze területi és határkérdésekhez" - mondta. "Az állampolgároknak, emberi lényeknek megvannak a maguk elidegeníthetetlen jogaik, ez sokkal fontosabb, mint területek és hasonlók" - fűzte hozzá Martonyi.
Számos példa van az európai történelemben olyan békeszerződésekre, amelyek egyes résztvevőknek tragédiát jelentettek. Nem szabad, hogy politikai vitáink témájává tegyük ezeket a békeszerződéseket, megterhelve ezzel az államközi kapcsolatokat - mondta.
Szerbia EU-csatlakozási folyamatáról Martonyi elmondta, néhány tagállam szerint egyelőre nincs itt az ideje annak, hogy Belgrád csatlakozási kérelmét a Tanács továbbítsa az Európai Bizottsághoz, előbb meg kellene várni a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) állásfoglalását Koszovó függetlenségéről. Martonyi János leszögezte, Magyarország nem tartozik ezek közé az országok közé; a magyar álláspont az, hogy amennyire csak lehet, gyorsítsuk föl a folyamatot.
Ezért sem szabadna a figyelem középpontjába helyezni Koszovó kérdését - jelentette ki. Nemzeti érdek Magyarország számára, hogy Szerbia minél előbb az Európai Unió tagja legyen, úgy véljük, nem szabad, hogy a Koszovó körüli nézeteltérés lényegileg akadályozza ezt a folyamatot - mondta Martonyi János a Danas című belgrádi lapnak.
A magyar külügyminiszter pénteken fejezte be kétnapos szerbiai látogatását; ez volt az első hivatalos külföldi útja az áprilisi parlamenti választások nyomán megalakult új magyar kormány május 29-i beiktatása óta.
Népszava
Martonyi János külügyminiszter a Danas című belgrádi napilapban szombaton megjelent interjújában azt hangsúlyozta, hogy Budapest "a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez" ragaszkodik; az emberi és állampolgári jogok koncepciójáról van szó, "ennek abszolút semmi köze területi és határkérdésekhez".
"Teljes képtelenségről beszélnek, akik azt mondják, el kell végezni a trianoni szerződés felülvizsgálatát. Ez történelem. Ellenezzük olyan dolgok revízióját, amelyek a múlthoz tartoznak" - mondta a magyar külügyminiszter a baloldali liberális újság címlapján induló, több oldalas, fotóval illusztrált interjúban.
"Mi a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez ragaszkodunk, ez minden; az emberi és állampolgári jogok koncepciójáról van szó, ennek abszolút semmi köze területi és határkérdésekhez" - mondta. "Az állampolgároknak, emberi lényeknek megvannak a maguk elidegeníthetetlen jogaik, ez sokkal fontosabb, mint területek és hasonlók" - fűzte hozzá Martonyi.
Számos példa van az európai történelemben olyan békeszerződésekre, amelyek egyes résztvevőknek tragédiát jelentettek. Nem szabad, hogy politikai vitáink témájává tegyük ezeket a békeszerződéseket, megterhelve ezzel az államközi kapcsolatokat - mondta.
Szerbia EU-csatlakozási folyamatáról Martonyi elmondta, néhány tagállam szerint egyelőre nincs itt az ideje annak, hogy Belgrád csatlakozási kérelmét a Tanács továbbítsa az Európai Bizottsághoz, előbb meg kellene várni a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) állásfoglalását Koszovó függetlenségéről. Martonyi János leszögezte, Magyarország nem tartozik ezek közé az országok közé; a magyar álláspont az, hogy amennyire csak lehet, gyorsítsuk föl a folyamatot.
Ezért sem szabadna a figyelem középpontjába helyezni Koszovó kérdését - jelentette ki. Nemzeti érdek Magyarország számára, hogy Szerbia minél előbb az Európai Unió tagja legyen, úgy véljük, nem szabad, hogy a Koszovó körüli nézeteltérés lényegileg akadályozza ezt a folyamatot - mondta Martonyi János a Danas című belgrádi lapnak.
A magyar külügyminiszter pénteken fejezte be kétnapos szerbiai látogatását; ez volt az első hivatalos külföldi útja az áprilisi parlamenti választások nyomán megalakult új magyar kormány május 29-i beiktatása óta.
Népszava
2010. június 13.
Újra bizalmat ébreszteni az erdélyi magyarságban
A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös rendezvényének meghívottja volt Németh Zsolt fideszes képviselő, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó szakbizottságának elnöke pénteken. A politikust arról kérdeztük: amennyiben az április 11-i országgyűlési választásokat követően a Fidesz alakíthat kormányt, milyen lényeges, a kisebbségben élő magyarságot érintő változásokra számíthatnak a határon túli magyar közösségek.
„Nagyon fontosnak tartjuk a külhoni magyarság ügyének határozottabb megjelenítését a magyar kormánypolitikában. Olyan együttműködést szeretnénk kiépíteni a külhoni magyar politikával, amely újra bizalmat ébreszt a határon túli magyarságban az anyaország iránt, ugyanakkor elkötelezettséget, felelősséget gerjeszt az anyaországban a külhoni magyarság iránt”, fejtette ki Németh Zsolt.
Úgy vélekedett: van egyetértés a magyar politikában a kettős állampolgárság ügyében. „A 2004. december 5-i kártételt jóvá kell tennünk. Nem tartjuk szükségesnek, hogy újabb népszavazás foglalkozzon a kérdéssel, hiszen az 52 százalékos igen szavazat a magyar társadalom egyértelmű politikai akarata megnyilvánulásának tekinthető. Olyan megoldást szeretnénk találni, amely mind Magyarországon, mind a Kárpát-medencében a legszélesebb politikai konszenzusra támaszkodik”, hangsúlyozta a politikus. Hozzátette: lát lehetőséget arra is, hogy a magyar igazolványok tulajdonosai új kedvezményekhez jussanak, ám konkrét javaslatokról korai lenne még beszélni.
„Szeretnénk erős Közép-Európát kiépíteni, ezért Magyarország úgy tekint Romániára és Lengyelországra, mint a legfőbb szövetségeseire a térségben. Biztonságpolitikai értelemben úgy vélem, az amerikai rakétavédelmi rendszer romániai telepítése növeli Magyarország biztonságát és az erdélyi magyarság felelősségét külpolitikai kérdésekben. Ha nő a közösség felelőssége, nő a mozgástere is. Ez azt jelentheti, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagyobb figyelemmel követi az erdélyi magyarság helyzetét és igényeit”, vélekedett.
Ami pedig a Magyarország és Románia jövőbeli gazdasági partnerségét illeti, a politikus szerint számos közös gazdasági lehetőség állhat a két ország előtt 2011-től, amikor majd Magyarország látja el fél évig az EU-elnökséget. „Van lehetőség arra, hogy a 2014–2020 közötti új EU-költségvetési időszak tervezésekor együtt dolgozzunk. Növelnünk kell Magyarország és Románia között az infrastrukturális hátteret: utakat kell építenünk, határátkelőket kell nyitnunk, vasutakra van szükség, amely által a gazdasági és szellemi-kulturális kapcsolatok lebonyolódhatnak. Magyarországnak nagy hangsúlyt kell fektetni azon ígéretek betartatására is, amelyek román részről már elhangzottak: a kulturális autonómia törvény megalkotását emelném ki – Szerbiában ez már megszületett –, továbbá a határon túli magyarság szempontjából fontos kulturális és oktatási intézmények megmaradását. A tömbmagyarság lehetőségei nagymértékben annak függvénye, hogy a közigazgatási decentralizáció miként valósul meg Romániában, és hogy ez miként segíti elő az erdélyi magyarság autonómiájának kiteljesedését”, összegzett az anyaországi politikus.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös rendezvényének meghívottja volt Németh Zsolt fideszes képviselő, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó szakbizottságának elnöke pénteken. A politikust arról kérdeztük: amennyiben az április 11-i országgyűlési választásokat követően a Fidesz alakíthat kormányt, milyen lényeges, a kisebbségben élő magyarságot érintő változásokra számíthatnak a határon túli magyar közösségek.
„Nagyon fontosnak tartjuk a külhoni magyarság ügyének határozottabb megjelenítését a magyar kormánypolitikában. Olyan együttműködést szeretnénk kiépíteni a külhoni magyar politikával, amely újra bizalmat ébreszt a határon túli magyarságban az anyaország iránt, ugyanakkor elkötelezettséget, felelősséget gerjeszt az anyaországban a külhoni magyarság iránt”, fejtette ki Németh Zsolt.
Úgy vélekedett: van egyetértés a magyar politikában a kettős állampolgárság ügyében. „A 2004. december 5-i kártételt jóvá kell tennünk. Nem tartjuk szükségesnek, hogy újabb népszavazás foglalkozzon a kérdéssel, hiszen az 52 százalékos igen szavazat a magyar társadalom egyértelmű politikai akarata megnyilvánulásának tekinthető. Olyan megoldást szeretnénk találni, amely mind Magyarországon, mind a Kárpát-medencében a legszélesebb politikai konszenzusra támaszkodik”, hangsúlyozta a politikus. Hozzátette: lát lehetőséget arra is, hogy a magyar igazolványok tulajdonosai új kedvezményekhez jussanak, ám konkrét javaslatokról korai lenne még beszélni.
„Szeretnénk erős Közép-Európát kiépíteni, ezért Magyarország úgy tekint Romániára és Lengyelországra, mint a legfőbb szövetségeseire a térségben. Biztonságpolitikai értelemben úgy vélem, az amerikai rakétavédelmi rendszer romániai telepítése növeli Magyarország biztonságát és az erdélyi magyarság felelősségét külpolitikai kérdésekben. Ha nő a közösség felelőssége, nő a mozgástere is. Ez azt jelentheti, hogy az Amerikai Egyesült Államok nagyobb figyelemmel követi az erdélyi magyarság helyzetét és igényeit”, vélekedett.
Ami pedig a Magyarország és Románia jövőbeli gazdasági partnerségét illeti, a politikus szerint számos közös gazdasági lehetőség állhat a két ország előtt 2011-től, amikor majd Magyarország látja el fél évig az EU-elnökséget. „Van lehetőség arra, hogy a 2014–2020 közötti új EU-költségvetési időszak tervezésekor együtt dolgozzunk. Növelnünk kell Magyarország és Románia között az infrastrukturális hátteret: utakat kell építenünk, határátkelőket kell nyitnunk, vasutakra van szükség, amely által a gazdasági és szellemi-kulturális kapcsolatok lebonyolódhatnak. Magyarországnak nagy hangsúlyt kell fektetni azon ígéretek betartatására is, amelyek román részről már elhangzottak: a kulturális autonómia törvény megalkotását emelném ki – Szerbiában ez már megszületett –, továbbá a határon túli magyarság szempontjából fontos kulturális és oktatási intézmények megmaradását. A tömbmagyarság lehetőségei nagymértékben annak függvénye, hogy a közigazgatási decentralizáció miként valósul meg Romániában, és hogy ez miként segíti elő az erdélyi magyarság autonómiájának kiteljesedését”, összegzett az anyaországi politikus.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 13.
Jubileumi ballagás
Szatmár megye – A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémetibe kihelyezett Közigazgatási karán június 12-én hetvenen ballagtak a tizedik évfolyam végzőseként.
A kerek évfordulós ballagás frappánsra sikeredett, mind a tanárok, mind a diákok röviden és tömören fogalmazták meg gondolataikat. A végzős diákok üzenete a közigazgatási intézmények vezetői felé az volt, hogy ők megállnák a helyüket a közigazgatásban, ha lehetőséget kapnának erre.
erdon.ro
Szatmár megye – A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémetibe kihelyezett Közigazgatási karán június 12-én hetvenen ballagtak a tizedik évfolyam végzőseként.
A kerek évfordulós ballagás frappánsra sikeredett, mind a tanárok, mind a diákok röviden és tömören fogalmazták meg gondolataikat. A végzős diákok üzenete a közigazgatási intézmények vezetői felé az volt, hogy ők megállnák a helyüket a közigazgatásban, ha lehetőséget kapnának erre.
erdon.ro
2010. június 13.
Romániában a magyar történelmi egyházak a vallási diszkrimináció áldozatai
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. június 13-án Nagyváradon: - A vasárnapi szentmisét követően, 2010. június 13-án került sor Váradszentmártonban arra az imatüntetésre, majd sajtótájékoztatóra, amelyet Fejes Rudolf Anzelm premontrei rendi apát tartott, s amelyen részt vett Tőkés László EP-képviselő is.
Az apátkanonok ily módon tiltakozik az ellen, hogy a szentmártoni premontrei kolostor épületét a román állam nem hajlandó visszaszolgáltatni a rendnek, noha hivatalos dokumentációval bizonyították tulajdonjogukat. A román törvénykezés ítéletével elégedetlen rendfőnök a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert a főapát szerint a premontrei ingatlan esete egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Romániában vallási diszkrimináció történik. A fehérkanonok múlt héten kapta meg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának válaszát a kolostor tulajdonlásával kapcsolatban. A rövid értesítésben csupán az áll, hogy egy bizottság kivizsgálta az egyházi ingatlan körül kialakult helyzetet, s úgy találják, a premontrei rend nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában. Tehát a szerzetesrend kezdheti elölről a pereskedést.
A sajtótájékoztatón Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke is felszólalt. A képviselő a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körül kialakult furcsa helyzetek kapcsán rámutatott arra, hogy a magyar történelmi egyházak milyen sok esetben válnak kisemmizettekké. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület is megszenvedte, emlékeztetett a volt püspök arra a botrányos esetre, amikor a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályáját akarta elorozni az állami hatóságok által támogatott ortodox egyház. A restitúciós törvények önmagukban semmit nem érnek, ha nem lehet őket a gyakorlatban is igazságosan, méltányosan alkalmazni – mutatott rá Tőkés. Márpedig a szentmártoni kolostoréhoz hasonló történetek azt igazolják, hogy a kommunizmus okozta „társadalmi betegségek” nem gyógyultak meg, s ezeket csak tettekkel és valós, működő, a magyar egyházak érdekeit és jogait figyelembe vevő érdekérvényesítéssel lehet orvosolni.
Tőkés László meghívására egy ökumenikus egyházi delegáció utazik nemsokára Strasbourgba, amelynek egyik tagja a nagyváradi fehérkanonok lesz. A küldöttség célja, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét: Romániában a magyar történelmi egyházak mind a mai napig a vallási diszkrimináció áldozatai, márpedig ez egyetlen magát demokratikusnak valló EU-tagállamban sem megengedett.
Romániában a négy történelmi magyar egyháztól a hivatalos adatok szerint 2140 elkobzott épületből mindezidáig elenyésző számú ingatlan került vissza jogos tulajdonosaikhoz. 2005-ben még az amerikai képviselőház külügyi bizottsága is külön határozati javaslatban sürgette a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997. évi határozatában is szorgalmazott „restitutio in integrum” elve szerint.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája az alábbi közleményt jelentette meg 2010. június 13-án Nagyváradon: - A vasárnapi szentmisét követően, 2010. június 13-án került sor Váradszentmártonban arra az imatüntetésre, majd sajtótájékoztatóra, amelyet Fejes Rudolf Anzelm premontrei rendi apát tartott, s amelyen részt vett Tőkés László EP-képviselő is.
Az apátkanonok ily módon tiltakozik az ellen, hogy a szentmártoni premontrei kolostor épületét a román állam nem hajlandó visszaszolgáltatni a rendnek, noha hivatalos dokumentációval bizonyították tulajdonjogukat. A román törvénykezés ítéletével elégedetlen rendfőnök a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert a főapát szerint a premontrei ingatlan esete egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Romániában vallási diszkrimináció történik. A fehérkanonok múlt héten kapta meg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának válaszát a kolostor tulajdonlásával kapcsolatban. A rövid értesítésben csupán az áll, hogy egy bizottság kivizsgálta az egyházi ingatlan körül kialakult helyzetet, s úgy találják, a premontrei rend nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában. Tehát a szerzetesrend kezdheti elölről a pereskedést.
A sajtótájékoztatón Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke is felszólalt. A képviselő a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körül kialakult furcsa helyzetek kapcsán rámutatott arra, hogy a magyar történelmi egyházak milyen sok esetben válnak kisemmizettekké. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület is megszenvedte, emlékeztetett a volt püspök arra a botrányos esetre, amikor a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályáját akarta elorozni az állami hatóságok által támogatott ortodox egyház. A restitúciós törvények önmagukban semmit nem érnek, ha nem lehet őket a gyakorlatban is igazságosan, méltányosan alkalmazni – mutatott rá Tőkés. Márpedig a szentmártoni kolostoréhoz hasonló történetek azt igazolják, hogy a kommunizmus okozta „társadalmi betegségek” nem gyógyultak meg, s ezeket csak tettekkel és valós, működő, a magyar egyházak érdekeit és jogait figyelembe vevő érdekérvényesítéssel lehet orvosolni.
Tőkés László meghívására egy ökumenikus egyházi delegáció utazik nemsokára Strasbourgba, amelynek egyik tagja a nagyváradi fehérkanonok lesz. A küldöttség célja, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét: Romániában a magyar történelmi egyházak mind a mai napig a vallási diszkrimináció áldozatai, márpedig ez egyetlen magát demokratikusnak valló EU-tagállamban sem megengedett.
Romániában a négy történelmi magyar egyháztól a hivatalos adatok szerint 2140 elkobzott épületből mindezidáig elenyésző számú ingatlan került vissza jogos tulajdonosaikhoz. 2005-ben még az amerikai képviselőház külügyi bizottsága is külön határozati javaslatban sürgette a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1997. évi határozatában is szorgalmazott „restitutio in integrum” elve szerint.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
2010. június 14.
Az erdélyi magyarok és nem a kormány érdekeit kellene figyelnie az RMDSZ-nek
Az EMNT régióelnökeinek levele az RMDSZ képviselőinek
Az EMNT nyilatkozatban fogalmazta meg az RMDSZ-nek címzett kérését a gazdasági válságra reagáló kormányzati lépésekkel összefüggésben. A Nyilatkozat szövege a következő:
"A román kormány felelősségvállalással kívánja a parlamenten áterőszakolni a fizetés- és nyugdíjcsökkentés törvényét. Hetek óta folynak a tiltakozások, tüntettek már nyugdíjasok, kismamák, tanárok, szinte minden szakszervezet – úgy tűnik, hiába. Igazolódni látszik, hogy a politika valóban csak négyévente akarja meghallani az utca hangját.
A román média szerint, ha csökkentik az amúgy is alacsony jövedelmeket, akkor a kormány és az őt támogató pártok képviselői nem csak a törvényért, hanem annak következményeként előálló társadalmi genocídiumért is felelős lesz.
Ne legyenek részesei ennek! Önök magyar szavazatokkal jutottak be a parlamentbe, önöknek az erdélyi magyar közösség érdekéért kell felelősséget vállalniuk, nem a kormány elhibázott politikájáért.
Ne a bérből élőkkel, a kisnyugdíjasokkal, a gyermeket nevelőkkel fizettessék meg azt, hogy a lassan két éve tartó világválságra be nem tartott választási ígéretekkel válaszol a román politika – gazdaságélénkítő programok helyett.
Nem ez az útja a válságból való kilábalásnak!
Önök a mandátum révén döntési jogot, de felelősséget is kaptak a választóktól. Az erdélyi régiók, azok magyar közösségei nevében bizton mondhatjuk: ez nem azonos azzal, amit felelősségvállalás címén a kormány elvár önöktől a szavazáskor.
Éljenek a közösség javára a döntési jogukkal: ne szavazzanak meg, ne vállaljanak felelősséget olyan törvényért, amely csak elmélyíti a válságot, és mélynyomorba, az lét peremére szorít többszázezer embert."
2010. június 14.
Orbán Mihály, az EMNT Partiumi régióelnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régióelnöke, László János, az EMNT Székelyföldi régióelnöke
Erdély.ma
Az EMNT régióelnökeinek levele az RMDSZ képviselőinek
Az EMNT nyilatkozatban fogalmazta meg az RMDSZ-nek címzett kérését a gazdasági válságra reagáló kormányzati lépésekkel összefüggésben. A Nyilatkozat szövege a következő:
"A román kormány felelősségvállalással kívánja a parlamenten áterőszakolni a fizetés- és nyugdíjcsökkentés törvényét. Hetek óta folynak a tiltakozások, tüntettek már nyugdíjasok, kismamák, tanárok, szinte minden szakszervezet – úgy tűnik, hiába. Igazolódni látszik, hogy a politika valóban csak négyévente akarja meghallani az utca hangját.
A román média szerint, ha csökkentik az amúgy is alacsony jövedelmeket, akkor a kormány és az őt támogató pártok képviselői nem csak a törvényért, hanem annak következményeként előálló társadalmi genocídiumért is felelős lesz.
Ne legyenek részesei ennek! Önök magyar szavazatokkal jutottak be a parlamentbe, önöknek az erdélyi magyar közösség érdekéért kell felelősséget vállalniuk, nem a kormány elhibázott politikájáért.
Ne a bérből élőkkel, a kisnyugdíjasokkal, a gyermeket nevelőkkel fizettessék meg azt, hogy a lassan két éve tartó világválságra be nem tartott választási ígéretekkel válaszol a román politika – gazdaságélénkítő programok helyett.
Nem ez az útja a válságból való kilábalásnak!
Önök a mandátum révén döntési jogot, de felelősséget is kaptak a választóktól. Az erdélyi régiók, azok magyar közösségei nevében bizton mondhatjuk: ez nem azonos azzal, amit felelősségvállalás címén a kormány elvár önöktől a szavazáskor.
Éljenek a közösség javára a döntési jogukkal: ne szavazzanak meg, ne vállaljanak felelősséget olyan törvényért, amely csak elmélyíti a válságot, és mélynyomorba, az lét peremére szorít többszázezer embert."
2010. június 14.
Orbán Mihály, az EMNT Partiumi régióelnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régióelnöke, László János, az EMNT Székelyföldi régióelnöke
Erdély.ma
2010. június 14.
Bugárék átlépték az etnikai határvonalat - így értékelte Bakk Miklós politológus a szlovákiai választások eredményét hétfőn az erdélyi Krónikában, amely egy másik írásában földcsuszamláshoz hasonlította a történteket.
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszéke magyar tagozatának vezetője szerint a felvidéki magyar pártoknak a szlovákiai választások során produkált eredményéből többek között kitűnik, hogy a Bugár Béla vezette Hídnak sikerült megvalósítania mindazt, amire például Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) fennállása óta nem képes, vagyis átlépte az etnikai határvonalat.
"A Híd egyértelműen úgy tudta növelni támogatottságát, hogy sikerült megszereznie a szlovák nemzetiségűek szavazatait is. Érdemes lesz elemezni a következő időszakban, hogy egy hasonló politikai projektet miért lehetett megvalósítani Szlovákiában, Romániában pedig nem" - állapítja meg a politológus.
Bakk Miklós emlékeztet: már korábban felmerült, hogy az RMDSZ etnikai pártból regionális alakulattá válhatna, mindez azonban a mai napig nem történt meg, ellenben a Híd sikerre vitte ezt az elképzelést. A nyilatkozó ugyanakkor azzal magyarázza a parlamentbe bejutott felvidéki magyar párt sikerességét, hogy szerinte Szlovákiában kevésbé éles a kulturális törésvonal a szlovák és a magyar társadalom között, mint Erdélyben a román és magyar között. Emlékeztet arra is, hogy a Felvidéken Erdélyhez képest magasabb a vegyes házasságok száma.
A Krónika vezércikkében földcsuszamlásszerűnek nevezni a szlovákiai parlamenti választások eredményét. A megmérettetés első számú hozadékának számít - írja -, hogy noha megnyerte a választást, várhatóan ellenzékbe szorul Robert Fico kormányfő szociáldemokrata pártja. Ez a politikai erő a vezércikkíró szerint négy éve mást sem tesz, mint igyekszik megalázni a félmilliós felvidéki magyarságot, ezáltal keresve a konfrontációt déli szomszédjával, Magyarországgal.
Csáky Pálék kudarca azt jelzi - fejti ki a kommentátor -, hogy a felvidéki magyarok elfordultak az MKP-tól, és inkább hajlandók rábízni a parlamenti képviselet terhét egy olyan "vegyes alakulatra", amelynek programjában annyira hangsúlyos szerepet kap a szlovák–magyar együttélés, hogy emiatt bizony sokan "leszlovákozzák". A következő időszakban kiderül, mennyire járható Bugárék útja, és ez a tapasztalat Erdélyben is tanulságos lesz, elsősorban az RMDSZ számára - vélekedik a Krónika kommentátora. Szerinte az RMDSZ-nek azon kell elgondolkodnia, miért nem sikerült az elmúlt húsz év során legalább feleannyi román értelmiségit a maga oldalára fordítania, mint amennyi szlovákot sikerült a Hídnak az elmúlt egy évben.
Garzó Ferenc
MTI
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszéke magyar tagozatának vezetője szerint a felvidéki magyar pártoknak a szlovákiai választások során produkált eredményéből többek között kitűnik, hogy a Bugár Béla vezette Hídnak sikerült megvalósítania mindazt, amire például Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) fennállása óta nem képes, vagyis átlépte az etnikai határvonalat.
"A Híd egyértelműen úgy tudta növelni támogatottságát, hogy sikerült megszereznie a szlovák nemzetiségűek szavazatait is. Érdemes lesz elemezni a következő időszakban, hogy egy hasonló politikai projektet miért lehetett megvalósítani Szlovákiában, Romániában pedig nem" - állapítja meg a politológus.
Bakk Miklós emlékeztet: már korábban felmerült, hogy az RMDSZ etnikai pártból regionális alakulattá válhatna, mindez azonban a mai napig nem történt meg, ellenben a Híd sikerre vitte ezt az elképzelést. A nyilatkozó ugyanakkor azzal magyarázza a parlamentbe bejutott felvidéki magyar párt sikerességét, hogy szerinte Szlovákiában kevésbé éles a kulturális törésvonal a szlovák és a magyar társadalom között, mint Erdélyben a román és magyar között. Emlékeztet arra is, hogy a Felvidéken Erdélyhez képest magasabb a vegyes házasságok száma.
A Krónika vezércikkében földcsuszamlásszerűnek nevezni a szlovákiai parlamenti választások eredményét. A megmérettetés első számú hozadékának számít - írja -, hogy noha megnyerte a választást, várhatóan ellenzékbe szorul Robert Fico kormányfő szociáldemokrata pártja. Ez a politikai erő a vezércikkíró szerint négy éve mást sem tesz, mint igyekszik megalázni a félmilliós felvidéki magyarságot, ezáltal keresve a konfrontációt déli szomszédjával, Magyarországgal.
Csáky Pálék kudarca azt jelzi - fejti ki a kommentátor -, hogy a felvidéki magyarok elfordultak az MKP-tól, és inkább hajlandók rábízni a parlamenti képviselet terhét egy olyan "vegyes alakulatra", amelynek programjában annyira hangsúlyos szerepet kap a szlovák–magyar együttélés, hogy emiatt bizony sokan "leszlovákozzák". A következő időszakban kiderül, mennyire járható Bugárék útja, és ez a tapasztalat Erdélyben is tanulságos lesz, elsősorban az RMDSZ számára - vélekedik a Krónika kommentátora. Szerinte az RMDSZ-nek azon kell elgondolkodnia, miért nem sikerült az elmúlt húsz év során legalább feleannyi román értelmiségit a maga oldalára fordítania, mint amennyi szlovákot sikerült a Hídnak az elmúlt egy évben.
Garzó Ferenc
MTI
2010. június 14.
Rezeg a léc
Ma eldől, belebukik-e a Boc-kormány a bérek, fizetések, segélyek és nyugdíjak csökkentését előíró két törvénybe.
Az ellenzéknek 21—22 szavazat hiányzik ahhoz, hogy másodszor is megdöntse az Emil Boc vezette végrehajtó hatalmat, igyekeznek is kézben tartani a gyeplőt, valamennyi parlamenti képviselőjüket, szenátorukat a barikádra állítani. S meggyőzni a hatalmi szférához tartozók közt a habozókat, hogy saját politikai jövőjük meg a lakosság zömét jelentő állami alkalmazottak és nyugdíjasok érdekében szavazzanak saját kormányuk ellen.
Nem ülnek tétlenül természetesen a Demokrata Liberális Párt, az RMDSZ és a függetlenek pártjának tagjai sem, érveiket pártállástól függetlenül úgy mondják fel, mint gyermekek a memoriter céllal megtanult verset. Emiatt is tűnik úgy, nincsenek érveik, csak a szándék nagy bennük, hogy megmentsék a másodszori bukástól a miniszterelnököt. Ígérik is szaporán, hogy ha ezen a hoppon túlesnek, maguk kérik a kormányátalakítást, mert valójában nagyon elégedetlenek. De más út nincs, halljuk: a béreket, nyugdíjakat, segélyeket 25, illetve 15 százalékkal csökkenteni kell. Különben végünk.
Ez az alternatívahiány teszi leginkább gyanússá őket. Ritkán adódik ugyanis olyan gazdasági-politikai helyzet, amelyet csak egyetlen úton-módon lehetne megoldani. S most a napnál is világosabban látszik, hogy a hosszú, majdnem egy hónapos, úgynevezett egyeztető tárgyalások dacára senkit nem hallgattak meg, sem a szakszervezeteket, sem a munkavállalókat, sem a civil szférát, hanem eltökélten haladtak azon az úton, amelyet Traian Băsescu több mint egy hónappal ezelőtt kijelölt számukra. Hogy ez valójában egyetlen válságellenes intézkedést sem tartalmaz, csupán a felborult költségvetési hiányt egyenlíti ki ideig-óráig, az senkit nem érdekel. Ígérgetik ugyan, hogy ha ezen túlesnek, a válságkezelésre is gondolnak, de meggyőzőerejük halvány, s már azt pengetik, hamarosan újabb IMF-kölcsönt kell felvenni. Márpedig megvonni, kölcsönkérni a bolond is tud.
Maga Markó Béla szövetségi elnök jelentette be a szövetség állandó tanácsának ülése után: a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak, de nyilatkozatot adtak ki arról, hogy a megszorítások mellett sürgetik a gazdaságélénkítő intézkedéseket, és kiállnak a decentralizáció folytatása mellett.
Mégis rezeg a léc Emil Boc kormánya számára. Ha nem ma, később bukik el, de sorsa megpecsételődött. Elillant ugyanis a bizalom, s ha az nincs, semmi sincs.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ma eldől, belebukik-e a Boc-kormány a bérek, fizetések, segélyek és nyugdíjak csökkentését előíró két törvénybe.
Az ellenzéknek 21—22 szavazat hiányzik ahhoz, hogy másodszor is megdöntse az Emil Boc vezette végrehajtó hatalmat, igyekeznek is kézben tartani a gyeplőt, valamennyi parlamenti képviselőjüket, szenátorukat a barikádra állítani. S meggyőzni a hatalmi szférához tartozók közt a habozókat, hogy saját politikai jövőjük meg a lakosság zömét jelentő állami alkalmazottak és nyugdíjasok érdekében szavazzanak saját kormányuk ellen.
Nem ülnek tétlenül természetesen a Demokrata Liberális Párt, az RMDSZ és a függetlenek pártjának tagjai sem, érveiket pártállástól függetlenül úgy mondják fel, mint gyermekek a memoriter céllal megtanult verset. Emiatt is tűnik úgy, nincsenek érveik, csak a szándék nagy bennük, hogy megmentsék a másodszori bukástól a miniszterelnököt. Ígérik is szaporán, hogy ha ezen a hoppon túlesnek, maguk kérik a kormányátalakítást, mert valójában nagyon elégedetlenek. De más út nincs, halljuk: a béreket, nyugdíjakat, segélyeket 25, illetve 15 százalékkal csökkenteni kell. Különben végünk.
Ez az alternatívahiány teszi leginkább gyanússá őket. Ritkán adódik ugyanis olyan gazdasági-politikai helyzet, amelyet csak egyetlen úton-módon lehetne megoldani. S most a napnál is világosabban látszik, hogy a hosszú, majdnem egy hónapos, úgynevezett egyeztető tárgyalások dacára senkit nem hallgattak meg, sem a szakszervezeteket, sem a munkavállalókat, sem a civil szférát, hanem eltökélten haladtak azon az úton, amelyet Traian Băsescu több mint egy hónappal ezelőtt kijelölt számukra. Hogy ez valójában egyetlen válságellenes intézkedést sem tartalmaz, csupán a felborult költségvetési hiányt egyenlíti ki ideig-óráig, az senkit nem érdekel. Ígérgetik ugyan, hogy ha ezen túlesnek, a válságkezelésre is gondolnak, de meggyőzőerejük halvány, s már azt pengetik, hamarosan újabb IMF-kölcsönt kell felvenni. Márpedig megvonni, kölcsönkérni a bolond is tud.
Maga Markó Béla szövetségi elnök jelentette be a szövetség állandó tanácsának ülése után: a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak, de nyilatkozatot adtak ki arról, hogy a megszorítások mellett sürgetik a gazdaságélénkítő intézkedéseket, és kiállnak a decentralizáció folytatása mellett.
Mégis rezeg a léc Emil Boc kormánya számára. Ha nem ma, később bukik el, de sorsa megpecsételődött. Elillant ugyanis a bizalom, s ha az nincs, semmi sincs.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. június 14.
400 éves a makfalvi oktatás
Az eseményt kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelték a szellemnek, kultúrának mindig odaadással áldozó, hagyományőrző Kis-Küküllő menti községben. Szombat délelőtt a megemlékezésre, a helybeli oktatás négyévszázadát és a Wesselényi-féle iskola 175 esztendejét felidéző előadásokra, emlékbeszédekre, könyvbemutatókra, kiállításokra összpontosítottak a jubileum szervezői, az estébe nyúló délutánt és a vasárnapot főként a fiatalok műsorai, sportmegnyilvánulásai uralták.
Sok szép gondolat elhangzott, a makfalvi iskola jelen levő egykori és mai oktatói, tanulói bőven találhattak okot az örömre, nosztalgikus elérzékenyülésre, az ünnepi alkalomra közelebbről, távolabbról érkezett vendégeik, rokonok, barátok és jeles hivatalosságok szintén ráhangolódtak az emelkedettségében is családias hangulatú eseménysorra. Több helyen zajlott az ünnepség, a Gáll-kerti iskolánál, Wesselényi Miklós szobránál, a református templomban, a kultúrotthonban, mindenről még távirati stílusban sem tudósíthatunk. Azt azonban jeleznünk kell, hogy a falu tanítói, tanárai emlékére állított kopjafánál az egész napos műsorvezetést is magára vállaló Péterfi György igazgató kezdte a tisztelgést, a helyi önkormányzat nevében Vas Imre alpolgármester beszélt, és ugyanott, az iskolaudvaron, ahol a mai diákok felolvasták az egykorvolt több mint kétszáz oktató névsorát, Kiss Károly református lelkész áldását hallgathatták meg a jubilálók. Majd koszorúk is kerültek a kopjafára. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke és Kerekes Károly, a körzet parlamenti képviselője, illetve Zsigmond Vencel polgármester is koszorúzott.
Hasonló főhajtás zajlott az iskolaalapító Wesselényi főtéri mellszobránál is, Makfalva szobrász szülötte, Suba László alkotásánál. Ott részlet is elhangzott a nagy reformer makfalviakhoz írt, 1835-ös keltezésű leveléből, amelyben a nekik szánt népiskola jövendőformáló, joggal remélt jótéteményeit is felsorolta. Érdemes idéznünk a levélből: "Légyen temérdek hálámnak még csak parányi adója az, hogy ezen szép ajándékot a dicső székely nemzet hasznára, dicsőségére szentelje. Alapuljon s emelkedjék ezen tulajdon, ezen hazafiság szentelt helyen, a székely ifjúság számára, egy nevelő, Tanító Intézet. Terjedjen ezen tudományok műhelyéből világosság. Folyjék innen férfias erő honfiaink lelkökbe, sugározzék innen értelmesség az észre, s hazafiúi melegség a szívekre." Amit már az elődök több mint négy évszázada elkezdtek a községben, határozottabban, jobb körülmények között és magasabb szinten folytatódott az új intézményben, amely megannyi megpróbáltatás, olykor hatalmi tiltások közepette is igyekezett betölteni hivatását, hűséggel szolgálni az alapító nemes szándékait. Töretlen hit, pallérozott szellem és erkölcsös, tiszta lélek segítette a helybelieket ebben. Erről az istentiszteleten is szólt az igehirdető Kiss Károly. A lelkész arra emlékeztette az ünnepszentelésre egybegyűlteket, milyen nélkülözhetetlen életünkben az Isten nevében és Isten nevével végzett nevelés. A templomi emlékezés külön színfoltja volt az iskolazászló felszentelése. Bandi Kati textilművész pár hónapos munkával készítette el a tanintézet eltűnt, talán megsemmisült eredeti zászlajának pompás hasonmását. Orbán Balázs leírását követte, a zászlómotívumok átköltésébe a Bolyai–Református Kollégium címeréből is ihletődött – vallotta az alkotó.
A kultúrotthon nagytermében jellegzetes makfalvi életképek fogadták a közönséget. Az iskola fiatal tanára, Péterfi Levente által összegyűjtött közel száz felnagyított, régi fotó érdekesen vezette be a maiakat a község múltjába. Ezt teszi A makfalvi oktatás története 1610-2010 című, alaposan dokumentált, vaskos kötet, Péterfi György és Péterfi Levente erre a napra megjelentetett könyve is. Mielőtt szerzői, beajánlói erről szóltak volna, Zsigmond Vencel polgármester köszöntötte a megjelenteket, és vázolta, mi minden érdemes kiemelt figyelemre Makfalva jelenében. A megyei tanács elnök asszonya, Lokodi Edit Emőke a helyi iskola négyszáz évét méltatta, és mindazt, ami ennek eredményeként gazdagította a községet és lakóit. Köszöntőjében – bizonyára nem feledve a falu jelenlegi zaklatott állapotát – a radikalizálódástól óvta, békére, harmóniára biztatta a makfalviakat. Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő az oktatók, általában a zászlóvivők nemzetépítő szerepének fontosságát hangsúlyozta. Wesselényi példája azt üzeni a maiaknak, hogy a megkezdett reformot folytatni kell, mondotta. Köszöntővel érkezett Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ vezetője is. Gondolatait konkrét segítséggel tetézte, az évforduló alkalmából taneszköz-adományt ajánlott fel a helybeli iskolának 800 euró értékben.
Összefogás, közadakozás nyomán tudott megjelenni a már említett jelentős kötet is. Apa és fia kezdeményezéséről Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő beszélt, visszatekintve az iskola és a falu múltjára is. Az egyik szerző, Péterfi György az emlékkönyv indítékait részletezte. A hiánypótló dokumentumnak is tekinthető kötet emlék a régieknek, remény a maiaknak, biztatás az ezután jövőknek, hangsúlyozta. A kiadványt Kiss Károly is méltatta.
Egy másik könyv is napvilágot látott a jubileumra. A művészeti berkekben is nagyra becsült Makfalva Tordán élő fia, Suba László Makfalvától Tordáig című kötete átfogó önvallomás és visszapillantás a gyermek- és ifjúkorra, arra a szellemi hagyatékra, amivel a község feltarisznyálta, művészi pályájának forrásvidékére. A szobrász, keramikus, néprajzi szerző életművéről született írásokat is közlő kötetet Nagy Miklós Kund méltatta. Suba László újabb műveivel is megajándékozta szülőfaluját. A központi parkban Dózsa György szobormása és a Lány gyümölccsel köztéri alkotás közelében két méretes cserefa faragványa közvetíti a művész jelképes üzenetét.
Lelkes öregdiákok is szót kértek. Dr. Mátyus András nyugalmazott főorvos iskoláskori emlékeit idézte fel és a nagy elődök emléke előtt tisztelgett. Simon Katalin verset írt erre az alkalomra. Bernád Ilona az iskolától és a falutól kapott kincseket sorolta, amelyek gazdag gyógyító tevékenységben és könyves termésben kamatoztak. Suba Mária a makfalvi népművészet gazdagságát dicsérte, különös tekintettel a szőttesekre, varrottasokra, amelyekből ilyenkor, de máskor is bármikor szép kiállítás hozható össze.
Az ünnep eltelt. A folytonosság nem szakadhat meg. Nap mint nap gondolni kell a következő évszázadokra.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
Az eseményt kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelték a szellemnek, kultúrának mindig odaadással áldozó, hagyományőrző Kis-Küküllő menti községben. Szombat délelőtt a megemlékezésre, a helybeli oktatás négyévszázadát és a Wesselényi-féle iskola 175 esztendejét felidéző előadásokra, emlékbeszédekre, könyvbemutatókra, kiállításokra összpontosítottak a jubileum szervezői, az estébe nyúló délutánt és a vasárnapot főként a fiatalok műsorai, sportmegnyilvánulásai uralták.
Sok szép gondolat elhangzott, a makfalvi iskola jelen levő egykori és mai oktatói, tanulói bőven találhattak okot az örömre, nosztalgikus elérzékenyülésre, az ünnepi alkalomra közelebbről, távolabbról érkezett vendégeik, rokonok, barátok és jeles hivatalosságok szintén ráhangolódtak az emelkedettségében is családias hangulatú eseménysorra. Több helyen zajlott az ünnepség, a Gáll-kerti iskolánál, Wesselényi Miklós szobránál, a református templomban, a kultúrotthonban, mindenről még távirati stílusban sem tudósíthatunk. Azt azonban jeleznünk kell, hogy a falu tanítói, tanárai emlékére állított kopjafánál az egész napos műsorvezetést is magára vállaló Péterfi György igazgató kezdte a tisztelgést, a helyi önkormányzat nevében Vas Imre alpolgármester beszélt, és ugyanott, az iskolaudvaron, ahol a mai diákok felolvasták az egykorvolt több mint kétszáz oktató névsorát, Kiss Károly református lelkész áldását hallgathatták meg a jubilálók. Majd koszorúk is kerültek a kopjafára. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke és Kerekes Károly, a körzet parlamenti képviselője, illetve Zsigmond Vencel polgármester is koszorúzott.
Hasonló főhajtás zajlott az iskolaalapító Wesselényi főtéri mellszobránál is, Makfalva szobrász szülötte, Suba László alkotásánál. Ott részlet is elhangzott a nagy reformer makfalviakhoz írt, 1835-ös keltezésű leveléből, amelyben a nekik szánt népiskola jövendőformáló, joggal remélt jótéteményeit is felsorolta. Érdemes idéznünk a levélből: "Légyen temérdek hálámnak még csak parányi adója az, hogy ezen szép ajándékot a dicső székely nemzet hasznára, dicsőségére szentelje. Alapuljon s emelkedjék ezen tulajdon, ezen hazafiság szentelt helyen, a székely ifjúság számára, egy nevelő, Tanító Intézet. Terjedjen ezen tudományok műhelyéből világosság. Folyjék innen férfias erő honfiaink lelkökbe, sugározzék innen értelmesség az észre, s hazafiúi melegség a szívekre." Amit már az elődök több mint négy évszázada elkezdtek a községben, határozottabban, jobb körülmények között és magasabb szinten folytatódott az új intézményben, amely megannyi megpróbáltatás, olykor hatalmi tiltások közepette is igyekezett betölteni hivatását, hűséggel szolgálni az alapító nemes szándékait. Töretlen hit, pallérozott szellem és erkölcsös, tiszta lélek segítette a helybelieket ebben. Erről az istentiszteleten is szólt az igehirdető Kiss Károly. A lelkész arra emlékeztette az ünnepszentelésre egybegyűlteket, milyen nélkülözhetetlen életünkben az Isten nevében és Isten nevével végzett nevelés. A templomi emlékezés külön színfoltja volt az iskolazászló felszentelése. Bandi Kati textilművész pár hónapos munkával készítette el a tanintézet eltűnt, talán megsemmisült eredeti zászlajának pompás hasonmását. Orbán Balázs leírását követte, a zászlómotívumok átköltésébe a Bolyai–Református Kollégium címeréből is ihletődött – vallotta az alkotó.
A kultúrotthon nagytermében jellegzetes makfalvi életképek fogadták a közönséget. Az iskola fiatal tanára, Péterfi Levente által összegyűjtött közel száz felnagyított, régi fotó érdekesen vezette be a maiakat a község múltjába. Ezt teszi A makfalvi oktatás története 1610-2010 című, alaposan dokumentált, vaskos kötet, Péterfi György és Péterfi Levente erre a napra megjelentetett könyve is. Mielőtt szerzői, beajánlói erről szóltak volna, Zsigmond Vencel polgármester köszöntötte a megjelenteket, és vázolta, mi minden érdemes kiemelt figyelemre Makfalva jelenében. A megyei tanács elnök asszonya, Lokodi Edit Emőke a helyi iskola négyszáz évét méltatta, és mindazt, ami ennek eredményeként gazdagította a községet és lakóit. Köszöntőjében – bizonyára nem feledve a falu jelenlegi zaklatott állapotát – a radikalizálódástól óvta, békére, harmóniára biztatta a makfalviakat. Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő az oktatók, általában a zászlóvivők nemzetépítő szerepének fontosságát hangsúlyozta. Wesselényi példája azt üzeni a maiaknak, hogy a megkezdett reformot folytatni kell, mondotta. Köszöntővel érkezett Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ vezetője is. Gondolatait konkrét segítséggel tetézte, az évforduló alkalmából taneszköz-adományt ajánlott fel a helybeli iskolának 800 euró értékben.
Összefogás, közadakozás nyomán tudott megjelenni a már említett jelentős kötet is. Apa és fia kezdeményezéséről Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő beszélt, visszatekintve az iskola és a falu múltjára is. Az egyik szerző, Péterfi György az emlékkönyv indítékait részletezte. A hiánypótló dokumentumnak is tekinthető kötet emlék a régieknek, remény a maiaknak, biztatás az ezután jövőknek, hangsúlyozta. A kiadványt Kiss Károly is méltatta.
Egy másik könyv is napvilágot látott a jubileumra. A művészeti berkekben is nagyra becsült Makfalva Tordán élő fia, Suba László Makfalvától Tordáig című kötete átfogó önvallomás és visszapillantás a gyermek- és ifjúkorra, arra a szellemi hagyatékra, amivel a község feltarisznyálta, művészi pályájának forrásvidékére. A szobrász, keramikus, néprajzi szerző életművéről született írásokat is közlő kötetet Nagy Miklós Kund méltatta. Suba László újabb műveivel is megajándékozta szülőfaluját. A központi parkban Dózsa György szobormása és a Lány gyümölccsel köztéri alkotás közelében két méretes cserefa faragványa közvetíti a művész jelképes üzenetét.
Lelkes öregdiákok is szót kértek. Dr. Mátyus András nyugalmazott főorvos iskoláskori emlékeit idézte fel és a nagy elődök emléke előtt tisztelgett. Simon Katalin verset írt erre az alkalomra. Bernád Ilona az iskolától és a falutól kapott kincseket sorolta, amelyek gazdag gyógyító tevékenységben és könyves termésben kamatoztak. Suba Mária a makfalvi népművészet gazdagságát dicsérte, különös tekintettel a szőttesekre, varrottasokra, amelyekből ilyenkor, de máskor is bármikor szép kiállítás hozható össze.
Az ünnep eltelt. A folytonosság nem szakadhat meg. Nap mint nap gondolni kell a következő évszázadokra.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 14.
Ma dől el a Boc-kormány sorsa
A parlament ma szavaz az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványról, amelynek megszavazása a Boc-kabinet másodszori bukását jelentheti, elutasítása esetén azonban a parlament által is automatikusan elfogadottnak tekinthetők a kabinet által javasolt drasztikus megszorító intézkedések. Az ellenzék azt követően nyújtott be bizalmatlansági indítványt az Emil Boc vezette kormány ellen, hogy az „felelősségvállalási” eljárás keretében terjesztette a parlament elé a vonatkozó jogszabály-tervezeteket. Miközben mindenki türelmetlenül várja a mai szavazás eredményét, a sajtóban folynak a találgatások arról, hogy a honatyák, és az általuk képviselt politikai alakulatok milyen álláspontot fognak tanúsítani a várhatóan titkos szavazás során.
Emil Boc miniszterelnök tegnap délután még egy utolsó egyeztetésre várta a demokrata-liberális párti képviselőket, akik többségének a meggyőződése, hogy az ellenzék kezdeményezése nem jár majd sikerrel. A kormány elsősorban a demokrata-liberális párti, az RMDSZ-es és a független honatyák támogatására számít, de bíznak a többi tizennyolc nemzeti kisebbség szavazatában is. Ennek ellenére azonban a Boc vezette kormányt még érhetik meglepetések, figyelembe véve, hogy egyes demokrata-liberális párti képviselők nyíltan a megszorító intézkedések ellen foglaltak állást, mint például Daniel Oajdea, aki a hétvégén kijelentette: megszavazza a bizalmatlansági indítványt, s következésképpen már hétfőn kizárták a pártból.
A Boc-kabinet megbuktatásához az ellenzéknek legkevesebb 236 szavazatra van szüksége, az előzetes számítások szerint 22 voks hiányzik ahhoz, hogy a kezdeményezésnek érvényt lehessen szerezni. A szociáldemokraták és a liberálisok azonban nagyon eltökéltnek tűnnek: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke hétfőn közölte, mindent megtesznek az indítvány elfogadása érdekében. Hasonlóképpen vélekedik a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Crin Antonescu is, aki tegnap bejelentette, hogy megszavazzák a PSD–PC indítványát. A PNL Kolozs megyei szervezete egyébként hétfőn közölte: az elmúlt napokban 40 ezer aláírást gyűjtött össze a megszorító intézkedések ellen.
Az RMDSZ kitart partnere mellett
Az RMDSZ kitart kormánykoalíciós partnere mellett, és a bizalmatlansági indítvány elutasítása mellett fog szavazni – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes. „Az RMDSZ kormányalkotó tényező, így természetes, hogy nem szavazhatja meg az indítványt. Ez esetben ki kellene lépnie a kormányból, így jelen pillanatban nem tevődik fel a koalícióval szembeni szolidaritás hiánya” – nyilatkozta az RMDSZ elnöke a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) tegnapi ülését követően. Markó Béla elmondása szerint az RMDSZ parlamenti frakciói múlt héten megvitatták a kérdést, és úgy döntöttek, hogy az általuk javasolt módosításokkal támogatják a megszorító intézkedéseket.
A SZÁT tegnap elemezte a világgazdasági válság nyomán Romániában kialakult helyzetet, és többek között, megállapította: a nyilvánosságra hozott makrogazdasági mutatókból és előrejelzésekből kiderül, hogy a román gazdasági helyzet a vártnál kedvezőtlenebb. Mindezek következtében szükség volt a nemzetközi pénzügyi intézetekkel megkötött hitelszerződésekben igényelt közel 20 milliárd eurós kölcsönre, a Valutaalappal való megegyezés által megteremtett bizalmi tőkére, még akkor is, ha a további részletek folyósítását konkrét, a megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítéséhez és kitűzött rész célok eléréséhez kötik. Fontosnak tartják, hogy az RMDSZ javaslatára sikerült a minimálfizetések és minimálnyugdíjak szintjét megőrizni, és a megszorító intézkedéseket a 2010. december 31-i határidőhöz kötni, ugyanakkor számos fontos szociális támogatási forma nem csökken.
Továbbá a SZÁT elengedhetetlenül szükségesnek véli és szorgalmazza a reformok folytatását és felgyorsítását. Ennek érdekében felkérik az RMDSZ minisztereit, államtitkárait, valamint képviselőit és szenátorait, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a decentralizáció felgyorsítására és kiterjesztésére, a központi közigazgatás mélyreható átszervezésére, a dekoncentrált intézmények átalakítására és a megyei tanácsok hatáskörébe utalására, az új tanügyi törvény parlamenti elfogadására és gyakorlatba ültetésére, a szociális ellátórendszer teljes reformjára, valamint a korrupció és a feketegazdaság elleni hatékony és gyors intézkedések gyakorlatba ültetésére.
A SZÁT ugyanakkor felhívja a figyelmet a gazdaságélénkítő intézkedések kiemelt szerepére a gazdasági válság leküzdésében. Továbbá indokoltnak látja, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa júniusi 26-i ülésén elemezze Románia gazdasági helyzetét, és fogadjon el mélyreható válságkezelő és gazdaságélénkítő programot.
„A nyugdíj magántulajdon”
„A nyugdíj az érintett személy magántulajdonát képezi. Eddig csak a nyugdíjak befagyasztására volt példa, arra nem, hogy csökkentették volna. Ha a parlament holnap (maszerk. megj.) megszavazza az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt, akkor elképzelhető, hogy az RMDSZ kikerül a kormányból. Amennyiben pedig az RMDSZ támogatná az ellenzék indítványát, akkor elveszíthetjük legmegbízhatóbb szavazóbázisunkat: az idősebb nemzedéket” – nyilatkozta a Szabadság körkérdésére Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő, hozzáfűzve: a megszorító intézkedésekre vonatkozó egyeztetés a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megkérdezése nélkül történt. Úgy vélte, ha a megszorító intézkedések elfogadása azzal a káros következménnyel jár, hogy elveszítjük legmegbízhatóbb szavazóbázisunkat, akkor számolnunk kell a személyi felelősség kérdésével, amely ez esetben az RMDSZ vezetőségéé.
RMDSZ: felelős politikai alakulat
„Nem lenne ildomos kibújni most, a kormányzási nehézségek közepette a felelősség alól. Tudatában vagyunk a megszorító intézkedések következményeinek. A kormánynak viszont az a feladata, hogy kivezesse az országot a gazdasági válságból. Ha a megszorító intézkedések az adóemelésre vonatkoztak volna, ez a fizetések és a nyugdíjak reálértékének csökkenéséhez vezet. Remélhetőleg ezeket az intézkedéseket év végéig fel lehet oldani. Ugyanakkor szükség van a közigazgatás hatékonyabbá tételére, illetve az ésszerű humánerőforrás-gazdálkodásra, ez pedig leépítésekhez vezethet” – vélekedett Olosz Gergely, a képviselőház RMDSZ-frakciójának vezetője. Mint fogalmazott, a megszorító intézkedések mellett a kormány feladata az, hogy a gazdaság élénkítésére vonatkozó intézkedéseket hozzon, amely a most felszabadult munkaerőt felszívja.
Lakatos Péter képviselő a kialakult helyzet kapcsán elmondta: a megszorító intézkedéseket az államelnök közölte a kormánykoalícióval és a sajtóval. Habár Băsescu azt mondta, hogy ezeket a megszorító intézkedéseket nem lehet módosítani, az RMDSZ-nek mégis sikerült elérnie, hogy a 350 lejes minimál nyugdíj és a 600 lejes minimálbér ne csökkenjen. Ezzel az intézkedéssel 1,1 millió nyugdíjas helyzetét sikerült megkönnyíteni, vélekedett a politikus. „Nem biztos, hogy az RMDSZ vállalhatja azt, hogy a lakosság 2011-ben is lefaragott nyugdíjat kapjon. Ez majd csak október 15-e táján derül ki, amikor be kell nyújtani a jövő évi költségvetési törvényt, amely a nyugdíjpont értékét is megszabja. A kormánykoalíció felelős alakulataként kevésbé elképzelhető, hogy az RMDSZ-es honatyák az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt megszavaznák” – összegzett.
Megoldás: az ÁFA emelése
Máté András RMDSZ-párti képviselő kifejtette: a tervezett megszorító intézkedések csomagjában foglaltatott módosításokkal nem ért egyet. – A nyugdíjakhoz egyáltalán nem nyúltam volna hozzá, és csupán az 1000 lejt meghaladó béreket csökkentettem volna – hangsúlyozta a politikus. Véleménye szerint megfelelő megoldás lett volna az általános forgalmi adó (ÁFA) 2–3 százalékkal való emelése, az RMDSZ-es honatya nem módosított volna azonban az élelmiszerekre kivetett illetéken. Máté Andrást az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány parlamenti szavazásán tanúsítandó álláspontját illetően is faggattuk. A képviselő óvatosan fogalmazott, kiemelte a szavazás titkos jellegét, s kijelentette, hogy erről egyelőre nem kíván nyilatkozni.
Segítenek-e a megszorító intézkedések?
Pálfi Mózes Zoltán RMDSZ-es képviselő közölte: nincs meggyőződve a népszerűtlen intézkedéscsomag szükségességéről. – Nem tudom, mennyire segítenek majd, mennyire javítanak az ország gazdasági helyzetén ezek – mondta a politikus. Románia gazdasági helyzete, az időszerű kérdések és problémák olyannyira bonyolultak, hogy lehetetlen néhány perc alatt leegyszerűsített válaszokat adni, válságkezelő megoldásokat megfogalmazni – válaszolt a képviselő. Pálfi Mózes Zoltán a bizalmatlansági indítvány elfogadására, avagy elutasítására irányuló álláspontját nem árulta el, hangsúlyozta a szavazás titkos mivoltát.
A gazdasági mutatók elemzéséből kiderült, hogy Románia rendkívül súlyos gazdasági helyzetben van – nyilatkozta lapunknak Kötő József RMDSZ-párti képviselő. Megpróbáltunk külföldi megoldásokat is figyelemmel követni, hiszen már Japánban, vagy Spanyolországban is jelentkezett a „görög szindróma” – folytatta a politikus. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a közszféra átszervezése , az állami alkalmazottak számának csökkentése a sürgősségi intézkedések egyike, és ezt az utat a román kormánynak sem állt módjában elkerülni – magyarázta. Továbbá, nem egy közgazdász, és üzletember úgy vélekedik, hogy az ÁFA emelése a gazdaság stagnálását, sőt további romlását eredményezné – mondta a képviselő. Kötő József szerint ezek az intézkedések fájdalmas átmeneti- és kényszermegoldás részei, amelyek egyértelműen tragikus eredményekkel, így a társadalom széles rétegeinek elszegényedésével járhatnak. A válságot azonban kezelni kell, így a helyzet javítására szolgáló intézkedéseket előbb vagy utóbb gyakorlatba kell ültetni. – Már kezd szállóigévé válni, de az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy a kisnyugdíjakhoz és fizetésekhez ne nyúljanak, sajnos sikertelenül. Ennek ellentételeként kértük, hogy a válságkezelő intézkedések decemberben záruljanak le, ez a határidő bele is foglaltatott a kormány által összeállított csomagba – jelentette ki a képviselő. – Én mindenesetre szeretném meghallgatni a holnapi (maiszerk. megj.) szavazást megelőző vita érveit ahhoz, hogy szavazatomat leadhassam – válaszolt a politikus.
Alkotmányellenes a csökkentés
– Én alkotmányellesnek tartom a nyugdíjak 15 százalékos csökkentését – nyilatkozta lapunknak Frunda György RMDSZ-es szenátor. A kormány felelősséggel tartozik azért, hogy aktív válságkezelő döntéseket hozzon. Nem elegendő a fizetések és a nyugdíjak csökkentése, a közszférában eszközölt leépítések, meg kellene növelni azoknak is a számát, akik mentesülnek az átalányadó fizetése alól – jelentette ki a politikus. – A bizalmatlansági indítványt nem fogom megszavazni – kaptunk egyenes választ kérdésünkre Frunda Györgytől. Döntésemnek kettős oka van: egyrészt, újabb, mélyebb politikai válság nem oldaná meg a gazdaságit, másrészt pedig, fenntartom azt a véleményt, ha a politikában valakivel partnerségre léptél, akkor azt tiszteld is – jelentette ki a szenátor.
Szabadság (Kolozsvár)
A parlament ma szavaz az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványról, amelynek megszavazása a Boc-kabinet másodszori bukását jelentheti, elutasítása esetén azonban a parlament által is automatikusan elfogadottnak tekinthetők a kabinet által javasolt drasztikus megszorító intézkedések. Az ellenzék azt követően nyújtott be bizalmatlansági indítványt az Emil Boc vezette kormány ellen, hogy az „felelősségvállalási” eljárás keretében terjesztette a parlament elé a vonatkozó jogszabály-tervezeteket. Miközben mindenki türelmetlenül várja a mai szavazás eredményét, a sajtóban folynak a találgatások arról, hogy a honatyák, és az általuk képviselt politikai alakulatok milyen álláspontot fognak tanúsítani a várhatóan titkos szavazás során.
Emil Boc miniszterelnök tegnap délután még egy utolsó egyeztetésre várta a demokrata-liberális párti képviselőket, akik többségének a meggyőződése, hogy az ellenzék kezdeményezése nem jár majd sikerrel. A kormány elsősorban a demokrata-liberális párti, az RMDSZ-es és a független honatyák támogatására számít, de bíznak a többi tizennyolc nemzeti kisebbség szavazatában is. Ennek ellenére azonban a Boc vezette kormányt még érhetik meglepetések, figyelembe véve, hogy egyes demokrata-liberális párti képviselők nyíltan a megszorító intézkedések ellen foglaltak állást, mint például Daniel Oajdea, aki a hétvégén kijelentette: megszavazza a bizalmatlansági indítványt, s következésképpen már hétfőn kizárták a pártból.
A Boc-kabinet megbuktatásához az ellenzéknek legkevesebb 236 szavazatra van szüksége, az előzetes számítások szerint 22 voks hiányzik ahhoz, hogy a kezdeményezésnek érvényt lehessen szerezni. A szociáldemokraták és a liberálisok azonban nagyon eltökéltnek tűnnek: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke hétfőn közölte, mindent megtesznek az indítvány elfogadása érdekében. Hasonlóképpen vélekedik a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Crin Antonescu is, aki tegnap bejelentette, hogy megszavazzák a PSD–PC indítványát. A PNL Kolozs megyei szervezete egyébként hétfőn közölte: az elmúlt napokban 40 ezer aláírást gyűjtött össze a megszorító intézkedések ellen.
Az RMDSZ kitart partnere mellett
Az RMDSZ kitart kormánykoalíciós partnere mellett, és a bizalmatlansági indítvány elutasítása mellett fog szavazni – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes. „Az RMDSZ kormányalkotó tényező, így természetes, hogy nem szavazhatja meg az indítványt. Ez esetben ki kellene lépnie a kormányból, így jelen pillanatban nem tevődik fel a koalícióval szembeni szolidaritás hiánya” – nyilatkozta az RMDSZ elnöke a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) tegnapi ülését követően. Markó Béla elmondása szerint az RMDSZ parlamenti frakciói múlt héten megvitatták a kérdést, és úgy döntöttek, hogy az általuk javasolt módosításokkal támogatják a megszorító intézkedéseket.
A SZÁT tegnap elemezte a világgazdasági válság nyomán Romániában kialakult helyzetet, és többek között, megállapította: a nyilvánosságra hozott makrogazdasági mutatókból és előrejelzésekből kiderül, hogy a román gazdasági helyzet a vártnál kedvezőtlenebb. Mindezek következtében szükség volt a nemzetközi pénzügyi intézetekkel megkötött hitelszerződésekben igényelt közel 20 milliárd eurós kölcsönre, a Valutaalappal való megegyezés által megteremtett bizalmi tőkére, még akkor is, ha a további részletek folyósítását konkrét, a megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítéséhez és kitűzött rész célok eléréséhez kötik. Fontosnak tartják, hogy az RMDSZ javaslatára sikerült a minimálfizetések és minimálnyugdíjak szintjét megőrizni, és a megszorító intézkedéseket a 2010. december 31-i határidőhöz kötni, ugyanakkor számos fontos szociális támogatási forma nem csökken.
Továbbá a SZÁT elengedhetetlenül szükségesnek véli és szorgalmazza a reformok folytatását és felgyorsítását. Ennek érdekében felkérik az RMDSZ minisztereit, államtitkárait, valamint képviselőit és szenátorait, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a decentralizáció felgyorsítására és kiterjesztésére, a központi közigazgatás mélyreható átszervezésére, a dekoncentrált intézmények átalakítására és a megyei tanácsok hatáskörébe utalására, az új tanügyi törvény parlamenti elfogadására és gyakorlatba ültetésére, a szociális ellátórendszer teljes reformjára, valamint a korrupció és a feketegazdaság elleni hatékony és gyors intézkedések gyakorlatba ültetésére.
A SZÁT ugyanakkor felhívja a figyelmet a gazdaságélénkítő intézkedések kiemelt szerepére a gazdasági válság leküzdésében. Továbbá indokoltnak látja, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa júniusi 26-i ülésén elemezze Románia gazdasági helyzetét, és fogadjon el mélyreható válságkezelő és gazdaságélénkítő programot.
„A nyugdíj magántulajdon”
„A nyugdíj az érintett személy magántulajdonát képezi. Eddig csak a nyugdíjak befagyasztására volt példa, arra nem, hogy csökkentették volna. Ha a parlament holnap (maszerk. megj.) megszavazza az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt, akkor elképzelhető, hogy az RMDSZ kikerül a kormányból. Amennyiben pedig az RMDSZ támogatná az ellenzék indítványát, akkor elveszíthetjük legmegbízhatóbb szavazóbázisunkat: az idősebb nemzedéket” – nyilatkozta a Szabadság körkérdésére Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő, hozzáfűzve: a megszorító intézkedésekre vonatkozó egyeztetés a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megkérdezése nélkül történt. Úgy vélte, ha a megszorító intézkedések elfogadása azzal a káros következménnyel jár, hogy elveszítjük legmegbízhatóbb szavazóbázisunkat, akkor számolnunk kell a személyi felelősség kérdésével, amely ez esetben az RMDSZ vezetőségéé.
RMDSZ: felelős politikai alakulat
„Nem lenne ildomos kibújni most, a kormányzási nehézségek közepette a felelősség alól. Tudatában vagyunk a megszorító intézkedések következményeinek. A kormánynak viszont az a feladata, hogy kivezesse az országot a gazdasági válságból. Ha a megszorító intézkedések az adóemelésre vonatkoztak volna, ez a fizetések és a nyugdíjak reálértékének csökkenéséhez vezet. Remélhetőleg ezeket az intézkedéseket év végéig fel lehet oldani. Ugyanakkor szükség van a közigazgatás hatékonyabbá tételére, illetve az ésszerű humánerőforrás-gazdálkodásra, ez pedig leépítésekhez vezethet” – vélekedett Olosz Gergely, a képviselőház RMDSZ-frakciójának vezetője. Mint fogalmazott, a megszorító intézkedések mellett a kormány feladata az, hogy a gazdaság élénkítésére vonatkozó intézkedéseket hozzon, amely a most felszabadult munkaerőt felszívja.
Lakatos Péter képviselő a kialakult helyzet kapcsán elmondta: a megszorító intézkedéseket az államelnök közölte a kormánykoalícióval és a sajtóval. Habár Băsescu azt mondta, hogy ezeket a megszorító intézkedéseket nem lehet módosítani, az RMDSZ-nek mégis sikerült elérnie, hogy a 350 lejes minimál nyugdíj és a 600 lejes minimálbér ne csökkenjen. Ezzel az intézkedéssel 1,1 millió nyugdíjas helyzetét sikerült megkönnyíteni, vélekedett a politikus. „Nem biztos, hogy az RMDSZ vállalhatja azt, hogy a lakosság 2011-ben is lefaragott nyugdíjat kapjon. Ez majd csak október 15-e táján derül ki, amikor be kell nyújtani a jövő évi költségvetési törvényt, amely a nyugdíjpont értékét is megszabja. A kormánykoalíció felelős alakulataként kevésbé elképzelhető, hogy az RMDSZ-es honatyák az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt megszavaznák” – összegzett.
Megoldás: az ÁFA emelése
Máté András RMDSZ-párti képviselő kifejtette: a tervezett megszorító intézkedések csomagjában foglaltatott módosításokkal nem ért egyet. – A nyugdíjakhoz egyáltalán nem nyúltam volna hozzá, és csupán az 1000 lejt meghaladó béreket csökkentettem volna – hangsúlyozta a politikus. Véleménye szerint megfelelő megoldás lett volna az általános forgalmi adó (ÁFA) 2–3 százalékkal való emelése, az RMDSZ-es honatya nem módosított volna azonban az élelmiszerekre kivetett illetéken. Máté Andrást az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány parlamenti szavazásán tanúsítandó álláspontját illetően is faggattuk. A képviselő óvatosan fogalmazott, kiemelte a szavazás titkos jellegét, s kijelentette, hogy erről egyelőre nem kíván nyilatkozni.
Segítenek-e a megszorító intézkedések?
Pálfi Mózes Zoltán RMDSZ-es képviselő közölte: nincs meggyőződve a népszerűtlen intézkedéscsomag szükségességéről. – Nem tudom, mennyire segítenek majd, mennyire javítanak az ország gazdasági helyzetén ezek – mondta a politikus. Románia gazdasági helyzete, az időszerű kérdések és problémák olyannyira bonyolultak, hogy lehetetlen néhány perc alatt leegyszerűsített válaszokat adni, válságkezelő megoldásokat megfogalmazni – válaszolt a képviselő. Pálfi Mózes Zoltán a bizalmatlansági indítvány elfogadására, avagy elutasítására irányuló álláspontját nem árulta el, hangsúlyozta a szavazás titkos mivoltát.
A gazdasági mutatók elemzéséből kiderült, hogy Románia rendkívül súlyos gazdasági helyzetben van – nyilatkozta lapunknak Kötő József RMDSZ-párti képviselő. Megpróbáltunk külföldi megoldásokat is figyelemmel követni, hiszen már Japánban, vagy Spanyolországban is jelentkezett a „görög szindróma” – folytatta a politikus. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a közszféra átszervezése , az állami alkalmazottak számának csökkentése a sürgősségi intézkedések egyike, és ezt az utat a román kormánynak sem állt módjában elkerülni – magyarázta. Továbbá, nem egy közgazdász, és üzletember úgy vélekedik, hogy az ÁFA emelése a gazdaság stagnálását, sőt további romlását eredményezné – mondta a képviselő. Kötő József szerint ezek az intézkedések fájdalmas átmeneti- és kényszermegoldás részei, amelyek egyértelműen tragikus eredményekkel, így a társadalom széles rétegeinek elszegényedésével járhatnak. A válságot azonban kezelni kell, így a helyzet javítására szolgáló intézkedéseket előbb vagy utóbb gyakorlatba kell ültetni. – Már kezd szállóigévé válni, de az RMDSZ mindent megtett annak érdekében, hogy a kisnyugdíjakhoz és fizetésekhez ne nyúljanak, sajnos sikertelenül. Ennek ellentételeként kértük, hogy a válságkezelő intézkedések decemberben záruljanak le, ez a határidő bele is foglaltatott a kormány által összeállított csomagba – jelentette ki a képviselő. – Én mindenesetre szeretném meghallgatni a holnapi (maiszerk. megj.) szavazást megelőző vita érveit ahhoz, hogy szavazatomat leadhassam – válaszolt a politikus.
Alkotmányellenes a csökkentés
– Én alkotmányellesnek tartom a nyugdíjak 15 százalékos csökkentését – nyilatkozta lapunknak Frunda György RMDSZ-es szenátor. A kormány felelősséggel tartozik azért, hogy aktív válságkezelő döntéseket hozzon. Nem elegendő a fizetések és a nyugdíjak csökkentése, a közszférában eszközölt leépítések, meg kellene növelni azoknak is a számát, akik mentesülnek az átalányadó fizetése alól – jelentette ki a politikus. – A bizalmatlansági indítványt nem fogom megszavazni – kaptunk egyenes választ kérdésünkre Frunda Györgytől. Döntésemnek kettős oka van: egyrészt, újabb, mélyebb politikai válság nem oldaná meg a gazdaságit, másrészt pedig, fenntartom azt a véleményt, ha a politikában valakivel partnerségre léptél, akkor azt tiszteld is – jelentette ki a szenátor.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 14.
Antonescu kirohant Tőkés László ellen
Tovább folytatódik a román ellenzéki pártok Tőkés László elleni negatív kampányhadjárata annak kapcsán, hogy az erdélyi képviselő lehet az Európai Parlament egyik alelnöke a törvényhozás plénumának holnapi plenáris ülése nyomán.
Mint ismeretes, az RMDSZ és az EMNT Magyar Összefogás Listáján a tavalyi EP-választásokon újabb mandátumhoz jutott volt egyházfőt a Fidesz-delegáció javaslatára az európai néppárti frakció jelölte az Európai Parlament alelnöki posztjára, amely Schmitt Pálnak, a magyar Országgyűlés elnökévé történt megválasztása után üresedett meg. Crin Antonescu, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke a hét végén bejelentette: az alakulat EP-képviselőinek kötelezően nemmel kell szavazniuk a „Románia határait folyamatosan feszegető” Tőkés megválasztására, ellenkező esetben kizárják őket a pártból.
Crin Antonescu azzal indokolta pártja Tőkés-ellenes megnyilvánulását, hogy szerinte politikai karrierje során az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke „folyamatosan Románia aktuális határai, államisága és a trianoni békeszerződés következményei ellen foglalt állást”. „Politikai pártként a PNL-nek döntő hozzájárulása volt Nagy-Románia megteremtéséhez, hiszen az alakulat egykori elnöke, Ion I. C. Brătianu volt az, aki részt vett a tárgyalásokon, és aláírta a trianoni békeszerződést, ennek megfelelően pártunk egyetlen képviselője sem támogathatja Tőkés alelnökké választását” – jelentette ki szombaton a PNL elnöke. (Antonescu történelmi ismeretei azonban hiányosak, a trianoni békediktátumot ugyanis Bukarest részéről nem Brătianu, Románia korábbi és későbbi miniszterelnöke, hanem Ion Cantacuzino államminiszter és Nicolae Titulescu diplomata látta el kézjegyével).
Az ellenzéki politikus élesen támadta a szintén néppárti, Emil Boc kormányfő vezette Demokrata-Liberális Pártot (PDL) is Tőkés támogatása miatt, sőt felrótta a nagyobbik kormánypártnak, hogy „feláldozta” a román nyelvet a tanügyi törvény megszavazásával, amely lehetővé teszi Románia történelme és földrajza anyanyelven történő oktatását. Antonescu kirohanása különben még a román Zöld Pártot is megdöbbentette. Remus Cernea, az alakulat ügyvezető elnöke (tavalyi államfőjelöltje) tegnap elítélte a PNL elnökének nacionalista diskurzusát, emlékeztetve, hogy Tőkésnek oroszlánrésze volt az 1989-es forradalom temesvári kirobbantásában, ugyanakkor méltatta az erdélyi EP-képviselőnek a ciántechnológia európai betiltását célzó kezdeményezését. „Románia számára fontos siker lenne Tőkés László EP-alelnökké választása” – szögezte le Cernea.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Tovább folytatódik a román ellenzéki pártok Tőkés László elleni negatív kampányhadjárata annak kapcsán, hogy az erdélyi képviselő lehet az Európai Parlament egyik alelnöke a törvényhozás plénumának holnapi plenáris ülése nyomán.
Mint ismeretes, az RMDSZ és az EMNT Magyar Összefogás Listáján a tavalyi EP-választásokon újabb mandátumhoz jutott volt egyházfőt a Fidesz-delegáció javaslatára az európai néppárti frakció jelölte az Európai Parlament alelnöki posztjára, amely Schmitt Pálnak, a magyar Országgyűlés elnökévé történt megválasztása után üresedett meg. Crin Antonescu, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke a hét végén bejelentette: az alakulat EP-képviselőinek kötelezően nemmel kell szavazniuk a „Románia határait folyamatosan feszegető” Tőkés megválasztására, ellenkező esetben kizárják őket a pártból.
Crin Antonescu azzal indokolta pártja Tőkés-ellenes megnyilvánulását, hogy szerinte politikai karrierje során az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke „folyamatosan Románia aktuális határai, államisága és a trianoni békeszerződés következményei ellen foglalt állást”. „Politikai pártként a PNL-nek döntő hozzájárulása volt Nagy-Románia megteremtéséhez, hiszen az alakulat egykori elnöke, Ion I. C. Brătianu volt az, aki részt vett a tárgyalásokon, és aláírta a trianoni békeszerződést, ennek megfelelően pártunk egyetlen képviselője sem támogathatja Tőkés alelnökké választását” – jelentette ki szombaton a PNL elnöke. (Antonescu történelmi ismeretei azonban hiányosak, a trianoni békediktátumot ugyanis Bukarest részéről nem Brătianu, Románia korábbi és későbbi miniszterelnöke, hanem Ion Cantacuzino államminiszter és Nicolae Titulescu diplomata látta el kézjegyével).
Az ellenzéki politikus élesen támadta a szintén néppárti, Emil Boc kormányfő vezette Demokrata-Liberális Pártot (PDL) is Tőkés támogatása miatt, sőt felrótta a nagyobbik kormánypártnak, hogy „feláldozta” a román nyelvet a tanügyi törvény megszavazásával, amely lehetővé teszi Románia történelme és földrajza anyanyelven történő oktatását. Antonescu kirohanása különben még a román Zöld Pártot is megdöbbentette. Remus Cernea, az alakulat ügyvezető elnöke (tavalyi államfőjelöltje) tegnap elítélte a PNL elnökének nacionalista diskurzusát, emlékeztetve, hogy Tőkésnek oroszlánrésze volt az 1989-es forradalom temesvári kirobbantásában, ugyanakkor méltatta az erdélyi EP-képviselőnek a ciántechnológia európai betiltását célzó kezdeményezését. „Románia számára fontos siker lenne Tőkés László EP-alelnökké választása” – szögezte le Cernea.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 14.
Kezdhetik elölről a pereskedést a premontreiek – Anzelm atya nem adja fel, Tőkés kiáll az egyházi dikrimináció ellen
Tegnap délben a vasárnapi szentmisét követően került sor Váradszentmártonban arra az imaláncra, majd sajtótájékoztatóra, amelyet Fejes Rudolf Anzelm premontrei rendi apát tartott, s amelyen megjelent Tőkés László európai parlamenti képviselő, volt királyhágómelléki református püspök és kísérete is.
Mint lapunk is több esetben megírta már, az apátkanonok ily módon tiltakozik az ellen, hogy a szentmártoni premontrei kolostor épületét a román állam nem hajlandó visszaszolgáltatni a rendnek, noha hivatalos dokumentáció bizonyítja, ki a jogos tulajdonosa az ingatlannak. A román törvénykezés ítéletével elégedetlen rendfőnök a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a tulajdonjog tisztázása végett. A főapát szerint a premontrei ingatlan esete egyértelmű bizonyíték arra, hogy Romániában vallási diszkrimináció történik.
Hosszú hónapok elteltével a múlt héten kapta meg az Anzelm atya által megbízott ügyvéd a strasbourgi emberjogi bíróság válaszát. A rövid értesítésben az áll, hogy egy háromtagú bizottság kivizsgálta az egyházi ingatlan körül kialakult helyzetet, s úgy találta, hogy a premontrei rend nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában, amellyel visszaigényelhetik a kolostor épületét. Ez azt jelenti, hogy a szerzetesrend kezdheti elölről a pereskedést, s mint a kanonok elmondta, ezt meg is fogják tenni.
A tegnap megtartott sajtótájékoztatón Tőkés László is felszólalt, együttérzéséről és támogatásáról biztosította a fehérkanonokot. Az EP-képviselő, akit a szentmártoni katolikus hívek nagy szeretettel fogadtak, rövid, de tartalmas beszédben vázolta a romániai egyházi ingatlanok körül kialakult furcsa helyzetet rámutatva, hogy a magyar történelmi egyházak milyen sok esetben válnak kisemmizettekké. A restitúciós törvények önmagukban éppúgy nem érnek semmit, ha nem lehet őket a gyakorlatban is igazságosan, méltányosan alkalmazni, mint azok a szépen hangzó, de üres szólamok, amelyekkel politikusok, érdekképviseletek áltatják az embereket. Márpedig a szentmártoni kolostoréhoz hasonló történetek azt igazolják, hogy a kommunizmus okozta „társadalmi betegségek” nem gyógyultak meg, ezeket csak tettekkel és érdekérvényesítéssel lehet orvosolni. Az EP-képviselő és kísérete közösen imádkozott a szentmártoni katolikus gyülekezettel, erőt és kitartást kívánva nekik, igazuk eléréséhez.
Értesüléseink szerint Tőkés László meghívására nemsokára Strasbourgba utazik egy ökomenikus egyházi delegáció, amelynek tagja lesz a nagyváradi fehérkanonok is. A küldöttség célja, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy Romániában a magyar történelmi egyházaknak mindmáig el kell szenvedniük a vallási diszkriminációt, márpedig ez egyetlen, magát demokratikusnak valló EU-tagállamban sem megengedett.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Tegnap délben a vasárnapi szentmisét követően került sor Váradszentmártonban arra az imaláncra, majd sajtótájékoztatóra, amelyet Fejes Rudolf Anzelm premontrei rendi apát tartott, s amelyen megjelent Tőkés László európai parlamenti képviselő, volt királyhágómelléki református püspök és kísérete is.
Mint lapunk is több esetben megírta már, az apátkanonok ily módon tiltakozik az ellen, hogy a szentmártoni premontrei kolostor épületét a román állam nem hajlandó visszaszolgáltatni a rendnek, noha hivatalos dokumentáció bizonyítja, ki a jogos tulajdonosa az ingatlannak. A román törvénykezés ítéletével elégedetlen rendfőnök a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a tulajdonjog tisztázása végett. A főapát szerint a premontrei ingatlan esete egyértelmű bizonyíték arra, hogy Romániában vallási diszkrimináció történik.
Hosszú hónapok elteltével a múlt héten kapta meg az Anzelm atya által megbízott ügyvéd a strasbourgi emberjogi bíróság válaszát. A rövid értesítésben az áll, hogy egy háromtagú bizottság kivizsgálta az egyházi ingatlan körül kialakult helyzetet, s úgy találta, hogy a premontrei rend nem merített ki minden jogi lehetőséget Romániában, amellyel visszaigényelhetik a kolostor épületét. Ez azt jelenti, hogy a szerzetesrend kezdheti elölről a pereskedést, s mint a kanonok elmondta, ezt meg is fogják tenni.
A tegnap megtartott sajtótájékoztatón Tőkés László is felszólalt, együttérzéséről és támogatásáról biztosította a fehérkanonokot. Az EP-képviselő, akit a szentmártoni katolikus hívek nagy szeretettel fogadtak, rövid, de tartalmas beszédben vázolta a romániai egyházi ingatlanok körül kialakult furcsa helyzetet rámutatva, hogy a magyar történelmi egyházak milyen sok esetben válnak kisemmizettekké. A restitúciós törvények önmagukban éppúgy nem érnek semmit, ha nem lehet őket a gyakorlatban is igazságosan, méltányosan alkalmazni, mint azok a szépen hangzó, de üres szólamok, amelyekkel politikusok, érdekképviseletek áltatják az embereket. Márpedig a szentmártoni kolostoréhoz hasonló történetek azt igazolják, hogy a kommunizmus okozta „társadalmi betegségek” nem gyógyultak meg, ezeket csak tettekkel és érdekérvényesítéssel lehet orvosolni. Az EP-képviselő és kísérete közösen imádkozott a szentmártoni katolikus gyülekezettel, erőt és kitartást kívánva nekik, igazuk eléréséhez.
Értesüléseink szerint Tőkés László meghívására nemsokára Strasbourgba utazik egy ökomenikus egyházi delegáció, amelynek tagja lesz a nagyváradi fehérkanonok is. A küldöttség célja, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy Romániában a magyar történelmi egyházaknak mindmáig el kell szenvedniük a vallási diszkriminációt, márpedig ez egyetlen, magát demokratikusnak valló EU-tagállamban sem megengedett.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. június 14.
A keresztény jelző kötelez! – Évzáró a PKE-en
Zsúfolásig megtelt szombat délelőtt a nagyvárad-újvárosi református templom, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem tanévzáró ünnepségét tartották. Több mint háromszáz különböző vallású fiatal, szülők, barátok töltötték meg a templom padjait, de számos hazai és magyarországi politikai és egyházi személyiséget is láttunk a padsorokban.
Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Tőkés László volt püspök, EP-képviselő, a PKE elnöke. A veretesen kidolgozott prédikációban a címzetes püspök üdvözölte a PKE hallgatóit, kiemelve azt, mennyire fontos, hogy a fiatalokban tudatosuljon a keresztény értékrend fontossága, hogy felvérteződjenek egy olyan életszemlélettel, amely szelektál, megtart és hitet ad egy látványcentrikus, globalizált világban, ahol a médiával manipuláló érdekcsoportok sokszor tudatosan törekednek arra, hogy sivár fogyasztókká torzítsák a jövő generációit. Az egyházkerület volt püspöke, az egyetemalapítás kezdeményezője beszédében több aktuális politikai és közéleti eseményt is megemlített, szólt például a magyarországi politikai váltásról, üdvözölte a Fidesz–KDNP új határozatait, amelyek az elcsatolt részek magyar lakosságát is erőteljesen és remélhetőleg pozitívan érintik. Szó esett az anyaországi árvízkárosultakról, mint megtudtuk, a tegnapi ünnepi istentiszteleten begyűlt perselypénzt is ahhoz az összeghez adják, amellyel a magyarországi testvéreket akarják megsegíteni.
A lélek kardja Istennek fegyvere, utalt a Szentírásra Tőkés, figyelmeztetve a PKE végzős hallgatóit arra, hogy életükben, karrierjük folyamán se feledjék, Krisztus katonáiként a szeretet szent fegyverével kell építsék, javítsák és szebbé, igazabbá tegyék a világot. A hit harcosai soha nem támadnak, hangzott el a prédikációban, de elég erősek ahhoz, hogy Isten segedelmével megvédjék a veszélybe került igazi értékeket.
Az igehirdetést követően János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora mondott ünnepi évzáró beszédet. Gratulálva a most végzett fiataloknak sikeres, boldog életet kívánt nekik. Az ünnepi köszöntések során szót kapott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalban lévő püspöke is, aki a keresztény kötelességek éltetésére is buzdította az ifjakat. A PKE-nek már a nevébe foglalt„keresztény” jelző is egyfajta útmutató, hogy az itt végzett hallgatók ne feledjék, honnan lettek szárnyra bocsátva, hol tanultak s hogy a keresztény tradíciókon alapuló életszemlélet hirdetői kell legyenek.
Ezt követően felszólalt Szászfalvi László, a magyar kormány egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. Az anyaországi politikus gratulált Tőkésnek az egyetem létrehozásáért, s a magyar nemzet teljes összefogásának szükségességére mutatott rá. A magyarság gyümölcsei a most végzett fiatalok, vélekedett az államtitkár, hát adja isten, hogy teremjenek a nemzet javára. Kitért az aktuális magyar politikai eseményekre is, biztosítva a jelenlevőket, hogy a második Orbán-kormány fokozott figyelemmel kíséri az erdélyi, partiumi magyarság sorsát is, és remélik, sikerül minél hamarabb elfelejteni azokat a nemzetáruló cseleket és cselekedeteket, amelyeket a Gyurcsány kormány követett el a kisebbségi létbe szakadt magyar közösségek ellen.
A beszédek között a Partiumi Kórus adott elő igen szép énekeket, emelve ezzel az évzáró ünnepélyességét. A kissé hosszúra nyúlt rendezvényen még mások is felszólaltak, így többek között Hermán M. János egyetemi lelkész, előadó-tanácsos, aki a moderátor szerepét is betöltötte az ünnepségen, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, Sorin Curilă a Nagyváradi Állami Egyetem képviseletében, Fésüs László, a Debreceni Egyetem rektora. Ezt követően a PKE rektora érdemokleveleket osztott ki az arra érdemes ifjaknak. Majd megtörtént az egyetem jelképes kulcsának átadása a következő, jövőre végző évfolyamnak. Az ünnepség a himnusz eléneklésével zárult.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Zsúfolásig megtelt szombat délelőtt a nagyvárad-újvárosi református templom, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem tanévzáró ünnepségét tartották. Több mint háromszáz különböző vallású fiatal, szülők, barátok töltötték meg a templom padjait, de számos hazai és magyarországi politikai és egyházi személyiséget is láttunk a padsorokban.
Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Tőkés László volt püspök, EP-képviselő, a PKE elnöke. A veretesen kidolgozott prédikációban a címzetes püspök üdvözölte a PKE hallgatóit, kiemelve azt, mennyire fontos, hogy a fiatalokban tudatosuljon a keresztény értékrend fontossága, hogy felvérteződjenek egy olyan életszemlélettel, amely szelektál, megtart és hitet ad egy látványcentrikus, globalizált világban, ahol a médiával manipuláló érdekcsoportok sokszor tudatosan törekednek arra, hogy sivár fogyasztókká torzítsák a jövő generációit. Az egyházkerület volt püspöke, az egyetemalapítás kezdeményezője beszédében több aktuális politikai és közéleti eseményt is megemlített, szólt például a magyarországi politikai váltásról, üdvözölte a Fidesz–KDNP új határozatait, amelyek az elcsatolt részek magyar lakosságát is erőteljesen és remélhetőleg pozitívan érintik. Szó esett az anyaországi árvízkárosultakról, mint megtudtuk, a tegnapi ünnepi istentiszteleten begyűlt perselypénzt is ahhoz az összeghez adják, amellyel a magyarországi testvéreket akarják megsegíteni.
A lélek kardja Istennek fegyvere, utalt a Szentírásra Tőkés, figyelmeztetve a PKE végzős hallgatóit arra, hogy életükben, karrierjük folyamán se feledjék, Krisztus katonáiként a szeretet szent fegyverével kell építsék, javítsák és szebbé, igazabbá tegyék a világot. A hit harcosai soha nem támadnak, hangzott el a prédikációban, de elég erősek ahhoz, hogy Isten segedelmével megvédjék a veszélybe került igazi értékeket.
Az igehirdetést követően János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora mondott ünnepi évzáró beszédet. Gratulálva a most végzett fiataloknak sikeres, boldog életet kívánt nekik. Az ünnepi köszöntések során szót kapott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalban lévő püspöke is, aki a keresztény kötelességek éltetésére is buzdította az ifjakat. A PKE-nek már a nevébe foglalt„keresztény” jelző is egyfajta útmutató, hogy az itt végzett hallgatók ne feledjék, honnan lettek szárnyra bocsátva, hol tanultak s hogy a keresztény tradíciókon alapuló életszemlélet hirdetői kell legyenek.
Ezt követően felszólalt Szászfalvi László, a magyar kormány egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. Az anyaországi politikus gratulált Tőkésnek az egyetem létrehozásáért, s a magyar nemzet teljes összefogásának szükségességére mutatott rá. A magyarság gyümölcsei a most végzett fiatalok, vélekedett az államtitkár, hát adja isten, hogy teremjenek a nemzet javára. Kitért az aktuális magyar politikai eseményekre is, biztosítva a jelenlevőket, hogy a második Orbán-kormány fokozott figyelemmel kíséri az erdélyi, partiumi magyarság sorsát is, és remélik, sikerül minél hamarabb elfelejteni azokat a nemzetáruló cseleket és cselekedeteket, amelyeket a Gyurcsány kormány követett el a kisebbségi létbe szakadt magyar közösségek ellen.
A beszédek között a Partiumi Kórus adott elő igen szép énekeket, emelve ezzel az évzáró ünnepélyességét. A kissé hosszúra nyúlt rendezvényen még mások is felszólaltak, így többek között Hermán M. János egyetemi lelkész, előadó-tanácsos, aki a moderátor szerepét is betöltötte az ünnepségen, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, Sorin Curilă a Nagyváradi Állami Egyetem képviseletében, Fésüs László, a Debreceni Egyetem rektora. Ezt követően a PKE rektora érdemokleveleket osztott ki az arra érdemes ifjaknak. Majd megtörtént az egyetem jelképes kulcsának átadása a következő, jövőre végző évfolyamnak. Az ünnepség a himnusz eléneklésével zárult.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. június 14.
Hajdúvárosi est Toróval
Nagyszalontán a Hajdúvárosi esték elnevezésű RMDSZ-rendezvény legutóbbi alkalmára Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökét hívták meg, aki tanulságos előadást tartott az érdeklődő nagyszalontaiaknak Az erdélyi magyarság dilemmái címmel.
A gondolkodók klubjaként is emlegetett rendezvénynek a legutóbbi találkozóját a szalontai Magyar Ház kistermében tartották meg szerdán a koraesti órákban. A jeles vendéget Török László polgármester köszöntötte, megkérvén az előadót, hogy legjobb tudása szerint tájékoztassa az „ősi hajdúfészek mai képviselőinek táborát”, adjon útbaigazítást napjainknak úgymond csetlő-botló útvesztőiben, dilemmáiban.
Toró T. Tibor bevezetőjében elmondta, hogy ő maga is kezdetben a tevékenynek számító RMDSZ tagja volt. Majd az évek politikai viharai az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felé hajtották. Említést tett a Tőkés Lászlót az RMDSZ tiszteletbeli elnökségétől megfosztó történésről is. De mindezek ellenére meg kell találni a közös gondjainkat megoldó konszenzusos megállapodást, mert csak így léphetünk előre. Együtt kell működni – tanácsolta az előadó. Hangsúlyozta, legyen bármilyen politikai vagy civil szervezet, meg kell találni a közös nevezőt – de csak az ésszerűség határain belül.
Napjaink égető kérdései közé tartoznak az autonómiatörekvések. Ezzel kapcsolatban is az egyet nem értés, az összefogás hiánya a fő akadály.
Az előadó az asszimiláció veszélyeire is figyelmeztetett, egy furcsa rövid történetet említett. Megkérdeztek egy polgárt, minek tartja magát. A válasz az volt: „Amikor kicsi voltam akkor magyarnak, de most felnőve már román lettem.” Hát ez a summája annak, hogy hova fejlődhetünk.
Sára Péter
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Nagyszalontán a Hajdúvárosi esték elnevezésű RMDSZ-rendezvény legutóbbi alkalmára Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökét hívták meg, aki tanulságos előadást tartott az érdeklődő nagyszalontaiaknak Az erdélyi magyarság dilemmái címmel.
A gondolkodók klubjaként is emlegetett rendezvénynek a legutóbbi találkozóját a szalontai Magyar Ház kistermében tartották meg szerdán a koraesti órákban. A jeles vendéget Török László polgármester köszöntötte, megkérvén az előadót, hogy legjobb tudása szerint tájékoztassa az „ősi hajdúfészek mai képviselőinek táborát”, adjon útbaigazítást napjainknak úgymond csetlő-botló útvesztőiben, dilemmáiban.
Toró T. Tibor bevezetőjében elmondta, hogy ő maga is kezdetben a tevékenynek számító RMDSZ tagja volt. Majd az évek politikai viharai az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felé hajtották. Említést tett a Tőkés Lászlót az RMDSZ tiszteletbeli elnökségétől megfosztó történésről is. De mindezek ellenére meg kell találni a közös gondjainkat megoldó konszenzusos megállapodást, mert csak így léphetünk előre. Együtt kell működni – tanácsolta az előadó. Hangsúlyozta, legyen bármilyen politikai vagy civil szervezet, meg kell találni a közös nevezőt – de csak az ésszerűség határain belül.
Napjaink égető kérdései közé tartoznak az autonómiatörekvések. Ezzel kapcsolatban is az egyet nem értés, az összefogás hiánya a fő akadály.
Az előadó az asszimiláció veszélyeire is figyelmeztetett, egy furcsa rövid történetet említett. Megkérdeztek egy polgárt, minek tartja magát. A válasz az volt: „Amikor kicsi voltam akkor magyarnak, de most felnőve már román lettem.” Hát ez a summája annak, hogy hova fejlődhetünk.
Sára Péter
Reggeli Újság (Nagyvárad)